Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A jókora helyiségben mindössze két asztalnál ültek vendégek, így mi ketten jelentősen növeltük a látogatottságot. . . Gyorsan jött is egy kedves fiatal pincér, akivel csak angolul tudtuk megbeszélni, amit kellett a rendeléshez. A párom nem evett, csak egy sört kért, egy kisüveges Asahit, ami egy Olaszországban japán recept alapján gyártott sör. Meglehetősen közepes minőség. Én egy csirke nyársat rendeltem salátával. A csirkecombból készült nyárs jóval kisebb volt, mint amit az étlap fotóján láttunk, és mivel combból készült, valójában filléres alapanyag, miként a saláta zömét adó káposzta is. Hogy mégis 3900 forintba kerül ez az étel, talán azzal magyarázható, hogy többféle szószt is hoznának hozzá. De én ezt nem kértem, megelégedtem az asztalon egyébként is lévő szójaszósszal. Nekem ez így ízlett, és elég is volt. Hatalmas az étlapjuk, ezért érdemes lenne máskor is őket választani, és kóstolgatni. Ám valójában értem, hogy miért nincs náluk vendég, csak azt nem értem, hogy akkor miből élnek. De ez legyen az ő problémájuk.

Az állaga jó, bár nem szeretem, amikor váratlanul jégdarabok ropognak a fogam alatt, mint itt, de igazából nem ez a kifogásunk, hanem az hogy a pisztácia fagyinak alig is van pisztácia íze! Elnyomja a cukor, a mindent felülíró édes íz. A másik gombócok, amelyeket kóstoltunk, jók voltak: a mandula és a citrom is hozta az elvárható ízt, a színvonalat. Ez viszont így csak közepes teljesítmény! És hát valóban problémás, hogy nincs a fagyizónak saját terasza, kiülős asztalai, székei. Akinek jut hely, az leül a szomszédos Starbucks teraszára. Nekünk ott már nem jutott, ezért a némiképp galambpiszkos padokon ülve kanalaztuk el az adagunkat.

Persze végignyalni ezért akárhány országot inkább elhiszem. Lány kedves, ülőhely nincs, ahogy a ZigZag nevű vezérlőcsillag is említette, pohárba kértem, külön pénz, aztán töketlenkedtem a téren, láttam, hogy mások pofátlanul odaültek a partisanos fagyikkal a Starbucks kinti asztalaihoz, de ez elég nagy taplóság, a máshol vett kajával igénybe venni az infrastruktúrát. Úgy, hogy én valami kis homeless-padra ültem, jó nekem az. A fagyi jó volt, de éppen aznap délután rándultunk ki a Verásba a nejemmel, ott is ettünk pisztáciát, hááát, nem esküdnék meg rá, hogy ez volt a jobb Partisan-számlám: egy-egy gombóc 600-600 Ft, a pohárka meg még 100.

Márpedig a reggelihez nyilván a saját péküzletből viszik a kenyeret, az édes és sós péksüteményeket. Kóstoltunk tőlük remek kenyereket, fehéret és barnát, ízletesek és remek, könnyű textúrájúak. Kevésbé meggyőzőek az ilyen-olyan ízesítésű csavart és más péksüteményeik. Párom megfogalmazásában, gyakran úgy néznek ki, és olyanok is, mintha nem lennének egészen frissek. De majd még próbálkozunk. Az áraik szerintem ma már nem kiemelkedően magasak, belesimulnak az ilyen jellegű helyek árszintjébe. A kínálat egyébként jóval szélesebb, mint egy klasszikus pékségé, hiszen árulnak kicsomagolt salátákat, készételeket, sok egyebet, és ilyenkor nyáron fagylaltozni is lehet a szépséges kertjükben.

A lépcsőn, az előtérben, az udvaron, a szobákban senki. Se vendég, se dolgozó. Akkor most mi legyen? Nem értékelhetsz le egy szórakozóhelyet, ha nem fogyasztottál ott semmit ez olyan suttyóság, mint a bezárt, de leértékelt templom esete. Na de én itt nem ittam, viszont nézzük másképp, ez egy látványosság! Ez a Hadik palota, amit amúgy nem nézel meg részleteiben, ha csak bejössz valami bandával zúzni. 1875-ben épült, kalandos tulajdonosi köre volt. Birtokolta a Zichy grófok családja, a dr. Hasenfeld család, gróf Barkóczy János, valamint gróf Hadik-Barkóczy Endre is, akiről a nevét kapta. Aztán persze az államosítás, és ez lett a Kossuth Klub, Budapest egyik legnevezetesebb képző intézménye. Én is jártam ide sok továbbképzésre, értekezletre, találkozóra, egyszer, pár hónapig úgy tűnt, hogy egy egyesület alapításával meg is szerezzük magunknak az egész házat, de aztán elhalt a kezdeményezés. És most itt bolyongok, mint egy horrorfilmben, végigjárom a földszintet, az emeletet, néha kiáltok egyet, hogy Van itt valaki? ? De nem válaszol senki, csak a falakban zsong a történelem. Nézd azt a fehér márvány lépcsőházat! Ikonikus hely! Ha egyszer jártál itt, nem felejted el! Én kényelmesen, komótosan végigjártam, emlékeztem, aztán kimentem és halkan behúztam magam után a kapu ajtaját.

Fekete hajú, ruhájú lány fogad a járdaszint alatt, se túl kedves, se barátságtalan, inkább olyan célszerűen van jókor, jó helyen. Primator lesz az, abban utazom jött is az első adag, leültem a hűsben, mint aki a saját jól berendezett kriptájában lakik, kizártam a világ gondolatát, aztán iszogattam. Vendég sem zavart, nem volt. Visszamentem a leányhoz újabb anyagért, már lelkesebb, barátságosabb volt, sétált, és jó volt nézni, ahogy sétált, én meg ráborravalóztam a mélységi viszonyokra, a nagyobb adag 1700 Ft, a kisebb 1200, plusz a megelégedettségem. Hát elücsörögne itt az ember akármeddig

A bemutató képen szerepelt sok inflációs pengő, egyből asszociálsz, hogy amikor milpengők, bilpengők voltak forgalomba, és a régi vicc szerint nem tudtál akkora nagy zacskó pénzt vinni a bevásárláshoz, hogy az tovább le ne értékelődjön, mire odaérsz, szóval mindenki láthatta azokat az egykori képeket, amikor az utcán hömpölygött az elértéktelenedett papírpénz és azt söpörték, bizony! Tehát lehet napipolitizálni, hogy MNB, Matolcsy, milliárdok kitalicskázása, kiseprés, meg lehet arra is gondolni, hogy és a nagy halom elértéktelenedett papír helyett megjött végre a magyar forint, éppen most 80 éve, bevezették és ezzel aztán megállt az infláció.

Voltak tervek, Makovecz is csinált egyet, de végül Koppányi Imre kapta meg a lehetőséget, hogy megvalósítsa. Nos, ez nem egy Árpád-kori templom, ez a modern lakótelep modern temploma. A belső tere is ezt követi, mutatok belőle valamit, meg izgalmas a felépítmény, ettől függetlenül, sok funkció épült a komplexumba, egy külön program körüljárni, felfedezni. Külön harangtorony magasodik a parkban. A kálvária stációi szép, stílusos képek, oszlopokon helyezkednek el, meg lehet őket keresni. Van egy oldalszárnyba egy kápolna, az mindig nyitva állítólag, előtte egy termetes Pio atya áll aranyozva, azzal beszélgetett egy néni, mikor arra jártam. Aztán beültünk a kápolnába, a legtöbben négyen voltunk egyszerre, változott a létszám, én is elimádkozgattam, eltöprengtem egy órát a kellemes hűvösben.