Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Itt az emlékműve. Nagyon szorgos, dolgos nép érkezett ezeken, szántottak, vetettek, szőlőt műveltek, előbb vagy utóbb hatalmas, tornácos, módos házakat emeltek. Nagyon vallásos emberek voltak, rengeteg emlék utal erre is. Mindkét világháborúban velünk, az akkori Magyarország akkori céljaiért harcoltak, a másodikban, sokan a Wehrmacht vagy a Waffen-SS soraiban is, sokan már csak a nemzetiségi öntudat miatt is. A szovjetek többféle módon álltak bosszút, részben kényszermunkára hurcolták őket, a Gulág várta az ellenségnek számító népet, a nagy és szép házakban maradt családokat meg szovjet nyomásra a magyar kommunisták telepítették ki, nincstelenül, kis puttonnyal a hátukon. Azután a megürült házakba kényszerbetelepítés zajlott, hol a Felvidékről, hol Erdélyből a székelyföldről. Az sem volt valami csinnadrattás hazatérérs, hiszen a szülőföldjükről űzték el azokat is. Hát erről mesél ez a szomorúság parkja. . .

Jeleztem, hogy nem kérek másikat, de itt nem ehhez szoktam. A válasza a következőkből állt: fensőbbségesen leiskolázott, milyennek kell lennie az americanónak, majd arra vonatkozólag, hogy nem kérek másikat, közölte, hogy nem ajánlott fel semmit. Mikor később távoztam nem köszönt vissza. No comment. Ne igyatok itt americanót.

Szerencsénkre volt még egy szabad asztal. A pincér hölgy odakísért bennünket és felvette a rendelést. A hely nagyon modern,szépen berendezve. Van kerthelység is. Jó idő volt ,így odakint is sokan ültek,ebédeltek. A párom csirke steakot én pedig Fledermaust-rántott sertést kértem. Sajnos mivel sokan voltak, így bő 50 percet kellett várnunk az ételekre. De megérte a hosszas várakozás. Amikor kihozták,csak ámúltunk a tálalástól. És az íze. Mennyei volt,mind a két ételnek. Nagyon kedves volt a kiszolgálás és finomak voltak az ételek. Ha teheted próbáld ki ezt a helyet. Megéri.

A fürdőszoba szűk, nincs hely a pipere holmiknak. Az étterem szinvonala sem egy 4 csillagos hotelé - vacsorára is alátétekkel terítettek (nincs terítőjük? ), sokszor ottmaradt a morzsás alátét a következő vendégeknek, akiknek az asztalt "vadászni" kellett. A konyha választéka is inkább egy 3 csillagos helyé. (Előfordult szenesre égetett étel is! )
A wifi-ért is 3x kellett a portára menni, mire működött. A wellnesz úszómedencéja rendkívül kicsi, ez a fotókon nem látszódott.

Itt is kedves kiszolgálásban volt részünk. Gyorsan felvették a rendelést és amint fizettünk el is kezdték az ételek elkészítését. Alig negyed óra alatt el is készültek az ételek,elvitelre. Köszönjük. Finomak voltak a gyrosok és nagy adagok.

Jó étvággyal elfogyasztottuk. A különlegessége csak annyi volt hogy sajttal megszórva kaptuk. Így még nem ettünk gyrost.

Pontosan az a színvonal, amelyben egy vasárnapi, ünnepi ebédet szívesen elkölt az ember, és még nem feszélyezi a procc. A fogadtatásunk nagyon kedvesen történt, asztalt is kaptunk néhány percen belül lenn a földszinten, nem kellett felmenni a galériára, ami nekem nehéz lett volna. Amíg elkészült az asztalunk, addig levettük a kabátunkat. Igyekeztünk a már ott lévő kabáthalomnál valahogy helyet találni, mert mindössze néhány fogasnyi az erre szolgáló szűkös lehetőség. Utoljára egyetemi klubokban láttunk ilyet, az pedig már jó régen volt. Az italaink gyorsan és kellő hőmérsékletűen érkeztek, kellemes meglepetést okozva azzal, hogy a Soproni IPA Óvatos duhaj sör mennyivel jobb, mint az alapváltozat. Igaz, ennyivel drágább is. Úgy egyébként nem igazán dicsérném a sörkínálatukat. A páromnak nem ebéd az ebéd leves nélkül, rendelt hát egy csésze Szegedi tüzes marhagulyás levest. Nem volt tüzes, vagyis nem volt csípős, és egyébként is, szerinte semmi különös, csak a szokásos volt. Szokásosan állt például a tetején a vastag zsírréteg. A főételekkel sem jártunk jobban. Az XXL méretben kínált bécsi szeletről csak az árából és kérdésre derült ki, hogy sertéshúsból készül és nem borjúból, az étlap nem jelezte ezt. Ez is a szokásos magyar éttermi módon készült: 2/3 milliméteres vékonyságúra, értsd agyonklopfolva az egyébként is száraz sertéshús, vastag, száraz házi morzsában szárazra sütve. Ennyi. Ezen nem sokat segített a vékonyka citromszelet és a két kanálkányi uborkasaláta sem, hogy le tudja a párom nyelni. Én házi sonkával és camemberttel töltött pulykamellet választottam, gondolva, hogy ezt igazán nem nehéz elkészíteni éttermi tudással. Nos, nem volt vele sok probléma, csak éppen a tölteléke olyan sós volt, hogy az az egész ételre kihatott. Ha az ételek is olyan színvonalúak lettek volna, mint az éttermi környezet, akkor azt mondanám, megérte az árát, és nem három pontot adnék erre az ebédelésre.

Képek alapján választottam, ez egy régi parasztház alapjaira épült, modernizált vendégház, itt-ott őrzi is a hajdani alkatrészeket is nyomokban. Bizonyos ízléssel berendezett, a levendula tendenciája dominál, jól felszerelt a konyha, kielégíti az igényt a fürdőszoba, kényelmes, barátságos a szoba. Szerintem nem kifejezetten télies, a két fűtőalkalmatosság, klíma meg egy fali melegítő, napokig éjjel-nappal küzdöttek, hogy valahogy elfogadható hőmérsékletet produkáljanak, de nem panaszkodom. Házigazda olyan túl sokat nem törődött, vagy foglalkozott velem, éppen, hogy csak szőrmentén. A házirend tömény fenyegetés, hogy mi mindent nem szabad, és mit von maga után, ha nem fogadsz szót. De semmi összetűzésem nem volt a törvénnyel, WiFi nagyon jó, a TV-ből nem tudtam túl sokat kihozni, de nem is kísérleteztem vele, egyébként működik, csak a túl sok az információ, mindenféle beállítás. Meg nem is volt fontos. Nyilván nem TV-zni mész el a lakhelyedről párszáz kilométerre. Na, szóval jó ez, gyerek- és kisállatmentes szállás, néha ilyen is kell, és meg is értem. Kétszemélyes kégli, férjeddel, feleségeddel, barátnőddel, barátoddal nyugodtan indulj ide, nem fogod megbánni.