Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De sok faluban bepróbálkoztam már és sok helyen kudarcot vallottam. A szomszéd községben, az út mellett vigyorgó tájház is végleg lehúzta a rolót. De itt van egy érdekes kuriózum, Csesztvén nagy betűkkel hirdeti magát egy kanyarban, egy elkülönült térségen álló épület, hogy tájház! Láthatóan nem az, nyilván nem egy ősi népi építészet, csak valami maradék épület, amit talán nem tudtak másra hasznosítani. Volt ez már minden korábban. . . kicsit rendbehozták, bár fala jól láthatóan reped ketté, de azért van. Lássuk! Telefonszám nehezen kibogarászható a rozsdás rácson keresztül. Hívom. Néném, aki nem lakik messze, biztosít róla, hogy pár perc és itt van. És tényleg, 5 percen belül jön is. Először le kell szednünk a takarókat a tárgyakról, mert be vannak bugyolálva. Megtesszük. Ide összegyűjtötték a népinek tartott régi emlékeket, elég vegyes a felhozatal, van itt minden rendezetlenül. De ennek ez a bukéja. A népviselet, más baba híján olyan kirakati divatmodell-babákra lett ráhúzva, nagyon modern gyerekek ezek, felmenőik viseletében. De akkor is, kedvelem ezt a helyet, a szándékot, a segítőkészséget, a nénit, nagyon szeretek beszélgetni az ilyen emberekkel, mindent, örültem, hogy megálltam, meg valami adhattam a befőttes üvegbe gyűjtött közjóra.

A pincérek és a szakácsok is kedvesek voltak. Most éppen a panzió fürdőj nem működött, de plusz belépőt kaptunk a fürdőbe,

- a gyerekeseket és gyerek nélküli vendégeket más szárnyban/emeleten helyeznék el.

hát esetleg valami hamburgert tudnék csinálni - mondta a hely úrnője - ha nagyon kéne, de azért ennyire nem kellett mégsem. Akkor hol egyek, ha az étteremben nem lehet? siránkoztam. Hát menjen le a gödörbe. . . Hová? ? Hát a gödörbe. . mármint, hogy ássam el magam? Nem, megmutatom, ott van szemben. . . és megmutatta az ablakból, átmegyek az úton, aztán le a bódékhoz. Jó. Ott három fiatal srácot találtam, valami pizzasütés-kiszállítás bulit alapítottak maguknak, az működött ott. Betérni ebédelni csak korlátozott mértékben alkalmas, de azért kehet. Vagy egy asztal székkel. Jó az nekem, csak legyen valami. Az étlap viszont elég sokat ígér, többet is, mint egy átlagos pizza. Csináltak nekem rántott csirkemellet, kaptam hozzá krumplit is, meg salátát is, egydobozban, és elég olcsón. És nagyon megfelelt. Nem egy csúcsremekmű, de mit akarsz egy gödörben? Háromezerért papírdobozból bepusziltam a napi eleséget. A srácok egyébként kedvesek,. rendesek. Ha arra jársz és éhes vagy, menj le a gödörbe! !

filmben volt a tanárnő, meg Szandtner Anna, aki meg többek között a Larry-ben volt zseniális) Szóval Cserje Zsuzsa hagyatékában járunk, ha itt járunk Terényben, és Bata Cili egykori pedagógus, igazgató vár minket a kapuban, ha előre megbeszéltük ezt vele. Én így tettem, innen az élmény-nap. Három helyiségbe van összeszedve az anyag, és hát nem igazi gombák persze, hanem gombákkal kapcsolatos dolgok, minden, ami a tárgykörbe belefér, szívvel, szeretettel, gonddal összegyűjtve. Ismeretterjesztő anyag, meg művészi ill. kevésbé művészi ábrázolások, de mindenesetre szórakoztató, figyelemfelkeltő, érdekes. Aztán annyit töltesz itt időt, amennyit akarsz.

január 29-én kitört harcok áldozatai is, ugyebár Balassagyarmaton járunk, a legbátrabb város címet azért nyerte el a település. mert a csehszlovákok elfoglalták, a magyarok meg (civilek és katonák) véres küzdelemben foglalták vissza és kiverték az ellenséget. Amúgy az az ellenség itt van folyamatosan, ez egy határváros, szakadatlanul ki-be járnak egymáshoz szlovákok és magyarok, vásárolnak, tankolnak, esznek, isznak, és nem öl meg senki senkit, mint a baromarcú időkben. Az első világháborús magyarok mellé feküdtek a második világháborús szovjetek, rengeteg fiatal srác nyert örök békességet ezen a kikülönített területen, még csehszlovák katonáknak is jutott itt végtisztesség. Ajánlatos hely, ha érdekel egy picit is a történelem, meg annak értelmetlen és gonosz eseményei, akkor nem kerülöd el.

Elmentem a Madách kúriába, mert amúgy jól ki van táblázva az út, később meg visszajöttem ide a török kúthoz, mert itt nem szorított az idő, és akkor már ráértem. Sajátos helyen van. A környezetében lelakott cigányputrik állnak, mérhetetlenül sok szemét, szétdobált, rozsdásodó, pusztuló tárgyak, gyerekjátékok, ruhák, mintha egy nagy szemétdomb venne körül. De miért pont ilyenek mindig a cigányok házai és környezetük? Bárhol jársz az országban, náluk mindig ugyanezt találod. Sár, kutyák, tyúkok, libák szanaszét. . . gyerekek tallóznak a mocsokban. Persze ezt nem fényképeztem le, koncentráljunk a török kútra, ez viszonylag rendben volt, egy forrás, amire kis házikószerű tetőt emeltek. Gondolom, a környezetben élők innen hordják a vizet. Talán még nem támadt fel a víztől senki a ravatalon, így aztán még nem lett zarándok- vagy kegyhely.