Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Svájci árakon biztos túllő, pedig a körülmények, hát. értjük. Tiszteletlen, szerénytelen, felszínesen nyájas, de nem kedves személyzet. Magas lórol viselkednek, mert nekik ugye lehet. de miért is? ? ? ? Étlap kamu: ha a négy vmi nem tetszik, akkor felsoroljak mit rendelhet az még de annak persze nem látod az árát, igy számlázhatnak a végén ahogy akarnak! Példával szolgálok: 2 falat előételnek megfelelő tanyérért 28. 000ft-ot számláznak le 2 főre, egy tányér átlag 25. 000ft. Ami egy Cannes tengerparton ok, vagy egy Alpesi páratlan hegycsúcson vagy egy más kivételes helyen ahol jártunk, de itt? ? ? ? ? Ráadásként huszonéves pincér gyermektől kaptunk kioktatást, hogy a desszert menü lapot csak a sós menülap után láthatjuk, és rangidős rangos létünkre meg lettünk tanítva, hogy a normal teljes menü hiánya teljesen normális, hogy csak a pincér elmondása alapján és csak látatlanban, a pincér által meghatározott sorrendben rendelhetünk bármit
Egymáshoz szólni csak fennhangon lehet a bisztróban, mert akkora hangzavar van, hogy a basszustól nem csúszik le a falat sem. Ez a tipikus esete a felszínes újgazdag hamis külcsínnek, ahol a nagy flancolás és álságos viselkedés alatt sajnos már nulla a tartalom és az érték. Sajnálatos, ha Budapestre érkezve a világ lakói ilyen értékrenddel szembesülnek az amúgy olyan magyar életérzésből, ami őseink nyomán kivételesen értékes!

9 percet vártunk összesen a három pizzára
Eléggé meglepődtem hogy ilyen gyorsan kész lett. Forgó fa tányéron kínálják ,gusztusos és ötletes. A hely egészen tiszta, az ott dolgozók kedvesek figyelmesek. Az illem helység is tiszta volt ez egy + jó. Nekik! Az ételek finomak az árak elfogadhatóak úgyhogy én csak ajánlani tudom!

Nyáron működtetnek egy kis teraszt, nem a járdán, hanem előtte a széles füves részen. A beltér vintage stílusú, nőies, púderes pasztellszínű. A külföldi tulajdonos - talán török - fiatalember szimpatikus, de igaz ez a magyar pultos ifjú hölgyre is. Az L alakú beltérben két oldalon sorakoznak az ülőhelyek, valamint a belső zártabb részben is vannak további asztalok. Nem zsúfolt a beltér, esztétikus a kialakítása. A pultban csinos sütemények, pohárdesszertek és szendvicsek sorakoztak, a tökmagos szalámis szendvics friss, tartalmas volt. Ételek terén volt még zabkása és pestos tésztasaláta (1850 Ft). A Valentin napra hangolódva kínálják a szív alakú gluténmentes Amore süteményt, pink franciás monocake (2300 Ft), de egyéb GM és mentes desszertjük is akad. Az őrlőben kétféle prémium kategóriás kávé van, a világos, savanykás Guatemalából, míg a sötétebb, Perla X lett az én választásom. Erről a kávéról azt kell tudni, hogy 7 fajta kávéból álló 100% Arabica kávéblend. Kakaó, csokoládé és édesgyökér aromajegyek fedezhetőek fel benne, virágos jegyekkel az utóízében. A téli szezonban készítenek forralt bort is, néhány alkoholos italt is tartanak, ezeket csak a polcon láttam, reggel 8-kor nem szoktam alkoholizálni. Pozitívum, hogy hétköznap reggel már 7. 30-kor nyitnak. Az eszpresszó 750 Ft, a tejért nem kellett pluszban fizetni, kérés nélkül kaptam a kávé mellé egy kis pohárka vizet, továbbá nincs kötelező szervizdíj. Összességében megadom az 5 pontot, igazán kellemes ez a kávézó.

egy vietnami, ázsiai étteremben? ) magyarul nem, de bűbájosan beszélt angolul, a legjobban mindig azok értik meg egymást, akik nem angol anyanyelvűek, csak valamicskét gagyarásznak, mint mi ott ketten. Imádtam, na. Pad thait kértem marhahússal. Készült valahol a konyhában. Közben fecserésztünk, mindenféléről, az étterem korábbi mivoltáról, aztán arról, hogy már minden vietnami étterem kínai, meg japán, meg thai is egyben, de ők vietnamiak, meg a főnök is az, meg a vallásról csacsogtunk, hogy minden vietnami étteremben szokott lenni kis házioltár, de itt még nincs, csak a kezdeménye, némi gyümölcs felajánlva, meg pár kis Buddha-szobor, én meg mondtam, hogy régen itt egy korlátlan fogyasztást hirdető kis étterem volt, és ez volt az a híres hely, ahol kiírták, hogy koszos munkaruhában nen lehet bejönni ebédelni. Sajtóbotrány is lett. Egyébként jogos is volt, igaza volt az étteremnek. Na, hát készen lett a tál kajám, őszintén egész jó volt, próbáltam nem tele szájjal beszélgetni, szüneteltünk. Finom evés után kis gyorstalpalót tartottam, hogy mi itt európai szokás szerint hogyan tálalunk, hová tesszük az italokat, hová a salátát, meg mi újság az evőeszközökkel. A végén, amikor búcsúzni kellett, próbáltam szervízdíj, borravaló, bármi címén emelni a tétet, nem akarta, nem lehet. Így aztán távoztam. De nem bírom én már ezt az életmódot. Mások napi nyolcat esznek évek óta minden nap, és az ország különböző pontjain, én kettőnél többet nem tudok naponta enni, vége, lemaradok, de már pszichológus segítségéért fogok folyamodni.

Egyébként bent a pult egy külvárosi kínai büfé kínálata, na, de tegyük hozzá, hogy azért a Nyugati környéke is egy inkább lepusztult rész, semmit belváros. Az átlag kínai büfékínálaton felül lehet kérni mást is, de az sok időbe kerül, én kértem ezt a bizonyos wontont, és meglehetősen sokat vártam. A konyhatája is eléggé lerobbant rész. A pult előtt meg italraktár van. Az asztalok piszkosan, nincsenek letörölve. Amikor megkaptam a levest, belekóstoltam, egyből eszembe jutott ZigZag gyomorrontása, mert olyan íze volt. Aztán kértem csípőst, kiderült, hogy le kell vadászni valamelyik vendégasztalról az Erős Pistát. Amúgy se alátét-tányért, se tálcát. se szalvétát nem kaptam. A néhány bentülő meg inkább eltévedt turista volt, a kopottabb fajtából. Hát ők találtak ide. Kb. a levesnek a felét ettem meg, 2800 forint volt, és elég rosszkedvűen távoztam.

A FUGA fontos célkitűzése, hogy a különböző művészeti ágakat összehozzák, az építészet és a társművészetek kapcsolatát erősítsék. Jelenleg 4 párhuzamos kiállítás tekinthető meg. Ezek közül ma volt az ünnepélyes megnyitója Pálos György és Waliczky Tamás közös fotókiállításának. Kovács Péter Balázs (művészneve KPB) Őrzők című kiállításában a nonfiguratív kőszerű alakjai annyira nem az én világom, és a képek színvilága is eléggé távol áll tőlem. Nekem legjobban Kungl György keramikus-szobrászművész kiállítása tetszett, akiről azt is megtudtam, hogy James Dean az egyik kedvenc témája. A 4. kiállítás címe Blanche the Vidiot, ami egy interaktív multimédiás installáció. Ha még nem lett volna elég a sok kultúra beszippantásából, csak úgy érdeklődésképpen átfutottam az árusított könyveket is, ahol egy számomra különleges csemegére bukkantam, a magyarországi zsinagógák hatalmas albumának egyetlen pédányára, amit gyorsan meg is vettem.

Több autó megállt közben, azt hitték, hogy át akarok menni a túloldalra. De akkor már ne álljanak meg hiába, átmegyek. Közben láttam,. hogy nem csak pizzéria, hanem pub is, mi baj lehet ebből, csak rajta. A kulturális központ meg még jobb. Így aztán becsődültem, a lány a pultnál egyből eleresztett egy széles vendégfogadó mosolyt, és már meg is voltam fogva. Sörre gondoltam, egy egész hűtőnyi sörük van, de hát az mind valamilyen Csíki, azért meg nem vagyok annyira oda, pláne, ha üveges. Ezt megvallottam. Ő sem szereti a Csíki sört, vallott a lány is. Rokonlelkek voltunk. Így aztán választottam valami alkoholmentes izét, eprest meg körtést Cappy-márkájút, meg megkértem a leányt, hogy főzzön egy kávét is. Milyent? Hát, amilyent ő is szeretne. . ebben maradtunk. Előkerült a kolléganője is valahonnan, egy szőke és egy barna lány dolgozott itt, sokféle piercinggel az arcukban. De ez semmit nem volt le az élményből, talán a castingnál felvételi követelmény. Eliszogattam bent az időt, a lányok kimentek dohányozni, addig vittem a boltot, bár nem volt hová. . . egész kellemes zene szólt. A választék nem túl nagy, de ki tudja, lehet, hogy egyszer bejövök pizzázni is. Ma 2570 forintot fizettem itt.

Kaptam étlapot, egy bemelegítő kis adag pho után a másodiknak is valami marhahúsos fogást kértem, itt is képeskönyv van, a srác meg elég nehezen kommunikál, de azért próbája rugalmasan kezelni a helyzetet meg én is. Nem voltam nagyon elragadtatva az ebédtől, de hát ez is egy tapasztalat. Az 5929 forintban már a szervizdíj is benne van. Nem tudom, hogy már 100 (? ) vagy 500 (? ) vagy mennyi vietnami étterem van, de nyilvánvalóan nem jött ide 100 vagy 500 jó, autentikus szakács, hanem valami szerencsét próbáló vándorlegények vagy vándorleányok. Ahogy régen a kínaiak özönlöttek el minket, most a vietnamiak. Bár a kínaiakról pontosan tudtuk, hogy hol van a budapesti Chinatown, azt nem tudom, hogy hol lehet a Viettown. Hát ez van, lakosságcsere zajlik az egész világon, néha látványos, néha nem annyira. Felejtsük el azt a híg szöveget, hogy az ittlévők csak vendégmunkások meg egyetemisták, aztán majd hazamennek, mert ezek nem azok. Itt laknak, élnek, aztán vagy továbbállnak vagy nem. Amúgy meg nincs velük semmi gond. Országunk lakóinak száma nemrégen 9 és félmillió alá csökkent, valakinek csak lakni kell majd az üres házakban ezután is, gondolom.