Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

éttermüket valamikor 2025. év első felében. Korábban is egy étterem működött ebben a viszonylag tágas saroképületben. A berendezés természetesen a megszokott For Sale stílust hozza, vadnyugati kocsma hangulat az Aranyláz idejéből, a fapadló szénával beszórva, a plafonon papírfecnik százai, ezrei lógnak - a korábbi vendégek kis üzenetei a világ minden tájáról - , és természetesen minden asztalon ott találjuk a földimogyorót is, amelynek héját egyszerűen a földre "illik" leszórni. A konyha közismert, ám átlagos színvonalon elkészített magyaros ételeket kínál, hatalmasnak ígért adagokban. Mind az ételek, mind az italok erősen túlárazottak, főleg, ha a gasztronómiai színvonalhoz, a minőséghez mérjük. A főételek árai 7000 Ft-tól kezdődnek, de 10000 Ft felett is folytatódnak, pl. a bőrös sült csülök (16990 Ft), a sült oldalas vagy a BBQ hasaalja, igaz, körettel együtt. A bejárat melletti táblára kiírt "Best Goulash" igazságtartalmát a magam részéről nem tudom megerősíteni, minden esetre stílusosan piros bográcsban tálalják, átlagos nagyüzemi kenyérrel (9980 Ft). Este 7 és 10 óra között élő zenével szórakoztatják a nagyérdeműt, ami tapasztalataink szerint klassz hangulatot adott, viszont túlságosan hangosra sikerült. Nagyüzemi söröket tartanak, a csapon Soproni, Heineken, Krusovice, Mort Subite meggyes. A kötelező szervizdíj +12%. Fizetéskor vadászni kellett a személyzetre. 2 pohár sörért 2500 Ft-ot fizettünk. A hangulat miatt egyszer érdemes megnézni, ezért ajánlottra teszem. Enni és inni viszont én máshová mennék.

A konyhát Garai Ádám séf vezeti, a személyzet fiatal, vagány, szimpatikus csapat. Mivel nincs sok asztal, és a hely rendkívül népszerűnek tűnt, amikor ott jártunk, így asztalfoglalás ajánlott. Érdekesség lehet a nyitvatartásuk is, a mediterrán éttermekhez hasonlóan hétköznap 12-14 óra között tartanak nyitva ebédidőben, majd a szieszta óráit követően 18 órakor, illetve szombaton 17 órakor nyitnak ki újra a vacsoraidőre. Ebédidőben ramen leveseket kínálnak. A rövidke, ám annál izgalmasabb vacsora étlapon hideg és meleg tapasokat találunk csoportosítva, amelyek mellé különleges, ázsiai hangulatú koktélokat és egyéb italokat kérhetünk, a vermut és a saké kapott külön hangsúlyt az italok között. Személyenként 3 fogás bőséges étkezést biztosít. Az én választásaim: Morcilla - saját véreshurka, tormás körtével (3200 Ft) - a képen nem gondolnád, de a 3 ropogós bundás golyó. Tortilla de Patatas (3500 Ft) - spanyol krumplis tojáslepény, pirított kelbimbó, Manchego sajt, ez a fogás úgy nézett ki, mint egy madárfészek, a tetején a finom reszelt sajt réteggel. Rákkoktél szendó (3000 Ft) - egy különleges melegszendvics, rákkoktél saláta briósban összesütve. Nem mindennapi fogások, pazar gasztronómiai élmény! Meglepő, de nincs kötelező szervizdíj. Egyértelmű 5 pont és ajánlott hely a részemről.

A helyszínről annyit kell tudni, hogy az elmúlt években itt többféle konyhával, stílussal - pl. tésztázó, majd a Costes Izakaya - próbálkoztak már az elmúlt években, de valahogy hosszabb távon nem tudtak gyökeret ereszteni. 2024 őszén nyitották meg a Hachit, a beltér távol-keleti, japános stílusú, ugyanakkor nem tradicionális, hanem afféle fúziós keverék jellegű, inkább kozmopolita. Ezt a helyet már nem a Costes-csoport viszi, hanem az Opus One. Egy olyan bisztrót alakítottak ki, amelyben szerintem nincs semmi Magyarország vagy Budapest specifikus, lehetne bárhol a nyugati világban (Európában vagy Amerikában). Annyiban ugyanakkor az Izakaya vonalat viszik tovább, hogy kis adag, megosztásra tervezett, kóstoló fogásokat kínálnak. Sajnos árak tekintetében viszont drága, túlárazott a hely, az apró adagok ára felér egy átlagos, normál méretű főételével. Az étlap drapp kartonpapírra nyomott, egyszerű, fiatalos küllemű. Néhány ételtípust kínálnak: ramen, donburi, kobachi és hobachi tapasok, noodle, azaz tészta, sushi és temaki. Az ebédmenüt egy több tégelyes fémtálcán tálalják, kicsit a bento boxra emlékeztet, 3980 Ft-ért lehet választani 1 levest vagy előételt, illetve egy főételt, mellé köretet, savanyúságot. Már maga a választás sem volt könnyű, mert nem igazán találtam rajta tetszetős étkeket. Az adagok nagyon kicsik (ld. fotó), főként a főétel. Nekem a házi fermentált retek egyáltalán nem tetszett, kemény volt, durva nagy darabok, egy adag rizs nagyon kellett volna, de az nem volt a menü része. A napi leves miso volt, átlagos, érdektelen. A sült krumpli köret majonézzel, hát, nekem a felejtős kategória. A curry-s főétel tésztával, gombával, hús nélkül. Volt még fonnyasztott gomba, az tetszett. A 3980 Ft az valójában 4578 Ft, mivel még rátevődik +15% kötelező szervizdíj. Ami miatt azonban mégis érdemes eljönni a helyre, az az alagsorban található mosdó. A fotók bemutatják, miről van szó, a lényeg, hogy én először fel sem ismertem, hogy a mosdó az a mosdó. A személyzet bőséges létszámú, nyegle, az én ízlésemnek már túl laza fiatalok csapata. Az "ültető" hölgy a legrosszabb helyre - a fal mellé tolt kis asztalkánál folyamatosan bevered a könyöködet a falba, nincs hely a táskádnak - akart ültetni, de aztán átkértem magam máshová. Utánam jött egy ázsiai srác, hát szegényt egyből beültette arra a rossz helyre a lány. Tényleg nem értem. Volt még egy csomó normális hely, üres asztalok tömege, miért kell ezt csinálni? Amúgy semmit nem kommunikálnak a vendégekkel, nincs ajánlás, nincs semmi plusz, mint ami egy prémium kategóriás étteremnél alap lenne. A Hachi-Koval összevetve ég és föld volt a két hely! Nehéz a pontozás, gyenge 3-asra taksálom, de a maga "ligájában" számomra nagy csalódás, és én nem ajánlom.

A minőségi, kézműves gasztronómia áll itt a középpontban, legyen szó akár kávéról, pékáruról, süteményről vagy éppen fűszerekről. A nyári szezonban fagylaltot is árusítanak. A hűtőben többek között Cserpes tejtermékeket, illetve Dér Juice gyümölcsleveket, San Benedetto dobozos italokat találunk. A beltér családias, csinos, vintage stílusú. A bal oldalon vannak egy csendes sarokban asztalok, ahol kényelmes, igényes környezetben lehet reggelizni, bruncholni, kávézni. A kertben szintén remek ülőhelyeket találhatunk, egyrészt az iglu fóliasátor alatt, másrészt a fák árnyékában. A rendelés, fizetés, elviteles vásárlás a pultnál történik, azonban helyben fogyasztás esetén ez elkészült ételeket, italokat kihozzák az asztalhoz. Nincs kötelező szervizdíj. A kitűnő kávé Herz márkájú, a latte 1090 Ft. A nosztalgia kifli darabja 290 Ft, a magvas-sajtos méteres srúd 860 Ft. A süteményes pultban jól elférnek egymás mellett a házias retró sütik, mint pl. a kókuszgolyó (590 Ft), a kókuszrekercs (890 Ft), az Isler és a baracklekváros linzer (890 Ft), illetve az újhullámos francia stílusú monocake-ek, a pisztácia-málna bomba kitűnőnek bizonyult (1690 Ft). Néhány mentes és vegán tortaszelet is akadt, említhetem a mangótortát, a narancsos csokitortát vagy a ribizlis málnatortát (1200 Ft). A gazdagon töltött szendvicsek helyben készülnek. Egyértelműen 5 pontos élmény egy remek helyen.

Már korábban, 1847-ben elkészült, temettek is ide, az akkor és még sokáig Kerepesi úti temetőnek nevezett sírkertbe, de a hivatalos megnyitása csak 1849. április 1-jén, virágvasárnap történt meg. Azért volt szükség erre az új létesítményre, mert a főváros meglévő temetői addigra csaknem megteltek. Köztemetőnek szánták, ám létesítése után nem sokkal a nemzet dísztemetőjévé, Nemzeti Panteonná vált. A mai látogató úgy érzi magát a rendkívül rendezett, ápolt sírkertben, mintha a hajdani történelem és irodalom tankönyveinek lapjairól itt alászálltak szobrai, síremlékei között járna. És az elmúlt 180 év fővárosi elitjének, gazdaságának és politikusi köreinek ismert családjai adtak hírt magukról az utókornak pompázatos sírboltjaikkal, tükrözve akkori szerepüket. Nem véletlenül Több mint temető címmel adott ki egy ismertetőt a kezelő Nemzeti Örökség Intézete a Fiumei úti Sírkertről. Történelem és művészet kapcsolódik itt szorosan össze az emlékezésben, miközben egy szoborpark értékei veszik körül a látogatót. A főbejárattól induló úton egyenesen haladva először egy szóróparcellánál álltunk meg, amelynek közepén feltűnt egy egyszerű, mondhatni puritán fakereszt. Azt már az addigiakból is láttuk, hogy nagyon nem illik ebbe a pompőz környezetbe. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, majd Köztársasági elnök kívánsága volt, hogy csak ennyi és ekként jelölje nyughelyét. Továbbmenve eljutottunk a páros árkádsorhoz, ahol oszlopos, félig nyitott csarnok alatt vannak a gazdagon díszített családi síremlékek. Itt nyugszik például a Gundel vendéglős család több tagja, és az egyik árkádsort lezáró kupolacsarnokban Görgei Artúr sírját fedeztük fel. És ha eléggé felemeljük a tekintetünket, a hazai szecesszió nagymestere, Róth Miksa mozaikjait vesszük észre. De tőle szép színes ablakokat is láttunk a különálló Malosik-mauzóleum kápolnájában. A jobboldali árkádsor előtt helyezték el Alpár Ignác, a jeles építész szarkofágját, rajta bronz dombormű ábrázolja egyik főművét, a Magyar Nemzeti Bank általa tervezett épületét. Az árkádsor tengelyében, az út közepén van a nagy mesemondó, Jókai Mór körönd kialakítású sírkertje, amelyet születésének 200. évfordulója alkalmából tavaly újítottak fel. Olvasom, hogy az idők során sokan vitatták a síremlék különös formáját, az oszlopokkal, népies elemekkel kialakított körépítményt. Nos, mi is a vitatókkal tartunk. Innen csak néhány lépés Ady Endre szoborral díszített sírja, amellyel szemben még kritikusabbak vagyunk. Melocco Miklós Ady szobra a Debreceni Nagyerdőből sokkal inkább ide illő lenne. De hát a két szobor között van két generációnyi időtáv. . . Az idő pedig csak a temetőkben tűnik el.

Mi a mozgássérült szobát kaptuk, amit mi nem kértünk, ennek az ajtaja nem igazán volt zárható, ez pedig egyéb kellemetlenséggel járt. A személyzet kedves volt.

A művet a CSaPI (Csarnok és Piac Igazgatóság) állíttatta, a csarnok dolgozóinak és vállalkozóinak anyagi hozzájárulásával, egy pályázat eredményeképpen. A szoboralak testes férfi bal kezében egy tyúkot tart, míg jobb kezében felemelve egy tojást. Egyes jól értesültek azt mondták, hogy dolgozott itt egy férfi kofa a csarnokban, aki négy évtizeden keresztül védte a csarnokbéliek érdekeit. A férfi már meghalt, viszont a szobor az ő arcvonásait és alakját idézi meg. Az úriember nevére nem találtam adatot. A lába előtti réztáblán csak annyi olvasható: Főkofa emlékére. Az időzítés azért érdekes még, mert 2020-ban tört ki a pandémia, amely sok más tevékenység mellett a piac, a Csarnok működését is hosszú időre ellehetetlenítette. Ma már a szobor a külföldi turisták kedvelt fotó témája, a Csarnok továbbra is nagyon népszerű a köreikben, egyfajta turista látványosság, szinte kötelező program Budapesten eljönni ide is.

Sötétzöldre mázolt kényelmetlen léces székek, sűrűn egymáshoz tolt asztalok, de a Károlyi-kert kapujában, a lombos fák árnyékában mégis egy igazán hangulatos helyszínen járunk. "Zöld oázis a belvárosban", ahogy az internetek mondják találóan. Egy időszakos kerthelyiség. Benti részleg nincs, csak a személyzet számára, valamint a mosdó. Mondhatni, az egész terasz megtelt szombat estefelé, még 2 fő esetén is érdemes lehet előre asztalt foglalni, ha többen jönnétek, akkor pedig erősen ajánlott. Az ételekről nem tudok nyilatkozni, mi nem ettünk, az italok kínálata bőséges. Inkább a fiatalos, trendi vonalat követik. A személyzet funkcionális, nem igazán kedves, kevéssé motivált. Azért legalább ahol kötelező szervizdíjat számolnak fel, mint itt is, egy kicsit jobban megerőltethetnék magukat. Az árak középkategóriásak. Az eszpresszó 890 Ft, vicces, de ugyanazt a szögletes háztartási kekszet adják mellé, mint 10 éve is. Ugyanakkor pohárka víz már nem érkezik a kávé mellé. Jól hangzik a gyömbéres-narancsos víz (890 Ft/5 dl), bár eléggé a víz dominált, lehetne karakteresebb, ízesebb. A csapolt hidegkomlós Dreher sör korsója 1590 Ft. A koktélok közül a Whisky Sour-ból (2990 Ft) ittunk már másutt jobbat is. Itt a jég dominált benne leginkább. A Jagermeister 1690 Ft. Kötelező szervizdíj 10%. Jó tanácsként írom, hogy az asztal lécei közé könnyen bebillen, beborul az italos pohár, a szomszéd asztalnál is megtörtént, bár a srácok nem omlottak össze ettől. Összességében 4 pont, leginkább a hangulat, a helyszín miatt.