Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Nyáron hűs kerthelyiséget is üzemeltetnek. Hagyományos magyar konyhát visznek, a nyolcvanas-kilencvenes évek stílusában. A rendszerváltás utáni évtizedben gyakran jártam ide, szinte semmi nem változott, még az árak sem nagyon, pontosabban vásárlóértékben azok sem. Kínálnak többek között magyaros burgonyalevest, Újházy tyúklevest, hortobágyi húsos palacsintát, rántott gombafejeket, brokkolit, sajtot, csirkét, hekkfilét, pecsenyelibamájat és sertésbordát, szabolcsi töltött káposztát, szalontüdőt, bakonyi bordát, brassói aprópecsenyét, cigánypecsenyét, vargabélest, mákos nudlit, szilvalekváros derelyét és gesztenyepürét. Az italválaszték szerény, mintha visszamentünk volna az időben. A Varga pincészet ötféle borát kínálják palackban vagy kimérve. Dreher Goldot csapolnak, palackban Arany Ászok, Pilsner Urquell, Dreher Bak és Soproni alkoholmentes kapható. A töményválaszték szűk és érdektelen, leszámítva a kétféle pálinkát. A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, meglepett, hogy a főnökasszony arról győzködött, hogy finom a mirelit túrógombóc is. Az erőleves tojással hozza a maga formáját, íze harmonikus. Meglepő, hogy nem tudnak borsdarálót adni, pedig az alap kellene, hogy legyen. A májjal töltött gomba elvisel még egy kis jót, de összességében finom, frissen sült, ízre, állagra egyaránt meggyőző. A tartár old school, kellemesen édesített, a fehérbor kicsit kilóg belőle, de élvezetes. A pacalpörköltnek jó az íze, korrekt a szaft és pacalcsíkok állaga. A csíkozás lehetne meggyőzőbb. A pacalhoz képest kissé túladagolt krumpli korrekt, a kenyér gyenge minőségű és nem is friss. Az ecetes paprika sem a műfajcsúcs, de nem is élvezhetetlen. Mint kérdésemre megtudtam, a túrós gombóc mirelit, így arra nem voltam kíváncsi. Nekem ez megér 4 pontot.

Többek között bao-t kacsazsírral és sós vajjal, füstölt káposztát chiliolajjal, szezámpasztával és mogyoróval, ndujás, tigrisrákos jiao zi-t vajjal, fekete rizsecettel, 16 órán keresztül sült marhát szójában marinált tojássárgájával, és shio kojival marinált császárt borsmártással. Az italválaszték kiemelkedő. Nem széles, de rendkívül tartalmas, színes és színvonalas. Kommersz nedűt nem is lelünk rajta, a két nagyipari sört nem szerepeltetik a választékban, ha a vendég rákérdez, akkor jelzik, hogy tudnak szolgálni csapolt Asahival és palackos Kirin Ichibannal. Kínálnak egy osztrák és egy partiumi száraz fehér natúrbort, két habzó tételt, továbbá ötféle sake-t, kiemelkedő japán töményitalokat, beleérve a rumot, vodkát gint meg persze a whiskyt, s készítenek koktélokat is. A kiszolgálás kedves, udvarias. Apró baki akad, marhás rament kértünk csirkéset hoznak, de hamar cserélik. A fermentált zöldségek élvezhetőek, korrektek, katarzismentesek. A kim chi hozza a műfaj jellegzetes ízeit, a jobbak közé tartozik. A nyárson sült rák friss ízre kissé sótlan, a porított fűszerekkel megszórt misos majonézzel s a citrommal finom. A ramen kiváló, ez adja végső soron a hely népszerűségét, a lé mély ízű, a belevalókat ügyesen képzelték és készítették el, külön kiemelést érdemel a kétféle hús, mely ízre-állagra egyaránt pazar.

Kínálnak többek között erdélyi húsgombóclevest, borjúgulyást, halászlét harcsával vagy pontyfilével, libacombot párolt káposztával, vadas marhát vagy borjúnyelvet zsemlegombóccal, többféle marhabélszínfogást, báránygerincet rántva vagy grillezve, pisztrángot kukoricalisztben sütve, fogast roston, rántott harcsát, mákos nudlit baracklekvárral és sült túrós derelyét házi lekvárral. Rendeltünk padlizsánkrémet, ami hozta az elvárhatót, egy kevés sót még elbírt, de ezen nem volt nehéz segíteni. A mellé adott kenyér egy fokkal jobb volt az alapjáratúnál, a legtöbb helyen a pacalhoz rosszabbat adnak, de azért lehet a szintet még emelni. A libamáj fokhagymás pirítóson 2500 forintért akár pecsenyelibamáj is lehetett volna, de nem az volt, hanem korrekt hízott alapanyag, amit cseppet túlsütöttek, de abszolút élvezhető maradt, el is fogyott hamar. Korrektnek találtuk a fehérboros, fokhagymás vargányát, melynek önazonosságához nem fért kétség. A pacallevest is finomnak ítéltük, a pacal puha, hoztak mellé tejfelt és fűszerpaprikát. Erdélyben vagy erőspaprikát adnak, vagy ecetes pepperonit, de annyi baj legyen, jó volt így is, egyébként akadt nálunk thai chili. A leves jó ízegyensúlyú, selymes állagú, tisztes, házias darabja a műfajnak. Az igazán kellemes meglepetést a túrógombóc okozta, ami messze meghaladta mind azt, amit az étterem sugall a dizájnjával és a nem különösebben igényes kiállítású étlappal-itallappal, mind pedig a többi fogás szintjét, elfért volna egy Gault-Millau kalauzbeli helyen is simán. Ízre, állagra egyaránt megelégedésünkre szolgált, ezt várjuk el a műfajtól, csak ritkán kapjuk meg. A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, közvetlenebb. Az itallapon nyolc bor szerepel Belső-Magyarországról és Temesrékasról, hiányos leírással. Az évjárat egyiknél sem szerepel, a pincészet sem minden esetben. Kettő kivételével minden bort kimérnek decire is. Csapolt sör nincs, az itallapon Pilsner Urquellel, Sopronival és egy pontosítás nélküli alkoholmentes sörrel találkozhatunk, de ehhez képest a pulton felsorakoztatott italok között ott találtunk kétféle Csíki sört is. Egyébként a borok esetében sem fedi az itallapon szereplő lista a pulton sorakozó palackokat, melyek között akad hűtetlen bontott, ami minimum kifogásolható. A töményitalok érdektelenek. Ez így együtt egy négypontos élményt adott ki.

Amúgy egy korszerű játszótér szélén van, inkább úgy kéne felfogni, hogy talán része is annak. Túl sok energiával rendelkező srácnak lehet mondani, hogy fiam, szaladj fel 10-szer meg le, hátha elfárad. . .

. . de amikről beszélünk, azok nem csak valami házak valami faluban, hanem műemlékek! A műemlék egy másik kategória. Kabokházy Manomér magánkuckójához semmi közöm, az az ő magánbirodalma, de az ország műemlékeihez azért mégiscsak van, hiszen ezek a történelmünk/történelmem részei. Az nem úgy van, hogy a hónom alá vágom és elveszem a többi embertől. Szóval, itt ez a szépség, előtte nagy vaskapu belakatolva, jobbra-balra kerítés, meg a szokásos szövegek, kamerával megfigyelt rész, ilyen-olyan security őrzés, meg a hasonlók. Ja, meg takarodj, mert építkeznek. Ebben van valami, ez jogos, ez balesetveszélyes, és az építtető jobb, ha szól. Meg hát nyilván az anyagok, gépek is ott vannak, amivel építkezik. Na, de én meg egy másik vagyok, kiránduló ember, Magyarország szépségeinek felfedezője. Ez is egy szempont. Tehát elkóboroltam jobbra meg balra, kiderült, hogy 50-100 méterre egyáltalán nincs kerítés, és hát én egy naiv mafla vagyok, aki csak úgy sétálok az erdőben. Így is tettem. Ezt látjátok, körbejártam a helyszínt, egy szál emberrel, kutyával nem találkoztam, csak megörökítettem a kastély éppen látható részeit. Néhol nagyon szép. Az őrzött anyagokat nem közelítettem meg, épületbe nem mentem be, tartsuk tiszteletben a szerszámokat, gépeket, Az nem az enyém. A kastély csudaszép volt,. és talán csudaszép lesz és talán nem látod soha többé.

És van a templom mellett ez az "Eleink" nevű szobor. . . apa, anya, gyerek. Nos, minden szobor annyit ér, amennyi eszedbe jut róla. Elég sajátos ábrázolás, mire is hasonlít? Nos, nekem elsősorban Onogesiusra, akinek a szobra Velemérben található, itt is megtalálod az ittjartamon. Attila hun vezér egyik legfőbb harcosa. Aztán jogos az is, ha a kunbabák jutnak eszedbe, azokból is bőven találsz itt az oldalon. De ha semmi más nem jut eszedbe, még mindig ott van Jabba, a hutt, a Csillagok háborújából. Na, ezekből össze lehet hozni ezt a szobrot. Amúgy figyelemre méltó alkotás, az ősi kőcsalád úgy ül, hogy nézi a templomot.

Megrendeltem, kaptam a sípot, majd leültem ebbe a nyüzsgő váróba, aztán egyszer csak szólt a kütyü, hát, elhoztam kaját, és határozottan az volt az érzésem, hogy lábszaga van. Aztán lebeszéltem magam, hogy biztos nincs ilyen, hogy egy tál forró leves lábszagú, mert mitől lenne az, de semmi öröm nem volt benne. Hoztam csípős szószt hozzá a pultról, hát valamennyit megettem belőle. Hiába na, öregszem.