Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A szállás kényelmes, tiszta, a szobák nagyok és végre egy tisztességes méretű zuhanyfülke. Az ételek választéka ugyan nem túl nagy (voltunk szállodában, ahol kevesebb volt), de minden finom volt. Van pár ingyenesen kikérhető bringájuk, így a közeli Siklósra se csak busszal lehet átmenni. Ha újra arrafelé járunk, tuti, hogy ide foglalunk megint.

Utána volt még két sikertelen próbálkozásom, de végül én is sikerrel jártam, tudtam időpontot foglalni. Talán azért, mert mostanra több mint 20 ezer ember már láthatta, aki nagyon akarta, ott járt, talán azért, mert a mostani hőkupola sokakat elriasztott attól, hogy egyáltalán kilépjen a lakásából. A regisztrációnál meg kellett adni a személyes adatokat, majd érkezéskor a bejáratnál elkérték a személyi igazolványomat, és átvilágították a táskámat. Az ikonikussá vált épületet szakavatott idegenvezetővel csoportosan tekinthettük meg. Kissé meglepő módon a hátizsákomat nem kellett leadni, illetve a fotózással kapcsolatosan sem hangzott el semmifajta retorzió. Így aztán a csoportunk folyamatosan és nagy tömegben készítette a szelfiket, fényképeket, melyekből én is megosztok néhányat, bár a korábbi sajtóbeszámolók alapján már nagyjából bárki láthatta, milyen is belülről az épület. Ahogy többen is megírták, maga az épület egyáltalán nem kelti a luxus és a nagyzolás benyomását, puritán, egyszerű fehérre meszelt vastag falak, inkább egy kissé rideg, élettelen az egész beltér szerintem is. A bútorok nagy része nekem sem igazán tetszett, minden barna, egyszínű, nem kényelmes, nem otthonos. Igaz, ez egy hivatalos helyszín volt, nem pedig egy lakóépület. Ami viszont lenyűgöző, az az 1. emeleti teraszról és a 2. emeleti erkélyről nyíló páratlan panoráma, szerintem a világ egyik legszebb városképe, ami innen látható. Tetszetős volt még számomra a 3 szintes könyvtár, bár kis alapterülete miatt a bútorokkal együtt kissé zsúfolt benyomást keltett, valamint a szépen tervezett belső kert a Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya szoborral. Az első tágas helyiségben, amely előadóteremként funkcionált, hatalmas üvegcsillárokkal és orgonával, ráismertem az egykori Várszínházra, ahol még gyermekkoromban jártam egyszer általános iskolai osztályunkkal. Összességében, aki teheti, érdemes szerintem megnézni, sajnos a szomszédos, frissen felújított Vöröskereszt-székházról mi már lemaradtunk, mivel oda időközben beköltözött az új minisztérium.

Azért, hogy más ne férjen oda? A kávé jó volt, és ez volt lényeg. Sőt, jobb, mint a másik helyen, ahol szintén presszót kértünk. A tisztaság is jobb lenne, ha mindenki odafigyelne és nem az asztalon hagyná a papírpoharakat, hanem kidobná a szemetesbe. Erről nem a cég tehet!

8-10 percet vártunk a kávénkra, nem tudom, mi lett volna, ha nem jelezzük, hogy sietünk. A kávé nekem nem ízlett, teljesen jellegtelen volt, felét otthagytam. Mire hozták és kifizettük, már elindult a beszállás a gépünkre. . . . Csak akkor ajánlom, ha bőven van időd a gép indulásáig. A környezettel, tisztasággal nem volt gondom, a kávé ára reptéri átlagot hozta.

Hát ennél rosszabb hobby soha ne jusson egyetlen falunak sem! Nagyon kedvessé teszi a környezetet.

Ma már nem nagyon ismerünk ilyen intézményt, hogy falusi bábaasszony, a nőknek inkább kórházban kéne szülni, igen ám, de sorra zárnak be a szülészetek, akkor meg mi legyen? Igaz, gyerek is alig születik. Szóval Gólya mama Bálint József által megformálva az egészségház előtt áll, mutatva, hogy hajdan itt gyerekek születtek sorban, ügy élt tovább a falu generációról generációra.