Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

És nevéhez, profiljához illően a kínálat fővonalát a komoly húsételek jelentik, steakek, bordák, burgerek. Mi viszont valami könnyebbre vágytunk, ezért rántott csirkemell rudacskákat kértünk hasábburgonyával, coleslaw salátával és a mártogatáshoz mézesmustáros szósszal. Gondoltuk, ez is eléggé amerikaias. A kedves fiatal pincér korrektül jelezte, hogy a nagy forgalom miatt 35 percet kell várnunk az ételre. Szerencsénkre az étteremmel szemben éppen árubemutató reklámozás folyt, többek között kész sajtkrémet kóstoltattak kukorica chipsszel, így kimentem és bevittem az étterembe két kis papírtálcán a kóstolót, hogy ne éhezzünk, amíg megjön a csirke. De nem kellett volna valami ilyesmit magának az étteremnek kínálni, amíg várunk? Nem olyan nagy munka kis tálkákba chipset, ilyesmit belerakni, aztán rágicsálhat a vendég. Abban viszont dicséretes a teljesítményük, hogy két perccel a saját vállalásuk előtt megérkezett az étel, nekiláthattunk falatozni. Az adag jókora volt, nem is sikerült mindet megennünk. Ám nemcsak a mennyiség miatt, hanem mert a csirke és panírja teljesen íztelen volt, semmiféle fűszerezés nem érződött rajta. Íznek maradt az édes saláta és az édes mustár. Ennél azért 5490 forintért többet vártunk volna. Legközelebb talán kipróbálunk valami komoly húsételt náluk, ami inkább a specialitásuk. Addig ez nekünk csak hármas.

Nem bámészkodtunk hát kint sokáig, gyorsan bementünk. Na, püff neki, odabent is minden szürke, ráadásul enyhén megvilágítva. Kinéztünk a kerthelyiségbe is, amely egykor barátságos, kockás terítős vendéglői hangulatot árasztott, most szürke börtönudvar, de legalább napsütésben. . . Nem vágyom én a tőlünk idegen távol-keleti túlszínezésre, de ez azért a ló nagyon másik oldala egy étteremben. Ám éhesek voltunk, és olyan sokan dicsérik a neten a főztjüket, meg az ételszállítók is egymásnak adták a kilincset, csak jó lehet, ezért maradtunk. Gyorsan kértem egy pohár sört, mert már szomjan haltam a korai melegben. Kiderült, hogy hiába szerepel az étlapon a csapolt sör, még sincs, mert elvitték még a csapot is. . . Gondolom, nem csináltak elég forgalmat a sörgyárnak. Ok, kértem egy üveg Asahi sört. Megkaptam, nem volt elég hideg. A második már igen. A párom csak egy levesre vágyott, és mivel a Padthai wokbárokban nagy kedvence a Tom yum leves csirkével, itt is ezt kért. Nagy csalódás volt! Ízetlennek és hígnak mondta. Igaz, nem is került csak 1300 forintba. Reménykedve kért egy Wonton levest is. Hogy milyen volt? Lásd, mint fent. Én nagyobb szerencsével jártam, a választott marhahúsos udon tészta ízletes volt, de a hús inkább csak jelzés értékkel szerepelt benne. Kétségtelen, ez sem került sokba, mindössze 3200 forintot fizettünk érte. Az ár-érték arány tehát mondhatni rendben volt, csak mi jobban szeretjük ezt egy magasabb szinten tapasztalni. Végül alig több mint 8000 forint volt a szervízdíj nélküli számlán. Adtunk hát borravalót. De ezt az egész nosztalgikus pesterzsébeti ebédelésünket nem ilyennek reméltük!

Az MTA székháza, a csodálatos neoreneszánsz épület azonban évtizedekkel később, 1862-1865 között épült fel. Akárhogy is, a jubileumi programok jelenleg zajlanak, s ennek keretében lehetőség nyílik arra, hogy előzetes regisztrációt követően ingyenesen részt lehet venni egy nagyon részletes, informatív és mondhatni egyedülálló vezetéses épület és gyűjtemény bemutatáson. A látogatás a 3. emeleten kezdődött az alapító Széchenyi mellszobránál. Ezt követően több teremben láthattuk a legnagyobb magyarjainkat a jól ismert festményekről, a teljesség igénye nélkül Kölcsey, Deák, Vörösmarty képei köszöntek vissza, amelyeket egykor az iskolai tankönyvekben is láthattunk. A következő hatalmas csarnokbantöbbek között a monumentális Civilizáció festményt ismerhettük meg, ahol a görög istennőre emlékeztető nőalak egy olyan pajzsot tart a kezében, amin az MTA címere látható. Ebben a teremben még érdekesség volt, hogy több olyan alig ismert hölgy portréját láthattuk, akik jelentős mecénásai voltak az Akadémiának. A festmények után a könyvtár válogatott büszkeségei közül tekinthettünk meg többet. Fantasztikus, hogy ezek a több száz éves, felbecsülhetetlen értékek megmaradtak a nemzetünk számára. Mátyás király eredeti Corvina kódexe mellett az az eredeti okirat keltette fel különösen az érdeklődésemet, amelyben a szécsényi országgyűlésen 1705-ben II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választották. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a kiállítást, igazán érdekes volt!

Ha idejössz, gondoskodj előre a helyről, mert hiába a jelentéktelen külső, rendkívül népszerű a hely és már elég régóta, tartósan. (Ld, értékelési előzményeket) Szóval, átlaghétköznap vacsora, de minden asztal foglalt, rajta papírkával, névvel. Amúgy a galérián ehetsz vagy a járdán. Mi fent kapunk helyet, semmi különös. A kiszolgálás nagyon jó, kedves, barátságos, a kínálat elfér két papíron, ráadásul előkóstolók voltunk, azaz most változott éppen a menü, és mi voltunk az első próbagyomrok. Persze a főattrakció maga a gulyás, ami tulajdonképpen egy rámen, de a legeslegjobb fajtából. Nincsenek jelzőim, beledugtam volna a fejem, mint marha a Hortobágyon a vályúba, és csak ettem, ettem volna boldogan. Az enyém rákocskákat is rejtett, a haver meg vegetáriánust kért. Mindent megért! A másodiknak a gyöngytyúk-kolbász volt az egyik áldozat, a vörös marha meg a másik, cuppogva faltam, közben mentás gin-tonicot lefetyeltem hozzá, így szép, kerek a világ! Persze aztán a sós karamellás desszertnek se tudtunk ellenállni, mert minek is kéne ellenállni, itt a legnagyobb badarság lenne, tehát feltettük a koronát a vacsira. Nehezményezem, ha már egyáltalán valamit kéne nehezményezni, a túl hangos zenét. Mindketten úgy találtuk, hogy már túl hangos, dübörgő, nyomasztó, kiabálni kell, ha szólni akarsz a másikhoz, ezt talán nem kéne. De ezzel együtt még nagyon ötös a hely, az erényei sokkal többek! A kettőnk vacsorájáért kb. 40000 forintot fizettem, szervizdíjjal és borravalóval együtt.

A tabletes rendelést elengedtem, a KFC-s applikációt nem töltöttem le telefonra. A pultnál szerencsére felbukkant egy fiatalember, de hamarosan kiderült, hogy nemcsak nem magyar, de ráadásul újonc, aki nem igazán volt képben sem a KFC termékpalettájáról, sem a kassza kezeléséről. Ezért szólnia kellett a kisfőnöknek, aki a konyhában rendezte a csapatot, ő történetesen indiai volt. Magyarul pár kulcsszót tudtunk egyeztetni, de aztán átváltottunk angolra. Így sem volt egyszerű a rendelésfelvétel, de aztán közösen megoldottuk, kitaláltuk. Amiket vettem: BSmart sajtburger (1390 Ft), ehhez kis adag sült burgonya és újratölthető gépi üdítő jár. 10 db csirkecomb (5600 Ft), 8 csirke strips (2750 Ft), Bucket fries nagy adag kosaras sült krumpli (1350 Ft), csoki shake (950 Ft). Elviteli díj +100 Ft, kérdés nélkül adtak rendes füles szatyrot. A papír szívószál szétolvadt a shake-ben. Meglepően gyorsan elkészültek az ételek. A minőség a szokásos. A csirkecomb korrekt, a hasábburgonya nagyon gyenge, nem ropogós, sótlan, íztelen. A shake-et be kellett tenni egy kicsit a mélyhűtőbe, mert nagyon folyós. Összességében 3 pont, de továbbra sem lesz törzshely. A hazánkban működő amerikai street food láncok közül szerintem a KFC a leggyengébb színvonalú.

Hát lehet, hogy nem örülnek egymásnak annyira, és közben az is eszembe jutott, hogy hopp, egy-két nappal korábban meg ott fent ettem éppen aztán ide se írtam. Hát, annyira nem volt fontos Szóval, hétköznap, déltájt. Bementem, nem bökdöstem a falon, hanem face to face kértem. Elég ingerült volt a lány, talán megzavartam valamiben, bár milyen lehet ott vendég nélkül sokat unatkozni? Szóval Tom Yum leves lett ebből, méghozzá garnélásat kértem. Azt hiszem, 3200 forint körül eladó az ilyen. Ülsz, sorszámod van, vársz a hívó jelre, mint az urológiai rendelésen. Szám villog, mehetsz kiszolgálni saját magad, a fene se ellenőrzi, hogy ki vette el kinek a kajáját. De sok választék nem volt, és a saját Tom Yumomat vittem, gombák úsztak a folyadék tetején, a mélyben meg elhunyt rákok. Amolyan minden tekintetben közepes élmény, de ha nem lennénk ennyire elkényeztetve jó ázsiai éttermekkel, lehet, hogy jobban becsülném én is.

Ez a hely sosem volt minőségi, évek után próbáltam ki újra. A szolgáltatás ugyanaz.

"külső zabáló munkatársak", hogy karbantartsuk az adatbázist. Szóval ma beültem kb. ebédidőtájt, kongott az ürességtől, hárman-négyen lézengtek a sok asztalnál. Egy ázsiai lány és egy ázsiai fiú szolgál fel, ellentétben más Buddha-egységekkel, itt elboldogulnak a nyelvvel valamennyire, étlap a szokásos, a sorszámozott, 33. Pad kea mao-t kértem kacsahússal, meg valami zéró kólát. Frissen készül, várni kell. Jött is, gusztusos volt, az íze tulajdonképpen nagyon jó minden ilyennek, akárhogy is hívják, viszont kacsahúst sehol nem találtam benne. Nem reklamáltam, mert,. akkor mi van? Amúgy ez egy fafülgombás tészta, és mint olyan egész jó. Viszont arányaiban nagyon drága. Eléggé kisadag, és minden ilyen fogás 5000 forint felett van. Ilyen ízélményt 2-3000 forintért is találsz máshol, ha ügyes vagy. Szóval, kólával meg szervízdíjjal együtt 7571 forintot fizettem egy szerény adag kajáért egy pláza teraszán, és ez rossz üzlet. A lány kedves volt, a hely új, nem lelakott még, szóval ennyi az élmény.

A bejárat előtt van egy nyitott, napfényes terasz, valamint egy nagyon kicsi, szűkös beltér, amely helyi fogyasztásra korlátozottan alkalmas. Értem ezalatt, hogy a fal mentén van egy könyöklő, viszont mögötte állnak sorban az emberek fagyiért, és így már kb. összeér az emberek háta. A terasz viszont kellemes. Saját készítésű kézműves fagylaltot árusítanak, amelyet dekára mérnek le. Többféle mentes fagyit is készítenek, melyet TM, GM jelzésekkel jeleznek a címkén. Néhány izgalmasabb íz-kombináció: körte-karamell, joghurt-barack-maracuja, áfonyás sajttorta, Croccantino (fahéj, meggy, kesudió), Rákóczi túrós, répatorta, karamellás keksz. Több, mint 20 féle íz van. Én a citromtorta és a Melody fagyikat kóstoltam, ez utóbbi Ricotta, pisztácia, narancs és gluténmentes. Mindkettő finom, meggyőző volt, talán egy árnyalattal lehetne volna karakteresebb. A képen látható adag 936 Ft volt lemérve dekára, kb. 5 dkg. A sütemények frontján az újhullámos vonal a meghatározó, franciás stílusú monocake-ek, mousse félgömbök, többféle gyümölcsös kombináció. 1850 Ft volt a legtöbbnek az ára. A hagyományos klasszikus ízek kedvelőinek a Sacher torta felehet meg (1690 Ft). Vannak mentes sütik is (1990 Ft). Érdekesek a házias piték, almás-mogyorós, mandula-meggy, étcsokis-szilvás. Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy én az ételekre, azaz fagyira, sütire is megadom az 5 pontot, de a többi körülmény miatt nálam az össz-élmény 4 pont.