Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Majd eltelt 100 év, és a szobornak már nem volt jó helye azon a téren, ezért gondosan felújították, és áthelyezték a róla elnevezett utca Belváros felőli végére, egy kellemes kis fás részre. De hogy több legyen ő az erre sétáló utókornak, mint egy utcanév, a szobor talapzatának szövege jelzi, hogy miben állt azon tevékenysége, amellyel kiérdemelte a szobrot és az utcanevet, sőt még azt is, hogy az utcában lévő híres gimnázium is az ő nevét viseli. És mert a talapzatra felvésték a leánynevét, a Beniczky Hermint is, ez valamelyest helyrebillenti azt az ellentmondást, hogy a nők taníttatásáért, műveltségének gyarapításáért oly sokat tevő személyét asszonynevén ismerjük. A férje neve lett általa halhatatlanná. . .

Hát, keményen le van kerítéselve a főút felé, van ahol duplán, oldalt meg egy játszótér van, anyukák, apukák bágyadt őszi nap végén gyerekeket legeltetnek, hát odamegyek face to face ismerkedni a helyi magasröptűekkel. Szépen halad a szó, a kastélyról beszélünk, kérdem, hogy látható-e? Ez? ? Most aztán biztos nem! Mióta új tulaj van, azóta nagyon le van zárva, se ki, se be! Hát aztán te meg elhiszed, vagy nem hiszed el, néha nem árt kételkedni, mint Tamás tette a Bibliában, szóval, szépen, csendben megkerültem az épületet, a másik oldalon egy egész hosszú kerítésdarab hiányzik, felhívás táncra! Na, akkor surr befelé! Valahol azt olvastam, hogy szép épített kályhák, ívelt bolthajtások Hát, khmmm ehhez képest na, látod. ami van, mutatom. Hát ennyi. A földszint (19. század első fele): Az alapokat a Weöres család rakta le, ekkor még egy szerényebb, földszintes, tiszta klasszicista stílusú úrilak állt itt. Az emelet és a historizálás (1850-es évek közepe): A család a század közepén egy teljes emelettel bővítette a kastélyt. Ekkor csatolták hozzá a hátrafelé nyúló, T-alakú lépcsőházat, a homlokzat pedig divatos romantikus és eklektikus (historizáló) díszítőelemeket kapott. Az emeleti ablakok felett boltíves, emberi fejformákkal (maszkokkal) díszített zárókövek láthatók. A kastélyt 1916-ban Weöres Istvántól Ostffy Lajos Sopron és Vas vármegyei főispán vásárolta meg. Nem sokkal később, 1919-ben nemes gesztust tett: átengedte az épületet a község számára. Ennek köszönhetően a kastély hosszú évtizedeken át nem főúri pompát árasztott, hanem közfunkciókat látott el: itt működött az evangélikus lelkészlakás, a falu orvosi lakása és a körzeti orvosi rendelő is. Ez a hivatalos szöveg. És te ebből itt mit látsz?

Én meg jól megnéztem, alaposan körüljártam, rést kerestem rajta, ahol besurranhatok, de nem volt, és utólag, ahogy nézegetem a képeimet, meg más képeket a neten, valami olykor nem stimmel. Sok kép ezt mutatja a Gotthárd-Felsőbüki Nagy kastélynak, más képek meg egy ettől kissé eltérő épületet, aminek oszlopos bejárata, terasza, timpanonja van, ennek meg nincs. Más ilyen nagy épület viszont nem volt a kastélyparkban. Mit tegyek? Fogadjam el, hogy ez az. A Felsőbüki Nagy család a falu területének több mint kétharmadát birtokolta, így az épület hosszú időn keresztül a helyi uradalmi birtokközpont és gazdasági irányítási centrum szerepét töltötte be.

Intelligens kínálat, igényes sütemények, kávék választéka, kellemes relaxáló környezet és lélekmegálló. Szuperhelyes volt a kislány, tele volt bűbájjal, mosollyal, amikor megbeszéltük, hogy mit szeretnék, az ember ráéhez az ilyesmire, így aztán lelkesen rendeltem körtés süteményt, mangós limonádét, kávét, mindent! Hát nem olcsó, de nem is bánom. Jó volt itt elücsörögni, a legjobbm legkellemesebb részét még csak le sem fényképezhettem, mert viszonylag sokan ültek ott elszórva.

Itt a Várfalsétánynak ezen szakaszán van egy jó kis fagyizó, így én is egy fagyival a kezemben szemlélgettem a rondellát, amely jelenleg kb. 8 méter magas. Azt már a leírásokból tudtam meg, hogy bizony a falai 3,5 méter vastagok! Valamint azt is, hogy egykoron vizesárok vette körbe a falat, ezzel is erősítve a védekezést. Most is látszanak az ágyúlőrések a felső szinten. Érdekesség, hogy a török hódoltság utáni időkben a várfalat és így a rondellát is körbeépítették lakóépületekkel, amely csak a II. világháború bombázásai következtében vált újra láthatóvá. Nekem a rondella szó valahogy sokkal jobban tetszik, mint a körbástya, bár a kettő ugyanazt jelenti, ez olyan latinosan dallamos.

Sopron környékén a bortermelés több mint 2000 éves tradíciókkal büszkélkedhet, már a kelták óta foglalkoztak ezen a vidéken szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. 1895-ben azonban Sopront is elérte az egész Európán végigsöprő filoxéra járvány, amely az itteni szőlőültetvényekben is hatalmas pusztítást okozott, gyakorlatilag szinte teljesen megsemmisültek a korábbi szőlők. A járvány következtében ugyanakkor hirtelen megugrott a kereslet a sör iránt, amelynek az ára is szépen megemelkedett. Az ötletes szobor egyúttal szökőkút is, a víz a bajszos Sörmester kezében lévő hordóból spriccel ki. 1895-ben alapították az Első Soproni Serfőzde és Malátagyárat, a későbbi Soproni Sörgyárak Rt. jogelődjét, így az Rt. is 1995-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, amint azt a szobor lábánál olvashatjuk. (Mondjuk azóta sajnos már a Heineken felvásárolta őket a 2000-es évek elején). A kút szélén további hordókat helyeztek el, valamint egy másik dézsából több lyukon is folyik a víz, nem a sör. Amúgy az Ógabona tér meg arról nevezetes, hogy itt már 1400- ban dokumentáltan gabonapiac - Kornmarkt - működött, innen a névadás.

A sírkövek között számos gót betűs, német nyelvű feliratot is találtunk. Ezt követően léptünk be az épületbe, ahol a személyzet kedvesen fogadott benünket. Kisebbik lányommal tekintettük meg a kiállítást, így a felnőtt belépő 3000 Ft, a diákjegy 1500 Ft volt. Bár csak mi ketten voltunk, más látogató éppen nem volt, mégis kaptunk személyes idegenvezetést az egész épületben. Az első kiállításon egy korabeli esküvő előkészületeibe nyerhettünk bepillantást több résztvevő - a menyesszaszony, a családtagok, illetve a személyzet - szemszögéből láttatva. Az épületet kívül-belül nagyon szépen felújították, nagyon jól visszaadta a Lenck-család XIX. századi életét. Egy teljesen külön történet szintén a villán belül a néprajzi kiállítás, ahol a mesterségeket, régi céheket ismerhetjük meg. Nekem talán a kékfestő műhely volt a kedvencem. Az épületen belül pedig az üvegfalú Télikert tetszett a legjobban, azt más kívülről, a kert felől is többször megcsodáltuk. Összességében erősen ajánlott a Lenck-villa megtekintése Sopronban járva, mondom ezt úgy, hogy Sopronban valóban rengeteg a látnivaló, a kulturális emlékek, régi épületek, múzeumok.