Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Az este 7 órára meghirdetett megnyitó kezdési időpontjára zsúfolásig megtelt az egyébként nem nagy alapterületű galéria. Magam is a Munkácsy Mihály-díjas kortárs művész népes rajongótáborába tartozom. A festmények mellett egy animációs rövidfilmet is láthattunk a művésztől, a téma közös, a ókori architektúrák és a reneszánsz kertek időtlensége, a középkori olasz városok időtlen világa. A kék-fehér- barna/drapp színvilágú festmények témaköre szintén Itáliát idézi meg: Róma, Velence, Alba, valamint a végtelen ködbe vesző lépcsősorok (A kontempláció lépései sorozat). A kiállítást Pavlovits Tamás filozófus nyitotta meg. Kondor Attila kiállítása május 23-ig tekinthető meg.

Aztán pár nappal a koncert előtt jött a szomorú hír, mely szerint a rendkívül népszerű csellista, HAUSER sajnos egészségügyi okokból nem tud részt venni a műsorban. Nem csak ezt a fellépést mondta le, hanem mindet erre az évre. A rendezők felajánlották ugyan a jegyek visszaváltását, de mi ezen nem sokat töprengtünk, mentünk az MVM Dome-ba. Teljes értékű programot ígértek így is, miszerint a tervezett műsor teljes egészében előadásra kerül. Hozzátéve, hogy az est különleges és megismételhetetlen elemekkel egészül ki: a koncert során három olyan exkluzív HAUSER-videót mutatnak be, amelyek eddig sehol nem voltak láthatók, és kizárólag ezen az estén érhetők el a közönség számára. És valóban így is történt. A nagyok, vagyis Plácido Domingo és Dimash Qudaibergen mellett, alkalmanként velük együtt szereplő vendégművészek, ha nem is mindegyike, de többsége hozta a színvonalat. A Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködése pedig számunkra jóleső meglepetés volt, eddig nem hallottuk őket, de ezután szeretnénk többször is. Ami a közönséget illeti: A hatalmas lelátók és a földszinti küzdőtér mondhatni mind tele voltak, nagyon keresni kellet volna a szabadon maradt ülőhelyeket. Számszerűen, arányukat illetően pontos adatot természetesen nem ismerünk, de nagyon sok külföldi jött el erre az estére az MVM Dome-ba. Mellénk például két ifjú bolgár hölgy zuhant be utolsó pillanatban, a reptérről akkor érkezve, ők Szófiából jöttek. És ez így van rendjén, ez is egy apró eleme annak, mit is jelent európainak lenni, akként élni. Mi is el szoktunk menni Bécsbe, amikor HAUSER ott ad koncertet. Maga az MVM Dome mint épület, mint helyszín, amennyire így első ottani tapasztalatunk alapján meg tudjuk ítélni, képes egy ilyen igényes, nagy zenei rendezvény szükséges műszaki hátterét biztosítani. Minden rendben volt, szépen szólt. Egyetlen apróság, ami az érkezést, majd a távozást megnehezítette: az I. kapuhoz egy magas és kissé csúszós fémlépcsőn kell felkapaszkodni, levánszorogni. Többen emlegettük közben, hogy vajon miért nem lehetett ide egy mozgólépcsőt is tenni. De persze nem ez határozta meg az esténk hangulatát, az élményt. Az teljesítette egy nagyszerű világpremier ígéretét!

Korábban több jóféle étterem működött már itt, sajnos ilyen-olyan okok miatt bezártak. Az étterem nyitvatartása nem szokványos, több napon este egyáltalán nem tartanak nyitva (vasárnap-szerda között). Ugyanakkor hétköznap ebédidőben kedvező áron lehet náluk ún. üzleti ebédet elfogyasztani. Előzetes asztalfoglalás nem szükséges, csak ha nagyobb társasággal mennétek. A 3 fogásos ebédmenü 6500 Ft, a 2 fogásos 5500 Ft, amely egy ilyen minőségű vendéglátó helyen rendkívül kedvező árazásnak mondható. Az étlap olasz hangsúlyos. Heiszler Olivér séf elmondása szerint az olasz osteria víziója lebegett a szemük előtt, a nagymamák, a Nonnák konyhájának varázsa, ahol a friss alapanyagok a hagyományos főzési technikákkal és sok szeretettel forrnak szép egésszé. A rövid menüs étlapon 3 előétel (Arancini, Bruschetta, Antipasti tál), 4 főétel (pesto gnocchi, Pizza Prosciutto, töltött padlizsán, Spezzatino), valamint 2 desszert (Ciambella olasz kuglóf, Panna Cotta) kaptak helyet. Az előétel Antipasti válogatásban ropogós grillezett zöldségek, gombák, érlelt olasz felvágottak - salumi, burrata, olívabogyó szerepelt,mellé házi focaccia érkezett. Remek kezdés! A felvágott különleges aromáját az édeskömény és a pisztácia adta. Italként lime-kardamom Kaffir fanyar, frissítő italt kértem (1450 Ft). A főétel Spezzatino hagyományos, lassú tűzön főzött, sűrű vörösborban párolt marhahús ragu, amely a magyar pörkölthöz hasonló, körete polenta volt. Nem éppen az én világom ez a hús elkészítési mód, de egyébként a fűszerezése kiváló volt, a hús omlós, puhára főtt. A desszert habos Panna Cotta málnával kitűnő volt. A személyzet udvarias, kedves, a konyha gyorsnak mondható. Nálam ez egyértelműen 5 pontos élmény volt! A kötelező szervizdíj +15%, kiugróan magas. A normál étlap árai a menühöz képest lényegesen magasabbak, a főételek indulnak 6000 Ft-tól.

A muffin finom volt, jó ízű és könnyű. Na de a limonádé! Hogy lehet egy limonádé ilyen rossz? Közel 2000 forintért? ! Öntözgettük bele a kis csomagokból a barna cukrot, de nem segített. Nem is csoda. Két agyonaszott lime-szelettől csak rossz maradhatott a nagypohárnyi ital.

És nevéhez, profiljához illően a kínálat fővonalát a komoly húsételek jelentik, steakek, bordák, burgerek. Mi viszont valami könnyebbre vágytunk, ezért rántott csirkemell rudacskákat kértünk hasábburgonyával, coleslaw salátával és a mártogatáshoz mézesmustáros szósszal. Gondoltuk, ez is eléggé amerikaias. A kedves fiatal pincér korrektül jelezte, hogy a nagy forgalom miatt 35 percet kell várnunk az ételre. Szerencsénkre az étteremmel szemben éppen árubemutató reklámozás folyt, többek között kész sajtkrémet kóstoltattak kukorica chipsszel, így kimentem és bevittem az étterembe két kis papírtálcán a kóstolót, hogy ne éhezzünk, amíg megjön a csirke. De nem kellett volna valami ilyesmit magának az étteremnek kínálni, amíg várunk? Nem olyan nagy munka kis tálkákba chipset, ilyesmit belerakni, aztán rágicsálhat a vendég. Abban viszont dicséretes a teljesítményük, hogy két perccel a saját vállalásuk előtt megérkezett az étel, nekiláthattunk falatozni. Az adag jókora volt, nem is sikerült mindet megennünk. Ám nemcsak a mennyiség miatt, hanem mert a csirke és panírja teljesen íztelen volt, semmiféle fűszerezés nem érződött rajta. Íznek maradt az édes saláta és az édes mustár. Ennél azért 5490 forintért többet vártunk volna. Legközelebb talán kipróbálunk valami komoly húsételt náluk, ami inkább a specialitásuk. Addig ez nekünk csak hármas.

Nem bámészkodtunk hát kint sokáig, gyorsan bementünk. Na, püff neki, odabent is minden szürke, ráadásul enyhén megvilágítva. Kinéztünk a kerthelyiségbe is, amely egykor barátságos, kockás terítős vendéglői hangulatot árasztott, most szürke börtönudvar, de legalább napsütésben. . . Nem vágyom én a tőlünk idegen távol-keleti túlszínezésre, de ez azért a ló nagyon másik oldala egy étteremben. Ám éhesek voltunk, és olyan sokan dicsérik a neten a főztjüket, meg az ételszállítók is egymásnak adták a kilincset, csak jó lehet, ezért maradtunk. Gyorsan kértem egy pohár sört, mert már szomjan haltam a korai melegben. Kiderült, hogy hiába szerepel az étlapon a csapolt sör, még sincs, mert elvitték még a csapot is. . . Gondolom, nem csináltak elég forgalmat a sörgyárnak. Ok, kértem egy üveg Asahi sört. Megkaptam, nem volt elég hideg. A második már igen. A párom csak egy levesre vágyott, és mivel a Padthai wokbárokban nagy kedvence a Tom yum leves csirkével, itt is ezt kért. Nagy csalódás volt! Ízetlennek és hígnak mondta. Igaz, nem is került csak 1300 forintba. Reménykedve kért egy Wonton levest is. Hogy milyen volt? Lásd, mint fent. Én nagyobb szerencsével jártam, a választott marhahúsos udon tészta ízletes volt, de a hús inkább csak jelzés értékkel szerepelt benne. Kétségtelen, ez sem került sokba, mindössze 3200 forintot fizettünk érte. Az ár-érték arány tehát mondhatni rendben volt, csak mi jobban szeretjük ezt egy magasabb szinten tapasztalni. Végül alig több mint 8000 forint volt a szervízdíj nélküli számlán. Adtunk hát borravalót. De ezt az egész nosztalgikus pesterzsébeti ebédelésünket nem ilyennek reméltük!

Az MTA székháza, a csodálatos neoreneszánsz épület azonban évtizedekkel később, 1862-1865 között épült fel. Akárhogy is, a jubileumi programok jelenleg zajlanak, s ennek keretében lehetőség nyílik arra, hogy előzetes regisztrációt követően ingyenesen részt lehet venni egy nagyon részletes, informatív és mondhatni egyedülálló vezetéses épület és gyűjtemény bemutatáson. A látogatás a 3. emeleten kezdődött az alapító Széchenyi mellszobránál. Ezt követően több teremben láthattuk a legnagyobb magyarjainkat a jól ismert festményekről, a teljesség igénye nélkül Kölcsey, Deák, Vörösmarty képei köszöntek vissza, amelyeket egykor az iskolai tankönyvekben is láthattunk. A következő hatalmas csarnokbantöbbek között a monumentális Civilizáció festményt ismerhettük meg, ahol a görög istennőre emlékeztető nőalak egy olyan pajzsot tart a kezében, amin az MTA címere látható. Ebben a teremben még érdekesség volt, hogy több olyan alig ismert hölgy portréját láthattuk, akik jelentős mecénásai voltak az Akadémiának. A festmények után a könyvtár válogatott büszkeségei közül tekinthettünk meg többet. Fantasztikus, hogy ezek a több száz éves, felbecsülhetetlen értékek megmaradtak a nemzetünk számára. Mátyás király eredeti Corvina kódexe mellett az az eredeti okirat keltette fel különösen az érdeklődésemet, amelyben a szécsényi országgyűlésen 1705-ben II. Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé választották. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a kiállítást, igazán érdekes volt!

Ha idejössz, gondoskodj előre a helyről, mert hiába a jelentéktelen külső, rendkívül népszerű a hely és már elég régóta, tartósan. (Ld, értékelési előzményeket) Szóval, átlaghétköznap vacsora, de minden asztal foglalt, rajta papírkával, névvel. Amúgy a galérián ehetsz vagy a járdán. Mi fent kapunk helyet, semmi különös. A kiszolgálás nagyon jó, kedves, barátságos, a kínálat elfér két papíron, ráadásul előkóstolók voltunk, azaz most változott éppen a menü, és mi voltunk az első próbagyomrok. Persze a főattrakció maga a gulyás, ami tulajdonképpen egy rámen, de a legeslegjobb fajtából. Nincsenek jelzőim, beledugtam volna a fejem, mint marha a Hortobágyon a vályúba, és csak ettem, ettem volna boldogan. Az enyém rákocskákat is rejtett, a haver meg vegetáriánust kért. Mindent megért! A másodiknak a gyöngytyúk-kolbász volt az egyik áldozat, a vörös marha meg a másik, cuppogva faltam, közben mentás gin-tonicot lefetyeltem hozzá, így szép, kerek a világ! Persze aztán a sós karamellás desszertnek se tudtunk ellenállni, mert minek is kéne ellenállni, itt a legnagyobb badarság lenne, tehát feltettük a koronát a vacsira. Nehezményezem, ha már egyáltalán valamit kéne nehezményezni, a túl hangos zenét. Mindketten úgy találtuk, hogy már túl hangos, dübörgő, nyomasztó, kiabálni kell, ha szólni akarsz a másikhoz, ezt talán nem kéne. De ezzel együtt még nagyon ötös a hely, az erényei sokkal többek! A kettőnk vacsorájáért kb. 40000 forintot fizettem, szervizdíjjal és borravalóval együtt.

A tabletes rendelést elengedtem, a KFC-s applikációt nem töltöttem le telefonra. A pultnál szerencsére felbukkant egy fiatalember, de hamarosan kiderült, hogy nemcsak nem magyar, de ráadásul újonc, aki nem igazán volt képben sem a KFC termékpalettájáról, sem a kassza kezeléséről. Ezért szólnia kellett a kisfőnöknek, aki a konyhában rendezte a csapatot, ő történetesen indiai volt. Magyarul pár kulcsszót tudtunk egyeztetni, de aztán átváltottunk angolra. Így sem volt egyszerű a rendelésfelvétel, de aztán közösen megoldottuk, kitaláltuk. Amiket vettem: BSmart sajtburger (1390 Ft), ehhez kis adag sült burgonya és újratölthető gépi üdítő jár. 10 db csirkecomb (5600 Ft), 8 csirke strips (2750 Ft), Bucket fries nagy adag kosaras sült krumpli (1350 Ft), csoki shake (950 Ft). Elviteli díj +100 Ft, kérdés nélkül adtak rendes füles szatyrot. A papír szívószál szétolvadt a shake-ben. Meglepően gyorsan elkészültek az ételek. A minőség a szokásos. A csirkecomb korrekt, a hasábburgonya nagyon gyenge, nem ropogós, sótlan, íztelen. A shake-et be kellett tenni egy kicsit a mélyhűtőbe, mert nagyon folyós. Összességében 3 pont, de továbbra sem lesz törzshely. A hazánkban működő amerikai street food láncok közül szerintem a KFC a leggyengébb színvonalú.