Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Közel vannak egymáshoz. Tehát első jótanács: ne a térkép szerint menj, hanem keresd meg a Szent Vendel kápolnát a faluban, jól látszik az út mellett, onnan sétálj fel, akkor viszonylag sima, könnyű út, és éppen végignézheted a stációkat is, történeti sorrendben. Nem csúnya kidolgozás, szépek, igényesek a képek. Felérhetsz a három kereszthez, a halálvallások kedvenc szimbólumához, az sem egy utolsó darab. És lám. . . az égi üzenet megint. . . ahogy felértem a domb tetejére, egy hatalmas őzbak, szép ívekben száguldva átszelte a teret, körülbelül pont ott, ahol a Jézus halála van. Szokatlanul szép állat volt, nem is barna, inkább már szürkés, és őz létére már majdnem szarvas nagyságú. Hát ilyen üzenetek vannak. . . talán Jézust láttam elszaladni őzbak képében. Visnunak is voltak állat-megtestesülései, Zeusznak meg aztán hajaj. . . de a még szebb, hogy amikor később mentem lefelé, akkor ott, ahol Veronika találkozik Jézussal, ott meg őzsuták szaladtak át az úton, de ellenkező irányban. Na ne mondd, hogy ez fényes nappal, déltájt általános dolog! Szóval, szakrális hely ez! De a kilátóról még nem is esett szó. . . szóval a keresztes kompozíciótól vagy 50-100 méterre tovább a dombon, megtalálod a "kilátót". Úgy van ez definiálva, az biztos! Hááát. . . a kilátószint a talajszinthez képest olyan 40-50 centiméter magas. Egyébként gyönyörű a kilátás, tényleg, Veszprémfajsz tetejéről széles panorámában látod a Balatont, és akkor is ugyanilyen szép a kilátás, ha oxigénpalackot kötsz a hátadra, csúcstámadásként megmászod azt a 40-50 cetimétert és onnan is kinézel és onnan is gyönyörű a Balaton! Mennyibe került nekünk ez a kis trükk? Ne kérdezd! A király bölcs, és nyilván ő adta a népnek.

Most egy pukkant kocsmának láttam, kértem egy pohár Pilsner Urquellt, mert van és ez jó pont, viszont nem isszák sokan, így rosszul fogy, és ez kissé érződik is rajta. 680 forint volt, adtam érte 800-at a pultos srácnak. Vacak, igénytelen a berendezés, és igazán csak pár elkopott öregember ül itt a megfelelő apátiában. Gondolkodtam rajta, én is egy ilyen szarszagú öregember vagyok (Hrabal híres meghatározása jutott az eszembe), ugyanolyan, mint ők. Ülök, hülyén nézek magam elé, és mélán bambulok a sorsomon. Aztán megittam, kimentem a mosdóba, hát, az még egy igazán lepattant világ. . . és még büdös is rendesen. Nem, nem ajánlom, nincs miért. Annyi hely van a Bartók Bélán, menj máshová!

Vagy egy kicsit inkább valami más főemlős. Meg hát köveket dobál, nem tudom, tankokra vagy géppisztolyos orosz katonákra, de van benne valami szánalomra méltó esélytelenség. Más fényben ezüst a krómacél, nekem itt inkább olyan arany volt. A háttér meg egy szétlőtt ház. Persze, az igaz, hogy a hősök azok így születnek naggyá, így őrződnek meg, aranyban, ezüstben.

Így aztán ma visszamentem, önellenőrzés. . . Egy darabig ácsorogtam a járdán, mert az enervált öreg kínai javítgatta, kalapálta a kilincset, nem lehetett bemenni, szerszámok szanaszét. Aztán egyszer csak megszánt, hogy ott maflázok, kitárta az ajtót szó nélkül, hogy na, csak kerüljek beljebb, ha nagyon akarok. Vendég egy szál sem. Csilingelésre előjött kínai anyó, tényleg eleresztett egy mosolyt, mondtam, hogy hagymás máj lesz az, de az nincs, mondta ő. Abból kéne enni, ami van. Mondtam, hogy legyen csípős. Tehát tészta lett, csípős marhahússal. Itt eszem? mutatunk lefelé. Itt, itt eszem. mutatok én is le és le. Kérek káposztasalátát. . . hát, az valami ronda fridzsiderben volt, onnan kellett kimeregetni valami edényből. Viszont olcsó volt az egész, nagytál étel, plusz rendes adag savanyúság, kb. 2400 forint. Jó ár! Evőeszközök gyalázatosak, villák a hegyükkel állnak kifelé a tartóból. Az egész helyiség piszkos, szemét a padlón, szétfújt levelek, a pasi kalapálta az ajtót, a beléptető zene, ami a nyitásra szól, megszólalt közben vagy 400-szor, fújt be a nedves, hideg szél, nyakig bezipzárazva ültem, néztem a lepukkant helyiséget, ez egyben az a kiegészítő raktár is, ettem a nagyon átlagos, vagy közepes, mindenhol ugyanilyen tömegkaját, elnéztem az elrakatlan, elmosatlan koszos tálcák tömegét a tartón, és közben nem szépeket gondoltam az előttem értékelőkre.