Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Kintről kis semmilyen ázsiai büfé, hétköznap van, ebédidő, le kell mászni egy amolyan pincébe, és nézd csak, dugig van! Van egy kényelmesebb belső terme, oda nem nagyon jutottam be, mert tényleg tele volt, minden asztal, minden szék. Hát ott szerencsétlenkedtem, hogy a fenébe is, ha már eljöttem idáig. . . most mi legyen? Aztán a vietnami srác mondta, hogy lehet esetleg itt az előtérben enni, ennél jobb ötlete nincs. Van egy falra szerelt kis polcféle, meg hozzá ilyen bárszék-félék, hát arra felmásztam, aztán néztem falat büntetésből. A vietnami pasi mondta, hogy hát elnézést, nagyon sokan vannak, talán 20 perc, fél óra, mire kajához juthatok. . . na, meg még ez is. Bónuszként bejött egy neveletlen tróger, a mai bizonytalan szerkezetű proletariátus képviselője, az is felmászott egy ilyen bárszékre és az is várt levesre. Közben többször telefonált, és brutális mocskos módon káromkodott. Biztos valami újonc volt a vietnami éttermek világában, mert valakinek részletesen elmagyarázta, hogy ő éppen miféle levest eszik, és mik vannak benne. Én is megkaptam a magamét, nem is kellett fél órát várni, de nagyon közepes teljesítmény volt, ne itt kezd a pho-evést, ez nem egy jól főző hely. De népszerűnek népszerű, az biztos!

Az egyik helyiség cukrászda, a belső meg étterem, több lábon állunk. Én inkább bevonultam. Két lány szolgál ki, valóban helyesek, kedvesek, semmi baj velük. Étlapból töprengés után egy, a hely jellegét jól követő fogást, a brassói aprópecsenyét szemeltem ki, Gallica sört kértem hozzá a helyi kínálatból. Kis serpenyőben jött az étel, frissen, tűzforrón, de hát ez. . . mit mondjunk, valami bolti mélyhűtött burgonyából meg valami szintén boltinak tűnő, talán gyroshúsból rittyentett termék, nem mondom, hogy rossz vagy ehetetlen, de rendkívül szerény minőség. Vastag, nehéz zsírban úszott az alja, egyre nehezebb volt enni a tömény anyagot, talán, ha arató vagy bányász lennek, kéne ennyi plusz kalória. Szóval egy kicsit hagytam is az edénykében a végén, aztán gondoltam, hogy majd csak lesétálom valahogy a gyomrom megpróbáltatását. Erősen fűszeres volt. A kaland ára: 4290 Ft a brassói (hogy jött ez ki? ), Gallicia Premium Lager 0,3 meg 990, tejfölös uborkasaláta 850, szervizdíj 613 Ft.

A süteményket ls a reggeli felvágottakat nem egy ajtős üveghütőben kellene tárolni, ilyen alacsony hőfokon. A sütik nagyon hidegek, keményednek e hidegbe. A személyzet készséges, a lehetőseikhez képest.

Elhajtottak. Egy amerikai szekta birtokolja sok év óta, az anyacég sokmillió dolláros bevétellel bír odaát, ez itt meg méregdrága tanfolyamokból él. Meg néha beengednek valakiket esküvői fotózásra, kell a bevétel, de idén még nem jött össze a bemeneteli lehetőség. Savanyú képpel, lógó orral kóboroltam a faluban, mint valóban kivert kutya, na aztán erre Szent András kilépett a bozótból, gyorsan nőnek ezek a tuják, megnéztem ugyanerről a szoborról korábbi képeket, semmi zöld nincs mögötte, most meg zöld óriások, amik lassan elnyelik. András Jézus tanítványa volt, a testvérével, Péterrel együtt mentek a Megváltó akkor meghirdetett tanfolyamára, de azt hiszem, a tandíj akkoriban nem volt olyan borsos, mint ma Tóalmáson. András bekóborolta fél Európát és mindenhol buzgón megafonkodott, még a szkíták között is, aztán egyszer csak elkapták és vértanúvá tettek egy X alakú kereszten, amit azóta is cipel magával. Szóval, őt kérdeztem, mégis csak egy belső ember, hogy hogyan juthatnék be a bibliás kastélyba, de még ő sem tudott segíteni.