Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Korábban több jóféle étterem működött már itt, sajnos ilyen-olyan okok miatt bezártak. Az étterem nyitvatartása nem szokványos, több napon este egyáltalán nem tartanak nyitva (vasárnap-szerda között). Ugyanakkor hétköznap ebédidőben kedvező áron lehet náluk ún. üzleti ebédet elfogyasztani. Előzetes asztalfoglalás nem szükséges, csak ha nagyobb társasággal mennétek. A 3 fogásos ebédmenü 6500 Ft, a 2 fogásos 5500 Ft, amely egy ilyen minőségű vendéglátó helyen rendkívül kedvező árazásnak mondható. Az étlap olasz hangsúlyos. Heiszler Olivér séf elmondása szerint az olasz osteria víziója lebegett a szemük előtt, a nagymamák, a Nonnák konyhájának varázsa, ahol a friss alapanyagok a hagyományos főzési technikákkal és sok szeretettel forrnak szép egésszé. A rövid menüs étlapon 3 előétel (Arancini, Bruschetta, Antipasti tál), 4 főétel (pesto gnocchi, Pizza Prosciutto, töltött padlizsán, Spezzatino), valamint 2 desszert (Ciambella olasz kuglóf, Panna Cotta) kaptak helyet. Az előétel Antipasti válogatásban ropogós grillezett zöldségek, gombák, érlelt olasz felvágottak - salumi, burrata, olívabogyó szerepelt,mellé házi focaccia érkezett. Remek kezdés! A felvágott különleges aromáját az édeskömény és a pisztácia adta. Italként lime-kardamom Kaffir fanyar, frissítő italt kértem (1450 Ft). A főétel Spezzatino hagyományos, lassú tűzön főzött, sűrű vörösborban párolt marhahús ragu, amely a magyar pörkölthöz hasonló, körete polenta volt. Nem éppen az én világom ez a hús elkészítési mód, de egyébként a fűszerezése kiváló volt, a hús omlós, puhára főtt. A desszert habos Panna Cotta málnával kitűnő volt. A személyzet udvarias, kedves, a konyha gyorsnak mondható. Nálam ez egyértelműen 5 pontos élmény volt! A kötelező szervizdíj +15%, kiugróan magas. A normál étlap árai a menühöz képest lényegesen magasabbak, a főételek indulnak 6000 Ft-tól.

Mindegyik a menekülést keresi, feltűnően rosszul érzik magukat. Bár tavasszal voltunk, de igy is kevés az árnyék. Több állat körül a hálón nem lshet átlátni, olyan a szövése, anyaga. Az állat se lát ki rendesen. A vidámparki elemek az állatok, nagyvadak között nem valók, felzaklatják őket. A nagy ragadozók és más nagytestű, pl elefánt, majmok tartási körülménye siralmas. Az üvegek mocskosak. A nagy majmoknak mért nincsenek lombos ágaik, ingergazdagabb környetetük? Ez nem 21. századi állatkert. Némelyik tematikus házban olyan bűz van, hogy rettenet. Ez az állatoknak se jó. Ne tartsanak annyi állatot, ami meghaladja az eltartási képességeiket.

A muffin finom volt, jó ízű és könnyű. Na de a limonádé! Hogy lehet egy limonádé ilyen rossz? Közel 2000 forintért? ! Öntözgettük bele a kis csomagokból a barna cukrot, de nem segített. Nem is csoda. Két agyonaszott lime-szelettől csak rossz maradhatott a nagypohárnyi ital.

És nevéhez, profiljához illően a kínálat fővonalát a komoly húsételek jelentik, steakek, bordák, burgerek. Mi viszont valami könnyebbre vágytunk, ezért rántott csirkemell rudacskákat kértünk hasábburgonyával, coleslaw salátával és a mártogatáshoz mézesmustáros szósszal. Gondoltuk, ez is eléggé amerikaias. A kedves fiatal pincér korrektül jelezte, hogy a nagy forgalom miatt 35 percet kell várnunk az ételre. Szerencsénkre az étteremmel szemben éppen árubemutató reklámozás folyt, többek között kész sajtkrémet kóstoltattak kukorica chipsszel, így kimentem és bevittem az étterembe két kis papírtálcán a kóstolót, hogy ne éhezzünk, amíg megjön a csirke. De nem kellett volna valami ilyesmit magának az étteremnek kínálni, amíg várunk? Nem olyan nagy munka kis tálkákba chipset, ilyesmit belerakni, aztán rágicsálhat a vendég. Abban viszont dicséretes a teljesítményük, hogy két perccel a saját vállalásuk előtt megérkezett az étel, nekiláthattunk falatozni. Az adag jókora volt, nem is sikerült mindet megennünk. Ám nemcsak a mennyiség miatt, hanem mert a csirke és panírja teljesen íztelen volt, semmiféle fűszerezés nem érződött rajta. Íznek maradt az édes saláta és az édes mustár. Ennél azért 5490 forintért többet vártunk volna. Legközelebb talán kipróbálunk valami komoly húsételt náluk, ami inkább a specialitásuk. Addig ez nekünk csak hármas.

A kulcsot kóddal tudtuk fevenni, a kapukódot megkaptuk üzenetben. Bár az épület egy régi polgárház, és a belső udvar eléggé lepattant (erre nézett az ablak), de maga a kis garzonlakás teljesen felújított, modern és kreatív módon berendezett, IKEÁ-s stílusú. Érdekes megoldásokat találtak ki, alvógalériákkal, ha több személy szállna meg. A fürdőszoba belmagassága az álmennyezet miatt nagyon alacsony, nekem nem volt gond, mert csak 165 cm magas vagyok. A másik kissé zavaró dolog az volt, hogy az előszobában mozgásérzékelős a világításm ez éjjel a sötétben kellemetlen, hogy hirtelen fényárban úszol. A fűtést is klímával oldják meg, korrekt volt. A melegvízre nagyon sokat kellett várni, és volt valami gond a víznyomással, de aztán ez is megoldódott. Vízforraló, kávé, tea volt bekészítve. A közelben van Tesco bolt, illetve számos étkezési lehetőség, kávézó. Parkolásra nem volt szükségünk, de erre is van valami megoldás, ha szükséges a vendégeknek. Az ágy nagyon kényelmes volt nekem, mert én a kemény ágymatracokat szeretem. A tévén sokféle csatorna jött. Étkezés nem volt a szálláson, ezért arra nem adtam pontot. Még annyi, hogy ha valaki nem bírja a lépcsőzést, akkor ezt a szállást neki nem ajánlom, mert lépcsőzni kellett a 2. emeletre. Erős 4 pont, jó szívvel ajánlom, a leírt feltételek figyelembe vételével.

Nem bámészkodtunk hát kint sokáig, gyorsan bementünk. Na, püff neki, odabent is minden szürke, ráadásul enyhén megvilágítva. Kinéztünk a kerthelyiségbe is, amely egykor barátságos, kockás terítős vendéglői hangulatot árasztott, most szürke börtönudvar, de legalább napsütésben. . . Nem vágyom én a tőlünk idegen távol-keleti túlszínezésre, de ez azért a ló nagyon másik oldala egy étteremben. Ám éhesek voltunk, és olyan sokan dicsérik a neten a főztjüket, meg az ételszállítók is egymásnak adták a kilincset, csak jó lehet, ezért maradtunk. Gyorsan kértem egy pohár sört, mert már szomjan haltam a korai melegben. Kiderült, hogy hiába szerepel az étlapon a csapolt sör, még sincs, mert elvitték még a csapot is. . . Gondolom, nem csináltak elég forgalmat a sörgyárnak. Ok, kértem egy üveg Asahi sört. Megkaptam, nem volt elég hideg. A második már igen. A párom csak egy levesre vágyott, és mivel a Padthai wokbárokban nagy kedvence a Tom yum leves csirkével, itt is ezt kért. Nagy csalódás volt! Ízetlennek és hígnak mondta. Igaz, nem is került csak 1300 forintba. Reménykedve kért egy Wonton levest is. Hogy milyen volt? Lásd, mint fent. Én nagyobb szerencsével jártam, a választott marhahúsos udon tészta ízletes volt, de a hús inkább csak jelzés értékkel szerepelt benne. Kétségtelen, ez sem került sokba, mindössze 3200 forintot fizettünk érte. Az ár-érték arány tehát mondhatni rendben volt, csak mi jobban szeretjük ezt egy magasabb szinten tapasztalni. Végül alig több mint 8000 forint volt a szervízdíj nélküli számlán. Adtunk hát borravalót. De ezt az egész nosztalgikus pesterzsébeti ebédelésünket nem ilyennek reméltük!

Az én halételem is drága volt ahhoz képest, hogy semmi extra nem volt benne. Sajnos most nem felelt meg az elvárásainknak.