Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Ezt javasolta, s azt mondhatom, jó találatnak bizonyult! Helyszín a Nyugati pályaudvar melletti Eiffel Sqaure irodaház alsó szintje az utcaszint alatti -1 szinten. Csak hétköznap ebédidőben tartanak nyitva. Minden nap kínálnak napi menüt, a leves 990-1190 Ft közötti, a kétféle főétel 2390-2690 Ft között alakul. Ottjártamkor számomra tetszetős volt a menü 2. fogása, így azt választottam. Tárkonyos gombás vaddisznóleves (1390 Ft) volt a kezdés, a főétel mustáros pácolt karaj petrezselymes burgonyával (2390 Ft). Minekutána a főétel 3 szelet húst tartalmazott, így a felét még hazavittem, s bár magam terveztem megenni később, a fiam egyből lecsapott rá. Nem bántam persze. Mindegyik fogás korrekt volt ízre, állagra, fűszerezésre, a főétel hőmérséklete viszont nem volt rendben, az hideg volt. A menün kívül még számtalan étel közül lehet választani önkiszolgáló rendszerben, a kínálat a pultban látható. Példaképpen volt indiai currys marha mogyorós rizzsel, spanyol csirkemáj Chorizo kolbásszal, szárított paradicsommal. A napi desszert vargabéles. Frissensültek, rántott ez-az. A hátszín lyoni hagymával, steakburgonyával (3990 Ft) is szimpatikus volt. A főételek árai tartalmazzák a köretet, ami választható. Összességében megadom a 4 pontot, részemről ajánlott hely.

Van még 2 másik T&P kávézó, de ez volt az első. A héten zajlik a Budapest Coffee Week, amikor a fővárosban 80 helyen lehet specialty kávét inni. Egy kis füzetbe gyűjtheted a pecséteket. A program tavaly kezdődött, akkor sokkal kevésbé szervezetten és lényegesen kevesebb résztvevővel, most viszont elég olajozottnak tűnik. A weboldal is jól működik, informatív. Bár elsősorban az új helyeket "vadászom", de a nyitva tartási idő és az én munkaidőm korlátozza a kis terveimet. Így került a választásom a T&P-ra, ami munkába menet éppen útba esik, és már reggel 7. 30-tól nyitva tartanak. A kitűnő minőségű, felső kategóriás kávét a már emlegetett alapító saját specialty pörkölője, a One Eleven Roastery biztosítja. A beltér kis alapterületű, amely - ahogy a sok évvel ezelőtti beszámolómban nem túl lelkesen megírtam - tömeg esetén élhetetlen és zsúfolt lehet, viszont így reggel még csak szállingóztak a vendégek, bár folyamatosan jött-ment 1-2 arc. A beltérben vaskos faasztalok vannak, ez a meghatározó. A berendezés rusztikus, puritán. A bejárat előtt 3 kis asztalka van. A kávékészítő gépek nagyon komolyak, profi felszerelés! Kétféle kávé közül lehet választani, egyrészt a brazil Fazenda Novo Sol, ez a sötétebb, a másik Kenyából a kimondhatatlan nevű Kiawamururu Nyeri Batian kávé, amelynek érdekessége, hogy 1300-1450 méteres magasságban termelik. Elvitelre kértem egy lattét (1420 Ft), a legnagyobb kiszerelésű kávé kb 2,5-3 dl-es mennyiség. Ételek terén klasszikus kézműves péksütemények: vajas croissant és kakaós csiga (690 Ft), banánkenyér (1090 Ft), többféle magos bagel szendvics (1890 Ft), ezek nagyon finomak, dúsan töltöttek! Mozarella + pesto, sonka-sajt, szalámi. A Coffee Week signature itala a T&P-ban az Oatly Vanilla Espresso Martini (2790 Ft). Összességében 4,5 pontra taksálom a helyet, de ezúttal felfelé kerekítettem.

Autista vagyok, kártyám is van róla, nehéz beszélnem, nem tudok hangosabban beszélni, a hölgy aki kiszolgált pedig arrogáns volt. Kérdeztem hogy melyik a már mostanra megtudtam hogy egy csülkös szendvics mert rámutattam, de a hölgy olyan lekezelő és goromba volt és rendesen elrontotta a napomat. Egyébként jó lenne a bolt.

A pultban egykupacban legalább 10 fiatal lány és fiú állt, valamennyien feketében, láthatóan alkalmazottak. Mit csinál itt ennyi dolgozó? Talán valami szakmai gyakorlat van? De miért lenne éppen vasárnap? Én hol van itt ennyi feladat? Megéri őket mind fizetni párhozamosan? Csak úgy átfutott az agyamon. Aztán asztalhoz léptem, jött is egy nem túl lelkes gyerek, étlapot is adott, én leültem volna, de láttam, hogy az ülőpárnám morzsás, le akartam rázni, alatta meg valami használt papírzsebkendők voltak. Mutatom meglepődve. Gyerek kényszeredetten elveszi, de nem nyögne ki egy elnézést, semmit. Szomjas voltam, meleg volt a nap. Kértem narancsos-gránátalmás limonádét. Megjött, nagyon jólesett. Kértem egy un. szilvásgombócot, de ne hagyományosra gondolt, ez egy innovatív és sokkal jobb a vártnál. Aztán még egy narancs-gránátalma folyadékpótlás, ha már elkezdtük, ne keverjük, és végül egy kávéval koronáztam meg a látogatást. Ez így összesen, szervizdíjjal együtt 7683 Ft. De azért fizetéskor odanyomják az adj borravalót opciót is, és nincs rajta 0%. Egyébként végig nagyon hülyén éreztem magam, mintha egy idegen lennék egy társaságban, akik talán miattam feszélyezve érzik magukat és alig várják, hogy eltűnjek. Nem volt itt senki kedves. Viszont egy lány, akinek valami hihetetlenül szép, kerek popsija volt, és éppen valami szupervékony, rásimuló anyagból volt rajta a nadrág, na, ő minden alkalommal elsétált előttem, oda meg vissza, teljesen indokolatlanul, nem volt a sétának semmi végcélja, csak a tudom, hogy tudod érzés, és őszinte leszek, ezért még hálás is voltam titkon neki.

Jól körül is járta nemcsak a szobrot, de a mögötte volt történetet is. Bár a lényeget a talapzat szemközti és hátoldalán elhelyezett tájékoztató szövegek is leírják: Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a megszálló csapatok Romániába szállítsák a Magyar Nemzeti Múzeum egyes kincseit. Bob Dent felidézi, hogy a legenda szerint a tábornok maga verte ki a zabrálni akaró románokat a lovaglópálcájával. Jól jött volna akkoriban egy ilyen határozott fellépésű katona másutt is. Az Alföldön például több városban máig felemlegetik, hogy a helyi múzeumot, levéltárat milyen veszteségek érték a román megszállás alatt. Nem csoda hát, hogy Bandholtz tábornok nagy népszerűséget szerzett nemes cselekedetével, amelyre saját maga kevésbé fennkölten emlékezett vissza naplójában. A kifosztott, majd Trianonnal megnyomorított ország és népe azonban megőrizte a tábornok emlékét, szüksége is volt a magyarság iránt ilyen nemes lelkületet mutató példákra. Bár történészi álláspont szerint a szoborállítást az Egyesült Államokból kezdeményezték. Ligeti Miklós alkotását 1936-ban avatták fel, de a hős tábornok akkor már nem élt. Majd jött egy megint csak kaotikus és az értékrendeket alapjaiban átrendező időszak, amikor is 1949-ben eltávolították Bandholtz szobrát a térről. Bontakozott a szocialista tábor és a hidegháború, egyik kereteibe sem fért bele. De nálunk a szobroknak is megvan a maguk mélységes sorsa. Ez esetben azzal teljesedett be, hogy a rendszerváltásra készülődés hangulatában, 1989 nyarán Magyarországra látogatott George Bush amerikai elnök, csendben visszavitték hát a tábornok szobrát az amerikai nagykövetség elé. . .

Egy gyors döntéssel átvágtunk a Deák téren, és máris az Anker közben találtuk magunkat. Régebben ez egy kihalt, ember és napsütés nem járta szűk kurfli volt, most viszont nem az! Nagyon nem! A turistafolyam ide is folyamatosan, megállás nélkül és éhesen áramlik. Van itt egy kis mexikói étterem is, de nem sok vizet zavart, amikor ott jártunk. A fősodor a Café Brunch hosszan elnyúló teraszán kötött ki. És ez annyira így van, hogy a bájos és kedves ifjú kiszolgálónő, angolul kezdett el hozzánk is beszélni, mert fehér hollónak számítottunk, mint kiderült. Mindenekelőtt sört kértünk gyorssegélyként, és a kétféle csapolt közül az izgalmas nevű DDH Madhouse-t választottuk. Az AI szerint, és a felszolgálónő is ilyesmit mondott, ez egy duplán hidegkomlózott, 5,5 százalékos alkoholtartalmú New England IPA sör a budapesti Mad Scientist főzdétől. Legyen! És ha lehet, még akkor is, amikor legközelebb arra járunk, mert én az első korty után beleszerettem. Még inkább bodzavirág illatú, ízű, mint általában az IPA sörök, és van egy árnyalatnyi citrusosság is benne. Mindezen értékei mellett nem túlzás a 4 decis adag 2690 forintos ára. Ittunk már addig a hétvégén gyenge kommersz sört, abból elég is volt. Egy-egy szendvicset rendeltünk könnyű ebédként. Korrektek voltak, de semmi különös. Ami a helyet illeti, láthatóan senkit sem zavart az Anker köz szürke hangulattalansága, a terasz szinte folyamatosan tele volt jókedvű vendégekkel. Egy csapat elment, jött a másik. A benti, zárt helyiségben nem volt senki. Én is csak azért láttam, mert elmentem a mosdóba. Hogy ott már jócskán tele volt a szeméttartó a használt papírtörlőkkel, nem igazán tudtam felróni az dolgozóknak, akkora volt a vendégforgalom. Nem is emiatt fotóztam a mosdót, ami egyébként nem is szokásom, hanem a különleges, kő vagy kőutánzat mosdókagylót bemutatandó.

Aztán nem sokkal később jöttek a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat, és hogy minél több programon részt vehessünk, egy éjszakára szállást kerestem valahol Budapest belvárosában. És mit hoz a véletlen? A President Hotelben még volt egy Standard klasszikus minősítésű kétszemélyes szoba, reggelivel 146 euróért. Rögtön lecsaptam a lehetőségre, hiszen a szobaár jó volt, a szálloda pedig a legideálisabb helyen ahhoz, hogy a kiválasztott programokra kényelmesen eljussunk tömegközlekedéssel. A President Hotel a spanyol alapítású Meliá Hotels International világméretű szállodalánc tagja, amelyhez ez év márciusában csatlakozott. Ehhez meg kellett, hogy feleljen a Meliá minőségi előírásainak, de mert ez egyúttal átpozícionálással járt, ma már nem ötcsillagos, ahogyan azt fent jelzik. Az aktuális bejárati tábla négy csillagot mutat, és a neten elérhető információk is így írnak a hotelről. A boutique hotel kategória sem érvényes már, mivel a ház az említett újrapozicionálással csatlakozott a spanyol lánchoz. Most tehát a 4 csillagos szálloda 152 szobával és lakosztállyal várja a vendégeket, de ezek különböző minőségi kategóriába soroltak, és az annak megfelelő áron kínálják őket. Mi nyilván egy olcsóbb szobában éjszakáztunk, de ennek is örültünk, mert szinte utolsó pillanatban foglaltam. Az épület egyébként kifejezetten érdekes, mert hagyományos körfolyosós házból vagy házakból alakították át szállodává, ami különleges építészeti megoldásokat kívánt. Igazából azonban nem tudtuk átlátni a szerkezetét, mert nem töltöttünk ott annyi időt. Ha legközelebb a főváros centrumában lesz szükségünk szállodára, akkor majd ismét a Presidentbe megyünk, és jobban megismerkedünk az épülettel. Mert összességében elégedettek voltunk, az apróbb problémák ellenére. A szobánk kifejezetten puritán berendezése ugyan éles ellentétben állt a csillogó előtérrel, de egy éjszakára megtette. A kényelmetlenül puha ágymatrac is elment egy alvásra. A fürdőkád viszont nekünk, nem egészen fiatal és alacsony termetű embereknek a használhatóság határesete volt a túlzott mélységével, a kád vízcsapját pedig nem lehetett átállítani zuhanyra, ha megpróbáltuk, akkor majdnem kiesett a csaptelep a falból. A reggeli viszont gazdag és jó minőségű volt. A recepciósok aranyos fiatalemberek, akik kedvesek és nagyon segítőkészek voltak velünk. Köszönjük!

Maga a hely kicsi, és csak néhány ülőhely van, de az élmény bőven kárpótol érte. Nyitott konyhában, a szemünk előtt készülnek frissen az ételek, ami külön pluszpont. A konyha nagyon tiszta, a munkafolyamatok pedig láthatóan jól szervezettek. Kimchis burgert és BudaSmash Supreme-et ettünk. A Supreme burgonyás bucija és a bacon egyszerűen isteni volt egy klasszikus, magas minőségű burgerélmény. A kimchis burger pedig igazi különlegesség, nagyon karakteres és izgalmas ízekkel. Külön tetszik, hogy mindig van valamilyen új, kreatív burgerük, így nem unalmas visszatérni sem. A kiszolgálás pedig nagyon kedves és figyelmes volt. Jó érzés olyan helyen vendégnek lenni, ahol tényleg odafigyelnek az emberre. Bárcsak mindenhol így állnának a vendégekhez!