ZigZag adatlapja

Állítólag pontosan Budapest geometriai középpontjában található az étterem, ezt sem megmerősíteni, sem cáfolni nem tudom, de az biztos, hogy nagyon szerencsés az elhelyezkedése, a Váci utca, Ferenciek tere, Duna-part is csak pár méter, belváros, de mégis csendes, levegős, tágas. A terasz is elég nagy méretű, de belépve meglepett, hogy milyen hatalmas az étterem belmagassága, olyan hodályszerű az egész, s hozzá a befejezetlenség érzetét kelti bennem (málladozó fal, lógó vezetékek), mégha mindez egy pontosan kigondolt dizájn része is. A mennyezeti világítás pl. úgy van megoldva, hogy a plafonról lógnak le több méter hosszú fekete összecsavart drótok, melyek végén van egy tucatni régi típusú (Tungsram) villanykörte, amelyek közül csak 3-4 ég. A székek igazi retró bútorok, jó párnak lötyög a lába, vagy billeg, vagy pár centi le van törve egyik-másik lábából. Az asztalok is újrahasznosított elemek, továbbá vannak még palackzöldre festett olajos hordók is, amelyek használati funkcióját nem sikerült felismerni. Ezzel éles ellentétben a galériaszinten vannak stukkózott, domborművekkel díszített karzatok (talán az eredeti épületből maradtak még fenn? ). Szóval a dizájn nálam nem jött be, de lehet, hogy én vagyok túl maradi és nem értem a modern belsőépítészetet. Bár este nem éppen olcsó hely, hétköznap kínálnak déli menüt, ami ezen a környéken elég jó árfekvésűnek számít. 3 fogás: 1750/2 fogás: 1350 Ft-ért, naponta változó leves-főétel-desszert. A napi menüt a facebook oldalukon teszik közzé. ottjártamkor paradicsomleves bazsalikom olajjal, sült csirke zsályás burgonyagombóccal és desszert trilógia volt a menü. A leves és a desszert véleményem szerint 5-csillagos volt, nagyon izgalmas, a leves tömény paradicsom, egyáltalán nem édes, sűrű, fűszeres, laktató. A desszertben egy-egy mini Rigó Jancsi és Brownie volt, valamint egy Panna Cotta pohárban. Remek ízbombák, frissek, jó minőségű csokival, kis eperrel a tetején. A főfogás okozott némi csalódást. A köret gyakorlatilag gnocchi volt tejszínes besamelszerű mártásban megszórva friss ruccolával. A csirkének nagyrészt a melle volt, plusz 1 szárny és mézes-chilis mázba volt burkolva, de mivel a bőre is rajta volt, ennek jó részét a bőrével együtt le kellett szedjem. A csirkebőrt csak kivételes esetekben szoktam megenni, amikor tényleg annyira megsült és már nem is csirkebőr íze van, de ez most nem az az eset volt. A csirkehús a csont közelében nem volt tökéletes állagú. Nekem a kiszolgálással abszolút semmi problémám nem volt, 3-an szolgáltak ki, egy kedves fiatal hölgy és 2 ugyancsak kedves fiatalember. Amit mindig fucsállok, a 3-ból ketten simán letegeztek, persze én is kölcsönösen vissza őket, viszont ezek után a másik fiatalembert én hiába tegeztem, ő mégis magázódva beszélt velem. Az étel végeztével érdeklődött, hogy minden ízlett-e, megvitattuk a csodás desszerteket. A mosdót is spottoltam, ami ugyancsak izgalmas kaland és megér egy mondatot (5 csillagos, ez nem is kérdéses), ugyanis a mosdótál helyett fekete és sárga cyber fazekek vannak űrközpont hangulatú megvilágításban, kézalátételre folyik a meleg víz és a szappan (tejszínhab állagú) is odaérintésre adagolja magát, nem kell megnyomni semmit. Még egy benyomás a végére, az étterem hangulata egy kicsit olyan new age-es, happiness, örök boldogság, szeressük egymást gyerekek feeling-es (a személyzet pólójának hátulján is efféle szlogen feliratok voltak, és a mosdóban a tükrön is). Én nem vagyok ilyen hurrá optomista hangulatú, de nem zavar, ha másoknak ez jön be.

00 óra között ún. thalit, azaz komplett indiai ebédmenüt kínálnak, húsos ill. vegetáriánus változatban. (1490/1450 Ft-ért). A Shalimarban az indiai mogul konyhával ismerkedhetünk meg közelebbről. A thali tartalma: Murg Makhani - tandoori kemencében sült csirkemell paradicsomos-tejszínes-fűszeres szószban, görögszénával; Vegetable Jalfrezi - zöldségek hagymával és fűszerekkel, serpenyőben elkészítve (ez is mártásban, répa, karfiol, brokkoli, zöldbab volt benne); Dal fry - fekete lencse hagymás fűszeres szószban; Raita - jogurtos uborkasaláta; Plain Naan - sima naan kenyér, 1 adag basmati rizs, és desszertként a végén 1 db Gulab Jamun - 1 db sűrített tejből készült gombóc rózsavizes cukorszirupban. Minden autentikus volt, nagyon jól eltalált fűszerezéssel. Megkérdezték, hogy csípősen kérem-e, mondtam, hogy nem, pontosabban csak kicsit, és ezt be is tartották. Amit hiányoltam, hogy a pincér (magyar) nem mondott semmit a menüről, én kérdezgettem ki, hogy pontosan mi lesz benne, milyen húsétel, stb. Az étterem ízléses, stílusos berendezésű, elég tágas, szépek a szobrok, a falfestmények, a színek is kellemesek.

A Duna Plazában a játszóházban jártunk a gyerekekkel, utána ültünk be enni ezt-azt. A Burger House egy 2011-ben alapított francise-hálózat, amelynek jelenleg 6 egysége van, a bevásárló központok közül a kisebb forgalmű Lurdy-házban és a Duna Plazaban. Azt mondják magukról, hogy a piacvezetők között vannak, bár ezt az állítást nem igazán tudtam értelmezni, s megerősíteni főleg nem, mert én még korábban nem sokat hallottam a létezésükről. A burgereket saját fűszerezésű hússal (leginkább marha, de van disznó és csirkehúsból készült is), házi zsemlével készítik, alapesetben zöldsaláta, paradicsom és sült hagyma van bennük. Specialitásuk az "1 kg feletti burgerek"-nek nevezett csoport, ahol 40 dkg-os marhahúst tesznek a szendvicsekbe. Minden szendvicset lehet kérni normál és XL méretben. Vettünk egy Chickey Burgert: ciabatta zsemlében csirkemell, fetasajt, edami sajt, paradicsom, ruccola és valamilyen mustáros szósz; Big Bacon-t, amiben a dupla marhahús mellett cheddar sajt és sült szalonna (bacon) volt. A House saláta elég semmitmondó volt, nagyrészt jégsaláta, 1-2 koktélparadicsommal, uborkával és reszelt sajttal. Szerintem erősen túl vannak árazva a termékek, a normál méretű hambik is 1500 Ft körül indulnak, a XL-ek inkább 2000 Ft környékén, a krumpli és a káposztasaláta még +500Ft és ebben még nincsenek italok. Ennyi pénzért a belvárosban számos jó helyen komplett ebédmenüt lehet enni. 1 db teljesen átlagos gesztenyés palacsinta 550 Ft-ba kerül. Az étlapon láttam, hogy újabban pizzát is lehet kapni, pedig a cégbemutatóban pont azzal érveltek, hogy a sok pizzeria mellett/helyett ők egyediségképp fordultak a hamburgerek irányába. Ami még nem tetszett, vagy legalábbis furcsa volt, hogy az asztalok egy kötéllel vannak lekerítve (nehogy valaki csak úgy beüljön? ? )
Teljesen átlagos, szinte közhelyes hely, ami különlgesnek szeretne látszani.

Valójában 2 egységről beszélünk egymás mellett, egyrészt az elsőként megnyitott étterem, a Locale Italiano, másrészt a közvetlenül mellette működő Gelateria, azaz a fagylaltozó. Először a fagyizót teszteltük. Kanállal kenik a fagyit, és sokkal nagyobb adagokat osztanak, mint a legtöbb helyen (kb. 7-8 dkg, de nem méricskélik, csak adagolják bátran). Egy adag 280 Ft, amit tölcsérbe vagy sétálótálkába is lehet kérni. Még este, sötétedés után is sorban állás és nagy nyüzsgés volt, amint megízleltük a fagyikat, nem volt kérdéses, hogy miért. Az én személyes kedvencem a pisztácia, így egyértelmű volt az első választás. Tökéletes! Nem édes, nem cukros, nem mesterségesen megszínezett, és pisztácia darabkák roppannak az ember foga alatt. Nemcsak Kecskeméten, de országos szinten is az egyik legüdítőbb fagylalt élményt kaptam az Olivolában. A fagyikat eredeti olasz recepekt alapján olasz minőségi alapanyagokból olasz cukrász készíti el valamilyen speciális fagyigéppel. A gyümölcsös fagyik laktózmentesek, és a legtöbb íz glutén- és tojásmentes. A következő 2 napon kóstoltunk csokis kekszet, a "Kiss" névre hallgató mogyorós tejcsokit, Crem Caramelt, Straciatellát és őszibarackot is. Egyik jobb, mint a másik. Ez utóbbi sorbet szerű szintén nagyon bejött nálam, egyáltalán nem tejes vagy tejszínes, és sok gyümölcsdarabkát tartalmazott. Az étterem kínálata: sok a tengeri alapanyag, kagyló, vörös tonhal, garnéla, s természetesen az elmaradhatatlan tészták és pizzák is szerepelnek az étlapon, de kiemelhetőek az igényes marhahúsból készült ételek is (bélszín, hátszín, steak). Egy klasszikus 4 sajtos pizzát választottam, ami ricotta, füstölt ? , gorgonzola és mozzarella sajtokból tevődött össze. Tényleg olyan érzése lesz az embernek, mintha nem is itthon, hanem egy tengerparti olasz kisvárosban járna. A tulajdonos és a séf is olasz, így talán érthető. Az egyetlen negatívum, az árfekvés, elég húzósak az árak, még a saláták és a pizzák is 2000 Ft felettiek, a főételek pedig jellemzően 4-5000 Ft-os árkategóriában mozognak (+köret). Ennek ellenére minden este (hétköznap) szinte teltház volt.

Úgy gondoltuk, itt megállunk egy italra. Belépve egy tágas udvarra érkeztünk, ahol a kinti teraszon a stílusok kavalkádjával találkoztunk szembe. A szemben lévő falon vízeséses őserdős falfestmény, sok zöld terület, jobb oldalon pedig napernyős terasz található, ahol régi képcsöves tévé, régi konyhai eszközök, s mindenféle lim-lom van kiállítva. Csak egy asztalnál ültek, beszélgettek, a személyzetet nem láttuk. Kicsit tébláboltunk, köszöntünk, majd kiderült, hogy az asztaltársaság egyik tagja a pincér. Hellyel kínáltak, majd egy tabletet hozott oda asztalunkhoz a fiatalember, s elmagyarázta, hogy náluk így történik a rendelés. A tableten megtekinthetjük a kínálatot, majd kiválaszthatjuk, mit szeretnénk (papír alapú ét-és itallapot már nem is használnak). Igazából semmi extrára nem vágytunk, csak 1-1 fröccsre gondoltunk, mert már eléggé ki voltunk tikkadva a nagy hőségtől. A pincér a Frittmann borokat ajánlotta elsőként, de őszintén szólva a kunsági (homoki) boroktól annyira nem vagyunk elájulva, így valami mást szerettünk volna. Én egy Konyári rosé fröccsöt kértem, a kollégák is rosé-t kértek (Frittmann kékfrankos), illetve villányi vörösbort. A borlapon szereplő legtöbb bort üveggel és deciben kimérve is lehetett kérni. A fröccshöz a bor mellett a szódát is ki kellett választani a tabletről, minden tételnél megadva a pontos mennyiséget dl-ben. Ez így egy kissé hosszadalmasnak tűnt, főleg nagyobb társaságnál, de ezt a pincér megcsinálta helyettünk. A tabletet ott hagyta az asztalunkon és a későbbiekben bármikor vissza lehetett nézni a korábbi rendeléseket és azok állapotát. A borok decije 350-400 Ft között alakult. A mosdó lenn van a pincében, ide lenézve láttam a boltíves pincehelyiséget is, ami a "valódi" fáklyás pince, elég sok asztallal, de valószínűleg ezt csak rendezvényeken vagy hidegebb időben nyitják ki. (le volt kapcsolva a villany). Kellemes, jó hely lehetne, de a kiszolgáláson még lenne mit javítani. Természetesen van melegétel is, bár mi nem ettünk, főleg magyaros ételek, a hely specialitása a csülök (az étlap szerint), de vannak grillezett mediterrán és vegetáriánus fogások is.

, így a magam részéről nem a borok, hanem a hangulat miatt mentem, leültünk munka után a kollégákkal kicsit elbeszélgetni. Az itallap nem túl hosszú, viszont ahogy a profinak tűnő felszolgáló elmondta, a magyar borokra fókuszálnak és arra törekszenek, hogy ne a felkapott "tömeg-pincészetek" kínálatát, hanem kisebb, kevésbé ismert, de nagyon jó minőségű borokat előállító borászatoktól vásároljanak. Borokon kívül kávéféleségek és kézműves sörök (szintén hazaiak) is kaphatóak. Ételeket nem tudom, nem ettünk. Árban középkategóriás.

Jó az elhelyezkedésük, a Borkamra mellett egy saroképület szemben a Színházzal, terasza is van. Az éttermet két mesterszakács, Kovács Sándor és Kecskeméti Krisztián alapította. Bár az internetes honlapon csak az A menüt hirdetik (leves + húsos főétel 1250 Ft), a helyszínen a táblára írva látjuk, hogy ezen kívül van egy vegetáriánus és egy halas menü is, a leves ugyanaz és a halas az feláras. Ottjártunkkor fokhagymakrémleves és rántott sertéskaraj petrezselymes krumplival, uborka salátával, illetve rántott sajt volt a 2 menü. Én a karaj mellett döntöttem, ami nem volt egy nagy durranás, a krumplit kissé túl is főzték. A leves mellett viszont egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Mozzarella vagy valamilyen hasonló sajtgolyók voltak benne levesbetétként, a lé lágyan krémes, sűrű, igazán fokhagymás, de egyéb karakteres fűszerek is voltak benne, amelyek csak ráerősítettek a fokhagyma ízére, annyira finom volt, hogy nem is nagyon voltam már kíváncsi a 2. fogásra. Mi is egyetértettünk abban sokak véleményével, hogy a Bagatell valóban Kecskemét egyik legjobb étterme, s ezt a jó színvonalat már évek óta sikerül fenntartani. A normál étlap is erős, rövid, de izgalmas, nem a lerágott csont, bárhol kapható ételek vannak csak, hanem egy kreatív, újító szellemű, de mégsem túl vad konyhát visznek. Minőségi alapanyagok és normális adagok; mindezt megkapjuk a Bagatellben. Árban a menü díjnyertes, ezt 5 szívecskével díjaztam, a normál étlap vidéki/kecskeméti viszonylatban azért elég húzós (3-4000 Ft-os és afeletti főételek). A kiszolgálás gyors, pörgős volt, megfelelő létszámú személyzet van, nem 1 pincér rohangál mindenkihez.

A belső része egész jól, sőt jobban is nézett ki az alapján, amire a retrós külső alapján számítottunk. Zöld-barna színharmóniában az egész belső tér, némi keleties motívumokkal vegyítve (bambusz, geometrikus fafaragás. . . ). Belépésünkkor az egyik pincér csak annyit kérdezett: "menü? " Majd az igen választ hallva elviharzott, úgy kellett utánaszólni, hogy oké, de hová üljünk és amúgy mi is ma a menü? ? Bárhová és gyorsan elhadarta, később kiderült, hogy halas menü is lett volna, de hogy ez mi lenne vagy már elfogyott. . . nos, ez nem került szóba. A májgombócleves csészében érkezett, az alaplé sztenderd ízű, nem rossz, a gombócok egész jól néztek ki és még máj is volt bennük, de kissé kemények voltak. A főétel tejszínes-cukkinis-csirkés farfalle tészta volt. Kolléganőm találóan jegyezte meg, hogy ez az étel úgy készült, hogy minden megcsináltak külön-külön és csak itt a tányérra rakták őket egymásra, aminek az lett a következménye, hogy az ízek nem értek össze. Amúgy nem volt rossz, de ez tényleg az az étel, amit én is bármikor összedobok otthon a konyhában és nem lesz rosszabb, mint amit itt kaptunk. A cukkinit túlfőzték, emiatt szétesett. Ráadásként volt egy szelet erdei gyümölcsös túrótorta (általában 2 fogásos a menü). Ez volt a menü leggyengébb fogása, ugyanis az alján lévő tésztát odaégették, konkrétan kozmás utóíze volt, így ezt nem is ettük meg. A pincér nem kérdezett rá, hogy ennek mi az oka. Az sem volt tiszta, mert nem mondta senki, hogy a menühöz jár 1 pohár szóda is, így egyikünk csak sima csapvizet kapott, a többiek szódát. Végül a fizetéskor vártuk, hogy mégis mennyi lesz az ára, mert ezt sem mondta senki, de ismerve a helyi menüárakat az előző napi tapasztalatok alapján azét nagyjából be tudtuk lőni, mire számítsunk. Végül kiderült, 1250 Ft. Szervizdíj nincs, de a leírt előzmények alapján csak minimális jattot adtunk. Egynek elmegy hely.