Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A dekoráció még a Halloweenből maradt itt, de lassan már le fogják szedni, én még láttam. A kép Cappyí léért 1900 forintot fizettem, hát, ma már mindennek megkérik az árát, ez az értékelésem meg összességében nem túl tartalmas, csak a rend kedvéért tettem ide.

Az egyik címe térkép szerint Gyár utca 1. a másik címe Gyár utca 10. Leparkoltam tehát Gyár utca 2. elé. és elkezdtem érdeklődni. Viszketni fogsz,. mert én is viszkettem, vagy 5 embertől megkérdeztem, hogy hol van itt a múzeum, de semmi. . . Óvónők legeltettek gyerekeket az őszi avarban, hát mégis talán a tájékozottabbja, odamegyek megkérdezem, zavartan forgolódnak, hogy hát ja, tényleg, van itt valami múzeum, de nem is tudjuk, hát talán. . . és miután elképedtem, hogy tán rossz városban járok, az egyik megszánt, és bevitt egy nagy épületbe, hogy na, ezek biztos tudják, ezek majd megmondják magának, és ezzel beküldött a Művelődési Központba. És ott tényleg volt felnőtt, értelmes ózdi, aki megmutatta, hogy itt van, 100 méter, egymással szemben lesz a kettő,. . . Alázatosan köszöntem. Bementem a múzeum hatalmas épületének portájára, és hááát. . . itt tényleg nem nagyon járhatnak az emberek múzeumba, a portán nem volt senki, minden nyitva és vagy 5 percig ténferegtem a földszinten, mire megjelent egy hölgy, aki eléggé meg is volt lepve, de aztán helyretette magát, és valóban kedves volt, villanyokat kapcsolt végig a folyosón, és valami láthatatlan embernek még kiabált is, hogy látogatónk van, szóval nem voltam egy megszokott dolog. A földszinti falon van ez az érdekes képsorozat a munkahelyi jelbeszédről, addig azt nézegettem, aztán végignéztem a lenti termeket inkább ipari jellegű, de szavamra, igényes és érdekes is, szóval van mit nézni, aztán az emeleten van két néprajzi jellegű szoba, hiszen az ember nem csak a kohóban él, de lakik is a környéken,, meg tevékenykedik is a családban. a harmadik nagy tétel meg az udvaron séta, ott látsz kiselejtezett, de megőrzött kültéri ipari berendezéseket is, gyári mozdonyt, az idő is szép, tömeg sincs, tehát csak bátran nekiindulni, nézzétek meg ti is!

A szobák nagyon szépek, tágasak, ágyak kényelmesek. Ami nekem hiányzott, egy ekkora területen egy kis játszòter. A környék és a lehetőségek tárháza végtelen. Imádtuk a vidéket! 🎈

Az emlékmű 2016-os felújításakor készült talapzat szövegében ugyan a szokásos módon hősi halált halt fiaikról írnak, de inkább tragikus áldozatok voltak ők, mert egy kíméletlen háborúban vesztek oda, amelybe a nagypolitika rángatta bele őket. Mindig megdöbbenek, amikor az ilyen emlékműveken a nevek felsorolását nézem, hogy egy-egy kistelepülésről is milyen sokan adták életüket a frontokon. Jánoshidáról 147 ember. A másfélszeres életnagyságú, műkőből formált alak egy rohamsisakos katona szobra, aki mintegy támaszkodik a mögötte hármas halmon álló kettős keresztre. De ez sem mentette meg. A mélyen elgondolkodó arcú férfi kezében egy pengéjét, harci erejét vesztett kardot szorongat.

Tehát akkor Járdánháza. . . A kis kápolna látszik is az országútról, könnyű megtalálni, ha pl. Pétervására felől érkezel. De hol állj meg? Itt egy benzinkút, 100-150 méterre. Pompás, oda beállok. Mondom is a benzinsrácnak, hogy itt is hagyom a kocsit, felmennék a kápolnához, hol célszerű? Hová? Itt, kápolna? Hát itt a kis dombon, persze. . . életében nem hallott róla. Kérdezem,. hogy volt már Járdánházán? Volt, mindig itt lakott. Na, erről ennyiit. Szerencsére megláttam egy kapuból kijönni egy idős asszonyt, illendően öreganyámnak szólítottam, mint az a mesékben kötelező. Na, ő aztán rávezetett a jóra, sietett, de megmutatta a buszmegálló melletti kis lépcsőt, azon kell felmenni. Hálás köszönet! Szép őszben séta fel! Nem egy nagy emelkedő. A kápolnának éppen csak kis emlékértéke van, körbejárja az ember, elolvassa, megnézi, és látod, hogy egy brutál barom kifeszítette a rácsot és kilopta a Jézust a keresztről. Ott a nyoma a feszületen, meg a pusztulásnak is. De mit csinál egy ember, egy kereszt nélküli lopott Jézussal? ? Ezen eltöprengem, szelíd ősz jár a vidék felett, elnézegettem,, hogy a tehéncsorda,. mint az Alpesekben, elözönli a szemben lévő völgyet. Na, Béla bátyó, na, Jézus Krisztus. . . hát ennyire tisztel titeket ez a nép itt.

Nem igazán vagyok rajongója az országban szerte felbukkanó sematikus ábrázolásnak, sokszor kifejezetten primitív kivitelben, amikor is a Nagy-Magyarország rajzolatába belehelyezik a mai, korábbi szóhasználattal, a csonka Magyarország térképét, imígyen szemléltetve a veszteség mértékét. Itt sem győzött meg ez a furcsa, enyhén megdöntött terepasztalra hajazó emlékmű, hogy valóban így kell a nemzet emlékezetében kezelni ezt a kétségtelenül súlyos, de immár több mint 100 évvel ezelőtti történést. Viszont az a máshol még nem látott megoldás tetszett, hogy az emlékmű lelkes helyi készítői precízen feltüntették az elcsatolt területek és az ottani lakosság nagyságát. Legalább ennyiben, ezzel a racionális eszközzel túlléptek az angyalos, feltámadásos búsongáson.

Ózdon három nagy múzeum van, egymáshoz viszonylag közel, az egyik a városi/gyáripari, a másik a Digitális Erőmű, a harmadik meg ez a Filmtörténeti élménypark. Lehet külön-külön jegyet venni, meg kombináltat is. Én, miután megnéztem a városit, már csak a filmtörténetire voltam kíváncsi, hát oda vettem jegyet, ugyanis nem tudtam az egész napomat Ózdon tölteni, rövidek a nappalok már ehhez. Tehát hárman voltunk, egy ismeretlen házaspárral, szelíden vártuk a körbevezető embert. Meg is érkezett, láthatóan talán agyvérzésen esett át, fél oldalán ez nyomott hagyott, de ez semmiben nem gátolta az urat, ezzel együtt tette a dolgát nagyon jól, lépcsőn le és fel, és megfelelő mélységű szakmai szöveget adott mellé. A felújított épületben több szinten van a bemutató. Először el kell zarándokolni odáig, aztán megtekinthetünk a földszinten egy jelmezkiállítást, nem túl filmes dolog, pár tablót és képet ismert magyar filmekről, csak, hogy legyen is valami néznivaló. Később azért érdekesebb lett, van rádiótörténeti, TV-. történeti bemutató rész is, szóba kerülnek az első magyar filmek, az első hangosfilmek, majd az első színes filmek is. Ismert színészóriásokról egy-egy tárló. Jellemző videorészletek ismert filmekből. Aztán vannak jelmezek még, lehet bohóckodni, beöltözni, meg berendezett díszletrészletek is, abban is lehet állatkodni meg szelfizni. Magam is megtettem, minden baromságban fülig szívesen benne vagyok,. Megérte elmenni, érdekes volt, még nekem is nyújtott izgalmakat, aki majdnem minden filmes múzeumban voltam és évek óta ez az egyik hobbim, szóval nagyon jó helykihasználás ez, remélem, még bővül is a továbbiakban.

Na, aztán Sajószentpéteren egy étteremhez nagyon hasonlatos intézmény becsábított, DEndre gasztokultúr volt már itt, és tetszett is neki, hát nyomuljunk be! Sok üres hely van, választhatok. Sarokba ültem, hogy belássam a teret. Nagyon jó benyomást kelt a hely! Egy lány és egy férfi viszonylag profin szolgál fel. Étlapot is kaptam, igazi talján kínálat, az olasz húsleves az jó, szeretem, kértem is. Meg aztán csirke supreme-t is, és vidáman azt mondtam, hogy "száprém". Ahogy régen is mindig a Diana Ross and the Supremes-et mondtuk. "Szuprém" - javította ki hűvösen a pincérlány. Aztán később is, amikor kihozta, lassan hangsúlyozta, hogy "itt a csirke szuprém". Nem, nem javítjuk ki a vendéget soha, pláne, ha nem ismerjük, és ez tényleg nem tartozik a bájos humor területére. Egyébként meg legyen pozitív, hogy kérés nélkül hozott száraz, tört erőspaprikát a leveshez, ez jólesett nagyon. Az étel nagyon jól sikerült, gombás rizzsel a csirke pompás harapnivaló, a leves is öröm. Italt kértem, kintről beszólt valami autó az ablakon át, hogy figyellek ám, szóval alkoholmenetesen, narancslevekkel töltöttem ki az űrt, az is elég mediterrán. A WC-t előzetesem láttam, megnéztem, aztán a végén használtam is rendeltetésszerűen. Közben bejött egy cigánycsalád, a kiskamasz fiú nem egyedül bement a mosdóba, és mintha lerombolta volna azt. . . hirtelen sáros tócsák keletkeztek, szanaszét spriccel víz, és vizes, összeázott papírdarabok mindenfelé. . . miért? De tényleg, miért? Szóltam a lánynak, hogy pirulok, de nem én voltam, küldött valakit takarítani. A végén volt még töprengető, lazán közölte a fizetéskor a kis hölgy, hogy itt nincs kártyával fizetés,. nincs termináljuk, most utalok telefonról appal, vagy készpénz. Hmmm. . . ezt talán közölni kellett volna előre. Mondta a lány, hogy intézi a telefonomon az appomat, köszi, ne intézze. Majd én. És hál'Istennek leltem magamnál elég készpénzt, egy tízezres lett a vége borravalóstól, kint a sötét parkolóban, meg néhány helyi szociális probléma rámszált sietve, hogy adjak pénzt, mert neki éppen meghalt a 4 éves kislánya, és ez szomorú, és szemmel látható nagyon részeg is volt. Egy félmaréknyi apróval megváltottam a szabadságomat, aztán huss, el innen!