Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A wellnessrészleg nagyon szép és igényes, minden megtalálható benne, amire a pihenéshez szükség lehet. Érdemes azonban számolni azzal, hogy bizonyos szolgáltatások csak külön kérésre működnek, például a meleg vizes medence élményelemei, illetve a finn szauna üzemeltetése is a vendégek számától függhet. Ezt természetesen megértjük az üzemeltetés szempontjából, de hasznos lehet előre tudni róla. A medencék vize egyébként nagyon tiszta volt, az aljukon viszont helyenként homokszerű üledék volt látható, aminek az eltávolítására érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani. Az étteremmel kapcsolatban vegyesebb, de alapvetően pozitív a benyomásunk. Az ételek nagyon finomak voltak, a választékot is megfelelőnek találtuk, viszont sajnos az ételmelegítők nem tartották kellően melegen a fogásokat. A hideg tányérokra szedve az ételek nagyon gyorsan kihűltek, ami valamelyest rontott az étkezés élményén. Ezen talán tányérmelegítőkkel vagy egy vendégek számára elérhető mikrohullámú sütővel lehetne segíteni. Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, a szálloda hangulata, gyönyörű környezete és a wellnesslehetőségek miatt igazán kellemes pihenésben volt részünk. A fentiek inkább apró fejlesztési javaslatok, semmint komoly kifogások. Jó szívvel ajánljuk azoknak, akik nyugodt, csendes környezetben szeretnének feltöltődni, mi pedig biztosan visszatérünk még!

Soha nem voltunk még itt, ezért hát rögtön a pártházat kerestük, a szép nagy, ám kissé leharcoltnak látszó parkot övező épületek között. Megkérdeztünk egy környékbeli lakost, melyik épület is volt az, ahol 1956. október 30-án reggel a Magyar Dolgozók Pártja budapesti bizottságának épülete előtt harcok kezdődtek. Kicsit bizonytalankodott, majd rámutatott egy totálisan kibelezett épületre. Azt már később a netről tudtam meg, hogy a tervek szerint az üresen álló egykori pártházból lakóépületet, társasházat alakítanak ki, de a projekt megvalósulása évek óta húzódik. Ám miközben ott forgolódtunk, a párom meglátott egy mellszobrot, talapzata lábánál alig hervadt ünnepi koszorúkkal. Jean Pierre Pedrazzini mellszobrát találtuk meg. A Paris Match fotóriportere, aki halálosan megsebesült 1956. október 30-án, tudatja a felirat. A 20 évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján állított emlékművet, többek kezdeményezésére, a Paris Match készíttette. Itt, a Köztársaság téren kapott halálos lövést a munkáját végző tudósító. Amikor éppen egy sebesült fiatal tüntetőnek igyekezett segítséget nyújtani, géppisztolysorozat érte. Néhány nap múlva, súlyos sebesülései következtében, már otthon, a hazájában hunyt el. Azóta a francia fotós alakja legendássá vált; a forradalom napjaiban készült képei és tragikus halála miatt. A mellszobor azonban egy még 30 éves sincs fiatal férfit mutat, aki nyitottan az életre, bizakodással néz jövője elé. Valaki nyakába kötött egy fehér kendőt, ami mást is jelenthet, de humor is lehet, hogy Jean Pierre úgy nézzen ki, mint egy vagány párizsi srác. Ha nem is csak magáért a szoborért, de a híressé-hírhedetté vált egykori pártházzal és térrel együtt alkotott hangulatért érdemes idejönni, ha valaki amúgy is erre jár.

Kossuth szülőháza, az Andrássy kastély, a Fodrászmúzeum egy bejárható kis térségben helyezkedik el, és ha letárgyalod előre, ugyanaz a hölgy nyitja valamennyit. Mi is igy jártunk el. Ez az épület helyi Rudolf család tulajdonában volt, így az ő személyes történetüket és sorsukat is megismerhetjük az ott őrzött eredeti dokumentumok, emlékek segítségével. Rendes kis tájház, semmi túlzás, kacatözön, csak a félmúlt rendezett bemutatása.

Valaha nagyon mutatós szálloda lehetett, mostanra ráférne egy alapos felújítás. Mindenütt a leharcoltság látszott. Az épület jó helyen van, a személyzet kedves.

A 107-es szobában az állólámpa nem működött, de ez nem volt zavaró. Jövőre is jövünk!

Ha talán apró jobbító javaslatom lehet, akkor azt kérném, hogy konnektort építsenek ki az íróasztalhoz a laptop számára.

De nem így lett, majdnem mind bezárt már, így fizettem a töketlenkedésért. A Marika ételbár viszont még nem, és lehet a sor végén kullogna, ha öt közül kéne választani, de most nem nagyon volt mit választgatni, és ki is volt írva, hogy a nap lenyugvása okán már 30% kedvezmény van minden főételre, kapás van, a csóró kis nyugger odacsoszog, megörül az akciónak, ahogy étteremhétre buknak a gazdag okosok. Még jobban felvidultam, ahogy egy tálca krumplistésztát láttam, ritka csemege, egy étteremben nem nagyon találkozol ilyennel, de itt van, nekünk, a társadalom perifériáján billegőknek. Ha lúd, legyen kövér, kiáltottam, és még rádobattam egy rántott csirkemellet is! Meg még hozzáluxiztam magamnak egy tégely savanyúságot is, kész lakoma volt már! Rá is melegítettek a mikrohullámúban. Mindez 3121 forintba került, ez úgy jött ki, hogy a tészták (nagy adag) cucc került volna 1880 forintba, de 30% lejön, és akkor 1316. A rántott karaj vagy csirkemell egyárban van, 1650 lett volna, a 30% miatt csak 1155 lett. A savanyúság meg 650 Ft. Én meg úgy voltam itt, mint kármentő kisnyugger. Az is szép feladat. De sajnos nem volt olyan fimon, mint amilyen lehetett volna. Mivel lehet egy krumplistésztát elrontani? Talán hagyma nem volt alatta elég, íze hiányzott, a krumpli nyomokban mutatkozott a fura tészta között. A savanyúság meg hát bolti.

De ha már elszántuk magunkat, hogy itt ebédelünk, akkor legyen. Beléptünk és elkezdett minden rendben lenni. Végtelenül kedves úr fogadott bennünket, akit indiaiak véltük, de tökéletesen beszélt magyarul. Ő lehetett az étteremfőnök. Majd szétnéztünk, és nem hittünk a szemünknek, mert egy tökéletesen elegáns, polgári környezetben találtuk magunkat. Az indiai éttermekhez felénk ritkán társul ilyen miliő. Egy ifjú felszolgálónő vett gondjaiba bennünket, segítve eligazodni az étlap kínálatában. Rendeltünk egy csirke tikka masalát paradicsomos curryval és egy kókusztejes malabari curryt szintén csirkével, ami speciális kérésnek számított, mert az étlapon más húsokkal kínálják. A csípősség három fokozata közül a középsőt választottuk, és ez be is vált, nekünk pont jó volt. És ettük és ettük, közben mélyeket sóhajtoztunk, hogy ó ez milyen finom. A végén még a tányért is kitöröltük a csodás vajas, illetve fokhagymás naan kenyérrel. Mindehhez csapolt Asahi sört ittunk, amit üveges változatában elég közepesnek tartunk, de itt is érvényesült a szabály, csapolva sokkal jobb. A számla végösszege a szerény 10 százalékos szervizdíjjal együtt 21 780 forint volt, ami fölöttébb jó ár-érték arányt jelent. Hagytunk hát borravalót is a szépséges kis fadobozkában, amelyben a számla érkezett. És amikor eljöttünk, már több vendég is volt az étteremben. Mi is jövünk máskor is! És csak ajánlani tudjuk másnak is!