Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A pult a bejárattal pontosan szemben helyezkedik el, innen jobbra és balra, valamint mindkét oldalon befelé is vannak ülőhelyek, valamint mindkét oldalon van 1-1 galériaszint, amelyből az egyik egy gyereksarok - gyerekjátszó. A bal oldali meg inkább könyvtár hangulatú. Asztalszerviz nincs, kötelező szerizdíj szintén nincs. Az eszpresszó 850 Ft, nagyon minimál adag, nálam ez már inkább ristretto mennyiség, világos pörkölésű, talán etióp, ha jól emlékszem. A latte 1350 Ft, a Cortado 1100 Ft. Nem is vettem eddig észre, de valóban ennyire felment volna a tej ára? Tudtommal árstoppos termék, tehát a valóságban csökkenés, majd stagnálás történt, szóval nem pontosan értem, minden esetre az utóbbi időben a tejet is tartalmazó kávék ára nagyon megugrott Budapest-szerte. A kávén kívül a most trendy egyéb italok is elérhetőek, pl. Matcha latte (1500 Ft, jeges verzióban 1600 Ft), Chai latte (1300 Ft), Espresso Tonic (2000 Ft), az ízesített latték ára 1750 Ft, fűszeres sütőtökös, mézes-levendulás, sóskaramella, vajas-almás is akad, ezek francia 1883 sziruppal készülnek. A vizet önkiszolgáló rendszerben a közös ballonból csapolhatjuk magunknak. A bal oldali ablak mellett volt egy kellemes foteles, kanapés, Nagyi nappalija stílusú ülőhely is. Ami nekem fura volt, hogy minden angolul volt kiírva, a bejárati feliratok, a pult feletti itallap a táblán, de az instagram és a facebook oldaluk is. Mintha nem is Magyarországon lennénk. Kivétel a desszertek a sütispulton, ott láttam csak magyar feliratokat is az angol mellett. Ételek terén csupán pár desszert volt, mogyorós és csokis zabkekszek, baszk sajttorta (1300 Ft), répatorta (1125 Ft), Granola pohár 1950 Ft. Stílusos csészék.

Most meg ide esett a véletlen, 6-os villamos, aztán azért. . . mafla bambázás a pult előtt, hogy mi is legyen, hát akkor legyen Classic kosár, amiben van 2CsirkeKent, 4HotWings meg 4Strips is, meg BucketFries, Ex4Hagymakarika, ExKaposzta meg ilyen varázsszavak. . . hagymakarikára várni kell, nemsokára sütik. Jó, addig elügetek a mosdóba. Visszajöttem, zacsek meg van pakolva, kérdezem,. hogy biztos minden benne van? Biztos benne van. Jó, megyek haza, villamoson húzom magam után a vaskos gyorséttermi szagot, aztán én mit szólnék erre, ha más bunkó ezt csinálná? Tehát pironkodva utazom, hazamegyek, addigra szétpuhulnak a zsírtól a papírdobozok, mikróban megmelegítgetni krumplit meg hagymakarikát fabatkát sem ér, és dühöngve nézem, hogy a számlán rajta volt, külön kérdezték, megbeszéltük, hogy milyen mártást kérek, hát ott is van a blokkon, hogy BBQ, ki is fizettem, a zacskóban meg nincs. . . kérdem a házioltáromat, hogy hányszor jártam már így, Buddha, Krisna meg assisi Szent Ferenc kórusban mondják, hogy sokszor, fiam. . . És akkor most mit csinálsz, reklamálsz, telefonálsz, beírsz valami étteremértékelő lapra, vagy a Google-ba, és kötelességszerűen anyázol? Nem, morogva keresek valami majonézt, ketchupot a hűtőben, aztán megettük, amit meg lehetett.

A Gault&Millau legfrissebb értékelésén 15/20 pontot és 3 sapkát szereztek. Így elég magas elvárásokkal érkeztünk, s nem is okoztak csalódást. A bejáratnál két ajtónálló hölgy fogadott, a kabátokat ruhatárba tették. Remek asztalt kaptunk, közvetlenül az ablaknál. Autentikus olasz ételeket találunk az egyébként nem hosszúra engedett étlapon. Előételek, levesek, pizzák, tészták, rizottók, desszertek, egyebek (főételek), illetve külön lapon a szezonális séf ajánlat. A levesek és a desszertek is 4000 Ft feletti árazódnak a kötelező szervizdíjjal együtt, szóval egyáltalán nem egy olcsó étteremben járunk. Az ételek adagja meglepően nagy volt, konkrétan az előétel is bőven főétel mennyiségű volt. Ebben az étteremben, az ásványvizet folyamatos hűtés alatt tartják, és mindig van egy vízfelelős a személyzet tagjai között, aki újratölti a poharadat, amikor kiüresedett. A 0,75 l-es San Pellegrino víz 1900 Ft. Míg az ételekre vártunk, érkezett házi focaccia, prémium kategóriás olívaolajjal, opcionálisan egy pár csepp balzsamecettel megbolondítva. Az előétel Parmigiana Siciliana (5900 Ft) csőben sült padlizsán parmezánnal, füstölt Provola sajttal tűzforró cserépedényben érkezett. Minden ételhez lehetett folyamatosan kérni plusz parmezánt, őrölt borsot, focacciát, ki mit szeretne, ezekért nem kellett pluszban fizetni. A főételem a szezonális lapról zöld Tagliatelle tészta vaddisznódraguval és gesztenyével (6900 Ft). Különleges ízvilág, tökéletes al dente állagú tésztával. A tészta zöld színét a spenót adja egyébként. A kötelező szervizdíj +15%. Itt a személyzet valóban a vendégekért van, folyamatos a figyelem, lelkesek, pörgősek, odaadóak, magyar-angol-olasz nyelven kommunikálnak a vendégekkel. A magas árak ellenére népszerű étterem, asztalfoglalás ajánlott. 15-17 óra között konyhaszünetet tartanak, de kávézni vagy egy ital meginni ilyenkor is lehet. A beltér különleges hangulatú. Boltíves falak, nagy belmagasság, a plafon egy részén vadszőlő lugas (ezt vajon hogy oldották meg? hogyan locsolják? ) A belső falnál színes bárpult. A magas árak ellenére egyértelműen 5 pontos, kimelkedő színvonalú étterem.

Most viszont jön az új dobás, a Freyja Pékség, méghozzá a Fővám téri Nagyvásárcsarnok mögötti Csarnok téren. Emlékeim szerint ez a hely korábban valami turista információ és ifjúsági közösségi tér-féle volt. 2025 decemberben csendesen - marketing kommunikáció nélkül - nyitottak meg, de a WLB már a napokban hírüket adta. A hétenkét alkalommal is jártam náluk, ennek oka az, hogy a hivatalos megnyitó az a mai napon szombaton (01. 24) történt meg. Az első 100 látogató egy csodás kardamomos tekercset kapott ajándékba. Ezt a kiváló péksüteményt talán az Artizán Pékség hozta be a köztudatba kardamomos bulle néven, de 1-2 skandináv kézműves pékség is készíti, én imádom! A beltér tágas, szellős, egyáltalán nem zsúfolt, nagyon stílusos, részleteiben kidolgozott dizájnelemekkel. A pultnál kell rendelni és fizetni, s bár van "csipogójuk" is, de az elkészített kávét, péksütit, szendvicset kihozzák az asztalhoz. A személyzet fiatal, lelkes, mosolygós, többfős csapat. Reggel 8 órától tartanak nyitva. Fantasztikus volt az uzsonnaként válsasztott sonkás-mustáros-csemege uborkás párna (1550 Ft). A cappuccino és a latte 1150 Ft, a Cortado 950 Ft. Kitűnő a kávé! Tetszett, hogy a vendégtéren egy polcon látható "testközelből" az aktuális kínálat. Bagett, vajas croissant, pisztáciás-málnás tekercs, fahéjas tekercs, mákos zsemle. A kovászos kenyerek terén a 1,5 kg-os családi kenyér a legnagyobb, a kisebb 0,75 kg-os. A mai nap tényleg a meglepetések napja volt, ugyanis kaptam még ajándékba egy házi granola kóstolót, liofilizált málnával, házi málnazselével, ropogós karamellizált magvakkal, görög joghurttal, mézzel. Közben a háttérben a norvég Röyksopp együttes talán legnagyobb slágere csendült fel, ez a dal nagy kedvencem, régen nem hallottam.

Közel egy óra várakozás után látom, hogy az egyik ott dolgozó fiatalember kiveszi a sütőből az odaégett süteményeket, és odasétál velük egy másik kollegájához, majd felteszi neki a kristálytisztán érthető kérdést Mi legyen? Egy kicsit barnább lett és jóízű nevetgélések közepette a kolléga kicsit megsöpörgette a kesztyűtlen, hagymát vágó kezével az egyik almáspite tetejét, majd hozzátette: A porcukor ápol és eltakar. Ezek után mosolyogva felszolgálták a desszertet, mintha mi sem történt volna. Nos. . se nem ápolt, se nem takart el, cserébe élvezhetetlenül égett volt. Megkóstoltuk. Mondanom sem kell, hogy az előzmény önmagában elvette az étvágyunkat. Kiábrándító, főleg ilyen hírű helyen, ilyen árkategóriában.

Csupa mosoly és halk szeretet volt és így én is csupa mosoly és szeretet voltam. Ülhetek bárhová, ok. Imádtam az akcentusát. Majd kitaláltam magamnak a csirkemájat, már az ajtó előtt kinéztem, aztán hozzágondoltam valami köretet, a kenyeret az nem kértem, helyette krumplit, így aztán nem annyira iraki autentikus, de még hozzá valami jóféle iraki salátát is, na, azon meg amúgy is volt kenyér, az a keleti apróra törve. Úgy tűnt, hogy az édes hölgy a szakács is, eltűnt a konyhába sürögni-forogni, sercegni. Én meg sétáltam a helyiségben, és belegondoltam, hogy mi volt itt egykor. . . de hátha van az olvasók között marslakó, aki nem tudja. . . szóval, ez az a ház, a Tompa utca 14. ahol a híres pesti, politikai tömegverekedés volt. Történt ugyanis vagy 1937 táján, hogy a francos nyilasok, nemzetiszocilaisták éppen itt gyűltek, uszítottak a Kémerivel az élen, amikor idejöttek a szociáldemokrata munkásfiatalok, és visszavágtak az utolsó idők munkásgyűlölő meg antiszemita tetteiért, és alaposan elverték a gyűlésezőket. Na, de én enni jöttem ide, csak közben meg emlékezem is. És akkor megjelent az én új kedvencem a konyha felől és mint jó anya, hozott nekem egy tányér lencselevest, kérés nélkül, csak úgy ajándékként. Jól is esett. Azután meg jött a csirkemáj is, már bántam, hogy nem bárányt kértem, na. de majd máskor, tehát jött a csirkemáj gránátalmával, a finom saláta, meg az oda nem illő krumpli is, én meg alaposan belaktam ott helyben. A végén meg még kaptam, ugyancsak kedvesség gyanánt, egy pohár forró teát. És mindezért sokmindenért fizettem összesen valami 6000 forintot. Szóval, szívem a Babyloné!

bennem meg lejárt a lemez, kifogytak az elemeim, csak néztem tompán magam elé, erre a kriminális fordulatra nem számítottam. Ezért jöttem be! nyögtem. Már majdnem távoztam is, de aztán eszembe jutott, hogy kedves ez a hely, kedves ez a lány, hát legyek annyira rugalmas, hogy én alkalmazkodom a változó viszonyokhoz. Néztem, mindenféle alkoholok voltak végig a polcon, hát az is melegít, meg szomjas is vagyok, nem szoktam, de hirtelen ötlettel kértem egy Aperol-spritzet, meg egy hosszú, finom kávét, aztán így már be is telepedtem melegedni. Ronda helyre vackoltam el magam, kint, a nagy térben honleányok gyűrték a laptopokat, hát mit zavarjak ott, bekuckóztam egy sarokba, velem szemben valami takarítóeszközök, meg egy létra. . . mintha a raktárba ültem volna be. De jött a kávé, jött az Aperol, láttam, hogy hülye akadályfeladatot adtam a lánynak, ő pici volt, az italok meg valami magas polcon, szóval, oda kellett neki cipelni valami felmászó-alkalmatosságot. De megkaptam mindent. Iszogattam és elméláztam azon, hogy milyen hülye is az ember, bejöttem a hidegről egy jó forró italért, erre most iszom itt szívószállal egy jéggel teli poharat. . . úgy kell nekem. A zsákmány amúgy 4500 forint volt, jól is esett, aztán korrigáltam az előző testgyakorlást, felajánlottam a leánynak, hogy majd én felrakom a felső polcra a piát, minden létra nélkül, hálás is volt, és így jóbban is éreztük magunkat mind a ketten.

Két szint, aztán egyik felé fizetős múzeum, másik felé meg fizetős klotyó. Hát én a múzeumot választottam, az ittjartam nevű híres weboldal alapján. Elpoénkodtunk bemenetelen a cerberus hölggyel, mondtam, hogy állj, vén vagyok, mint az országút, először kilihegem magam, aztán rámcsapott, mint sas az égből, hogy teljesárú jegyre lefej, én meg szipogva mafláztam, hogy de hát látja,. hogy milyen elhasznált csataló vagyok, csak nem fog itt halálra kizsigerelni egy nagyidőktanúját? Persze aztán tisztáztuk, hogy öregségi nyugger vagyok, tehát olyan jegy is kell, az meg sokkal olcsóbb. Hát így a sír szélén csak legyen már ennyi jó nekünk az életben, panaszmukiztam neki. Szóval, jól elvoltunk. Kaptam kis belépő ajándékocskákat, például egy kis zacsi csokit, marcipánt. De ez a múzeum egész jó, komolyan. Van pár ilyen nyalánkságmúzeum az országban, emlékszünk Szentendre, Eger stb. Hát akkor itt is vannak monumentális alkotások, egész nő marcipánból, parlament, koronaékszerek. . . de nem csak a szobrott anyagok a látnivalók, hanem a csokoládé története is, származása, hazája, szürete, őrlése, meg a feldolgozásához szükséges szerszámok is. Szóval, érdekes volt, jól éreztem magam, ajánlanám is, ha érdekelne valakit.