Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Egyébként bent a pult egy külvárosi kínai büfé kínálata, na, de tegyük hozzá, hogy azért a Nyugati környéke is egy inkább lepusztult rész, semmit belváros. Az átlag kínai büfékínálaton felül lehet kérni mást is, de az sok időbe kerül, én kértem ezt a bizonyos wontont, és meglehetősen sokat vártam. A konyhatája is eléggé lerobbant rész. A pult előtt meg italraktár van. Az asztalok piszkosan, nincsenek letörölve. Amikor megkaptam a levest, belekóstoltam, egyből eszembe jutott ZigZag gyomorrontása, mert olyan íze volt. Aztán kértem csípőst, kiderült, hogy le kell vadászni valamelyik vendégasztalról az Erős Pistát. Amúgy se alátét-tányért, se tálcát. se szalvétát nem kaptam. A néhány bentülő meg inkább eltévedt turista volt, a kopottabb fajtából. Hát ők találtak ide. Kb. a levesnek a felét ettem meg, 2800 forint volt, és elég rosszkedvűen távoztam.

A FUGA fontos célkitűzése, hogy a különböző művészeti ágakat összehozzák, az építészet és a társművészetek kapcsolatát erősítsék. Jelenleg 4 párhuzamos kiállítás tekinthető meg. Ezek közül ma volt az ünnepélyes megnyitója Pálos György és Waliczky Tamás közös fotókiállításának. Kovács Péter Balázs (művészneve KPB) Őrzők című kiállításában a nonfiguratív kőszerű alakjai annyira nem az én világom, és a képek színvilága is eléggé távol áll tőlem. Nekem legjobban Kungl György keramikus-szobrászművész kiállítása tetszett, akiről azt is megtudtam, hogy James Dean az egyik kedvenc témája. A 4. kiállítás címe Blanche the Vidiot, ami egy interaktív multimédiás installáció. Ha még nem lett volna elég a sok kultúra beszippantásából, csak úgy érdeklődésképpen átfutottam az árusított könyveket is, ahol egy számomra különleges csemegére bukkantam, a magyarországi zsinagógák hatalmas albumának egyetlen pédányára, amit gyorsan meg is vettem.

Több autó megállt közben, azt hitték, hogy át akarok menni a túloldalra. De akkor már ne álljanak meg hiába, átmegyek. Közben láttam,. hogy nem csak pizzéria, hanem pub is, mi baj lehet ebből, csak rajta. A kulturális központ meg még jobb. Így aztán becsődültem, a lány a pultnál egyből eleresztett egy széles vendégfogadó mosolyt, és már meg is voltam fogva. Sörre gondoltam, egy egész hűtőnyi sörük van, de hát az mind valamilyen Csíki, azért meg nem vagyok annyira oda, pláne, ha üveges. Ezt megvallottam. Ő sem szereti a Csíki sört, vallott a lány is. Rokonlelkek voltunk. Így aztán választottam valami alkoholmentes izét, eprest meg körtést Cappy-márkájút, meg megkértem a leányt, hogy főzzön egy kávét is. Milyent? Hát, amilyent ő is szeretne. . ebben maradtunk. Előkerült a kolléganője is valahonnan, egy szőke és egy barna lány dolgozott itt, sokféle piercinggel az arcukban. De ez semmit nem volt le az élményből, talán a castingnál felvételi követelmény. Eliszogattam bent az időt, a lányok kimentek dohányozni, addig vittem a boltot, bár nem volt hová. . . egész kellemes zene szólt. A választék nem túl nagy, de ki tudja, lehet, hogy egyszer bejövök pizzázni is. Ma 2570 forintot fizettem itt.

Kaptam étlapot, egy bemelegítő kis adag pho után a másodiknak is valami marhahúsos fogást kértem, itt is képeskönyv van, a srác meg elég nehezen kommunikál, de azért próbája rugalmasan kezelni a helyzetet meg én is. Nem voltam nagyon elragadtatva az ebédtől, de hát ez is egy tapasztalat. Az 5929 forintban már a szervizdíj is benne van. Nem tudom, hogy már 100 (? ) vagy 500 (? ) vagy mennyi vietnami étterem van, de nyilvánvalóan nem jött ide 100 vagy 500 jó, autentikus szakács, hanem valami szerencsét próbáló vándorlegények vagy vándorleányok. Ahogy régen a kínaiak özönlöttek el minket, most a vietnamiak. Bár a kínaiakról pontosan tudtuk, hogy hol van a budapesti Chinatown, azt nem tudom, hogy hol lehet a Viettown. Hát ez van, lakosságcsere zajlik az egész világon, néha látványos, néha nem annyira. Felejtsük el azt a híg szöveget, hogy az ittlévők csak vendégmunkások meg egyetemisták, aztán majd hazamennek, mert ezek nem azok. Itt laknak, élnek, aztán vagy továbbállnak vagy nem. Amúgy meg nincs velük semmi gond. Országunk lakóinak száma nemrégen 9 és félmillió alá csökkent, valakinek csak lakni kell majd az üres házakban ezután is, gondolom.

Akkor ehetek, meg értékelhetek. Direkt valami kacifántosabb (és kicsivel drágább) pho-t választottam, fantázianeve Taumi-pho, a dohszagú pincében nincs más vendég, a pultban egy viszonylag morcos és idősebb vietnami (nak látszó) nő ül, megállapítom, hogy nagy itt a fluktuáció, itt mindig más van, de hát a vietnamiak vannak már itt sokan, van miből, kiből. Ő a mindenes, egyből hátramegy a konyhába tevékenykedni, aztán összedobja a nem is tudom, mit, de ettem már ennél rosszabbat is. A leves kis rákok tömegsírja. Tettem bele a végtisztesség kedvéért némi chilit is, aztán meg is ettem a nagyrészét. Nem vagyok elragadtatva, de nem is vagyok hálátlan, mert egy jó meleg levessel azért könnyebb továbbsétálni a nagyváros vadonjában. Rekmán Tabrogán osztrogót krónikás és utazó ügynök szerint a magyarok mindig is pho-t ettek Levédiában meg Etelközben is, ezt a szokásukat Kelet-Ázsiából hozták, ahol még nem is létezett akkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

. . ) segítséget nyújtanak rászoruló embertársaiknak az állam helyett, nagyon felértékelődik egy-egy emberi kezdeményezés, szervezet, amely segít, szolidaritást vállal az elesettekkel, mellszélességgel melléjük áll. Tegnap a Budapest Bike Maffia és a SALT Bakery együttműködésében nagy szendvicskenő délután volt, du. 14-től 18-ig rengeteg kenyeret megkentünk, megpakoltuk felvágottal, uborkával, salátával, ilyenkor rendes családok elhozzák sokszor a gyerekeiket is, akik kedvükre rajzolhatnak, írhatnak üzeneteket a becsomagolt szendvicsekre, amiket rászorulók kapnak a hidegben. És itt a SALT Bakery finom kenyerei viszik a főszerepet. A kenő, pakoló, csomagoló turnusok óránként váltják egymást, nem is egyszerű bekerülni ebbe a körbe, időben kell regisztrálni az interneten. Szóval. . . hányasra is értékelhetnék egy ilyen helyet és tevékenységet?

Ez nyilván pozitív jelként értékelhető. A helynek 3 ukrán fiatalember a tulajdonosa, és a pultban is 2 ukrán pincér szolgálta ki a vendégeket. Az egyikük jól, választékosan beszél magyarul is. Több asztalnál is ukrán vendégek voltak, ezek szerint az ő köreikben már körbement az információ, tudomást szereztek a hely létezéséről. A beltér japán hangulatú, a fehér az uralkodó szín, csinos kis hely. Van egy nagyobb, 8 személyes asztal a bal oldalon, míg a jobb oldalon 2 db 2 személyes asztalka, valamint a pult előtt egy könyöklő, de azt a pincérek ismerőse, egy "bennfentes", szóval nem vendég lány foglalta el laptoppal. (Lehet, hogy ő is alkalmazott). Az asztalok összeérnek, a helyszűke miatt a belső székekhez úgy kellett bepréselni magát az embernek. Az árak szerintem magasak. Úgy általánosságban Budapesten a sushi szerintem egy túlárazott étel, mivel trendy és népszerű lett, de itt még a többiekhez képest is drágább ételekkel találkoztam. A 8 db-os rollok ára 5180-6180 Ft között alakul, a sushi szettek 20-30ezer Ft-ba fájnak, 2 db-os Gunkanok 2480-3480 Ft, a Miso Ramen 4680 Ft, hát, nem semmi árakkal dolgoznak! Minderre még +12% kötelező szervizdíjat számolnak fel. (Ehhez képest egy beharangozóban úgy írtak róluk, hogy "elérhető áron" vannak az ételek, szerintem ez egyáltalán nem reális. )
Valahogy nem volt most hangulatom a sushihoz, de szerencsére van pár más étel is. Csirke Karaage lett a választásom, ropogós bundában csirke darabkák édes-csípős szószban, sima ragacsos rizs körettel, ecetes uborkával. Az ételekre rengeteget kellett várni! (több mint 40 percet! ) A konyha túlvállalta magát, több online futáros rendelésük is bejött párhuzamosan. Szerintem ezt illett volna ELŐRE jelezni a vendégeknek, de ez elmaradt. Igaz, a végén elnézést kértek. De akkor már ugye késő volt, kész helyzet elé lettünk állítva. Egy komolyabb helyen ilyen esetben a minimum, hogy adnak valami kompenzációt a hosszú várakozás miatt, pl. egy ajándék desszertet vagy italt, vagy esetleg a szervizdíj elengedése vagy árengedmény is szóba jöhetett volna. Itt semmi efféle nem merült fel. Az angolnás Golden Dragon Roll (6280 Ft)-nak nagyon intenzív volt a szaga, ez engem inkább taszított, mint vonzott. A kis üveges 2 dl-es Pepsi Max 880 Ft. Összességében 4 pontot megadok, mert az én ételem finom volt.

Aztán volt némi ráncfelvarrás, újrafestés, és 2025-ben valamikor megnyitott a Pecsenye és Pityóka, rövidítve PePi bisztró. Tetszett, hogy itt próbáltak kreatívabbak lenni az étlap összeállításánál, de persze azt is figyelembe vették, hogy ne kelljen órákat várni az ételekre, mert ezen a környéken hétköznap ebédidőben a sok irodaházból kicsődülnek az irodisták, akiknek az ebédszünet rövid, ugyanakkor mivel már reggel óta dolgoznak, bizonyára megéheztek. De rajtuk kívül a környékbeli fizikai munkások, építkezéseken dolgozók is megjelennek. Arról már korábban írtam, hogy itt a Haller utcában jó pár ilyen-olyan étkezési lehetőség van: több menza, kifőzde, gíroszosból tudok hármat, kínai, illetve vietnámi gyorsétterem, kézműves burgeres, de elég vegyes a színvonal, és ha valami új és jó érkezik, arra itt van felvevőpiac és kereslet. A PePiben az egyik főétel a pityóka, ami egy egytálétel, héjában sült burgonya az alapja, amelyre többféle ragu/mártás/feltét kerülhet. Chilis-babos, mézes-mustáros csirkés, BBQ tépett húsos, gíroszos, székely - pirított szalonnás, tejfölös, árban 2190-2890 Ft között. A másik nagy ételcsoport a "pecsenye", sült hurka és kolbász, tarja, oldalas, darabra, illetve dekára kimérve, mellé köret, kenyér, savanyúság, szószok. Vannak különböző menüajánlatok, én ezek közül választottam egy szál sült kolbászt, mustárral, csemege uborkával, jó vastag szelet házi kenyérrel (1850 Ft) - ezt úgy hívták, hogy kolbász-kombó. Jól mondta egyik kollégám, hogy itt a húsoknak tényleg hús ízük van, nem tápos, nem műízű, nem adalékos. A desszertek közül fahéjas-tejfölös túrógombóccal zártuk a korrekt ebédet (690 Ft/2 db). Részben környezettudatos hely, papírtálcán, illetve papírtányérban kapod az ételt, amit fa evőeszközzel ehetsz (én ezt amúgy ki nem állhatom), a savanyúságok és a desszertek viszont eldobható műanyag dobozban voltak. Nincs kötelező szervizdíj. A beltér egyszerű, puritán. Lehet helyben enni 2 x 4 személyes bárasztalnál, ill. könyöklőnél. Legközelebb a véres hurkát és a lila párolt káposztát is meg fogom kóstolni.

Az előttem szóló igen alapos történészek már leírtak mindent Bartók Béláról, a magyar legendáról, a román legendáról, és hát tényleg hányatott a mű sorsa, nem ide készült, nem ennek készült, de mégis csak jó lesz ez valamire alapon, nevezzük át, oszt mondjuk azt, hogy ez itt az. Tipikus magyar szobortörténet, meg a történelmi zavarhullám is benne leledzik. És meg egy harmadik típusú hülye vagyok, nemek az jutott eszembe, hogy a Semjén-féle világkiállítás szobra is lehetett volna, némá, hát nekünk ennyi rekordagancs akad az erdeinkben, gyere külföldi vadász, mészároljál kedvedre, a teríték, az elbírálás után a kasszánál lehet fizetni, tetszőleges valutában.