Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ráadásul közel sem a belvárosban járunk. Kínálnak hétköznap ebédidőben napi menüt, a 2 fogás 2650 Ft, valamint a Séf ajánlata 3890 Ft. A sütemények jó kiállásúak, vannak köztük mentes és paleo verziók is, nem helyben készülnek, hanem hozatják őket egy más kávézók által is preferált cukrászatból (felismertem pár sütit, amelyeket máshol kóstoltam már, ezért volt egyértelmű). A pultra volt kitéve kancsóban víz, mellette poharak, önkiszolgáló rendszerben lehet kortyolgatni, értelemszerűen nem fizetős, nem kuncsorgós. Egy fiatal srác jött volna szendvicsért, de kiderült, hogy hétköznap készítenek csak, hétvégére viszont nem, mert nincs rá igény. No, most pont lett volna. . . de nyilván 1-1 emberre nem fognak betárazni olyan ételeket, amit utána nem lehet eltenni. A brunch étlapon szendvicsek, saláták, bagelek, tojásételek szerepelnek. A Bagázs Közhasznú Egyesületnek gyűjtenek, van kitéve egy láda, ha szeretnél adományozni a civil szervezet céljainak megvalósításához. Van egy kis teraszuk is.

A hely nem akadálymentesített, 2 lépcsőfokkal az utcaszint felett van a bejárat. Az étkezde a környéken olcsónak számít. A naponta változó, egy oldalnyi étlapon 3 leves, tucatnyi főétel, köretek, napi főzelék, napi desszert, napi tészta, a palacsinta állandó kínálat (400 Ft/db), savanyúságok, görög saláta. A legdrágább húsos főételek körettel együtt 2500 Ft-ba kerülnek, a főételek jellemzően 1700-1800 Ft-osak, vannak egytálételek is köztük. Levesből és köretből lehet kis adagot kérni. Az én választásom a Lyoni tál lett, amelyben alul egy réteg tejszínes rakott krumpli van, majd jön egy szép szelet sertéstarja sok fokhagymával, a tetején rásütött olvasztott sajtkéreg, alatta szárított paradicsomos ragu. Mellé még járt 3 rántott hagymakarika, ez utóbbi bolti mirelit termék. Az elviteles doboz díja +100 Ft volt. Az ételek többsége menzás jellegű az elkészítést és megjelenést tekintve, de tekintélyes adagokat adnak. Lehet helyben is enni, de sokan elvitelre vásárolnak. Egy kicsit zavaró, hogy a sorban állók nagyon közel a székekhez, kb. az emberek hátában-nyakában állnak. A helyszűke miatt. A kiszolgálás barátságos.

kint ültek páran az ernyő alatt, én inkább bekívánkoztam az árnyékba, a két lány nem volt elragadtatva tőlem, a szebbik talán valami jómodorhiányos családban nőtt fel, aztán túltettem magam ezen, később meg egyébként is megjavultak valahogy a dolgok. Inni kértem, de közben rácsábultam a puncstortára is, hát hozzákértem azt is. A lé meg almából lett. Hideg volt mindkettő, és érzésem szerint friss is. Pont jó volt ez így, később még egy kávéval megfejeltem a fogyasztásomat, és láss csodát, határozottan jó kávét főzött a lány, aki addigra már sokkal barátságosabb is lett. 2500 forintomba került ez a kis beülés, de hálából megtoldottam, mert itt szabad hozzá tenni. Tulajdonképpen jó ez most négyesre, bizony.

Tehát az akadályverseny úgy folytatódik, hogy temető, meg Szent István templom, meg aztán ez az un. Lourdes-i barlang. Szereplők jelen, Mária jobbsarokban, Bernadette balsarokban, és a helyiek, valakik bőségesen ellátták ezt a barlangot vegetációval. Bernadette, mint egy trópusi fűvészkertben, az örölkzöldek dzsungele alatt lapul, onnan pislog kifelé. Nem igaz, nem is pislog. . . hát szóval gondos kezek szorgoskodnak itt a barlang körül, az biztos.

Megrengetni a világot, az addigi társadalmi normákat, elvárásokat, szokásokat. . . hát, ez egyedi, meghatározó. Csavargás, stoppal járni az országot, koncertekre menni, elszenvedni a büntetéseket, a megaláztatásokat a hosszú hajért, a virágos ingért, a kerek jelvényért. Rendőr letépi, falhoz lök, megüt, feljelent. Ezek a zenészek, itt a rockmúzeum falán a kortársaim. Az első koncerteken ott nyomorogtunk mindenhol, ahol csak lehetett. Radics Béla! Micsoda név! A valaha élt legnagyobb magyar gitáros. Istenem, valaha Sankóékkal bejártak a Vakok iskolájába próbálni és ott hallgattuk őket. Micsoda idők! Jó, hát itt elfogult az ember, na, mit tegyek, számtalan tárgy, fénykép előtt tele lett a szemem könnyel. Ez a kor meghalt. Örökre? A szabadság harcosai közül páran ma az elnyomó és korlátozó hatalomhoz dörgölődnek bizonyos obulusokért. . . Istenem, minden eszmének, kornak megvannak a maga árulói. Sokan meg elmentek becsületben, tisztességben, meg nem tagadva önmagukat. És bennünket sem. Hát valami ilyen nekem ez a múzeum. Persze nyilván mindenkinek lehet más és más.

És ha ehhez még hozzávesszük az általam már bemutatott Lechner Kávéházat, akkor egy európai mércével mérve is hagyományőrző, ugyanakkor a korszerű szempontoknak is megfelelő intézményegyüttes, városháza-használat jött létre. A Látogatóközpont a korai kezdetektől napjainkig kíséri végig és mutatja be nagyon sokrétű eszközökkel a város történelmét, életét az egyes korokban. Belépéskor az épület ormán elhelyezett honalapító Árpád fejedelem szobrának, a korabeli kecskemétiek által Árpádkának nevezett páncélos vitéz másolatát helyezték el. Majd végighaladva a termeken a mával, napjainkban fejeződik be a tárlat, Mercedes autó és a katonai légibázis bemutatkozása búcsúztatja a látogatókat. Közben pedig sok kép és tárgy, élményközpontú interaktív eszköz mutatja be a város és a Városháza históriáját. A kiállítás mintegy 310 különböző témát dolgoz fel, mindenki a saját érdeklődése szerint választhat, hogy melyik részen időz többet, nemcsak nézelődve, de az alapos tájékoztató szövegeket is elolvasva. Találkozhatunk itt a város korábbi polgármestereivel éppúgy, mint a Pannónia Filmstúdió szülöttével, a Vizipók, csodapókkal, és még sok minden mással. Elunni nem lehet a Látogatóközpont látnivalóit, de az információtömeg akkora itt, hogy egy alkalommal nem is lehet feldolgozni, magunkévá tenni. Érdemes tehát visszatérni.

Figyelnek az ételallergiásokra is. A wellness és a kültéri medencék, egyéb szolgáltatások (masszázs, . . . ), helyben programok tették tökéletessé a pihenést. Köszönjük mindenkinek a kedvességét, munkáját! Szívesen látogatunk vissza.