Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Úgy gondolom hogy a személyes szimpátia itt ki kellene zárni a kiszolgálást illetően. Még valami,ha kivan írva hogy bizonyos koroszt. alatt nem mehetnek a gyógyvíz gyerekek miért nem foglalkozik vele a személyzet hogy másokat ne zavartalak a vízbe ugráló gyerekek pl? Senki nem rakja helyre őket. ?

-ik alkalommal de eddig minden jó volt. Most voltunk utoljára. Sajnos ordít mindenről hogy csak a pénzt veszik ki belőle, de ráfordítás egyáltalán nincs, nagyon le van amortizálódva. Sajnáljuk, mert a Csopaki part nagyon szép .

Mi van ha ízlik és szednék még? Engedtessék már meg, hogy a saját tempómban fejezzem be az étkezést, és akkor vigyék el a tányérokat, ha felálltam az asztaltól. Úgy éreztem mintha kinéznék a számból az ételt. A másik észrevétel, hogy miért mincs nyári szezon lévén akár diák személyében is úszómester? Tilos az ugràlàs ugye, de még a szülők sem szólnak a gyerekekre, medencébe lépés előtt a zuhanyozás szinte 90%-ban elmaradt, ezt tapasztaltam, elgondolkodtató. A 25-perces javasolt időre való felhívás mintha nem is létezne.

A két gyerkőcnek a pótágy kritikán aluli volt nem tudtak rajta aludni,kicsi volt ,szét volt feküdve és egyik irányba teljesen lejtett egyik gyerek a másikra rágurult Így kénytelek voltunk hárman aludni a "nagyágyban",ami két egyszemélyes ágyból állt,aminek a közepét egy paplan toldásal oldottuk meg,hogy valamennyire kényelmes legyen. A sötétítő függöny leszakadva,A kádnál a szappanadagoló nem volt feltöltve,a wc ülöke nem passzolt a wc csészére,a kilátásunk katasztrófa volt és erkély sem tartozott a szobához,A reggelinél egyik nap sem volt már meggyes rétes kilenc órakor. Szóval én nem ajànlom a szállodát.

Tehát betoppanék, adjon Isten, fogadj Isten, senki a térben, hát, mi történt, meglátták az ablakból, hogy jövök és elmenekültek? Aztán ott szerencsétlenkedtem, később kijött egy hölgy a konyha felől, ő is meglepődött, én is, de megegyeztünk, hogy leülök és enni fogok. Amúgy tényleg, kedves, barátságos itt mindenki, mint a jó nosztalgiában. Régen minden szebb és jobb volt. Nézem a falon a képeket, a hely már több mint 65 éve áll itt. Én még idősebb vagyok, kb. 65 éve járok ide. Csak mostanában nem. Hát mit rendelsz egy magyaros étteremben, ha egyedül vagy vendég és közben beszélgetsz a pincérekkel? Úgy van, eltaláltad húslevest és nagy bécsiszeletet, uborkasalátát, meg nyilván Bernard sört, mert hálIstennek az van csapolva. Igazán jóllaktam, kajával, múlttal, jót cseverésztünk, fizettem 12198 forintot, elköszöntem, kisétáltam a napfényre, visszanéztem, a nő megállt az utcán, a nevemet kiáltotta, kérdezte, hogy én vagyok-e az, én meg visszanéztem, láttam a felhők mögött a 3-4 évtizeddel ezelőtti szép vonalait, a légies alakját, a nevét kiáltottam, és elzáporoztuk egymást suta kis kérdésekkel mosolyogva sok időn át, aztán elköszöntünk, és elmentem haza. A napfényes délutánok így hullanak lassan az őszbe.

Szégyellettem is a bambaságunkat, amikor olvastam, hogy Ugor kolléga talán nem sokkal előttünk, utánunk ott járt és ő észrevette, majd megírta a beszámolót róla. Ma vitt újra oda az utam, és mivel már tudtam, hogy mit és hol kell keresnem, a villamosról leszállva rögtön megláttam a kis bronzba öntött fabábut. Hogy mi lehet az aktualitás? Talán a születési évforduló közeledte: novemberben lesz 200 éve, hogy Firenzében megszületett Carlo Collodi, a Pinokkió mese szerzője. Olaszországban pedig már hónapok óta ünneplik Pinokkió alkotóját. Ez azonban a legkevésbé sem segít megérteni, Kolodko mester miért helyezte éppen a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletet parancsoló épületének közelébe a kis hazudóst, a diplomázók kalapjával a fején. Ráadásul, közelről jól megnézve, nem is olyan fiatal már ez a Pinokkió, gondterhelt az arca, ráncolja a homlokát. Olvastam már mélyen szántó magyarázatokat, de az alkotó bármelyikre mondhatná, hogy akarta a fene vagy gondolta a fene. A magam részéről az jutott eszembe, hogy amikor megkaptuk a diplománkat, kalap nélkül, mert akkor itt még nem volt szokásban, meggyőződéssel hittük, hogy mi már mindent tudunk a szakmánkról. Meg is érdemeltük volna tévedésünkért, mint Pinokkió a hazugságokért, a hosszú orrot.

Nos, az igazán kiváló, de azért vannak furcsaságai, és nem abban, amit elénk tesznek enni, hanem a hely koncepciójában. Haladjunk sorjában: az utcán van egy kis kellemes teraszuk, ott volt is néhány vendég, amikor ma kora délután náluk jártam. De feliratot, hogy mi ez itt, nem látni, mert az ajtók be vannak a melegben nyitva, illetve növények takarják a boltlogót. Én viszont tudtam, hová érkeztem, bementem hát a kiszolgáló részbe, és bár ott sem voltunk sokan, mégis kicsit káoszosnak tűnt a helyzet, hogy ki hová álljon sorba, ha pékárut, ha helyben fogyasztásra való étket, vagy ha kávét szeretne. Legkevésbé a pékség tűnik fel, ez itt egy büfé jellegű kiszolgálás. Annak viszont számomra tökéletes. Egy nagyon kedves és jól informáló fiatalember segített a választásban. Könnyű ebédemre vettem egy fél adag tojáskrémes szendvicset finom, saját sütésű kovászos kenyérrel és egy szelet fahéjas-kardamomos ízesítésű babkát. Elvitelre pedig becsomagoltattam a pultban lévő utolsó kardamomos bullart. Mindezért fizettem 4350 forintot, és nem gondolom soknak ennyi finomságért. Kértem volna valamit inni is, de nem volt nekem való. Viszont a legnagyobb természetességgel ajánlotta fel a fiatalember, hogy hoznak az asztalomhoz sima csapvizet kancsóban. És tényleg, pedig ez manapság ritka! A szomszéd asztalnál ülő külföldi vendég is sima vizet ivott, vagyis ez itt bevett szokás, és nem kérnek érte fizetséget. Ez is nagyon rokonszenves. A hely kialakítása elegáns, de mivel nem esik túlzásokba, kellemesen barátságos is. Meglepő módon az egyik falon népművészeti tányérok sokasága a díszítés, ami csak elsőre tűnik idegennek, aztán hamar elfogadja az ember. Mindezek alapján nem igazán értem, miért volt a belső részben is csak néhány vendég délután 2 és 3 óra között. Nekem mindenképpen többszöri látogatásra érdemes a hely.

A képen nagy ekhósszekerekkel jönnek, más településeken meg azt láttuk, hogy hajókkal a Dunán, az un. Ulmer Schachtelekkel. Mindegy is, lényeg, hogy jöttek, újranépesítették a török hódoltság utáni kihalt vidékeket. Hasznos, dolgos emberek voltak.