Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Valamennyien valahogy Vasvárhoz kapcsolódnak. Szent István, III. Béla, IV. Béla és Kun László. Hát, gondoltam, ez egy kút, vannak a kútnak olyan kis kifolyócsövei, ahonnan a víz jön. . . lássuk, működik-e? Hát megnyomtam a nyomógombot, ami egy pecsétet ábrázol. Na, erre nem a víz kezdett folyni, hanem beindult a harangrendszer, elég hangosan, és eljátszotta a kút zenéjét. Én meg csak úgy nézegettem körbe, pironkodtam, hogy jaj, elnézést, igen, én voltam, de jaj, nem tudtam, bocsánat, hát ilyen hülye kis turista vagyok. . .

De azért hittel él az ember, bizakodtam benne, hogy működik, leültem illően az egyik fél helyére, behunytam a szemem és cukin csücsörítettem, hogy hátha jön a másik. . . nem jött arra egy kutya sem. . Azt nem írták, hogy csak hozott anyaggal működik! (Egyébként ez a becsukott szemmel ülsz és jön valaki, akit nem is ismersz és megcsókol, esküszöm, működik, velem előfordult már. . . ) Amúgy ez az egész egy kedves ötlet, bizonyára sok izgalmas dolognak volt már a tanúja ez a pad is, bele is pirulok, ha belegondolok.

Nagyon kellemes két napot töltöttünk nagyszerű körülmények között. Köszönjük!

És mivel vendég nincs, sör viszont van, ezért aztán beültem. Pilsner Urquell is van a csapolt kínálatban, abból kértem. Beismerte a legény, hogy ma még nem folyt abból a csapból semmi, hát, olyan is volt. Ezért a négyes. Amúgy a vendéglátóipari egység hangulatos, bizonyos jellegzetes pub-stílust képvisel, telelakva élettel bizonyára más képet mutat. Így egy kicsit olyan visszafogott élmény.

A mandulás stanglijuk változatlanul király, nem bírok úgy elsétálni arrafelé, hogy ne hozzak el egy zacskóval, megemlítendő még a történelmi hűség okán, hogy év végén valakik nagyon átverték szegényeket, hegynyi mennyiségű bejglit rendeltek tőlük, amit aztán nem vittek el, a nyakukon maradt. Figyeltem, hogy hetekig árulták a maradékot, egyre akciósabb árakon, hát így megy ez. Múlt héten talán kétszer is beültem ide, mindig roppant baráti mindenki, jót beszélgetünk, utolsó zsákmányom egy somlói habos galuska, az ajtón meg még mindig ott a kis cetli, hogy ez Budapest legjobb cukrászdája.

Egy alacsony szék és egy kis körasztal van rajta egy kétszemélyes szobához. Ráadásul kiszolgáló térre néz.

Magányos kastély, kapuk nyilván zárva, de ha már idáig eljöttem. . . szóval, a gyalogjáró kapun, ha kicsit tekergeted a lakatpántot, azért kinyitható. . . így is tettem. Most akkor ezt látod körbe-körbe, amit itt mutatok. Tisztelegtem az elmúlásnak, mindent megnéztem, amit meg lehetett, aztán elmentem és visszaügyeskedtem a kapura a lakatot. Később, hogy máshol találkoztam a polgármesterrel, megtudtam, hogy belül azért nincs ilyen ramaty állapotban, és mivel nincs más nagy befogadóképességű közösségi terük, előfordul, hogy a kastélyt használják a lakosság érdekében valami összeröffenésre. De azért a múlt nagy öregje jól néz ki, még így leharcoltam is, igaz?