Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

. . . és milyen jól tettem! Ottartózkodásunk alatt folyamatosan tele volt a helyiség. Érkezésünkkor kedvesen fogadtak, minden óramű pontossággal zajlott. Ital, és ételrendelés, felszolgálás, gyorsan érkeztek a levesek, utána a főételek. A felszolgálók mindig akkor és ott voltak, amikor kellett. Noha degeszre ettük magunkat, (feleségem a főétel felét elcsomagoltatta) azért még egy kis desszert belénk fért. A számla is "baráti" összeget mutatott távozásunkkor. Nagyon jól éreztük magunkat.

Amikor rákérdeztem, hogy van-e ezzel gond, meglehetősen barátságtalan hangnemben reagált. Az étkezés után fizetni szerettünk volna. Mivel hatfős társaság voltunk, szerettük volna a számlát páronként rendezni, ami általában megszokott és kényelmes megoldás. A pincér azonban közölte, hogy erre nincs lehetőség, különösen a kupon használata miatt. Ennek okát nem sikerült egyértelműen megindokolnia, így végül egy összegben kellett fizetnünk. Ez azért is volt kellemetlen, mert a számla nem volt részletezve, így utólag nehéz volt pontosan elszámolni egymás között. A helyzetet tovább rontotta, hogy sem magyarázatot, sem bocsánatkérést nem kaptunk. Összességében a kiszolgálás stílusa és hozzáállása jelentősen rontotta az élményt. Kár érte, mert egyébként a helyben lenne potenciál. Érdemes lenne átgondolni a kuponrendszerhez való hozzáállást, illetve a vendégekkel való kommunikációt is, mert ez sokat számít a vendégélmény szempontjából.

Kiemelném a személyzetet,minden részlegen a lehetö legjobbak! Odafigyelnek a vendégekre! Külön szeretném megköszönni a szálloda vezetőségének és dolgozóinak figyelmességét,hogy egy kis ajándékkal,aprósággal, plussz pezsgővel felköszöntöttek születésnapom alkalmábol! Köszönöm szépen!

Közepes-átlagos kínai gyorsétterem, kértem valami csípős húst tésztával, meg valami kis savanyúságot, erre a néni szelid erőszakkal és kevert délmandarin-magyar tájszólásban előadta, hogy ő ad még levest is, ajándék, Harmadszorra megértettem. Egye fene, azaz én azt a levest, lássuk! Nos, az ősi szkíta mondás szerint ajándék levesnek ne nézd a fogát! Nincs is neki foga. Szóval, örülnöm kellett volna, de nem, ez a leves olyan rossz volt, hogy a feléig küzdöttem csak le magam. Aztán szégyenszemre meghagytam. A második egész ehető volt, de ezért ne mássz fel ide, sokkal jobb helyek vannak a környéken. Amúgy a kiszolgálás a maga módján tényleg kedves, aranyos.

Trianon után azonban a határon kívül rekedt premontreiek az utódállamokban nemkívánatos személyek lettek. A Gödöllői Perjelséget 1924-ben velük alapította meg dr. Takács Menyhért, a felvidéki Jászóvár prépostja. Iskolát és rendházat hoztak létre a városban, megszervezték a saját szerzetesi felkészítést és a hittudományi főiskolát. Nem sok idő adatott azonban meg nekik, mivel az egyházi iskolákat 1948-ban államosították, a szerzetesrendeket pedig két évvel később feloszlatták. Impozáns, szép nagy épületük az Agrártudományi Egyetem birtokába került. Templomuk azonban nem volt a feloszlatáskor, noha a rendtagok leghőbb vágya ez lett volna, a templom építése soha nem kezdődött el. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben újjáalakult az önálló Gödöllői Premontrei Perjelség. A közösség hamarosan egy kápolnát épített, amely azonban egyre kisebbnek bizonyult, hiszen sikerült megszervezniük a gimnáziumot, és a tanulók is odajártak iskolai szentmisékre, de a helyi lakosság is látogatta. Mégis 30 évig szolgálta a kápolna a rendet és a híveket. 2018-ban azonban a Gödöllői Perjelséget apátsági rangra emelték, ami megerősítette a saját templom felépítésének szándékát. Megvalósításához a Premontrei Rend alapításának 900 éves évfordulója alkalmából a Magyar Állam visszaadta a rendnek az 1948-ban államosított területek egy részét, és a kormány támogatást nyújtott a közösségnek egy templom megépítéséhez. A 2024-októberében ünnepélyesen felszentelt, a premontrei építészeti hagyományokat követő Szent Ágoston Prépostsági Templommal beteljesült a rend 100 éves álma. A hívek és a látogatók számára pedig ez az épület maga a szakrális építészet szépségének megvalósult álma. Minden kis és nagy részletében a legnagyobb igényességgel és hozzáértéssel eltervezett, majd megvalósított Isten háza. Mivel a templom gyakorlatilag a város szélén, gyéren lakott környéken van, érthető módon zárva tartják. Szentmisék előtt lehet körbenézni, esetenként nyilvános koncertet is hirdetnek, de tavaly például a Nyitott Templomok Napja programsorozat keretében megnyitották a templom kapuit az érdeklődők előtt. Addig is, amíg ismét lesz ilyen alkalom, igyekszem olyan fotókon bemutatni Zobay Nagy László építésztervező és alkotó társai művét, amelyek jól adják vissza ezt a lenyűgöző szépséget.

A rendszerváltozás hajnalán Gödöllőre visszatelepülő szerzetesek a folyamatosan ápolt kis temetőt újra birtokba vették, és a gödöllői rendi élet és iskola újraindítóját, Fényi József Ottó atyát itt helyezték végső nyugalomra 2002-ben. Az Apátság a 100 éves évforduló ünneplésének kezdetén rendezni kívánta a szétszóratás idején elhunyt rendtagok végső nyughelyének sorsát. Ezért rendezték és bővítették a sírkert területét, majd a városi parcellában nyugvó elhunyt rendtagok földi maradványait méltó megemlékezés keretében a Premontrei temetőbe helyezték végső nyugalomra. Sőt, a Kárpát-medence szerte rendi kereteken kívül élt rendtagok sírhelyét is felkutatták, és ha szükségesnek látszott, áttelepítették ide. De megtaláltuk volt gimnáziumi tanuló, valamint a 2. világháborúban elhunyt néhány gödölői lakos sírját és az innen málenkij robotra elhurcoltak emlékoszlopát is. A temető megrendítő látványa a Gödöllői Premontrei Perjelséget alapító Takács Menyhért prépost prelátus 1935-ben felállított síremléke, amelyen Fadrusz János Krisztus a kereszten című munkájának bronz másolata hirdeti az örökkévalóságot.

Némi kérdezősködéssel sikerült megtudnunk, hogy ez egy régi víztorony. Így már könnyebb volt a neten utánakeresni, amiből kiderült, hogy az egykori Agrártudományi Egyetem, ma Szent István Egyetem 1954-ben épült és immár 20 éve műemléki védettségű víztornyát találtuk meg. Az egyetemi lakótelep vízellátására szolgált volna, de mire elkészült már fölöslegessé is vált, mivel a vízellátást máshogy oldották meg. Ezért eredeti alapfunkciójának megfelelően soha nem használták. Alkalmanként, évente kétszerháromszor, például a Kulturális Örökség Napjain kinyitják, ilyenkor szakvezetéssel megtekinthető a torony belseje. Nekünk nem volt ilyen szerencsénk, amikor ott jártunk, szigorúan zárva volt a kertkapu is. A kapun található kiírásból viszont annyit megtudtuk, hogy ez az Urbango szabadtéri kincsvadászat egyik állomása manapság, ehhez azonban nem kell bemenni a kertbe.