Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Az ételek íze sem volt különösebben emlékezetes, ezért a hosszú várakozás után összességében csalódást keltő élmény volt. Gyakorlatilag csak azért ettük meg, mert már kifizettük a 13. 000 forintot, és addigra nagyon éhesek voltunk.

Nyáron hűs kerthelyiséget is üzemeltetnek. Hagyományos magyar konyhát visznek, a nyolcvanas-kilencvenes évek stílusában. A rendszerváltás utáni évtizedben gyakran jártam ide, szinte semmi nem változott, még az árak sem nagyon, pontosabban vásárlóértékben azok sem. Kínálnak többek között magyaros burgonyalevest, Újházy tyúklevest, hortobágyi húsos palacsintát, rántott gombafejeket, brokkolit, sajtot, csirkét, hekkfilét, pecsenyelibamájat és sertésbordát, szabolcsi töltött káposztát, szalontüdőt, bakonyi bordát, brassói aprópecsenyét, cigánypecsenyét, vargabélest, mákos nudlit, szilvalekváros derelyét és gesztenyepürét. Az italválaszték szerény, mintha visszamentünk volna az időben. A Varga pincészet ötféle borát kínálják palackban vagy kimérve. Dreher Goldot csapolnak, palackban Arany Ászok, Pilsner Urquell, Dreher Bak és Soproni alkoholmentes kapható. A töményválaszték szűk és érdektelen, leszámítva a kétféle pálinkát. A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, meglepett, hogy a főnökasszony arról győzködött, hogy finom a mirelit túrógombóc is. Az erőleves tojással hozza a maga formáját, íze harmonikus. Meglepő, hogy nem tudnak borsdarálót adni, pedig az alap kellene, hogy legyen. A májjal töltött gomba elvisel még egy kis jót, de összességében finom, frissen sült, ízre, állagra egyaránt meggyőző. A tartár old school, kellemesen édesített, a fehérbor kicsit kilóg belőle, de élvezetes. A pacalpörköltnek jó az íze, korrekt a szaft és pacalcsíkok állaga. A csíkozás lehetne meggyőzőbb. A pacalhoz képest kissé túladagolt krumpli korrekt, a kenyér gyenge minőségű és nem is friss. Az ecetes paprika sem a műfajcsúcs, de nem is élvezhetetlen. Mint kérdésemre megtudtam, a túrós gombóc mirelit, így arra nem voltam kíváncsi. Nekem ez megér 4 pontot.

Többek között bao-t kacsazsírral és sós vajjal, füstölt káposztát chiliolajjal, szezámpasztával és mogyoróval, ndujás, tigrisrákos jiao zi-t vajjal, fekete rizsecettel, 16 órán keresztül sült marhát szójában marinált tojássárgájával, és shio kojival marinált császárt borsmártással. Az italválaszték kiemelkedő. Nem széles, de rendkívül tartalmas, színes és színvonalas. Kommersz nedűt nem is lelünk rajta, a két nagyipari sört nem szerepeltetik a választékban, ha a vendég rákérdez, akkor jelzik, hogy tudnak szolgálni csapolt Asahival és palackos Kirin Ichibannal. Kínálnak egy osztrák és egy partiumi száraz fehér natúrbort, két habzó tételt, továbbá ötféle sake-t, kiemelkedő japán töményitalokat, beleérve a rumot, vodkát gint meg persze a whiskyt, s készítenek koktélokat is. A kiszolgálás kedves, udvarias. Apró baki akad, marhás rament kértünk csirkéset hoznak, de hamar cserélik. A fermentált zöldségek élvezhetőek, korrektek, katarzismentesek. A kim chi hozza a műfaj jellegzetes ízeit, a jobbak közé tartozik. A nyárson sült rák friss ízre kissé sótlan, a porított fűszerekkel megszórt misos majonézzel s a citrommal finom. A ramen kiváló, ez adja végső soron a hely népszerűségét, a lé mély ízű, a belevalókat ügyesen képzelték és készítették el, külön kiemelést érdemel a kétféle hús, mely ízre-állagra egyaránt pazar.

Kínálnak többek között erdélyi húsgombóclevest, borjúgulyást, halászlét harcsával vagy pontyfilével, libacombot párolt káposztával, vadas marhát vagy borjúnyelvet zsemlegombóccal, többféle marhabélszínfogást, báránygerincet rántva vagy grillezve, pisztrángot kukoricalisztben sütve, fogast roston, rántott harcsát, mákos nudlit baracklekvárral és sült túrós derelyét házi lekvárral. Rendeltünk padlizsánkrémet, ami hozta az elvárhatót, egy kevés sót még elbírt, de ezen nem volt nehéz segíteni. A mellé adott kenyér egy fokkal jobb volt az alapjáratúnál, a legtöbb helyen a pacalhoz rosszabbat adnak, de azért lehet a szintet még emelni. A libamáj fokhagymás pirítóson 2500 forintért akár pecsenyelibamáj is lehetett volna, de nem az volt, hanem korrekt hízott alapanyag, amit cseppet túlsütöttek, de abszolút élvezhető maradt, el is fogyott hamar. Korrektnek találtuk a fehérboros, fokhagymás vargányát, melynek önazonosságához nem fért kétség. A pacallevest is finomnak ítéltük, a pacal puha, hoztak mellé tejfelt és fűszerpaprikát. Erdélyben vagy erőspaprikát adnak, vagy ecetes pepperonit, de annyi baj legyen, jó volt így is, egyébként akadt nálunk thai chili. A leves jó ízegyensúlyú, selymes állagú, tisztes, házias darabja a műfajnak. Az igazán kellemes meglepetést a túrógombóc okozta, ami messze meghaladta mind azt, amit az étterem sugall a dizájnjával és a nem különösebben igényes kiállítású étlappal-itallappal, mind pedig a többi fogás szintjét, elfért volna egy Gault-Millau kalauzbeli helyen is simán. Ízre, állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált, ezt várjuk el a műfajtól, csak ritkán kapjuk meg. A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, közvetlenebb. Az itallapon nyolc bor szerepel Belső-Magyarországról és Temesrékasról, hiányos leírással. Az évjárat egyiknél sem szerepel, a pincészet sem minden esetben. Kettő kivételével minden bort kimérnek decire is. Csapolt sör nincs, az itallapon Pilsner Urquellel, Sopronival és egy pontosítás nélküli alkoholmentes sörrel találkozhatunk, de ehhez képest a pulton felsorakoztatott italok között ott találtunk kétféle Csíki sört is. Egyébként a borok esetében sem fedi az itallapon szereplő lista a pulton sorakozó palackokat, melyek között akad hűtetlen bontott, ami minimum kifogásolható. A töményitalok érdektelenek. Ez így együtt egy négypontos élményt adott ki.

Az ételek rendben voltak, de semmi különleges inkább egy delikáteszre emlékeztettek, mint egy étteremre. A legmegdöbbentőbb rész az étkezés után történt. A mosdóban nem volt szappan és kéztörlő. Amikor ezt szóvá tettük, azt a választ kaptuk, hogy a nap végére mindig elfogy. Amikor elmagyaráztuk, hogy a szappanadagoló üres, a válasz inkább védekező volt, mint segítőkész. Az ételt felszolgáló helyeken az alapvető higiénia nem lehet olyan dolog, amiről a vendégeknek vitatkozniuk kell. Már ez a hozzáállás is elég volt ahhoz, hogy elrontsa az élményt.

A borok elsöprő többsége magyar, nem meglepő módon hangsúlyosak a régi magyar szőlőfajták, melyek első számú népszerűsítője épp Szentesi. A bor nekünk az oxigén. Természetes és körülvesz. Van bor a mindennapokhoz, van, amit ünnepekre tartogatunk. A minőségből sosem adunk. Úgy válogattuk össze a kínálatot, mint egy kortárs galéria leggondosabb kurátora. olvashatjuk a honlapon. Átböngészve a borlapot kétségünk nem lehet, hogy a fenti sorok a lehető legprecízebben írják le a valóságot. Délben jártunk náluk, amikor kedvező áron menüt is kínálnak a déli á la carte étlap mellett. Rendelésünkben mindkét ételsorra támaszkodtunk. Első körben kacsamájas lecsót, valamint a marhanyelv carpaccio, köményes gouda, lencse elnevezésű kompozíciót kóstoltuk. Mindkét fogásról csak felsőfokon szólhatok. A lecsó vonatkozásában asztaltársam megjegyezte, hogy ez a maga műfajában élete legjobbja, s bizony állíthatom, hogy a hagyományos műfajban magam sem ettem jobbat. Kellő krémesség, kellő roppanóság, csodás állagú, megfelelően pörzses kacsamáj, maga a tökély. Kevés élvezetesebb dolog van, mint egy jól elkészített lecsó szaftját csúcsminőségű házi kenyérrel kitunkolni, nem is hagytuk ki a lehetőséget. Második körben spenótos bulgurral tálalt bárányt, valamint lilaburgonyakrokettel körített vörösboros osso buco-t ettünk. Mindkét fogás lenyűgözött tálalásra, húsállagra, ízharmóniára egyaránt. A desszertkörben a némiképp finomhangolható répatortát pazar mangóragu és csodás sorbet kísérte, meggyőző volt mákos creme caramel is. 2021-es következtetésem az volt, hogy az N28 a borbisztró műfaj legjobbja a Kárpát-medencében. Akkori állításomat csak megerősíthetem az újabb tapasztalat birtokában.

A töményválaszték nem különösebben izgalmas, a pálinkák képviselik a kommersz import tételek mellett a prémium szegmenst. A pacalpörkölt ízre jó, állagra megnyerő, színe lehetne pirosabb, csíkozása szélesebb. Jól sikerült petrezselymes krumplival tálalják tuille-dísszel. Hasonló a vese-velő, a velő nincs szétkenve, ízre, állagra megnyerő mind a vese, mind a velő. A dísz és köret ugyanaz. A túrógombóc helyben készült, lehetne kicsivel remegősebb, túrósabb, de alapvetően korrekt produkció ez is, a meggy és a mák beemelése az ízképbe jó ötlet. A kiszolgálás kedves, a pincér hölgy veszi a lapot, külön tetszik, hogy hoz a pacal mellé bort, amit megkóstoltat, anélkül, hogy kérjük, nyilván a rendelés kötelezettsége nélkül. E modellértékű eljárásmód szöges ellentéte annak, amikor a borlapot oda sem adják a vendégnek. Tény, hogy magát a borlapot itt is kérni kellett, de minden étel mellett szerepel borajánlás, tehát, nagyon helyesen, felhívják a borra a vendégek figyelmét. Az összélmény 4,5 pont, amit felfele kerekítek.