Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

akkor oda lesz a fuvar. Nem valami puccos hely, de egynek megjárja. Magyar lány fogad, beszél, ő a kommunikáció-center, kínai nő meg közben szakad meg a látványkonyhában. A Biangok nem közönségek kínai büfék, nem eurázsiai lefőtt maradék, hanem ott, helyben, frissen készítik, szemed guvadtában. És a specialitás a batyu, a hússal töltött finomság. Öt körrel különb, mint a kínai étkezdék zöme, szóval jó nyom ez. A Zhu-ba művelik pompásan ezt a műfajt a Nagymező utcában, a Nancy Foodban meg kevésbé pompásan. Csak példaként. Szóval, a kínálatból persze batyus húslevest kértem, a lány szerint a legjobb levesük, szerintem is, bár nem ettem még a többit, de ez remek, melynek neve Hun-Tun és savanyú csípős. Sötét, finom húslé, ízletes batyucskákkal. A második fogásom nem volt valami nagy fantázia, nem akartam még egy batyut enni, kértem hát pirított rizst rákkal, azzal is meg voltam elégedve. A földszinten kucorogtam, van ugyan galéria is, de ott hárman-négyen ettek. Itt lent viszont elég hideg volt. Ittam még mézes kínai teát is, állítom, nagyon rendben van a kínálat. A kiszolgálás is. Lássuk a számlát: egyszerű kis nem túl igényes környezetben kisadag leves: 1680 Ft. Ez rendben van, nem? Egy tál rákos rizs, ugyanitt: 5380, kínai jeges tea 1190. Felszolgálási díj is van, szóval így a végén 8910 forintot fizettem. Ez az ételekhez képest nem sok, a hely színvonalához képest viszont kicsit több a kelleténél. De jót ettem, elismerem.

Az Indigo csapat a beltéren szinte semmit nem változtatott, maradt a pult, a konyha és az asztalok elrendezése is, valamint a csodás, dzsungel hangulatot árasztó, növényekkel felékesített beltér is. A pultnál kell rendelni és fizetni, ennek ellenére van kötelező 5%-os szervizdíj, valamint a terminál még további borravaló fizetését ajánlotta fel, amivel ezúttal sem éltem, hiszen nem kapcsolódik hozzá valós szolgáltatás (nincs felszolgálás). A pénztáros hölgy nem igazán tudott érdemi információkat adni az ételekről, szerencsére már jártam korábban más Indigo Express étteremben, s mivel egységes az étlapjuk, így tudtam, mire számíthatok. A Chicken Lababdar thali komplett menüt kértem (3800 Ft), amiben a tejszínes-sajtkrémes szószos-fűszeres csirkehús mellett rizs, naan kenyér, friss vágott káposztasaláta, burgonya curry és lencse dahl volt. Ez a Lababdar, a népszerű Butter Chicken, azaz vajas csirke egy változata, amelyben sajt is van. Érdekes és egy kicsit dühítő is egyben, de itt kisebb volt a hús mennyisége, mint a másik két éttermükben a közelmúltban. Ízre, megjelenésre autentikus, jó a fűszerezés, és ezzel az adaggal én bőségesen jóllaktam. Az étel frissen készült, forrón érkezett minden eleme, kivéve persze a saláta. Ez most összességében 4 pont nálam, de biztosan jövünk még. Pozitívum, hogy van kitéve ivóvíz a vendégeknek, önkiszolgáló rendszerben lehet csapolni a nagy ballonból. Úgy láttam, a konyhán indiaiak (vagy Pakisztán, Bangladesh? ) dolgoznak, a kasszánál magyarok.

Később a futár elmondta, hogy nem találta a címet, és valójában nem jutott el az utcánkba. A több mint 3,5 órás késés ellenére az étel állapotát érkezéskor nem engedte ellenőrizni, vitatkozni kezdett, majd a pizzák átnézése nélkül elhajtott. Az étel langyos volt nem volt friss max megmikrozott . Az eset után megpróbáltuk újra telefonon elérni az éttermet, de a hivásaink már átirányítva voltak az ügyet nem tudtuk velük megbeszélni. Az ügyfélkezelés és a kiszállítás módja számomra elfogadhatatlan volt. Sajnálom, mert egy vendégközpontú étteremtől ennél korrektebb hozzáállást várna az ember.

Bár nagy megállító tábla hirdette a bejárat előtt, hogy 3200 Ft-ért lehet ebédmenüt enni, bent az étteremben nem igazán akarták érteni, hogy mit szeretnénk, és inkább az á la carte étterem kínálatát erőltették, nyújtogatva kezünkbe a kinyomtatott színes papír alapú étlapot. Mi azonban kitartottunk az eredeti terv, azaz az ebédmenü mellett. Egy egytálétel és egy dobozos üdítő a menü tartalma, így annyira nem megérős, de egyszer érdemes kipróbálni. A napi ebédmenüben Pho leves, illetve választható sült rizs vagy udon tészta választható, a zöldséges verzió. Ez a lehetőség kizárólag hétköznap 11-15 óra között érhető el. A beltér elég igényes, csinos, de összességében elég kaotikus volt a kiszolgálás. Úgy tapasztaltuk, élénk futáros kiszállítási forgalmat bonyolítanak, akik sokszor előnyt élveztek az ott helyben lévő "valódi" vendégekkel szemben. Az adag közepes méretű, ízre nem volt rossz, de igazából semmi extra. Azért a kínai-ázsiai büfék középszerű színvonalánál egy fokkal jobb volt. Az étlapon egyébként a sláger vietnami ételek, pho és más levesek mellett akad még többféle sushi, szettben is, ezek elég népszerűek, úgy tapasztaltuk. A szokásos kínai előételeket mirelitből sütik pár perc alatt. Összességében 3 pontos össz-élmény és nem leszünk itt törzsvendégek.

A pincét ki lehet bérelni 25-30 fős magán rendezvényekre is, illetve itt vannak a mosdók. A Gárdonyi téren lassan egy éve működik ez a bár, ahol 24 féle kézműves sört csapolnak, amelyek mellé kézműves hamburger és sörkorcsolyák dukálnak. A burgerek számomra hatalmas méretűek, deszkán, nagy kupac sült krumplival tálalják. Mivel aznap már reggel óta mindenütt etetni próbáltak, én ezt kihagytam. A sörök terén az aktuális kínálatot QR kóddal olvashatjuk be a telefonnal, én ezt a stílust nem bírom, nem kívánok ilyen téren haladni a korral. Nem volt ebből sem probléma, a pult felett minden ki volt szépen írva, onnan le tudtam adni a rendelést. Egyből megtetszett a 4x1 dl-es sörkóstoló (2990 Ft), amelynek keretében a 24-ből bármelyik sört lehet választani. Pontosabban egy csap éppen kifogyott, szóval a történelmi hűség kedvéért 23-ból, de ez is bőven több, mint a nagy budapesti átlag. A sörökről pár információ: többségében magyar főzdék: First, Szent András, Fehér Nyúl, Vaskakas, Brew Your Mind (BYM), Horizont, Honest, Humulus Lupulus, Hop Top, valamint 1-1 cseh és német sör (Bohemia Regent ill. Augustiner München). A sörök kiszerelése a külföldi kisebb, azaz 2 dl a pohár, 4 dl a korsó. Korsó árak: 1090-3490 Ft között. Az én választásaim, azaz kóstolásaim: Szent András epres búzasör, BYM Black Milk Stout, Hop Top Pistachio Cottage Rudolf, karácsonyi túró rudis fruit beer, valamint a Frist Craft cakes & ladder Imperial Pastry stout-ja, amit a 2025-ös Országtorta inspirált, ezt minden évben el szokták készíteni, és a tavalyit is sikerült megkóstolni. Ez igazából egy csajos sörválogatás volt az olyanoknak, mint én, akik nem igazán szeretik a klasszikus sör ízű söröket. Gyümölcsös, sütis és karamellás/csokis vonalon mozogva. Mindig van valami idényjellegű szezonális sörük is, ezúttal a Fehér Nyúl sütőtökös Pumpkin Blood Yam Beer. A kiszolgálás kifejezetten kedves, mosolygós, segítőkész. A hangulatból levett az a tény, hogy a nagyon sok vendég miatt elég nagy volt a hangzavar, az asztaltársaságok megpróbálták egymást túlkiabálni több, de inkább kevesebb sikerrel. Amúgy ma is tanultunk valamit, a Humulus Lupulus a komló latin neve. A Humulus Lupulus Budapest minifőzde pedig Farkas Máté szerelem projektje. Szeptemberben tartott is egy sörkóstolót itt a Tap-ben. Összességében a Tap megérdemli az 5 pontot szerintem.

Nos, azt kell mondjam, hogy ezúttal sem okozott csalódást a Lira, a kistesó itt a Time Out Marketben, az egyik legjobb étkezőhely volt számomra a házon belül. Helyileg a bal oldalon balról a 2. egység az övék. Aki ismeri őket, tudhatja, hogy a portugál konyhát hozták el ide Budapestre, ami egy decemberi estén a szép nyáridőt, a tengerparti nyaralást is megidézi egy kis időre. Többféle tengeri halas, illetve kagylós ételt kínálnak, ez meghatározó a portugál konyhában is. 5 előétel, 4 főétel, 1 desszert szerepel a rövid étlapon. A halas fogások mellett még marhahúsos ételeket is kínálnak. Két ételt választottam, mindkettő tetszetős volt. Egyrészt tőkehal krokett remulád mártással (3750 Ft/4 db), másrészt arandurbincs ceviche (4650 Ft), a kötelező 5%-os szervizdíjjal együtt 8820 Ft-ba került. Ízharmónia, állag, kombináció, itt minden a helyén volt. Bár egyik sem nagy adag, de utána már csak egy kis desszertet tudtam enni. Egy portugál séf szolgált ki, akivel angolul beszéltünk, bár egy kicsit tudott magyarul is. Bocsánatot kért, amiért nem tud jól magyarul, mint mondta, a magyar kollégája éppen kiment a mosdóba. A csipogó jelezte az ételek elkészültét, addigra a hasonlóképpen szimpatikus, mosolygós magyar kolléga is megérkezett. 5 pont, egyértelmű.

Erre a nagyon nem segítőkész pincér úr megjegyezte ,hogy nem lesz jó mert a bejáratot eltorlaszoljuk hozzátenném nem volt kijjebb a kerekes sokkal ,mint egy rendes szék amikor valaki oda leül maximum az asztal kimozgatásával meglehetett volna oldani de sajnos a legnagyobb segítsége abban merült ki az úriembernek nem mondható empátiahiányos pincérnek,hogy mi lenne ha a sétálóutca frontra ültetném édesanyámat azaz az asztal végére ami újra leírom a sétálóutcára esik ahol az emberek jönnek mennek . Megalázó. Eljöttünk . De még ő utánunk sétálva miután megjegyeztem,hogy jelezni fogom a felettesének a nem emberséges viselkedését utánunk kiabált ,hogy mégis mit fogok mondani majd! Ezt. Empátiahiányos DISZKRIMINATÍV embertelen pincér/ek hisz a kishölgy is csak nézett aki ugyanúgy ott dolgozott aznap de se egy jó szó,hogy segíthetek e . semmi. ! Köszönjük a vendéglátást.