Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A kis cukrászdában gazdag kínálat fogadott, tetszett, hogy sok igazán házias süteményt láttam, olyanokat is, amiket még anno a nagymamám is sütött. Mandula, mini diós, mini almás, de volt mignon, krémes, többféle mini tarte, gesztenyetorta, csokitorta is. Az 1000 Ft körüli tortaszelet árakat korrektnek találtuk. Néhány fajta mentes sütit is készítenek, valamint többféle mini habcsók is volt. A mini almásból és mini meggyesből vettünk az útra, sétáló sütinek, ennek kilója 5900 Ft volt. Ez jól jött később, mert a hosszú gyaloglás során valóban megéheztünk. A fagylaltból 650 Ft-ba került egy gombóc, a Hisztéria Cukrászat fagylaltjait kínálják 9 ízben. A beltér rusztikus, vintage stílusú, kortalanul barátságos.

A legtávolabbi pince, ahová eljutottunk, a Lusta Páva pincéje és kertje volt a Kadarka soron, üdítő színfoltként, itt egy hosszabb időt is eltöltöttünk, mielőtt felmentünk még a Stárzsahegyi kilátóba is. A szép idő miatt egyértelmű volt, hogy a kertben foglalunk helyet, ahol érthetetlen módon női melltartók és bugyik lógtak. Ez nyilván valami geg akart lenni, de mi nem tudtuk értelmezni, pláne, hogy az egyéb dekorációkhoz ezek semmilyen módon nem illeszkedtek. A helyi Strázsahegyi Borház palackozott borai közül a Páva Könnyét és Rosé Pávát is ittunk, a vöröseket - Merlot, Cabernet Franc - ezúttal kihagytuk. Megkóstoltuk fröccs formájában a Chardonnayt és az Irsai Olivért is. A kiszolgálás egy fiatal lány személyében kedves, közvetlen, mosolygós volt. A pultban többféle süteményt láttunk, részben a Kemenes Cukrászattól, pl. Isler (590 Ft), linzer (490 Ft), zserbó, flódni (890 Ft), fánk, de volt sajtos pogácsa is. A páva mint dekorációs elem több helyen is megjelent, egyrészt a kapuban, másrészt a falfestésben is. Megnéztük a pincét is, amit rendezvények idején szoktak megnyitni. Nagyon tetszett az újabb Páva-élmény, szerezttünk itt lenni. 5 pont, ez egyértelmű.

A szoba is tökéletes volt, kaptunk kanapét is, hogy egyszerűbb legyen a szoptatás, és számos baba termék rendelkezésünkre állt, így nem kellett otthonról vinni. Bőséges svédasztalos ételeket ettünk, meg voltunk mindennel elégedve! Mindenkinek ajánlani tudjuk, még biztosan visszatérünk ☺️

Közvetlen átjárás a fürdőbe,fürdőköntös törölközö bekészítve a szobába. Amin változtatnék,a szobában nagyon pici a hűtő,jó volna egy kicsit nagyobb.

Összeségében a szálloda minden igényt kielégitöen minden szempontbol kíválló, pihenésre kikapcsolodásra tökéletes.

. . kisemmizettnek éreztem magam, jött ott valami troli, mindegy milyen, csak elvisz valahová. . . hát a Vámház térre vitt. MI legyen? Bemenjek a Csarnokba? Hideg, nyirkos, tömeg. . . Így aztán végigáztattam magamat majdnem a Kálvin térig, ott megtaláltam ezt a Black Poolt, még fent sem volt az ittjartamon, de ki van írva, hogy sör. . . menjünk be. Hát ez nem is annyira söröző, inkább egy nagy biliárdterem. Arra van kihegyezve. Meg darts. De azért sörözni is lehet, nagy kő hullott le a szívemről, mert kint azt láttam felírva, hogy Dreher, de bent hál'Istennek Pilsner Urquell is volt csapolva, a nő nem volt túl kedves, aki osztotta a sört, de a 800 valahány forintos sörére odaadtam egy ezres, attól kezdve mosolygott. A teremben sötét van, a biliárdasztalok fölött zöld lámpák, a darts meg összevissza színesen csillog, a terem túlsó végén a homályban talán egy lány meg egy fiú paráznaságot követett el, néha meg löktek az asztalon valami dákóval valami golyókat. Én távol békésen száradtam és iszogattam. A sör jó volt, tényleg. Így aztán ittam még egyet. Hát valahogy így.

Egyébként is régen voltam itt. Tehát hét elején megrendeltem, ma meg elhoztam a finomságot. S ha már itt voltam, hát valamit fogyasztottam is, és akkor hááá, még értékelem is. Na, ez nem tetszett annyira, ezért a négyes. Csak dobozos üdítő van. Nem szép. Az sem szép, hogy a lány a dobozt úgy a szájánál ragadta meg, ahonnan elvileg inni szoktak. Én meg adtam egy adag borravalót és azt mondtam, hogy kérnék inkább hozzá poharat is. De ez miért nem jön magától? Mert mindenki a koszos dobozból iszik? Én meg nem. Mangós üdítőt kértem, meg egy kávét meleg tejjel. Egyébként nem voltak itt problémáim eddig, úgy emlékszem, remélem, ezentúl sem lesznek. Mindig kedvesek a lányok, kötetlen beszélgetést is lehet velük folytatni, mások is olykor időznek itt bent csak egy csevejre, nassolásra, ez most nem volt hibátlan, istenem, de hát ki az?

Rendben, ide ülök, van ez a bizonyos vietnami ültetés. . . az étlap csak egy lap, hamar átnézi az ember, és várakozásteljesen néztem a pult felé. A fiú, aki fogadott és helyet mutatott, közben elment. Talán sétálni, vásárolni, dohányozni, nem tudom. Olyan 20-30 perc múlva már csak piszkálni kezdett a kíváncsiság, hogy mit rontottam el? A pultban áll vagy 5 lány és két fiú, vendég alig, talán oda kéne menni a pulthoz? Vagy QR-kóddal, telefonnal rendelni? Hát, szégyen ide, szégyen oda, csak odakullogtam, hogy mi a baj velem? Mit tudok rosszul? Jaj, hát miért nem rendeltem. . . azt hitték, rendeltem a kollégától. De a kolléga elment, nincs itt, hogyan rendeltem volna? Elnézést kértek, valaki odajött, rendeltem, és viszonylag hamar meg is kaptam a pho-t marhahússal, hozzá fokhagyma, citrom, de se csíra, se erőspaprika. . . nem baj, hát legyünk túl rajta így. Megettem a nagyrészét, a közepesnél jobb pho, de vannak jobbak is. A másodiknak kért bun tészta Hanoi módra jött, a tészta egyszerűen jéghideg, nem kihűlt, hanem konkrétan majdnem fagyott, a sertéshús gombóckák, falatkák viszont langyosak, azzal melegítgettem a tésztát. Az evőeszköz-elhelyezés gyalázatos, de már nem hoztam szóba, erősen eltörölgettem szalvétával. Megettem a nem túl jó, de nem is rossz másodikat, gondoltam, kimegyek a mosdóba. . . rövid kinttartózkodás, egy-két perc, visszajöttem és valaki ült a helyemen. Hitetlenkedve tárogattam a kezem, hogy ez mi, miért van ez, két felszolgáló odajött, én fel voltam háborodva, mi az, hogy pont ide ültettek valakit, amikor még ettem, hát azt hitték, elmentem. Hogy mentem volna el, itt a kabátom, mindenem, meg még nem is fizetem. Miért, kérek még valamit inni? Hogy mit? Itt, állva? ? ? Teljesen felháborodva mentem a kasszához, dühöngve fizettem. Nem hatotta meg őket. Ennyire senki vagyok? Láthatatlan? 7000 forintért?