Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A vállalkozás neve onnan ered, hogy az első kenyereket még egy panellakás konyhájában sütötte meg 2013-ban. A hatalmas siker miatt a vállalkozás gyorsan kinőtte a lakást, így saját sütőműhelyüket már Csepelen rendezték be, ahonnan frissen szállítják a pékárut ide a piacra. Hagyományos technológiával, adalékanyagoktól és mesterséges összetevőktől mentes, vadkovászos kenyereket és sós péksüteményeket sütnek. Élesztőt sem használnak a kenyérsütéshez. Amint az olvasható is az egyik termékismertető feliratukon, a kenyerek itt kizárólag lisztből, vízből, sóból és saját nevelésű őskovászból készülnek. A házikenyér mellett sütnek teljes kiőrlésűt és német magosat is, bajor rozskenyeret, valamint francia bagettet, olívás, hagymás és paradicsomos kiskenyeret (360 grammosak). Pizzás csigát és baconos tekercset vittem haza a gyerekeknek, valamint fonott kalácsot. Minden finom, friss, puha volt. A kiszolgálás nagyon kedves, barátságos volt. Nehéz volt olyan pillanatot elkapni a fotózáshoz, amikor éppen nem álltak vásárlók a pult előtt. Kizárólag elviteles pékség, helyben étkezésre itt nincs lehetőség. Összességében megadom az 5 pontot a Panelpéknek.

sült kolbászt, véres és májas hurkát, sült császárhúst és sült tarját. A húsokat dekára kimérve árusítják. Népszerű piacos ételként bundáskenyeret és zsírban sült pirítós kenyeret is kapni náluk. A kávé mellett forró teát és forralt bort is ihatunk itt a téli időszakban. Helyben is ehetünk, de csak puritán körülmények között. A pult előtt van 2 kerek műanyag bárasztal, itt nemcsak talponállózhatunk, de vannak bárszékek is. Klasszikus belső zárt rész nincs, ez a piacon belül egy üzlet, az ablakból lehet rendelni. Nagyon barátságos volt a kiszolgáló személyzet, két fiatalember személyében. Nagyon tisztelem a piacon dolgozókat, decemberben nem igazán volt meleg, ráadásul Karácsony előtt hatalmas vásárlótömeg szállja meg a piacokat, Csepelen sem volt ez másként. A Szentkúti Farm egyik büszkesége, ami a pultban lévő oklevélen is olvasható, hogy 2025-ben a 13. Csepeli disznótor rendezvényen a kolbásztöltők viadalán 1. helyezést ért el a csapatuk. A kávét papírpohárban adják, a körülmények puritánok. Mint sok más helyen a piacon belül, itt is lehet kimért bort és fröcsöt kapni, a kommersz Varga Pincészet borait tartják

De a múzeumban bemutatott gyűjtemény összetétele jóval sokrétűbb, nemcsak a város jeles fiairól szól. Az idén 75 éves fennállását ünneplő területi múzeum állandó kiállítása három önálló, mégis összekapcsolódó egységből áll. A Túrkeve földje és népe című tárlat a település földrajzi, természeti környezetét és múltját mutatja be. Ebben a részben csak másolatban láthatóak ugyan, de így is érdekes közelről tanulmányozni a Túrkeve-Bokroshalmi tarsolylemezt és a közeli Kétpón előkerült honfoglalás kori csészét. Ezeket az ötvösművészeti emlékeket díszítik azok az ősi motívumok, amelyeket manapság gyakran alkalmaznak hagyományőrző kézműves termékeken. A Túrkevei évszázadok címet viselő kiállítás mutatja be a város történelmét és néprajzi sajátosságait. Nem nagy ez a kiállításrész, de annál jóval több értékes információt hordoznak a bemutatott tárgyak, mint amennyit egyszeri látogatással át lehet tekinteni. Nekem leginkább az ún. insurgens zászló, vagyis a nemesi felkelők 1740-es évek elejéről származó zászlaja tűnt izgalmasnak, története és a rajta megőrződött ábrázolások miatt. A névadó Finta fivérek Sándor, Gergely és Sámuel a maguk alkotói korának, a 20. század elejének kiemelkedő, a nemzetközi művészeti világban is ismert magyar szobrász-triumvirátusa voltak. Ismertségük azonban itthon mára elhalványult. A Magyar Nemzeti Galériában is csak hat érmét őriznek Finta Sándortól, magyarországi köztéren pedig mindössze néhány szobrukat láthatjuk, illetve vidéki temetők őrzik a Finta Sámuel által készített síremlékeket. Nem így Túrkevén! A Finta fiúk közösen határozták el, hogy alkotásaik egy gyűjteményként legyenek Túrkevén megőrizve és a közönségnek bemutatva. Műveik, a városnak ajándékozott alkotásaik a múzeum megbecsült kincsei, és a helyi kultúra fontos részét képezik. De nemcsak a helyieknek érték a Finta-hagyaték, sokan jönnek ide, ebbe az alföldi kisvárosba, hogy megcsodálhassák a testvérhármas műveit. Mi is így tettünk, és ajánljuk ezt másoknak is.

Helyben a középen lévő közös talponállós pultnál lehet kávézni, tízóraizni, ki mit szokott. A kiszolgáló személyzet két fiatal hölgy volt, később még érkezett egy 3. kolléganő is. Édes és sós péksütemények terén ugyanazokat a finomságokat találjuk itt is, amelyeket az ős-bázison megismerettünk. Meglehetős áron 950-1000 Ft-os árszinten. Példaképpen gorgonzolás csiga, sós bullár, sós vagy Danish, túrós batyu, vajas croissant. Jóféle helyben készült szendvicsek prémium összetevőkkel, paradicsomos - tofus bagette a vegetáriniusok számára (2350 Ft), kecskesajtos ciabatta (2450 Ft), lazacos szendvics (2550 Ft), mediterrán focaccia (2350 Ft). A pékárun kívül árusítanak delikátesz jellegű termékeket is, bort, teát, lekvárt, szószokat, Casino Mocca specialty kávét ihatunk. Kisebb tanakodás és a pult kínálatának szemrevételezését követően a helyi kedvencemnél maradtam, ami a kardamomos bullár (950 Ft), amely ezúttal sem okozott csalódást. Nem helyben ettem, hanem csomagolva magammal vittem. Mindent összevetve a helyet magát, s az össz-élményt 4 pontra taksálom.

Wellness részleg szuper , de az úszómedence lehetne kevésbé hideg , az akvárium gondozottabb . A szobák / esetemben a 102-es / kicsit kopárak , ablakokra függönyök , falra több kép feldobná őket . A Hotel kissé távol esik a Balaton parttól .

Nos, az étterem neve igencsak hangztatos, "A Teljes Elégedettség Vendéglője vagy A Szerencsével és Bőséggel Teli Étterem-ként is lehet fordítani. Barokkos túlzások, mondhatnám, mi sem áll távolabb a valóságtól. A tulajdonosok természetesen kínaiak, családi vállalkozásként üzemeltetik az étkezdét. A szokásos rendszerben a pult mögött sorakoznak az étele, önkiszolgáló rendszerben műanyag tálcát tolva rendelhetünk, majd a sor végén jön a kassza, lehet fizetni. A kis adag ételek körettel együtt 1700, illetve 1800 Ft-os egységáron kaphtóak. A kis adag attól kicsi, hogy kisebb tányérra teszik, cserébe megpúpozzák. Itt is mindent automatikusan mikróznak, mivel a felhalmozott ételek kihűlnek a tárolóban, már ebédidőre is, nemcsak estére. Lehetséges kétféle főételt kérni vegyesen. Egyrészt brokkolis csirkét, másrészt amerikai csirkefalatokat választottam, zöldséges rizzsel, a képen látható ételért 1800 Ft-ot fizettem. A műnyag tálca és az asztal is kétes tisztaságú, pálcikát sajátot használtam, mert újabban a kínai kifőzdék egy részében már fizetős lett a korábban ingyenes alapvető pálcika. Tipikus 3 pontos hely, én nem ajánlom, de másnak ettől még tetszhet. Ha valaki efféle ételre fanyalodik, akkor jobbnak tartom az innen pár perc sétára lévő kínait a Lónyay utca végén, szintén itt a Boráros tér közelében.

évfordulóját még erre az évre is áthúzódóan ünnepelte nemcsak a mára erősen megfogyatkozott református közösség, hanem az egész város. A templom építőművészeti és történeti jelentőségét igazolja, hogy már az 1950-es években műemléki védelmet kapott, vagyis abban az időben, amikor a politikai rendszer nem igazán volt barátja az egyházaknak. Látványosan szép épületről beszélünk, amely uralja a város központját, ami itt a hajdan vízjárta terület sajátosságai miatt a település szélén van. A templomépület is igencsak sajátos, mivel az eleje késő barokk, a hátsó része viszont klasszicista stílusú. Mintha két különböző stílben épült templomrészt toltak volna egybe. Természetesen nem ez történt, hanem az, hogy a barokk stílusban épült, 1755-ben felszentelt templomot 90 évvel később kibővítették, és akkor már a klasszicista stílus járta. Így lett a templomhajó keleti végén, a hátsó homlokzaton, egy elölről haladva meglepő, négy ion oszlopos csarnok, klasszikusan timpanonnal lezárva. A stílusok egymásmellettisége a templom belső terében is fellelhető, hiszen alapvetően késő barokk, amelyet az 1845-ös átépítéskor klasszicista elemekkel egészítettek ki. De ami a szószéket és a körülötte lévő berendezést, valamint a gyönyörű orgonát illeti, azok díszítésén mi inkább az empire stílus jegyeit véltük felismerni. Az épület legutóbbi felújítása során teljes körűen tatarozták a templom belső és külső tereit, ezért is feltűnően szép minden részlete. A 2021-ben befejeződött munkálatoknak különös jelentőséget adott és nagy közérdeklődéssel kísért eleme volt, hogy ez alkalommal lecserélték az eredeti toronysisakot. Akkoriban jártunk ott, és láttuk a hatalmas, de igen rossz állapotú sisakot a szomszédos parókia udvarára lehelyezve. Ma már csak néhány elemét tudják megmutatni, amelyeket megőriztek emlékül. Például a toronygömböt a csillaggal, a sisak fő tartógerendáját, és néhány darabot a gerendázatból, amelyet a torony felőli karzaton létrehozott kiállítótérben helyeztek el. A szemközti emeletes karzatra felmenve pedig úgy éreztük, mintha időutazáson lennénk, vissza a 19. század közepébe, amikor az itteni egyszerű, gyalult padokat készítették. Ehhez igazodóan szólva csak azt tudom mondani: Állj meg vándor, ha erre jársz, és nézd meg ezt a templomot. Érdemes!

a bárpult, illetve a mosdók vannak a benti részben. A konyha egy csónak formájú pavilonban működik. Összességében valóban a vízparti beach-hangulatot erősíti az étterem egész kialakítása. A Kopaszi-gáton belül ez az első étterem a parkoló után, az Öböl Amfiteátrum mögött. Az étlap minőségi papírra nyomtatott, színes fotókkal illusztrált, a dizájnelemekben, betűtípusban a VakVarjús standardra ismerhetünk rá. Ételből nincs tűl sok, italokból viszont annál szélesebb a kínálat. Az étlapon feltűnnek a más Vakvarjú éttermekben is megtalálható fogások, illetve hangsúlyos elemet képviselnek a látványkonyha fogásai és a grillételek. Többségében mediterrán ihletésű, könnyedebb, nyárias fogások jellemzőek. Tételenként 5-6ezer Ft-os árak, nincs kötelező szervizdíj. A koktélok és long drinkek 2980 Ft-tól indulnak, az eszpresszó 750 Ft. Arany Varjú kézműves APA ale sört csapolnak, az 5 dl-es korsó 1980 Ft, ez egyébként a Reketye Brewing söre, kifejezetten a VakVarjú-lánc számára. Ételválasztásom a VakVarjú csippentés focaccia-val lett, ami egy hideg előétel, 3 kence: erdélyi padlizsánkrém, aszalt paradicsomos fetasajtkrém, tonhalkrém, 4 szelet frissen sült, fűszeres házi focaccia szelettel, némi zöldsalátával (3 890 Ft). Hasonlót ettem már más éttermükben, ahhoz képest az adag érzékelhetően kisebb lett. Egyébként minden finom, friss, kellemes volt. A cukormentes mangós-kókuszos limonádé is jó volt (1590 Ft/5 dl). Két fiatal pincér hölggyel találkoztam a kiszolgálás során, mindketten vagány, cserfes, kommunikatív benyomást tettek rám. A konyha nagyon gyorsan dolgozott, nem tudom eldönteni, hogy csak egyszerűen szerencsém volt-e, mivel több asztalnál nagyobb társaságok ültek, akiknek a rendelései azért rendesen le tudják terhelni a konyhát. Az össz-benyomásom 4,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. Részemről egyértelműen ajánlott, hangulatos hely a VakVarjú Beach.

Leo egy kedves cirkuszi oroszlán, aki egyszerre lusta és falánk, Fred pedig az ő idomárja és legjobb barátja, akik egy lakókocsiban élnek. A szobron a két barát és "kolléga", Fred és Leo egy közös törölközőn törökülésben ülve nézik az öblöt a vízpartról, innen rálátnak a szemben lévő MOL-toronyra is, míg a nyitott lakókocsi mellettük áll. Éppen a délutáni teázásra készülnek. A mesének egyébként az volt a különlegessége, hogy úgy meséltek történeteket a barátságról és a mindennapi életük kis történeteiről, hogy nem beszéltek benne. Azt már szerintem megszokhattuk az alkotótól, hogy a szobrok "cukiságán" kívül mindig van bennük valami mélyebb, mögöttes tartalom, s ez esetben sincs másként. A szobrocska alcíme: "Szúnyogtámadás Konstántinápolyban". A mai Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén a múlt századfordulón egy felkapott mulatónegyed működött, a Kis-Konstantinápoly, amelyet Somossy Károly vállalkozó üzemeltetett. A szobor Fred arcán egyébként az ő vonásai ismerhetők fel. Maga a kompozíció arra is utalhat a "szakértők" szerint, hogy mire Fred és Leo és az ő cirkuszi attrakciójuk végre megérkezett ide az egykori bulinegyedbe, addigra az már a múlté lett, a helyét egy egészen más, modern városrész vette át felhőkarcolókkal, modern XXI. századi iroda- és lakóépületekkel. A Kis-Konstantinápoly a régmúltba veszett. Nekem ez a szobor is nagyon tetszett, bár a Leo és Fred nem tartozott a kedvenc meséim közé, azért jó így újra visszaidézni. 5 pont, egyértelmű.