Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Amikor az 1875-ös években gyűjtést szerveztek a templom felépítésére, a kezdeményezés mellé állt a kor ünnepelt sztárja, a nemzet csalogánya, Blaha Lujza is, aki személyesen énekelt és lépett fel az újpesti reformátusok templomépítési alapjának javára. Bent meg egyhajós, letisztult, elegáns fehér és barna színvilágú templombelső. A lábazatot és az oldalfalakat meleg tónusú fa lambéria borítja. Sokáig vágytam ebbe a templomba. Évtizedekkel ezelőtt életem szerelmét elragadta tőlem ez a piszok épület, a tündérlány kijelentette, hogy amit csinálunk az Isten előtt való bűn, majd bevonult a templomba vezekelni, szakított egy sokgyerekes családapát egy családból és vele tűntek el az életemből. Én meg hülyén ácsorogtam itt a templommal szemben sokat, hiába. Van ez olyan jó story, mint a Blaha Lujza. Na, de most bementem, nyitott templomok alkalma lengte be Újpestet, és elücsörögtem a padsorokban, hallgattam a templom meg a gyülekezet történetét és régi filmek játszódtak le a lelkemben. Ez csupán szubjektív, amit zagyválok, de hát a szlogen az élmények első kézből. Kinek mi az élmény. Egyébként érdekes hely, azzal az oszlopos előtérrel, van egy összetéveszthetetlen hangulata. Amikor a gyülekezet kiözönlik az istentisztelet végén, itt ácsorognak sokáig az oszlopok alatt a lépcsőkön, mosolyognak, barátkoznak, beszélgetnek. Hajj, régi idők

Olyan plusz elemekkel dobták fel a szeleteket, mint a balzsamecet, a rukkolás pestó vagy a szarvasgombakrém. Egyik ikonikus pizzájuk éppen a "Patate e tartufo néven futó krumplis-szarvasgombás különlegesség. A vegánok kedvence a Pizza Ricca, amelyre dupla paradicsomszósz kerül, majd rá gazdagon fekete olívabogyó, friss rukkola és oregánó, természetesen sajt nélkül. Az enyhén csípős, pikás Ventricina szalámit is sokan szeretik. Árban meglepően kedvező, az alap pizzák 550 Ft-ba, a Pizza Ricca 650 Ft, míg a prémium pizzák 750 Ft-ba kerülnek. Ezúttal a sonkás, rukkolás pizza mellett döntöttem (750 Ft), amelyet frissen sütöttek le a kért feltétekkel. Erre füstölt olasz nyers speck sonka került. Eredeti olasz alapanyagokkal dolgoznak, amelyek mellé vagy inkább elé vagy utána limoncellot vagy grappát (900 Ft/3 cl) is bedodbhatunk. Üveges sörök tekintetében a magyar kézműves vonalat a Rizmajer képviseli, az olaszokat a Birra Moretti, a Peroni és a Raffo Grezza, de Prosecco-t is kapni náluk (2290 Ft/kis üveges). Ha a terasz megtelik, még a galériaszinten leülve is ehetünk helyben, én ezúttal elvitelre vásároltam a pizzát. Most is remek zenét hallgathattunk, amíg vártunk a pizzákra. És közben megvilágosodtam, most tudtam meg, hogy a Pizzica a dél-olasz Pugliából származó, a tarantellához hasonló pörgős, gyors tempójú néptánc, amelyet olykor karddal táncolnak.

Korsó pils-típusú sör volt a látogatás célja, ez lett kifejve a csapból, és 800 forintért cserélt gazdát, én lettem az új tulajdonos. Egyébként nem volt rossz, besétáltam a teret, körülnéztem, mindenki barátságos volt, ez egy négyes, se jobb, se rosszabb.

Szóval, először találd ki, mit szeretnél. Én valamiféle hagymás sajtkrémet kértem bele, uborkát meg csírát is, meg sonkát, aztán még hagytam rábeszélni magamat a pirított hagymára is, nagyon hasznos ötlet. Jól becsomagolják, elvágják kettőbe, abszolút higiénikusan, kényelmesen eheted. Finom volt, aztán egy meggyes limonádét is hozzágondoltam, meg a végén hideg finomságot, esetünkben citromos-mákos desszertet. Jól elvoltam vele, közben beszélgettünk. A bagel megtöltve 2790, a limonádé 1690, a fagyidesszert 1490 forint volt. Hasznos, jó hely, ajánlható!

Többször belefutottam a hely ajánlásába, dicséretébe, többek között egy elismert gasztrokritikus részéről is, de utólag úgy érzem, ez inkább valami fizetett hirdetés, szponzorált tartalom volt, bár ezt nem igazán tüntették fel. A viszonylag nagy, nővényekkel körbekerített terasz kisebb beltérben folytatódik. A terasz szélén megállítótábla jelzi, hogy ott kell várni a személyzetre. Na, ha arra vártam volna, szerintem még talán most is ott állnék. Minden esetre inkább bátran bementem egyedül. Azon meg sem lepődtem, hogy a fiatal pincér hölgyek egyike alapból angolul szólított meg. A beltér bal oldalán a pizzakemence és a konyha részleg található, majd befelé egy szűkebb folyosó részben folytatódik. A két személyes belső kis asztalka elsőre jó választásnak tűnt, de később kiderült, hogy hátulról nagyon huzatos, ugyanis ott volt valami szellőző-hűtő rendszer, ami ha bekapcsoltak, kifejezetten hideg áramlatok érkeztek a hátsó asztalok felé. Az étlap és az itallap angol és magyar nyelvű, az angol volt előre rakva. Az étlap mindössze két oldalas, ebből 1 oldalt a Burrataknák (3290-3690 Ft között) szenteltek, ami a hely specialitása, 5 féle módon kínálják, helyi stílusokban, úm. Liguria, Umbria, Campania, Amalfi, Sicilia. A második lap 3 oszlopából kettőt a pizzák foglalnak el, melyek ára az átlagnál némiképp magasabb, 3990 - 5790 Ft közötti árszinten mozog. Az étlap árait +13%-os kötelező szevizdíjjal fejelik meg. A legolcsóbb ital a szódavíz, amelynek decije 190 Ft-ba kerül. A 3 féle desszert: a ház pisztáciás tiramisuja, a klasszikus tiramisu, valamint a csokis-sóskaramellás mousse, ezek előre elkészítve, a hűtőben műanyag tálkában várakoztak (2290/2390 Ft). Mint megtudtuk, a tulajdonosok a Nápoly melletti Bagnoliban helyi pizzamesterektől tanulták el a hagyományos nápolyi technikát. A pizzák 450500 °C-os kőkemencében, mindössze 90 másodperc alatt sülnek készre. A kerek pizza valóban tűzforrón érkezett, Marinara Extra pizza volt az én választásom (3990 Ft, valójában 4750 Ft fizetendő! ). Attól extra, hogy a paradicsomos alapra vékony lilahagyma, gomba, olívabogyó szeletek is kerültek, fűszerezése: oregano, bazsalikom és olívaolaj. Én a fűszereket nem igazán éreztem ki. A pizza közepe hajszálvékony, szinte átlátni rajta. A vastag, részben feketére égett szélek üresek maradtak, még paradicsomszósz sem került rá 2-3 cm szélességben. A szósz nagyon vékony volt, alig érezni. Az asztalra kitett késsel nem lehetett elvágni a pizzatésztát. Összességében nagyon spórolós volt szerintem ez a pizza. A mosdó szűkös, a WC ajtót nem lehet bezárni, nincs kéztörlő papír vagy törölköző, csak a gépi szárító. Összességében 3 pontra taksálom a helyet, de ajánlottra teszem, hátha másnak jobban bejön.

A kiszolgálás sem volt különösebben figyelmes, összességében pedig hiányzott az az igényesség és vendégélmény, amit egy ilyen látványosan felépített helytől várna az ember.

Monumentális épület, mégis, aki arra jár, ezt nem feltétlenül érzékeli, mert az utcafronti rész építése óta eltelt 185 év alatt szorosan körbefonta a város. Fotózni is nehéz, annyira nincs a szűk utcában rálátás. A belső udvarokat közrefogó három részből álló hatalmas épületegyüttest széles átjárók kötik össze egymással, de ezek sosem voltak közhasználatúak, kezdetektől fogva csak az intézmény dolgozói és az ügyet intézők haladhattak át rajtuk. A Vármegyeháza azonban, ha ritkán is, időnként mégis látogatható. Nekünk például most, a Kulturális Örökség Napjaira meghirdetett vezetett sétán sikerült bejutnunk, és elmerülnünk a korhűen megőrzött reformkori hangulatban. Nem csoda, hogy a nagy történelmi elődök után, akik megfordultak itt, ebben a hiteles díszletben forgatták 1966-ban a Kárpáthy Zoltán című klasszikus történelmi film egyes jeleneteit. De már ennek is 60 éve! A Városház utcai főbejáraton belépve az oszlopos díszudvarba jutunk, ahol időnként szabadtéri kiállításokat vagy koncerteket rendeznek, amelyek alkalmával szintén betekintést kapnak a látogatók az ország egyik legszebb klasszicista épületébe. Innen továbbhaladva érjük el a középső, időrendben elsőként elkészült épületszárnyat, amelyet Hild János tervezett, és már 1811-re elkészült. Itt vannak a leglátványosabb helyiségek: a megyei közgyűlés tanácskozásainak helyet adó, eredeti formájában fennmaradt díszterem és az egykori börtönkápolna, amely ma könyvtárként van berendezve. Ez önmagában is látványos, különösen mert a felsőbb polcokon sorakozó hatalmas kötetek valójában megint csak egy filmforgatásra emlékeztetnek, a Hídember díszletei voltak. Az igazi csoda viszont az ablakokról köszönt ránk: Zsellér Imre üvegfestő, Róth Miksa egyik tanítványa készítette a kis rabkápolna díszes ólomüvegablakait, amelyek a Pest vármegye életében jelentőséggel bíró családok, valamint a megye címereit ábrázolják. De van még itt számos érdekes látnivaló, érdemes hát élni a kevés lehetőséggel, amikor meg lehet nézni őket.

Ez nem gátolta meg a tulajdonosokat abban, hogy nyissanak egy újabb hasonló zsánerű, de szolidabb büfét. Helyileg a Vígszínház közelében vannak, szomszédságukban a buszmegállón kívül magyaros önkiszolgáló étterem, ázsiai vegyesbolt, kávézó, dohánybolt, biobolt található. A környékbeli bulizókra, fiatalokra tervezve minden nap hosszú nyitva tartási idővel működnek, délelőtt 10. 30-tól egészen este 10-ig. A nevükkel ellentétben nem görög gíroszt árusítanak. A beltér egyszerű kialakítású, hosszúkás elrendezésű. A bal oldalon a hosszú kiszolgáló pult, majd az italhűtő után a belső részben van pár asztal a helyben étkezők számára. A falat néhány jellegzetes görög tájkép posztere díszíti. Egyediség nélküli gyorsbüfé ez, minden tekintetben. Az árak az átlagnál kedvezőbbek, az adag bőséges. A gírosz tál 2700 Ft-ba került, ebben már benne volt a dobozdíj, a műanyag szatyor, a műanyag evőeszközök, valamint a pita is. Újabban több helyen azt tapasztaltam, hogy a pita nem "alapfelszeltség", hanem pluszban meg kell venni. A pita 1990 Ft. Vegák számára falafelt kínálnak, bár ezt a pultban éppen nem láttam, hogy valóban volt-e, az étlapon szerepelt. A gírosz itt csirkehúsból készül, egy nyársuk van. Megfigyeltem, hogy nem a nyársról szedte le a kiszolgáló férfi a húst frissen, hanem korábban leszedett húst vett elő alufóliából, majd azt dobta fel a vaslapra rásütni pár percet. A mirelit hasábburgonyát frissen tette be a fritőzbe sülni. A zöldségek frissnek tűntek, de csak saláta, paradicsom és lilahagyma volt, más nem (pl. lehetett volna még lila és/vagy fehérkáposzta, uborka). A joghurt öntetet tzatzikinek nevezték, de uborka nem volt benne, csak görög joghurt. A csípős öntet opcionális itt is. A gírosz mellett néhány egyéb ételt is tartanak, nem sokat. Láttam egy árválkodó sült hekket a pultban salátaágyon pihengetni, szomszédságában 2 db rántott sajt, valamilyen csirkecombos, paprikás, burgonyás étel egy tepsiben, illetve 2 szelet mátrai borzaska féle hús. A hasábburgonya mellett választható köretek rizs, illetve tarhonya. Kb. 1 adagnyi görög saláta is maradt (1000 Ft). A történelmi hűség kedvéért fontos megemlítenem, hogy mindez este fél 10 magasságában, hétköznap történt. A kiszolgáló férfi Koszovóból jött ide dolgozni, valamennyire tudott magyarul, megértettük egymást alapszinten. Tipikus 3 pontos hely. Wolt futárszolgálattal dolgoznak.

Vicces, hogy az egyszeri halandó ott jön-megy a nagytemplom előtt, mutogatja, hogy sok pénzt áldozna az istenek oltárán, aztán ezért vagy bejut, vagy nem. Na, most sikerült. Itt még csak azt sem mondhatom, hogy a sok pénzzel a számtól vonom meg a falatot, mert épp ellenkezőleg, a számba vonom! Tehát a helyzet felmérése után, némi beszélgetést is megengedve a pultban lévő úrral, úgy döntöttem, hogy leves is lesz, az a bizonyos thai, meg hát akkor hortobágyi palacsinta. A fizetés 10 ezer felett, de hát én ennek az embernek borravalót is adok, az biztos! Kis berregőmmel reménnyel teli várom a hívást, alig akad lézengő vevő, hétköznap délután van. Aztán berreg, fütyül, igyekszem hamar kiszolgálni magam, leülök, kedvvel eszem. Ez olyan élmény-kaja. Nézem az embert a pultban, ő is engem néz, szemével bíztat, tekintetével kérdi, hogy hogy ízlik? Elmajszolás után visszamegyek, és finom jelzem, hogy emlékeim rémlenek a Texturából erre nyugodtan mondja, hogy persze, határozottan emlékszik rám, vannak arcok, amiket nem felejt. Én meg csak nézek, hogy hááá, annyi vendég közül? Na nézzenek már oda még ilyent! Szóval, jó kaland volt ez, remek bekóstolás, ajánlanám a helyet bárki érdeklődőnek!