Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Csábítottak a színes sütik, egyáltalán nem átlagos a kínálat, de ez itt mégis az Újlipótváros töve, hát itt flódnit illik enni hagyományosan. Így aztán ezt kértem zéró Colával. Mire elmondtam a kis mesémet, már minden készen is volt, egyik lány vette az adást, és pakolta a sütit, másik közben számlázott és fizettem valami 1500 forint körüli összeget, a harmadik lány meg már kint állt a tálcával, mire a pult végére értem. Roppant szervezett, gördülékeny dolog ez. Lent telepedtem le, láttam. , hallottam, hogy fent sokan vannak, így aztán behúzódtam a vendégtér végébe és valahogy magamba tömtem a rendkívül édes sütit.

De az is lehet, hogy van valahol ország, ahol Hungarisch étteremben lehet knédlit meg csevapcsicsát is kapni. Szóval ez a Khan már egy ideje szerepel a legjobb ázsiai éttermek listáján, nem is tévesztendő össze mindenféle tákolmány büfékkel. Amúgy valahol egy bánatos lakótelep tövében van a világvégén. Fekete cuccban vannak a felszolgálók és a szakácsok is, Ha van olyan, hogy gyászhuszár, akkor biztos van gyászpincér is. Egységesek annyiban, hogy se magyarul, se angolul nem beszélnek jól, de valami szerencsétlenkedéssel megoldottunk mindent. Tök üres volt az étterem, arra a kérdésre, hogy egyedül vagyok-e, rátereltek egy asztalra, ami a leghülyébb helyen volt, egy oszlop mellett, és alig lehetett a széket kihúzni, nem volt hely. Aztán közös kalákában arrébb cipeltük kicsit az asztalt. Pho-t rendeltem, meg pad thai jellegű rizst polippal. Igényesen tálalnak, az étel is minőségi. Nagy evészetet csaptam, a végére jöttek páran mások is, egy neveletlen tahó sapkában, kabátban, kutyával az asztalon, kihúzta a székét a szűk folyosóra, nem lehetett eljárni a mosdó felé. Megküzdöttünk. A WC-n az az érdekes, hogy nincs felirat az ajtón, meg belül sincs. hogy melyik a férfi melyik a női. Talán gendersemleges. Na, de összességében ez egy tényleg jó étterem, és ehhez mérten borsos ára is van, egy leves, egy második fogás, semmi extra, meg egy khan tea már a 16000 forintot közelíti, erre jön még az orrod alá nyomott borravaló-kérés is. Szervizdíj is van, borravaló is van. Az étterem viszont jó.

Minket legalábbis teljesen beszippantott magába. Egyszemélyes vállalkozásról van szó, melynek ajtaja késő délután tárul fel, du. 5 óra előtt semmiképpen, de utána késő éjszakába nyúlóan, akár hajnalig is nyitva tart, a vendégektől függően. Nem tudnám megmondani, hogy hány palack ital található itt, minden esetre tényleg faltól-falig roskadásig pakolva minden talpalatnyi hely. Oszi, a tulajdonos bartender valóban mindent IS tud az italokról. Igazából hagytuk magunkat sodródni az eseményekkel, rábíztuk magunkat az ő javaslatára, s az eredeti tervünk, miszerint csak egy italra ugrunk be, aztán megyünk is tovább, itt teljesen megdőlt. Leragadtunk, de tulajdonképpen nem bántuk. Bloody Mary, Mojito (3300 Ft), Whisky Sour (3800 Ft), majd a kegyelemdöfés Mezcal Margarita (5900 Ft) volt a koktélsor, de amikor kiderült, hogy Oszinak a vörösbor az egyik kedvenc itala, egy klasszikus olasz Nero di Troia vörösbort is megkóstoltunk Pugliából. A tulajdonos másik szenvedélye az italkülönlegességek mellett a zene, így már szemünk sem rezzent, amikor az egyik széken egy néger jazz zongoristát láttunk, persze csak bábu formában. Zsúfolt, kaotikus és félhomályos hely A Különc. Mi szerettük.

. . De kijött a pincérember, látva az üvegen át, hogy mit habókol itt ez a rosszkülsejű öreg, és kedvesen megkérdezte, hogy segíthet-e és mit tehet értem? Pislogva előadtam, hogy sört tehet értem, talán az asztalra. Na, ezzel be is nyomultunk. kiválasztottam egy HBH Pils típusú szűretlen kézműves anyagot, azt kértem korsóval. Volt valami más is, valami literes, ami igen akciós volt, mert csak fél litert kellett fizetni, de ki a fene villog a kirakatban egy liter akciós sörrel télen, nyirkos, hideg időben? Szóval maradt a HBH Pils. Ezt csendesen elszopogattam, mint kórházban a gyógyszert, aztán alászálltam a mosdóba, és közben meghagytam, hogy legyen varázslat, az üres korsóm helyén teremjen egy tele pohár, és így is lett. Valami 2500 forint körül fizettem a végén, de meg is érte.

Egy lány meg egy fiú szorgoskodott a pultban a konyhai eszközökkel, Néha meg bejött valami egzotikus pizzafutár, morgott valamit egzotikusul és vitte a szajrét. Panna Prosciuttót kértem, ez előkelően hangzik, és fusilli tésztából, mert az meg jó hülyén hangzik. Tíz percet mondtak, hogy akkor kész lesz, fizettem a 3400 valamennyit, és ácsorogtam a nagy üvegfalnál, és néztem a Móricz Zsigmond körtér forgalmát. Néha rámnéztek a járókelők, de senki nem akart perecet vagy banánt bedobálni. Elkészült az ennivaló, kis papírtálkában kaptam, meg kis favillát hozzá 3490 forintért. És máris ehettem a koszos, előttem letöröletlen asztalon. Egyik asztal sem volt letörölve, de mit akarok én 3490 forintért? Kastélyebédlőt Herendi étkészlettel? Szóval volt a tészta és rá volt téve egy kis tejszín, némi sonkafélével. Unalmas és ízetlen volt, a tészta egy része meg kissé nyers, de találtam a pulton fokhagymás olajat, meg fokhagymás sót, szórtam rá és öt kategóriát ugrott egyből. A srác azt mondta, hogy a pizzájuk jobb, nem az olasz tészta a zászlóshajó. Nem tudom, hogy szeretném. -e megpróbálni. . . De az élet egy örök próbatétel.