És a bordűr szó elnevezésként való használata is ide vezethető vissza, hiszen így hívják a szőnyegek szegélydíszét. Az 1918-ban elkezdett, klasszikus, manufakturális szőnyegkészítés mára megszűnt Békésszentandráson, de a hagyatékát és emlékét itt a szállodai múzeumban aktívan őrzik. Mivel ez egy igazi múzeum, nemcsak a szállóvendégek barangolhatják be, hanem bárki, akit érdekel, bebocsátást nyer, ráadásul a hét minden napján 10 és 18 óra között. A felnőtt belépőjegy 2900 Ft, és ezt a szálloda vendégei is meg kell fizessék, nincs benne a szobaárban. Nekik viszont van a szobájukban mosdó, és talán nem olyan szűköske, mint amit a múzeumlátogató csak a szállodai dolgozók leereszkedő kegyéből vehet igénybe a hallban. Mielőtt elindulunk körbejárni a múzeumot, egy vetítőszobában kisfilmet nézhetünk meg arról, hogyan lett az ember barátja a szőnyeg, és fordítva. Kedves kis oktatófilm magyar hangalámondással, mutatok is belőle néhány képkockát. Majd belépve a kiállítótermekbe, rögtön elámulunk a szőnyegek szépségén, mert szinte mindenütt jelen vannak, a földön, a falakon, sőt legtöbbjük, legszebbikek egyfajta álmennyezetet képeznek. A sok interaktív elemmel felszerelt múzeum részletesen bemutatja a helyi szőnyegszövés múltját, az egyes szőnyegtípusokat, a híres szentandrási csomózási és szövési technikákat. A hajdan használt mintalapok sokaságát is összegyűjtötték ide, amelyek alapján az asszonyok készítették a szőnyegeket. Közülük a budapesti Országházba, az Operaházba, vagy éppen a washingtoni Fehér Házba is kerültek kiemelkedő szépségű darabok. Sosem gondoltuk volna, hogy ilyen érdekes, majdhogynem izgalmas lehet a szőnyegek világa, de egyszer csak azt vettük észre, hogy már vagy másfél órája nézelődünk, olvasgatunk a kellemes, színes félhomályban. Eredetileg azt terveztük, hogy múzeumnézés után a szálloda éttermében ebédelünk, de annak a néhány alkalmazottnak, akivel addig pár szót váltottunk, a rátarti stílusa elvette ettől a kedvünket.
