Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A komplex épületegyüttes magában foglalja az egykori MAHART-székházat, bár az az Apáczay Csere János utca felé nyílt, a másik oldalon, a Duna irányába. Belépés után egy oszlopcsarnokba érkeztünk, ahol nem volt senki, nem volt ajtónálló fogadó alkalmazott, mint a hasonló kategóriás szállodáknál megszokott, a recepció beljebb, balra található, de ez a bejárattól nem látszik az oszlopoktól. A falon régi báli ruhába öltöztetett jelenkori fiatal modell hölgyek mutatják a kezükkel, hogy melyik irányba kell haladni. Egy kicsit szürreális. Az épületben a klasszikus régi és az új elemek ötvöződnek. Míg a bejárat és a központi márványlépcső klasszicista, a belső udvar és a hotel belső burkolása végig tiszta üveg. Az épület zegzugos, 3 lift van, ahonnan két irányba nyílnak a folyosók. Szinte alig van természetes fény, mesterséges fényekkel van minden megvilágítva. Az emeleti társalgóban a vitrinekben régi tudományos iratok, felfedezések, tiszta múzeum hangulata van az egésznek. A mellékhelyiségek igényesen kialakítottak, tágasak, tiszták, jól felszereltek. Az épületen belül 3 luxuskategóriás étterem található, a BIBO a felső szinten rooftop bárral, az Alelí az oldalsó utcafrontról, a Wekerle Sándor utca felől nyílik, valamint a Pavilon, amely a szállodán belül az 1. emeleten található, egy igazi zöld oázis, rengeteg élő növénnyel, élő lombos fával, fűszerkerttel. A Pavilont körbeölelik a szálloda szobái, az üvegfal mögött. Leírni nehéz, de a fotókból egyértelmű szerintem. Az épület tetejét végig kazettás üvegtető fedi. A Pavilonban szolgálják fel a reggelit a szállóvendégek számára, természetesen svédasztalon, de van lehetőség külsős vendégeknek is itt enni, vasárnap délelőtt pedig brunch van. Továbbá külsős vacsoravendégeket is fogadnak itt. Az étterem személyzete profi, felkészült, elegendő számú. Az egyik felszolgáló hölgy elmondta, hogy a BIBO éttermet nem a Dorothea Hotel üzemelteti, ők csak a helyet biztosítják, de annak külön vezetése és szakácsa van. A szobaárak kb. 80ezer Ft-nál (200 euro) kezdődnek 1 éjszakára, de többféle szobatípus van.

A savanyuságok is fantasztikusak. Árban is korrekt volt. Nem hiába már a 90 évek elején is üzemelt amikor arrra felé dolgoztam és már akkor is szerettem oda bejárni. . . .

Az asztal morzsás volt. A kávé átlagos. Legközelebb más kávézót választunk.

Nekem kifejezetten tetszik a grúz konyha, amit eddig kóstoltam belőle, így amikor láttam, hogy a Furia is részt vesz az őszi étteremhéten, akkor egyértelmű volt, hogy ide el kell jönni. Már csak azért is megéri így jobban, mert a normál étlap árai meglehetősen magasak. A 3 fogásos "akciós" menü 10900 Ft, ebben benne van már a szervizdíj is. 2 leves, 4 előétel, 9 főétel, valamint 2 desszert közül lehetett választani. Előételként Pkhali tál válogatás, amelyben spenót- és cékla kence, jonjoli (hólyagdió) saláta, dióval töltött padlizsán tekercs, valamint ropogós ostyalap volt, a kenyér nagyon hiányzott hozzá, külön kérésre kaptam egy kis csónaklepényt. A jonjoli tetszett a legjobban, na ilyet még életemben nem kóstoltam! Már ez egy első fogás is igazán kiadós volt. A főételek közül faszénen sült csirke saslikot kértem, amely mellé grillezett padlizsán karikák, valamint egy kellemes, savanykás szósz érkezett. Ez a fogás is tetszetős és finom volt, de a hús - köret mennyiség nagyon aránytalan lett, szinte csak húst hússal kellett enni. A desszert Pavlova kitűnő, bár ez nem az autentikus, hanem egy újragondolt citromos verzió lett. Nagyon ízlett! A 3 fogást én nem tudtam végig enni, túl sok volt a mennyiség. A többi étel is mind autentikus fogás volt, amelyeket máshol nemigen lehet megkóstolni. Pl. Kharco leves - marhahúsos-rizses, tolma - kacsahússal töltött szőlőlevél joghurtos szószban, Lobiani - babragu és töltött lepény, többféle zöldséggel, illetve hússal töltött lepényféle, illetve batyu. Szóval nekem a konyha, az ételek íze, fűszerezése és elkészítése nagyon tetszett. A kiszolgálás azonban nagyon szervezetlen volt, egy szőke kishölgy (Szvetlana) kivételével a többieknek fogalmuk sem volt, mit kéne csinálni, teljesen szét volt csúszva a stáb, talán a megnövekedett vendég létszám miatt. A hölgy viszont nem tudott magyarul. A konyha is megcsúszott, minden fogásra sokat kellett várni. A berendezés az a túlzó pompás díszítés, amit Közel-Keleten és az oroszoknál is annyira kedvelnek. Sok arany, a luxus megidézése. Ez visszaköszönt a mosdóban is. A zene nagyon hangos volt és szerintem egyáltalán nem illett az étterem miliőjéhez. Italként azt a Zedazeni grúz palackozott tárkonyos szénsavas italt ittam (1590 Ft), amit az Aragviban kósoltam először, szerintem érdekes és különleges, de legközelebb kipróbálom a többi ízt is, mert van még körte, feijoa, saperavi (grúz szőlő) ízekben is. Az itallapon grúz limonádé címszó alatt szerepelt, ez kicsit megtévesztő szerintem. Vacilláltam az össz-pontszámon 3 és 4 között, de kizárólag az ételek miatt ezúttal felfelé kerekítettem.

A magyar honvédség története dióhéjban. 1848/49, I. és II. világháború, valamint a jelenkor, a XXI. század korszerű fegyverei, felszerelései. Bal kéz felől a Bunker Bisztró nem volt nyitva, pedig a kiírás szerint nyitva kellett volna lenniük, de mégsem. Már a folyosó felén túljutottam, amikor az egyik felvigyázó ember szólt, hogy szereznem kell regisztrációt az Info Pultnál. A hölgy egy tableten vette fel az adataimat, név, ország, email cím (igen, valóban, lehet kamu adatokat is megadni, nem ellenőrzik). Aztán kaptam egy nyomda pecsétet a kézfejemre. Most már bemehettem a belső kiállítóterekbe is. A táskát és kabátot ingyenes ruhatárba lehet betenni, de a hátizsákomat éppen, hogy be tudtam tuszkolni a nagyobb rekeszbe. Az alsó -1 szinten sportos gyerekek számára vannak izgalmas programok, mászófal, magasról leugrás, akadálypálya, mini Lynx harckocsikázás, talán lézer game is van, de az a rész le volt zárva. Az utcaszinten szintén vannak interaktív játékok, akár a felnőtteknek is, szimulátoros játékok, illetve VR. Én a VR-os célba lövészetet próbáltam ki egy virtuális pisztollyal, és meglepő, de nagyon jól ment. Vezetéssel, csoportosan lehet igazán jó program ez a Bálnában, de nekem így is bejött. Idő hiányában nem tudtam több dolgot kipróbálni.

A benne lévő hús (zúza? ) felismerhetetlen. A velős csontnak nincs köze a leveshez, furcsa ízű, nem tünt frissnek, mindenben messze elmarad a régitől. A sztrapacska tapad, ragad, íztelen, kicsi tejföllel, par szem szalonával. Egy szlovák vendeglős nem ismerné fel. A deszertek minőségei még elfogadhatoak, az áruk - a mennyiséghez- alig. A kávé ár olasznak írt, igen fura. Ezt a Kéhlit nem ajánlom, külföldiekkel egyátalán. Ma meg a nevet kihasználva van vendég, de fogyni fog. Én visszasírom a régi Kéhlit!

A hely nagyon hangulatos, akár többen, vagy csak kettesben elbujva ünnepelnél. Én azért szeretem, mert a felszolgálok itt házigazdák, akik úgy fogadnak mint egy kedves régi ismerőst. Adrien, Szomora, Patricia és a többiek mind arra figyelnek, hogy jól érezd magad! Ha még nem jártál itt, Ismerd meg! Mi vissza járunk

Utólag belátom, NEM volt jó ötlet. A helyszín abszolút központi, impozáns, a város szíve, Kristóf tér. A szomszédjukban tipikus turista-csapda SH-s hely, langosh-gulash hivalkodó terasszal, talán ez is ugyanahhoz a tulajdonosi körhöz tartozik, mint a Cyrano? Ki tudja? A Cyrano ehhez képest elegáns, decens, de a beltér szorongós, zsúfolt hatást kelt, az asztalok nagyon közel vannak egymáshoz. A térhatást rontja az asztalok felett mélyen benyúló lépcső. A beltér klimatizálása nem megfelelő, az ajtó közelében huzatos, bent viszont levegőtlen, fullasztó. Alapvetően magyaros és nemzetközi ételeket kínálnak. A normál étlap árain felhúzódott a szemöldököm, nem véletlen, hogy csak angolul voltak kiírva az ételek rajta. Előételek 5-8000 Ft között, főételek 7-12000 Ft között, tészták 6000 Ft körül, ejha! Erre még a kötelező szervizdíj +13%. Ehhez képest árban abszolút "megérős" az étteremhét, hiszen a 3 fogás együtt, szervizdíjjal 10900 Ft. A választási lehetőség náluk szélesebb volt, mint a több résztvevő étteremnél, hiszen 4 előétel, 1 leves, 7 főétel és 4 desszert szerepelt a menüben. Egyik ételük sem volt feláras. Sajnos mindhárom fogásban volt olyan, ami számomra többé-kevésbé nem tetszett. Előétel norvég lazactatár avokádó kanapéval, balzsamos Puy-lencsével. Valóság: lencse egyáltalán nem volt! (ld. fotó). Volt viszont egy Univer majonéz réteg berejtve az avokádó püré és a lazac közé. Ha nem Univer, hanem házilag készült, akkor talán még rosszabb, ki akarna házilag ilyen ízű rémes majonézt előállítani? ? Mellé gyenge minőségű toast kenyérből készült pirítós (nem a bolti szeletelt zacskós, de csak egy fokkal felette). A lazac csak fel volt kockázva, semmi fűszerezés. A hangzatos főétel: roston sült kacsamell filé, Jerusalem-artichoke ragu, krumplipüré á la Chef, kacsa-jus-vel. A jus, a pak choi és az articsóka ragu - ez utóbbi minimális mennyiségű - klassz, a kacsamell kevésbé. A bőr nem ropogós, gumiszerű. A hús állaga és íze kellemetlen, egyszerűen nem jól sikerült. A desszert csokoládé Soufflé vanília fagylalttal, meggymártással. A szuflé jól készült, finom, kívül jól megtartott, belül forró folyós, ahogy kell. A porcukor szórás felesleges, nem szeretem. A meggymártás jelzésértékű, szinte nincs is. A desszertre rengeteget kellett várni. Üdvözlő vagy/és búcsú falatka nem volt, ellentétben a programban részt vevő éttermek többségével. A kritikai észrevételt az egyik pincér nem igazán vette jó néven, de akkor minek kérdezte, ha utána még a vendég a hülye (szerinte)? A személyzet viselkedése, hozzáállása több ponton nem volt szimpatikus. Összesítés: 3 pont és nem ajánlom. Sajnálom.