A Füvészkert egész évben változatos programokkal igyekszik látogatókat vonzani a kertbe, de a Sakura ünnep kétségtelenül a legnépszerűbb, amelyre még egy ilyen hűvöskés napon is, mint ez volt, szép számban jöttek az emberek. A japáncseresznyének is van többféle változata, így nem egyszerre virágoznak, ezért lehet érdemes majd még két héttel később is idelátogatni. Most nekünk inkább a hatalmas magnóliafa virágzása volt elbűvölő, de benéztünk az üvegházakba is, és meglátogattuk a kis tóban fázódó Nemecseket a Viktória-házban. Közben úgy tapasztaltuk, mások is élvezték a kertben való bóklászást, a lelassult nézelődést. A kísérőprogramok, árusítások a japán kultúra sokszínűségét hivatottak bemutatni, és volt is rájuk érdeklődés. Ezek közül legjobban az itt ötödik alkalommal bemutatkozó Sogetsu ikebana kiállításra voltunk, sokakkal együtt, kíváncsiak. Azért is, mert ez a kiállítás érthetően csak most látható, két hét múlva már nem. A kiállított virágkompozíciók többsége valóban művészi színvonalat képvisel, és jól illeszkedik ahhoz az igyekezethez, hogy a tél csendje után az élet ébredését és az energia áradását idézze fel. Az ikebana hagyományos, japán virágművészet, amely a leírások szerint bizonyos filozofikus megfontolásokat is közvetít. Lehet. Nekünk elég volt a kétségtelenül hatásos térhasználat, az elrendezés esztétikai szépsége. És igen, itt kellene befejeznem ezt a beszámolót. Szívesen is tenném. De, hölgyeim, akikkel most ezen a japános programon szerencsétlenségünkre összefutottunk, mire az a közel hisztérikussá fajuló keménykedés, rendezkedés, amit használnak az őszintén érdeklődőkkel szemben is? Nem ezért mentünk a Füvészkertbe, és a kert dolgozóitól nem is tapasztaltunk ilyet! Sokat rontottak a látogatásunk élményén!
