világháború is, amelyet követően újabb nevek kerültek fel az emlékműre. Sajnos. . . Az emlékmű célzottan a környékbeli, Svábhegyről besorozott katonák emlékezete. Az 1960-as években az államvezetés megpróbálta a szobrot eltávolítani, megrongálták és ledöntötték azt, ám ezt a helyi lakosság végül sikeresen megakadályozta. Az emlékmű központi alakja féltérdre ereszkedő, zászlót tartó katona, akit már a harcok lezárultát követően ábrázolt a szobrász. Előtte a földön egy nagyméretű kőkereszt áll, amelyre egy katonai rohamsisakot tettek, ami valószínűleg egy elhunyt bajtársé lehetett, pontosabban ez lehet egy elhunyt katona sírja is. A másik kezében tölgyfaágat tart. A tölgyfa a hősiesség, a katonai erények, a nemzeti büszkeség, a hazaszeretet, valamint a halhatatlanság szimbóluma is egyben. A kommunista hatalom számára nemkívánatos jelkép volt a kereszt, illetve mindenfajta vallási motívum. Helyi adakozásból és gyűjtésekből 1962-ben sikerült felújítani a szobrot. Ekkor kerültek fel a talapzatra a II. világháborús áldozatok nevei, akik között nemcsak katonák, hanem civilek is voltak.
