Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Bent rengeteg asztal üres, szinte senki az étteremben. Karácsonyi díszítés már a helyén. Étlap ígéretes. Nem is töprengtem sokat, rám fért az ebéd, májgombóclevest kértem azután pankómorzsás bécsiszeletet, és roppantul meg voltam elégedve a minőséggel is. Az árak nem drágák, a hely színvonalához szabottak. De ez egy sörfőzde is egyben, ráadásul amolyan "látványsörfőzde" tehát evés közben még akár figyelheted is a folyamatokat. Meg bosszankodsz csak, hogy miért kell mindenhová autóval menned, ahol mindig nem ihatsz, de különben meg mi a fenével jutnál el ilyen sok helyre? Hát valamit valamiért. Jó nekem a meggyes limonádé is. A kiszolgálás udvarias, figyelmes, amúgy meg néha egy robot mászkál az asztalok között, cukorkát kínálgat, ha van kedved hozzá. Mosdók szépek, tiszták, a hely stabilan ajánlott , felfedezendő kategória és így nyilvánvalóan ötös is.

Mint tudjuk, a magyar nemesség jelentős része alapvetően nem magyar ezer év óta, de erről nem szoktunk így beszélni. Szóval a család pazar sírboltot építtetett magának örök mementóként. Tagjai a falába mélyített sírokba fekszenek. Nincs ám mindig nyitva, vagy szerencséd van, vagy nincs. Én éppen nyitva találtam, iszkoltam is befelé, mint egy Walt Disney rajzfilmfigura. A hölgy, aki az előudvarban felvigyázott, feltételezte, hogy nem fogok örülni, ha bemegyek. Miért? Hát, mert a koporsó még nincs lezárva, ott fekszik a halott. Egy Montenuovo? - kérdém elkerekedett szemmel. Nem, dehogy, hát ezt ilyen közöségi ravatalozónak is használják, aztán nemsokára lesz a temetés. Engem nem annyira ijeszt meg egy halott, nyilván egy ravatalozóban nem viselkedsz tiszteletlenül, egyébként még akkor sem, ha nincs ott halott. Tehát bementem, végignéztem, amit a hely üzent, mivel temetés van, nem turistáskodtam, nem mentem fel a karzatra, más esetben megtettem volna, de így ennyit volt szabad látnom, megmutatnom ebből. Fantasztikus építmény, jobb időben újabb látogatást igényel.

Most azért gondoltam, hogy hátha feltámadt, mert meglepetésre a Time Out Marketen a Corvin palotában képviseltetik magukat, és itt csak a legjobb éttermek vannak együtt mégis. Na, akkor mi lett az eredeti? Hát, zuhan. Először is, valaha boldog, szélesen mosolygós személyzettel találkoztam itt, most két baromi morc vietnami lány tette a dolgát, egyszerűen barátságtalan volt az egész benyomás. Erős akcentussal tisztáztuk, hogy egyedül vagyok, itt ilyenkor aztán nincs fellebbezés, megmutatják, hogy hol a helyed, oda kell ülnöd és kész. Ez az ülőhely éppen egy amolyan irodának átvedlett asztal mellett volt, a szomszédban a vietnami nő két laptopon ügyködött szimultán, meg valami papírmunkát is végzett. Jó, hát akkor most irodában kajálunk. Marha pho-t kértem, rendes nagyadagot, elképesztően gyorsan hozták, az igaz. Feljavítottam ezzel meg azzal, egész ehető lett. Az asztal viszont egyszerűen ragadt valami korábbi kosztól. Az evőeszközök gyalázatosan vannak kihelyezve az asztalra. Megettem, meleg volt és jólesett, itt a pultnál kell fizetni, egyáltalán nem volt drága, de az étterem sem volt már az, amit bárkinek javasolnék.

De ez még nem is lett volna probléma ha nem ilyen a dolgozók hozzáállása. Soha nem küldtem még vissza ételt, de ez ehetetlen volt.

Lajos kései utódja úgy fogalmaz az oszmán szultán hatalma örökösének, hogy lám, lám, a fejlett törökök mekkora nagy kultúrát hoztak ide annak idején hazánkba, és az itt is maradt. Na, így megy, múlik a történelem, változik a színe-virága. Ettől az emlékhelytől pár méterre van a szovjet katonák tömegsírja, akik ellenségeink, legyőzőink, barátaink, testvéreink, megint ellenségeink és megint barátaink lettek. Ahogy a törökök is. Állj meg itt vándor és gondold végig viharos évszázadaink vonulatát, fordulatait!

Aztán a TSZ idején itt ácsorogtak, rozsdásodtak a mezőgazdasági gépek. A legújabb időkben meg emlékparkot rendeztek be itt a helyiek, olyan, mint egy kis arborétum. Ahány fa, annyiféle. És, hogy hány van? Hát 265, emlékezve arra, hogy sváb őseik 265 éve telepedtek meg itt. A fáknál, bokroknál azt látod, hogy ki van írva a növény neve magyarul, németül meg latinul is. Most ugyan december van, nem virít minden teljes pompájában, de azért így is szép sétálgatni itt. Itt vannak a gyökereik ezeknek az embereknek. Ezt meg is találod egy szimbolikus gyökér formájában.

Most sunyi módon álnéven jelentkeztem be, legyen már valami kis meglepetés is benne. Du. 17 órakor érkeztem, de már órák óta csavarogtam a környéken, hogy elüssem az időt. Ki tudja, a háziasszony talán örült is nekem. Rajtam kívül még egy pár ült a másik sarokban. Ennek is van előnye, hátránya, ha az ember egyedül jön ide, szóval a vacsora több mint 3 órán át tart, és hát mit csinálsz közben, ha egyedül vagy? Franciska nagyon kedvesen néha odajött beszélgetni, hogy ne legyek olyan magányos. Na, de miről is van szó? Éppen menüváltásra érkeztem, innen volt a legújabb, sorolnám, de a képek között ott a menükártya, meg a fogások maguk. . . az üdvözletes falatkák után az a zöld kerek a füstölt hal körözött, burgonyaszirommal, kefirrel, a sárga tengerben úszó hajó a sütőtök mindenféle formában, a fekete tányérok a kacsa hagymába töltött kacsanyelvekkel, a rántott karfiolt a kalamansival megismered, szóval ilyen. Így aztán az elejével és a végével talán 10 fogás is összejött. Közben néztem, mert úgy ültem, hogy láthattam, hogy Attila hogyan küzd a feladattal, hogyan varázsol finom kis eszközökkel esztétikát a tányérokra,. . közben halk hangulatzene, zongorán közismert, nyugtató dallamok csaptak át egyik számból a másikba. Jó kiegészítés. Végiggondoltam a menüt, a szolgáltatást, az élményt. és a kb. 50 ezer forintos végösszeget nem találtam drágának. Számomra még mindig ez az ország egyik legjobb étterme. Hosszúhetényt nemrég a világ legjobb turisztikai célú falvai közé választották. A Hosszú Tányér évek óta stabilan Michelin-ajánlott étterem, plusz háromsapkás elismerés a Gault&Millautól. . . Franciska meg az év női vállalkozója. Szóval? Hol akarsz vacsoráznii? Na látod.

Egyébként, lám, mindenfélét lehet szalmából csinálni, képeket, ékszereket, használati tárgyakat. De amit itt látunk összegyűjtve, az leginkább művészet. Először is, hogy hol van. . . van Zengővárkonyban a tájház, ugyanebben az épületben a szalmakincs, és ugyanezen címen, az udvar végében a tojásmúzeum. Azt hiszem, lehet ilyen jegyet is venni, meg olyant is, én mindig mindent szeretnék látni. Tüskés Tünde évtizedekig gyűjtögette ezeket a szalmakincseket, de hát mit ér egy gyűjtemény, ha nem látja senki, itt kapott helyet, ebben a házban. Felsorolni nehéz lenne, hány helyről vannak itt tárgyak, kalapok, de 35 országból 600 tárgy az biztos. Aztán akármeddig el lehet őket nézegetni, és érdemes is. És még azt is megtudhatjuk, ha figyelünk, hogy hogyan és milyen szerszámokkal lehet ilyeneket készíteni.