Szerencsére arra jött egy üde, bájos nő, talán maga Mária, ha már a Szent Kutat keresem, útba is igazított, én meg igézetten mentem utána, de jó helyre vitt, aztán egyszer csak eltűnt az erdőben. Jelenés? Szóljak a pápának? De nemsokára ott álltam a szabadtéri színpadnál, ami egy másik dolog, és azon át aztán leereszkedtem egy hosszú lépcsőn a völgybe, ahol a forrás van és a kápolna. Közben egy kitérőnél maga Jézus szobrik egy talapzaton, a Blázovics család ajándékaként. De innen már látod is a kápolnát fentről. Tovább alá menvén lesz még egy Pietá is, Michelangelo Buonarroti alkotás-ötletét simán lelopták világszerte és utánozzák ezerszám, aztán már szemben is vagy a kis kápolnával. Lent egy öreg néne éppen szent vizet mert mindenféle flakonokba, és az autójába pakolta őket, én meg csendesen szentségeltem, hogy ezek szerint autóval is lehetett volna idejönni, szóval a néni csak töltötte, töltötte a palackokat meg marmonkannákat, végtelen mennyiségen, vagy nagyon szent volt a jámbor és ebben is fürdött, vagy a környező falvakba nincs vezetékes víz. Én addig nézelődtem. Van fent a domboldalon Lourdes-i barlang, Máriával, Bernadettel, meg hát ez egy hosszú kálvária-út vége is egyben, fából faragott stációkkal. Aztán a néni befejezte, elhordta az összes vizet, én meg végre lefényképezhettem a Szent Kutat is, amiben egy deka Mária nem volt, bár ez a hely legendájának alapja. De biztos csak rosszul néztem. Vak huszár is gyógyult ettől, bizony ám, nem akármilyen víz ez! Csak éppen rád nem hat. Amúgy szép kis kirándulóhely ez, bátran ragadj zarándokbotot!
