Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ittunk egy-egy deci bort, egyet-egyet, mindkét pincészettől (190 ft/dl), egy pohár Borsodit és egy pohár Svijanyt, továbbá kettő deci szódát. Az árak barátságosak. Fizettem 1200 forintot minderre, szinte hihetetlen. Ide szívesen beülnék máskor is.

A személyzet nagyon kedves, készséges. Összességében nagyszerű hely. Nagyon örültünk hogy betértünk. Szívesen vissza járnánk rendszeresen ha közelebb laknánk.

Ma meg kedd van, hát mentem is ebéd után. Zárva. Semmi nyom, jel besétálok a Duna-Ipoly Igazgatóság székházába, kb. 20 méterre van onnan, kérdezem a portást, elbeszélgetünk, honnan veszem, hogy nyitva van, hát innen, mutatom jaj, hát az nem úgy van, a Petőfi Irodalmi Múzeumé az, havonta hülyítik őket már régóta, hogy majd nyitnak. De nem. Aztán csak előkerült egy illetékesebb hölgy, elmondta, hogy a PIM az csak bérli tőlük az a részt, de embert nem állít, nem ad. Éreztem, hogy ő beengedhetne, ha akarna, mert tényleg 20 méterre vagyunk a lényegtől, csak nem akar. Nem tud mellém kit állítani, aki vigyáz rám. Mondtam, hogy jó lesz rendőr, sintér, kertész vagy alabárdos poroszló is, de nem. Akkor sem. 1 perc, amíg benézek, aztán itt sem vagyok. De úgy sem. De azért megnéztem a parkot, amit meg lehetett, és elég csúnyákat mormogtam a PIM-re meg a Duna-Ipolyra. Te ne járj így, tanulj a bajomból!

század végén épült eklektikus stílusú műemléki lakóház áll, elegáns zárterkéllyel. Erkélye alatt a Kossuth Toborzó Emléktábla, merthogy 1848. szeptember 24-én itt, az akkori piactéren hívta hadba a ceglédieket, itt mondta el riadóját, a nagy hatású toborzó beszédet. Ám hogy mit is mondott, azt ma már senki sem tudja, nem maradt fenn a beszéd hiteles szövege. Talán annak első sora, amit a táblán olvashatunk: "Hozzád jövék el, derék magyar nép, elárult hazám reménye, vára, oszlopa". És hát erről a csinos kis erkélyről sem szólhatott a néphez, hiszen a ház később épült. Valami másféle emelvényről riadóztathatta nemzetét a szabadságot kivívandó. A szépen kialakított emléktábla azonban 1931 óta itt van a falon, és emlékeztet a ceglédi Kossuth-kultusz hagyományának megszületésére, és segít életben tartani azt. Az erős alkonyati fényben készült képeimen pedig a lemenő Nap arany színbe vonja a házat, a táblát, Kossuth portréját.

Mentünk volna a szintén javasolt Monaco Étterembe, de vasárnap ők sem nyitnak ki. Ekkor már a Google Maps-hez fordultunk segítségért, és kihozta a jó értékelésű, mexikói konyhát vivő Taco Puerto büfét. Ok, addig már csak kibírjuk étlen, de még inkább szomjan a hőségben. Beestünk a kis helyiségbe, mondtuk, hogy ebédelni szeretnénk, ám legelébb is sörre vágyunk, finom hidegre. Ja, ebédelni lehet, de sör? Az nincs! De már miért nincs? Mert nem kaptak az árusítására engedélyt! Vajh, miért nem? Mert van itt valahol a közelben egy gyógyszertár! Hogy mi van? A két dolog hogy függ össze? Milyen szabály alapján hozta a magas hivatal a tiltást? Budapest belvárosában nem egy patika közvetlen közelében vannak ilyen helyek. Ott más a szabály? Itt meg 300 méterre van a Taco Puertótól a legközelebbi gyógyszertár. De magyar ember a magyar ugaron nem ugrál, kiváltképpen, ha már egyébként is erősen szomjúhozik, iszik vizet, gyümölcslevet, és megrendeli a mexikói étkeket. Mi is ekként jártunk el. A főnök úr és a kiszolgáló hölgyek végtelenül kedvesen segítettek a specialitások közül választani. Ettünk hát csirkés tacot, nachost, Cheddar sajtos chipset guacamoléval, csirkés quesadillát füstölt majonézzel, sok korianderrel. Kellemes ízűek voltak, ám némileg meghűltek, mire az asztalunkra értek. És a tacohoz kapott tépett csirkehús számunkra újfent nem igazolta, hogy nálunk ezt az eljárást érdemes erőltetni. Nincs ez a magyar konyhába integrálódva, így aztán inkább szárazzá teszik vele a húst, minthogy megőriznék a szaftosságát. De legalább a Taco Puertoban kaptunk ebédet! És ez az egész megvolt kb. 10 ezer forintért.