Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Kínálnak például fésűkagyló-ceviche-t zöld almával, uborkával és chilivel, tonhal-tatakit szezámmaggal, guacamole-val, szójakaramellel és kukorica-tacoval, vagy Josperben grillezett polipot bergamottal, naranccsal, grapefruit-tal. A séf a brazil-portugál származású André Bicalho, aki megjárta a világ számos fine-dining éttermét. A Cut&Barrel-ben délamerikai-baszk kontakt konyhát visz. Több, mint húsz kiemelkedő magyar, francia és újvilági bort tartanak, melyek közül tízet poharaznak is. Tartanak négy kraft sört, szép számú prémium töményitalt, készítenek klasszikus és signiture koktélokat. A kiszolgálás több, mint kifogástalan. A felszolgálók kommunikatívak, udvariasak, szívélyesek, motiváltak, segítőkészek. Fogadófalatként saját készítésű érlelt szalámit kaptunk csúcsminőségű kenyérrel. Megkóstoltam tiradito-t, ami egy perui specialitás nyers halból, mondhatnánk, hogy ceviche, hiszen a fő komponensek, a hal és citrusok azonosak, de azért vannak fontos különbségek is. A tiradito esetében a citrusos mártás tálalás előtt kerül a halra, míg, ha ceviche-t készítünk, akkor jóval korábban. Másrészt a ceviche-nek majdhogynem szükségképpeni hozzávalója hagyma, a zöld koriander és a chili, ellentétben a tiradito-val. A lényeg persze az, hogy a fogás pazar volt, üde és vibráló. Kóstoltam egy remek gomba-kompozíciót s nem hagytam ki ház nyitás óta étlapon levő specialitását, a sertésvariációt, melynek keretében ropogós bőrű malaccsászárt kaptam, malacpástétomot és cochinita pibil sült tésztafalatot. Impozáns tálalás, remek állagok, izgalmas ízek.

tartók és tányérok, miközben az árak alig különböznek egy szokásos vietnámi büféjétől. Kellemes távolkeleti popzene szól a háttérben. A Lotus azon egyre gyarapodó távol-keleti éttermek egyike, amelyeknek a fő iránycsapása a vietnámi konyha, de a választékot kiegészítik japán és thai fogásokkal, mi több, bekerült a választékba a koreai kimchi és a kínai wonton-leves is. Kínálnak többek között többféle nyári tekercset, különleges salátákat, tom yum levest, tempurázott ételeket, pad thai fogásokat, wokételeket sercegő öntöttvaslapon, thai stílusú hotpotot, sushi-különlegességeket, ragacsos mangós rizst, sült banánt és mochi-t. Figyelemre méltó a távolkeleti italkínálat, főként a teaválaszték. Heinekent csapolnak, palackban Dreher és Heineken kapható. Készítenek koktélokat, a tömények között akadnak prémiumtermékek is. A kiszolgálás kedves, barátságos, a felszolgáló nem beszél magyarul. Szervízdíjat nem számolnak fel. A tavaszi tekercs élvezetes, középen ferdén kettévágva, négy darabban tálalják. Mellé a szokásos édesített, hígított halszószt adják, amiben faragott zöldségszeletkék kerültek, a tányért répa- és káposztaforgácsokkal díszítik. A gyoza helyenként túlsütött, amúgy ízletes, szójaszószt hoznak hozzá. Az angolnás maki sushi korrekt. A gyömbér a szokásos minőség, a wasabi betölti a funkcióját, de nem kiemelkedő. A nagy adag pho tényleg nagy adag, jó ízű, kellően koncentrált, benne a szokásos rizstészta, marhahússzeletek, valamint meglepő módon lilahagyma. Nem hiányzik belőle a zöld koriander sem. Citromcikket adnak mellé, továbbá babcsírát és chilis-ecetes fokhagymaszeleteket. Meggyőző produkció.

Mert ugye vegetáriánus, azaz húst nem tartalmazó pizzát nem nehéz készíteni, a pizzák alapját jelentő Margheritában eleve nincs hús, de sajt nélkül már nagyobb kihívás jó pizzát készíteni. Ma már készítenek sajtos variánsokat is a vegán pizzák mellett, legalábbis a honlapjuk szerint. Múlt hónapban jártam náluk másodszor, söröket kóstoltunk, de ettünk remek focacciat is. 5 pont egyértelműen.

A beltérben élő növényfalak, kortárs képzőművészeti alkotások és városi hangulatú dekorációk jelennek meg. Különösen érdekes az együttműködés Barakonyi Zsombor festőművésszel. Az ő graffiti ihletésű városképei szerves részét képezik a dekorációnak. Hack Barnabás az alkotások látványvilágát a tányérokon is igyekszik megidézni. Újabb lépés ebben az irányban a Majoros Áron szobrászművésszel való együttműködés. Köztéri szobrok mellett jegyez dekorációs tárgyakat is, pl PacMan témában. Ez jelenik meg egyes tányérokon. A minap jártam az étteremben harmadszor és kóstoltam néhány kulináris alkotást. Öröm volt látni, hogy a hely tartja a szintet. Csillagos ötös.

Hiába na, a libák varázsa Ilyenkor kit érdekel a kommersz étlap, persze, hogy a Márton napi kínálatot böngésztük. Én egy gyulai birspálinkával nyitottam, mert ha lúd, legyen kövér, azután a levesek közül a ragut és a maceszgombócos erőlevest választottuk. Itt volt némi kavarodás, a felszolgálók össze-vissza hozták ki az ételeket, nem volt egy konkrét személy, akihez tartoztunk, legalább négyféle ember vette fel a rendelést és szolgált ki, a levest például a pincér összecserélte, és még hamis információt is adott mellé, hogy mindkettőben van maceszgombóc. Mi meg helyrepakoltuk, amit kértünk. Megjegyzem, kitűnő leves volt. A libacomb is nagyon jól sikerült, a pároltkáposzta is, a sütőtökpüré meg ragyogóan szolgálta a köret szerepét. Utána természetesen újbort ittunk, erről szól a Márton nap, és meg voltunk vele elégedve. Én a végén még némi lelkiismeretfurdalással egy flódnit is bevállaltam fagylalttal, bár ezt nem szerepelt Szent Márton eredeti fogásai között. Kacérkodtam a sólettel is, libacomb helyett vagy után, de féltem, hogy túl sok minden lesz ez így. Nagyszerű vacsora volt, nem hibáztunk egyik választással sem, és szerdán este, megfelelő időben meg is történt ez a bizarr keresztény szertartás. De az Araznak meg libavacsorának azért ára is van, a gyulai birs, a mentes Szentkirályi, a gyömbéres liba erőleves maceszgombóccal és füstölt libamellel, a libaraguleves erdei gombákkal, a két adag ropogós libacomb sütőtökös rétessel, aszaltszilvás, marcipános pároltkáposztával, az újborok, a flódni birsalmafagylalttal meg a szervizdíj 36478 forint. A főúr kitűnőn tette a dolgát, a többi felszolgáló kissé egyenetlen teljesítményt nyújtott. Az étterem igényes környezet nagyon, jól érezheted itt magad.

Maga a hely is rendben van. Tiszta, rendezett, jó érzés leülni, és kényelmesen el lehet beszélgetni. Nekem az is tetszett, hogy a többi vendég is jófejnek tűnt. Volt élet a helyen, közben meg simán tudtunk beszélgetni a saját asztalunknál. Szerintem pont ettől jó egy söröző. Van körülötted egy kis nyüzsgés, amitől megjön a kedved maradni még egy körre. Az italválasztékra sem lehet panasz. Aki sörözni szeretne, talál magának mit inni, de koktélból és alkoholmentes italból is van választék. Ez jól jön, ha többen ültök be, mert nálunk például ritka, hogy mindenki ugyanazt inná. A hely hangulata is olyan, hogy ugyanúgy beugranék ide egy sörre hétköznap, mint egy hosszabb beszélgetésre a barátokkal hétvégén. Szívesen visszamennék. Leginkább az maradt meg bennem, hogy a pultnál tényleg kedvesek voltak, a hely tiszta volt, és jó volt ott ülni. Ha valaki a környéken keres egy sörözőt, ahol össze lehet ülni a barátokkal és nyugodtan beszélgetni egy ital mellett, annak szívesen ajánlom a Pingvint.

Az 1884-ben felavatott Keleti pályaudvar esetében ezeknek az épületbejárásoknak kiemelt programja a Lotz-terem megtekintése. Mi azonban most csak úgy magunktól besétáltunk a Thököly út felőli északi szárnyban lévő impozáns csarnokba, és álmélkodva csodáltuk Lotz Károly és Than Mór freskóit. A pályaudvar megépítésekor ez a 670 m2 alapterületű és 18 m belmagasságú csarnok, mert inkább az, mint terem, fogadta az induló utasokat. Volt hát mivel eltölteni a várakozás idejét, nézegethették az egy nagy és nyolc kisebb falfestményt. A freskók közül a sarkokban elhelyezett nyolcat Lotz Károly, az egy nagy, félkör alakút pedig Than Mór készítette, mindketten a 19. század második felének híres festőművészei, freskófestői. Nem kell hát ahhoz az Operaházba vagy a Nemzeti Múzeumba menni, hogy csodás műveiket láthassuk, elég egy pályaudvaron bebóklászni a hajdani pénztárcsarnokba. És hogy nagyszerű állapotban láthatjuk ezeket a műveket, az annak köszönhető, hogy a Keleti pályaudvar rekonstrukciójának keretében a Lotz-terem is szakszerű felújítást kapott 2006 és 2008 között. A Lotz Károly által festett képek címe: Háború és béke, A bányászat, A kohászat, Kereskedelem, A hídépítés, A posta, A földművelés, A jólét. A kilencedik freskó Than Mór alkotása, amelynek címe stílszerűen: A vasút allegóriája.

Így aztán persze, hogy elmentem, csendes óra ebéd után, egy 4 tagú külföldi társaság eszik éppen a terem közepén, én meg szerényen a falhoz húzódom hátul. Tényleg, mi határozza meg, hogy egy teljesen üres vendéglőben hová ülsz? Nem tudom. Szóval, felszolgáló jön étlappal, én kutat, keres, magyaros hely ez, együnk valami nehezet, nemzetit, vagy könnyed ízeket kérjek? Leves az nem nagyon lesz, az látom, ha kérek egy halászlét vagy egy gulyást, akkor már nem nagyon eszem valami nagy másodikat. Hát akkor a kommersznek látszó választékból legyen a csülök! Mikor ettem én csülköt? Talán még Oszkárnál a Berzsenyi utcában. Tehát sült sertéscsülök tepsis burgonyával, zöldségekkel. Italnak meg, hát a csapokból csak Dreher folyik, viszont van békésszentandrási Ogre üvegben. Azt. Kést azonnal kicserélték, már a beszélgetés közben. Léptem kettőt, hogy csináljak helyben egy-két fotót, de vihargyorsasággal ott termett az ital és az étel is. Ezt meg hogy? ? Már készen volt? Tudták, hogy jövök? Vendég alig, azaz már senki. Vannak még csodák. Eszegetek, iszogatok, közben jönnek az ötletek pincér úr által, ilyesmihez jó lenne az ilyen kenyér is meg talán egy kis mustár is És tényleg. Fontos lábjegyzet: a pincér leteszi a mustárt az ital alá, jobbra, közben halkan megjegyzi, hogy igen, tudja, a savanyúságot balra tálaljuk, de a mártásokat jobbra, ha nem hullott el még az emlékezete. Csak néztem. . . Magyarországon ilyen a vendéglátás? Csak a legjobb éttermekben fordul elő. Csülök kívül páncélos, ropogós, belül omlós vajpuha. Faragtam kedvvel. Fogyott az Ogre is. Észrevétlenül kezdődött a beszélgetés, nem tolakodóan, csak annyira, amennyit a vendég még lazán elvisel. Mesterien. Pár mondat, aztán már éttermekről beszéltünk, a régi Gundelről, a magyar hagyományokról, az ételeink nevéről, nekem meg csak úgy tátva maradt a szám. Szindbád beszélget így Vendelinnel Huszárik csodálatos filmjében. De itt én voltam a hálás tanítvány. A főúr közben egy kis papírlapból origamit hajtogatott nekem, itt van, mutatom, csak pár mozdulat, és kész is volt. Emlékezve az étlapra, fejeljük ezt meg egy desszerttel, madártej eperzselével. . . jöjjön hát. Eszem élvezettel, referálok is, közben bejön a flódni története, én meg a homlokomra ütök a megdöbbenéstől, hogy hát persze, flódni, az is van, azt akartam kérni, csak elfelejtettem. . . Nem baj, főúr elment és egy kis műanyag dobozzal tért vissza, itt egy flódni, a cég ajándéka. Hát csak pislogtam. Tényleg vendégnek néz, tényleg kiszolgálandó úrnak, és milyen ritka tulajdonság ez! Fizetek, készpénzt fogok adni, ez lehetőséget biztosít, hogy alaposan kifejezzem külön hálámat. De mi van, te paraszt, korholtam magam, fizetni akarsz az ajándékért? Micsoda tahó. És le is intettem magam sürgősen. Főúr a fejembe látott, hozta a számlát és fontos megjegyzésekkel látta el. Igen, van benne szervízdíj, és másra nem is tartanak igényt. Aztán negatív példaként emlegetett még valami pincért, aki elfogadta az ajándék italt, plusz még külön a borravalót is. Ez egyértelmű útmutatás volt. Fizetés úgy alakult, hogy csülök a hozzávalókkal 7990, egy Ogre 1890, madártej meg 2990 Ft. Amúgy ez inkább egy külföldiekre specializálódott hely, az egyes ételek újragondolása inkább az általános elfogadottság irányába hajlik, de megtartja valahogy mégis magyaros jellegét. Pincér úr bemutatkozott, névjegyet is kaptam, hát most meg vagyok vesztegetve, hogy jó véleményt írjak? Ezt egy szóval sem emlegettem. Vagy lehet a véleményem abszolút független is, minden elfogultság nélkül? De hát ezért járunk étterembe, nem?