Amikor ezek a családi kripták épültek, úgy 100-125 évvel ezelőtt, akkoriban bizony egy ilyen építmény árából akár kisebb lakóházat is felhúzhattak maguknak a szegényebb családok. De ahogyan a temetőben nekünk most eligazodni segítő helyi asszony mondta ennek magyarázatául: Cegléd nagygazdás település volt, a jómód a temetőbe is kitelepült. És mutogatták is az utca felé minden arra járónak a holtak birodalmában is a vant. Tettük hozzá magunkban. Majd ahogy bent sétálgattunk, és nézegettük az idővel folyvást változó stílusú síremlékeket, rajtuk a feliratokat, az is kitűnt, hogy Cegléden hamar megindult a tőkés fejlődés és a polgárosodás, segítette ezt a már 1847-ben ide elérő vasútvonal. Így tükrözi a temető a maga sajátos módján a város történelmét. Legalábbis azóta, hogy 1777-ben itt, az akkori lakott résztől északnyugatra mind a három felekezet számára külön temetőt nyitottak meg. Ám hogy ebben az Öregtemetőben mikor volt először temetés, arra nincs megbízható adat. Legrégebbről egy 1814-es sírkő maradt meg. De akikre emlékezve ezen a temetkezési helyen hat sír is a nemzeti sírkertbe tartozást jelentő védettséget élvez, ők később kaptak itt örök nyughelyet: Közülük legelébb Dobos János főtisztelendő, aki a Kossuth Lajoshoz elzarándokoló ún. Turini Százak ünnepi szónoka volt, 1887-ben hunyt el. Zsengellér Gyula világbajnoki ezüstérmes labdarúgó pedig 1999-ben. Sírhelyük pontos helyét megtaláljuk a temető bejáratánál lévő térképen. A védettség azonban más módon is felbukkan ebben a temetőben, ezt akkor fedeztük fel, amikor kívülről, az utcán elsétáltunk a módos, nagy kripták sora előtt. Az egyik építményen észrevettük a Cegléden a városban másutt is látható kis táblácskát, amely jelzi, hogy ez helyi Védett épület. Ez az itt lassan 30 éve működő helyi védettségi rendszer irigylésre, vagy inkább követésre méltó lehetne más települések számára is. A múlt érdemdús férfiúi mellett azonban jeles, neves asszonyszemélyek is nyugszanak az Öregtemetőben, vagy az emlékművük áll a sírok között. Közvetlenül a főbejáratnál található Molnár Mária diakonissza emlékoszlopa, aki misszionáriusként 1943-ban mártírhalált halt a csendes-óceáni szigetvilágban, és aki bár dunántúli volt, külhoni missziójára indulás előtt Cegléden is szolgált. Akinek a síremlékét viszont tényleg csak a segítőnknek köszönhetően találtuk meg: a 96 éves korában elhunyt Patkós Irma színésznő testvéreivel közös sírban, szerény sírkő alatt alussza örök álmát. Ő volt a felejthetetlen Sárika, drágám, amikor már idős korában újból felfedezte a magyar filmgyártás. Nyugodj békében, Sárika!
