Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A képeken látszik, hogy világosban megyek be és sötétbe jövök ki az étteremből, ehhez kalkuláld az időt. A környéken meg nem hemzsegnek a helyek, ahol enni lehet. És a kedves ember a kegyhelyről ezt ajánlotta. Így kerültem ide. Egyáltalán nem néz ki rosszul a hely, nincs lepusztulva, és nem csak pizzéria, de valamiket enni is lehet azon kívül is. A fogadtatással semmi baj, tényleg udvarias. Szimpatikus srác teszi a dolgát. Cigánypecsenyére fájt a fogam, azzal képzeltem megtömni magam. Valakik ettek a bejárat mellett, két helyi lehetett, ki-bejáratosak voltak a pultban-konyhában, az étkezés minden létező illemszabályának fittyet hánytak. Ööö. . mondjuk a felszolgáló is, oda rakta nekem a tejfölös uborkasalátát jobbkézre, ahogy a képen látod. A hasábburgonya kőkemény volt, nem lehetett beleszúrni a villát. A szalonnakorból kikupálódott kakastaréj brutálisan sós volt. A pecsenye meg hát sült hús, apró fokhagymadarabkák rászórva. Nem volt egy nagy találat. De hát valahol enni kell, nem? Most nézem a számlámat, a cigánypecsenyén kívül valami 5 db Cappy-t tartalmaz kimérve, más ás más gyümölcsből. . . én ilyenre nem emlékszem, hogy 5 különböző Cappy-t megittam volna, de ezért nem fogok visszautazni Szederkényre. Nos, ezekkel az ismeretekkel vágj neki Szederkénynek, ha gondolod.

Azután akadnak még pólyák is szép számmal, meg egyéb varrott csodák, de, hogy teljes legyen az egyensúly, a falu magyar gyökerű lakosságára ugyanúgy gondoltak, az egyik teremben csupa magyar falvédő, kézimunka van. Megállapítottuk, hogy a magyar falvédőszövegek poénosabbak, míg a németek inkább tényszerűek, praktikus figyelmeztetéseket és vallási üzeneteket hordoznak. Ide is Schulteisz Józsefné, Margitka kísért el, ahogy több más helyre is, hálás vagyok a segítségért, úgy töltötte velem a fél napját, hogy közben otthon ebédre várt vendégeket, és azt is bele kellett kalkulálnia, de azért nekem sem mondott nemet.

Erre a nagyon nem segítőkész pincér úr megjegyezte ,hogy nem lesz jó mert a bejáratot eltorlaszoljuk hozzátenném nem volt kijjebb a kerekes sokkal ,mint egy rendes szék amikor valaki oda leül maximum az asztal kimozgatásával meglehetett volna oldani de sajnos a legnagyobb segítsége abban merült ki az úriembernek nem mondható empátiahiányos pincérnek,hogy mi lenne ha a sétálóutca frontra ültetném édesanyámat azaz az asztal végére ami újra leírom a sétálóutcára esik ahol az emberek jönnek mennek . Megalázó. Eljöttünk . De még ő utánunk sétálva miután megjegyeztem,hogy jelezni fogom a felettesének a nem emberséges viselkedését utánunk kiabált ,hogy mégis mit fogok mondani majd! Ezt. Empátiahiányos DISZKRIMINATÍV embertelen pincér/ek hisz a kishölgy is csak nézett aki ugyanúgy ott dolgozott aznap de se egy jó szó,hogy segíthetek e . semmi. ! Köszönjük a vendéglátást.

Némi felújítás már ráferne a szállodába, ezt a kritikát építő jelleggel írom. Ennek ellenére ajánlom a szállodát,kedves személyzet, a szoba hangulatos, ágy kényelmes, szuper belvarosi elhelyezkedes. A napi árai egy éjszakára, egy főre szerintem túl van árazva. Azonban ha Szegedre utazom valószínűleg újra ezt a szállást fogom választani.

Igényes, szakszerű kiállítás. Sohasem gondoltam arra, hogy a svábság és a klumpa. . . nekem ezek a felkunkorodó orrú facipők mindig inkább Hollandiát jelentették, ez a sztereotípiám. Persze, ha jobban belegondolunk, Olminak "A facipő fája" című Cannes-i nagydíjas, csodálatos filmje meg olasz parasztokról szól, szóval ott is a facipő. . . meg még számtalan helyen a világban, Kelet-Ázsiától Észak-Európáig. És itt erről is van szó. Na, de itt miért? Gondoljunk bele, nem voltak aszfaltozott utak, hideg volt, sár volt, sok minden másképp volt, hát olykor kézenfekvőbb volt csak úgy belebújni a nagyméretű klumpába, mint csizmát húzni. Mezítláb eléggé törné a lábat, de ott volt a pacsker, akkor arra. Itt, ezen az érdekes helyen láthatjuk az elkészítést is, különféle fafajokból készült korongokat méricskéltünk, kopogtattunk, hogy melyik könnyebb, nehezebb, keményebb. Meg a szerszámok az elkészítéshez. Egy mintán a folyamatot is végig lehet követni, hogy hogyan alakítják ki a formátlan fadarabból. Nem vagyok cipész sem néprajztudós, de akkor is érdekes volt, állítom, több lettem a bemutató által.