Volt idő, amikor csak én voltam magyar az étteremben. De angolul kitűnően elboldogulsz a lányokkal, amúgy meg körülöttem mindenki ukránul beszélt. És ahogy ZigZag is említi, nekik külön speciális ételek is vannak, nem csak az étlap. Na, akkor az étlap. . . meglehetősen szűkös a választék, hát itt nem kínálnak mindenféle ezt meg azt, itt valamilyen vonalra szakosodott a konyha. A felszolgáló lányok egyébként kedvesek, helyesek, segítők. Magától adódott hogy én itt borscsot fogok kérni, meg az is, hogy kijevi csirkét fogok is, nyilván kérhetnék új-zélandi bárányt is, de azért nem ukrán étterembe mennék. A borscs full-extrás, pazar, minden jóval ellátott, ilyen mannát esznek az ukrán istenek. A kijevi csirke. . . na, az már egy még nagyobb dobás, sohasem gondoltam volna, hogy szarvasgombás krumplipürét eperrel fogok enni, ez még lehetne akár a fújmiez-kategória is, de működik, nagyon finom! A körtealakban kidolgozott csirkecsoda meg egy másik szuperlatívusz, ha jól érzékeltem, kis almaágyon. Szóval álomkaja, és bevallom, az egyik legolcsóbb ebédet ettem itt, mert hát így van az ember ellátva, a borscs, a csirke meg a szervizdíj 11000 forint volt, tekintve a minőséget, egyáltalán nem tartottam drágának, további evésekre nagyon méltó hely ez, széles minőségi magyar borkínálattal, amit most kihagytam, mert csak az ukrán főzetre voltam kíváncsi.
