Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Az ételek finomak bőségesek és választékosak. A pincérek figyelmesek barátságosak voltak. Nem szokásom kiemelni embereket, de most nem tudom nem megemlíteni a fiatal felszolgáló hölgy Edit nevét említenem kell. Őt a jó isten is pincérnek teremtette kedves barátságos csupa derű. A wellness részleg tiszta kellemes környezetben nagyon jó a víz. Csak is javasolni tudom mindenkinek. Szép élményekkel feltöltődve tértünk haza. Még vissza megyünk. A környezet és a levegő csodálatos. Köszönünk mindent.

A rejtélyes nevű Pecha Kucha - "locsi-fecsi" - egy olyan nyílt fórum, ahol minden előadó 20 képet/diát vetíthet le egyenként 20 másodpercig, így minden előadás pontosan 6 perc 40 mp-ig tart. Ettől az egész program pörgős, változatos, inspiráló, információ-dús lett. Egyébként az éjjel-nappal rohanó Tokióban találták ki ezt a típusú prezentációs formát, nem meglepő. A program szervezője a KÉK Kortárs Építészeti Központ volt, akik az előzetes regisztrációval érkező vendégeket egy kis pogácsával, borral, üdítővel is megvendégelték. Az előadások témája természetesen kapcsolódott az építészethez, a műemlékvédelemhez, a Budapest100-on részt vevő épületekhez. A Goldberger-ház a Belvárosban az V. kerületi Arany János utcában található, magát az épületet én az itt működő népszerű Goli étteremről ismertem. 1910-1911-ben épült premodern stílusban, az óbudai Goldberger Textilgyár központi irodaháza, nagykereskedelmi központja és raktára működött itt. Az épület homlokzatán ma is láthatjuk a Goldberger feliratot. 2005 óta a CEU Blinken OSA Archívum - Nyílt Társadalom Archívum - kutatóház és levéltár működik az épületben. A földszinten az előadóterem mellett a Centrális Galériában jelenleg "Mersz-e játszani? " címmel futó kiállítás látható, amelynek keretében az egykori NDK, Kelet-Berlin világába nyerhetünk bepillantást. A Budapest100 fesztiválról annyit mindenképpen érdemesnek tartok megemlíteni, hogy az idei program is nagyon színes és izgalmas volt, 16 épületet sikerült megnézni kívül-belül, amelyek 1916-1926 között épültek. Az én útvonalam szombaton a VI-VII-VIII-IX. kerületeket érintette, vasárnap folytattam Budán a XI-I-II. kerületben ünneplő házakkal. Többek között tematikus sétákat, kamarakoncerteket, nyomozós játékot is rendeztek az épületbejárások mellett. A XI. ker. Zenta utca 3. tetőteraszán az új közlekedési és beruházási miniszterrel is összefutottunk, teljesen spontán.

Klasszikus pincér a hagyományos kötényben kint vár az utcán, kapok egy asztalt is, bár nem foglaltam, talán ide nem is kell. Nagyon szép a kiszolgálás, megadják a módját, ahogy illik. Cigányzene szól, a prímás mászkál, meg a zongorista is vidám fiú, szívesen produkálja magát. Nekem kissé hangos volt a zene, de biztos én vagyok a kishibás. Na, aztán elkövettem a stílustörést, az előzetes elképzeléseimhez képest másik madár, a fácán lett az áldozat, emlékszünk Krúdy Gyulára, szóval, fácánlevest kértem, benne fácánnal töltött gombóccal, és másodiknak is valami ínycsiklandozót, káposztalevélbe csomagolt, gombával töltött fácánt angol zöldbabbal. Meg hát ilyen helyen Pilsner Urquellt szopogat az ember, mi mást? Szóval, nem kacsát ettem a Kacsában, bár erős volt a kísértés. A fácánleves nagyon finom volt! annyira jóízű volt a leve, hogy eltöltött a hála. A göngyölt fácántól már nem voltam annyira elragadtatva, semleges, visszafogott ízek, szóval nem volt a teljes öröm. De azért jó vacsora volt. Amikor már kászálódtam, a prímás úr rám nézett, leolvasta az arcomról, hogy miféle ember ez, és rázendítettek a Zöld a mező, zöld a hegy is kezdetű napjaink slágerére. Hálás voltam ezért is nagyon. Az esti töltekezés 17100 forintomba került szervizdíjjal együtt. Utána telipocakos séta a Duna partján hát ja, élni tudni kell.

Amit negatívumnak mondanék az a wellness részben kevés a hely . Valamint a szoba erkélye előtt hatalmas fa volt amitől nem lehetett egyáltalán kilátni .