Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Emlékeim szerint korábban értek már el ennél magasabb pontszámot is. A többgenerációs, zsidó alapokra építő családi étterem működése már 3 évtizede jelen van a budapesti gasztronómiában, de az alapító Rosenstein Tibi bácsi gyakorlatilag már átadta a stafétát fiának, Robinak és a fiatalabb generációnak. A konyha a nyitás óta magas minőségben képviseli a hagyományos tradicionális magyar és zsidó ételeket. Próba szerencse alapon előzetes foglalás nélkül néztünk be, s valóban csak annak köszönhettük a helyünket, hogy szerencsénk volt. De egy nagyobb létszámú társaságnak már nem tudtak volna helyet szorítani, szóval az asztalfoglalás melegen ajánlott. A viszonylag kis alapterületre elég sok asztalt elhelyeztek, egy kicsit szerintem zsúfolt. A személyzettel maximálisan elégedettek voltunk. Professzionális, jól képzett, elkötelezett, vendégcentrikus csapat, hibátlan. Az étterem egyik ikonikus fogásával indítottam, maceszgombóc leves csészében. A zöldségek állaga, íze patent, nem túlkészült, nem túlfőtt. Utána második fogásként egy egyszerűséget választottam, káposztás cvekedlit, amit itt pirítva készítenek. Egy pohár szörppel és a kötelező 10% szervizdíjjal együtt fizettem 7370 Ft-ot, szerintem egy ilyen színvonalas helyen korrekt. Persze ennél sokkal drágábban is lehet itt enni, a húsos főételek 6500-13000 Ft között, a báránycsülök a legdrágább e sorban. Minden pénteken van sólet, madártej, csütörtökön pacal. Továbbra is 5 pontos hely és élmény, gyakrabban kéne ide jönni.

A wellness részlegben az uszoda vize elég hideg volt és a pihenőrészben sem volt elég meleg , első két nap nem is tudtunk ott pihenni szaunázás után. A sókád nagyon kellemes , csak sajnos elég kicsi, akárcsak a szaunafülkék. A wellnessben nagyon jó lenne egy centrifuga a vizes fürdőruháknak. Nagyon tetszett, a sokféle játék lehetőség , kicsiknek és nagyoknak egyaránt ( társasjátékok, billiárd stb. ). Ezek miatt adtam néhol csak négy csillagot . Összességében kellemes napokat töltöttünk itt.

De mégis, mi ez a szenzáció, amit talán a legtöbb nyelvre lefordítottak valaha és a magyar fordítás pont ide, Vizsolyhoz kötődik, Károlyi (vagy Károli) Gáspár munkája, amit a munkatársaival együtt végzett 1590-ben. A 16. század végén a Biblia a világon még mindössze körülbelül 3540 nyelven volt csak elérhető. Ez egy olyan könyv vagy tárgy, ami egészen speciális státuszt tölt be az emberiség történetében. A világ nagy vallásai közül három, az úgynevezett ábrahámi vallások (judaizmus, iszlám, kereszténység) azonos alapokkal bír, Isten szavát őrzik, az úgy van és kész, ahogy Isten mondta, diktálta. Mózesnek ugyebár, a hegyen, a lyukból. A Védák hasonló státusszal bír, azt is Isten mondta, és úgy van és kész. A Bhagavad-gítában is maga Krisna beszél az olvasóhoz. A szikhek szent könyvét meg úgy tekintik, hogy az egy élő isten. Talán annyi a közös bennük, hogy mindegyiknek van valami misztikus lénye, amit, akit soha senki semmilyen módon nem látott, nem tudja senki, hogy fizikailag hol is van, hogyan néz ki, mégis könyvek tartalmazzák az üzeneteit, a kötelező megszívlelendőket. És ez sokmilliárd ember szemében rendben is van így. Sokmillió ember él abból, hogy ezt hirdeti, terjeszti, magyarázza, átértelmezi, árulja, egyáltalán ez az élete alapja. És itt szó sincs arról, hogy kétségbe vonnám isten létét, egyáltalán nincs tudomásom a létezéséről vagy a nem létezéséről, viszont szívesen elhiszem, én itt csak erről a tárgyról beszélek, amit ilyen misztikum övez. Amit le lehet írni, nyelvekre lefordítani, kinyomtatni, eladni, polcra tenni, olvasni, ellopni, és ez is érdekes, hogy a vizsolyi Biblia történtéhez két jelentős és kalandos lopási eset is fűződik a 2000-es években. A leghíresebb és legszövevényesebb a vizsolyi templomból 2002-ben elrabolt példány, de néhány évvel később, 2009-ben egy zuglói magángyűjteményből is elloptak egy másikat. Mindkét eset sikeres megkerüléssel végződött. Bizarr, hogy a templomból ellopott könyvet Komarnóban valami romok között találták meg becsomagolva. Annyi mindent mondhatnánk még erről a könyvről, biztos van, aki napokig tudna folyamatosan beszélni róla, ide most legyen elég ennyi kedvcsinálónak.

június 29-én, azaz Péter-Pál napján avatták fel és szentelték fel. A pápa jobb kezével áldást oszt, alkotója Páljános Ervin helyi szobrászművész fehér színű süttői mészkőből álmodta meg a pápa ábrázolását. Eredeti neve Karol Józef Wojtyła volt, aki lengyel nemzetiségűként az első kelet-európai, illetve szláv származású pápa lett 1978-ban. A magyarok körében különösen nagy népszerűségnek örvendett. Tudomásom szerint Szentendrén éppen nem járt, de Magyarországon 2 alkalommal is megfordult, híres volt arról, hogy rengeteget utazott világszerte, hogy találkozzon a hívekkel. Azt pontosan nem tudom, hogy mi alapján, de már 2005-ben bekövetkezett halálát követően szinte azonnal kezdeményezték a szentté avatását. Ennek közbenső lépéseként 2011-ben boldoggá avatták, ebben az évben állították fel ezt a szobrot Szentendrén. Hogy ez csak véletlen-e vagy szándékolt, fogalmam sincs, mindenesetre érdekes párhuzam. Kevesebb, mint 3 évvel később, 2014 Húsvétvasárnapján szentté avatták. Engem ezek a szentté avatások mindig is érdekeltek, ugyanis ennek ugye előfeltétele a csodatétel. Legalább 2. Ez II. János Pál esetében is megvalósult, egyrészt egy francia apáca gyógyult fel csodálatos módon a Parkinson-kórból, másrészt egy Costa Rica-i hölgynél teljesen elmúlt a gyógyíthatatlannak diagnosztizált agyi aneurizmája, miután II. János Pál pápához imádkoztak. Hát ilyen csodatételekre képesek a szentek és a hit.

Mindig azt gondoltam, hogy itt valami törzsi vének, deklasszált elemek, nagyon szakadt figurák töltik el isten szép napjait, aztán ez olyan távol áll tőlem, hogy csak na. De hát lehet, hogy én is beleöregedtem vagy belenyomorodtam ebbe, akkor legyen, lássuk! Benéztem, és a szemben lévő falra tett táblára krétával és nagy betűkkel ki volt írva, hogy Napi akció, Aperol spritz 1500 Ft. Kedélyesen kértem hát egy napi akciót. Elég hülyén néztek rám. Ezért megismételtem, tagoltam, lassabban, hogy hátha Mondom, hogy hát oda van írva, nagy betűkkel, ebben az üzletben van, azt kérem, kérek egy Aperol spritzet! Ja, olyan nincs. Nem, az csak valami nagyon régi felirat, ki tudja, mióta van az oda felírva, rögtön le is törlik. És letörölték. Jó, hát akkor is iszom valamit! Milyen sör van? (Mondjuk, eltévedt gyerek, miért kérsz te borozóban sört? Hát mert látom, hogy van. ) Na, aztán megegyeztünk egy korsó csapolt barna Staropramenben, nagyon olcsó volt, tiszta, rendes pohárból, friss, jó sör, és tulajdonképpen ennyi történt.

Az biztos, hogy ide soha többet nem jövök és más üzleti partneremnek sem ajánlom.

A wellnessrészleg nagyon szép és igényes, minden megtalálható benne, amire a pihenéshez szükség lehet. Érdemes azonban számolni azzal, hogy bizonyos szolgáltatások csak külön kérésre működnek, például a meleg vizes medence élményelemei, illetve a finn szauna üzemeltetése is a vendégek számától függhet. Ezt természetesen megértjük az üzemeltetés szempontjából, de hasznos lehet előre tudni róla. A medencék vize egyébként nagyon tiszta volt, az aljukon viszont helyenként homokszerű üledék volt látható, aminek az eltávolítására érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani. Az étteremmel kapcsolatban vegyesebb, de alapvetően pozitív a benyomásunk. Az ételek nagyon finomak voltak, a választékot is megfelelőnek találtuk, viszont sajnos az ételmelegítők nem tartották kellően melegen a fogásokat. A hideg tányérokra szedve az ételek nagyon gyorsan kihűltek, ami valamelyest rontott az étkezés élményén. Ezen talán tányérmelegítőkkel vagy egy vendégek számára elérhető mikrohullámú sütővel lehetne segíteni. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, a szálloda hangulata, gyönyörű környezete és a wellnesslehetőségek miatt igazán kellemes pihenésben volt részünk. A fentiek inkább apró fejlesztési javaslatok, semmint komoly kifogások. Jó szívvel ajánljuk azoknak, akik nyugodt, csendes környezetben szeretnének feltöltődni, mi pedig biztosan visszatérünk még!

Soha nem voltunk még itt, ezért hát rögtön a pártházat kerestük, a szép nagy, ám kissé leharcoltnak látszó parkot övező épületek között. Megkérdeztünk egy környékbeli lakost, melyik épület is volt az, ahol 1956. október 30-án reggel a Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottságának épülete előtt harcok kezdődtek. Kicsit bizonytalankodott, majd rámutatott egy totálisan kibelezett épületre. Azt már később a netről tudtam meg, hogy a tervek szerint az üresen álló egykori pártházból lakóépületet, társasházat alakítanak ki, de a projekt megvalósulása évek óta húzódik. Ám miközben ott forgolódtunk, a párom meglátott egy mellszobrot, talapzata lábánál alig hervadt ünnepi koszorúkkal. Jean Pierre Pedrazzini mellszobrát találtuk meg. A Paris Match fotóriportere, aki halálosan megsebesült 1956. október 30-án, tudatja a felirat. A 20 évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján állított emlékművet, többek kezdeményezésére, a Paris Match készíttette. Itt, a Köztársaság téren kapott halálos lövést a munkáját végző tudósító. Amikor éppen egy sebesült fiatal tüntetőnek igyekezett segítséget nyújtani, géppisztolysorozat érte. Néhány nap múlva, súlyos sebesülései következtében, már otthon, a hazájában hunyt el. Azóta a francia fotós alakja legendássá vált; a forradalom napjaiban készült képei és tragikus halála miatt. A mellszobor azonban egy még 30 éves sincs fiatal férfit mutat, aki nyitottan az életre, bizakodással néz jövője elé. Valaki nyakába kötött egy fehér kendőt, ami mást is jelenthet, de humor is lehet, hogy Jean Pierre úgy nézzen ki, mint egy vagány párizsi srác. Ha nem is csak magáért a szoborért, de a híressé-hírhedetté vált egykori pártházzal és térrel együtt alkotott hangulatért érdemes idejönni, ha valaki amúgy is erre jár.