Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A nagy felirat is meg van rendelve, majd lesz. Szóval, mit is ehetsz itt? Hány lengyel ételt ismersz? Van pl. barscs leves, érdeklődtem, hogy ez azonos-e a máshol ismert borscs levessel, hát persze, ez az a bizonyos céklaleves, csak nem úgy ejtik, főzik, írják. Én zurek levest ettem, ez is napi kínálat, lehet hozzá plusz belevaló extrákat kérni, ész nélkül kértem is, fura kolbásszal meg főtt tojással lehet dúsítani, ettől olyan lesz a képen, mint egy lengyel rámen, hát kértem is bele, de elsüllyedt. Amúgy a leves kissé savanykás, szokatlanul híg, ezt állítólag már mások is mondták, és az alján van némi krumpli-maszat. De nem volt rossz egyáltalán. Pár fogás közben elfogyott, én a meglévőkből kértem még krumplis gombóckákat meg gombamártást. A gombóc önmagában ízetlen, de a mártással nagyon jól kijönnek egymással. Pénzügyileg a leves, plusz az extrák 2190, a burgonyagombóc 850, a gombamártás 650 forint. A lányok nagyon kedvesek, a kínálat még bővülni fog, érdemes meglátogatni őket, sok sikert, maradjanak talpon!

Túlzott óvatosság volt, nem volt ez a hely annyira foglalt és zsúfolt, hogy helyet kellett volna biztosítani, de legalább volt egy fix asztal a nevünkkel, és oda is ültünk. Meg is kaptuk a kis kártyácskákat, arra terheli majd a ház a fogyasztást, aztán fel az emeletre, kint már hideg van este. Hülye egy hely volt, van egy fénykép, amin látod, hogy valami csempézett helyiség, talán egy hadikórház proszektúrája volt velem szemben a folyosó végén, azt néztem siváran, ha más dolgom nem volt. Viszont ennyi volt az összes negatívum. A sör kiváló, kóstolgattam is néhányat, persze a pils-típusúakat, aztán hogy ne mindenféle összevisszaság legyen, kikértük a nagy hústálat, csak elturkálunk majd abban. Nem is túl soká megjött, ez a ház zászlóshajója, gondolom, a legtöbb, mi adható. Húsok alatt édesburgonya meg normális is, csónak-formára faragva. Jó mustár volt mellé, meg más szósz is, de azért a magyarembör az magyarembör, kértem uborkákat, céklákat meg pepperoni-paprikákat is. A konyha nem valami szuperművészet itt, semmi nem volt, ami átlag feletti gasztronómia csoda lett volna, hát ilyen-olyan húsok, inkább a mennyiség dominált, mint a minőség. A sörök remekül kísérték az akciót. Nejem meg inkább badacsonyi Szeremleybe temetkezett. Remek söröző hely ez, remek sörkorcsolyákkal, mi kivételesen étteremnek használtuk, annak is bevált. Nos, a kétszemélyes hústál az kb. 12 ezer forint, a sörök, borok, savanyúságok felsrófolták valamennyire az árat, így aztán 26853 Ft volt a végösszeg. A kiszolgálás személyes, barátságos, de nem ez Budapest második legjobb étterme.

Nemcsak egy sima üzletet alakítottak ki, hanem beülős kávézót is, azaz lehet helyben kávézni, sütizni is, egy szép, igényesen kialakított, kulturált környezetben. Ide belépve szinte el is felejti az ember, hogy egy plázában van. A színvilág a Stüher márka színeit idézi meg, arany, fekete, bordó. Elegáns, stílusos. Bár a pultban két fiatal hölgy volt, de mindvégig ott is maradtak a pultban, nem jöttek ki a vendégtérbe, hogy esetleg segítsenek a választásban a vevőknek vagy ajánljanak valami újdonságot. Ami nagyon meglepett, hogy bár még október közepén sem járunk, de már elkezdődött a szaloncukor szezon. Gondolom, azzal viszont nem lepem meg az olvasókat, hogy idén sem lett olcsóbb. Kilója 14900 Ft. Újdonság, hogy a prémium szaloncukrok új formát és csomagolást kaptak, s bizony ezek kilója még drágább, 17900 Ft. Megkóstoltam a málnakrémeset, mit ne mondjak, pazar! Ezen kívül még egy régi kevencemet vettem, a Korfu csokiszeletet. A sütemények kínálata elég szolid volt, a bal oldali pultban kissé eldugva vannak a sütik. Mézes krémes (1299 Ft), Eszterházy torta, pisztáciás ropogós szelet (1699 Ft), csak példaképpen. Nagy Stühmer rajongó vagyok, de ez itt összességében nálam csak 4 pont lett. Legközelebb lehet 5 is, mert én biztosan jövök még.

Kértünk egy pohár csapoltat, egy kis Pilsnert, sajnos nem volt hozzá márkás korsócska, Sopronis pohárból voltam kénytelen inni, pedig a Pilsner élményhez szervesen hozzátartozik a Pilsner korsó vagy pohár. A wc nem zárható belülről. 3 pont.

A szaftja laza, leveses, nem pörköltjellegű. Az egyetlen erénye a produkciónak az élvezhető íz s a mellé adott jobbacskának mondható kenyér. Az adag visszafogott. Nem rendeltünk mellé krumplit, de kaptunk, és fel is számolták. A káposztasaláta korrekt. Az ízes palacsinta tölteléke ipari, de nem is vártunk házi lekvárt 800 ft/2 db árfekvésben. A hőfok lehangoló, a desszert langyosnak is alig mondható. A kiszolgálás formálisan udvarias, szívélyesnek nem mondanám. A beltér nekem bejön, nincs túldíszítve, de sok az intimitást biztosító retro hangulatú szeparé. 3 pont.

Mi is voltunk itt egyszer, a Fénydóm 2. rendezvényen, amely önmagában sem volt számunkra meggyőző, az épületet illetően pedig egyenesen leleplező volt, látva azt az atomerőműhöz is elegendő mennyiségű betontömeget, amit ide bedolgoztak. Betonból és műanyagtetőből képzett mesterséges helyen akartak hát szubtrópusi környezetet teremteni, ahol nagytestű egzotikus állatok éltek volna, és még egy hatalmas akvárium is helyet kapott volna. Volna, ha még erre a betelepítésre is jutott volna több milliárd forint a közös pénzünkből. De az a kassza egyszer csak bezárult. Ez év július 1-jén viszont mégis megnyílt az állatkerti Biodóm, melynek központi csarnoka egyfajta városi oázisként kezdett üzemelni, legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szerint. A nagyjából 1 hektáros területen a természet és az ember kapcsolatára, a trópusi-szubtrópusi növények, az érdekes és ritka állatok bemutatására helyezik a hangsúlyt. Így írtak erről előzetesen a sajtóban. . . Én pedig itt és most leírom, mit láttunk ott tegnap. A bejutás némileg nehézkes, bár ebben segítenek az ott posztoló alkalmazottak. Olyan sokféle a jegyvételi lehetőség, hogy a segítségre szükség is van. Mi például két olyan nyugdíjas jegyet kértünk, amellyel a Biodómot és a még november 8-ig megtekinthető World Press Photo kiállítást lehet megnézni. Ezért fizettünk kettőnkre 12 800 forintot. Bent pedig abból volt problémája több látogatónak is, hogy a ruhatári szekrénykék csak 100 forintos érmével záródnak, és az nem volt mindenkinek. Használat után azonban ezt a pénzt visszaadja a szerkezet, akkor nem értem, miért kell ezt a kalamajkát csinálni. Miután ezeken az apró akadályokon túljutottunk, a sajtófotó kiállítással kezdtük a programot. Nincs túl sok kép, éppen a még megemészthető mennyiség, és nem is kell mindet megnézni. Mi is válogatva ismerkedtünk az anyaggal. Ami a helyet illeti, bennünket nem zavar ez az ipari, loftos környezet, de a képeket mintha zavarta volna. Nem is baj, hogy három év után jövőre ismét a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezik meg ezt a kiállítást. A képeket elhagyva átsétáltunk egy jókora kerülő úton a Biodóm Biodómba, vagyis abba a részbe, ahol állatok, növények élnek. Útközben és bent az épületben ezeket láttuk:
Magyar szürke marhák lesoványkodva eszegetnek valamit a szürke betonrengeteg sivár udvarán, közben talán egy füves pusztáról álmodnak. Ma már ritkán látható, szép kétpúpú tevék mélán ácsorognak egy betonfal mögött, egy betonárok mellett. Szégyen, és állatvédőkért kiált! A Városi oázisnak elkeresztelt betontengerben a sejtelmesen sötét, barlangnak nevezett részben képernyőkön mutogatnak valamiket. De kit érdekel? Az üres betonhelyiség üvegfalán festett majom nézgelődik. Szemben, a betonmedencék partján jókora dinoszauruszok mutogatják magukat, de már lejárt a divatjuk, a gyerekeket sem nagyon érdeklik. A pálmaházszerűségben haldokló szobanövények műanyag cserépben, porosan száradó pálmafák, szegények. Közben anyukák, apukák cipelik a lépcsőn a babakocsikat, mert akadálymentesítés nincs. És végül, ami a lényeg: A betondzsungelben, amíg elmentünk, élő állatként láttunk két cerkófmajmot, terráriumban néhány japán fűgyíkot, egy nagyobbacska gekkót és betonmedencében díszhalakat. Nekünk ennyi elég is volt ebből.

A mókus egyik kezében, vagy inkább mellső lábában pedig egy pisztoly. Az alkotó Kolodko mester nem szokott magyarázni, hogy mit miért ábrázol úgy ahogy, és miért éppen oda helyezi el aprócska műveit, ahol aztán megtalálja a közönség. Ez esetben a közönség úgy véli, hogy Columbo éppen azt próbálja nagy fejtöréssel kinyomozni, miként is pusztulhatott el fegyver általi halálban a mókuci. Ok, legyen ez a miniszobor ittlétének magyarázata. Bár szerintem meglehetősen erőltetett magyarázat, az alkotás pedig meglehetősen alpári. Ezért érdemes megnézni, hogy azonosítsuk, amikor szobrászunk éppen nem aranyoskodik vagy okoskodik. És amint a fenti bevezető leírásból kiderül, az ötlet még csak nem is eredeti.

Illetve, kezd összeállni a válasz, amióta azt látni, hogy Budapest belvárosában egyre több az ilyen fotogén zsánerszobor. A turisták ugyanis a Columbo-szobor megjelenése utáni években rákaptak a folytonos fotózkodásra, szelfizésre, így felfedezték, hogy erre milyen alkalmas is a gyűrött ballonos nyomozó és fókára hajazó kutyája. Ártani nem árt, mondhatnánk, akkor meg miért ne ácsorogjon itt Peter Falk szobra a Falk Miksa utca elején. . . Ám én azt is megértem, hogy művészettörténészék, esztéták kezdenek az ilyenektől besokallni.