Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A törökülésben átszellemülten meditáló nyuszi a Margitsziget déli, Margit-hídhoz közeli részén kapott helyet, egy sárga lapos kövön üldögélt lehunyt szemmel, kezeivel múdrát formázva. A közvetlen környezete nem túl szép, össze van firkálva, graffitizve a sárgára festett padkaszerű kő. A szemben lévő pesti rakpart felé fordulva ül, de nem néz, hiszen be van hunyva a szeme. Ahogy pár fotón látszik is, konkrétan sorban állás alakult ki a szobor előtt, mindenki szerette volna megörökíteni magának. Néhányan egy kicsit túlgondolták a dolgot, egy idősebb hölgy hosszú percekig fotózta a Nyuszit tényleg minden szögből és irányból, de aztán mégsem lett elégedett az eredménnyel, és további több tucat fotót lőtt. Mi meg türelmesen kivártuk. Breaking News, melyet a nyaralásunkról visszatérve hallottam, miszerint a Nyuszit sajnos valaki ellopta azóta. Ez elszomorító, remélem, visszakapjuk még.

A kis figura egy targoncával igyekszik egy hatalmas márványtömböt odébb tolni. Ahogy már megszokhattunk, az alkotásnak most is van háttere, mögöttes tartalma, közéleti aktualitása, ugyanis ismét felvetődött, hogy ezt a megosztó szárnyas-oszlopos szobrot inkább le kellene bontani. Minden esetre a mi kis Targoncásunk megtette az első lépést, rajta nem fog múlni a bontás, ha sor kerülne rá. A tényszerűség kedvéért leírom, hogy én július 26-án jártam itt, akkor fotóztam. Utána elmentünk nyaralni, így csak most van időm megírni az értékelést. Az egyik facebook csoportban azt olvastam, hogy ezt a szobrot sajnos ellopták, nem tudom, hogy így van-e, de el fogok menni arra, most már nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez igaz-e. Nagyon sajnálatos lenne, ha így történt valóban. Bízom benne, hogy egyrészt a művész fogja pótolni a szobrot, a tolvajt pedig mielőbb kapják el (nem egyedi eset ez a lopás, az elmúlt hetekben több kis szobrot is erőszakos módszerekkel eltávolítottak).

Ezért én most már ahhoz a taktikához fordultam, hogy amint megneszelem egy újabb szobor felbukkanását, igyekszem minél hamarabb megnézni, nehogy esetleg az is eltűnjön. Így a nyaralás előtt még sikerült elcsípnem az azóta ellopott meditáló Nyuszit a Margitszigeten és a Targoncást a Szabadság téren. A Kérem a következőt! egykori rendkívül népszerű magyar rajzfilmsorozat főszereplőjére azonban már csak a nyaralás után nyílt lehetőségem, szerencsére még nem kapott szárnyra. A XIV. kerületben a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek csalhat egy kis örömet a két újabb kis figura felbukkanása, nem máshol, mint a kórház kerítésénél találjuk meg őket. A pontos helyszín a Bethesda utca és a Hermina őt sarka, az utcanévtáblánál. Dr. Bubó a kerítés tetején kémlel a zöld kereszt előtt, míg a gyógyult és most már emiatt vidám nyuszi lejjebb, a kerítés kőpadkáján ül. Egy facebook csoportban azt olvastam, hogy az éppen felszálló léghajót nézik, ottjártamkor éppen nem szállt fel a léghajó, így ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, minden esetre a Városliget felé nézegetnek. Bízom benne, hogy itt a kórházban talán jobban tudják figyelni, őrizni a kis alkotásokat, nyilván be is van kamerázva a környék, és így sokáig itt maradnak mindannyiunk örömére.

Magas, karcsú lány hozta az étlapot, én meg reménnyel ráment kértem volna marhával, de mondta, hogy minden marhahúsuk elfogyott, akkor átváltottam rákra. Aztán egy pad thait kértem, de azt meg csirkével. Így múlt az idő, kisütött a nap, a fél kerten árnyék volt, kivéve az a nyomorult helyet, ahol ültem. Oda bezzeg odasütött Aztán jött a rámen is, egy másik lány hozta, én meg elkezdtem enni. Nem tudom, mi van velem. Olyan kis önfeladó lettem. Nem ültem át egy másik helyre, nem szóltam azonnal, hogy ez nem egészen Jött a magas karcsú, kérdeztem, hogy szerinte mit beszéltünk meg, mivel kérem a levest? Kapásból mondta, hogy rákkal. Így van. És akkor ez itt milyen állat? Jaj, az nem rák, elnézést, már cserélik is, adjam vissza Mit adjak vissza, a felét már megettem. Egy perc múlva visszajön, hogy én csirkével kértem. Dehogy kértem csirkével, megbeszéltük, hogy marha helyett rákkal lesz. A második fogás lesz a csirke Kicsit hülyén éreztem magam. Aztán rájöttem, hogy az sem jó, hogy ott a sarokban valami szeméttartó mellett ülhetek, mert hullámokban valami dögszag szakadt ki a tárlókból. De erre jött az alacsonyabb lány és letette a második fogásomat. De hiszem még a levest eszem! Ezt később szóvátettem, azt mondta, elnézést, ő még kezdő. A rámen vacak volt, meg is hagytam egy jelentős részét. A pad thai meg szuperédes. De ott én voltam a hibás, elnéztem, valami mangós tésztát kértem és azt is hoztak. Ezt nem is vethetem a szemükre. Mindezért fizettem gránátalmás limonádéval és szervízdíjjal együtt 11850 forintot. Ez nem volt egy jól sikerült ebéd.

Amikor már semmi sincs, akkor ez van! Itt van, nem halsz éhen, gyere be! Nyáron az árnyékba, hidegben meg a jó melegbe És hát nincs minden, meg nem a legminőségibb, de hát ez a régi Balaton maga! A változások előtti, a boldog emlékek helye, az élő nosztalgia! Jó, ez nekem már mindig legalább egy négyes lesz, most is kacsacombot ettem párolt káposztával, se jobb, se rosszabb nem volt, a nyár volt benne, a Balaton, meg az ifjúságom. Az árát meg ki tudja, a fiam fizette, nem firtatom.

Kicsit más az arca, a haja nyilvánvalóan másképp áll, meg hát kint egy csöpp bőröndön ült, itt bent meg sokkal korszerűbben, egy kerekeken gurítható bőrönd kihúzható fogantyúján.

A keresés nehézségét fokozta, hogy általában nem megyünk apartmanba, mert nem akarunk a reggelihez valók beszerzésével foglalkozni, ezzel időt tölteni. Kényelmesebb lemenni a szálloda éttermébe reggelizni. Igen ám, de itt és most nem volt mit tenni, elkezdtem hát nézegetni a meghirdetett apartmanokat. Nagy-nagy szerencsénkre megtaláltam a Centrum Apartmant, nevéhez illően, abszolút a központban, a Szabadság tér nagytemplommal szembeni oldalán. Innentől pedig minden ment gördülékenyen: a hölgy, akivel a foglalás kapcsán összehozott a digitális kommunikáció, gyors, rugalmas és segítően hatékony volt az ügyintézésben. Részünkről a pénz átutalva, általa érkezés előtt a belépéshez szükséges ajtónyitó kód elküldve. Majd amikor a kellemes kis belsőudvarból beléptünk a házba és a lakásba, jött a jóleső ámulat. Egy modern stílusban berendezett, minden szükségessel felszerelt, kényelmes és ragyogóan tiszta apartmanban tölthettünk el két napot. És még a reggelivel sem volt gond, mivel ugyanebben a házban van a Hazai Pékség kitűnő mintaboltja.

Némi netes keresgéléssel kiderül, hogy ez is Kossuth-emlék, a kalandos sorsú Kossuth-erkély. Pár nappal ezelőtt az a szerencse ért, hogy be tudtam menni a kertbe, így szemtől szembe nézhettem meg az egyik legkülönösebb ceglédi emlékművet. Eredetileg annak a pozsonyi épületnek a dísze volt, ahol Kossuth Lajos és a reformkor kiváló politikusai megszálltak az országgyűlés, a diéta idején. Ezen az erkélyen állva mutatta be Kossuth 1848. március 17-én az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, aki szintén itt mondta el első miniszterelnöki beszédét. Vannak azonban más leírásai is az erkélyen történteknek: Azt is olvashatjuk ezzel kapcsolatban, hogy erről az erkélyről jelentette be Pozsony népének Kossuth az áprilisi törvények, így többek között a jobbágyfelszabadítás elfogadását. Az meg ugye kicsit később volt, de lehet, hogy mindkét erkély-jelenet igaz. Mindenképpen korszakos volt, ha ezek hangzottak el a jeles erkélyről, amelynek történelmi helyszínként való szerepét nehéz lenne hát túlbecsülni. Az erkély annak idején a Zöldfa Fogadót díszítette Pozsonyban, amelyet azonban az előző századfordulón lebontottak, vagy átalakítottak és csak később bontották le, az erkélyét eltávolították. A szó szerint forradalmi jelentőségű bejelentések erkélyének darabjai ekkor Budapestre, majd 1949-ben Ceglédre kerültek. 1962 szeptemberében a Szabadság tér református nagytemplom előtti szakaszán felállították azokat. Mai helyén és formájában 1996-ban, a millecentenárium évében állították fel a maradványokból konstruált erkélyt a Református Általános Iskola falához támaszkodóan, a templom kertjében.