Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Aztán néztem, hogy ja hát persze, itt van ez már mióta, itt az ittjartamon poénkodtam régebben, hogy azon a sarkon 50 méteres körzetben négy kínai étterem van, és ez a hely volt az egyik. Nyilván becsődöltették egymást. De ez a hely itt megújult, ez már nem a régi tulaj, itt valami új korszak kezdődött. Más néven. És lásd, tényleg. . . van egy elég hagyományos kínálat is, meg van egy sokkal kiterjesztettebb. Én a kirakatból ramen levest kértem rákkal, na, az ilyen az nincs kész, arra várni kell. De rögtön dolgozik is a háttéripar. De én még ilyen aranyos kis nőt nem láttam, mint ez a picike kínai (lány? asszony? ) Olyan édesen cserfes, olyan cukin beszél magyarul, a kevéske szókincsét olyan zseniálisan variálgatja, hogy beleszerettem. Meg is kértem volna a kezét, de pici, alig látszik ki a pult mögül, és ha letérdelek a lánykéréshez, nem látja, hogy ott lent mit is csinálok. Így aztán a dologból nem lett semmi. Kicsit le és fel sétáltam a helyiségben, amíg vártam a ramenre, és ahányszor arra jártam, mindig adott valami ajándékot. Hol egy sütit, és még magyarázott is hozzá, hogy ez mitől sós vagy édes, hol egy doboz savanyúságot, hol valami kupont vagy üdítőt akart adni, de istenem, hát ilyen lelke van. Meglett a rákos leves, telekiabálta az üzletet, mert azért más is volt ott, nem csak én, diákok sűrűn járnak ide, láthatóan rászoktak. A leves kisadag volt, de nagyon tartalmas, és tényleg nagyon finom és jól is laktam vele. Nagyon olcsó volt, nem fizettem 3000 forintot sem. Igen, de ha nem eszem még valamit, mit csináljak az ajándék savanyúsággal? Hát visszaadom. De ezt nem értette a lány, inkább adott még valamit. Na szóval, jó hely ez nagyon, és nagyon szerethető is, hazafelé próbáltam elsütni két járdán ülő hajléktalannak a savanyúságot, mit, hogy savanyúság? Hogy káposztasaláta? Döbbenten néztek. . . hát ők olyan nem kérnek, vigyem innen. Elvittem a templom mellé az adománydobozba.
