Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ha közel lettem volna,visszaviszem,így a kukában landolt. Pofátlanságnak tartom,hogy ilyen termékekért egyáltalán pénzt kérnek,és van bátorságuk eladni. Messziről kerülni fogom a cukrászdát.

Mint ahogy most is volt. Ezért aztán nem csak én porzottam oda lélekszakadva, hanem még sok-sok más magyar is, hogy áááá lássuk a kastélyt bentről! Ehhez végig kell állva szenvedned egy-egy háromnegyedórás előkészítő előadást, ami nem baj, hogy van, de az ilyen ismertető előadás mindig ahhoz van mérve, aki még nem tud semmit, most érkezett a Földre egy csészealjon, és akkor indokolt is. (De pl. ha már az ötvenedik zsinagógába jársz, azért csak ráunsz arra, hogy azzal kezdjék, hogy mit jelent az a szó, hogy zsidó. . ) Tehát akkor átlépném a Prónay családról szóló ismertetőt, szóval az ő munkásságuk által lett benépesítve újra ez a vidék, hozatták a szlovákokat északról, meg velük az evangélikus hitet, aztán egyszer csak puff, mindenki magyar lett. Durván gazdag volt a család más bőrén, csak példa rá, hogy azért építettek be inkább műmárványt az igazi helyett, mert akkor a műmárvány volt a drágább, és hát kivagyiság Nos, megpróbáltam az 50-60-70 idegen csellengőt lehagyni a képekről, valahogy sikerült is. De tömeg volt, az biztos! Viszont mindenhová mehettél, a pincétől a padlásig. Hát ilyen így néz ki most a Prónayak hajdani kastélya, akikről talán egyfelől az jut eszedbe, hogy Prónay naplopó, másfelől meg talán a Rongyosgárda, az emberek megkínzása, tömeggyilkosság, másoknak meg biztos az, hogy Sopron vidéke visszatért Magyarországhoz. Jó kis kastélytúra volt, bizony!

Beálltunk jól nevelten a sorba, mert ide nem lehetett regisztrálni, és mindössze fél órás várakozás után már be is léphettünk a palotába. Vezetés nem volt, de minden teremhez volt írásos eligazító tábla. És mindenki a maga ütemében haladhatott, nézelődhetett, nem volt semmilyen siettetés. Olyan sok mindent egyébként nem lehet itt nézdegélni. Olyan a berendezés, mint ha valaki egy Habsburg-palota némileg kicsinyített mását akarta volna ide betelepíteni a hajdanvolt bútorzat utánzataival. Jócskán kontrasztos az erősen neobarokk belbecs a hangsúlyozottan puritán, elegáns klasszicista külcsínnel. A déli homlokzaton római számok hirdetik, hogy 1806-ban adták át a palotát, akkor készült el Sándor Vince gróf megbízásából. A híres ördöglovas, Sándor Móric az ő fia volt, aki merész lovas mutatványaival a palotát is próbára tette, majd már 1931-ben eladta a tekintélyes méretű szülői házat Pallavicini őrgróféknak. Hogy az őrgróf és családja beköltözött-e a palotába, arról nem találtam információt, de a forradalom és szabadságharc leverése után Albert főherceg rendezte be itt a rezidenciáját, és attól kezdve magas rangú hivatali célt szolgál a palota a várhegyen. Történelmünk boldog békeidejének kezdetén, a kiegyezést követően Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára a Miniszterelnöki hivatal számára bérelték ki az épületet. Majd hogy maradhasson a hivatal, az állam csereügyletet kötött Pallavicini Sándorral, akkor kapta meg a palotáért azt az Andrássy úti (akkor Sugárúti) telket, amelyen hamarosan saját palotát építtetett (írtam róla annál a címszónál). És ha már ilyen jól betelepült a miniszterelnöki hivatal, itt is maradt egészen 1945-ig. A súlyos háborús károk helyreállítására sokat vártak a palota megmaradt részei, mígnem az első Orbán-kormány újra a miniszterelnök székhelyévé tette volna. Nem így alakult, ma már tudjuk. 2003 januárjától a köztársasági elnök rezidenciája és hivatala lett az épület. A köz, az érdeklődő nép pedig évente egyszer-kétszer beeresztetik, hogy bámészkodjon. Megtettük. De nekünk itt is, mint odaát a Karmelitánál, legjobban a teraszról látható világszép panoráma tetszett. Az feledhetetlen. Csak hát azt kívülről, a Budavári Palota előttről is lehet élvezni, sorban állás nélkül.

Az egész étterem "Zimmer Feri" benyomást keltett. Az ár-érték arány erősen közepes. Ha csak nem halsz rögtön éhen, akkor keress gyorsan másik helyet!

Utolsó emlékem róla, hogy valami terepfutó-versenyt rendeztek körülötte, és akkor én remek formában voltam, megyei bajnokság, hátulról sorra daráltam le az ellenfeleket, de azért volt nehéz, mert kb. egy ember szélességű volt a járható ösvény. Na, de hatodik lettem az egykilométeresen, és ez akkor nagyon jónak tűnt. Viszont csónakázni sohasem csónakáztam ebben. Talán már nem is fogok. Azóta felnőttek a fák, már nem olyan kopár a táj, sok hangulatos része van a tópartnak. Nem tudom, más hogyan látja, én biztos elfogult vagyok.

A mellettünk lévő asztalnál jeleztek, de oda sem fáradt senki. Arra való tekintettel, hogy a gyerek éhes volt, tovább álltunk. Gondoltam jelzem, hogy sajnos nem tudunk tovább várni a rendelés felvételére azon kollégáktól, akiknek láthatóan épp semmi dolguk, így elmegyünk. A hölgy megvonta a vállát, szó nélkül hagyta a megjegyzésem. Sajnos így értékelhetetlen minden pontja az étteremnek.

De ha már a közelébe jutottunk, és elkezdtük fotózni, a külföldiek értetlenül néztek ránk, miért ezt a kis furcsaságot akarjuk megörökíteni, mikor éppen előttünk látható Európa egyik legszebb városi panorámája. Ők talán nem ismerik a Kockásfülű nyulat. De a magyarok közül sem mindenki, hiszen a különös nyuszkó kalandjait elmesélő magyar rajzfilmsorozat az 1970-es évek végén készült, és már annak is több mint 20 éve, hogy DVD-n kiadták. Ma meg már a DVD-t sem használjuk. Nekem az is csak most tűnt fel, amikor olvasgattam róla, hogy a Kockásfülű nyúl kalandjait elmesélő sorozat forgatókönyvét Marék Veronika írta. Nálunk a családban az ő neve a Kippkopp, a gesztenyegyerek mesekönysorozatból ismert. De most már legalább láttam a híres nyuszit, kezében a messzelátóval, amint az alant húzódó várost fürkészi.

Ezek azt találták ki, hogy az évezred vége előtt egy kollektív üzenetet küldenek az utókornak, amit majd 50 múlva szabad csak kibontani a polgármester jelenlétében. Téged is furdal, hogy mi lehet benne? Valami nagy rügy vagy virág vagy bendő, ami ezt tartalmazza, átszövi a követ, mintegy kibújik belőle, a mások oldalon meg egy csiga mászik, ahogy az idő is teszi azt. Fejér Csaba alkotása 1999-ből.