Viszont ez a pajtamúzeum meg nyitva van, keressem csak bátran. Ha kastély nincs, pajta is jó, tartja az ősi magyar mondás. Így aztán idekeveredtem. Szerencsére! Ez egy működő szikvízüzem, szállítók jönnek-mennek, de az udvaron összeakadtak egy hölggyel, aki mondta, hogy persze, szívesen megmutatja a gyűjteményt. Kezdetben nem néztem volna ki ebből semmit, kicsit szemetes hátsó udvar, valami összeeszkábált raktárak, ugyan, mifene lehet ebben érdekes. . . de aztán jött a hölgy a kulccsal, bejutottunk több helyiségbe is, és láss csudát, ez tényleg egy izgalmas hely! Végtelen gyűjtemény, és még ki sincs minden állatva, rengeteg anyag van még, aminek most lesz itt majd hely, amik még bemutatásra várnak. Vasalók, mérlegek, kávédarálók, lámpák stb. szekciói, aztán még nagyobb tárló-terem, ott aztán, ami a csövön kifér. . . És aztán megszívatott a hölgy rendesen párszor, de ezt tök jó értelemben mondom, jöttem a vidéki gyerek vagyok, jászolban születtem-dumával, meg a rengeteg tájházban jártam nagyarcúskodással, aztán vigyorogva rákérdezett vagy 5-6 dologra, hogy jó, jó, de akkor ez mi? ? És össze is aszalódtam, pirulva beismertem a legtöbb esetben, hogy nem jöttem rá, nem tudom, hogy ez valami valami ősi-népi fagylaltgép, kötélfonó állványok, kézi magvető, milyen szárító, vagy mifene. . . Hát tanultam, na. És, ha jól emlékszem, semmibe sem került a látogatás, csak hálába. Hát hálás vagyok most is. Csak időm lenne meg örökéletem, hogy minden ilyen helyre eljussak. . .
