Mi is befizettünk egy ilyen sétára, átestünk az ugyanolyan beléptetési rendszeren, mint a Karmelitánál, és már bent is voltunk a csodás előcsarnokban, a díszlépcsőházban. Ott aztán, miközben egyik ámulatból a másikba estünk, a csoportból többen nosztalgikusan felidézték évtizedek óta őrzött emlékeiket erről az épületről. Voltak, akik itt laktak hajdan műegyetemistaként, többen az Illés együttes itteni fellépéseit emlegették abból az időből, amikor kollégium üzemelt a házban. Abban a monumentális épületben, amelyet az 1900-as évek elején építettek a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium számára. A palota terveinek elkészítésével Fellner Sándort bízták meg, aki akkor még nem volt különösebben ismert építész, ráadásul pályáztatás nélkül kapta meg a roppant megtisztelő hatalmas feladatot. Volt is emiatt jókora felzúdulás, felháborodott tiltakozás az eljárás ellen, mert a közvélemény szerint egy középület tervezésekor a versenyeztetésre szükség lett volna. Úgy látszik, annak idején, a kiegyezés utáni nagy fellendülésben, városépítésben még számított az ilyesféle polgári értékrend. . . Ám mivel személyesen az elismert pénzügyminisztertől, Lukács Lászlótól származott a megbízás, az ő akarata érvényesült, és Fellner Sándor igazolta az előzetes bizalmat, messzemenően teljesítette az elvárásokat. A legfontosabb elvárás természetesen az volt, hogy a minisztériumi építmény harmonizáljon a Mátyás templommal, stílusában és a térről érzékelhető méretezésében. A stílusegyeztetés sikerült, mindkét épület dúsan díszített neogótikus stílben pompázik. A miniszteriális tömb azonban, talán éppen tömbszerűsége okán, kicsit elviszi az arányokat, tornyai meg némiképp erőltetettnek tűnnek a templomé mellett, mondták a korabeli ítészek. A budai várnegyed kormányzati célú átpozícionálására vonatkozó akaratnak megfelelően az épület eredeti állapotának helyreállítása 2021-ben indult meg, kezdetben azzal a céllal, hogy a Pénzügyminisztérium visszaköltözhessen ide. Majd mégis a Belügyminisztérium hurcolkodhatott fel a 69 milliárd forintból felújított épületbe. Az épület nemcsak kívülről, történeti belső tereiben is visszakapta 120 évvel ezelőtti formáit, szépségeit, immár a műemléki szempontokra is ügyelve, mivel 1990-ben megkapta ezt a védettséget. Visszanyerte történeti tekintélyét és városképi szerepét. Ha együtt nézi az ember a két nagy épületet és a teret, akkor érzékeli a tér eredeti arculatának visszaállítását, ami különösen nagy élmény nekünk, akik képi emlékezetünkben őrizzük azt a megnyomorított valamit, amivé vált a ház a szocializmus egyszerűsítő világában. Ez az épületrekonstrukció ugyan nem része a Hauszmann Programnak, de ezzel kapcsolatban is sok kritika illette a költségek nagyságrendjét. És miként a program által érintett budavári épültekkel kapcsolatban, a pénzügy/belügyminisztériumi palota esetében is mind a közvélemény berkeiben, mind az építész szakma köreiben élénk vitát vált ki a régi épületek mintegy újként, álműemlékként való visszaépítése. Nekem is vannak kétségeim, kérdéseim ez ügyben. De most az egykori pénzügyminisztériumi palota, szakmai kifejezéssel élve, kiépítése, annak minősége elvarázsolt. Csak a belső udvarba bezsúfolt modern rész bumfordiságát tudnám feledni!
