Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Van 2 féle 2 fogásos menü (A/B) 2090 Ft-ért, valamint a C "extra" menü 2490 Ft-ért, bármelyik leves és bármelyik főétel a napi kínálatból. Az ételek mennyisége a kiszolgáló személyzet hangulatától függ. Értem ezalatt, hogy előfordult már az is, hogy nagy tányér levest kaptunk a menü részeként, de legutóbb már csak csészényi jutott. Naponta 2 féle leves mindig van, de alkalmanként bejön egy 3. is. Alapvetően magyaros, ismert ételeket készítenek. Minden nap készül valamilyen frissensült bundázott, esetleg töltött hús, valamint ragu, pörkölt vagy tokány. A hasábburgonya, steak burgonya mirelit félkész termék. Ugyanakkor ár tekintetében igazán nyerő ajánlat. Lehet helyben is enni, van 5 db 2-4 személyes asztaluk. Úgy tapasztaltam, hogy elsősorban környéken lakók, dolgozók járnak ide, sok nyugdíjas törzsvendégük van, sokan elvitelre vásárolnak, már eleve dobozokkal érkeznek. A savanyúságok ára 400 Ft egységesen, de előfordul, hogy a menü tartalmaz savanyúságot is, pl. legutóbb a rizses hús főétel mellé. A másik étlapon hamburger és tortilla szerepel, talán a fiatalok számára, de ezeket még nem láttam senkinél, amikor mi itt jártunk, több alkalommal is, a hagyományos főtt ételek, illetve a menük voltak terítéken. Az ételek minősége számomra a menzás, kifőzdés szint, de teljesen elfogadható, ehető, mindazonáltal nem egy kulináris élmény. Összességében a 4 pontot megadom a Csiripnek.

Érdekes módon az általam készített képek is ugyanígy szebbnek mutatják! Mert nem egészen ez a valóság! Lehet, hogy nyitáskor ilyen volt, ma már inkább lehasznált, kopott benyomást kelt a belső, a bútorok. Ráadásul a falra szerelt pamlagszerűség nagyjából 30 cm széles, lehetetlen rajta kényelmesen ülni, és a tisztasága is kétséges. De csoda, hogy a bútorok még egyáltalán ilyen állapotban vannak, ahogyan használják őket. Kezdetnek rendeltünk két pohár sört, amelyekhez nem hoztak alátétet, így a pára mind lefolyt a terítő nélküli asztallapra, és ott tócsát képezett. Papírzsebkendővel próbáltam feltörölni. Majd a második menetben ugyanígy. Meglepő módon citromszelettel szolgálták fel a pohár söröket, ami nem gond, a férjemnek ízlett is, de nem volt hová tenni a citromhéjat, kistányért nem kaptunk erre a célra. Ehhez is elővettünk egy papírzsebkendőt. A két pincérnőnek mindez fel sem tűnt! Mogyorós bundában sütött jércemellett rendeltünk, erdei gombás mártással, grillzöldségekkel és fűszeres burgonyával. Majdhogynem tökéletes az ötlet, leszámítva, hogy a gombamártás nagyon nem illik a kreáció egészéhez. De, legyen inkább több finomság a tányéron, mint kevesebb. Különösen, hogy a jércemellet majdhogynem kispórolták a bundából. . . ! Helyenként a 2 mm vastagságot is éppen csak elérte a husi, de a legvastagabb részen is csak kb. 3 mm volt. Márpedig ez így, mogyorós panírban kifejezetten száraz feltétet eredményezett. Mindez pedig azt eredményezte, hogy tovább keressük a találkozónkra megfelelő helyet, mert ide nem jövünk!

A múzeum legdíszesebbnek ítélt csarnoka így a 2. világháború miatti és az utána elszenvedett károk helyreállításának köszönhetően több mint 70 évi elzártság után lett ismét látogatható. Igaz, én abban a szerencsében részesültem, hogy az elzártság évtizedeiben valamikor, egy kivételes alkalommal láthattam a raktárként használt hatalmas csarnokot, amely még abban az állapotában is lenyűgöző hatású volt. Nagyon vártam hát, hogy megújult szépségében is megnézhessem a Szépművészeti leggazdagabb díszítésű, román kori templombelsőt idéző, hatalmas, csaknem 900 négyzetméter alapterületű termét. Beléptünk, és valóban egy középkori, háromhajós román stílusú bazilikában éreztük magunkat, amely azonban az abból a korból megmaradt legtöbb eredetihez képest gazdagon díszített. Az 1900-as évek elején, a múzeum megnyitására pedig híven tükrözte nemcsak a keresztényi, de a még el nem csitult millenniumi gondolatköröket is. Magyar szentek és királyok, szentté lett királyok képei társulnak a falakon Krisztus- és Szűz Mária-ábrázolásokkal a dúsan burjánzó ornamentika közepette. Nem véletlenül írja egy szakmai értékelés, miszerint az így összeálló, szakrális jellegű tér a századforduló dekoratív festészetének csúcsteljesítménye. És ha a látogató már kellően kigyönyörködte magát a falakon ékeskedő dekorációkban, és egyszer csak visszafordul a bejárat irányába, akkor ámul csak el igazán, mert meglátja teljes szépségében a freibergi dóm ma is meglévő Aranykapujának másolatát. A kapu timpanonjában a trónoló Mária alakja látható, ölében a gyermek Jézussal, mellette a napkeleti bölcsek hódoló figurái, valamint József és három angyal. De hogy a monumentális építménynek is tekinthető mély, bélletes kapuzat többi alakja kit és mit ábrázol, azt nem lehet megtudni a mellé kihelyezett információs tábláról. Ilyen hiányérzet azonban a csarnok egészére vonatkozóan is maradt bennünk. Pedig legutóbb éppen dicsértem a látogatóknak nyújtott tájékoztatást. Talán egyszer el kellene ide jönni egy vezetett bemutatásra is, ha szokott egyáltalán ilyen lenni. Megérdemelnénk, a Csarnok is, a múzeumlátogatók is.

Van egy saját címkés sörük, egy American Pale Ale, ha jól emlékszem, a First gyártja. A kiszolgálás nagyon kedves volt. Nekem ez megér 5 pontot.