Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Én általában egyenesen kimondom a véleményem ami most ez:
Bár ne tettük volna! A rendelés, a képernyőkön megjelenő ételek és kiegészítők csábítóak, kedvet csinálnak egy jó közös étkezéshez. Az árakat az ételek fotói mellett, ott látjuk először. Még ez sem lenne probléma, ha a kiadott mennyiség és az ételek színvonala megütné azt a szintet amit az ember ennyi pénzért jogosan elvár. Egy adag tésztát 3. 900. - , 5. 400. - Ft. körül lehet megkapni. Várakozást követően, a csipogó hangjelzése után a pultnál, egy modortalan huszonéves lánytól vehetjük át amit rendeltünk. Egy tálcára 3-4 tányér kerül, az evőeszközért külön kellett szólni. Az italt sem kaptuk meg, azért vissza kellett mennünk ugyanoda. Egy másik italért és desszertért viszont az étterem túloldalára sétáltunk át. Ezt egy szóval nem mondja, mikor először a nyugtával a kezünkben megjelenünk. Még erre is azt mondanám hagyján, de miután megláttuk az adagokat, azonnal éreztük, hogy ez egyáltalán nem éri meg! Már a látvány sem éri el azt a szintet, amit kifizetük érte. Miután megkóstoltuk és az ízük sem volt sem különleges, sem egy jobb szintű étteremnek megfelelő, konstatáltuk, hogy ez totál kidobott pénz volt. Négy adag egyenként kb. 25 dkg főetelért, két barackos teáért, két üveg bodza ice tee -ért fizettünk 19. 800. - forintot. Félreértés ne essék! ! ! ! Négyen, manapság ennyi pénzből normálisan meg tudunk vacsorázni! Viszont amit a Vapianoban ezért az összegért kaptunk, meg sem üti azt a szintet, amire már azt tudnám mondani, jól laktunk! Ha van felesleges pénzed amit arra szánsz, hogy kipróbáld náluk mit kapsz érte, inkább máshol tedd! Komolyan! Ülj be egy hamburgerezőbe és tolj be egy nagy burit, egy jó adag sültkrumplit, igyál hozzá 4 dl üdítőt és boldog leszel!

Ahogy Ugor is említette, ez nem annyira miniszobor, mint a többség, bár emlékeim szerint a Dreher söröskocsi is az ilyen nagyobbacskák közé tartozik, persze minden relatív. A mostani havas, farkasordítóan hideg időjárásba nagyon is illik ez a melegen öltözött, kapucnis, meleg csizmás vadász, aki a Hanti törzset képviseli. Ez az őslakos ugor rokonnép a mai Oroszország területén, az Uraltól keletre él, az Ob folyó mentén, s létszámuk jelenleg mindössze 27ezer fő. A hantik a manysik mellett - a magyarok legközelebbi nyelvrokonai. Eléggé kontrasztos ez a természeti népeket képviselő szobor, s mögötte a MOL székház felhőkarcoló monstruma. A vastag hótakaró bezzeg jól áll neki!

Új helyet nyitottak, ezúttal egy mexikói bisztrót, bár néhány kenyérféle és péksütemény itt is helyet kapott. A kedves mexikói üzletvezető-tulajdonos hölgy fogadott, aki olyan öltözékben volt, mint egy karibi luxushajó vagy szálloda alkalmazottja, amolyan uniformis félében, feltűzött hajjal. Ő itt a mindenes egy személyben: pultos, kasszás, pincér és persze a szakács is. Az egylapos étlapon mindössze 7 étel szerepel, amelyek autentikus mexikói ételek, s jóval túlmutatnak az általunk is jól ismert nachos-tacos-quesadilla-burrito csapaton. Minden étel frissen készül, 10-15 perc alatt a szemünk láttára a kis konyhában a pult mögött. A szagelszívó jól működik, nincs ételszag. Lássuk, miket kóstolhatunk itt! A Tostadas duo - házi kerek kukorica tortillán tépett marhahús vagy csirkehús, saláta, tejföl, reszelt sajt, guacamole, mellé a köret babpüré és vörös rizs (3750 Ft). Chilaquiles (3750 Ft) - kukorica tortilla darabok salátával, tejföllel, guacamoléval, tükörtojással és választható szósszal. Tamales duo - töltött kukorica fánk vörös rizzsel, babbal. Kukorica tortilla tükörtojással, guacamoléval. Aztec Cake - nem süti, hanem rétegelt rakott sós tortilla csirkehússal, sajttal, tejföllel és guacamoléval. Van még napi leves. A péksütemények között Conhas, Pancito, Oyo de Buey, Orejas, kukoricakenyér, Bolillos, többféle csiga (550 Ft). A fél kg-os kenyér 850 Ft. A képen az általam választott Tostadas látható. Italok terén Jarritos szénsavas gyümölcsitalokat tartanak (1000 Ft), mangósat választottam. A lenti részen 3 kis asztalka van, további ülőhelyek a galérián. Mi sem bizonyítja a hely hitelességét, hogy 3 mexikói srác érkezett, ide jöttek enni ők is.

A pultnál kell rendelni és fizetni, de lehet helyben is kávézni, reggelizni, sütizni. A vonzó péksütemények az utcafronti ablakból hívogatóan integetnek, nem csoda, hogy többen is a belépés mellett döntöttünk. A helyhiány miatt a kialakítás nem éppen a legszerencsésebb, mivel többen is sorban álltak a pultnál, szinte nem volt hová belépni, hacsak nem az ő hátukba. Mindegy, azért bejutottunk. Itt figyeltem fel arra, hogy valamilyen értékelés/vélemény szerint itt kapható a város legfinomabb túrós batyuja. Szépen átsült, ropogós, elég nagy méretű, sok tölteék van benne és 760 Ft-ba kerül. Hogy a legjobb-e, arra azért nem vennék mérget. Volt még többféle, édes és sós töltött croissant, vaníliás-málnás szirom (910 Ft) - ez is nagyon finom! , paradicsomos csavart rúd (850 Ft), és természetesen ha már erre jártam, most is, mint mindig, vettem Pastel de Nata sütit, ami a portugál nemzeti édesség. Ez elég kicsi, 450 Ft, főzött vaníliakrémmel töltött leveles tésztás kosárka. Kötelező szervizdíj nem volt. Már olyan gyakorivá vált ez a megkérdőjelezhető indokoltságú plusz költség, hogy pozitívumként említendő, ha valahol nem számolják fel.

Kellemes a belső, mosolygós a fogadtatás, kis töprengés a kínálaton, pultnál kell rendelni, fizetni azonnal, aztán várni a kutyasíp füttyét. Thali menüt határoztunk el, feleségem csirkével, én báránnyal. Kis UFO fütyül, lehet menni az etetőhöz. Pofás tálcán elrendezve a hús, a köretek, a savanyúság, igazi jó fíling, össze-vissza eszegethetsz mindenből. Persze a lassimat azért kikértem, indiai kajádában kötelező, kis pofás mintát is rajzoltak a tetejére. Szóval, minden szép, gusztusos, az indiai éttermi kínálatból a jobbik az, ami itt kapható, szervizdíj van a számlában, minimális, így aztán 10260 forintot fizettünk összesen, nagyon jól is laktunk, meg voltunk elégedve.

. . na, nézzük! Nem japán, általános ázsiai a személyzet viszont inkább vietnami, és a kínálatban a sushin kívül tom yum is van a pho mellett, azaz minden, ami a mongoloid arcvonásokba belefér. Egyébként ennek a "láncnak" ez már a második boltja Budán. Különös, hogy az általános kínai letámadást fokozatosan felváltja a vietnami, gasztrokezdetben vala az időszámítás szerint, hogy Budapesten szinte minden háztömbben, majd minden kisvárosban volt kínai gyorsétterem, aztán a kínaiak száma harmadára esett vissza Magyarországon, most vietnami előrenyomulás van. Én egyébként nem bánom. Legyen csak színes meg nemzetközi az a gasztrokínálat. Szóval betértem barátkozni távoli rokonainkkal, kedves, barátságos a fogadtatás, tom yumot kértem rákkal, bár általában mindig phot szoktam, nem volt valami fenejó, de rossznak sem mondható, mondjuk, hogy korrekt gyorséttermi színvonal. A másodiknak kért kacsás wok már sokkal jobban ízlett, élvezet volt enni, azt azonban durva hülyeségnek véltem, hogy kihozták már akkor, amikor még ettem a levest. Jeleztem is, hogy próbáljanak meg már erre jobban figyelni máskor. Tálcás gyorsétteremben, napköziben meg a börtönben kapod egyszerre meg az egész ebédet, egy beülős, asztalnál rendelős étteremben nem. De a tapasztalat általában pozitív. Az elején kértem a hidegre való tekintettel egy Jágermeistert, a végén ittam egy pohár narancsjuice-t, így aztán a számlám a benne foglalt szervizdíjjal együtt összesen 8085 forintra rúgott. Azt mondták, várnak máskor is szeretettel.

Kérjetek és adatik néktek, mondja a Máté 7:7, tehát azonnal ott is termett a sarkon túl egy kicsi vietnami étterem a Thököly úton, na, ímé a bizonyság. Esküszöm, hogy sokat jártam erre egykor, régen nem volt. Fogadd el az Úr ajándékát, mondta az ajtó. Bent a pultnál a leány, aki nem volt vietnami, nem tudta, hogy milyen felsőbb körökből küldtek ide, szóval elég közömbösen fogadta az igényemet, üljek, ahová akarok, ahol hely van. Persze phot kértem. Asztalon a flakonos csípős kivonat, igény esetén. Evőeszközök kihelyezése a szokásos vietnami gyalázatos. Előre kell fizetni a pultnál. 2990 forint, nem egy rossz ár. Viszont az íze is eléggé közepes, a lényeg, hogy egy meleg húsleves télvíz idején, jól meg is paprikáztam, szórtam bele a fokhagymát, egészen egyeníze lett, belesimult a nagy pho-átlagba. A hely specialitása, hogy a benne főtt tészta nem válik el egymástól szálanként, hanem sűrűn összeragadva, kanállal vágható formában van jelen. Ennél sokkal többet nem vártam a szertartástól, kint az utcán közben eloszlott a tömeg, felfértem egy következő buszra, aztán most hírül adom, hogy ez itt van.