Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A pultnál kell rendelni és fizetni, majd az elkészült ételt az étterem végében lévő konyhapultnál kell átvenni. Az étlap egységes minden Indigo Express étteremben. Újítás a kemencében sült Naanza (2990/3290 Ft), ami a naan tradicionális indiai lepénykenyér és a pizza keresztezéséből született, amelyre a népszerű indiai feltétek kerülnek, csirke tikka, vajas csirke alias Butter Chicken vagy paradicsomos Paneer, azaz indiai sajt. A hagyományos indiai egytálételt képviseli a Bashmati rizs alapú Biryani (3390/3890 Ft), valamint a komplett ebédmenü thali-k (3590-4290 Ft), csirkével, zöldséggel, sajttal vagy báránnyal. Népszerűek az Indigo tekercsek, a Tikka Roll és a Masala Roll is (2490-2990 Ft), valamint a Dosa, ami kb. indiai palacsinta, de nem édesen, hanem ugyanezekkel a fűszeres zöldséges-húsos töltelékekkel (2790-3190 Ft). Ezúttal egy számomra újdonságot választottam, ami itt bowl néven fut, de valójában a thali-nak egy kisebb adagos verziója. Kesudiós Chicken Korma Bowl lett a választás (2990 Ft), ami tartalmaz egy adag szószos csirkehúsos ragut, ami az ígérettel szemben azért elég fűszeres-pikáns volt, mellé pulao rizs, némi friss zöldség ropogós és egy hagymás bhajia (bundázott kisütött hagymakarika). Ez utóbbi nekem nagyon ízlett, ebből szívesen ettem volna többet is, Frissen készülnek az ételek, forrón tálalják. Kértem még mellé egy palack házi áfonyás jeges teát (800 Ft), bár később láttam, hogy a konyhai részlegnél volt kitéve víz ingyenesen a vendégek számára. Barátságos a kiszolgálás, a pultban egy magyar fiatalember, míg a konyhán indiai (-nak kinéző) hölgyek dolgoztak. A 4,5 pontos össz-benyomást ezúttal felfelé kerekítettem.

Így sajnos mi 2 napig nem tudtuk élvezni ezt a medencét. Mások is így voltak vele, ezért a jakuzzi medencében tömeg volt. 1 napunk tökéletes volt mikor a vízhőfok már elérte a kívánt hőmérsékletet. Automatikusan nem ajánlottak kompenzálást csak panasztételünk után. Viszonylag korrekt kompenzálást ajánlottak fel.

A hajó, amit láttok, a híd egyik oldalán van, a Beneš-dekrétumok következménye (milyen fura az élet, a valóság megint felszínre dobta a Beneš-dekrétumokat. ) Szóval a csehszlovákok ki akarták pucolni a nem szlávokat a frissen kapott országukból, a legdurvább, megalázó módon. Ide, Nagykovácsiba is telepítettek a Felvidékről népet, azok jöttek nincstelenül, a szülőföld emlékét, a honvágy terhét hordozva magukkal. Ezt látod a hajón, ezzel van tele a megfeneklett ladik. A híd másik oldalán pedig a kitört fa. . . a németek, de nem a csehszlovákiai németek, hanem a magyarországi svábok. Az ő életük így tört ketté, ahogy a szobrász ábrázolja. De a remény is ott nő ki a kövek közül, a meggyilkolt hársfa alatt új, pici növény bújik elő, talán a jövő, talán a holnap, talán a remény. Még egyet hiányolok a kompozícióból, valami szimbolikus formában az összes nacionalista, patrióta, Benešdekrétumos szörnyet a patakba lökni, egyszer és mindenkorra, és talán akkor nem lesznek kitört fák, megfeneklett ladikok többé a történelemben.

Marhahúsos pho-t kértem. Nem olyan sokára kész is lett, mondjuk ránézésre egy kisadag, mint amilyenek általában itt az egész emeleten, de ez egy kóstoló-emelet, hát azért. Viszont a kisadag phoért 4126 forintot fizettem, ami azért tetemes. Viszont itt el kell tartania a levesnek egy egész emeletnyi személyzetet, reprezentatív recepciós csajokat, biztonsági őröket, takarítókat. . . hát akkor ezért ennyi. Paprikát te raksz bele a pultról felséges önkezeddel, ecetes fokhagymát ugyancsak, napközis tálcáddal elcipeled, mégis fizetsz szervizdíjat is, meg a borravaló kérdését is a képedbe törli a pénztárgép. Viszont az étel jó.

Mint Dávid és Góliát, ő is kiállt a kocsma elé a behemót görög óriással, egyes mesemondók szerint baltaszerű bárd fegyverével, más hiteles szemtanúk szerint buzogánnyal fickósan bevágta a bizánci érckaput, úgy, hogy az szakadt széjjel és szana! Aztán meg a hatalmas, de nyilván szellemi fogyatékos óriást felkapta kézzel, aztán adj neki! Az meg csak figyelt és pislogott. Hát ilyen gyerek volt ez a mi Botondunk, de a valóságban nem biztos, hogy létezett. Nem baj! Akkor is miénk! Éppen most olvasom Cserna-Szabótól a Zerkót, Attila törpéjét, és hát (Cserna-Szabó is nyilván szemtanú), a hunok ilyen kis izgága törpék voltak mind. A magyarok meg nyilván olyanok, mint a hunok. Na, hát akkor a Botond meg éppen. Namármost. . . mindazzal együtt, hogy létezett vagy nem létezett, a nemzetségével együtt megalapította Bicskét! Bicske pedig igenis létezik, itt van, tessék, itt a bizonyíték!

Valószínűleg azért, mert ezen a betonon gyakran ülnek emberek, és eltakarják. Most is csak azért láthattam meg, mert három hajléktalanforma felcihelődött onnan, és így éppen szembekerültem a kis Kolodko-szoborral. A párom jókora megdöbbenésére hangosan visongtam örömömben, hogy, de hiszen ő a Skála Kópé. Megvan a Skála Kópé! Nemcsak a Skála Áruházláncra emlékeztet, hanem vele a régen volt ifjúságunkra is. A fejemben azonnal elindult a magnó, szalagos vagy kazettás? , és hallottam, ahogy a kis reklámfigura énekli: Bemegyek. Kijövök. De milyen jóóól kijövök, ha bemegyek. A mögötte álló épületben már régen nincs áruház, a Skála Metró is bezárt, mint a többi. Oda már nem lehet bemenni. Pedig, hogy szerettem. A kis kópé meg itt, immár bronzba öntve örömködik, és okoz örömet az emlékeztetéssel. Csak el ne repüljön valahová azon a vonalkódos varázsszőnyegen.