Egylapos az étlap, de el fogsz rajta nézelődni, mert ad ötleteket rendesen. Egy srác van, aki nem tud magyarul, viszont van egy lány is, aki nem tud angolul, de magyarul egész jól eladja magát. Szóval, ráböktem egy csípősnek és savanyúnak mondott levesre, amit sertéshússal árulnak, és a mindenféle italkínálatból, ki tudja miért, mexikói sört kértem. Talán azért, mert kihozott a srác mutatóba kétféle sört, az egyik dobozos volt, a másik üveges, ép lelkű ember ebből az üvegest választja. Aztán néztem magam elé, hogy leveshez sört? Na, jól kezdődik De jó volt ez így. A leves abszolút nem úgy nézett ki a valóságban, mint a képen és a mesében, egy ronda zavaros lé volt, de látványra ne ítélj! Edd meg! Adtak mellé egy külön tál tésztát is, aztán abból annyit és úgy használsz fel, amennyit akarsz. Egyébként nagyon forró volt a leves is, tészta is. De eszembe jutott, hogy amikor a pesti Chinatownban voltunk amolyan bejáró sétán, azt mesélték a helyi orvoslásról, hogy a kínaiak a legtöbb bajra forró vizet isznak, na akkor gyerünk, neki a forró levesnek, csak szaladjon ki belőlem a baj! De, hogy csípős is volt, forró is, egyre több papírzsebkendőt használtam el. Meg egyre több tésztát tömtem a levesbe, így szelídítve azt. És fura, de jól is laktam. Jó kísérlet volt! A bolt talán még nincs egészen kész, hátul még mintha építenék, de azért működik rendesen. A kijáratnál fizetsz, a sűrű levesnek azért sűrű ára is van, tehát a kis szervézsával együtt 5789 forintot fizettem.