Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A megjelenő felszolgáló hölgy mindössze annyit mondott, hogy ezért szokta mondani, hogy ne tegyük az asztalnak arra az oldalára a széket. Megjegyzem nem én tettem oda, ott volt, amikor ráültem.

Hogy ez több vagy kevesebb, mint általában az aukcióikra vitt művek száma, azt nem tudom. Mindenesetre a bemutató termeik falnagyságához képest mindenképpen túl sok a kifüggesztett kép. Nem az egésze, de a bemutató egy része jószerével élvezhetetlen, akkora helyenként a zsúfoltság. Egymáshoz legfeljebb a képek nagysága alapján, és nem stílusok, korszakok vagy az alkotók alapján lettek illesztve a művek. Mondhatni a padlótól a plafonig beborítva a falakat. Így aztán a lábunk előtti művekhez le kellene guggolni, a fentiekhez pedig létrát kérni, hogy szemmagasságból élvezhessük az alkotást. Nem tettük egyiket sem, néztük, ami nagyjából szemmagasságban van, mint az élelmiszerboltokban. Nagyon olyan benyomásunk volt, hogy itt most a mennyiségi szemlélet eluralta a minőséget. Meglepően sok az alacsony becsértékű alkotás, nemhogy 1 millió forint alattiak, hanem félmillió forint alattiak is bőven találhatók a kínálatban. Hajrá kispénzűek! Kevés kiemelkedő és ennek megfelelő magas kikiáltási árral indított kép van csak a kollekcióban. És a zsúfoltság miatt még ezt a kevés különösen kvalitásos festményt is alig lehet észrevenni. Egyedül a legmagasabb, 100 millió forintos kikiáltási árú és legnagyobb becsértékű Vaszary-kép, az 1938 körül festett Tengerpart strandernyőkkel című főmű van méltó módon megkülönböztetett helyen bemutatva. De azért mi így is ráakadtunk egy-két feltűnő szépségre, érdekességre. Például néhány meglepően idillikus Mednyánszky-vászonra. Kedvencünk azonban nem festmény, hanem egy mára jórészt elfeledett francia szobrász Dávid-csillagra állított Art deco táncos című, finoman kimunkált szobra lett. A Kieselbach Galéria most is fantasztikus katalógust jelentetett meg az aukciós művekről, alapos tájékoztatást adva azokról, kitérve sok izgalmas körülményre, kapcsolódó alkotásokra is. De éppen erről a kis szoborról alig valamit írnak, sajnos.

Találtunk ilyesmit a menüben, de nem könnyű választani, ha például a Saltimbocca-t, az olasz gasztronómia egyik legismertebb fogását teljesen szakszerűtlen módon sertés karajból készítik! Végül Duplán hajtott sajttal töltött csirkemell rántva és Roston sült csirkemell, pármai sonka, mozzarella címen jelzett ételeket rendeltünk egy normál adag friss vegyes salátával. Az ételek köret nélkül egyformán 4500 forintba, a saláta 3250 forintba került. Nem volt ezekkel baj, csak éppen egy csöppnyivel sem voltak professzionálisabban elkészítve, sőt, mint amit itthon mi magunk is meg tudunk csinálni. Ebben az összehasonlításban pedig mondhatni sokba került ez az ebéd. Ami a hely hangulatát illeti: Próbálkoznak, van látványos pizzakemencéjük is, de valahogy hiányzik az egészből az olaszos lazaság, meg egy kicsit lelakott is.

Van családi jegy is, 2 felnőtt, 2 gyerek 14. 500 Ft. A területen belül fagyizó, büfé, ajándékbolt és mosdó is van.

Nem kellett sokat várni, viszonylag rövid időn belül lett is leves, igaz, egy öregúr volt még rajtam kívül, de az is éppen végzett az ebéddel és próbált elmenni. Nehezen ment neki, a pultnál méltatlankodott, előbb halkan, aztán egyre hangosabban, hogy fizetne és menne. Nagy nehezen került valaki és fizethetett. Ez, hogy nincsenek ott a pultban, ez általános, többször is előfordult. Szóval. . . a harmadik próbálkozásra ültem le, kettő asztal elég foltos volt előttem. A harmadik elfogadhatónak látszott. Az evőeszközök elhelyezése viszont egyáltalán nem elfogadható, kivettem a kanalat, és hosszasan törölgettem a szalvétával. Szalvéta viszont van. Jött a pho, jött vele citrom-darabka is, meg ecetes fokhagyma, ez elgondolkodtatott, nagyobb adag volt, mint egy emberé, tehát többen is használhatják. Úgy teszek bele a levesembe ízesítőt, hogy először megkóstolom. Aztán a saját kanalammal, amivel kóstoltam, veszek hozzá fokhagymát a tálból, tehát nyilván más is ugyanígy előttem meg utánam. Pfejjjj! Na, és ezekkel a kompromisszumokkal eszem a levest, tényleg nem rossz a pho, aztán alig ettem pár kanállal, kihozzák az asztalra a rákos pirított tésztát. Erre mit mondjak? Hogy vigyék vissza? Ki tudja, mi lesz vele. A konyhában gyerekzsivaj, nyilván kis gyerekek játszottak odabent. Milyen higiénikus. . . Amúgy a tészta se volt rossz, de furcsa volt, hogy míg a tészta meleg volt, addig a rákok hidegek. ? ? ? Szóval, miért? Nem együtt pirult? A Bosnyákon amúgy építkeznek, betontörős csatazaj van, éppen az étterem előtt, por száll, de erről az étterem nem tehet. Én is nehezen fizettem, kellett kotkodácsolnom, hogy hej, van itt valaki, fizetni szeretne. . . A közepes méretű pho, azaz normal 2490, a Xao Tom 3390, a szervízdíj meg 599 forint volt.