A borok elsöprő többsége magyar, nem meglepő módon hangsúlyosak a régi magyar szőlőfajták, melyek első számú népszerűsítője épp Szentesi. A bor nekünk az oxigén. Természetes és körülvesz. Van bor a mindennapokhoz, van, amit ünnepekre tartogatunk. A minőségből sosem adunk. Úgy válogattuk össze a kínálatot, mint egy kortárs galéria leggondosabb kurátora. olvashatjuk a honlapon. Átböngészve a borlapot kétségünk nem lehet, hogy a fenti sorok a lehető legprecízebben írják le a valóságot. Délben jártunk náluk, amikor kedvező áron menüt is kínálnak a déli á la carte étlap mellett. Rendelésünkben mindkét ételsorra támaszkodtunk. Első körben kacsamájas lecsót, valamint a marhanyelv carpaccio, köményes gouda, lencse elnevezésű kompozíciót kóstoltuk. Mindkét fogásról csak felsőfokon szólhatok. A lecsó vonatkozásában asztaltársam megjegyezte, hogy ez a maga műfajában élete legjobbja, s bizony állíthatom, hogy a hagyományos műfajban magam sem ettem jobbat. Kellő krémesség, kellő roppanóság, csodás állagú, megfelelően pörzses kacsamáj, maga a tökély. Kevés élvezetesebb dolog van, mint egy jól elkészített lecsó szaftját csúcsminőségű házi kenyérrel kitunkolni, nem is hagytuk ki a lehetőséget. Második körben spenótos bulgurral tálalt bárányt, valamint lilaburgonyakrokettel körített vörösboros osso buco-t ettünk. Mindkét fogás lenyűgözött tálalásra, húsállagra, ízharmóniára egyaránt. A desszertkörben a némiképp finomhangolható répatortát pazar mangóragu és csodás sorbet kísérte, meggyőző volt mákos creme caramel is. 2021-es következtetésem az volt, hogy az N28 a borbisztró műfaj legjobbja a Kárpát-medencében. Akkori állításomat csak megerősíthetem az újabb tapasztalat birtokában.
