Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Hétvégén jártunk arra, előző héten megnéztem a neten, hogy minden rendben van, mehetünk, hát akkor végre! Odasétáltunk az apátsághoz, három intézmény van, külön a múzeum, külön a templom, és a legnagyobb megdöbbenésünkre rájuk van írva, hogy határozatlan ideig bezárva, oszt annyi egy fiatal lány és egy fiú, akik bentről jöttek ki a látogatóközpontból, és vártak két embert, elindultak a templom felé, aztán kulccsal kinyitotta a lány az ajtót, én gondoltam, hogy jaj, de nagy szerencse, be akartam menni utánuk, döngve becsapták az orrom előtt és belülről ráfordították a kulcsot. Döbbenten álltunk. Közben elkezdtünk gyülekezni, az ország különféle pontjairól idezarándokolt emberek, mindenki a megdöbbenésének adott hangot, a nagy parkoló, ahol leteheted az autót elég messze van, sokszáz méter, volt, aki mozgássérültként idebotladozott az erdei úton, és itt tudta meg, hogy mi a helyzet. Beszélgetni kezdtünk, elhatároztuk, hogy kivárjuk, amíg kijönnek azok bentről, és próbálkozunk. Nagyon sokáig vártunk, aztán tényleg kijöttek, ajtó becsap, kulcs zár, én pedig a csapat nevében szépen kértem, hogy csak egyetlen pillanatra, ha bekukkanthatnánk, ha már sokan többszáz kilométerről idejöttünk csak ezért nem, nem lehet, velük ne veszekedjen senki, ők csak kis pontok, egri érsek úr a nagy pont, ők nem tehetnek semmiről. Mondtam: nem veszekszünk, szépen kérünk. Nem, nem lehet, Miért? Csak. Meddig? Nem tudjuk. Nincs elnézést kérés, bocsánat, egyszerűen csak. Véleményem: a tűz vesse fel az egri érsek úr gatyáját, éppen, amikor benne lakik. A villám ne csapjon mellé, ha szabad még kérnem ezt is. (Az élmény maga egy 10 méter magas egyes, az épület miatt adtam kettest, mert maga a megkövült múlt meg a hely nem tehet az emberek viselt dolgairól)
