Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A névtáblán egy hatalmas rája úszik el az aranysárga napkorong előtt. A tulajdonosok ugyanis törökök. Hogy miért éppen rája, fogalmam sincs, minden esetre egy török, nagyhajú, bohém, jó értelemben vett őrült figura keverte a koktélokat. A beltér nagyon szűkös és zsúfolt volt az érkezésünkkor, de szerencsére a kis teraszon sikerült elcsípni egy szabad asztalt. Bent hangosan szólt a zene, nem éppen a mi stílusunk, de hangulatba hozta az ott lévőket. A koktélok közül az eredetileg tervezett egy körhöz képest még ráadást is kértünk, indításként: Whisky Sour (3000 Ft), Margarita (3100 Ft). Vannak kifejezetten török koktélok is, mint pl. a Bosprohus Chorus (2900 Ft) - fehér rum, ibolyalikőr, kókuszvíz, aquafaba piskóta, lime juice, illetve a Sidecar (3100 Ft) - konyak, narancslikőr, friss citromlé. Remek koktélokat ittunk itt! A mosdó tisztasága fejleszthető, romkocsmás jellegű, ahogy a beltér miliője is. Ha éppen nincs tömeg, lehet sakkozni is az egyik asztalnál. A falakat mindenféle eklektikus dekoráció borítja, plakátok, kortárs grafikák, kirakati bábu. Nem mindennapi hely, 5 pontos élmény.

A szoba tök retró volt, nagyon bejött. A Széf könnyen kezelhető nekem, boomer-nek. . . 🙂

Pihenni jöttem az előző heti 80 óra munkám után, ez maximálisan teljesült. Ami rám vonatkozik: legközelebb több készpénzzel jövök, hogy több borravalót tudjak adni.

Mit kérjen az ember egy Pho 1993-ban? Hát phot. Marhahússal szoktam. Ellenértéke 2790 forint. A wokos vietnami tészta tengergyümölcseivel 3390 forint, bőséges adag, alig tudtam a végére járni. Ez egy kifejezetten jó étterem, nem egy mellékutcai büfé. Jó szívvel ajánlom is.

Az ittjartam tévesen meséli a Sennyey-Bezerédj-Békássy kastély szócikknél, hogy a kastély kertjében lenne, nem, ez egészen máshol van. De ki van táblázva. Azt mondja a fáma, hogy nem is olyan régen még ez volt Magyarország legidősebb fája, és a tözsének kerülete ls a legtöbb volt, mi hazánkban mérhető, a derék kocsányos tölgy több mint 10 méter volt körbe! Azután jött 2006-ban egy pusztító vihar, és a csodafa szétdőlt. Láthatod, az egyik része még áll, bár gyalázatos állapotban van az is, két óriási törzscsonk meg más és más irányban hever és porlad szét. Nincs megoldás, ez az óriás halála, eddig bírta. Magányosan tisztelegtem a matuzsálem előtt, és legalább megmutatom, hogy most hogyan néz ki. Mert minden nap vesz el belőle most is. Tisztelet az idők nagy hősének!

Sokféle szendvics kapható itt, meg még melegárúként is kérhető, és a csóró ingázók, meg az iskolások ki is használják rendesen. Beintegrálódtam, és állva elmajszoltam, mint egy szelíd köztéri állampolgár. A hús még csak hagyján, de a zsemle összetevő nem volt már elég friss a kiszolgálás meg igazán sivár.

Így járt ez a különleges kis hely is a Kelenföldi pályaudvar előtti téren, ha jól értelmezem a helyzetet, én úgy láttam, hogy szinte nem győzi munkával a tulaj. Aki itt legalább ázsiai, szemben a korábban említettekkel. Szóval, van a téren, a busz végállomások mellett egy kicsi, különálló épület, ott kell keresni. De látni fogod, mert odagyűlik vérszagra az éji vad. Amikor én voltam és be is jutottam, akkor a mester éppen evett, és másik munkatársa, aki egyébként fehér, de nem magyar, és testes fiú, ő látta el a pincér és a tolmács szerepét is. Talán ukrán, de vele lehet angolul beszélni valahogy. De semmi pánik, könnyű rendelni, nyilván rámanért mész, az egész egy pici helyiség, minden fő és rotyog, tele van gőzzel, a készülő gombócokat itt mutatom, minden a szemed előtt zajlik. A (talán kínai) srác, a mester, nagytételben készíti a japán levest, a tésztát ő gyúrja hozzá, vigyorogva rádmutat, hogy most a tiédet csinálja, aztán tekeri, sodorja, nyújtogatja, mint egy expandert, és így készül az ebéded. A végeredmény eléggé hasonlít a pho-ra, ebben nincs tojás, viszont van sűrű, erős húslé és igazán ízletes. Azt nem tudom, hogy hol van a víz, hol és hogyan mosogatnak, mert az nem láttam. Hát izé lehet, hogy a higiénia kissé csorbát szenved itt, de ha nem akarsz, nem gondolsz bele. Én meg voltam elégedve, 2500 forint egy adag, még adtam is neki valamit rá a fizetésnél, nagyon örült neki. Nem érdemes kihagyni, kaland az élet, buli és trendi a rámen! Aki kimarad, éhes marad!

Nekünk is voltak kis gyerekekink is de egy adott határon belül szórakoztak, figyelembe vettük másokat is. Amúgy minden mással maximálisan elégedettek voltunk és gyerekes családoknak szívesen ajánljuk.

Nem voltak sokan a kiszolgáló pult előtti sorban, de arra azért volt módunk, hogy közben megnézzük a bemutató pultra kitett termékeket. Amint a pulthoz értünk, nagyon határozottan jeleztem, hogy elvitelre kérünk mindent. És ezzel kezdődött a bizonytalanság, mert az ifjú kiszolgálónő pillanatokkal később ezt mintha már nem tudta volna értelmezni. Hiába mondtam kétszer is, hogy hideg szendvicseket kérek, ő csökönyösen emlegette a meleg szendvicset, eszébe sem jutott, hogy elvitelre az nem a legjobb megoldás. És nem is azt kértem! Nagy nehezen azért felvette a rendelést, de ettől kezdve már abban sem voltam biztos, hogy mit láttam az ártáblán lévő kínálatban erre vonatkozóan. Kértem még egy sajtos-sonkás croissant-t, amit láttunk a bemutató pulton. A fiatal kiszolgáló ezt sem értette, ezzel is elvoltunk egy kicsit, majd ráhagytam, adjon, amit akar ezen a címen. Adott egy sonkás mustáros uborkás párnát. . . Szerencsére a páromnak ízlett. Mint ahogy nekem is ízlett, ez volt a vásárolt termékeik közül a legjobb, a kardamomos tekercs. Na de, a szendvicsek! Amikor ebédidőben kibontottuk őket a csomagolásból, akkor láttuk meg, hogy nem ám bagettben van a sonka, sajt, ahogyan azt a sajtófotókon láttuk, hanem kenyérszeletek között. Mint otthon, amit anyukánk csinált sok évvel ezelőtt. . . De nyilván mi értettük rosszul a reggelik listájában a kiírást, a kenyeret olvasva bagettet vizionáltunk, amikor rendeltem. Jó lett volna, ha felhívja a figyelmünket, hogy mit választhatunk. Majd pedig, ki hitte volna, a pénztárblokkon végül mégis melegszendvicsek szerepelnek! Így még az is bizonytalan, hogy többet vagy kevesebbet fizettem a kelleténél. És még valami kellemetlen a fizetésnél: a digitális tábla, amit a szemem elé nyomtak, feltűnően mutatta az adható borravaló lehetséges százalékait. . . Bár olyan gyorsan elugrott az oldal, hogy akár más is lehetett, de talán mégsem. Miért is? Ez a hely boltként funkcionál, ha az ember elvitelre kéri az árut! Aztán, mivel becsomagolták mutatós papírzacskókba a dolgokat, felszámoltak ún. elviteles környezetvédelmi díjként 100 forintot. Nem tétel, de kíváncsi lennék, hogy a helyben fogyasztókkal is fizettetnek-e ilyen díjat, hiszen rájuk meg fűteni, világítani, mosogatni kell, az is terheli a környezetet. Egyébként kit tart vissza az elviteltől ez a díj? Ráadásul arra már nem futotta a gondosságból, hogy egy-egy papírszalvétát tegyenek a zacskókba. Most látom csak utólag a fotómon, hogy az ártábla alatti szekrénykén van kitéve papírszalvéta, onnan elvehettünk volna. Csakhogy, ott annyi mindenre kellett új vevőként figyelni, hogy ezt nem láttam meg. De amíg a kiszolgálónőnk minden apróságon kitartóan értetlenkedett, addig . . . De hagyjuk is! Ennyi rossz érzés és bizonytalanság után csak egy a biztos: Mi nem megyünk többet ebbe a péküzletbe!

Az autóval érkezők itt találnak parkolót. Akik az étteremig szeretnének autóval menni, azoknak 1200 Ft-os útdíjat kell fizetni egy autómata sorompónál. A patak mellett sok helyen van erdei pihenő és tűzrakó hely kialakítva. Ottjártunkkor a patak bővizű volt, az erő, a patak, a vízesés kellemes összképet alkotott. Az Ördögmalom Erdei Étterem belső tere erdei hangulatú. AZ erdő lakóinak kitömött példányai néznek ránk, valamin szervas-, őz-, és vaddiszó trófeákkal vannak a falak díszítve. Ottjártunkkor az étterem csak csörtöktől vasárnapig üzemelt. Mi csak folyadékpótlás miatt tértünk be, de az étlapon pisztráng és a vadhús, ételek is találhatók. Jólesett betérni a séta után a kellemesen meleg belső helyiségbe.