Tápiószecsőn mindenki nagyon kedves volt az üzletben, ahogy ez egy országosan kiemelt, híres cukrászdához illik is. Itt viszont. . . három ilyen barátságtalan nőt régen láttam. Az a lány, aki a süteményemet adta, valójában szép volt, de mintha a visszafojtott utálat sütött volna a szeméből. Nyers volt, tudatosította, hogy ez van, fizessek, aztán menjek. . . mondtam, később még fagylaltot is kérnék. . . az nem érdekli, fizessek most. Mangós süteményt kértem (1640 Ft), majd leültem a pulttal szemben és figyeltem, hogy csak én vagyok ilyen túlérzékeny hülye, vagy másokkal is ilyen? Tehát elmajszolgattam lassan, és beláttam, hogy ez itt törzsi szokás, mind a három nő ezt csinálja. Találjuk ki, hogy esetleg fáradtak, péntek kora délután van. És már tele a puttony vevőkkel. . . De aztán észrevettem, hogy nem így van, mert amikor egymáshoz beszéltek, akkor mindig jókat mosolyogtak, nevettek, de abban a pillanatban, amikor a vevő felé fordult, visszament a fejére mindegyiknek a görög drámából a tragika maszk és abban kommunikált. Eljátszottam mindezt fagylalttal is, kétféle fagylaltot kértem pohárban, a két gombócért kb. annyit fizettem, mint Tápiószecsőn a háromért, de ezekben az üzletekben súlyra megy az ár, szóval a fagylaltom 1540 forint volt. Jegyezzük meg, hogy a budapesti boltban jobb a fagyi, mint Tápiószecsőn.
