A logikus kapcsolat a helyi zsidó környezettel ott kezdődik és onnan magyarázható, hogy van a közelben ugyebár a Goldberger gyár, voltam olyan bátor már korábban megtekinteni és felhívni rá az itteni nagyérdemű figyelmét, de kevés sikerrel, szóval ezek a Goldbergerék viszonylag kispályások voltak egy darabig, a környék zsidósága nem volt nagyon biztos abban, hogy ez a gyártott anyag kóser és használható, de a zsinagóga híres rabbija Münz Mózes bevizsgálta, és közölte, hogy kóser biz ez, és attól kezdve özönleni kezdtek a zsidók szerte a Monarchiából, ide vásárolni. Na, de menjünk a zsinagógába, mely olyan jelzővel bír, hogy Budapest legrégebbi, ma is működő zsinagógája. Persze közben azért más is, sokszor volt ez nem zsinagóga, textilmúzeumon kívül például a már emlegetett TV stúdió, meg hát a Süsü a sárkány is itt forgott. Láthatóan eltér a külső arculat a zsinagógáknál megszokottól, kevés másik néz ki így, de hát ugye itt van a rejtett Pollack Mihály-hatás, aki a Nemzeti Múzeumot is alkotta. Na, így már érthetőbb, igaz? Belül hatalmas tér van, színes üvegeken át megszűrt napsugarak áramlanak a levegőben. A zsinagógák nagyrészénél a tóraolvasó a terem közepén áll, azt mintegy körülülik a hívők, itt volt olyan, hogy elől olvastak, meg olyan is, hogy középen. Megnéztük a Tóra-tekercseket is, bent vannak egy nagy, védett szekrényben, de azt nem szabad fényképezni. A templom belső tere mellett húzódik a fal mögött egy nagy kóser konyha, máshová is visznek az itt készült eledelből. A nők nem fent ölnek a karzaton, mint régen, hanem lent, egy-egy elfüggönyözött térségben. Számtalan apró titokra is fény derül egy ilyen sétán, de nem mesélem el, túl hosszú lenne. Elég precíz, szakavatott vezetés volt. Amúgy az itt fészkelő egyházi szárny a Köves Slomó-féle vonal. Nagyon érdekes, látványos program.
