Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Valahol a szlovák határ mentén keresendő. Nagy udvarkapu, várkastély-jelleg, udvaron még romok is vannak, fokozzák a hangulatot. Bent megtudhatod, amit meg akarsz, megjegyzed, hogy ez sokáig óvoda volt itt lent, fent az emelet meg magánlakások, aztán abból alakult vissza külsejében-belsejében kastéllyá. Ha elég időt szánsz rá, márpedig miért ne szánnál, ha már eljöttél idáig, akkor egy háromnegyed órás program.

Pedig csodálatos épületek. Ez a tokaji a szerencsésebbek közé tartozik, megőrizték, rendbehozták. Most kulturális célokat szolgál. Jó ügy az. Amikor benyitottunk, valahol az ősidőkből zene szólalt meg nem sófár, hanem zongora. Egy srác ült a túlsó végén a hangszernél, futamról futamra élte bele magát, éltette a házat, nem is zavartuk, illedelmesen kikerültük az öröm okozóját. Felsétáltunk a karzatra, aztán még feljebb, a kiállítótérbe, ahol nem volt semmi már, csak a megrekedt meleg, meg hát Chopin, aki át meg átszövi a levegőt a zene szárnyán. Itt vannak a lelkeknek suttogásai, a zenéé, az elhurcolt zsidóké, a történelemé, a szépségé és a kegyetlenségé is.

Szobával kapcsolatban a zuhanyzó és wc kicsi, a matracokra nem tudok pozítivumat mondani az egyik kőkemény, a másikba meg beleesett az ember mert már nagyon ki volt feküdve. Maga a környezet jó lenne ha lennének programok, és a strand fel lenne újítva mert elég lepusztult állapotban van. Ídősebbeknek ajánlom mert a gyógyászati programok jók.

Megéri tenni egy sétát az enyhe lépcsősoron felfelé, a visszafogott, csendes, szakrális egyszerűségben rejlő pompa befogadó, szívesen látogatom a rotundákat is, meg a buzogányos templomokat is, ha meg a kettő együtt van, akkor dupla élmény. A karzatra nem lehet felmenni, de így is nagyon szép. Csendesen elüldögélhetsz itt napestig.

Egy falu ahol az emberek köszönnek az idegeneknek is! / A gyerekek is ! Nagyobb figyelmet, reklámot érdemelne, persze szolgáltatást is: pl. nyitott pincék.