Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

"Wellness " csak egy finn szauna volt ( infra nem működött. Nincs külön pihenő hely csak a medencénél. Az úszómedence és a gyógymedence korrekt, jó színvonalú. A környező parkban nincsenek pihenő padok, a kinti pihenős részek és a bár terasza leginkább dohányzásra kijelölt hely sajnos.

Elhelyezkedése a nem autósok számára okoz meglepetést, tömegközlekedéssel nehéz a mozgás, a városba bejutás, ritkán közlekednek buszok.

Az aznapi menüt sem írott, sem elektronikus formában nem kapjuk meg. Emiatt is körözünk étkezésenként a kínáló pult körül. Nem tudom van-e előírás a kihelyezett ételek sorrendjére vonatkozóan, de ez amit most tapasztaltunk illogikus volt. Kávéhoz nincs kiskanál, hanem faspatula, egyébként sem könnyű megtalálni a kiskanalat. A pincérek egyre fiatalabbak- ami szerintem inkább hátrány-, és munkájuk színvonala sokat romlott. Csoportokba verődve beszélgettek, ahelyett, hogy folyamatosan leszedték volna az asztalokat. Amikor leültünk az asztalhoz egyből odaugrott valaki, hogy mit kérünk inni, majd ezt követően elfeledkeztek rólunk. Inni csak pénzért - nem is kevésért- lehet. Amikor kértem egy kancsó vizet, akkor közölték velem, hogy csak 1 pohárral tudnak hozni. Rábólintottam, ezek után kaptam 1 pohár langyos , majdnem meleg vizet, ami hashajtáson kívül semmire sem jó. Megszűnt a reggelinél megszokott kis programismertető lap . Az ételek minősége közepes vagy annál kicsit jobb. A kilátással kapcsolatban komoly probléma van. A Dürer szárnyban volt foglalásunk, itt erkélyesek a szobák. Nem számoltam, de évek óta egy rendetlen, építőanyag telepre nézünk, talán a II. -ik emelettől felfele ezt a látványt kapjuk. Emiatt az erkélyt csak ruhaszárításra használtuk, hiába van kint az asztal és székek. Erősen rontja a pihenés élményét.

Először még nem esett le, hogy mi a nagyon különleges benne, de aztán utánanéztem és halld te is! Az volt, hogy a szabadságharc leverése után nem lett volna igazán szerencsés Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak emléket állítani. De a fia, Ödön nagyon ravaszul megoldotta a kérdést. Rendelt egy Szent István szobrot, és a szobrásszal (Höller György soproni kőfaragó) kifundálták, hogy az államalapító király szobrán az arc legyen Széchenyi Istváné! És lőn! Így lett itt Pusztacsaládon a világ legelső egészalakos Széchenyi István szobra, Szent Istvánba oltva. Ma, milyen story?

Ödön gróf 16 évig volt a község ura. Ilyeneket nem tudok ám magamtól, csak kikeresem az adatokat. Na, ezzel a kastéllyal (is) kudarcot vallottam, bár lelkem rajta, meginterjúvoltam egy autóját szerelgető férfit, aztán elmentem és elkaptam a falugondnokot, aki a falu buszocskájával száguldozik Iván és Pusztacsalád között, az meg kihangosította telefonon a polgármestert, vidáman elkiabálgattunk egy darabig, de eredmény nélkül. Hát ennyit látunk ebből, egy KFT uralja, az övék. De azért van itt egy elég érdekes dolog még

Hatalmas, zömök templom, egy gyors átépítés után (a korábbi, leromlott állapotú Mindenszentek-templom lebontása után), néhány hónap alatt építették újjá a helyiek buzgó segítségével, aztán 1890. október 12-én szentelte fel Zalka János győri püspök. Látjátok milyen, a nagy portálok a négy harangjáról értekeznek mindig, hát arról híres talán, de én inkább erre a bizarr, különleges csillárra hívnám fel a figyelmet, nagyon izgalmas, mint egy nagy korona, szentek képeivel díszítve körbe-körbe. Szóval, ha erre jársz, ne hagyd ki, bezárt templomokat fotózgatni egy elsuhanó autóból is lehet, de bemenni, felszaladni a karzatára, belengni a teret, átérezni, tapasztalni csak személyesen a jelenléttel lehet, szánj rá időt, megéri!