De most nem az a fő, hanem a vendéglátó-jelleg. A valamikori Nagy Nemzeti Gödör sokféle zegzugában ehetsz, ihatsz ezt-azt, és ez jól illik a nagy koncertkomplexum jellegéhez. Én tegnapelőtt Aperol spriccet ittam, nem tudom, mennyi volt, nem én fizettem, de többezer, mert a koma, akivel voltam egy pici Unicumot az enyémmel 6-7000 forintért térített meg, ahhoz képest valami eldobható pohárba kaptuk, nem repohár, ha jól tudom, hanem olyan itt-ott gyülekező, felhalmozódó szemét. A csápoló közönség, aki jellemzően állt, és hát az állóhely is nagyon húzós árban van, aztán össze-vissza keveredett, nem tudom, mi értelme volt drágább meg olcsóbb jegyeket árulni vagy venni, ha úgyis odaállsz, ahová vállal utat törsz magadnak. És a poharaiddal meg üvegeiddel mi lesz? Vagy lengeted a kezedben, esetleg nyakon öntesz vele másokat, vagy ügyesen leteszed a mélysötétben a padlóra, fal, vagy oszlop mellé, amit aztán egy arrajáró garantáltan felrúg. A végén meg egy rakat szemét meg egy rakat ragacs marad a kivonuló felsőbbrendű civilizáció után. Na, ezek csak olyan koncertmenti megjegyzések voltak, a hely továbbra is kultúrbarlang, aztán működik, hogy tud.
