Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Abszolút első helyes kedvenceink Szabó György szobrászművész alkotásai. Kifejezetten örülünk, ha arról olvasunk, hogy Budapesten is bemutatják a szobrait, és ott is szeretnénk megnézni őket. De ez már másodjára nem sikerült, most éppen a LEVITÁCIÓ című kiállítására nem jutottunk be az Art Salon Társalgó Galériába. Ez a Galéria, úgy hiszem, egy korábban magánlakásban működik, és pár éve egy ugyanilyen helyre nem jutottam be Szabó György szobraihoz. Vagyis nem utcai, könnyen megközelíthető helyiségben vannak ezek a galériák, fel kell csöngetni, emeletre fel, ha ott vannak, és ettől az egész kínossá válik. Nem azért mennék, hogy bizalmas, elzárt környezetben vásároljak a szobrokból, csak megnézni, megcsodálni szeretném őket. De utcáról megközelíthető galériában már vásároltam is, mert nem volt kellemetlen a közeg, szabadon nézelődhettem. De elfogadom én, hogy vannak ilyen zárt, lakásgalériák, csak akkor ne hirdessék meg a látogathatóságot, amelyet aztán nem biztosítanak. Meghirdették, hogy 2026. január 30-ig lehet minden hétköznap megnézni Szabó György műveinek kiállítását 11-től 16 óráig, vagy ettől eltérő időpontban bejelentkezés alapján. Nem jelentkeztünk be előre, mert a közzétett látogatási időben mentünk: Ott voltunk január 29-én, csütörtökön fél 2 körül, és hiába nyomtuk a kapucsengőt, kétszer is, senki nem engedett be bennünket. Még jó, hogy szemben a Képező Galéria nyitva volt, átsétáltunk hozzájuk, és ott megnézhettük a ma már nem élő szolnoki grafikusok kiállított műveit. Szabó György szobrait pedig remélhetőleg hamarosan látjuk majd hazai terepen, Szolnokon.

Céljuk, hogy a művészet fogyaszthatóvá, könnyen értelmezhetővé és a mindennapjaink természetes részévé váljon. Küldetésük a művészettel nevelés. Természetesen náluk is többnyire megvásárolhatók a kiállított művek, a bemutatkozó művészek alkotásai, képei, hiszen egy galéria árulja is a műveket, de a felvállalt művészeti nevelés mégis a fő programjuk, és ez az, amiben lényegesen eltérnek a galéria-világ többi tagjától. És ezen a téren időnként még ki is lépnek kicsit a szokványos működési körből, vagy inkább kitágítják azt: Most például bábelőadást hirdetnek a kicsiknek, rendszeresek a különböző korosztályoknak szervezett művészeti workshopok is. Árulnak könyveket és más segítő eszközöket is, amelyek közelebb viszik a gyerekeket a képzőművészethez. És persze vannak náluk művészettörténész általi tárlatvezetések, előadások is. Sajnos, nekünk, vidéken élőknek nem könnyű programba venni ezeket a lehetőségeket, mivel jellemzően este várják a vendégeket. A működési kör bővítéseként művészettel megtámogatott csapatépítő programok szervezését is vállalják, mostanában pedig a gasztronómia és a művészet kötődéseit mutatják meg az érdeklődőknek. Amikor ott jártunk náluk nemrég, akkor pedig éppen egy női vállalkozóknak szervezett találkozóba csöppentünk. Mi viszont azért mentünk, hogy megnézzük az aktuális grafikai kiállításukat, amelyen az 1960-as években indult nagy hazai grafikusgeneráció három tagja, a Szolnoki Művésztelep alkotóinak műveit mutatják be. Nekünk régtől fogva Gácsi Mihály a kedvencünk hármuk közül, de örömmel ismerkedtünk a másik két művész képeivel is. Miután a hölgyek elmentek, a találkozójuk felbomlott, ketten maradtunk a párommal, így teljes nyugalomban bóklászhattunk a termekben, nézegethettük a képeket. Mondhatni, hogy mi is képeződtünk. . .

Azt ugyanis gyorsan észreveszi az ember, hogy ez itt egy módos környék, olvasmányainkból pedig azt is tudtuk, hogy úgy száz évvel ezelőtt a gazdag nagypolgárok, köztük zsidók villaépítkezései kezdték benépesíteni. Ebbe a miliőbe nem nagyon illeszkedik ez a szarvasos látvány, meg hát a Királyhágó tér kedves kis zug, de nem ad megfelelő teret egy ilyen magasba helyezett műnek, hogy kellőképpen érvényesüljön. A Cantata profana, eredeti alcímén: A kilenc csodaszarvas Bartók Béla 1930-ban komponált, monumentális világi kantátája, amelynek ihletője, egy ismertető szerint, az 1930-as évek Magyarországon (is) tapasztalható morális krízise volt. Nem akarnám ezt a gondolatmenetet boncolgatni, mert egyébként is egyre több itt a zűr. A "Kilenc csodaszarvas egy román népi ének, amelyben kilenc fiú változik szarvassá, elutasítva a társadalmat és a "tiszta forrást" választva. ekként foglalja most össze a mesterséges intelligencia a legendát. Az ének versszövegéből találunk is részletet a szarvasok csoportszobra alatt fent az oszlopfőn. A művet Marton László szobrászművész készítette 2000-ben, és a magyar millennium alkalmából állították fel. Vagyis a második millenniumnak is mondható alkalomból, amikor a 2000. év a magyar állam ezeréves fennállásának évfordulójává vált, válhatott. Ennek ellenére a művel kapcsolatban felemlegetik a Kilenc csodaszarvas történetével össze nem függő ősi eredetmondát is. A csodaszarvas-legenda, Hunor és Magor története, a magyar eredetmonda, amelyben egy mitikus szarvas vezeti a testvéreket új hazába. És mint ilyen, inkább tartozott az első, a honfoglalást ünneplő millennium tárgykörébe. És ha még nem volna elég az ellentmondásokból, Marton László, a kozterkep. hu oldalon olvasható leírás szerint fontosnak tartotta elmondani a Bartók zenéje ihlette szoborról és elkészítéséről, hogy eredetileg nem ide szánta a kompozíciót, hanem a Bartók Múzeumba. Pénzhiány okán azonban oda nem kerülhetett, így az a javaslat született, hogy a Cantata profana legyen Budapest millenniumi emlékműve. Az volt az első elképzelés, hogy a Szent György téren állítják fel, majd hogy inkább a Gellért téren. Ekkor jelentkezett a XII. kerületi önkormányzat, szeretnék a szobrot a kerületben felállítani. Oda került, pedig nem oda való. mondja ezt az alkotója. És laikus nézőként egyet is értünk vele. Megtekintését leginkább azoknak javaslom, akik szívesen bogozgatnák még tovább a mű mondanivalóját, és a nekem megfejthetetlen ellentmondások okát.

Szerettünk volna mi is venni, ezért kerestük a helyet, hol lelhető fel. Mivel sehol nem találtuk, - vagyis találtunk egy üres kosarat - megkérdeztük az egyik felszolgálót, aki közölte, hogy ennyi volt, a rendelkezésre álló mennyiséget már korábban kitették. Hozzáteszem, mi 8. 30-kor voltunk reggelizni. Nos, elhiszem, hogy a hotel nem tehet arról, hogy némely szemtelen vendég túlzásokba esik, (lehet, még el sem fogyasztja) mégis úgy vélem, kellene gondoskodni a kínálat folyamatosságáról. Kicsit cikinek tartom, hogy elfogyott, előző nap pedig a lime fogyott el, ezért nem tudtak mohitot készíteni.

Nagyon szép helyen van,remek kirándulási lehetőségekkel,mint pl:Ilona vízesés . . . stb. Zsófi és Feri Dunavarsányból

De aztán vége szakadt a havas idillnek, beléptem a boltba, és ő jött utánam, persze. Bocsánatot kértem az el nem szívott cigi miatt, mert egyébként kedves volt, tényleg. Gondoltam, itt is ugyanúgy csapok bele a lecsóba, és a bennfentesek öntelt vigyorával Saigon Signature Coffeet kértem, akárcsak tegnap. Abban reménykedtem, hogy a bonyolult és látványos rétegződést itt majd jól lefényképezem, amit tegnap elmulasztottam. Egyébként lehet ezt hidegen és melegen is kérni. Na, de nem sikerült, mert itt viszont nem átlátszó pohárba kaptam, hanem sötét műanyagba, sétálópohárba, mivel, a magyarázat szerint ez egy kisebb bolt, mint a körúti. Viszont ez az öregebb. Sokkal régebben áll itt, mint a másik. Meg azt is megtudtam, hogy ez a legnépszerűbb termékük, meg a sós krémes kávé, tehát beválasztottam a jóba. Szóval ilyen nagy világmegváltó dolgokról cseverésztünk, itt is 1690 forint az anyag, jó ez, jövés-menés közepette érdemes egy ilyen pohár léért beugrani ide.

Mert mi is a kínálat zöme? Amit a plázákba járó fiatalok leginkább szeretnek: gyorséttermi kaják, hamburger és pizza. Esetleg még más olasz tészták. Ráadásul olyan személytelen kiszolgálásban, amennyire csak a takarékosság miatt lehetséges. Némi bolyongás után azonban megtaláltuk a sarokban a Paulaner Sörházat. Hagyományos, asztalnál leülős, tágas, pincéres étterem. És a hangulata! Mintha valóban Bajorországban lennénk. Barna és világos Paulaner sört kértünk, amelyek ugyan nem a sörgyártás csúcskategóriái, de tisztes minőséget képviselnek. A levesről lemondani nem tudó párom gulyáslevest rendelt, amelyről azt mondta, hogy ok, de semmi különös. Ráadásul nagyon gyenge, bolti kenyeret kapott hozzá. Én pecsenye kacsamájat kértem faszenes kemencés burgonyával és cukorborsó gyöngyhagyma raguval. Nem tudom, ez bajor specialitásnak számít-e, de az ötlet alapvetően nem lenne rossz, csak még dolgoznia kellett volna rajta a séfnek. A kacsamájat sikerült finom puhára elkészíteni, ami dicséretes, de a burgonya nem volt friss, a raguban a borsócsövek ízetlenek, a gyöngyhagyma erős savanyú íze pedig nem illik a májhoz. A többi stimmel. . . ! Az ár-érték arány mindent egybevetve olyan átlagosnak mondható. Na de a 14,9 százalék szervízdíj? ! Minek finomkodni ezzel a törtszámmal, ha már ilyen szemérmetlenül magasra szabták? Miért nem merik szépen kikerekíteni 15 százalékra? Vagy az már szerintük is rosszul mutatna az étlapon?