Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Két szint van, a földszint és az emelet, összesen 38 fő férhetne el itt, amikor úgymond fullon van/lenne a szállás. A földszinten van egy négyágyas szoba, az emeleten meg a többi. Az igazi vonzereje szerintem az a közösségi lét, az antik bútorokkal berendezett nagy tér, ahol enni-inni, beszélgetni lehet közben, nagyobb társaságok közös főzéséhez tényleg jó keret. A mosdók a folyosó végén vannak, találsz egy sorozat zuhanyzót is, egymástól elszeparálva, hát ez így megoldható. Nem mondom, hogy összkomfort, viszont körülbelül 6000 forint/fő árért igénybe is vehető. Ez nagyon jó ajánlat, ezért egy műemlék kolostorban laksz, A körülbelült meg azért mondtam, mert az ár 1-2 száz forinttal szezononként vagy évente változhat. Viszont ezért meg ott van neked a kegytemplomon kívül fél Baranya Pécs és Mohács között, szebbnél szebb falvakkal.

akkor oda lesz a fuvar. Nem valami puccos hely, de egynek megjárja. Magyar lány fogad, beszél, ő a kommunikáció-center, kínai nő meg közben szakad meg a látványkonyhában. A Biangok nem közönségek kínai büfék, nem eurázsiai lefőtt maradék, hanem ott, helyben, frissen készítik, szemed guvadtában. És a specialitás a batyu, a hússal töltött finomság. Öt körrel különb, mint a kínai étkezdék zöme, szóval jó nyom ez. A Zhu-ba művelik pompásan ezt a műfajt a Nagymező utcában, a Nancy Foodban meg kevésbé pompásan. Csak példaként. Szóval, a kínálatból persze batyus húslevest kértem, a lány szerint a legjobb levesük, szerintem is, bár nem ettem még a többit, de ez remek, melynek neve Hun-Tun és savanyú csípős. Sötét, finom húslé, ízletes batyucskákkal. A második fogásom nem volt valami nagy fantázia, nem akartam még egy batyut enni, kértem hát pirított rizst rákkal, azzal is meg voltam elégedve. A földszinten kucorogtam, van ugyan galéria is, de ott hárman-négyen ettek. Itt lent viszont elég hideg volt. Ittam még mézes kínai teát is, állítom, nagyon rendben van a kínálat. A kiszolgálás is. Lássuk a számlát: egyszerű kis nem túl igényes környezetben kisadag leves: 1680 Ft. Ez rendben van, nem? Egy tál rákos rizs, ugyanitt: 5380, kínai jeges tea 1190. Felszolgálási díj is van, szóval így a végén 8910 forintot fizettem. Ez az ételekhez képest nem sok, a hely színvonalához képest viszont kicsit több a kelleténél. De jót ettem, elismerem.

Én rizzsel kértem ez így is lett. Vastag, jóízű volt a hús, de nem arra a klasszikus félére kell gondolni, nem a fokhagymás íz dominált. A hozzáadott saláta illett az ételhez. A késekkel viszont nem lehet jól vágni, nehézkes.

Az Indigo csapat a beltéren szinte semmit nem változtatott, maradt a pult, a konyha és az asztalok elrendezése is, valamint a csodás, dzsungel hangulatot árasztó, növényekkel felékesített beltér is. A pultnál kell rendelni és fizetni, ennek ellenére van kötelező 5%-os szervizdíj, valamint a terminál még további borravaló fizetését ajánlotta fel, amivel ezúttal sem éltem, hiszen nem kapcsolódik hozzá valós szolgáltatás (nincs felszolgálás). A pénztáros hölgy nem igazán tudott érdemi információkat adni az ételekről, szerencsére már jártam korábban más Indigo Express étteremben, s mivel egységes az étlapjuk, így tudtam, mire számíthatok. A Chicken Lababdar thali komplett menüt kértem (3800 Ft), amiben a tejszínes-sajtkrémes szószos-fűszeres csirkehús mellett rizs, naan kenyér, friss vágott káposztasaláta, burgonya curry és lencse dahl volt. Ez a Lababdar, a népszerű Butter Chicken, azaz vajas csirke egy változata, amelyben sajt is van. Érdekes és egy kicsit dühítő is egyben, de itt kisebb volt a hús mennyisége, mint a másik két éttermükben a közelmúltban. Ízre, megjelenésre autentikus, jó a fűszerezés, és ezzel az adaggal én bőségesen jóllaktam. Az étel frissen készült, forrón érkezett minden eleme, kivéve persze a saláta. Ez most összességében 4 pont nálam, de biztosan jövünk még. Pozitívum, hogy van kitéve ivóvíz a vendégeknek, önkiszolgáló rendszerben lehet csapolni a nagy ballonból. Úgy láttam, a konyhán indiaiak (vagy Pakisztán, Bangladesh? ) dolgoznak, a kasszánál magyarok.

Később a futár elmondta, hogy nem találta a címet, és valójában nem jutott el az utcánkba. A több mint 3,5 órás késés ellenére az étel állapotát érkezéskor nem engedte ellenőrizni, vitatkozni kezdett, majd a pizzák átnézése nélkül elhajtott. Az étel langyos volt nem volt friss max megmikrozott . Az eset után megpróbáltuk újra telefonon elérni az éttermet, de a hivásaink már átirányítva voltak az ügyet nem tudtuk velük megbeszélni. Az ügyfélkezelés és a kiszállítás módja számomra elfogadhatatlan volt. Sajnálom, mert egy vendégközpontú étteremtől ennél korrektebb hozzáállást várna az ember.

Nem fényképeztem le, 50 méterenként megállhattam volna. Hát talán majd máskor, mert azért a téma megér egy misét. Van a falu közepén egy körforgalom, onnan induljunk ki tájékozódni. Bejössz mondjuk Feked felől a Zrínyi Miklós úton a központba, akkor három felé mehetsz. Balra (azaz a harmadik kijáraton) nem ajánlom. Egy hirtelen lefelé mélyülő egysávos út lesz, egy cigánytelepre visz, ott furcsán néznek rád, és megfordulni is alig lehet. Forget it. Ha szemben mész ki a második kijáraton, akkor elmehetsz az un. "szerb templom emlékkeresztig", amit közelről megvizsgáltam, de semmi érdekeset nem találtam benne. Valahol errefelé lehetne megközelíteni az un. "ötvályú" nevű helyet, egy többrészes itató, el is mentem odáig majdnem, de elfogyott az út, esős, sáron úton meg bizonytalan volt továbbmenni. Száraz, melegebb időkben ajánlott. Hát akkor visszafordul, legyen a tájház. . . az meg a körforgalom első kijárata. Megtaláltam, fénykép is van, szép, nem? A nagy, fehér sváb ház az oroszlánokkal. Semmi infó. . . a neten sem lehet megtalálni, a kapun sincs semmi elérhetőség. Olyan, mintha évek óta nem lenne kinyitva. Néhány arrajáróval megpróbáltam szót érteni, nem lehetett és nagyon ritkán járnak arra. Na jó, de akkor mi marad nekem Véméndből? Már mentem is bosszankodva kifelé, amikor találtam ezt a székelykaput, és hát érdekes sztori a székelykapu ugyebár sváb faluban, Székelyszabar sem volt Székelyszavar, csak Szabar, amíg a székelyeket erőszakkal ide nem telepítették az erőszakkal kitelepített svábok helyére. A háború végével nem ért véget a nemzetközi erőszak, tovább folytatódott, csak más formában. A székelykapun olvashatod, hogy a szülőföldjükre emlékeznek, ami bizony nem ez. Hát álljunk meg és hajtsunk főt előttük is. , ők is áldozatok. A székelykapuval szemben, az út túloldalán van a dömörkapui emlékhely, a hajdan ott élt családok tiszteletére. Mellette harangláb, talán a lelkeket is megszólítja, visszahívja ide, vagy visszaküldi oda. Na, de van Véménden mégis látnivaló, éreznivaló úgy tűnik. . .