És alig volt foglalt asztal, két asztalnál telepedtek csak meg, a nagy hodály meg szinte üres volt. Na, eljött az időm, akkor eszem én is. Behúzódtam egy sarokba, a nagy cserépkályhával szemben. Már évek óta az a benyomásom, hogy itt a pincérek valami öregotthonból vannak szabadnapos szolgálaton, nem is tudom, direkt ilyen habitusú férfiakat keresnek? Ma, kivételesen egyik sem volt pincérruhában, régen mindig sötét nadrág, fehér felső volt az általános, ma olyan kocsmai vegyes, szürkés pulóverek, kardigánok. . . de az egységes volt, hogy mindegyik rendkívül morcos volt, egy mosolyt ki nem tudtak volna préselni az arcukra, talán nem is voltak ilyen mimikai izmaik. Kértem először egy körtepálinkát, az olyan jó magyaros, meg hát hűvös is van. Árpád pálinkákat szolgálnak fel. Jól is esett. Jöhet a húsleves gazdagon, meg legyen gombás-kapros mártással sertésszűz. . . és úgy is lett. Erőspaprikát nem kell kérni, minden asztalon van, megfelelő tégelyben. Ne túlozzak se le, se fel, az ételek átlagosak, semmi kiemelkedő szakácsteljesítmény, amit ma már azért sok helyen tapasztalsz. Hát itt nem. Na, meg amikor valamiért átvonult a termen a konyhai személyzet, csak annyit mondtam magamban, hogy hűű, anyám, ezek csinálták. . . talán mégsem kellett volna kérni semmit. Szóval, nem fokozták a hatást, hanem inkább. . . Pár szerelőhajlamú dolgozó valamit kalapált is a főbejáratnál, ezt nem biztos, hogy így, a mi eszegetésünk mellé kéne kínálni, de itt úgy volt. A szlávok kértek a halászléhez valami nyakba akaszthatós partedlit. . . hát itt ilyen nincs. Nem kapnak. És érdeklődtem valami csapolt sör után, csak Dreher van, azt meg nem annyira, viszont van üveges Pilsner, azzal vigasztalódtam. Dréheres pohárba kaptam. Amúgy van itt szervízdíj a számlában, 12%, rá is kérdeztem. Azzal együtt, hogy pálinka, leves, második meg sör, mindennel együtt 13000 forint körül. ezt nem tartottam a Szegedhez képest soknak. A jelen színvonalhoz viszont talán sok.
