Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

És az is meglepő, ahogyan ehhez az extravagáns épületelemhez kis cukiskodó díszek társulnak a vendégtérben. Meglepő, de nem rossz! Ami az elnevezést illeti, leírásuk szerint arra utal, hogy a csók lehet egy üdvözlés, de lehet a viszontlátás örömét, vagy a szeretetet kifejező gesztus. Legyen, nekünk tetszik. Nem úgy, mint a biztonsági őr teljesen érthetetlen önkéntes szerepvállalása a vendégek eligazításában. Ezt az aprócska kellemetlenséget azonban azonnal ellensúlyozta a pultban dolgozó és az asztalnál kiszolgáló ifjú hölgyek kedvessége. Eléggé kimerültek voltunk a sétától, a melegtől, ezért szinte lerogytunk az utcára néző terasz egyik asztalához. A desszertekből késő délutánra már többféle elfogyott, de azért volt miből rendelni. A párom a Jeges Csók fantázianevű, sóskaramell fagylaltos croissant, én pedig a pisztáciakrémest választottam. Mindkettő nagyon finom volt. Áttanulmányoztuk a koktélkínálatot is, de egyik sem nyerte el a tetszésünket. Bátortalanul megkérdeztem, hogy nem kaphatnánk-e Pina Coladát, mire a felszolgáló kisasszony készségesen rábólintott, és csak annyit mondott, hogy Megoldjuk. És tényleg megoldották, méghozzá nagyszerűen. Rendkívül elégedettek voltunk hát a sorsunkkal, a főváros egyik legszebb utcájában egy elegáns villa teraszán sütikézni, koktélozni igazi polgári hangulat, élvezet. Mindezért fizettünk 18 ezer forintot. Hogy sok? Lehet. De megérte!

Számunkra ők jelentették a hotel egyik legnagyobb pozitívumát. Éppen ezért volt feltűnő a kontraszt a többi részleggel. Rendeléskor például sokszor könnyebb volt a takarítóktól segítséget kérni, mint a pincérektől, akik csak többszöri hívásra kerültek elő. A recepción sem mindig tapasztaltuk azt a valódi segítőkészséget, amit egy vendég elvárna. A kényszermosoly önmagában sajnos nem helyettesíti a kedvességet. Az pedig különösen sajnálatos volt, hogy vendégként azt is hallani lehetett, milyen hangnemben beszélnek a takarítókkal a szobák elkészüléséről. Véleményem szerint éppen ők azok, akik a legnagyobb megbecsülést érdemelnék, hiszen fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a vendég jól érezze magát. A bútorok kissé korosak, de a tisztaság mindenhol kifogástalan, patyolattiszta volt. A takarítócsapatnak köszönhetően nagyon pozitív élménnyel gazdagodtunk. Remélem, hogy a jövőben is találkozunk velük. Szívből ajánlom a hotelt és különösen nagyra értékelem azokat a dolgozókat, akik valóban szívvel-lélekkel teszik a dolgukat.

Nos, ez a Soponya is valami olyan, mint a sok-sok másik kastély, azaz osztozik a sorsukban, ez is egy hatalmas intézmény volt korábban, gyermekváros, zsibongó sokadalommal, most meg az enyészet parkja Az ember (nem tagadom) hozzászokik azokhoz a feliratokhoz, amik kilószámra ellepik a környéket, kerítést, kaput, hogy bekamerázott terület, belépni tilos, hatósági eljárást von maga után, kutyával őrzött terület, ezekre nyilván fittyet hánysz, látva a rozsdás, begazosodott kaput, utakat, tudod, hogy ez csak egy kamu meg hát a neten hemzsegnek az urbex csoportok, romvadászok, kastélyvadászok, rengeteg van, és látod, hogy mások bejárnak ide minden nehézség nélkül, akkor te is be fogsz. Nejem rutinosan rögtön fel is fedezte az egyik rést a kerítésen, és már törtünk is utat a bozótban. Hatalmas terület. Annyira kutyával őrzött, hogy a kastélyudvaron egy fiatal őzikét riasztottunk fel egy facsoportból, aki egy darabig ijedtem vagy méltatlankodva nézett, aztán sértve kisétált az egyik rozsdás kapun. Nos, hát bejártuk a területet, amit érdemes volt, pazar építmény ez, meg hát romantikus bujkálás ez a régiek nyomain, áll még, romlik az óriás ház, nem dőlt el sorsa, várja, hogy mi lesz vele aztán később kint a parkban megtudtam egy helyitől, hogy évekkel ezelőtt megszüntették az őrzését, hát azóta ilyen. Hazajöttünk, élményekkel tele, aztán másnap reggel bevillant, hogy hát persze! Voltam én itt, nem is egyszer! A 70-es években az volt a dolgom sokszor, hogy a rendőrség által Budapesten begyűjtött, vidékről szökött csavargó gyerekeket, akikből rengeteg volt, visszaszállítsam a helyükre. Gonosz egy cselekedet volt, mert a legtöbbször azért szöktek el, mert utáltak itt lenni, mi meg hatóságilag csak azért is visszazsuppoltuk őket oda, ahol utáltak lenni. (Bocs srácok, csak a munkámat végeztem, mint a koncentrációs táborokban az őrök) Szóval, ide is jöttünk többször a vajszínű Moszkvics furgonnal, aztán a fene nézte, hogy ez egy kastély, inkább azt, hogy vigyázzunk, hogy a kölök meg ne pattanjon, az átvevő aláírja a papírt, hogy átadtam, aztán meghívnak-e egy ebédre a helyiek, ha már ilyen messze eljöttünk, meg általában az igazgatóval valami protokolláris duma az irodában, intézmény bemutatása, stb. Emlékszem egy szolgálati lakásra, a folyosó közepén volt, két oldalán a forgalom ment és zajongott, ablaka nem volt, csak egy ajtaja és abban lakott egy nevelőtanár Szóval érdekes hely volt ez, de nem úgy, mint most. Most meg egy ilyen öregkori túra, nem zsongó gyerekváros, hanem halott Zichy kastély, hát röviden ennyi

A csodálatos barokk épületben egykor Spiegel Bernát sütödéje működött közel 200 éven át 1701-től, ezért az épület Spiegel-házként is ismert. Amíg az ételeinkre vártunk, volt idő körbenézni egy kicsit az épületen belül és a belső udvarban, igazán hangulatos! A személyzet informatív, udvarias, készséges. Az Étteremhét speciális étlapról összesen 6 ételt kóstoltunk, összességében egy remek válogatást kaptunk a konyha teljesítményéből. Tetszett, hogy milyen széles kínálatot adtak a többi résztvevő étteremhez képest. Látszott, hogy a legjobbat akarták kihozni ebből a programból, ami véleményem szerint igen jól sikerült. Az előételek közül választottunk dödöllét medvehagyma pestóval, fűszeres tejföllel, illetve csülök krokettet tormával, zöldborsóval és újhagymával. A főételek közül a csirkemell steaket vöröslencse pürével, kemencében sült színes répákkal és friss salátával, illetve sonkába tekert szűzpecsenyét, árparizottóval, lecsókrémmel és római salátával. A desszertek közül cseresznyés túrógombócot ettünk morzsával és tejfölhabbal, illetve Somlói galuskát. A desszertek a hagyományos magyar konyhát idézték, pozitív értelemben, nem újragondolt koncepciót visznek. Bár az adagok nem tűntek hatalmasnak, a 3 fogással mégis bőségesen jól lehetett lakni. A 3 fogás 10900 Ft-ért igazán jutányos ár volt. A normál étlap főétel árai 5000-12000 Ft között alakulnak, ez utóbbi a bélszín filé. A desszertek és előételek á la carte étlap szerinti ára 3000 Ft körüli. Minden szempontból ajánlott étterem, nagyon remek volt ez a vacsora.

A bajor hangulatú, nagy alapterületű sok asztalos sörkert akár 250 fő befogadására alkalmas. A hely elsősorban - a lokációból adódóan - a külföldi turistákra fókuszál. Ételek terén többféle bajor jellegű sörkertes (kolbász, perec), illetve grill húsos étel mellett kínálnak magyaros fogásokat, továbbá teljesen nemzetközi jelleggel burgereket és pizzákat is. Nyilván a vevőközönség ezt igényli. A fiatal tagokból álló személyzet nem igazán tűnt motiváltnak, és az italkínálattal sem volt igazán képben ifjú pincérünk. Így nem tőle, hanem az internetes tájékozódást követően tudtuk meg, hogy a hely sörét a Spíler Pilst, ezt kértük üvegesben, a Fóti Kézműves Sörfőzde készíti kifejezetten a Zsidai-csoport vendéglátóhelyei számára. Klasszikus alsó erjesztésű világos Pilsner sörről van szó. Meglehetős áron, 2020 Ft-ért juthatsz hozzá egy 3 dl-es csinos csatos kis üveghez, hát igen, ez a Várnegyed, gondolhatjuk. Csapolt sörben a Spíler világos mellett még többféle Spíler márkanevű sört kínálnak (meggyes, búza, barna, IPA, Radler). A legolcsóbb pohár csapolt sör 1890 Ft. Üveges sörökben további kraft sört találtunk, a Monyó és a Szent András néhány tételét. Az italárakról csak annyit, hogy itt a Szent András Mangós Raw IPA (0,33 l), amit több helyütt is kóstoltam már, itt 3240 Ft (kötelező szervizdíj nélkül), a napokban 980 Ft-ért ittuk egy kézműves sörözőben ugyanezt. A kötelező szervizdíj +15%, indokolatlanul magasnak tartom, hiszen nem egy fine dining étteremben járunk. Másik italunk egy "fehér kisfröccs" volt 1720 Ft-ért, az ún. Spíler Fehéret az Etyeki Kúria biztosítja. A felsorolt árak a kötelező szervizdíjat nem tartalmazták, tehát összegezve, egy kis sör és egy kisfröccs bizony 4300 Ft-ba került. Szerintem ez elképesztő! Egy eszpresszó 1280 Ft-ba került. Függetlenül a hely hangulatától, alapvetően kellemes miliőjétől, én erre a teljesítményre 3 pontnál többet nem tudok adni. Kevésbé anyagiasoknak talán jobban tetszik.

A költözés oka egyértelműen a bővülés volt. Igaz, hogy most az új helyen az utcaszinthez képest pár lépcsőfokot legyalogolva a félszuterénbe kerültek, de cserébe sokkal nagyobb alapterületen, kényelmes körülmények között több asztalnál lehet enni helyben, Persze ettől függetlenül sokan elvitelre vásárolnak, illetve a futárok is nagy gyakorisággal szállítanak innen. Az étlapon továbbra is autentikus görög stílusú gírosz, valamint további görög ételek, amiről már többször nyilatkoztam, hogy én a görög vonalat preferálom a török, illetve közel-keleti verziókkal szemben. Ezúttal azonban mást választottam. Egyrészt Souvlaki tálat (3400 Ft), két kisebb csirkenyárs, friss saláta, tzatziki, vastag hasábburgonya. Másrészt Soutzuki tálat (3600 Ft), ami kicsit a csevapra emlékeztet megjelenésében, hosszabb, rúdszerű darálthús kisütve, 3 db volt egy adagban. A köret hasonló, de ehhez ajvár szerű mártás járt. Még külön kértem egy adag tzatzikit (1000 Ft). Kb. 12 percet kellett várni az ételek elkészültére. A gyorsétterem láncokhoz hasonlóan újratölthető refill szénsavas italokat kínálnak, 750 Ft volt az akármennyiszer újratölthető papírpohár. A kiszolgálás barátságos, kedves, pörgős. Olajozottan működik a gépezet, a konyha a pult mögött folyamatosan pörög. A beltér dekorációjában a görög szigetvilágot kívánták megjeleníteni, Santorini és az Égei-tenger szigeteinek hangulata jelenik meg a színes képekben. Tetszett a beltér végében lévő veranda szerű ülőhely is. (Már csak azt nem tudom, ki tett "vicces" értékelést minden korábbi értékelésemre erről a helyről, de remélem, most ez is hasonlóképpen tetszeni fog neki). A hely nevét továbbra sem tudom hová tenni, korábban egyszerűen Kyros Gyros volt, most már ez sokkal bonyolultabb. Mi csak úgy hívjuk egyszerűen, hogy a Hegedűs Gyula utcai görög, a sörös mellett, bár ez utóbbi meghatározás már nem pontos a költözés miatt. Az ételekből elvitelre is vittem a családnak, mindenki elégedetten fogyasztotta. A húsok fűszerezése remek, a tzatziki nemkülönben. Összességében 5 pontra taksálom a helyet, és sok sikert kívánok nekik az új helyszínen. Megyünk még.

A szobában az ágy tökéletes volt, de nem volt egy kényelmes fotel asztallal,ahol egy kicsit üldögélhettem volna lefekvés előtt. Ezt nagyon hiányoltam! De összességében nagyon meg voltunk elégedve.