Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A helyszínválasztás egyértelmű. Itt indul a Karinthy Frigyes utca, ő meg itt duplán vagy legalábbis másfélszeresen maga Karinthy. Laza eleganciával, kigombolt zakóban, zsebre tett kézzel, de azért nyakkendőben lépdelve teljes alakban, kissé elgondolkodva, magába fordulva, illetve mellette egy lámpaoszlopon csak a mellszobra, picit a földre és önnön magára lenézve, de a nyakkendő itt is megvan. Az alkotás egy hatszögletű bronz emelvényen áll, körülötte körkörös alakban kerámia díszkövet raktak ki. Egyik leghíresebb műve, az "Utazás a koponyám körül" inspirálta a kompozíciót. Ötletes, furfangos, egyedi, nekem tetszik. Karinthy születésének (1887) a századik, illetve halálának (1937) az 50. évfordulója alkalmából a Karinthy Emlékbizottság és a Budapest Fővárosi XI. kerületi Tanács kezdeményezésére készült, Paulikovics Iván szobrászművész műve, amelyet 1988 állítottak fel. Meglepett, hogy csak 51 évet élt.

Aztán néztem, hogy ja hát persze, itt van ez már mióta, itt az ittjartamon poénkodtam régebben, hogy azon a sarkon 50 méteres körzetben négy kínai étterem van, és ez a hely volt az egyik. Nyilván becsődöltették egymást. De ez a hely itt megújult, ez már nem a régi tulaj, itt valami új korszak kezdődött. Más néven. És lásd, tényleg. . . van egy elég hagyományos kínálat is, meg van egy sokkal kiterjesztettebb. Én a kirakatból ramen levest kértem rákkal, na, az ilyen az nincs kész, arra várni kell. De rögtön dolgozik is a háttéripar. De én még ilyen aranyos kis nőt nem láttam, mint ez a picike kínai (lány? asszony? ) Olyan édesen cserfes, olyan cukin beszél magyarul, a kevéske szókincsét olyan zseniálisan variálgatja, hogy beleszerettem. Meg is kértem volna a kezét, de pici, alig látszik ki a pult mögül, és ha letérdelek a lánykéréshez, nem látja, hogy ott lent mit is csinálok. Így aztán a dologból nem lett semmi. Kicsit le és fel sétáltam a helyiségben, amíg vártam a ramenre, és ahányszor arra jártam, mindig adott valami ajándékot. Hol egy sütit, és még magyarázott is hozzá, hogy ez mitől sós vagy édes, hol egy doboz savanyúságot, hol valami kupont vagy üdítőt akart adni, de istenem, hát ilyen lelke van. Meglett a rákos leves, telekiabálta az üzletet, mert azért más is volt ott, nem csak én, diákok sűrűn járnak ide, láthatóan rászoktak. A leves kisadag volt, de nagyon tartalmas, és tényleg nagyon finom és jól is laktam vele. Nagyon olcsó volt, nem fizettem 3000 forintot sem. Igen, de ha nem eszem még valamit, mit csináljak az ajándék savanyúsággal? Hát visszaadom. De ezt nem értette a lány, inkább adott még valamit. Na szóval, jó hely ez nagyon, és nagyon szerethető is, hazafelé próbáltam elsütni két járdán ülő hajléktalannak a savanyúságot, mit, hogy savanyúság? Hogy káposztasaláta? Döbbenten néztek. . . hát ők olyan nem kérnek, vigyem innen. Elvittem a templom mellé az adománydobozba.

A pultban az ember ingerlékeny, mi valamit inni szeretnénk, dühösen mondja, hogy ez sincs, az sincs meg amaz sincs, legfeljebb bort tud adni. Jó, hát akkor legyen bor. Én egy pohár rose-t kértem, nejem száraz fehéret. Megkaptuk, leültünk. A másik három vendég a pultnál felajzottan zajos volt, tűrtük. Jött egy szállóvendég, valami idős spanyol hölgy, az huzigálta maga után a gurulós bőröndjét, aztán soknyelvű vitába keveredett a háziakkal, a pultossal, meg egy előkerült testes hölggyel, aki akcentussal beszélt magyarul, némi ordibálás után a spanyol utazó mégis visszahúzódott csomagostól a liftbe és elment valahová, fel vagy le. A három zajos is fizetett és elment. Mintha csend lett volna, ültünk, ittunk, a foteles félhomályban. Aztán végighallgattunk egy olyan káromkodássorozatot, ami félvad hegyipásztoroknak is becsületére vált volna, a pasi kitört, hogy itt voltak a rohadt tiszások, hogy ő kiszolgált hetvenet is, pedig szájba kellett volna őket (kisípol, kisípol. . ) az akcentusos nő meg egyetlen mondatba hosszú képes volt belesüríteni 3-4 hím örökítőanyagot, és még sokkal több anyagátviteli élettani tevékenységet, hööjj, míg a pasi egyszer csak azt nem mondta, hogy kicsit halkabban, vendégek is vannak. . . hát istenem, biztos van valami új konzervatív vendéglátásipari akadémia, ahol így tanítják. Sürgősen fizettünk kereken 1000 forintot a két borért, aztán escape.

Srác jött, a rom-vegánkocsma stílusának pont megfelelő fazon, hozott étlapot, ajánlott menüt, én meg inkább az étlapot akartam. Ki is néztem magamnak egy kis vegán babgulyást, majd vegán rakott krumplit. Sok lesz ez, majd a babgulyából kicsit kérek. Jött a másik srác valahonnan, felvette a rendelést. Közben bejött egy amolyan 40-50 körüli fazon, és két asztallal arrébb letelepedett. Látszott rajta, hogy elég jófej, ezt megérzi az ember. Aztán visszajött az én eredeti srácom is, és átvette a terepet. Mondtam, hogy már rendeltem. Telt-múlt a perc, aztán az újabb koma kapott egy tál levest egy pöttyös edényben és jókedvvel enni kezdte. Pár perc múlva kijött a gyerek, hogy bocs, bocs, az nem az a leves volt, az az enyém lett volna sejtettem hát, hogy valami turpisság, valami csere történt. Jaj, hogy majd nekem is hoz, bocs. De én vettem a lapot, azonnal elkezdtem valami műbalhét csapni, hogy Ott van! Az az ember! Ő vette el az ebédemet! Ott eszi! Fogják meg! . . stb. A másik koma meg csak röhögött, és evett tovább. Pár perc alatt levágtunk egy rögtönzött műsort, pl. én, karbafont kézzel, nagyon gúnyosan: na, ízlik a más ebédje? Jó a máséba turkálni? És egyre jobban röhögtünk, elképesztő jó helyzet volt, nagyon jól éreztük magunkat, később kiderült, hogy ő egyáltalán nem is ezt kért, de jó lesz ez így, gondolta, és igaza is lett. Szóval hány idegen emberrel lehet ezt megcsinálni? Hány sértődött volna meg, hány küldött volna el anyukámba, hány hülye mondta volna, hogy szálljon le rólam, törődjön a saját dolgával, vagy valami sokkal súlyosabbat? A humorérzék teljes hiánya vagy valami alpári mocsokká tevése az emberiség butulásának egyik erős mutatója. De aztán nekem is lett gulyásom, védekező állásba helyezkedtem, hogy ezt nem adom, nagyon jól elfalatozgattam, a rakott krumpli is kellemes volt, gyümölcslét ittam, nem tudom, hogy miért, mert volt itt jó sör is, csak később tértem magamhoz. Közben elképzeltem, hogy most én itt milyen jóember vagyok, vigyázok a természetre, óvom az állatkákat, nem eszem meg a kisnyuszit meg a kisbarikákat, de ha ideülne az asztalhoz Babanyó, és zokogva szemrehányná nekem, hogy én itt kétpofára zabálom az ő hüvelyéből származó piciny gyermekeit, a jövő babnemzedékét, kik vállukon hordozták volna az ősök örökségét, a babok kultúráját, mit felelhetnék neki? Szóval, jó hely ez a Szabad, tényleg szabad, ha menüt ettem volna paradicsomlevessel, megúsztam volna 3000 forintból. így viszont, hogy variáltam a kínálaton, így 7370 forintot fizettem összesen, szervizdíjjal együtt.

Egy fiatal kínai lány a pultos, aki nagyon kedves, párhuzamosan pörgeti a magyar-kínai-angol nyelvet, ugyanis sok kínai fiatal is jár ide, amit vehetünk pozitív előrejelzésnek, valószínűleg a környékbeli egyetemekről, kollégiumból jönnek. Folyamatosan tevékenykedik, közben adja az instrukciókat a konyhának, mi van éppen elfogyóban. Kis és nagy adagos főételek közül lehet választani, akár kétféle körettel és kétféle húsos étellel, a nagy adag mindössze 2100 Ft, ami mellé ajándékként jár még vagy egy leves vagy savanyúság vagy 2 db szerencsesüti. Diákoknak további 100 Ft kedvezmény! A kis menü 1750 Ft volt, de a nagy sokkal jobban megéri, ha nem tudod megenni az egészet - például nekem sem ment - , akkor a maradékot legfeljebb elcsomagoltatod. Az egyik legjobb ár-érték arányú étkezőhely a környéken. Helyben kb. 10 asztalnál lehet enni, puritán, de elfogadható körülmények között. Már többször is ettünk náluk, és biztos, hogy még jövünk máskor is. Minden ételről korrekten elmondja a lány, hogy csípős-e, ha igen, mennyire. Brokkolis csirkét, thai csirkét, csirkecsíkokat roston sütve, valamint amerikai csirkét ettem náluk eddig, az ajándék saláta lehet babcsíra, édes vagy csípős káposzta, fafülgomba. A csirkén kívül hagymás szójaszószos májat láttam még a pultban, illetve van kacsa is, de azt csak rendelésre készítik, 8 percet kellett rá várni, körettel 3300 Ft volt. Hétköznap ebédidőben folyamatosan érkeztek a vásárlók, az asztalok gyors cserékkel végig foglaltak voltak. Míg vártunk a villamosra, rákerestem, mi ez a Bai Jia. A kínai történelem "Száz iskola" időszaka az i. e. VI-III. században, amely a klasszikus kínai filozófia virágkora volt, mások mellett a konfuciánus és taoista irányzatok erősödése. Emellett Jiangsu tartományban van egy Baijia nevű falu is.