Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A beltér emberközeli, otthonos, a kiszolgálás nagyon kedves, az árak kifejezetten barátiak. Az italválaszték figyelemre méltó, Primator sört csapolnak, kétfélét és a monori borok közül kínálnak egy sor izgalmas, jól összeválogatott tételt, meg is kóstoltunk ezek közül négyet, a Baldavári pince Code 12 névre hallgató bora, valamint a Strazsahegyi borház fahordós Chardonnay-ja győzött meg legjobban.

A spicy mayo-bulgogi szendvicsünkre 3890 forintot fizettem. Vettünk egy honey-cinnamon lattet is 1590 ft-ért. 4 pontot megadok nekik.

Az asztalon shi take gombás szójaszósz, ecetes chilis fokhagyma, sriracha szósz, kis fekete dobozban hagyományos evőeszköz és fekete műanyag-evőpálcika. A vietnámi konyha mifelénk jól ismert fogásai mellett kínálnak más, a Kárpát-medencében ritkábban kóstolható különlegességeket is, így például karalábés sertésfülsalátát, rákos tarósalátát, grillezett sertést betel-levélben. Egyes fogásoknak az elkészítési módját adják meg, valamint a köretét, s felsorolják az alapanyagokat, amivel rendelhető. Így például rizzsel és kókusztejes curryszósszal kérhető sült csirke, tofu, rák, kacsa, sertés és marha. Ugyanezeket rendelhetjük wokos rizstészta- vagy sült rizzsel variációkkal. A dekorációból kiderül, hogy tartanak magyar borokat, de ezek az itallapon nem szerepelnek. Tsing Tao, Sajgon és Heinekent sört kínálnak palackban, utóbbit nullás változatban is. Ihatunk még frissen facsart narancslevet, limonádékat, Coca Cola termékeket és vietnámi üdítőket. Italfronton lenne tere a fejlődésnek. A kiszolgálás kedves, udvarias, sokkal lassúbb, mint a legtöbb hasonló egységben. A tavaszi tekercs is meglepően lassan érkezik, a második kört a rendelést után háromnegyed órával kapjuk meg. Az említett tekercs egyébként remek, jó tartású, jó ízű, hozza mindazt, amit a műfajtól elvárunk. Rendeltünk pacalsalátát is, de a tavaszi tekercs elfogyasztása után, negyven perc várakozást követően tudtuk meg, hogy elfogyott a pacal. A bakit tíz százalék engedménnyel orvosolták. Mivel a tavaszi tekercset és a pho levest épp őszi akció keretében kínálták, számlánk a szokásosnak alig több, mint felét tette ki. A pho leves vibráló, jó ízű, hoznak mellé lime-ot is. A jól sikerült főtt rizzsel és párolt brokkolival körített halszósszal karamellizált hal élvezhető. Mellette sajátos illatvilágú levesszerűség is helyet kapott. Az ételek mellé rendelt limonádét szintetikus ízvilág uralja. Mindent egybevetve jót ettünk itt, nagyon korrekt áron, de ha ezt tekintjük a Gault&Millau kalauz belépő szintjének, akkor több tucat vietnámi étterem kívánkozik a jeles kalauzba a Time Out Marketben is egységet nyitó Hai Nam Pho-tól a visegrádi utcai Koi-ig. Tisztes 4 pont.

Klasszikus street food éteket kínálnak könnyen hozzáférhető alapanyagokból. Így többek között tucatnyi burger-variációt, tíz marhahúsosat, egy csirkéset s egy camembert-eset, quessadilla-t, gyrost, ötféle salátát és hatféle szendvicset, köztük tépett sertéshúsosat, mozzarellásat, paradicsomosat és grillezett csirkemelleset. Az ételek mellé ihatunk nagyipari multiüdítőket és kétféle dobozos sört ugyanebből a szegmensből. A burgerben a húst átsütötték, a buci és a belevalók korrektek. A produkció átlagos élményt adott, egy igényes helyen megkérdezik, hogy miként kéri a vendég a húst, vagy eleve mediumra sütik és nem well done-ra. Rendeltünk egy Weber tálat is, a kisebbik variáns 3 nuggets-et, 3 csirkeszárnyat, 3 hagymakarikát, sült burgonyát és egy mártogatót integrált. 3090 forintért kifejezetten jó ajánlat. A szárnyakat és a melldarabokat ugyanabba az egyébként élvezhető panírmasszába mártva sütötték ki, az alapanyag frissességéhez nem fér kétség. A hagymakarika és a burgonya mirelitáru, a tzatziki szósz lehetne meggyőzőbb. Tisztes átlagos fogás volt ez is. A kiszolgálás udvarias, segítőkész. Nem használnak üvegpoharakat, de nemcsak megengedik, hogy a magunk poharaiból igyunk, de a tulajdonosnak tűnő pultos úriember felajánlja, hogy el is mossa azokat. A kedves gesztust köszönettel fogadtuk.

Egyszer aztán kiment a dombi legelőre, kiterelte a falu összes állatát, tehenet, birkát, libát, tyúkot, mindent, oszt jól meghagyta az asszonynak, hogy délre vigye ki neki az ebédet. Na, az meg meg is főzte, el is indult vele, de szóba elegyedett ezzel is, meg azzal is, telt az idő, a pásztor meg nagyon ideges lett, elindult a felesége elejbe. Az asszony meg már sietett, egyszer aztán jó alaposan meglepte őt a fák meg a bokrok közül egy nagy farkas, tépte, marcangolta a ruháját, de valahogy sikerült megmenekülnie. Aztán, mikor az urával találkozott, az dühös volt nagyon, de azért jól bekajálta a lencsét. El is álmosodott, aztán az asszony ölébe hajtotta a fejét, mert alunni akart. Pedig hát utálta a nőt, na. de azért el is aludott ott, de az asszony felfedezte a fogai között a ruhájának egy darabkáját, szálját, amit a farkas kimart. Na, erre aztán, hogy az ember a farkas, fogta az ember bicskáját oszt levágta az embert. Az meg meghót, az asszony meg nagy köveket rakott a holttestre, hogy ne lássák meg. Hát így vót ez, na. Azóta mesélik szájru szájra. Nekem egy kissé sántít ez a helyi legenda, de nem voltam ott, nincs jogom belekötni. A legzavarbaejtőbb, hogy a kúton a szoborfarkas nem is szakállas. Hát ki tudja, lehet, hogy nem is ez a farkas vót ám az.

Ez most számomra új felfedezés, hogy a Bródy Sándor utcában egy félszuterénben bizony működik egy ilyen jellegű étterem. Korábban volt ugyanitt egy másik vendéglátó egység, ahol jártam is, mégpedig az egykor oly népszerű Bécsiszelet étterem egyik egysége, ez az éttermük valamikor bezárt, de talán 2 vagy 3 helyen még működnek most is. Az egykori Jugoszlávia mesterségesen létrehozott soknemzetiségű állam nevét idézve Yugo-Grill vagy Yugo-Restobár néven is emlegetik az aktuális helyszínt, s ahogy neve jelzi, itt autentikus balkáni ételeket ehetünk. Ha jól tudom, a séf is onnan származik, de már régóta Magyarországon él. Hétköznap 11. 30-14. 30 között 2 vagy 3 fogásos, kedvező árú ebédmenüt kínálnak. A 2 fogás 2800 Ft, a 3 fogás 3600 Ft. 3 leves, 5 főétel és 2 desszert közül választhatunk. Egy tartalmas és kiadós Jota levessel kezdtem, amely szlovén tradicionális étel. Fejtett bableves savanyú káposztával, füstölt sertéscsülökkel. Nekem egy kicsit sós volt, és talán tejföllel még jobb lehet, de amúgy nagyon bírom az ilyen jellegű leveseket. A főétel nagy dilemma volt, hiszen pljeskavica, citromos grillnyárs, illetve macedón hagymás sültbab grillkolbásszal is jól hangzott, de végül maradtam a csevapcsicsánál, ami itt természetesen helyi, házi készítésű, nem mirelit késztermék. A fűszeres steakburgonya ellenben bolti mirelit termék volt. A lepény és az ajvár is házi és igazán jóféle. A csevap az én ízlésem szerint kissé keményre túl lett sütve. Almaszörpöt ittam mellé (690 Ft). Kötelező szervizdíj +12%, de még így is megéri szerintem a menü. Az össz-élményem 4,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem, szívesen ennék itt máskor is. Az utcán kellemes teraszuk van. A személyzet barátságos. Az ételek gyorsan érkeztek.

Hogy a lourdesi barlang megépítésének módja miként alakult ki, azt nem tudom, de meglehetősen hasonlóak egymáshoz, legalábbis a mi környékünkön, az Alföld közepén. Terméskőből épített, elől nyitott, barlangszájat idéző félkör alaprajzú kunyhó, benne Szűz Mária szobra meg persze virágok és a hozzá imádkozó, gyógyulásukat, sorsuk egyéb jóra fordulását neki köszönő hívek hálatáblácskái. Jánoshidán a templom előtti parkszerűen kialakított, ápolt kertben találjuk a maga nemében igényesen kialakított Lourdesi barlangot, oldalt a kerítés mellett. 1957-ben állították helyi hívek adományából a Lourdes-i jelenés 100. évfordulója alkalmából. A buzgó hívek azonban, a kis márvány emléktábla tanúsága szerint, egészen pontosan 1957. május 26-ra datálták a barlangot, valószínűleg annak felszentelését megörökítve. Vagyis alig több mint három héttel voltak az 1956-os forradalom leverését követően megdöbbentő módon sokak által lelkesen ünnepelt, kommunista május 1-je után. Megpróbáltam ott, a kis táblácskát olvasva elképzelni a helyzetet, és arra jutottam, hogy az addig vallásuk gyakorlásában finoman szólva sem támogatott híveknek felmentést adhatott egyrészt a 100 éves évforduló, másrészt az akkori bonyolult politikai közállapotokban ugyan ki figyelt egy kis falu szenteskedéseire.