Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

. . dehogy vágják, vágjak én, az az én dolgom. Különben is ráfér a tányérra. Hát akkor férjen, lássuk! Egy másik tányérra került a köret, a harmadikra meg a káposzta. A káposzta az tényleg jó volt, ő aztán nem tehet semmiről. Nem változott itt semmi. Ugyanaz évek óta. Én meg hozom ide a pénzt, tömöm a hasam, meg a pénztárgépet.

Nevéhez híven olasz ételeket kínálnak, az étlapon hangsúlyos részt képvisel a nápolyi pizza, de szerencsére van más is, mert nekem most valahogy a pizzához nem volt hangulatom. A beltér nem nagy, van egy beépített veranda, az asztalok elég sűrűn vannak elhelyezve a pavilonszerű vendéglőben. A beltér olasz trattoria hangulatot áraszt. Az ételek egy része szerintem korrekt árazású, viszont pl. a leveseket és a desszerteket én drágállottam, a pizzák ára 3850-4940 Ft között alakul (hogy ezeket a 40 Ft-okat hogy számolják ki, sosem értettem. . . ). A Séf ajánlatban még magyar fogás is megjelent, mégpedig a Fogas Kárpáti módra (6490 Ft). A paradicsomleves nekem nagyon ízlett (3090 Ft), kenyérrel, olíva olajjal, sűrű, jól fűszerezett. Az adag kicsi volt. A főétel gorgonzolás gnocchi tejszínnel, körtével, dióval érdekes íz-kombinációt adott, a tejszín kissé túlságosan leuralta a fogást, jobb lett volna bátrabb fűszerezés (3690 Ft). A csapon Peroni sör van, ha már olasz vonal. Nincs kötelező szervizdíj. A középkorú pincér úr készséges, udvarias, kellemes megjelenésű. Korrekt 4 pont az össz-benyomásom. Ajánlom.

Az alapterülete az sokkal nagyobb az új helyüknek, ráadásul alápincézett, ahol a mosdók kaptak helyet. Kényelmes ülőhelyek vannak, nem zsúfolt. Azt nem tudom, hogy mennyire tudják itt az új helyen megtalálni a célközönségüket, hiszen a Cserpes leginkább a magyar vendégek körében lett népszerű, itt a Király utcában viszont leginkább külföldiek jönnek-mennek, ők viszont jelentős számban. A Cserpes márkaképviseleteként a tejtermékek tőlük érkeznek, ételek terén többféle helyben készült szendvics, saláták, édes és sós péksütemények közül válogathatunk. Többféle kedvezményes árú menüt is kínálnak, ebédelni is alkalmas a Cserpes, nemcsak reggeli vagy tízórai céljából. A régi Deák téri helyre a korábbi munkahelyemről rendszeresen jártunk ki ebédelni, nagy tömegjelenetek voltak rendszerint. A kedvenc fogások itt is megmaradtak, a tejberizs és a habos kakaó, korosztálytól függetlenül. Az én választásom a retró melegszendvics lett házi limonádéval, ami együtt 2190 Ft-ba került. Sonkás-gombás melegszendvicset ettem, ketchuppal. Tényleg retró, de én alkalmanként szeretem.

Belépve kellemes kávézó hangulat, a pult előtt van egy kis asztalka, de befelé a szűk tér hosszan elnyúlik, itt további asztalkák találhatóak, s a kávé mellett lehet reggelizni is. Az árak indokolatlanul magasak. A kimért aprósütemények, baracklekvárral töltött hókifli, sajtos-sós háromszög, juhtúrós pogácsa kilója 9500/10500 Ft (más összeg szerepelt a fali táblán, illetve a pulton a termékcímkén), ez minimum másfél-kétszerese a környékbeli áraknak. Voltak még egyéb péksütemények mutatóban, kakaós csiga, croissant, csokis párna, pizzás csiga, spenótos csavart rúd, ezek küllemre olyanok voltak, mint amit bármely ismert "nagyüzemi" pékségláncnál, vagy amit akár az Aldiban, Lidlben is kapni, szóval nem prémium kategóriás pékáruról beszélünk. Ezek darabára 650-750 Ft. A gluténmentes pékáruk darabja 950-1650 Ft között alakul, hát, nem gyenge. . . A pultban láttam egy jó küllemű Rákóczi túróst. Szerepelnek reggeli ételek is az étlapon, a legolcsóbb rántotta, tükörtojás 1950 Ft, az angol reggeli és az Eggs Benedict 3800 Ft. Az eszpresszó 650 Ft-ba került volna (a fali tábla szerint), de nekem először 1450 Ft-ot számláztak ki, majd amikor kérdőre vontam a pultos hölgyet, utána 850 Ft-ra módosított, és esspresso macchiatoként ütötte be a tételt a kasszába. Utána néztem, hogy az 1450 Ft a latte, azaz a tejeskávé ára lett volna. La Marzocco kávégéppel főzik a kávét, ami világszerte a minőség garanciája. Impresso Micro Roastery - nagytarcsai illetőségű mikropörkölő - márkájú specialty kávét főznek. Nekem nem jött be, mert túl savas és savanyú volt. Mivel nem volt korrekt a számlázás, és egyáltalán nem volt barátságos a kiszolgálás, ezért én nem ajánlom a helyet. Sajnálom és elszomorítottak.

A számunkra szimpatikus kinti fedett asztalhoz nem engedtek leülni, mondván nem vagyunk elég sokan. Olcsó trükként rajta volt a foglalt tábla, miközben nem is volt arra az idősávra senkinek foglalva. Az nem zavarta pincérünket, hogy egészen a távozásunkig sem érkezett senki sem nagyobb létszámmal, aki azt az asztalt birtokba vette volna. Rajtunk kívül mindössze egy 30-as korú pár érkezett, akik csak italokat kértek, nem ettek. Az asztalunk billegett, ráadásul részben oda tűzött a nap, így nekünk kellett helyezkedni, forgolódni, hogy ne vakuljunk meg, illetve ne süljünk meg. Még sehol nem voltak az ételek, és már volt egy ilyen kellemetlen szituáció. A túlságosan hosszú étlap mindig óvatosságra int, gyanús, hogy ennyi ételt nem lehet képes a konyha profin elkészíteni. Itt sem sikerült. A magyaros ételek mellett a nemzetközi konyha jól ismert fogásai is helyet kaptak. Kezdésként rendeltünk egy tárkonyos pulykaragu levest (1900 Ft), valamint húslevest májgaluskával (950 Ft). Szerencse, hogy a májgaluska levesből csak kisebb, csészényi mennyiséget kértünk, mert gyakorlatilag ehetetlen volt. Hűtőízű, állott, borzasztó mellékíze volt. Májjal nyáron pláne nem viccelünk, nyilván nem ettem meg. A másik leves ehető volt, azzal a megjegyzéssel, hogy a ragulevest jobb helyen nem a jellegtelen ízű pulykából készítik, tudjuk, hogy miért. Pincérünk javaslatára a Fogadósné fatányérosát rendeltük vegyes körettel, salátával (4950 Ft), a sertésételek közül. A főtt rizs és a petrezselymes burgonya alapra 3 hússzelet volt feltornyozva, rántott hús, grillezett tarja és cigánypecsenye. Vékonyra klopfolt, cipőtalpra szárított, túlsütött húsokat kaptunk. Még mondtuk is, milyen szerencse, hogy nem farkaséhesen érkeztünk, mert akkor itt hatalmasat koppantunk volna. Mindent megkóstoltunk, de a kés is alig vágta a száraz darabokat. A tálon a legjobb a sült szalonna volt. Almapaprika és káposztasaláta volt még a tányéron, ezeket megettük. Az üdítő langyos volt. Dreher sört csapolnak, a korsó 1300 Ft. A pincér egyáltalán nem reagálta le, hogy az egyik levest nem ettük meg, illetve a főételből is a nagyobb rész megmaradt, és eszünk ágában sem volt elcsomagoltatni és hazavinni. Otthon sem ettük volna ezt meg, kutyánk pedig nincs. Mindent kifizettünk, de többet ide nem jövünk. Én egyáltalán nem ajánlom, sajnálom.

Ám amit láttunk, az különösen nagystílű volt. Hamar rájöttünk a magyarázatra az intézményi táblát látva, miszerint ez a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának bejárata. Ebből pedig már tudtuk, hogy a Wenckheim-palota oldalsó szárnyánál állunk. Később kiderült, hogy ez a főbejárat, az épület főfrontján lévő eredeti főbejáratot valamikor lezárták. Beóvatoskodtunk, és az átriumos fogadótérben gyorsan kiderült, hogy az épület nemcsak vezetéssel, hanem egyéni látogatójegy megvételével is szabadon, minden, a közönség számára megnyitott részén bejárható, megtekinthető. Az egyik pénztárnál gyorsan vettünk is két jegyet, ami fejenként 2000 forintba kerül, és ilyen módon más napokon is, nemcsak a Kulturális Örökség Napjai alkalmából lehet bemenni és nézelődni a grófi palotából lett hatalmas könyvtárban. Az eligazodást segítendő pedig minden jegyhez jár egy kis fénymásolt tájékoztató is a palotáról, az épület történetéről. Tavaly év végén voltunk Szabadkígyóson a Wenckheim-kastélyban, és terveztük a család hajdani fővárosi palotájának megtekintését is. Most egyszer csak itt találtuk magunkat, és az épület 4. szintjén található palotatermek szépségétől csak ámuldoztunk. Sokkal gazdagabbnak, nagystílűbbnek láttuk ezeket a termeket, mint a család vidéki kastélyát. Talán mert az volt az otthon, ez a nagyvárosi magamutogatás? 1889-es megnyitása óta az egyik legszebb palotaként tartották számon a döntően neobarokk, egyes elemeiben neoreneszánsz főúri épületet, ami azonban nem sok ideig maradhatott a család tulajdonában. A főváros 1927-ben vette meg az épületet a Fővárosi Könyvtár számára, amely 1931-ben nyílt meg. A mai látogatók, és amikor mi most egy szombati napon ott jártunk, igencsak szép számban voltunk, egyszerre gyönyörködhetnek egy közel 150 éves palota kitüntetett eredménnyel felújított szépségeiben és egy korszerű, nagy könyvtár látványában. A mi lábunk csak a palotatermeken tudott végigvinni bennünket, a többi részt nem láttuk, oda csak helyenként bekukucskáltunk.

Az étlapon néhány trendy bisztrós étel szerepel meglehetős áron, Angus burger (6300 Ft), vegán wrap (4400 Ft), Club szendvics (5100 Ft), a snackek között nachos, bruschetta, 2 személyes hidegtál, Cézár saláta, superfood saláta, vegán padlizsán tatár, füstölt lazacos és avokádós toast. A kötelező szervizdíj 12,5%, amely az étlapi árakba már be van építve, de a blokkon külön sorban tüntetik fel. Volt a pultban néhány mutatós sütemény is, Rákóczi túrós, sajttorta, pisztáciatorta, mascarponés répatorta (1990 Ft). A kávé minőségi, finom, a Cortado 1100 Ft-ba került. A pavilon mögött lévő mosdó kóddal működik, ami a blokkon olvasható. A terasz nagyon hangulatos, nem véletlen, hogy az összes vendég ott foglalt helyet. Kellemes hely, főleg a hangulata miatt egyértelműen ajánlott.

Ez annyiban érdekes, hogy a kocsma részlegből a cigifüst egy az egyben átjön az arcodba, miközben te meg ennél. Ezt a gyakorlatban tapasztaltam meg, hasznos tanulság. A nyitva tartás a bulikhoz igazodik, minden nap délben nyitnak és egészen éjfélig lehet náluk enni. A névadásban a népszerű amerikai gyorsétterem lánc, a Five Guys lehetett az ötletadó. Az étlap nem túl bonyolult, elfér egy A5-ös lapon. Van 2 féle virslis, azaz hot dog leves, az egyik cheddar sajtos, a másik zöld krémleves (1350/1550 Ft), többféle verzióban a hot dog az alap ételük (2550 Ft), hot dog panini szendvics (2550 Ft), valamint a corn dogból sima és cheddar sajtos (1350/1550 Ft). Egy adagban 2 db pálcikás "corn" van, viszont benne csak fél szál virsli egy elég tömény palacsinta bundában. Nekem a palacsintatészta ízvilága egy kissé édeskés volt, mint a gofri, ez kicsit fura volt. De amúgy állagra meg jó volt, kívül ropogós, jól átsült. A cheddar sajtos szósz mellett én még ketchupot tettem rá, de amúgy még lehetett volna mustárt és majonézt is, önkiszolgáló rendszerben. Amíg vársz az ételedre, az asztalra kitett nachosból lehet csipegetni, grátisz. Nagyon kicsi a hely, a beltér szűkös és levegőtlen, a sütöde miatt ráadásul meleg is volt, ezért a teraszra ültem inkább. Alkoholt nem tartanak, házi limonádé, shake (1350 Ft) és San Benedetto dobozos üdítők vannak (950 Ft). A kiszolgáló fiatal pultos hölgy kedves, mosolygós volt.

Rendben vissza is igazolták a regisztrációnkat. Innentől kezdve nem jött semmiféle jelzés a programról, egészen az utolsó pillanatig! A Magyar Építőművészek Szövetsége, merthogy 70 éve a szervezet székháza az épület, kulturális menedzsere a program előtti este fél 10-kor! ! küldött e-mailben adta tudtunkra, hogy:
A Székházban jelenleg helyreállítási munkálatok zajlanak. Eredetileg terveink szerint a holnapi épületlátogatásra elkészültek volna, de sajnos a sok váratlan körülmény miatt ez nem tudott megvalósulni. Az Almási Palota ennek ellenére holnap megnyitja kapuit, azonban szeretném jelezni, hogy az érdeklődők leginkább egy építkezési területet fognak tapasztalni. Mindezek ellenére mindenképp érdemes ellátogatni, hiszen a sétát Déry Attila vezeti, akinek a Székházról szóló előadása rendkívül érdekes és lenyűgöző lesz. Azt hiszem, joggal kérdezem, hogy egy építészek által birtokolt épület kezelői miért nem tudják, mondjuk két nappal korábban, legalább, felmérni, hogy a helyreállítási munkálatok készen lesznek-e a meghirdetett épületbemutatás idejére vagy nem, és nem előző nap, pénteken késő este szólni. Legalább pénteken munkaidőben küldték volna az értesítést! Mert ekkor már csak arról dönthettünk, hogy elmegyünk vagy sem az Almásy-palotába, más programra ekkor már nem nagyon volt hely, és lehetőség a regisztrációs egyeztetésre. Nos, mi úgy döntöttünk, hogy megyünk, valamit csak látunk. Hozzáteszem, mi ehhez 120 kilométerről vonatoztunk Budapestre. Ott voltunk időben mi is, mások is, akik bejelentkeztek erre a sétára. Még nézelődni is tudtunk a híresen szépnek ismert belső udvarban, és bár építési munkálatok nyomát csak kevéssé láttuk, a hely kicsit elhanyagolt benyomást keltett. Majd megjelent egy ifjú hölgy, és arról tájékoztatott bennünket, hogy nem a meghirdetett 13 órakor kezdődik az épületbemutatás, hanem egy órával később, addig a legjobb ajánlata, hogy beülhetünk egy földszinti előadóterembe, ahol a falon vannak fotók az épületről, azokat nézegethetjük. . . Többen nem tetszésünket fejeztük ki: mi nem kívántunk egy órahosszát fölöslegesen tölteni, nem is maradtunk ott, másoknak az okozott problémát, hogy további programokra is regisztráltak, így viszont azokra nem biztos, hogy elérnek. Az ifjú hölgyet viszont semmi nem indította arra, hogy legalább elnézést kérjen vagy annyit mondjon a meghívó szervezet nevében, hogy sajnálják. . . De miért is sajnálnák, hiszen az egész zavart ők okozták az amatőr szervezéssel.