Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Hát, persze, hogy savanyú volt, mert itt mindenki Arany Ászokat iszik, úgyhogy azt kértem én is, 500 forint volt a számla. Átlagos kocsma ez.

Ezért aztán dolgom után mentem, mászkáltam a Balaton mellett, sehol semmi. Még Badacsonyra is benéztem. Maga a kihaltság, a csend, a béna elhagyatottság. És akkor így bolyongtam végig a tó partján, aztán a végén, hogy hááá, hát itt a Kék Öböl, majd jó lesz az megint! És tényleg ott volt, tényleg nyitva volt. Úgy látszik monomán lettem, hogy ugyanarra a helyre járok vissza örökké enni. . . Sok hely volt szabad, hát beültem. Mit is együnk. . . magyarembör magyarembört eszik, nem ám ilyen tengeri firlefrancokat meg ázsiás kotyvaszt. . . szóval, kértem egy Újházi tyúkhúslevest meg filézett csirkecombot krumplival, uborkasalátával, Kárikittyom. A lány szépen vette az adást, segítőkész volt, és meglepő módon rendkívül gyorsan érkeztek a fogások. Nézem, hogy a múltkor itt áradozta, a húslevesről, most nem volt annyira kiemelkedő, de jó volt, tisztességes. A második fogás is abszolút vendéglői szint, az uborkasalátát viszont csak úgy levágta a leány a jobbkezem mellé. . ezt miért nem tanítják sehol? ? ? Viszont! Az uborkasaláta meg kitűnő volt, szemben a tavalyi savanyúsággal, pont annyira volt édes, savanyú és sós, amennyire kell. Szóval rendesen megettem a magamét, némi üdítők kíséretében, és a végén, nos, feleim, egy tányér leves, egy átlagos második fogás, pohár üdítő. . . egy abszolút nem valami előkelő vendéglőben már 11 ezer forint felett jár!

Ez a francos Kolodko-szobor meg rákényszerített, hogy másszam meg sokadszorra Szigliget várát, vén fejjel, szuszogva, szégyenszemre. Hál'Istennek ilyenkor alig látja valaki. . . De a kapus azért ott volt! És itt nincs kedvezménye nyuggerjegy, hiába bizonygattam, hogy most exhumáltak egy avarkori sírból, akkor is fizetni kell, teljesárú felnőttjegyet! Sokba van nekem ez a Kolodko. . . Na, de az első szembetűnő más már a felfelé vezető úton meglátszott, a környező végvárak makettjei láthatók az út mentén, ez úgy rémlik, régen nem volt. Ezek láthatók a képeken, Rezi, Tátika, stb. A vár belseje szépen karbantartott, igényes belső kiállítóterek is keletkeztek, informatív, el lehet és érdemes is vele tölteni az időt. Fentről meg hát a kilátás. . . szóval, mindegy mennyibe kerül, mindegy, milyen évszak, halmozottan megéri! Csodálatos! Lefelé meg mint a mesében a királykisasszony, ott állt a portánál a régi barátnőm, hajdani kolléganőm, aki most szőke, nyáron meg barna, és egy puha asszonyi vonzalom. . . megörültem így utólag, gondolom, ha ő lett volna a portán befelé, nem vágtak volna le ezrekkel, de ez már csak utólagos okoskodás. . . szóval, szép a világ, na!

És híres emberek is betérnek ha erre járnak,mint például ijabb Fekete László,aki igen csak jókat mondott mind az itt dolgozó csapatról,mind a finom harapnivalókról.

a lány meg csak úgy ült a pulton túl, aztán rámnézett, né, ott egy ilyen homeless öregapó, és eleresztett egy bűbájos mosolyt, mint lantfarkú madarat a fészkéről. . . én meg paff, meg voltam fogva! Önkontroll kikapcsol, orromban karika, és mint zsinóron húznak be a boltba. . . ott téblábolok, szerencsétlenkedem, hercigeskedem, aztán kitalálom, hogy áá, itt is fogok én enni, meg el is viszek! No,. hát mi legyen az? Ez bűnre csábítás, vagy most nyílik majd a plafon és szállingózik a manna. . . ? Hát izé, jaj. . . legyen az a kapucíneres krémes. . . azt itt. . . És jött. Vizet adhatok hozzá? - így csak a 70-es évek francia színésznői tudtak kérdezni valamit. . . szempilla lesöpri a párát, halok meg, igen! Kérek! Kihozza. . . maszatolom az emésztőrendszerem bejáratát és közben dicsérem, zengem a maszatot. . . Ó! Aztán akkor egy dobozba, két flódni. . . meg két zserbó is. Egy ilyen, egy olyan? Igen? Gondoltam. Bármibe beleegyeznék. . . de még a feleségemre is gondoltam, nekem ilyen többtaskos agyam van, hát neki is viszek haza, az egyik mindenből az övé. Valami semmilyen 5000 forint körül fizetem, semmi az, egy darab sárgás papír. Ezek a sütik meg! Nincsenek pariban egymással. Hazaúsztam a rózsaszín felhőn, nejem, mint a vadászkopó, szimatot fog, mi az, hű, de jó, honnan hoztad? Mondtam. . . aztán tobzódtunk. Ma azért megkérdezte, az első kérdése volt, hogy nem jártam ma megint a Hópihe felé esetleg? Nem, hát minden nap nem lehet. . .

Azt hiszem, vizitáltam már párszáz történelmi faszobrot, magyar vezéreket, királyokat előszeretettel faragnak meg fából és persze pusztul mind, korhad, lyukasodik, reped. . . ennek a csóró koronaelajándékozónak meg már letört a fél koronája is, nem vitték el ereklyetolvajok, ott hevernek a darabok a lábai mellett. Na, hát így járt ez a Szent István is. . . Koppány bosszúja megfogant.

Amit kiemelnék a fagyi. Máshol csak egy fél gombócot adnak belőle,de itt két felet,azaz egy teljes gombócot adnak egy áráért. Nem húzzák le a knálról ami több mit a fél. Itt nem sajnálják. És még finom is. De a pizzák és a péksütik is finomak. Szinte már minden kipróbáltam, olyan sokat járok ide. És egyáltalán nem bátam meg. Kedves kiszolgálás,nagy választék.

Most eljött ez az idő is,mert már korgott a gyomrunk. Szerencsékre volt szabad asztal,mert szinte teltház volt. Volt valamilyen rendezvény is mert a belső részen valamit ünnepeltek. Kintebb foglaltunk helyet. Egy kedves pincér meg is érkezett és felvette a rendelést. Egyébként halnapok voltak,emiatt is sokan jöttek ide. Már akkor szólt a pincér hogy mivel sokan vannak egy kicsit várni kell. De ha már betértünk ide,kivártuk a sorunkat. Kb. 45 percet vártunk és meg is érkezett a finom,gusztusosan tálalt étel amit kiválasztottunk. Nagyon finomak voltak és nagy adagok. A házi limonádé is ízletes volt. Bátran ajánlom ezt a csárdát mindenkinek. Megéri betérni.