Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Mindazonáltal a Top100 étterem között nem látni őket. Jó pár alkalommal jöttünk ide családi esemény megünneplésére, majd később ez kiegészült a decemberi céges közös vacsorák alkalmaival is. Idén nyáron egyszer tettünk egy gyenge próbálkozást, amikor szombaton ebédidőben jöttünk volna, bejelentkezés nélkül, hát, esélyünk sem volt. Elengedtük, mentünk máshová. Karácsonyra szerettem volna édesapámnak vacsora utalvány váltani a Kiskakukkba, nem lehet, nincs ilyen szolgáltatásuk. Sebaj, találtunk mást, szintén itt a közelben. A napokban hirtelen jött az ötlet, tegyünk egy újabb próbát, hátha. Ezúttal szerencsénk volt, kaptunk asztal előzetes foglalás nélkül is. A jobb oldali nagyterem zsúfolásig megtelt, a bal oldali kistermet is megnyitották, itt sikerült az utolsó előtti szabad asztalt elcsípni. A magyar vendégek mellett jelentős számú külföldi is van. Az étlap az évek során nem sokat változott, nem is lett hosszabb, ami nem baj. Tradicionális magyar ételek. 5 leves, köztük az ikonikus húsleves maceszgombócal (2390 Ft), 5 előétel, 2 tucatnyi főétel, ömlesztve, bélszínjava, borjú, jércemell, fogas, pisztráng, kacsa, liba, szarvasbélszín, töltött káposzta. A végén kissé meglepő, de káposztás cvekedli is (3990 Ft). A személyzet teszi a dolgát, kötelességszerűen, látszik, hogy olajozottan működik itt a gépezet, de olyan személytelen, felszínes az egész, nem figyelmesek, csak az idős pincér volt kedves. Az ételadagok nagyon kicsik, a levesek csészényiek, a hortobágyi palacsinta csak 1 db (3990 Ft! ! ), az ár-érték arány nagyon kedvezőtlen. Igaz, annyiban pontosítom, hogy volt olyan étel is, ami nagy adag volt, pl. a rántott Camambert 2 kerek db (4990 Ft), illetve a libacomb is testes volt (7490 Ft). Amikor a szomszéd asztalnál 3 koreai fiatal lány kirendelte a libacombot és a libamájat (5990 Ft), majd kértek volna mellé csapvizet, arra a pincér csípőből rávágta, hogy "no tap water", azért egy kicsit felrántottam a szemöldökömet. Ha nincs csapvíz, akkor vajon mivel főznek, mosogatnak, takarítanak itt? ? ? Kisstílű és röhejes. . . A napokban pont az jutott eszembe, indokolt lenne egy olyan szabály, hogy ahol szervizdíjat alkalmaznak, ott legyen kötelező kitenni egy kancsó vizet minden asztalra. A hortobágyi palacsinta tölteléke középszerű, a szósz finom, bársonyos, de nagyon kevés a mennyisége, a tejföl csak egy jelzésértékű pöttyentés. Máshol külön tálban hozzák. A kenyérre előzetesen nem kérdeztek rá, alapból nem hoztak, mire kérni tudtam és megkaptam, addigra jól kihűlt az étel. Pedig a kenyér minősége kifejezetten jó, kovászos, fehér, parasztkenyér jellegű. A desszert a ház specialitása, a Kiskakukk palacsinta (2590 Ft), ami egy gúlába rakott forró tészta, fahéjas alma és túró töltelékkel, kis vaníliamártással. Érdekes, jópofa fogás, de nem egy gasztonómiai trúváj. Csapvíz helyett a legolcsóbb ital a Naturaqua 0,33 l-es víz, 780 Ft-ért. Mindezen magas árakat megfejelik +13% kötelező szervizdíjjal. Össz-élmény 3,,5 pont, de nincs szívem lehúzni a 3 pontosak közé. Kegyelem 4-es alá-alá.

További kedvencünk a harcsapaprikás, de szokott lenni alkalmi ajánlat is, legutóbb Márton napi ajánlatok voltak, libacombbal és libahúsos töltött káposztával. A levesek közül a gulyás leves és a vargánya krémleves a favorit. Elegáns hely, de azért nem feszélyező, a pincérek kedvesek, udvariasak. A fekvése nem túl előnyös, egyrészt nem özönlenek a turisták az eldugott Magyar utcában, másrészt
nem túl szép az utca, állandóan van valamilyen építkezés.

Majdnem telt ház volt, van forgalom rendesen, asztalon QR-kódos étlap, de hoztak rendeset is, papíralapút. Két pincérlány is van, egy ázsiai, meg egy magyar, a távoli múltban ő is talán ázsiai, gondolom. Édes leánnyal vidáman felismertük egymást, 1-2 hete voltam az Astoriánál a Biangban, és ott bájcsevegtünk. Na, itt most tehát nejemnek húsos batyuk, nekem meg. . . most nézem itthon ostoba képpel a számlát. . . hát ez nem tudom mi? Egy tétel "gomba és szójabab pasztás tészta" 4880 Ft, meg egy másik tétel a "Sült sertés rákkal Sichuan". . . Hát ezt ki ette? Én ropogós kacsát ettem, abban egyeztünk meg, rákoknak a nyomát sem láttam sehol. Na, de jóllaktunk mindketten, meg is voltunk elégedve, szervizdíjjal együtt fizettem 7840 forintot. De egész jó vacsora volt.

Ez azóta sem változott, de ezúttal mást választottunk. Az itallapnak az a különlegessége, hogy az utolsó lapokat üresen hagyták, hogy a vendégek írjanak, rajzoljanak, üzenjenek benne bármit, amihez csak kedvük van éppen. Nyilván volt köztük sok humoros(nak szánt), bárgyú, sete-suta kis üzenet és rajzocska is, de láttuk kiejezetten tehetséges művészek rajzait it benne, illetve én egy William Blake versre figyeltem fel. A hely elég népszeűnek tűnt, az asztalok többsége foglalt volt, de azért sikerült üres asztalt találni a belső helyiségben, ami a könyvtárszoba, és egy szinttel lejjebb található, mint a bejárat. Tanakodtunk, hogy vajon eredetileg milyen lehetett ez az épület, s mi lehetett a funkciója, talán egy kis műhely és mögötte egy kis lakás? Akárhogy is, egy nagyon hangulatos hely a Bookta, amiből felsejlik, hogy van neki egy saját története is, amely azonban előttünk rejtve maradt. Az itallap alapján választottunk egyrészt a soproni Vincellér Pincészet Zöld Veltelini borát (790 Ft/dl, a kisfröccs 840 Ft), valamint a hely egyik specialitását, a HoTubi fantázianevű forró téli fűszeres italt, amelynek alapja a trendy izraeli Tubi60, fahéjjal, naranccsal, citrommal ízesítve (2690 Ft). A kötelező szervizdíj +12%, amit nem igazán értettünk, hogy mire fel, hiszen a pultnál rendeltünk és fizettünk, s utána italainkat mi magunk vittük az asztalhoz. A várakozás percei alatt fedeztünk fel további izgalmas tételeket a napi ajánlatban úm. Ady Endre reggelije, Csáth Géza vagy Babits Mihály itala. Legközelebb talán ezeket is kipróbáljuk. Néhány egyszerűbb ételt is tartanak, pl. melegszendvics, kencék, szendvicsek. Alkalmanként kortárs kiállításoknak, előadásoknak is helyet biztosít a Bookta. Van egyénisége a helynek, összességében 4 pontra taksálom.

Így is bőven 12ezer Ft feletti a kilós ár, és ahogy már más is észrevette, bizony, ugyanakkora papírban a csoki már kisebb lett tavalyhoz és a korábbi évekhez képest. Nagy trükk. . . Ha már itt voltam, most volt annyi időm, hogy a múzeumot is megnézzem az emeleten, ami őszintén szólva nem egy nagy kaland. A belépő 1300 Ft. Ebben benne van egy kb. 10 perces kisfilm a kakaóbab termesztésről, csokoládé készítésről, a Szamos Marcipán Kft. történetéről, valamint több ikonikus Szamos termék elkészítési módjáról magyar és angol nyelven, illetve felirattal. Aki járt már bármelyik csokoládé vagy marcipán múzeumban vagy üzemben, láthatott már ehhez hasonló filmet. Maga a kiállítás 2 folyosót foglal magában. A legjobban a régi cukorkabolt és szatócsüzem tetszett, valamint igazán impozáns volt a magyar Országház épülete, marcipánból elkészítve, finoman, részletgazagon kidolgozva. Szintén látható marcipánból a magyar királyi korona és a koronázási ékszerek, a jogar és az országalma, valamint van egy 78 kg-nyi marcipánból készített szolgálólány szobor is. Ez utóbbi egyébként egyáltalán nem úgy néz ki, mint ami marcipánból áll. Érdekesek a régi díszes fémdobozok, valamint a számtalan sütési eszköz, a csokiformák. A belépő mellé jár egy kis zacskóban többféle csokipasztilla.

Szóval van itt konkurencia pár lépésen belül is, mindkét irányba. Ettől függetlenül úgy tűnik, itt is van kereslet és forgalom, de elsősorban inkább elviteles hely. Nyáron volt kirakva két bárasztal, talponállósan ott lehetett enni. Bent is talponállózás, puritán körülmények. Olvasgattam az aktuális reklámokat, ez alapján szavaztam bizalmat a Csirip Burgernek, menüben. A pultos fiatal srác egyből szólt, hogy ez valójában egy gyerekmenü. Sebaj, szerintem elég is lesz nekem. Előny a gyorsaság, a rendelést követően pár perc múlva már meg is kaptam az ételt. Elvileg a sorszámot kellett volna figyelnem, de valójában a személyzet figyelt rám. Egy valóban egyszerű kis szendvics, az alap sima buciban rántott csirkemell filé, kissé nagyobb darab, mint a zsemle, oldalt kicsit kilógott, házi burgerszósz, Cheddar sajt, jégsaláta. Hozzá kis adag sült krumpli. A választható italok közül a Mirinda Zero borzalmas, tömény műcukor ízű, a 7UP Zero meleg volt, nem volt belőle hűtött doboz, a Pipi Limonádé viszont meglepően kellemes volt, ízlett. Összesen 1690 Ft-ot fizettem, nem volt sok érte. De valóban kis adag, nekem ennyi most elég volt, de egy ebédnek kevés. A kiszolgálás barátságos volt. A tisztaság fejleszthető. Össz-élmény 3,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. A papír szívószál pár perc alatt "elolvad", szétmállik. Mi értelme ennek? ?

Jelenleg a gasztronómiai élményeim listáján toronymagasan az első helyen áll! ! ! Nem olcsó. Valóban. De hogy dugig leszel a sok "pöti" "falatkától", és a boldogságtól, hogy ennek részese lehettél, az biztos. Mindezek mellett meglepő az a felsőfokú elegancia, amivel fogásról fogásra emelni tudják ezt a VALÓBAN páratlan gasztronómiai élményt. A letisztult elegancia jellemezte az egész estét, mely vonatkozik az enteriörre, és a kiszolgálásra is. Kívánom, hogy legyen mindenki részese ennek az életre szóló élménynek, aki olvassa ezeket a sorokat!

Mostanság a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA a tulajdonosa a turisztikai látványosságnak és összművészeti rendezvényközpontnak definiált műemléképületnek. Úgy alakult, hogy nem igen voltam itt azóta, hogy az MMA tölti meg programokkal a házat, de most szűkebb hazám zenekara, a 60 éves Szolnoki Szimfonikusok adtak jubileumi koncertet a ház dísztermében a karácsony előtti ünnepi időszakban. Ezen mindenképpen részt kellett venni és ha már, ismerkedtünk egy kicsit a több nekirugaszkodásban felújított, anno 1865-ben átadott, tehát most 160 éves épülettel. Feszl Frigyes volt a Pesti Vigadó tervező építője, mondhatni ez volt szakmai élete főműve, bár a Dohány utcai Zsinagógán is rajta hagyta úgy szerkezeti, mint díszítettség tekintetében keze nyomát. Egyfajta kísérlet volt ez akkoriban a romantika nagy magyar építésze részéről egy magyaros stílus megalkotására. Bár hogy ezt a magyaros stílust miért teremtette volna meg egy a Vigadó egészében, de főként nagytermében a mór építészetet idéző építészet, az számomra inkább kérdéses, mint könnyen érthető. Ahogy már a címben is jeleztem, nekem nem kedvencem, de hatásosságát elismerem. A díszterem némi nehézségek által megteremtett akusztikája pedig igencsak jónak mondható. És mert összművészeti központnak mondják, koncert előtt felmentünk a legfelső szintre, hogy a 4. Budapesti Illusztrációs Fesztivál két nagytermet is elfoglaló kiállításán megnézzük a bemutatott, önálló művészeti ágként kezelt irodalmi illusztrációkat. A több száz mű átfogó képet ad a magyar illusztráció jelenéről, miközben megmutatja, hogyan tudják az ilyesfajta képek újra megszólítani az olvasó-nézőt. Mi nagyon élveztük ezt a sokrétű, színes tárlatot. Bár több időnk lett volna a részletes megtekintésére. De január közepéig még nyitva van ez a kiállítás, meg lehet nézni, akár ismételten is. Ami viszont egészen varázslatos élményt jelentett számunkra, hogy most először volt módunk kimenni a legfelső szinten lévő Panoráma teraszra. Igaz, az erősen tériszonyos párom gyorsan visszamenekült innen a zárt folyosóra, én viszont gyermeki örömmel csodáltam a Duna-part, a Gellért-hegy, a környék esti fényeit. Közben ő a régi képeken ismerkedett a hajdani, Pollack Mihály tervezte klasszicista Vigadóval, amelyet már több egymás utáni korosztály sem láthatott a valóságban, mert rommá ágyúzták a szemközti várból az osztrákok. Ennek utána épült ez a mai is álló kőcsipke, habcsók palota a Duna-korzón.