Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Pénteken és szombaton alapból éjjel 2-ig tartanak nyitva, de előfordul, hogy még akár tovább is, egészen hajnalig,
A beltér jobbat adott, mint amit a kinti portál alapján vártam, igaz, többségében bárszékes ülőhelyeik vannak, ami nekem nem a kedvencem. A falakat élénk, színes virágmotívumok díszítik. Az árak barátságosnak mondhatóak, koktélok már 2000 Ft környékén is akadnak. Egy korrekt eszpresszót ittam, ami tejjel együtt 650 Ft-ba került. Egész évben van teraszuk. Dreher sört csapolnak. A pultos hölgy kedves volt. Összességében 4 pontos élmény. Semmi extra, de kellemes és ajánlott.

A Kvaterka borbár 2024 nyarán nyitott meg, egy korábbi régi vendéglátó egység helyét vették át, a Tokaji borozót. Gazdag borkínálatukban kiemelt szerepet kaptak a környékbeli, Bükk-térségi borok (Csáti Apó pincéje, Edelin Pincészet, Gallay pince, Gonda Borászat). Érdekesség, hogy a sör mellett proseccot is csapolnak (790 Ft/1,5 dl). A csapon egyébként kézműves Cecei söröket tartanak, Super Lagert, illetve meggyes sört (1190/1590 Ft/korsó). Ételek terén maradva a franciás bisztrós jellegnél, raclette szendvicset és sajtfondüt kóstolhatunk (mi nem ettünk itt, csak ittunk). Az én választásom a töki illetőségű Kovács Pincészet - Cardium Borház zöld veltelinije lett, amelyből egy fröccs 650 Ft-ba került /a bor decije is ennyi. A Cardium volt a hónap vendég borászata a Kvaterkánál, van egy ilyen program-kezdeményezésük is, hogy időről időre vendégül látják valamely másik tájegység pincészetét. Tartanak továbbá néhány olasz prémium delikátesz terméket, bonbont, olíva olajat, szószokat. A beltér csinos, hangulatos, nemzetközi taverna jellegű, a kiszolgálás egy ifjú hölgy személyében kedves, barátságos volt. 5 pontos hely, jó szívvel ajánlom.

A wellness-részlet nekem nem annyira jött be, nem vagyok oda a szaunákért, a barátomnak viszont tetszett. Ha lett volna mondjuk egy masszőrük is, az tetszett volna, vagy egy napozós hely, az talán még jobban tetszett volna, de összességében szuper napokat töltöttünk ott, szívesen ajánlom másoknak is.

A pultos hölgy végig egy barátnőjével vagy jó ismerősével beszélgetett nagy hangon a pult előtt, ha éppen volt új rendelés, akkor belépett ráérősen a pultba kiszolgálni. Kommersz italkínálat barátságos árfekvésben. Itt az ár a döntő a minőséggel szemben. Ételeket nem tartanak. Talán ezért, talán takarékossági okokból egy vendég páros az egyik asztalnál elővett a csomagjaiból egy zacskó chipset, és békésen nekiálltak falatozni, mit sem zavartatva magukat. A pultos hölgyet nem érdekelte, igaz, háttal állt nekik. A kávé átlag alatti volt, mellékízes, cserébe nem volt drága, hiszen az eszpresszó tejszínnel 450 Ft-ba került. Az üveges Miller sör képviseli itt a prémium kategóriát. Szintén a retró vidéki hangulatot jelzi, hogy árusítanak kimért üdítőt (ez mennyire szabályos egyébként? ), egy dl Cola vagy Mirinda csak 150 Ft. Borsodi világos sört csapolnak, ez Miskolc és a környék, Borsod vm. söre, én a szagát sem bírom. Egy 5 dl-es korsó 620 Ft. A legolcsóbb bor decije 220 Ft, Ostoros Egri Bikavér, Merlot, Muskotály, Olaszrizling. . . . hát, kösz, részemről inkább egyik sem. Gyenge 3-as.

A beltér alapvető kialakítása nem változott, értem ezalatt, hogy területek elosztása, a bárpult és a konyha helye változatlan maradt, az első részben a bárpulttal szemben maradtak a boxos helyek, míg a hátsó kiszélesedő teremben normál asztalos ülőhelyek találhatóak. A boxokból persze sajnálatos módon eltűntek az önkiszolgáló sörcsapok, most már más az irány és a stílus. A tulajdonosok elképzelése, hogy a fine-diningot ötvözzék a kötetlen bisztró stílussal, s ahogy megtudtuk, egy fiatal csapat viszi a konyhát. Az étlap izgalmas, kreatív, nem mindennapi módon sokoldalú. Európai és magyar fúziós konyhát visznek, ahol francia technológiákat, illetve ázsiai és mediterrán ízjegyeket alkalmaznak. Az árak miskolci viszonylatban magasak, budapesti összevetésben is a felsőbb kategóriában mozognak. A főételek ára 5800-19000 Ft között mozog, ez utóbbi a lakkozott báránygerinc igazi különlegesség. A ház signature fogása a Lestyán káposzta, fekete fokhagyma, torma (5870 Ft). Üdvözlő falatként érkezett házi kovászos kenyérke kemence melegen, formázott vajjal. Én 2 előételt választottam és kóstoltam,a képeken is látható, milyen különleges fogások érkeztek. Gombapástétom dióval, hagymával és házi barnavajas brióssal (4370 Ft), majd marhanyelv, csicsóka, verbéna (4970 Ft), ami egy keleties ízvilágú jus-vel lett leöntve. A feketeribizlis-rozmaringos limonádé (1690 Ft/3 dl) mindegyik italhoz szépen illett. Kötelező szervizdíj +13%. Összességében egy remek vacsorát volt alkalmunk itt elfogyasztani, még ha nem is volt egy olcsó kis mulatság. A személyzet barátságos, kedves, figyelmes, tájékozott az ételek-italok terén. 5 pontos élmény volt.

Ebben az elutasító közegben aztán humorosnak is mondható, ámbár negatív indíttatású legendák is születtek egyes szobrokról. A Szent István szoborról és mostani értékelésem tárgyáról, a Parasztlázadás című műről is mondták, hogy csak azért került Martfűre, mert máshol nem kellett, mert nem tetszett. . . Ez így már elég izgalmas téma, igyekeztem is utánanyomozni. Hamar, már ott a helyszínen kiderült, hogy a Szent István-szoborral semmi ilyen nem történt. Ellenben, amikor a Gesztenye sorban fotóztam a Gyurcsek Ferenc elárvult műterem-galériájának előkertjében álló szobrokat, akkor a legnagyobb, a Parasztlázadás kapcsán került elő ismét ez a feltevés. Aztán Ugor kolléga itteni bejegyzésében és az ugyancsak megbízható szoborlap, a kozterkep. hu műlapjain találtam meg a magyarázatot, a tudásunk jelen állása szerinti szobortörténeti igazságot:
Az 1975-ben elkészült két és fél méter magas bronzszobrot 1980-ban avatták fel Vácott. A sokak által inkább Dózsának nevezett szobor azonban valamiért nem nyerte el a váciak tetszését, ezért folyvást abajgatták szegényt. 2006-ban Martfűre került egy megállapodás keretében, miszerint Gyurcsek Ferenc cserébe egy Kossuth Lajos szobrot készített, amit Vácott fel is állítottak. Remélhetőleg az a mű elnyerte az ottani kényes ízlésűek tetszését. . . A parasztlázadó pedig Martfűn a központi tér egyik csücskében lett felállítva, és ott álldogált a 2007-ben történt felavatásától 2015-ig, amikor is tulajdonosa, Gyurcsek Ferenc a Gesztenye sori műterme elé szállíttatta. Hogy ez az újabb elmozdítás mi okból történt, arra nem találtam választ, de tény, a szobor már a kis előkertben állt akkor is, amikor 2016 márciusában ott jártunk, és lefotóztam. És még mindig ott van, nincs egy hete, hogy ismét láttuk, fotóztuk. Csak arra tudok gondolni, hogy ezt a robosztus, nem is egy embert, akár Dózsa Györgyöt, hanem a mindenkori, az évszázadok alatt sokszori parasztlázadások egymásba gyúrt, több arcú vezérét ábrázoló alakot nem szívesen látták a köztéren, a parkban sétálgató vagy a közeli szupermarketbe igyekvők. Ki a csoda szembesül szívesen egy ilyen ember-hérosszal nap mint nap, miközben megéli a saját kisszerű megalkuvásait. . . ? Az egyébként kitűnő szobor pedig továbbra is várja sorsa újabb fordulóját, akár új gazdáját és ezzel véglegesnek remélhető helyét. Mert a kis kert előtt ácsorogva a közlékeny helyiektől azt hallottam, hogy a 2023-ban elhunyt Gyurcsek Ferenc műterem-galériájának talán hamarosan új tulajdonosa lesz.