Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Sokféle termék volt, de a legtöbből már csak egy vagy pár darab. Az édes és sós péksütemények közül sós kiflit (129 Ft/db) vettem, valamint egy teljes kiőrlésű szilvás papucsot (459 Ft), de nem helyben ettem meg, hanem hazavittem, már volt aznap túl sok étkezés más helyeken. A kiszolgálás és a fizetés a putlnál történt, olajozottan ment minden. Kicsit kellett sorban állni, mert 3 vásárló is volt még előttem, gondolom, munka után még befutottak páran, hogy gyorsan beszerezzék otthonra a szükséges pékárut. Fonott kalácsot szerettem volna még venni én is, de az már elfogyott. Lehet helyben is kávézni, uzsonnázni, van pár asztaluk az ablaknál, illetve a bejárat előtti széles járdarészen teraszt is üzemeltetnek.

A berendezés csinos, barátságos, otthonos. Tetszett a mohazöld és sötétkék színvilág, a fával kombinálva. A bejárat előtt kis teraszt is nyitottak. A kávé mellett házi limonádét és néhány süteményt kínálnak, de itt tényleg a nagybetűs KÁVÉ a lényeg. Ottjártamkor a Cracker Jack Everyday specialty bio kávéja volt az őrlőben, de a tatai AWAKEN pörkölő kávéi is előfordulnak náluk. Hibátlan Cortadot ittam, mellé kaptam egy pohár vizet is. A szendvicsek már elfogytak, mire odaértem, délután, nem sokkal a zárás előtt. Igazából nem bántam, mert máshol már úgyis ettem. Kedves, barátságos kiszolgálás. Tiszta volt a mosdó is. 5 pont, jó volt itt lenni.

Ami először eszembe jutott, az a luxus, peregtek a dollárjelek a szemem előtt, megtippelni sem tudnám, mennyibe kerülhetett mindez, minden esetre nagyon komoly pénzek lettek ide beépítve. Hogy megtérül-e ez a jelentős beruházás, azt majd a jövő dönti el, minden esetre a hely teljesen ismeretlennek tűnik a nagyközönség számára, én nem hallottam, nem olvastam a nyitásukról, véletlenül keveredtem erre. Így nem véletlen, hogy más vendég nem volt rajtam kívül péntek kora délután. Ha jól tippelem, a név a tulajdonosok két kutyájának a nevét jelentheti, legalábbis az egyik pulton lévő fotóból jutottam erre a következtetésre. Az itallap mondhatni a szokásos, trendy kávéitalok és egyéb forró italok, de tartanak alkoholt is, pl. pár olasz bort. Az étlap egyszerűbb, bisztrós ételeket tartalmaz, de van pár izgalmasabb fogásuk is. A magyaros mellett a francia fogások némi túlsúlyt mutatnak, pl. Ratatouille tükörtojással (4890 Ft), de van bundáskenyér is (4390 Ft) felturbózva. A szezonális ajánlatban paszternák krémleves (2590 Ft), ázsiai kacsacomb sötőtökkel (5390 Ft), túrógombóc, mákos nudli bukkant fel. Orzo salátát (3590 Ft) ettem, ami egy mediterrán húsmentes tésztasaláta zöldségekkel, sütőtökkel, karamellizált gyümölcsökkel, rukkolával. Kellemes volt, elég kiadós, de nem egy gasztronómiai kihívás. A kötelező szervizdíj +12%. Automatikusan, kérés nélkül hozott a pincér hölgy egy palack vizet az asztalomra. Ez pozitívum. Összességében egy kicsit szürreális élmény volt itt lenni, nincs élet a helyben. Olyan volt ez, mint egy drága üres szalon, kifinomult berendezéssel, de élet nélkül. 4 pont.

A tulajdonos egy 5 gyermekes házaspár, akik több évig éltek a családjukkal Nicaraguában. Mivel akkoriban követtem a házaspár hölgytagjának, az anyukának a blogját, így láttam, hogy milyen hangulatos gyarmati haciendában éltek. Nos, itt a Vámház körúton a beltér kialakításában ez az élettel teli, színes, közép-amerikai színvilág és életérzés köszönt vissza. Szépek a csempék, a színes festmények a falakon, a növényi díszítés. Az étlap rövid, egyszerűbb brunch jellegű ételeket tartalmaz, egy lap jutott az italoknak, egy lap az ételeknek. Magyaros és franciás tojásételek, toastok, burrito, jól ismert, népszerű nemzetközi fogások dominálnak, amelyek bármely európai bisztró étlapján is ott lehetnének. Pár nicaraguai specialitás akad, nyilván én ezek közül választottam. A Nicaragua tál (3490 Ft) mondhatni a hely rezidens "signature" fogása, alapja a Gallo Pinto, egy hagyományos közép-amerikai babos-rizses egytálétel, amely Nicaraguában és Costa Ricában is alapfogás minden család konyhájában. Emellé tükörtojás, sült baconcsíkok, grillezett sajt és friss saláta került a tányérra. Kiadós, tartalmas egytálétel bármely napszakban. A többiek által választott kecskesajtos-szarvasgombás omlett (3490 Ft) ízvilága kellemes, ami még fel lehetett turbózni - felár mellett - guacamoléval (+990 Ft) is. Italok terén tartanak kézműves söröket (Szent András), pár magyar bort, Kreinbacher pezsgőt, rumokat, valamint említenem kell Nicaragua nemzeti koktélját, a Macuát (2990 Ft), amiben természetesen fehér rum van, guavával és narancslével. Én csak alkoholmentesen egy almafröccsöt ittam (790 Ft), sorry. A kötelező szervizdíj +12%. A tulajdonosokat nem láttam felbukkanni, két kedves fiatal lány látta el a pincéri feladatokat, pörgősen, mosolygósan. Nekem tetszet ez a Nicaragua is, 5 pontot adok.

A szauna világot +3500ft-ért lehetett vólna igénybevenni ha üzemelt volna(csak hétvégén üzemel).

Tehát ZigZag útmutatásába kapaszkodva elzarándokoltam én is a Leonardo hotelbe, amit valóban filippínók üzemeltetnek, és tényleg van nekik "örökség" menüjük és abban például Sinigang leves, amit nyilván muszáj megkóstolni, ha már, és persze én is rávoksoltam a kis tekercsekre, olcsó is, meg nem is nagy meglepetés, lássuk, milyen? Először - minden szokásom ellenére - rendeltem egy pohár rumot, az olcsóbbik fajtából, hideg ellen bármi jó, de azért látom, hogy van szépen, rendesen kínálat égetett szeszekből is. Tehát amolyan egzotikus dolog rumot inni, felidézte bennem a déltengeri kikötőket, ahol egyébként sohasem jártam. Ügyesen ültem le, így szelíden legeltethettem lopva tekintetemet azon a szép filippínó lányon, aki a másik asztalnál ült. máris jobb így rumozni. A megnevezett leves jó meleg volt, sok sertéshús-kockával, savanyú, paradicsomízű lével, a zöldbab is jó ötlet volt benne, viszont voltak zöldségek, amikkel nem lettünk barátok, azokat meghagytak az utókornak. A kis tavaszi tekercsek egész jó állapotban voltak, tényleg ropogós a tésztájuk, elmártogattam a melléadott mártásban őket. Szóval, nem volt ez egy nagy ebéd, csak olyan betérő kíváncsiskodás. A narancslében semmi érdekes nem volt, jólesett. Rendesen szolgálnak ki, és viszonylag gyorsan. Számla részletezve: Sinigang 3850, Barako Springrolls 2550, Kraken rum 2200, Happy Day Juice 950. Szervizdíjjal együtt fizettem 10792 forintot. Egyébként kellemes hely.

Csupa üveg irodaházak, sokemeletes, sokablakos lakóházak, közöttük kellemes sétány, s itt nyitott meg egy szintén pékség - közvetlen konkurencia - mellett a Búzakovász Pékség sokadik egysége, már 12 helyen találhatjuk meg őket Budapest-szerte. A beltér elég tágas, sokkal nagyobb, mint a Búzakovász Pékségek többsége, ahol korábban jártam. Van pár asztal elszórtan, de részben az üresség benyomását kelti így a hely, nincs kitöltve, belakva, kitalálva. A pultnak csak egy negyedében voltak termékek - édes és sós péksütemények - a többi polcrész üresen szomorkodott. Mindez reggel, a nyitás utáni órában. Vadkovászos kenyereket és pékárut sütnek, a normál fehér, félbarna és rozsos kenyér mellett érdekesség a Cheddar sajtos, a mediterrán és a hagymás kenyér. A kínálat itt szolidabb volt, mint amivel más egységükben találkoztam. Ami volt, az minden friss volt és hozta a Búzakovász sztenderdeket. Árban átlag feletti árazás jellemző. A kakaós csiga 790 Ft, ugyanennyi a túrós batyu, a diós csiga 890 Ft. A rétes 1090 Ft, a babka 1990 Ft. A szilvalekváros papucs (590 Ft) ízlett múltkor is, most sem okozott csalódás, ez biztos jó döntés volt most is. Vettem még két kiflit a gyerekeknek, szendicsnek jó lesz alapon. Összességében 4 pontra taksálom a helyet, maradt némi hiányérzetem.

A pult a bejárattal pontosan szemben helyezkedik el, innen jobbra és balra, valamint mindkét oldalon befelé is vannak ülőhelyek, valamint mindkét oldalon van 1-1 galériaszint, amelyből az egyik egy gyereksarok - gyerekjátszó. A bal oldali meg inkább könyvtár hangulatú. Asztalszerviz nincs, kötelező szerizdíj szintén nincs. Az eszpresszó 850 Ft, nagyon minimál adag, nálam ez már inkább ristretto mennyiség, világos pörkölésű, talán etióp, ha jól emlékszem. A latte 1350 Ft, a Cortado 1100 Ft. Nem is vettem eddig észre, de valóban ennyire felment volna a tej ára? Tudtommal árstoppos termék, tehát a valóságban csökkenés, majd stagnálás történt, szóval nem pontosan értem, minden esetre az utóbbi időben a tejet is tartalmazó kávék ára nagyon megugrott Budapest-szerte. A kávén kívül a most trendy egyéb italok is elérhetőek, pl. Matcha latte (1500 Ft, jeges verzióban 1600 Ft), Chai latte (1300 Ft), Espresso Tonic (2000 Ft), az ízesített latték ára 1750 Ft, fűszeres sütőtökös, mézes-levendulás, sóskaramella, vajas-almás is akad, ezek francia 1883 sziruppal készülnek. A vizet önkiszolgáló rendszerben a közös ballonból csapolhatjuk magunknak. A bal oldali ablak mellett volt egy kellemes foteles, kanapés, Nagyi nappalija stílusú ülőhely is. Ami nekem fura volt, hogy minden angolul volt kiírva, a bejárati feliratok, a pult feletti itallap a táblán, de az instagram és a facebook oldaluk is. Mintha nem is Magyarországon lennénk. Kivétel a desszertek a sütispulton, ott láttam csak magyar feliratokat is az angol mellett. Ételek terén csupán pár desszert volt, mogyorós és csokis zabkekszek, baszk sajttorta (1300 Ft), répatorta (1125 Ft), Granola pohár 1950 Ft. Stílusos csészék.

Most meg ide esett a véletlen, 6-os villamos, aztán azért. . . mafla bambázás a pult előtt, hogy mi is legyen, hát akkor legyen Classic kosár, amiben van 2CsirkeKent, 4HotWings meg 4Strips is, meg BucketFries, Ex4Hagymakarika, ExKaposzta meg ilyen varázsszavak. . . hagymakarikára várni kell, nemsokára sütik. Jó, addig elügetek a mosdóba. Visszajöttem, zacsek meg van pakolva, kérdezem,. hogy biztos minden benne van? Biztos benne van. Jó, megyek haza, villamoson húzom magam után a vaskos gyorséttermi szagot, aztán én mit szólnék erre, ha más bunkó ezt csinálná? Tehát pironkodva utazom, hazamegyek, addigra szétpuhulnak a zsírtól a papírdobozok, mikróban megmelegítgetni krumplit meg hagymakarikát fabatkát sem ér, és dühöngve nézem, hogy a számlán rajta volt, külön kérdezték, megbeszéltük, hogy milyen mártást kérek, hát ott is van a blokkon, hogy BBQ, ki is fizettem, a zacskóban meg nincs. . . kérdem a házioltáromat, hogy hányszor jártam már így, Buddha, Krisna meg assisi Szent Ferenc kórusban mondják, hogy sokszor, fiam. . . És akkor most mit csinálsz, reklamálsz, telefonálsz, beírsz valami étteremértékelő lapra, vagy a Google-ba, és kötelességszerűen anyázol? Nem, morogva keresek valami majonézt, ketchupot a hűtőben, aztán megettük, amit meg lehetett.