De sok faluban bepróbálkoztam már és sok helyen kudarcot vallottam. A szomszéd községben, az út mellett vigyorgó tájház is végleg lehúzta a rolót. De itt van egy érdekes kuriózum, Csesztvén nagy betűkkel hirdeti magát egy kanyarban, egy elkülönült térségen álló épület, hogy tájház! Láthatóan nem az, nyilván nem egy ősi népi építészet, csak valami maradék épület, amit talán nem tudtak másra hasznosítani. Volt ez már minden korábban. . . kicsit rendbehozták, bár fala jól láthatóan reped ketté, de azért van. Lássuk! Telefonszám nehezen kibogarászható a rozsdás rácson keresztül. Hívom. Néném, aki nem lakik messze, biztosít róla, hogy pár perc és itt van. És tényleg, 5 percen belül jön is. Először le kell szednünk a takarókat a tárgyakról, mert be vannak bugyolálva. Megtesszük. Ide összegyűjtötték a népinek tartott régi emlékeket, elég vegyes a felhozatal, van itt minden rendezetlenül. De ennek ez a bukéja. A népviselet, más baba híján olyan kirakati divatmodell-babákra lett ráhúzva, nagyon modern gyerekek ezek, felmenőik viseletében. De akkor is, kedvelem ezt a helyet, a szándékot, a segítőkészséget, a nénit, nagyon szeretek beszélgetni az ilyen emberekkel, mindent, örültem, hogy megálltam, meg valami adhattam a befőttes üvegbe gyűjtött közjóra.
