Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Így aztán persze, hogy elmentem, csendes óra ebéd után, egy 4 tagú külföldi társaság eszik éppen a terem közepén, én meg szerényen a falhoz húzódom hátul. Tényleg, mi határozza meg, hogy egy teljesen üres vendéglőben hová ülsz? Nem tudom. Szóval, felszolgáló jön étlappal, én kutat, keres, magyaros hely ez, együnk valami nehezet, nemzetit, vagy könnyed ízeket kérjek? Leves az nem nagyon lesz, az látom, ha kérek egy halászlét vagy egy gulyást, akkor már nem nagyon eszem valami nagy másodikat. Hát akkor a kommersznek látszó választékból legyen a csülök! Mikor ettem én csülköt? Talán még Oszkárnál a Berzsenyi utcában. Tehát sült sertéscsülök tepsis burgonyával, zöldségekkel. Italnak meg, hát a csapokból csak Dreher folyik, viszont van békésszentandrási Ogre üvegben. Azt. Kést azonnal kicserélték, már a beszélgetés közben. Léptem kettőt, hogy csináljak helyben egy-két fotót, de vihargyorsasággal ott termett az ital és az étel is. Ezt meg hogy? ? Már készen volt? Tudták, hogy jövök? Vendég alig, azaz már senki. Vannak még csodák. Eszegetek, iszogatok, közben jönnek az ötletek pincér úr által, ilyesmihez jó lenne az ilyen kenyér is meg talán egy kis mustár is És tényleg. Fontos lábjegyzet: a pincér leteszi a mustárt az ital alá, jobbra, közben halkan megjegyzi, hogy igen, tudja, a savanyúságot balra tálaljuk, de a mártásokat jobbra, ha nem hullott el még az emlékezete. Csak néztem. . . Magyarországon ilyen a vendéglátás? Csak a legjobb éttermekben fordul elő. Csülök kívül páncélos, ropogós, belül omlós vajpuha. Faragtam kedvvel. Fogyott az Ogre is. Észrevétlenül kezdődött a beszélgetés, nem tolakodóan, csak annyira, amennyit a vendég még lazán elvisel. Mesterien. Pár mondat, aztán már éttermekről beszéltünk, a régi Gundelről, a magyar hagyományokról, az ételeink nevéről, nekem meg csak úgy tátva maradt a szám. Szindbád beszélget így Vendelinnel Huszárik csodálatos filmjében. De itt én voltam a hálás tanítvány. A főúr közben egy kis papírlapból origamit hajtogatott nekem, itt van, mutatom, csak pár mozdulat, és kész is volt. Emlékezve az étlapra, fejeljük ezt meg egy desszerttel, madártej eperzselével. . . jöjjön hát. Eszem élvezettel, referálok is, közben bejön a flódni története, én meg a homlokomra ütök a megdöbbenéstől, hogy hát persze, flódni, az is van, azt akartam kérni, csak elfelejtettem. . . Nem baj, főúr elment és egy kis műanyag dobozzal tért vissza, itt egy flódni, a cég ajándéka. Hát csak pislogtam. Tényleg vendégnek néz, tényleg kiszolgálandó úrnak, és milyen ritka tulajdonság ez! Fizetek, készpénzt fogok adni, ez lehetőséget biztosít, hogy alaposan kifejezzem külön hálámat. De mi van, te paraszt, korholtam magam, fizetni akarsz az ajándékért? Micsoda tahó. És le is intettem magam sürgősen. Főúr a fejembe látott, hozta a számlát és fontos megjegyzésekkel látta el. Igen, van benne szervízdíj, és másra nem is tartanak igényt. Aztán negatív példaként emlegetett még valami pincért, aki elfogadta az ajándék italt, plusz még külön a borravalót is. Ez egyértelmű útmutatás volt. Fizetés úgy alakult, hogy csülök a hozzávalókkal 7990, egy Ogre 1890, madártej meg 2990 Ft. Amúgy ez inkább egy külföldiekre specializálódott hely, az egyes ételek újragondolása inkább az általános elfogadottság irányába hajlik, de megtartja valahogy mégis magyaros jellegét. Pincér úr bemutatkozott, névjegyet is kaptam, hát most meg vagyok vesztegetve, hogy jó véleményt írjak? Ezt egy szóval sem emlegettem. Vagy lehet a véleményem abszolút független is, minden elfogultság nélkül? De hát ezért járunk étterembe, nem?

Kedvességét tanítani kellene mindenkinek, aki hasonló munkakörben dolgozik és ebben osztozik a pénztárban dolgozó lányokkal. Mindenkinek bátran ajánlhatom, hogy keresse fel a Culinaris-t a Hegyvidékben, ha még nem tette.

Egy hölgy pedig, akit szintén akkor láttam ott először, ordibált egy szerény, idős bácsival, aki valójában semmit sem követett el. Ezért én hónapok óta nem járok oda. És nem is fogok. Bár a rendszeresen ott dolgozó fiatalok nagyon kedvesek, rendesek, de ezek a valahonnan beugrók. . . Iszonyat! Talán megnézem az új Trio Pizzát a Keletiben. Majd megírom, mit tapasztaltam.

Mi eddigi két látogatásunk alkalmával a két személyes grill tálat választottuk, amiből még csomagoltattunk is, bár ez nálunk ritkán fordul elő. Szerb nyelvű rádió szól, a pincérek kedvesek és informatívak. Aki szereti a balkán konyhát, és szeretne egy jó nagy adagot enni, annak jó szívvel ajánlható, az árfekvése is elfogadható, A belső megjelenése nem túl hívogató, de a konyhája kíváló.

A környezet hangulatos, a belváros és a bulinegyed között fekszik, megközelítése i előnyös. Örülünk, hogy felfedeztük a helyet, a dining city akcióban jó volt az ár érték aránya is, de egyébként elég drága, kellemes estét töltöttünk itt.

(Vadat és halat, s mi jó falat,
Szem-szájnak ingere). Jön az ittjartamos evész, limited menüt kér, hogy részesüljön a jóból, meg egy LMTD desszertet is, és már 6480 forintnál jár. Ezért van egy szendvics, benne Wales, némi krumpli, meg dzsúsz is. Sorszámom 1, ezzel büszkén beülök a delelő diákgulya közé a legelőre, várom a zsákmányt, meg is jön, meg is eszem, kérdés, hogy mire emlékszem leginkább? Hát arra, hogy ahogy felemelem szendvicset, már folyik is belőle körbe ki minden, aztán, hogy beleharapok, arcszőrzetem is elszíneződik jobbra-balra, mint amikor a hiéna kajálja a friss zebra lágy részeit, de hát ilyen ez sok szalvéta, törülközés, pirulás de jóllaktam, tényleg.

Ez talán annak volt köszönhető, hogy a turisták jó része az előző napi bulizás után ilyenkor még nem ébredt fel. Az ajtóban egy alkalmazott fogadott, asztalhoz kísért, étlapot és itallapot adott át. Tetszett, hogy élő zene volt, bárzongorista. Ha kéred, főleg, ha magyar van, szívesen eljátszik neked egy dalt, természetesen ingyen. A csodálatos, lenyűgöző környezethez ez még hozzátett egy kis extrát. Az utcáról betérő vendégek az utcaszinten, a legszebb részen ülhetnek le, míg a szállóvendégek svédasztala a mínusz 1 szintre került. A galéria, illetve karzatszintek nem voltak megnyitva a vendégek részére, de fotózni fel lehetett oda is menni egy kis leleményességgel. Az étel- és italárak is felső kategóriások, luxus szintet képviselnek. De azért pár évente egyszer belefér egy olyan átlagembernek is, mint én. Egy epres ízesítésű smoothie lattét kértem, egy különleges hűsítő hideg kávéitalt, ami egy pohárdesszertnek is elment volna, annyira tömény volt, de jó értelemben, kissé parfé jellegű. A +15%-os szervizdíjjal együtt 4628 Ft-ba fájt ez a kis kaland. Kérés nélkül adtak egy kis pohár vizet. Mondhatnám, hogy még jó, de el kell mondjam, nem minden felső kategóriás étteremben vagy kávézóban van ez így. Mondjuk ott meg külön szoktam direkt kérni. Csakazértis. A személyzet vegyes korú és tapasztalatú, létszámuk bőséges. Vannak egészen fiatalok, vélhetően tanulók, az egyik ilyen fiúcska is nagyon félszeg és ijedt volt, de mindenki udvarias, készséges. A műszakvezetők, kasszások persze már gyakorlott profik. Ételek terén az olasz 2 személyes reggeli volt a sláger, több szomszédos asztalnál is ezt ették a külföldiek. Egy emeletes tálcán érkeztek az ételek, croissant, péksüti, vaj, dzsem, méz, gyümölcssaláta, felvágottak, sonka. Meleg ital, narancs juice. 21525 Ft a 2 főre + szervizdíj. Az egész berendezés pazar. A mosdó is. A többiről meséljenek a fotók. Kötelező hely, legalább egyszer az életben. Én legutóbb 2015-ben voltam, majd 8-10 év múlva megint, vagy ki tudja, talán hamarabb is. 5 pont. Egyértelmű.

Úgy alakult ki, hogy nyesegetés közben többször szóba kerültek vendéglátóhelyek ilyen-olyan okból, én meg játszottam az agyamat, hogy milyen nagy ittjartamos vagyok meg pánmagyar zabáló, aztán meg is mutattam néhány helyet a valóságban. Ez bevált nagyon, jól szórakozunk ilyenkor, nagyokat röhögünk. Mivel van köztünk vagy 50 év korkülönbség, el tudom képzelni, hogy hátul pusmognak, hogy vén kujon kecske is megnyalja a sót, de hát ez is a performance része. Az utolsó néhány alkalommal ázsiaiban voltunk, na, most csütörtökön meg éppen a Planet Sushi került sorra. Hétköznap déltájt, bejelentés nélkül mit mondjak éppen egy kétszemélyes asztal akadt szabadon, a többin mind javában falták a jót. Ez pont elég is volt nekünk, töprengés, tanakodás után úgy döntöttünk, hogy most egyformát fogunk inni-enni, akár az ikrek, és mivel ő még nem ivott meleg szakét, hát ezzel kezdtük. Hozzá almalé. A szaké még jobban megalapoz, meghozza a még több kedvet, kajaválasztásunk pedig a spicy Tonkatsu rámenre esett, ami azért nem volt olyan nagyon spicy, csak éppen módjával. Pont jól. Előtte mi is megkaptuk a sós zöldbab-salátát, ami a várakozást könnyíti, az egész ebédel nagyon meg voltunk elégedve. A felszolgálás nagyon kellemes, barátságos. A végére meg érdekes módon egyedül maradtunk vendégek, mindenki elszivárgott, nekünk meg nem volt sürgős dolgunk sehol. Ez az egész annyíit tételez fel anyagilag, hogy két tonkatsu rámen 10580, a kisflaska Choya szaké 2490, a két almalé meg 2940 Ft. Szervizdíj is van. Viszont maradéktalanul jól éreztük magunkat.