Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Nem tudom, mi a jó szó, a flegma vagy a nyegle, szóval, hogyan hozod a másik ember tudomására pusztán hangsúllyal, hogy "felőlem aztán azt csinál, amit akar". Kelletlenül megmutatta a helyemet. hogy hová kell ülnöm büntetésből, ha már egyedül vagyok, én meg hát oda is ültem, ahová mutatták. Reméltem, hogy így nem vernek meg. Már kint az utcán kinéztem magamnak a kínálatból, hogy mit szeretnék, tehát azonnal mondtam is, amikor alkalmam nyílott rá, de azért elfogadtam az étlapot tanulmányozásra. Rendelésem pedig a népiesen romantikus parasztnénje tyúkhúslevese volt, azután a nyúlpaprikást preferáltam, miután a készételek között volt, és gondoltam, így nem okozok annyi gondot. Fura hely ez, az emeleten van a konyha, én meg a földszinten kaptam helyet, tehát le és fel kellett mászkálni a pincérnek a kajákkal, de, gondolom, már bekötött szemmel is tudja ugyanezt. De a leves nagyon jó volt! Rögtön feledtette a problémáimat, olyan íze volt, főleg a levének, sűrű, esszenciális anyag, mint a régi parasztkonyhákon, tényleg! Nyulam a másodikra. . . . nos, ezen mélyen elgondolkodtam, de nem hoztam szóba. Az étlapon nyúlpaprikás van, én szóban nyúlpaprikást kértem, a valóságban meg nyulat kaptam vadasan. De nem baj! Mert nagyon jó íze volt, gombás körettel, gombóccal, kifejezetten ízletes ebéd! Még egy narancs üdítőt is ittam illedelmesen, közben figyeltem, hogy milyen sokan dolgoznak itt, legalább 5-6 embert láttam ki-be járkálni a hivatali helységekből/be, mindenki lazán beszélgetett, évődött egymással, én voltam csak itt testidegen kisebbség. És láttam közöttük egy szőke fiatalembert, az mosolygott is, és elvitt valami edényt az asztalomról és akkor is kedves volt és mosolygott. Szóval ilyen is van. Azután később bejött egy középkorú pár is, őket is szigorúan helyreültették, és akkor már nem voltam annyira egyedül. Jó itt az étel, a számlában 12% felszolgálási díj van, így összesen 10145 forintot fizettem.
