Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Érdekesen indult az időgép, kis hölgy a recepcióról helyreigazított, egy szál csóró az mindig egy rossz helyen lévő kétszemélyes asztalt kap, velem szemben egy torz tartásba rögzült merevrészeg fazon a másik asztalnál. . . ha az ebéd a nagyfilm, akkor ez a műsor a híradó volt a film előtt, éppen azzal próbálkoztak, viszonylag szelíden, hogy rábeszéljék, hogy álljon fel és menjen ki, de ez nagyon nem ment. Ajánlottam a segítségemet, mint jó vendég. Végül egy férfi- és egy hölgyalkalmazott valahogy feltámasztotta, felvonszolták a lépcsőn, még egy széket is felvittek neki, mert kissé esett a hó, de az előadáson még nem volt függöny. . Nem vagyok katasztrófaturista, hogy odaálljak bámulni, segíteni nem tudtam, tehát csak hallgattam a sikolyokat, az bdsqwisteneket, meg azt, hogy azonnal engedje el a hölgyet, aztán az is elhabzott párszor a pinceszínházban, hogy megölöm, mindez fortissiko. Aztán három megtermett férfi kijött a konyhából, felsiettek, és azt hiszem, alaposan rendet is tettek, mert elcsitultak a hadizajok. Én a marhahúslevesre szavaztam, meg utána, tekintettel a monarchiára, osztrák válogatásból kértem a hagymás marhasültet fokhagymás, mustáros, stb. törtburgonya. . . alapozásnak meg egy Beherovkában egyeztünk meg, gyönyörű hűtött pohárban, érkezett. A végén meg a hely szellemét töltöttem magamba, a Ferdinánd sörök közül a duplakomlósat. Mindez, amit elmondtam, nagyon jólesett, a felszolgálás is rendben, aztán a végén fizetek, benne van a szervizdíj? Igen. És itt lehet a borravalót adni, a gépen. Az a szervizdíj, ez meg itt a borravaló. . . Na de a fene enné meg ezt a szisztémát. . . e4z sehogy sincs azért rendben.

Egyébként én is találtam már olyan ízkombinációt, ami kifejezetten ízlett. A családban a sláger a barnacukros tápiókás, azaz a Brown Sugar Milk tejes bubble tea. Ha kér az ember még bele 1-1 extrát, pluszt, gyorsan kijön akár 3000 Ft is, vagy még ennél több is egy ilyen italért, amiért egy normális helyen egy 2 fogásos ebédet is kaphatunk. Az őszi időszakban kijöttek néhány szezonális itallal is, ilyen volt a fűszeres sütőtökös és a pörkölt mogyorós, illetve a barnacukros teát kekszes verzióban is lehetett kérni. A pultban többségében ázsiai fiatalok szolgáltak ki, fiúk és lányok is, ezen belül a nemzetiségüket nem tudnám megmondani. Váltakozó hosszúságú sort kell kivárni a pult előtt, mielőtt eljön a rendelés várva várt pillanata számunkra. Lefóliázott kemény műanyag pohárban kapjuk meg az italainkat, nagy átmérőjű szívószállal, hogy a golyócskák is átférjenek rajta. Még annyit lehet tudni az itteni italokról, amelyeket egy színes itallapról választhatjuk ki, hogy nádcukorral vannak édesítve. Az italok kis és nagy méretben is eléhetőek, a nagy sokkal jobban megéri. Lehet helyben is iszogatni, de amikor én arra jártam, mindig tele volt.

Nem igazán az én életszemléletem ez, de ettől még van egyfajta pozitív hangulata a helynek, ahol magamat amolyan meg nem értett idegen betekintőnek éreztem, de pontosan tudtam, nem ide tartozom, soha nem is fogok. Természetesen újhullámos kávézóról van szó, ahol a Racer Beans Coffee és a NOMAD Coffee prémium kávéit kóstolhatjuk meg. A cappuccino 1450 Ft +12% kötelező szervizdíj, így összesen az 1600 Ft feletti cappuccino ár olcsónak semmiképpen sem mondható. A kávén kívül tartanak különböző pérmium frissítő italokat: fritz-kola (1050 Ft), Chari Tea (1490 Ft) , Seicha Matcha (1590 Ft), Gimber (990 Ft), csak példaképpen. Többféle modern stílusú süteményt lehet enni: sóskaramella torta, sajttorta, pisztáciás pite (1550 Ft), flódni (1750 Ft). Anjuna vegn süteményekből is akad 1-2 fajta (1350 Ft). Több nagy közös asztal van a tágas, szellős, napfényes beltérben, ami egyrészt alkalmassá teszi munkahelyi team megbeszélésekre, de másrészt szerintem az a cél is vezérelte a tervezőket, hogy itt összeülhetnek egy asztalhoz idegenek is, szóval egyfajta ismerkedési tér is legyen. A teraszuk is klassz. Nagyon zöld, természetközeli környék. Amúgy ide is a Budapest Coffee Week miatt jöttem el.

A NOSH brandnek 3 kávézója van Budapesten, egyik jobb, mint a másik. Talán ez tetszett a legjobban, amely a XIII. kerület angyalföldi kertvárosi részén található. A beltér modern, nincs túlbonyolítva, van pár érdekes, egyúttal meghökkentő belsőépítészeti megoldás, amely szemet szúrt. Például a beton elemekből épített kiszolgálópult. Az őrlőben kétféle specialty szemeskávé várakozott a vendégkre, egyrészt a NOSH Blend, amely egy keverékkávé, 70% Guatemla, 30% Etiópa kávéja, világos pörkölésű. áfonyás és agavés ízvilággal. A másik a kolumbiai Attia Roastery Edison Lozanda kávéja volt. Az eszpresszó 950 Ft-ba került + 10% kötelező szervizdíjat számoltak fel. Az ételek meglehetős árazásúak, de szemre-ízre nagyon igényes, finom, friss és változatos a kínálat, ami egy kávézó-bisztró szintjén elképzelhető melegkonyha nélkül. Desszertek között zseniális baszk sajttorta (1990 Ft), házi brownie (1290 Ft), de nekem a szendvicsek keltették fel leginkább a figyelmemet, annyira jól néztek ki. Kukorica saláta és grillezett padron paprika magvas bagelben (2790 Ft), Bresaola foccacia (3190 Ft), vegetáriánus avokádó-tahini toast (2790 Ft), csak pár példa. Ha már prémium kategória, Anjuna jégkrémeket is árusítanak. A péksütemények a kitűnő Mattarello pékségtől érkeztek. Nagyon kedves kiszolgálás, barátságos közeg, jó volt itt lenni. 5 pont.

Néhány hónappal később a 4-6-os villamoson utazva láttam meg a már ismerős KOLAB feliratot, mégpedig a Nagykörúton, tehát ezek szerint egy újab kávézót nyitottak, konstatáltam. Nemsokára személyesen is alkalmam nyílt betérni. A Király utcában van egy szuper használt laptop és számítógép üzlet, ahol már évek óa vásárol a családunk, s én éppen új - csak számomra új - laptop beszerzés ügyében jártam náluk. Visszafelé jutott eszembe a KOLAB, hiszen a Király utcai kereszteződés közelében vannak. A berendezés egyáltalán nem autentikus, nem Ázsiára hangolt, hanem inkább skandináv stílusú fiatalos minimalista. IKEA világos fenyű bútorok, ahol inkább a praktikum dominál a kényelem felett. Értem ezalatt, hogy a székeken nem volt párna vagy szövetbevonat. Szintén a praktikumot erősítette, hogy az ülőhelyek mindegyike rendelkezett konnektorral, hiszen sokan a kávézókban szoktak telefont tölteni. Ételek terén a pult kínálata szolid, számomra nem igazán érdekes átlagos küllemű - bolti - kakaós csiga és croissant, de ezeken túl voltak előre csomagolt vietnámi sütemények, amik epres, csokis, illetve pisztáciás crepe, azaz francia palacsinta néven futnak, amolyan sok rétegű palacsintatorta szeletekre kell gondolni. Volt még műanyag dobozos karamella puding és bao batyu. A pultban egy vietnámi fiatalember volt, aki nagyon szépen beszélt angolul. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy több évig Angliában élt és tanult, onnan jött át ide Magyarországra, ahol több rokona is él régóta. Van náluk törzsvásárlói pontgyűjtő kártya, amely mindegyik KOLAB kávézóban érvényes - nyílt már azóta egy 3. kávézójuk is a Móriczon - 10 pont után ajándék ital, 20 pont után ajándék re-pohár a jutalom. Azt is megtudtam, hogy Vietnám jelentős kávétermelő ország, de elsősorban hazai fogyasztásra termesztenek és nem exportra, mivel a vietnámi emberek nagyon szeretik a kávét, és nagy mennyiségeket fogyasztanak. Itt persze alap, hogy vietnámi kávét tartanak, ami Lam Dong provinciából származik, ahol 1500 méteres magasságban, hegyvidéken termesztik a kávét. A specialty kávét vietnámi Arabicából főzik, az eszpresszó 700 Ft, a latte 1000 Ft. A vietnámi eszpresszó 1190 Ft, sűrített tejjel és sós krémmel szokták inni hagyományosan. Nekem ez nem igazán az ízlésem szerinti. Többféle Matcha lattét, frappét, smoothie-t, karamellás lattét is ihatunk itt. Negatívum ugyanakkor, hogy nincs csésze vagy üvegpohár, csak eldobható papír- és műanyag poharakat használnak. Összességében 4 pontos élmény, de emlékezetes marad.

Kb. négy ülőhely van, két db. kétszemélyes asztal, meg egy hosszabb etetőpult. Női lakossági személyek ültek mind a négy helyen, abból kettő vietnami volt, kettő meg magyar, bolti bennfentes, így én, osztályidegen, csak táncikáltam a pultnál. ZigZag már járt itt előttem, szétfényképezett mindent, és majd jövő ősszel fog pótlólag eszébe jutni, hogy itt evett-ivott, de nem értékelt le még semmit. A srác a pultban rendkívül kedves, mosolygós, igyekszik udvariasan magyarul próbálkozni, én meg igyekszem udvariasan angolul próbálkozni, a kölcsönös segítség elve alapján. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Saigon Signature Coffee, eldumálgattunk a sráccal, hogy tényleg igaz, hogy Saigonban ilyent isznak, vagy csak kalandos vendégcsalogató fantázianév, de azt mondta, tényleg így van, ezt isszák. Akkor jöjjön. Közben a két vietnami nő elment, nagyon domesztifikálódtak már Magyarországhoz, kutyát vettek pórázon, ami azért Vietnamban nem életszerű. A többrétegfű kávés cucc jó meleg volt, leültem hát és vártam, hogy magától keveredjen, nem siettettem a folyamatokat. Finom volt és 1690 forint. Kellemes kis látogatás volt.

A lapidáriumtól kezdve, a porcelánokon át, a lovagterem berendezésén, a megmaradt falrészleteken át sok-sok a látnivaló. A torony részben fotókiállítás volt, remek kompozíciókkal. Nagyszerű ez a múzeum!

Ebben az időben készült el, a templomot körülvevő, lőrésekkel tagolt védőfal és a két barokk kapu. Mi csak kívülről tudtuk megcsodálni. Sajnos mára már nagyon be lett szorítva az út és az épületek közé. Parkolni sem egyszerű itt.