Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Az ételek minősége után azért illet volna érdeklődni, az egy pont levonásnak ez az oka. Az ételek minőségére nem volt kifogása senkinek, én kaszáslevet ettem, ami egy ecetes savanykás borjúláb leves, nekem túlzottan nem ízlett, de lehet, hogy ezt így kell elkészíteni. A második libacomb az kiváló lett, a magyaros, hagyományos ételek uralják az étapot. Összességében szép helyen egy jót ettünk, további előny a könnyű parkolás. Az öt ponthoz kellett némi jóindulat, de a baráti árak ebbe az irányba húzták fel az értékelést.

Először a hosszú sor láttán visszakoztam, majd egy másik nap,, amikor fél tizenkettő körül ideértem, már beálltam a sorba, ami gyorsan haladt. Klasszikus önkiszolgáló, vannak menük, talán 3 féle, ami elég olcsó, de egyébként is elfogadhatóak az árak. A magyaros vonalat képviselik egy-egy fogyókúrásabb étellel kiegészítve, szilvalekváros derelyét évtizedek után ettem itt a rántott harcsa után. Köretként saláta volt, gondolnak a kis étkű női dolgozókra is. A kiszolgálás gépies, gyors, kedvesnek vagy udvariasnak nem nevezhető,. Az ételek minősége jó átlagos, gasztro csodát nem is vár itt senki, olcsón gyorsan lehet munka közben ebédelni, más célt nem is szolgál, erre viszont alkalmas.

De ha már átjöttem akkor kérek is valamit. Pár ember járt előttem, mögöttem elvitelre kértek ilyen semmilyen táplálékot. Valahogy eljutottunk oda, hogy a leghétköznapig magyar munkáskaja az ázsiai gyorsbüfék terméke, aztán azon belül majdnem mindegy, hogy mi. Volt három szelet olyan rántotthús-féle, amin valami sülthagyma volt, meg valami tükörtojás. Kizártnak tartom, hogy bármilyen nemzetnek ez legyen a nemzeti eledele, de ilyent is szül, a alsóközépgasztronómia. Kértem krumplival és tzatzikivel, ehető volt, de nem nagy élmény. Olcsó volt. Két akármilyen nemzetiségű keleti srác dolgozik a boltban, overálos emberek jöttek be és rutinosan ették a migránskaját, semmi érdekes nincs itt, nem rossz ez és nem jó, de ezért nem érdemes eljönni idáig bárhonnan. De ha itt melózol a szomszéd építkezésen, akkor persze.

Egyszer láttam, amikor két nem magyar ténsasszony összeszólalkozott magyarul, az egyik a pultban, a másik egy sereg gyerekkel, párat tolt maga előtt, párat vonszolt maga után, a vendég kifogásolt valamit harsányan, hogy az izémizét azt nem így főzik, sütik, kezével trancsírozta a kaját bizonyítékképpen, kijött a főnök is, kezét tárogatni, hogy mi a probléma, a nőivarúak meg csak fokozták a hangulatot, míg el nem jutott odáig az eszmecsere, hogy teeee! ki vagy te itten? Nem szégyelled magad? Hogy nézel ki, te senki! - mondta a két nem magyar asszony egymásnak, ismerve és használva édes anyanyelvünk összes szépségét. De ez csak színes közjáték. Másik alkalommal beültem ide enni, kipróbálni. A számlám szerint 2650 forint a "melegétel - köret" tétel, van még egy Tzazoko saláta, 1650-ért, ebből nyilván rájöttél, hogy keleties gyorsétteremről van szó, és a máshol Dzadzikinek vagy Tzatzikinek nevezett cacikit itt tzazoko-nak hívják. A melegételem egy nagyobb szelet rántott csirkemell feltétnek, altétnek meg amolyan paprikáskrumpliszerű anyag. Nem passzoltak egymáshoz igazán harmonikusan, de ehető volt, megebédeltem, ez egyébként tegnap történt, és most hírt adhatok a vendéglátóipari egységről.

A jóindulatú testes srác mondta, hogy most akár a kettőt is egyben kérhetem, mert van fagylaltos kóla, Ez az, akkor ezt nekem találták ki! Tehát legyen az! 1000 forint (azaz 990). Várni kell rá, sorszámom 098. De egy percen belül mondja is egy lány, hangosan. Behúzódtam egy szűkebb résbe, és ott szívogattam, mint egy nagy kolibri. Lassan ment, mert nagyon hideg volt, tele jéggel, és időnként belefájdult a fejem. Nem is volt rossz, azt hiszem, ez az idei első fagylaltom volt.