Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ez talán annak volt köszönhető, hogy a turisták jó része az előző napi bulizás után ilyenkor még nem ébredt fel. Az ajtóban egy alkalmazott fogadott, asztalhoz kísért, étlapot és itallapot adott át. Tetszett, hogy élő zene volt, bárzongorista. Ha kéred, főleg, ha magyar van, szívesen eljátszik neked egy dalt, természetesen ingyen. A csodálatos, lenyűgöző környezethez ez még hozzátett egy kis extrát. Az utcáról betérő vendégek az utcaszinten, a legszebb részen ülhetnek le, míg a szállóvendégek svédasztala a mínusz 1 szintre került. A galéria, illetve karzatszintek nem voltak megnyitva a vendégek részére, de fotózni fel lehetett oda is menni egy kis leleményességgel. Az étel- és italárak is felső kategóriások, luxus szintet képviselnek. De azért pár évente egyszer belefér egy olyan átlagembernek is, mint én. Egy epres ízesítésű smoothie lattét kértem, egy különleges hűsítő hideg kávéitalt, ami egy pohárdesszertnek is elment volna, annyira tömény volt, de jó értelemben, kissé parfé jellegű. A +15%-os szervizdíjjal együtt 4628 Ft-ba fájt ez a kis kaland. Kérés nélkül adtak egy kis pohár vizet. Mondhatnám, hogy még jó, de el kell mondjam, nem minden felső kategóriás étteremben vagy kávézóban van ez így. Mondjuk ott meg külön szoktam direkt kérni. Csakazértis. A személyzet vegyes korú és tapasztalatú, létszámuk bőséges. Vannak egészen fiatalok, vélhetően tanulók, az egyik ilyen fiúcska is nagyon félszeg és ijedt volt, de mindenki udvarias, készséges. A műszakvezetők, kasszások persze már gyakorlott profik. Ételek terén az olasz 2 személyes reggeli volt a sláger, több szomszédos asztalnál is ezt ették a külföldiek. Egy emeletes tálcán érkeztek az ételek, croissant, péksüti, vaj, dzsem, méz, gyümölcssaláta, felvágottak, sonka. Meleg ital, narancs juice. 21525 Ft a 2 főre + szervizdíj. Az egész berendezés pazar. A mosdó is. A többiről meséljenek a fotók. Kötelező hely, legalább egyszer az életben. Én legutóbb 2015-ben voltam, majd 8-10 év múlva megint, vagy ki tudja, talán hamarabb is. 5 pont. Egyértelmű.

Most is ott kerestem, de nem, átkerült az út túloldalára, a templomkert sarka felé. Így most egy komplexumban van több látnivaló, korszerű látogatóközpont, ahol azért lefejtek szépen és ezt csak utólag, itthon vettem észre. Nekünk mindenféle kedvezményünk lett volna, nejem pedagógus, nekem meg a matuzsálemi korom, ez olyan egy-két ezer forintos tétel lett volna, ezzel szemben keletkezett egy 4000 forintos meg egy 6000 forintos kifizetési bizonylatom, hmmm, nem tudom, mi ez, de késő bánat. Te megnézed mindig, hogy a kártyádról mennyit húznak le? Én van, amikor már csak itthon, vagy akkor sem, többek között azért, mert pl. nincs rajtam éppen szemüveg. Ráadásul fotójegyet is kell venni, ha fotózni szeretnél, és pont egy templomban ne lennél becsületes? Szóval joggal felruházó cetink volt a templomba is, nyomdába is, de egyébként nem kérte senki. Így aztán bementünk a nyomdai kiállításra is, mely a kert sarkában, az egykori pedagóguslakásban (rectori szolgálati lakás) kapott helyet és biztatni szeretnék mindenkit, tényleg érdekes. A történelmi ismertetőkön kívül van egy korhű Gutenberg-prés is, itt bárki saját maga önerőből nyomtathat egy emlékoldalt a klasszikus Bibliából, gyerekek is élvezik, szóval csak rajta! Egyébként a kiállítás összeköti a borászatot a nyomtatással, ennek is oka van, szóval megnézendő így is, úgy is!

Továbhiakban a kisgyermekes szülök sem igazán tudtak hol fürdőzni a kis gyerekkel mert erre sincs lehetőség az Ónók szállodájában.

Úgy alakult ki, hogy nyesegetés közben többször szóba kerültek vendéglátóhelyek ilyen-olyan okból, én meg játszottam az agyamat, hogy milyen nagy ittjartamos vagyok meg pánmagyar zabáló, aztán meg is mutattam néhány helyet a valóságban. Ez bevált nagyon, jól szórakozunk ilyenkor, nagyokat röhögünk. Mivel van köztünk vagy 50 év korkülönbség, el tudom képzelni, hogy hátul pusmognak, hogy vén kujon kecske is megnyalja a sót, de hát ez is a performance része. Az utolsó néhány alkalommal ázsiaiban voltunk, na, most csütörtökön meg éppen a Planet Sushi került sorra. Hétköznap déltájt, bejelentés nélkül mit mondjak éppen egy kétszemélyes asztal akadt szabadon, a többin mind javában falták a jót. Ez pont elég is volt nekünk, töprengés, tanakodás után úgy döntöttünk, hogy most egyformát fogunk inni-enni, akár az ikrek, és mivel ő még nem ivott meleg szakét, hát ezzel kezdtük. Hozzá almalé. A szaké még jobban megalapoz, meghozza a még több kedvet, kajaválasztásunk pedig a spicy Tonkatsu rámenre esett, ami azért nem volt olyan nagyon spicy, csak éppen módjával. Pont jól. Előtte mi is megkaptuk a sós zöldbab-salátát, ami a várakozást könnyíti, az egész ebédel nagyon meg voltunk elégedve. A felszolgálás nagyon kellemes, barátságos. A végére meg érdekes módon egyedül maradtunk vendégek, mindenki elszivárgott, nekünk meg nem volt sürgős dolgunk sehol. Ez az egész annyíit tételez fel anyagilag, hogy két tonkatsu rámen 10580, a kisflaska Choya szaké 2490, a két almalé meg 2940 Ft. Szervizdíj is van. Viszont maradéktalanul jól éreztük magunkat.

A hideg miatt el is ment a kedvünk, hogy a délutáni jó fürdés után ismét magunkra vegyük a hideg-nedves fürdőruhát. A hajszárító sem működött. Maga a szálloda izléses, az ételek finomak voltak, a kiszolgálásra sem lehet panasz. De a hideg szoba rányomta a bélyegét arra az érzésre, hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat. Feleségem meg is hűlt.

Láthatóan iskola működik benne, ez a hasznosítás nagy múltra tekint vissza, hiszen gróf Andrássy Dénes 1908-ban a Gyermekvédő Ligának ajándékozta az ingatlant, és az épületben már 1914 óta iskola üzemel (a katolikus egyház tulajdonába kerülve 1936-ban alakították át tartósan erre a célra). De azért maradt itt elég emlék a kastély eredeti felhasználásából is és elég érdekes bejárni, amit szabad. A leglátványosabb a kápolna persze, na, itt van mit álmélkodni, forgolódni, fényképezni, ráadásul az emeleti karzatról is megnézheted. Cuki, hogy több helyen is ki van írva, hogy a mosdóba a kápolnán keresztül lehet menni, ezt úgy elképzeltem, amikor a sürgős szükségét érző bajbajutott fél lábbal átszökdécsel a szent áhítaton, hogy fizikailag megkönnyebbüljön, majd visszatér ide lelkileg megkönnyebbülni. De merüljünk el a részletekben is picit. A kápolnában Szűz Máriát keblen döfi az aranykard vagy aranytőr, a fájdalmas anyaszobor hófehér, de a fájdalom aranyból vagyon. Vagy vessünk pillantást a plafonfreskókra, ugye a másik nagy objektum a kápolna mellett, ami látogatható, az a díszterem vagy bálterem, ami hétköznapi munkavégzése közepette tornateremként funkcionál, szóval itt is el lehet nézelődni a felfestett ábrák között, bár megkopott, folyamathiányos, de azért elég érdekes. Nyilván a terrorista puttó ragadja meg a legtöbb látogató figyelmét, a kis meztelen fütyi egy meggyújtott gránátot tart a kezében, és rögtön hozzádvágja. Bár egyes finomabb értelmezések szerint az nem valami támadófegyver, hanem inkább országalma vagy földgömb. A színesbőrű látványstatiszták elefánttal meg például a korszakban divatos egzotikumot hivatottak megjeleníteni, a távoli földrésze másságát meg a világ egységét. A teraszra is szabad kisétálni és akkor átérezheted, hogy hogyan láthatja egy földesúr a kastélya körül elterülő, neki szolgáló tájat. Na, szóval összegezve: izgalmas, érdekes bepillantás ez a kastély régi és új életébe.

Nagyon sajnálatos, hogy egy wellness-szállodában éppen ez a szolgáltatás nem megfelelő, és a vendégek visszajelzéseire sem reagálnak érdemben.