Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Az külön plusz, hogy bio és kézműves termékeket is árulnak, amik között simán találni igazi gyöngyszemeket. Ha eleged van a jellegtelen, unalmas kajákból, akkor ez a hely egy nagyon jó választás. Gyors, finom, és érezni, hogy van benne szív.

A szuterénben lévő bisztró beltere csinos, korábban több más vendéglátóhely is működött is, színvonalasak is, de valahogy azok nem tudtak hosszú távon gyökeret ereszteni. Nem akadálymentesített a helyiség, lépcsőn közelíthető meg. Már üzemel a kinti teraszuk, viszont rendelni és fizetni - előre - bent a pultnál kell. A fiatal tulajdonos páros hölgytagja - Petra - szolgált ki a pultban, kedves, informatív, bemutatta a szendvicseket, az eredetileg mérnök végzettségű párja pedig szakácsként működik a közös kisvállalkozásban, Milánóból merítették az ötletet a hely megnyitásához. Magas hidratáltságú, hosszú érlelésű tésztával dolgoznak, ami bigát, azaz előtésztát is tartalmaz. Kizárólag eredeti olasz alapanyagokat használnak, Petra elmondása szerint ez az oka az átlagnál magasabb áraknak. Az étlap mindössze a 6 féle schiaccata szendvicsből áll, 1/2 vagy 1/1 egész méretben kérhető. Van 5 húsos, mortadella, szalámi, Prosciutto Crudo sonka, csípős szalámi, sült pulyka sonka fő összetevővel, illetve a vegetáriánus Brutus pikáns sültpadlizsánnal a hús helyett. Az általam választott Salami Senatus fantázianevű szendvicsben volt még házi sültburgonya krém, szárított paradicsom, parmezán, rukkola (3090 Ft/ 1/2; 4190 Ft/ egész). Az étlapon továbbiakban felsorolt plusz feltétek már felárasok! (200-1600 Ft-ig) A szendvicset lehet kérni grillezve vagy hidegen. Fronti di Crodo dobozos italok közül Zero Limon Sodát ittam hozzá (850 Ft). Szerintem muszáj mellé italt kérni, mert magában nagyon száraz, fullasztó vagy legalábbis torokkaparászós kaja. Megtévesztő és szerintem nagyon inkorrekt, hogy bár felszámolnak automatikusan kötelező 10% szervizdíjat, miközben nemigen van szerviz, még a POS terminálnál is feldobja, hogy akarsz-e borravalót adni, és a legalacsonyabb százalék 6%, amit felad. Így az étlapon szereplő amúgy is borsos árakhoz még rászámolódott +17% (a szervizdíjnak is van borravalója, röhej. . . ), és ezzel egy fél szendvics egy dobozos üdítővel több mint 4500 Ft lett. Trükkös, de nagyon nem korrekt és nem vendégbarát szerintem. Ezért vontam le a kiszolgálásból 2 pontot, nagyon nem szeretem ezt a fajta hozzáállást! A szendvics amúgy korrekt volt, de semmi extra, és a képeken sokkal több "töltelék" volt, mint a valóságban. A fizetés körüli trükközés és a drágaság miatt nem tudok 3 pontnál többet adni, sajnálom. Nálam ez nem ajánlott hozzáállás, de másnak még tetszhet. A mosdó rendkívül szűkös.

Az utcáról külön bejárat és külön tábla van a cukrászdához, de a színes esernyős kapualjba belépve, a folyosó a hátsó teraszra fut ki, ahonnan lehetett hallani az étteremből a cigányzenét. Szóval nincsenek teljesen elszeparálódva egymástól. Amikor beléptünk a cukrászdába, furcsa módon nem volt ott senki. Nemcsak vendég nem volt, de személyzet sem. Aztán pár perc múlva előkerült egy fiatal hölgy. A beltér elég egyszerű berendezésű, leginkább strandbútor jellegűnek mondanám a berendezést, elég nagy üres térrésszel, de lehet helyben is sütizni, kávézni, fagyizni. Főleg fősodratú sütemények, tortaszeletek sorakoztak a pultban. Árban elfogadható, nem elszállt. A mignonok közül elvitelre vásároltunk. Csoki, puncs, pisztácia, citrom ízekben volt, 800 Ft-os egységáron. Rákóczi túrós (900 Ft), habos mákos (900 Ft), epres kardinális (900 Ft), házi krémes (800 Ft), néhány példa a teljesség igénye nélkül az olcsóbbak közül. A legdrágább torták szeletára 1400 Ft, ha jól emlékszem, ilyen áron volt példaképpen a hercegnő torta. Kiderült, hogy legalább 4 db sütemény vásárlása esetén ajándékba adnak 10 dkg sós kimért aprósüteményt. Így még sós rudakat is kaptunk, ajándékba, lett volna pogácsa is, de én ezt választottam. Összességében 4 pontot megadok. A sütemények frissek voltak, de nem kiemelkedő.

Egy sajtburger aktuálisan 790 Ft. A húst megégették, amúgy füstös jellegű. Nyilván egy ilyen szendviccsel önmagában nem lehet jóllakni, de én nem is voltam igazán éhes. Tipikus 3 pontos élmény, semmi emlékezetes.

Mivel a bal oldali mozgólépcsőn mentem fel, így az emeletnek ahhoz a végéhez érkeztem meg, ahol a Faloda működik. Ez is egy önkiszolgáló étterem, mint a többi, magyaros ételekkel a fókuszban. Szerintem a legutóbbi - 1-2 hónappal ezelőtt - látogatásunkhoz képest itt nem történt áremelkedés. Egy kicsit nehezen követhető, hogy az asztalok elé kitett táblán meg tudod nézni az árakat, de utána ha odamész a pulthoz, ahol az ételek vannak és ahol rendelni kell, akkor ott a pult feletti táblán már a normál ételárak vannak csak, a menüárak nincsenek. De ha a menüs tábláról konkrétan kiválasztod, amit szeretnél, akkor utána már egyértelmű a dolog. A napi menük választható levessel több árkategóriában vannak, 1990 Ft-tól (főzelék, húsmentes tészta) 2690 Ft-ig. Ár-érték arányban szerintem a 2090 Ft-os menük érik meg leginkább, ebben 12 féle főétel szerepel. A leves és a köret választható. Én vadas pulykát választottam rizzsel, valamint gulyáslevest, ami itt normál nagy adag, nem csak csészényi. Az ételminőség erősen menzás jellegű, tömegtermelés, semmi emlékezetes. Tipikus 3 pontos hely, de legalább olcsónak mondható.

Kiszolgáló személyzet alaposan érti és használja nyelvünket, egy Aloe Verás üdítőt is kértem, mindennek jó volt az íze, nem hibáztak és én sem hibáztam, 4830 forintot fizettem az ebédemért.

Mint kiderült, Raoul Wallenberg, svéd diplomata emlékművét találtuk meg, aki a második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. Most írok erről, mert hamarosan, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja, arra emlékezve, hogy 1944-ben ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása. Ezt az emléknapot 2001 óta tartjuk Magyarországon, de a Wallenberg-emlékművet jóval korábban, 1987-ben avatták fel, igaz, hogy áprilisban. Ez sem volt azonban sima ügy, mint annak idején más sem: Nicolas Salgo, a magyar származású akkori budapesti amerikai nagykövet kérte fel Varga Imrét ennek a szobornak az elkészítésére, melyet aztán föl is állítottak az amerikai követség kertjében, vagyis a nagyközönségtől elzárt helyen. Köztérre, mai helyére, csak később, Kádár János svédországi látogatása előtt került, de avatása, a beszámolók szerint, igen alacsony protokollal, szinte titokban történt meg 1987. április 9-én. És hogy miért éppen itt? A Wallenberg Egyesület honlapján azt írják, hogy az emlékmű mindössze 50 méterre áll attól a helytől, ahol Wallenberg autóját, mellyel Debrecenbe indult, elhagyatva megtalálták. . .

Ezúttal a Mon Crémi Cukrászdára esett a választás, ahol már párszor korábban is sütiztünk és kávéztunk, pozitív emlékek maradtak meg. Ezúttal sem okoztak számomra csalódást! Az nem volt világos, hogy van-e asztalszerviz, minden esetre a pultnál rendeltünk, mivel a sütemények, torták mutatós sorait itt lehetett szemre vételezni a választás előtt, ami egyáltalán nem volt könnyű. Bár a nyitáskor pár éve még elég drágának találtam őket, most már inkább középkategóriásnak mondanám budapesti viszonylatban (1250-1890 Ft közötti szeletárak). Széles választékban kínálnak igazán mutatós és finom édességeket, az újhullámos francia vonalat tudnám kiemelni, Monocake-ek, többféle Opera, macaron, de vannak hagyományos klasszikus süteményeik is. A választásom a mézes-karamellás körtetorta lett, ami nekem nagyon ízlett (1650 Ft), szerintem még ilyet korábban nem is kóstoltam. Kávé téren olasz Pascucci sötét pörkölésű, klasszikus feketét főznek, az eszpresszó 890 Ft-ba került, lehetett elvitelre is kérni, papírpohárban. A személyzet barátságos. A távozó vendégek után gondosan letörölték az asztalokat. A vendégek két helyen tudnak leülni, egyrészt a pult mögötti leüvegezett zártabb részben, másrészt a pult előtti nyitott, de körbekerített teraszrészen. Mi ezt választottuk ezúttal. Nincs kötelező szervizdíj!

10 perces sétával jutottam el az étteremhez. A Zila 40 éve családi vállalkozásban működő klasszikus kisvendéglő Kőbánya kertvárosi részén. A Zila családnév ismerős lehet a XVIII. kerületből is, ahol egy szintén emblematikus cukrászdát és kerthelyiséget működtetnek sok éve sikeresen. A kívülről egyszerűnek és inkább régiesnek tűnő épület belülről egy egészen más, nagyon hangulatos, jelenkori miliőt hoz, a kapualj tavaszias virágos. A tágas Csenge Terasz felé invitált a vendégeket fogadó pincér. Igazán tetszett a berendezés, a dekoráció, a fények játéka térben. Nem volt probléma, hogy előzetes foglalás nélkül érkeztem, nem volt probléma, hogy egyedüli vendégként jöttem, mégis egy jó helyen lévő szép asztalt kaptam. Csupa pozitív jel már az elején! A többi helyiségnek is van neve, Csongor Terem, Hunor Pince, Kincső Terem. Arra nem jöttem rá, s elfelejtettem rákérdezni, hogy vajon a családtagok után nevezték-e el őket. Az étlapon belül külön találjuk a Séf ajánlatát, valamint a koktélok (3800 Ft) és frissítő italok lapját. A levendulás-mentás limonádé (1380 Ft/3 dl) kellemes, hűsítő. A meglehetősen hosszú étlapon klasszikus magyaros fogások mellett nemzetközi ízek is megjelennek. Levesek és desszertek 3000 Ft környékén, előételek 3300-5200 Ft között, főételek jellemzően 5000 Ft-tól felfelé, csoportosítva, szárnyas, sertés, borjú és marha, vad-és hal, bárány, készételek. Praktikus megoldáshoz folyamodtak az árváltozások miatt, ugyanis az étlapra az árak ceruzával voltak beírva. Az étlapon Kőbánya nevezetességeiről olvashatunk rövid bemutató leírásokat, valamint megismerhetjük a Cordon Bleu (azaz Kékszalag) igaz történetét is. Fácán erőlevessel kezdtem (2000 Ft), a csészényi adag "üres" lében 3 db fácánhússal töltött táska volt. Kellemes, de több fűszert elbírt volna minden. A főételek közül kacsacomb vörösboros-almás párolt lila káposztával, hagymás törtburgonyával (5800 Ft) lett a választásom, amely egy tűzforró vaslapon érkezett. A bőr nem volt ropogós, illetve nekem sótlan volt a krumpli és a hús is. Sózás után teljesen rendben lett a fogás, adagra bőséges, kiadós. Ki kell emelnem az engem kiszolgáló rövid hajú pincér hölgyet, udvarias, gyors, szimpatikus volt az egész tevékenysége. Nincs kötelező szervizdíj, ez ma már ritkaság Budapesten. A mosdó érdekes módon koedukált, de lehet, hogy csak itt a teraszon volt ez a helyzet. Bár az ételeket 4 pontra taksálom, összességében nekem a Zila-élmény egyértelműen 5 pontos. A vendéglő alkalmas nagyobb rendezvények megtartására, nagyobb létszámú csoportok fogadására is.