Hiába na, a libák varázsa Ilyenkor kit érdekel a kommersz étlap, persze, hogy a Márton napi kínálatot böngésztük. Én egy gyulai birspálinkával nyitottam, mert ha lúd, legyen kövér, azután a levesek közül a ragut és a maceszgombócos erőlevest választottuk. Itt volt némi kavarodás, a felszolgálók össze-vissza hozták ki az ételeket, nem volt egy konkrét személy, akihez tartoztunk, legalább négyféle ember vette fel a rendelést és szolgált ki, a levest például a pincér összecserélte, és még hamis információt is adott mellé, hogy mindkettőben van maceszgombóc. Mi meg helyrepakoltuk, amit kértünk. Megjegyzem, kitűnő leves volt. A libacomb is nagyon jól sikerült, a pároltkáposzta is, a sütőtökpüré meg ragyogóan szolgálta a köret szerepét. Utána természetesen újbort ittunk, erről szól a Márton nap, és meg voltunk vele elégedve. Én a végén még némi lelkiismeretfurdalással egy flódnit is bevállaltam fagylalttal, bár ezt nem szerepelt Szent Márton eredeti fogásai között. Kacérkodtam a sólettel is, libacomb helyett vagy után, de féltem, hogy túl sok minden lesz ez így. Nagyszerű vacsora volt, nem hibáztunk egyik választással sem, és szerdán este, megfelelő időben meg is történt ez a bizarr keresztény szertartás. De az Araznak meg libavacsorának azért ára is van, a gyulai birs, a mentes Szentkirályi, a gyömbéres liba erőleves maceszgombóccal és füstölt libamellel, a libaraguleves erdei gombákkal, a két adag ropogós libacomb sütőtökös rétessel, aszaltszilvás, marcipános pároltkáposztával, az újborok, a flódni birsalmafagylalttal meg a szervizdíj 36478 forint. A főúr kitűnőn tette a dolgát, a többi felszolgáló kissé egyenetlen teljesítményt nyújtott. Az étterem igényes környezet nagyon, jól érezheted itt magad.
