ZigZag adatlapja

Jelenlegi helye a Kossuth tér, ez talán már végleges lesz, egy fal előtt helyezték el. A remete egy félig barlang, félig templom szerű építmény kapuja előtt áll, talán egy sziklatemplom lehet, és egy szelíd szarvast ölel át karjával. Nagyon jól néz ki az összhatás, mivel a mögötte lévő falat sűrűn befutotta a borostyán. Ha igaz a legenda, akkor Vác nevének eredete Vác (Vácz) remetéhez köthető. A Bécsi Képes Krónikában maradt fenn, hogy 1074-ben egy Vácz nevű remete élt itt, akkoriban a környéket sűrű erdőség borította, s a remetéről kapta a nevét a település. Vác első történetírója, Desericzky József a XVIII. században szintén megemlékezett Vácz remetéről, s őt, mint valóban létező személyt említette írásában, miszerint Felső-Magyarországról vándorolt ide, szent meggyőződés által vezérelve, a legmegfelelőbb helyszínt keresve a szent életvitelhez. A legenda további részében azt is megtudjuk, hogy Szent László király is kedvelte és tisztelte a remetét. A mogyoródi csata előtt László győzelmét jósolta meg a remete, és ez be is jött. Ekkor László fogadalmat tett, hogy ha győztesen tér vissza a csatából, akkor templomot épít Szűz Mária tiszteletére Vácott. Ez lett az első Váci Székesegyház. Egy másik legenda szerint Géza király is találkozott a remetével, ő is tisztelte, és ő is ígért neki templom-, illetve kolostorépítést. Vác remetét a pálos szerzetesek is szentként tisztelték. Emléknapja november 26.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.

cukrászda megnyitása alapján még arra lehetett következtetni, hogy sikerült talpon maradniuk, de aztán kiderült, hogy mégsem. Ez már soha nem lesz olyan, mint régen. Lehet, rosszul emlékszem, mert sok évvel ezelőtt volt, hogy jártunk itt a Lövőház utcai, a most már csak egyetlen Jégbüfében, de a nyitáskor még nagyobb, tágasabb volt ez a hely is, szélesebb kínálattal, de most már nagyon összeszorultak, igazából csak 12 egy tucat, átlagos cukrászda lett belőlük. Magam is megerősíthetem, hogy a Jég csak szlogen, már novemberben sem volt náluk fagylalt, csak sütemény, kávé, alkoholmentes italok. Két pohár szörp és 2 sütemény több mint 4000 Ft-ba került, ez bizony sok az átlagos minőséget, kissé unalmas összképet figyelembe véve. A süteményeket, kávét a pultról kellett a vendégeknek összeszedni, de nincs sorszám, vagy csipogó, ami jelezné, hogy kész a Tied. A habcsók és a puszedli volt a megállítótáblán a 2 hívószó, mi azonban női szeszélyt és mangó-mascarpone tortát ettünk. Frissek voltak a sütemények. Kis szerencsével ülőhelyet is sikerült találnunk, éppen felszabadult egy, de a távozó vendég után az asztalt nem törölték le. Tipikus 3 pontos hely és élmény volt.