Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Most sunyi módon álnéven jelentkeztem be, legyen már valami kis meglepetés is benne. Du. 17 órakor érkeztem, de már órák óta csavarogtam a környéken, hogy elüssem az időt. Ki tudja, a háziasszony talán örült is nekem. Rajtam kívül még egy pár ült a másik sarokban. Ennek is van előnye, hátránya, ha az ember egyedül jön ide, szóval a vacsora több mint 3 órán át tart, és hát mit csinálsz közben, ha egyedül vagy? Franciska nagyon kedvesen néha odajött beszélgetni, hogy ne legyek olyan magányos. Na, de miről is van szó? Éppen menüváltásra érkeztem, innen volt a legújabb, sorolnám, de a képek között ott a menükártya, meg a fogások maguk. . . az üdvözletes falatkák után az a zöld kerek a füstölt hal körözött, burgonyaszirommal, kefirrel, a sárga tengerben úszó hajó a sütőtök mindenféle formában, a fekete tányérok a kacsa hagymába töltött kacsanyelvekkel, a rántott karfiolt a kalamansival megismered, szóval ilyen. Így aztán az elejével és a végével talán 10 fogás is összejött. Közben néztem, mert úgy ültem, hogy láthattam, hogy Attila hogyan küzd a feladattal, hogyan varázsol finom kis eszközökkel esztétikát a tányérokra,. . közben halk hangulatzene, zongorán közismert, nyugtató dallamok csaptak át egyik számból a másikba. Jó kiegészítés. Végiggondoltam a menüt, a szolgáltatást, az élményt. és a kb. 50 ezer forintos végösszeget nem találtam drágának. Számomra még mindig ez az ország egyik legjobb étterme. Hosszúhetényt nemrég a világ legjobb turisztikai célú falvai közé választották. A Hosszú Tányér évek óta stabilan Michelin-ajánlott étterem, plusz háromsapkás elismerés a Gault&Millautól. . . Franciska meg az év női vállalkozója. Szóval? Hol akarsz vacsoráznii? Na látod.

Egyébként, lám, mindenfélét lehet szalmából csinálni, képeket, ékszereket, használati tárgyakat. De amit itt látunk összegyűjtve, az leginkább művészet. Először is, hogy hol van. . . van Zengővárkonyban a tájház, ugyanebben az épületben a szalmakincs, és ugyanezen címen, az udvar végében a tojásmúzeum. Azt hiszem, lehet ilyen jegyet is venni, meg olyant is, én mindig mindent szeretnék látni. Tüskés Tünde évtizedekig gyűjtögette ezeket a szalmakincseket, de hát mit ér egy gyűjtemény, ha nem látja senki, itt kapott helyet, ebben a házban. Felsorolni nehéz lenne, hány helyről vannak itt tárgyak, kalapok, de 35 országból 600 tárgy az biztos. Aztán akármeddig el lehet őket nézegetni, és érdemes is. És még azt is megtudhatjuk, ha figyelünk, hogy hogyan és milyen szerszámokkal lehet ilyeneket készíteni.

Az emlékműről mintha lekerült volna minden, ami eredetileg rajta volt. De miért jöttünk ide, miért állunk itt? Mi ebben az érdekes? A tanár úr bizonyos ismeretekkel rendelkezett, átnézte a sok-sok nevet tartalmazó sírköveket, aztán megállapította, amit már amúgy is tudott, hogy sokszáz ember fekszik a lábunk alatt, azaz a maradványaikat rejti a föld. Ő úgy mondta, hogy a temetőben voltak elhantolva, aztán áthozták később őket ide. Tömegsírok. Én úgy olvastam, hogy egyenesen a kastélykertbe temették őket. Miért, mi volt itt? Hát a Dunán való átkelés. A tanár úr szerint a szovjet hadvezetés durva hibája, hogy nekihajtották azt a rengeteg embert Ercsi nagyon magasan fekvő, jól védhető partoldalainak, mintha feláldozták volna őket. Tényleg, mi lett a halottakkal? Ha ma eltűnik valaki a Dunában, előfordul, hogy a rendőrség napokig, hetekig keresi, mire megtalálják. És mi van, ha többszáz vagy ezer ember hal bele a folyóba? Azokat ki keresi meg és hol? Hogyan kerülnek ide? Nem tudom, őszintén nem. Hát ilyen hely ez. Meg még sok száz ilyen hely van szerte az országban.

Átböngésztem, elhatároztam, hogy mit kérek, és aztán itt meg is szakad a történet. . . többé nem jött oda hozzám senki. Van egy meglepő pozitívum is, ez a hely mindig arról volt híres, hogy egyáltalán nem volt térerő, WiFi, most meg van! ! Jééé! Ezzel ütöttem el az időt, babráltam a telefonommal. A személyzet abszolút új, senkit nem láttam soha, fiatal, de nem túl bizalomgerjesztő személyi állomány van, két fiút meg egy lányt láttam mozogni, senki rám se bagózott. Két férfi beszélgetett még rajtam kívül az egyik asztalnál, de láthatóan nem ettek, nem ittak semmit. Szóval ültem, néztem, eltelt húsz perc, fél óra, aztán, mivel levegőnek néztek, hát kipárologtam az ajtón.

Bungallók is tartoznak a szállodához,az most télen talán nem volt használatban! Az ételek mind választékban mind ízhatásban kiválló egy elegáns étteremben elfogyasztva! A szobák tágasak,tiszták,különleges hangulattal rendelkeznek! Az árak igen magasak de aki ideutazik szép élményekkel lesz gazdagabb! Csodálatos volt!

Hogy a parkolásért külön fizetnem kellett szintén érthetetlen, de legalább fedett helyen álhattam volna akkor egy szavam sincs. A 4000 Forintos ásványvizes palack szintén extra volt. Hiába meséltem senki sem hiszi el hogy ilyen létezik. A szoba és a konyha kifogástalan volt, sőt a hőmérséklet is rendben volt.

Azt viszont iskolai tanulmányaik korából bizton fel tudnák idézni, hogy Széchenyi István birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel egy magyar tudós társaság megalakítására. Történt ez 1825. november 3-án. Attól kezdve számítja hát az Akadémia a fennállását, ezért ünneplik most a szervezet 200 éves évfordulóját. A tudós társaságnak azonban hosszú évekig nem volt saját épülete. Mígnem egy görög származású magyar mecénás, báró Sina Simon nagy összegű adományt tett a Magyar Tudományos Akadémia székházának megépítésére. Ehhez aztán többen is csatlakoztak, sőt az építkezés költségeinek finanszírozásához országos gyűjtés is hozzájárult. A neoreneszánsz stílusú épület ünnepélyes megnyitójára 1865. december 11-én került sor, vagyis ennek éppen most van a 160. évfordulója. Az 1980as évek második felében teljes felújítást kapott a ház, de őszintén szólva, én erre nem emlékszem. 2023 nyarán viszont egy újabb felújítási folyamat első üteme kezdődött meg, amelynek néhány látványos eleméről sikerült képeket készítenem. Az idén nyár végén befejeződött munkálatoknak köszönhetően az MTA a korábbinál jóval nyitottabb, korszerűen felszerelt és fenntarthatóan működő épületben fogadhatja a tudomány iránt érdeklődőket és a tudományos közösség tagjait. Vélhetnénk, hogy kettős évfordulót ünnepel az Akadémia, de a 200 év kincsei címmel megrendezett reprezentatív, gazdag kiállítás a tudós társaság működésére, működtetésére, az abban jeleskedő személyek és egyes műveik bemutatására összpontosít. Pár napja művészettörténészi vezetéssel nézhettük meg ezt a terjedelmes kiállítást, így az épületről is kaptunk értékes információkat. Az Akadémia palotájának harmadik emeleti termeiben látható a kiállítás, ahol eredetileg a Szépművészeti Múzeum elődintézménye, az Országos Képtár kapott helyet, és eleve erre a célra lett kialakítva az épületnek ez a része. A mostani felújítás során megújultak és kibővültek ezek a kiállítóterek is. A kiállítás anyaga két nagy részből tevődik össze: Az egyik válogatás a portrégyűjteményből, amelynek köszönhetően az Akadémia létrejöttében és működtetésében fontos személyiségek, valamint az intézmény legkiemelkedőbb tagjainak portréit láthatja a közönség. Tankönyvekből, sajtóból már jól ismert képekkel is találkoztunk itt, mégis a tudomány székházában látni őket eredetiben, különleges élmény. A kiállítás másik része az Akadémia gazdag kéziratgyűjteményének legértékesebb, legérdekesebb darabjait mutatja be. Rácsodálkozhatunk a Szózat eredeti kéziratára, láthatjuk II. Rákóczi Ferenc és a szövetkezett rendek szövetséglevelét, vagy például, aminek különösen örültem, Ady Endre egy már halványodó ceruzaírásos sorait az Elbocsátó szép üzenetből. És ez a halványodás is utal rá, miért csak egy évig lesz látható a kézirat-bemutató. A papírrégiségek rendkívül érzékenyek a környezeti hatásokra. Az egy év után pedig a felszabaduló helyeken az intézmény hatalmas portrégyűjteményéből mutatnak be további festményeket. Hogy Karikó Katalin Nobel-díja meddig lesz itt látható, azt nem tudom, de mi most szemügyre vehettük egy vitrinben kiállítva. Ilyet is ritkán látni. A kiállítás tehát a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi István téren lévő székházában tekinthető meg. A látogatási idő, és az egyéb ezzel kapcsolatos tudnivalók az intézmény honlapján megtalálhatóak.

Sajnálom, hogy a Deák téri egységük pár éve bezárt, na, annál ez sokkal tágasabb! Reggelizni, tízóraizni, ebédelni, uzsonnázni, no és kávézni is lehet náluk. Persze sok vendég csak beugrik, és elvitelre vásárol. Alkoholt viszont nem tartanak! Többféle menü kombinációt kínálnak, árban ezek érik meg inkább. Sokféle szendvics közül válogathatunk (1350-1690 Ft), vannak saláták, jóféle péksütemények, pl. kelt tésztás túrós batyu 660 Ft-ért, sajtos pogácsa 590 Ft, többféle croissant, de talán a vaníliás erdei gyümölcsös csiga a legextrább 790 Ft-ért. Retró melegszendvicset sütnek, így én most is azt kértem végül, a sonkás-gombás verziót, ami házi limonádéval menüben 2190 Ft, pluszban desszertként egy tejberizst is, ami 1190 Ft, de ez is van menüben, itallal. A tejberizsre többféle feltétet lehet kérni, csokis, málnás, epres, barackos, fahéjas. Málnásat kértem, aztán később jutott már eszembe, hogy a Deákon mindig kétféle feltéttel kértük, mert úgy ajánlották, hogy úgy a legfinomabb. Itt ilyen ajánlás nem volt, a pultnál kellett sorban állni, rendelni és fizetni, majd az elkészült melegszendvicset sem hozták ki az asztalhoz, hanem érte mentünk. Ehhez képest a POS terminálon a fizetésnél felugrott, hogy mennyi borravalót ajánlok meg, nyilván a fentiek miatt semennyit sem tartottam indokoltnak, de végül alul megtaláltam a "borravaló nélkül" gombot, s így fizettem egy laza ebédért 3380 Ft-ot. Az össz-élmény 3,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. A beltér továbbra is fiatalos, színes, néhány frappáns berendezési ötlettel, de a tisztaság javítható. Az asztalokat a távozó vendégek után nem törölték le, a tálcára az étel mellé nem tettek szalvétát, s az asztalon és a pulton sem találtam, hanem csak az elviteles kávés pultnál.