A kiállítás bemutatására saját honlapot is készítettek, amely látványában kifejezetten elegáns, tartalmában viszont hézagos, mivel helyenként hiányzik a műveket bemutató fotók alól az alkotás címe. Sebaj, elmegyünk, és megnézzük a kiállítást, a műveket, merthogy nagy kedvelői vagyunk a Karcagon alkotó Györfi Sándor művészetének. Ám hogy ez nem is olyan egyszerű, az hamar kezdett kiderülni. Az említett honlapon, de a neten másutt is, azt írják, hogy a Galéria keddtől szombatig 10 és 17 óra között van nyitva. Ez nekünk meg is felelt volna, de óvatosságból azért felhívtam a telefonos elérhetőségként megadott egyetlen számot, hogy jöhetünk-e. Elmondtam, hogy szeretnénk ketten a párommal megnézni a kiállítást. Innentől kezdve azonban a telefon másik végén lévő múzeumi munkatárs meglehetősen ingerültté vált, mondván, hogy a honlapon megadott nyitvatartás csak csoportokra vonatkozik, ők tekinthetik meg a Galériát előzetes bejelentkezésre. És hát hogy ez ki van írva a Látogatóközpont kapujára is. tette hozzá kioktatóan. Az lehet, válaszoltam, csakhogy én nem az előtt a karcagi kapu előtt állok, hanem a több tíz kilométerre lévő otthonomból beszélek. Ez elgondolkodtatta beszélgetőpartneremet, és kegyesen felajánlotta, hogy állapodjunk meg egy időpontban, ő odajön, és kinyitja nekünk az épületet, megnézhetjük Györfi Sándor műveit. Ott voltunk, és immár magunk is olvashattuk a kapun azt a bizonyos tájékoztató kiírást, amelyben viszont szó sincs arról, hogy csak csoportokat várnak látogatásra. Csupán az előzetes bejelentkezés a kívánalom. Megtettük, bejelentkeztünk előzetesen. Megjegyzem a Galéria honlapján is igencsak furcsa a megfogalmazás, hogy kinek ajánlják a kiállítást. Eszerint: A kiállítás célja bemutatni városunk egyik kiemelkedő alakját és munkásságát a nagyközönség számára. A városba érkező buszos csoportoknak lehetőséget ad megismerni a városban található legtöbb szobor alkotóját. Nem is igazán értem! A nagyközönség definíciója Karcagon ezek szerint a buszos csoport? És ha vonattal, esetleg több személyautóval jön a csoport? És az egyéni látogatók nem részei a nagyközönségnek? Mi viszont kiküzdöttük a megtekintés lehetőségét kettőnknek, bementünk hát az épületbe, ahol várt ránk korábbi telefonos informátorom. Azt hittem, fel tudom oldani az előzetes feszültséget azzal, hogy kezet nyújtottam, bemutatkoztam, megköszöntem a lehetőséget, hogy időt szakított ránk stb. De hiába igyekeztem egy művészeti tárlathoz illő, kulturált hangulatot teremteni, semmi nem működött! Ha így, hát így, végül is nem barátkozni mentünk, hanem Györfi Sándor nagyszerű műveit megnézni, élvezni a kiállítást. Beléptünk hát a kiállítótérbe, ám amikor elővettem a telefonomat, hogy fotózzak, felcsattant a hátam mögött az éles hang, hogy a fotózásért 2000 forintot kell fizetni! Természetesen ki tudtuk volna fizetni ezt az összeget, de ezen a ponton elég lett a szívatásból! A kijárat felé vettük az irányt, és eljöttünk. Művészeti élmény helyett kellemetlen üggyé vált hát a látogatás, de maradjunk még az esetnél: A Galéria honlapján írják, hogy a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott a város önkormányzata vissza nem térítendő támogatást ennek az állandó kiállításnak a megrendezésére. Vagyis közpénzből hozták azt létre! Mert, ha volt, az önkormányzati önrész is az. Még sincs a városnak semmi kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy rendben megtekinthetővé tegye a Györfi Galériát? Amelynek a működtetése valószínűleg a 2000 forintos fotózási díjjal sem lesz önfenntartó. Fölösleges ez a kínos erőlködés! És hát utólag megkérdeztem egy-két múzeumot a környéken: egyik sem kér a fotózásért pénzt.
