Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Nem cserélték ki a vizes törölközőket Megoldottuk a repción kértünk cserét . Kaptunk szárazat . A hunguest kártyánkon nem ìrták jóvá pontjainkat mert szerintük csak akkor járnak a pontok ha közvetlenül a szálloda honlapján foglalunk. (Szállás vadászon keresztül történt a foglalás. ). Ez számunkra érthetetlen volt és nem esett jól. Ami még nem tetszett 15 órától lehet csak elfoglalni a szobákat.

Tehát, a pincérhölgy a száját húzigálta, miközben felvette rendelésünket. Amit addig elkészítettek, pl a kv. . . az most nem volt lehetséges. . . . ami eddig gördülékenyen megoldható volt-az ételek választásánál- az most falba ütközött. köszönjük szépen az eddigi kedvességüket, a vendéglátást de nem lesz uticélunk eztán ez az étterem.

Kérdezem boldogtalan képpel, hogy enni lehet valamit? Valami hamburgert össze tudok dobni, mondta a hölgy, én meg azt, hogy brrrr! Na, de legalább akkor iszom! Rámfért már az is nagyon! Valami kommersz, flakonos üdítő. Mit kóstál ez itt? Hát valami 600 forint. Na, az nem rossz. Ittam, mint a nép a Megváltó szavait a hegyoldalon. Na, közben aztán beszédbe is elegyedtünk. A hölgy, aki a pultban van, nagyon jól tartja magát, az egyik iddogáló koma, el is sütötte a lapos poént, hogy itt van a "kocsmárosné aranyvirág", én meg jóakaratúan kontráztam, hogy ide a legjobbik borát. . . aztán mondtam, hogy de vezetek ám! Ezt a kórus megint lenyomta ott, aztán elakadt, néztek rám nagy szemekkel, hogy hogyan tovább, na, én meg kiénekelte,, hogy vén legyen, mint a nagyapán és tüzes mint az ifjú babám! Na, ezek csak lestek! Hogy né, tudja ám ez! Nem csak amolyan nagy suttyó panelproli. . . háá, honnét jött? közben megdicsértem a helyet, hogy takaros, aranyvirág meg elismételte, hogy tud ám hamburgert sütni, én megígértem, hogy felteszem a helyet a világ tetejére,. az ittjartam oldalra, először a Google-térképre is feltettem, mert nem volt fent, értékeltük a berendezést, a hely büszkesége a visszafelé mutató és visszafelé járó óra, na, ezt is közkinccsé kellene tenni, itt is van, meg hát jókedvben nem volt hiány. Az egyik komával mentem vissza hátra a kocsihoz, megkérdezte, nem akarok-e magyar vizslát, mert van. Frissek, újak, szépek. . . mondtam, hogy nem. Na, de nem ismerek valakit aki magyar vizslát akar venni? Van még vagy nyolc. . . De akkor most megkérdezem: emberek, van itt valaki, aki magyar vizslakölyköt szeretne venni? ? ?

Nem szívesen élek a felsőfokú jelzőkkel, amelyekkel igyekszenek egy-egy létesítmény iránt felkelteni, erősíteni az érdeklődést, de meg kell említeni, hogy egyes értékelések szerint ez a megye legrégebbi, legértékesebb műemléke, mely őrzi az árpád-kori jelleget. Mégis kevesen tudnak róla. A templom építését 1186-ra tehetjük, ugyanakkorra, amikor az itteni premontrei prépostságot megalapította a területet birtokló, a vezetékneveket még nem használó korban egyszerűen csak Jánosnak hívott földbirtokos. Majd a XVIII. század közepén barokk stílusban alakították át, építették újra. 1840-ben, majd 1971-1974-ben is felújították, és addig úgy gondolták, hogy ez is a Jászság egyik tipikus barokk temploma. Csakhogy az 1970-ben megkezdett régészeti ásatás egy román stílusú templomot tárt fel az épületben. Innen a legrégebbi státusz, és annak eredője, hogy ennyiféle építészeti, képzőművészeti stílus megjelenése egy helyen kifejezetten ritkaság. Nemcsak a középrészben megmaradt románkori falakat, épületelemeket, hanem gótikus építészeti emlékeket is tartogat a templomépület, ahol a szentélymennyezet klasszicista falképekkel és díszítőelemekkel van tele. Miközben a barokk is hangsúlyos maradt. A Matuska Kristóf prépost idejéből, 1757-ből származó főkapu felett látható, egyesített prépostsági címer pedig már inkább a rokokóba hajló stílust mutat. A főhajó északkeleti szögletének falában a román kori templom legértékesebb részletét, egy falfülkébe foglalt domborművet láthatunk, amely a Szent László-legenda egy részletét ábrázolja. Írják az ismertetőkben. Minden bizonnyal így van. Higgyük el. Magyarázat hiányában ugyanis a laikus látogató nem sokat ismer fel a töredezett legendából. Alaprajzilag nem bonyolult, mégis sajátosnak mondott az épület, nyilván amiatt, hogy egy egyhajós csarnokban a szentély előtti részből jobbra és balra egy-egy kápolna nyílik. Az egyik kápolna felől lehet bejutni egy zárt folyosóra, ahol középkori kőtöredékeket őriznek. Az egész így együtt nekünk, a jelenkor gyermekeinek maga a középkori legendárium tárgyi megjelenése. A főoltár képe a templom védőszentjét ábrázolja: Keresztelő Szent János megkereszteli Jézust a Jordán vizében. De ami még a festészetet illeti: 1986-ban modern freskókkal gazdagodott úgymond a templombelső. A bejárat bal oldalán Keresztelő Szent János, a templom névadójának életéből vett jelenetek; a jobb oldalon pedig a premontrei rendet alapító Szent Norbert és a szerzeteseket ábrázoló falképet láthatunk. A magunk részéről nem rajongunk az ilyen képekért, maradtak volna inkább fehérek azok a falak. De amennyi stílus itt már keveredik, megférnek még ezek a freskók is.

De éppen a minden zárva-formáját hozta a város, ember alig az utcákon, mintha egy járási székhelyen lennék, így aztán elcsatangoltam az Istanbulig, ácsorogtam egy darabig, mert túl sok jó emlékem nem volt róla, aztán megszólalt a tücsök a zsebemben, hogy na, mi van nagyokos, akkor most fintorogsz és éhes maradsz vagy bemész és eszel? Így aztán bementem és ettem, gyros tálat kértem, vegyes körettel, és vegyesen csirkéből és borjúból, a fazon a kis pénzes kezével, amivel a pénztárban átveszi a bankót, nyomta rá a kajára a pitát, az evőeszközök viszont nagyon példásan voltak megfelelő helyen, tzatzikit is kértem, bár ne kértem voltam, pocsék íze volt, a tálnak meg semmi különös, legyűrtem a vacsorámat és eltöprengtem, hogy egy tál gyorséttermi kaja, nem is olyan finom, aztán már többet fizettem 5000 forintnál. Hát, így jártam.