Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

évfordulóját még erre az évre is áthúzódóan ünnepelte nemcsak a mára erősen megfogyatkozott református közösség, hanem az egész város. A templom építőművészeti és történeti jelentőségét igazolja, hogy már az 1950-es években műemléki védelmet kapott, vagyis abban az időben, amikor a politikai rendszer nem igazán volt barátja az egyházaknak. Látványosan szép épületről beszélünk, amely uralja a város központját, ami itt a hajdan vízjárta terület sajátosságai miatt a település szélén van. A templomépület is igencsak sajátos, mivel az eleje késő barokk, a hátsó része viszont klasszicista stílusú. Mintha két különböző stílben épült templomrészt toltak volna egybe. Természetesen nem ez történt, hanem az, hogy a barokk stílusban épült, 1755-ben felszentelt templomot 90 évvel később kibővítették, és akkor már a klasszicista stílus járta. Így lett a templomhajó keleti végén, a hátsó homlokzaton, egy elölről haladva meglepő, négy ion oszlopos csarnok, klasszikusan timpanonnal lezárva. A stílusok egymásmellettisége a templom belső terében is fellelhető, hiszen alapvetően késő barokk, amelyet az 1845-ös átépítéskor klasszicista elemekkel egészítettek ki. De ami a szószéket és a körülötte lévő berendezést, valamint a gyönyörű orgonát illeti, azok díszítésén mi inkább az empire stílus jegyeit véltük felismerni. Az épület legutóbbi felújítása során teljes körűen tatarozták a templom belső és külső tereit, ezért is feltűnően szép minden részlete. A 2021-ben befejeződött munkálatoknak különös jelentőséget adott és nagy közérdeklődéssel kísért eleme volt, hogy ez alkalommal lecserélték az eredeti toronysisakot. Akkoriban jártunk ott, és láttuk a hatalmas, de igen rossz állapotú sisakot a szomszédos parókia udvarára lehelyezve. Ma már csak néhány elemét tudják megmutatni, amelyeket megőriztek emlékül. Például a toronygömböt a csillaggal, a sisak fő tartógerendáját, és néhány darabot a gerendázatból, amelyet a torony felőli karzaton létrehozott kiállítótérben helyeztek el. A szemközti emeletes karzatra felmenve pedig úgy éreztük, mintha időutazáson lennénk, vissza a 19. század közepébe, amikor az itteni egyszerű, gyalult padokat készítették. Ehhez igazodóan szólva csak azt tudom mondani: Állj meg vándor, ha erre jársz, és nézd meg ezt a templomot. Érdemes!

a bárpult, illetve a mosdók vannak a benti részben. A konyha egy csónak formájú pavilonban működik. Összességében valóban a vízparti beach-hangulatot erősíti az étterem egész kialakítása. A Kopaszi-gáton belül ez az első étterem a parkoló után, az Öböl Amfiteátrum mögött. Az étlap minőségi papírra nyomtatott, színes fotókkal illusztrált, a dizájnelemekben, betűtípusban a VakVarjús standardra ismerhetünk rá. Ételből nincs tűl sok, italokból viszont annál szélesebb a kínálat. Az étlapon feltűnnek a más Vakvarjú éttermekben is megtalálható fogások, illetve hangsúlyos elemet képviselnek a látványkonyha fogásai és a grillételek. Többségében mediterrán ihletésű, könnyedebb, nyárias fogások jellemzőek. Tételenként 5-6ezer Ft-os árak, nincs kötelező szervizdíj. A koktélok és long drinkek 2980 Ft-tól indulnak, az eszpresszó 750 Ft. Arany Varjú kézműves APA ale sört csapolnak, az 5 dl-es korsó 1980 Ft, ez egyébként a Reketye Brewing söre, kifejezetten a VakVarjú-lánc számára. Ételválasztásom a VakVarjú csippentés focaccia-val lett, ami egy hideg előétel, 3 kence: erdélyi padlizsánkrém, aszalt paradicsomos fetasajtkrém, tonhalkrém, 4 szelet frissen sült, fűszeres házi focaccia szelettel, némi zöldsalátával (3 890 Ft). Hasonlót ettem már más éttermükben, ahhoz képest az adag érzékelhetően kisebb lett. Egyébként minden finom, friss, kellemes volt. A cukormentes mangós-kókuszos limonádé is jó volt (1590 Ft/5 dl). Két fiatal pincér hölggyel találkoztam a kiszolgálás során, mindketten vagány, cserfes, kommunikatív benyomást tettek rám. A konyha nagyon gyorsan dolgozott, nem tudom eldönteni, hogy csak egyszerűen szerencsém volt-e, mivel több asztalnál nagyobb társaságok ültek, akiknek a rendelései azért rendesen le tudják terhelni a konyhát. Az össz-benyomásom 4,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. Részemről egyértelműen ajánlott, hangulatos hely a VakVarjú Beach.

Leo egy kedves cirkuszi oroszlán, aki egyszerre lusta és falánk, Fred pedig az ő idomárja és legjobb barátja, akik egy lakókocsiban élnek. A szobron a két barát és "kolléga", Fred és Leo egy közös törölközőn törökülésben ülve nézik az öblöt a vízpartról, innen rálátnak a szemben lévő MOL-toronyra is, míg a nyitott lakókocsi mellettük áll. Éppen a délutáni teázásra készülnek. A mesének egyébként az volt a különlegessége, hogy úgy meséltek történeteket a barátságról és a mindennapi életük kis történeteiről, hogy nem beszéltek benne. Azt már szerintem megszokhattuk az alkotótól, hogy a szobrok "cukiságán" kívül mindig van bennük valami mélyebb, mögöttes tartalom, s ez esetben sincs másként. A szobrocska alcíme: "Szúnyogtámadás Konstántinápolyban". A mai Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén a múlt századfordulón egy felkapott mulatónegyed működött, a Kis-Konstantinápoly, amelyet Somossy Károly vállalkozó üzemeltetett. A szobor Fred arcán egyébként az ő vonásai ismerhetők fel. Maga a kompozíció arra is utalhat a "szakértők" szerint, hogy mire Fred és Leo és az ő cirkuszi attrakciójuk végre megérkezett ide az egykori bulinegyedbe, addigra az már a múlté lett, a helyét egy egészen más, modern városrész vette át felhőkarcolókkal, modern XXI. századi iroda- és lakóépületekkel. A Kis-Konstantinápoly a régmúltba veszett. Nekem ez a szobor is nagyon tetszett, bár a Leo és Fred nem tartozott a kedvenc meséim közé, azért jó így újra visszaidézni. 5 pont, egyértelmű.

Most a legutóbbi látogatásom oka az új Kolodko miniszobor, a Leo és Fred volt, amely a parkoló közelében, az Öböl Amifteátrumnál található, de ha már erre jártam, akkor nyilván lesétáltam egészen a gát végéig, hogy ellenőrizzem, megvannak-e még a vadkacsák? Jelentem, megvannak! Közben a Dunán elsuhant mellettem egy csapat kajakos, délutáni edzést tartottak. A füves-parkos részen több cég is csapatépítő programokat tartott, emiatt a középső részt le is zárta az egyik cég a rendezvényük idejére. Az éttermek egy része nem volt nyitva, így pl. az Aligátort is zárva találtam, ami a korábbi években népszerűnek tűnt. Hasonlóképpen, a vízmenti fapallók közül több le volt zárva, le volt kerítve, ne lehetett rámenni. Pozitívum, hogy vannak a sétaút mellett ingyenes mosdók, így nemcsak a vendéglátó egységekbe lehet ez ügyben bemenni, ami nyilván nem ingyenes megoldás. Visszafelé nem a parkoló felé, hanem a MOL-székház felé hagytam el a területet, itt több napozóágyat, valamint teraszokat láttam, ezek is klassz pihenőhelyek.

Kívülről megszürkült, kopottas az épület, a belső is retrós hatású, részben rendezetlen, szedett-vedett. Az étteremben több asztalnál nagy létszámú, hangos kínai csoport étkezett, pontosabban már az étkezés végén járhattak, a "romok", ételmaradványok felett leginkább már hangos beszélgetés, nevetgélés zajlott oldott, vidám hangulatban. A belépő vendégeket takarítónő ruhába öltözött, alacsony idős kínai nő fogadta hangos "Szia-Szia-Szia! " köszönéssel. A magyar nyelvtudása nem volt valami sokoldalú. Érdekesség, hogy a betérő magyar vendégeket a bejárattal szemben lévő önkiszolgáló pultból szolgálták ki, akár helyben étkezésre, akár elvitelre. A pultban a szokványos budapesti kínai/ázsiai büfék kínálatát találni. Kiegészítve olyan, a kínai konyhától teljesen idegen fogásokkal, mint a rántott cukkini és a sült burgonya. Mindeközben a kínai csoport nyilvánvalóan nem innen származó ételeket fogyasztott, számukra külön kínai étlapról készítették el az ételeket. A kis menü körettel együtt 1680 Ft, ami elég kedvező árnak számít, a nagy menü 2200 Ft. A fél literes szénsavas üdítő 600 Ft volt. Nincs kötelező szervizdíj. Egy zöldséges, szójás csirkét kértem zöldséges rizzsel (sima rizs nem volt). Az ételt kérdés nélkül mikróban melegítették fel, mert a pultban már kihűlt teljesen. Az adag elég kicsi volt más kínai büfék adagjához képest. Külön kérésre sem volt biztosított az evőpálcika, csak kétes tisztaságú európai evőeszközök, kés, villa, kanál (legalább nem műanyag). Később kiderült, hogy eldobható pálcikát +80 Ft-ért lehet vásárolni. Szinte biztos vagyok benne, hogy a kínai csoportnak nem pénzért kellett a pálcikát vásárolni, egy kínai étteremben szerintem alapvető, hogy van pálcika a vendégek számára, hiszen náluk ez a hagyományos evőeszköz. Minket, magyarokat nem a kerek asztalhoz, hanem a falnál, a mosdó előtt lévő szögletes asztalokhoz ültettek le, pedig a kerek asztalokból is volt még üres. Közben ügyet sem vetett ránk a személyzet, a kínai társasággal voltak elfoglalva. Távozáskor azonban megint jött a hangos "Szia-Szia-Szia" elköszönés. Ezt a szürreális élményt 2 ponttal tudom díjazni, és nem ajánlom a helyet. A mosdó állapota alapján is megerősíthetem, hogy a tisztaság nem kielégítő. A mosdó ajtaján nem volt kilincs, a zár többszörösen cserélve, buherálva volt. Az ételpult is rendezetlen volt, az ételtárolók egymásra pakolva. Nem volt egyáltalán esztétikus az, amit itt tapasztaltam.

A konyha megfelelő választékkal és jó minőséggel meg kedves személyzettel működött.

Rögtön rá is kérdeztem, mert hol kapsz te resztelt májat, gyerekkorom egyik álomkajája volt, mindenhol lehetett kapni, most meg szinte sehol. Hát ezt kértem sürgősséggel, meg hozzá némi krumplit is. Ez, ami a képen van 2950 forint. Paprikával együtt. A paprika finom volt, a máj nem annyira. A fele után rájöttem, hogy sokkal több benne a zsiradékban vagy miben úszó hagyma, mint a máj. Azt kieszegettem, nem volt túl jóízű, de valami csak volt gyomromban. Most úgy gondolom, hogy nem akarok annyira idejönni, annyi más hely van még. . .

Ugyebár volt szovjet emlékmű, azaz olyan megrendelésre készült, volt itt szovjet katona, aztán le volt takarva, úgy nézett ki, mint egy hülye szellem a város felett, faragott róla a város számtalan viccet, hogy halat tart, meg mi mindent De azért nekünk valahogy ez mindig a Szabadság szobor marad. És milyen relatív szó is a szabadság! ! Kinek mi! A szovjetek alatt a szovjet megszállást nevezték felszabadításnak, az ideológiai homogenitást szabadságnak. Azután jöttek ezek meg azok, mindegyik a Szabadságról beszélt, de az egyik szabadság hívei váltották a másik szabadság híveit, aztán mi lett a szobor maradt. A Szabadság ideológiai kényszer nélküli valami. Te szabad vagy, azt gondolsz, énekelsz, táncolsz, amit szeretnél, hiszel, amit akarsz, oda mész, utazol, ahová akarsz, azt eszel, amit szeretnél a szabadság a demokrácia része, eleme lehet. De hol van az? Merre lakik? Jó, kerüljenek le a diktatórikus szimbólumok, menjen a vörös csillag, menjen a szovjet katona, mert nem jelenti a szabadságot. De, hogy sokak heves tiltakozása ellenére rányomtak egy óriási keresztet, azért az csak egy másik ideológiai agresszió! Nálam keresztényebb keresztények is tiltakoztak ellene, de csak megmutatták, hogy lenyomják a nép a torkán, ha a fene fenét eszik is Szóval, most van egy szovjet emlékművünk nagy kereszttel. Hát, erről a szegény szobor nem tehet. A Szabadság az Szabadság, Minden egyéb sallangtól függetlenül.