Hát azért van néhány magyar író, akik miatt simán kisgyerek leszek és sorba is állok, Cserna-Szabó András vagy hat könyvének dedikálásával lógott még nekem, szóval odaálltam a napra én is, mint az aszaltgyümölcs és kivártam a sorom. De mondta a nagy ember, hogy mi a kánya van itt, aki nem fér bele itt ebbe, meg a brancsban van, hát az jöjjön a következő órában a Staropramenbe. Fene a gusztusát, hát odamentem. Több mint fél órát dekkoltam ott, benyomtam két korsóval is, amikor látom ám, hogy jön a nyünyögő rajongóinak sleppjével, és betelepednek a túloldalra, a városháza parkba, és mindenki ott repesve rajong. Na, le vagytok ti aztán, gondoltam, fizettem és mentem, de csak átjött, odaintett, és szerzett maga mellet egy széket és meg még egy korsó Staroprament. Szóval így aztán elment még másfél óra az életemből, de elég kellemes társaságban, a pincér srác nagyon leterhelt volt, a két helyiség között szaladgált a forgalmas utcán át a sörökkel, mint állat, szóval még sajnáltam is.
