Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Mégis a választásunk a tárkonyos gomba levesre,egy ungherese pizzára és egy velővel töltött szeletre esett. Nagy adagok és ízletes ételek voltak.

Nagy szerencsém volt a vezetőimmel, Margitka (Schulteisz Józsefné) kisujjában van a sok tudnivaló, amit látni is érdemes, a tájházba mégsem ő kísért el, hanem egy másik kedves ember, egy csupa mosoly és barátság férfi. Kissé arrébb van a központi múzeumoktól, de nem is baj, mert itt nyugodt, csendes helyen annyit örülsz, amennyit csak akarsz. De mit is fűzhetnék én, a műkedvelő amatőr a látványhoz? Itt vannak a képek. A sváb házakban is (ahogy a magyaroknál), az utca felől kezdődik a ház, aztán ki-ki nevezi ezt un. tisztaszobának vagy szép szobának. Ugyanaz a funkciója, a hétköznapokban itt sem lakják, csak az élet kiemelt alkalmain használják. Tipikus a berendezése. A képek, a szobrok a tükrök előtt mind-mind visszaköszönő elemek. A falvédők, a füstös konyha elengedhetetlen tartozék, ahogy a bejárat mellett lévő "fürdőszoba", azaz lavóros mosdó is. Hátul az istálló, a gépeknek, eszközöknek tároló, dobjuk itt be azt a poént, hogy az istállóban van egy műtehén, amit tényleg meg lehet fejni, működik, igaz, hogy vizet ad, mert azt töltöttek bele, de akkor is. Buli a látogató gyerekeknek. Én felfedeztem még az egyik kedvenc témámat, az Ulmer Schachtelt is, itt nem nagyban áll kint a téren, hanem kis modellként, díszként a polcon, de imádnivaló. Valamint felhívnám a figyelmet pl. az antik korcsolyára is, amiben az antik gyerekek csúszkáltak, két éle van, elég stabil, képet is láthatsz róla. Tulajdonképpen miért ne mennél el Geresdlakra?

Nagyon hálás is voltam neki. Arról ugyan nem beszéltünk előzőleg, hogy a templomban belül éppen munkálatok folynak, a belső tér ezért nem publikus, de azért valahogy mégis mód nyílt arra, hogy ennek ellenére a kegyszobrot megtekinthettem, és ez megint csak egy kellemes paktum eredménye. A búcsújáró hely úgy alakult ki, hogy egy itt (is) csodás jelenés történt. 1740 áprilisában a Szent Miklós-templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földből, aztán el is tűnt. Így aztán özönleni kezdtek a zarándokok. Most azt látod, hogy a több száz fő befogadására alkalmas kegytemplom közel 40 méter hosszú, a szentélyhez épített, egyedi és különleges hatást adó tornya pedig 24 méter magas a kereszt csúcsáig. Hát ezért jön el ide az ember. Van mellette egy kálvária-út is, arról is mutatok majd valamit. Egy hibája van ennek az egész megmutatásnak, hogy vacak, esős, borongós idő volt, ezért ezt is számítsd bele a látványba. Egyébként meg bővítsd te is az ismereteidet, nem fáj az!

Ennek ellenére igényes, profi kiszerelés a polcokon, elképesztően ínycsiklandozó kolbászok, szalámik, sonkák (a bolt külső fantázianeve Sonka Sanyi és Tarja Teri falatka fészere, sok mindenre utal, elárul) mézek, olajok és befőttek, savanyúságok és nem is írnék ide semmit, ha fogyasztani nem lehetne. De lehet, remek szendvicsek is vannak, kávé. üdítők, és januártól meleg étel is lesz. Nagyon ígéretes, és már most nagyon jó! Én nagyon élveztem az ittlét minden pillanatát.

Vezetőm, kísérőm, aki megmutatta, elmesélte, hogy telelakták hajléktalanok meg mindenféle társadalmon kívüli elem, kilopták még a tetőből a tartóelemeket is, azért látod beszakadva, aztán befalazták a nyílászárókat, de látod, azért lakhatási vágy erősebb volt,. most négykézláb laknak valakik az odvakban, lyukakban. Hát bocs, hogy nem másztam be tudósítani, talán elnézitek. Szóval, most ilyen. Az egykori nagyságot meg hozzá lehet képzelni.