Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

században az Esterházy-család birtoka lett, akik bajorországi (Schwarzwald környékéről) katolikus vallású német telepesekkel népesítették be újra a falut, akik jellemzően mezőgazdasággal foglalkoztak. A közel 1300 lakosból a II. világháborúig csupán 10-12 család volt magyar, a többiek mind németek voltak. Ezért nem meglepő, hogy a kálvária is német nyelvű, valamint a kálváriaút tetején lévő temetőben is a régi sírok szinte kivétel nélkül német nyelbűek, gót betűsek. A község megpróbáltatásai a világháború borzalmaival nem értek véget, 1946-ban ugyanis 800 lakost, 84 németajkú családot telepítettek ki, a falunak kb. a 2/3-át. A kálvária története 1807-re nyúlik vissza, az első kálváriakeresztek ekkor még fából készültek. A jelenleg is látható vörös mészkőből készült kereszteket eredetileg 1890-ben állították, amely később a II. világháborúban és az azt követő években súlyosan leromlott, lényegében tönkrement. A régi kőfülkéket és az egész kálváriát 2007-ben restaurálták és újították fel. A kálvária 14 stációból és 3 kőkeresztből áll. A fülkékben szokásos módon a passió jeleneteit ábrázoló domborműveket helyeztek el. A kálváriaút egy szép, erdős dombon vezet fel, amelynek a tetején van az elített temető, amelynek éke a Szent Erzsébet temetőkápolna.

Igaz, hogy korábban jártam már itt többször is, de nem magában a múzeumban, hanem a belső udvarban teret adó eseményeken, pl. gondolok a Botellon Teraszra, ahol a különböző nemzetek gasztronómiáját mutatták be hétvégenként. Olasz, francia, ázsiai, közel-keleti, amerikai, indiai, talán ezek voltak, nem mindegyikre tudtam elmenni. Most tudtam csak meg, hogy egy ideje az Elektrotechnikai gyűjtemény már nem önálló kiállítóhely, hanem a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum alintézménye. Ez annyiban érdekes, hogy a Városliget átépítése óta valójában nincs is már Közlekedési Múzeumunk. De talán ez is változni fog a jövőben, a kormányzati szándék legalábbis ez irányba mutat. Meglátjuk. . . De vissza a Kazinczy utcába. Első pozitív meglepetés, hogy az állandó elektrotechnikai kiállítás mellett most van egy időszakos kiállítás is a bal oldali szárnyban a földszinten, Fő a Kávé néven, amely a kávézás nemzetközi és hazai történetét mutatja be, kiemelt figyelmet szentelve a budapesti kávéházakra. A belépő mindössze 100 Ft-ba került. Hogy támogassam a múzeumot, természetesen a földszinti kávézóban ittam egy finom kávét is. Ezt a múzeumot a mindenevőkön kívül csak olyanoknak ajánlanám, akiket tényleg érdekelnek a műszaki kütyük, a tudományos kutatások és a technológiai találmányok, mert elég száraz a téma, a múzeum pedig meglehetősen retró stílusú. A fő téma az elektrotechnika kialakulása, a híres magyar tudósok, kutatók, feltalálók, a magyar villamosenergia ipar története, a régi híres gyárak (Tungsram, Ganz), továbbá az elektromos áram gyakorlati, mindennapi életben történő hasznosítása. Néhány találmányt ki is lehet próbálni, de sajnos több dolog nem működött már. Az épület elrendezése logikátlan, labirintus-szerű, mész egy szűk folyosón, de zsákutca, a végén nem lehet átmenni, hanem vissza a kiindulási pontra és onnan folytathatod a másik hasonló folyosón. Ennek ellenére nem voltam egyedül, többen is jöttek látogatók megnézni a kiállítást, még külföldiek is. Azért az mindenképpen pozitívum, hogy ez az épület túl tudta élni itt a belvárosban, s nem bontották le. Mindazonáltal szerintem sokat kéne rajta frissíteni, újítani, hogy egy valóban vonzó, XXI. századi, informatív és élvezetes múzeum tudjon lenni.

Mindenkinek közbejöhet valami, de akkor minimum, hogy telefonálok, hogy "ne jöjjenek" vagy felveszem a telefont, ha hívnak. . . Azóta se kaptam visszajelzést. Az ember azt hinné, hogy egy olyan helyen, ahol nem hemzsegnek a túristák, minden vendéget meg akarnak fogni, de hát ezekszerint nem így van. . . Kár, mert Golop község 4%-val érkeztünk ide, de fölöslegesen. Bosszantó, és az 1* túlzás is. Nem a helyet pontoztam le, legfőképpen a hozzáállást.

A szálloda gyönyörű, modern színek és formák jellemzik. A szobánk is ugyanilyen szemet gyönyörködtető, modern és tiszta volt. Az erkélyen szék és asztal volt elhelyezve, jó volt kicsit kiülni reggel és este. Az étterem hangulatos és nagyon finom ételekből lehet választani reggelire és vacsorára is. A bár az étterem mellett helyezkedik el és akár ebben a helyiségben, akár a télikertben le lehet ülni kicsit este iszogatni, beszélgetni. A földszinten játszószoba várja a gyerekeket és játékterem a nagyobbakat. A fürdőbe a hátsó kijáraton keresztül lehet átjutni, a kapu előtti részen saját napozóágyak állnak a vendégek rendelkezésére. A fürdőben két kültéri gyógymedence, egy hatalmas családi medence, hullámmedence, csúszdák, úszómedence, ugrálóvár, játszótér és sok büfé szolgálja a vendégek kényelmét egy nagy zöld területen. Beltéren több különböző hőfokú gyógymedence, gyermekmedence és játszósarok várja kevésbé jó időben a fürdőzőket. Ami nekem pozitív volt, hogy a gyerekeket engedték bemenni a kültéri gyógymedencékbe, így együtt tud fürödni a család különböző korosztálya. Nagyon jól éreztük magunkat, a szálloda és a fürdő is extra élmény, biztosan jövünk még :)

Azt mondja az "eladó" ilyen keveset nem fog mutatni a mérleg. Mutatott. . . . A kandirozott narancs és a mézeskalács is fonom volt, de a kiszolgalás sokat ront a helyen.

Csak fehér kenyér, zöldség nincs. Viszont ebből is jól lehetett lakni. Összességében nem volt rossz.