ZigZag adatlapja

Bár ez sem unikális, hiszen pl. a Pizzicánál is szögletes, bár ott négyzet alakúak a pizzák. A pizzákat frissen sütik a kemencében, így kissé látványkonyhás hatású a hely. A pultból az utcafront és a belső rész felé is történik kiszolgálás, ami kisebb fennakadást és kavarodást tud okozni (ki volt ott előbb, stb. )
Az árképzés nincs túlbonyolítva, 3 árkategória létezik: a legolcsóbb és legegyszerűbb Margarita 390 Ft, a standardnak mondható sonkás, gombás, 4 sajtos 490 Ft, míg az extrább fajták (pl. pármai sonkás olívabogyós) 590 Ft-ba kerülnek. A viszonylagos jóllakáshoz szerintem 3 db szükséges, így azért árban már nem annyira olcsó hely, de még mindig elfogadható ezen a belvárosi környéken. Egyszerre 5-6 féle ízű pizzából lehet választani. A kiszolgálás gépies, de nem igazán gyors, nem hatékony. Kicsit jellegtelen, személytelen a hely.

Az általam választott lazacos verziót ropogós magos barna stangliba töltötték, füstölt lazacszeletekkel, friss zöldsalátával, citromkarikával, paradicsommal, paprikával és uborkával. A kávé gépi Dallmayr, ez az árakban is megmutatkozik, én forró csokit kértem, ami szintén olcsó kategóriás (250 Ft, ha jól emlékszem). A friss péksütemények csökkentett szénhidráttartalmúak, kakaós csiga, croissant, túrós táska 240 Ft-ért. Glutén- és laktózmentes szendvicset is tartanak, valamint többféle friss salátát. A Schiszler borászat borait árusítják. A kiszolgáló hölgy nagyon kedves volt, az az igazi kereskedő típus, aki mindenféle emberrel könnyen megtalálja a hangot, a vásárlók jelentős része visszajáró törzsvendégnek tűnt, akiknek már jól ismerik a szokásait, preferenciáit. Nagyon jó kisugárzású, szimpatikus hely, különösen finom szendvicsekkel.

Dupla öröm, ha a kiváló konyha pénztárcabarát árakkal párosul, ami itt teljes mértékben megvalósul, ugyanis a 2 fogásos ebédet 1750, míg a 3 fogásosat 1950 Ft-ért vásárolhatjuk meg, amely mellé a szódavíz és a házikenyér (akár gluténmentes változatban is) ingyenesen jár. A menü naponta változik, mindig friss alapanyagokból, idényzöldségekből készül. 1 levesből, 1 előételből, 3 főételből és 3-4 féle desszertből lehet összeállítani a menüt. Az adagok nem nagyok, a 3 fogással kellemesen jól lehet lakni, de semmiképpen nem bírja magát ennyivel degeszre enni az ember. A marhatatár tormahabbal mint előétel fenséges indítás, hasonlóképpen a folytatás, a grillezett tőkehal paradicsomos-citromos bulgurral. A hal tökéletes állagú és kiváló minőségű. A desszertek közül a kedvencem, a Rákóczi túrós sajnos már éppen elfogyott, azonban a fiatal felszolgáló által ajánlott gyümölcsös Pavlova sem okozott csalódást. Habcsók alapon nagyon gyümölcsös, de nem édes, könnyű krémhab, friss banán és szilva szeletekkel díszítve. Bár az étterem egy boltíves hosszú pincében helyezkedik el, még sincs egyáltalán nyomasztó hangulata. A borkínálat kifejezetten változatos. A kiszolgálás udvarias, őszinte és még humoros is. Ebédidőben az asztalfoglalás erősen ajánlott, mert gyakorlatilag telt ház volt és folyamatosan érkeztek az újabb vendégek. A mosdó modern, patyolattiszta. Minden szempontból kiemelkedő hely.

A kávéféleségeken kívül limonádét, teát, forró csokit, kakaót is lehet kapni. Sörök terén Sopronit csapolnak. A hűtőpultban többféle szendvics közül lehet választani, amelyek kevésbé vonzó folpack csomagolásban várják leendő vásárlójukat. A szendvicseket kérésre grillezik, a mártásokat (ketchup, mustár, majonéz) önkiszolgáló rendszerben lehet ráadagolni a pultra kikészített tubusokból. A kiszolgálás kifejezetten oldott és barátságos, a fiatal felszolgáló hölggyel még az éjszakai műszak után is el lehetett beszélgetni, s minden betérő vendéghez volt néhány kedves szava. Nagyon pici hely, csupán 3 bárasztallal, berendezését tekintve emiatt kissé zsúfolt hatást kelt, stílusra egyszerű angolos pub hangulatú.

Ételek terén egyszerű a kínálat: szendvicsek, croissant, sütemények, házias torták. Az eszpresszó 320 Ft, a capuccino 400 Ft. A kiszolgálás fiatalos, barátságos.

A Tulipánt sok éven át mindig csak kívülről láttam, jó időben a járda egy részét a Tulipán terasza foglalja el, s alig láttam üres az asztalkákat, sok a külföldi vendégük, akiket a Parlament és a Duna-part közelsége vonz ide, de a környékbeli dolgozók is szívesen látogatják. A reggeli órákban főként a "napindító" kávé a sláger, majd ebédidőben 11. 30-tól 2 fogásos ebédmenüt kínálnak 1390 Ft-ért. Az étlap szélesebb, mint amire számítottam, bár többségében standard nemzetközi és magyaros főételeket láttam rajta. A sör- és a rövidital választék kommersz, nem a kézműves vonalban utaznak. A belső tér nekem kifejezetten tetszett, régimódiasan karakteres, színes, és kívülről egyáltalán nem is látszik, hogy ennyire tágas. Az egyik falon régi rádiók és hangszerek (elektromos gitárok, szaxofonok), másutt egykori színházi plakátok és fekete-fehér fotók, majd a következő traktusban egy kisebbfajta texis "emlékhely", részeként régi taxihívó szerkezet, 15 éves taxis törzsgárda kitüntetés és efféle izgalmas látnivalók. Az ülőalkalmatosságok a falnál kényelmesek, a kerek kávéházi asztalok barátságosak, a helyiség 2 részre osztott, sőt a hátsó traktusból még egy kis galériára is fel lehet menni. Egy sima croissant-t és egy forró csokit választottam, árban belvárosi szint (borrvalóval együtt 1000 Ft-ot fizettem), amit egy kissé drágállottam. Cafe Diemme kávét főznek. A kiszolgálás alapvetően kedves volt.

A galériát általában nagyobb társaságoknak foglalják le. Az étlapon a klasszikus, jól ismert olasz ételek szerepelnek, árak tekintetében átlagosnak mondanám, látszik, hogy bár a körúton vannak, de a szűken vett belvárostól már kissé kijjebb esnek, s ez a némiképpen kedvezőbb árakban is megmutatkozik. Különösen tetszett az a hozzáállás, hogy sok ételből lehet kérni fél adagot (pl. tészták), és a pizzát is szívesen ketté vágják és 2 tányéron szervírozzák, ha a vendégek úgy kérik. Bazsalikomos paradicsomlevessel indítottam, ami forró és nagyon sűrű, tömény paradicsom ízű volt. Amire kicsit jobban kellene figyelni, hogy maradt benne pár durvább darab (valószínűleg a szár körüli rész). A parmezánt egy kis tálban külön odakészítették az asztalra, mindenki ízlés szerint adagolhatja magának. Sokféle olasz bor szerepel az itallapon. Második fogásként szerencsére csak egy kis adag tésztát (spagetti carbonara) kértem, de még ez is kifogott rajtam. Alapvetően ez sem volt rossz, de a tésztát egy gondolattal túlfőzték, és a tejszínes mártás nem volt elég karakteres, ugyanakkor a bacon miatt az összhatás így kissé sós lett. A kiszolgálás pörgős, gyors, de mégis kedves, kártyával és Erzsébet utalvánnyal is lehet fizetni. A berendezés nekem kifejezetten tetszett, a Tizian vörös az uralkodó szín (a falakon), most az egész étterem karácsonyi díszbe öltözött, de mégsem túldíszített, nem giccses, és a lépcső alatti falon egy hangulatos és különleges beltéri vízesést alakítottak ki egy kis mesterséges tóval. A gyenge pont a mellékhelyiség volt, amely a pincében található, a dizájn itt is szép és illeszkedik az étterem többi részéhez, azonban a padló koszos, nem volt kéztörlő és a csapok erősen vízkövesek.

Az étterem valójában nem egy zárt, falakkal körülvett helyiségben található, hanem csak egy körbefóliázott terasz, ebből következően így december tájban nagyon hideg és huzatos. Persze azt nem tudhatom, hogy ez minden részére igaz-e, minden esetre ahová engem ültettek, az ilyen szempontból is nagyon szerencsétlen helynek bizonyult. A másik probléma az volt, egy átjáróházban éreztem magam, alattam nem padló vagy kövezet, hanem egy vasrácsozat volt, ami folyamatosan berezgett és bemozgott, amikor valaki elment az asztal mellett, márpedig folyamatosan jöttek-mentek a felszolgálók leginkább, mivel ráadásként az ő fő vonulási útvonaluk mellett volt ez a "remek" asztal. Amúgy nem volt egyáltalán teltház, így nem tudtam mire vélni ezt a gáláns ajánlatot, minden esetre így utólag értékelve kifejezetten rosszul esett. Ambivalens érzéseim voltak végig, a felszolgáló fiatalember jópofáskodása, színlelt - nem természetes - udvariaskodása az előbbiekkel együttvéve még inkább mesterkéltnek, felszínesnek és hiteltelennek hatott. Az étlap egyszerű, a konyha nem mutat meglepetéseket, a bisztró vonalon belül is átlagosnál gyengébb a kínálat. Úgymond "rendes" étel, ami normális főételnek is beillene, alig van rajta. Kenyérlángosok, burgerek, némi saláta, köretek, pár desszert között 4 féle magyaros étel (gulyás, csirkepaprikás, lecsó, sült kolbász). A választás nem volt egyszerű, és ez esetben nem a bőség zavara miatt. Végül a csirkés quesadilla mellett döntöttem, a kiírás szerint humusszal és paradicsom salsával (1580 Ft), valamint kértem még hozzá egy vegyes salátát (680 Ft). Nem lenne haszontalan az étlapra ráírni, hogy a saláta mégis miket tartalmaz, ugyanis a quesadilla összetétele sem egyezett a leírtakkal. A humusznak nyomát sem láttam, ellenben volt belerejtve pár karika jalapeno erős paprika, ami szintén sehol sem volt említve az étlapon és a pincér sem mondta, de szerencsére megtaláltam és ki tudtam szedegetni, mielőtt ráharaptam volna. Az ital "rendelés" is furcsán sikerült, gyakorlatilag úgy kaptam egy üveg szénsavmentes és hidegre hűtött ásványvizet, hogy ezt nem is rendeltem meg (csak annyiról volt szó, hogy amíg kitalálom, mit szeretnék, hozzon-e egy vizet a pincér, amire én igent mondtam azzal a pontosítással, hogy egy pohár sima víz jó lesz), de mindegy, ezen túltettem magam, utálok reklamálni vagy "pattogni" egy étteremben, nem is szoktam megtenni. Az étel átlagosnál gyengébb volt, a tészta széle száraz és langyos, az összetevők már eleve bele voltak keverve, kivéve az igencsak kis mennyiségű paradicsom salsa, bár amúgy is volt már a töltelékben paradicsom, annyi különbséggel, hogy az nagyobb kockákra volt felvágva. A salátában sem volt semmi extra, 3 vékony karika retek, zöldsaláták, 2 gerezd paradicsom és ennyi. Összességében majdnem 3000 Ft-ot nagyon nem ért meg, hogy rosszul éreztem magam és az étel sem volt finom.