Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Barátságos, családias, közvetlen, ugyanakkor egy kicsit bohókás, avantgárd a kávézó, ahol többféle képzőművészeti alkotást is láthatunk, grafikákat, kerámiákat, festményeket, szőtteseket. Nekem a kis belső terasz tetszett legjobban, amelyet különleges stílusban, de nagyon otthonosan alakítottak ki, no meg a ház cicája, akit sikerült megsimizni és lencsevégre kapni is. Főleg frissítő nyári italokat kínálnak: kávé, jeges tea, Matcha, smoothie. Az eszpresszó 690 Ft, a cappuccino 950 Ft. Néhány házi sütemény is akadt a pultban, de ezeket nem volt alkalma kóstolni. Egy zseniális, kreatív hely ez, ahová akkor is érdemes bejönni egy kicsit szétnézni, ha éppen nem akarsz semmit venni/fogyasztani.

Érdemes lenne elküldeni a szakácsokat tanulmány útra! Egy két csillagos horvát szálloda is kenterbe veri ezt a konyhát!

Ennek ellenére kellemes volt az idő a szobákban. Az étkezésnél javasolnánk, hogy bővebb tájékoztatás legyen a sültek összetételéről. A krumpli köret sajnos mire a később jövők jöttek kihűlt. Egyébként az ételek jól összeállítottak és ízletesek voltak. A személyzet udvarias és segítőkész volt. Összességében nagyon jól éreztük magunkat.

Több autó megállt közben, azt hitték, hogy át akarok menni a túloldalra. De akkor már ne álljanak meg hiába, átmegyek. Közben láttam,. hogy nem csak pizzéria, hanem pub is, mi baj lehet ebből, csak rajta. A kulturális központ meg még jobb. Így aztán becsődültem, a lány a pultnál egyből eleresztett egy széles vendégfogadó mosolyt, és már meg is voltam fogva. Sörre gondoltam, egy egész hűtőnyi sörük van, de hát az mind valamilyen Csíki, azért meg nem vagyok annyira oda, pláne, ha üveges. Ezt megvallottam. Ő sem szereti a Csíki sört, vallott a lány is. Rokonlelkek voltunk. Így aztán választottam valami alkoholmentes izét, eprest meg körtést Cappy-márkájút, meg megkértem a leányt, hogy főzzön egy kávét is. Milyent? Hát, amilyent ő is szeretne. . ebben maradtunk. Előkerült a kolléganője is valahonnan, egy szőke és egy barna lány dolgozott itt, sokféle piercinggel az arcukban. De ez semmit nem volt le az élményből, talán a castingnál felvételi követelmény. Eliszogattam bent az időt, a lányok kimentek dohányozni, addig vittem a boltot, bár nem volt hová. . . egész kellemes zene szólt. A választék nem túl nagy, de ki tudja, lehet, hogy egyszer bejövök pizzázni is. Ma 2570 forintot fizettem itt.

Kaptam étlapot, egy bemelegítő kis adag pho után a másodiknak is valami marhahúsos fogást kértem, itt is képeskönyv van, a srác meg elég nehezen kommunikál, de azért próbája rugalmasan kezelni a helyzetet meg én is. Nem voltam nagyon elragadtatva az ebédtől, de hát ez is egy tapasztalat. Az 5929 forintban már a szervizdíj is benne van. Nem tudom, hogy már 100 (? ) vagy 500 (? ) vagy mennyi vietnami étterem van, de nyilvánvalóan nem jött ide 100 vagy 500 jó, autentikus szakács, hanem valami szerencsét próbáló vándorlegények vagy vándorleányok. Ahogy régen a kínaiak özönlöttek el minket, most a vietnamiak. Bár a kínaiakról pontosan tudtuk, hogy hol van a budapesti Chinatown, azt nem tudom, hogy hol lehet a Viettown. Hát ez van, lakosságcsere zajlik az egész világon, néha látványos, néha nem annyira. Felejtsük el azt a híg szöveget, hogy az ittlévők csak vendégmunkások meg egyetemisták, aztán majd hazamennek, mert ezek nem azok. Itt laknak, élnek, aztán vagy továbbállnak vagy nem. Amúgy meg nincs velük semmi gond. Országunk lakóinak száma nemrégen 9 és félmillió alá csökkent, valakinek csak lakni kell majd az üres házakban ezután is, gondolom.

Akkor ehetek, meg értékelhetek. Direkt valami kacifántosabb (és kicsivel drágább) pho-t választottam, fantázianeve Taumi-pho, a dohszagú pincében nincs más vendég, a pultban egy viszonylag morcos és idősebb vietnami (nak látszó) nő ül, megállapítom, hogy nagy itt a fluktuáció, itt mindig más van, de hát a vietnamiak vannak már itt sokan, van miből, kiből. Ő a mindenes, egyből hátramegy a konyhába tevékenykedni, aztán összedobja a nem is tudom, mit, de ettem már ennél rosszabbat is. A leves kis rákok tömegsírja. Tettem bele a végtisztesség kedvéért némi chilit is, aztán meg is ettem a nagyrészét. Nem vagyok elragadtatva, de nem is vagyok hálátlan, mert egy jó meleg levessel azért könnyebb továbbsétálni a nagyváros vadonjában. Rekmán Tabrogán osztrogót krónikás és utazó ügynök szerint a magyarok mindig is pho-t ettek Levédiában meg Etelközben is, ezt a szokásukat Kelet-Ázsiából hozták, ahol még nem is létezett akkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

. . ) segítséget nyújtanak rászoruló embertársaiknak az állam helyett, nagyon felértékelődik egy-egy emberi kezdeményezés, szervezet, amely segít, szolidaritást vállal az elesettekkel, mellszélességgel melléjük áll. Tegnap a Budapest Bike Maffia és a SALT Bakery együttműködésében nagy szendvicskenő délután volt, du. 14-től 18-ig rengeteg kenyeret megkentünk, megpakoltuk felvágottal, uborkával, salátával, ilyenkor rendes családok elhozzák sokszor a gyerekeiket is, akik kedvükre rajzolhatnak, írhatnak üzeneteket a becsomagolt szendvicsekre, amiket rászorulók kapnak a hidegben. És itt a SALT Bakery finom kenyerei viszik a főszerepet. A kenő, pakoló, csomagoló turnusok óránként váltják egymást, nem is egyszerű bekerülni ebbe a körbe, időben kell regisztrálni az interneten. Szóval. . . hányasra is értékelhetnék egy ilyen helyet és tevékenységet?

Erre jó lenne oda figyelni. Köszönünk mindent és nagyon jól éreztük magunkat. Lajos és Neje.