Most akkor jószándékom jeléül mutatnék egy igazi gyöngyszemet. Németbánya nem egy népes település, ott állsz a közepén, aztán alig hallani emberi tevékenység hangját, néha valami motoros fűrész dolgozik a látható világ határa alatt. Így aztán szépen, örömmel, zavartalanul bejárható a hely. Vizsgálgattam a település látványtérképét, és hopp, mi a manó ez itt, egy erdei kápolna? Nahát, induljunk máris! Nem egy nagy távolság, párszáz méter a lakott tér szélétől, és meg is találod, útirány kitáblázva. És ott is van! Ilyen. És nyitva is van. Nyilván normális emberek laknak a környéken, hogy ez örökké nyitva lehet és ettől nem károsodik. Mély tisztelettel mentem be, miután kigyönyörködtem magam a környékben. A kerítés, a teteje felé hallhatón kattog és zizeg, áram van benne, de nem ellened, hanem a szarvasok miatt, mint később máshol megtudtam. Szóval neked, a békés jószándékú embernek szabad a bejárás. És a koncepció! Hát az külön dicséretes! Az erdő kápolnája ez, Fekete István szavai, gondolatai uralják, ez valahogy nehezen fogható módon keveredik valami keresztény vallási áramlattal, és ez bizony ellentmondás, de talán itt az elmélkedés helye és ideje, hogy ezt helyre is tegyük. A természet egy istenadta érték, ez a létünk alapja, kerete, ezt kéne óvnunk, erre kéne vigyáznunk, ha megértjük a lényegét. A létező egyházak többsége egy rettentően kártékony eszmét sugall, Isten azért teremtette a világot szerintük, az emberek kényére-kedvére, hogy kihasználják, kiaknázzák, rombolják azt, hisz ők a felkent főélőlények, a többi alantas teremtménnyel szemben, amik a szolgálatukra vannak beosztva, nincs lelkük, tehát szabadon feláldozhatók, bánthatók, ehetők, rongálhatók. A természetrombolás eszetlenségét a szocializmus is átvette, a hős munkás és paraszt leigázza természetet, feltöri az ugart, lecsapolja a lápot, kizsigereli a hegyet az ipar szolgálatában, aztán egy merő tájseb az ország. A természetet szeretni, védeni valami egészen újkori dolog, nehezen férkőzik az agyakba. A konzervatív ember barbárul gúnyolódik a természetvédő aktivistán. Legyen hát az erdőnek kápolnája, egy marék szárított szarvasganéjt nem ér, hogy mindenféle középkori szenteknek nyomunk egy-egy kápolnát, de az, hogy erdőnek, a létező, az élő, a működő szentnek, az igen! Hát valami ilyeneket adott nekem ez a kápolna, amit megnéztem a Bakonyban, ahol elpihentem, elgondolkodtam egy kicsit, adjon neked is! És vigyázz rá, tiszteld te is!
