Rájuk is vigyázhatott hát Nepomuki, bár ezt a feladatot csak alig két évtizedig láthatta el. De hogy mikortól strázsálja itt a vizet és a vízen járókat, azt nem tudni, erről nem találni adatot. A szobor késő barokk stílusából és abból kiindulva, hogy a község török utáni, 1719-ben megindult újratelepítése során 1746-ban települtek ide katolikus magyarok, valószínűleg az 1700-as évek második felében került az itteni víz mellé, amely akkor még élő víz lehetett. Kétszáz évvel később azonban a színesre festett homokkő szobor kalandos utat járt meg, mire ismét idekerült. Terbócs Attila, a Nepomuki-szobrok kutatója, legjobb hazai ismerője leírja, hogy a helyiek a második világháború végén levették a helyéről, és a római katolikus templom kertjében elásták, hogy így óvják meg a közeledő fronttól, a rongálástól. Aztán mintha elfelejtődött volna a szobor, csak nagy sokára, 2018-ban találtak rá a Szent András templom kertjében, az épület restaurálási munkálatai közben. Adományokból restaurálták a faragott szobrot, és 2021-ben András-nap tiszteletére avatták fel, azóta áll ismét régi helyén. Hátterében az egykori szőnyegszövő gyár szállodává alakított épülete és az elvadult bozót. De a szobor közvetlen környezete rendezett, legalábbis a manapság szokásos térkövezés módján. . .
