Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Emlékszem a helyiségre, ez régen valami magyaros cucc volt talán, és ettem is itt, ez az olasz meg új lehet. Két autentikus olasz fickó fogad, vendég nincs, az olaszok a maguk módján kedvesek, nyelvi nehézségeket megoldjuk. Ez pizzás hely lehet, de ki a fene akar pizzát enni ebédre, ha beülsz valahová? Szóval a nempizza ételek nevei hangzatosak, hosszúak, de azért van támpont, hogy mi van bennük. Nejem egy méter hosszú nevű cuccot kért, kézzel készített olasz tészta, külön kért csirke-feltét rá, nem volt egy nagyadag, de finomnak minősült. Én meg csak egyszerűen egy tányér olasz bablevest. Kis kenyérszeletek is jöttek hozzá. Nem volt rossz, megettem. Közben a melegre való tekintettel limonádékat kértünk. Hát elég is ez így, vagy legyen még valami? Együnk desszertet. . . kértünk egy pisztáciás tiramisut meg egy panna cottát gyümölccsel. Ezek olyan betárazott késztermékek. Nem ebédeltünk rosszat, szóval nem maradt bennem hiányérzet, azon elgondolkodom, hogy egy ilyen kisadag ebédért már 20 ezer forintot kellett fizetni, de hát ilyen a kor.

80 év távlatából már mindegy, hogy ki volt az ellenség és ki a jóbarát, vagy egyszerre mindkettő, ezek a temetők, emlékművek az országunk történelméhez tartoznak, szükségese, hogy legyenek. Ez itt Fülén, mintha egy könyvet ábrázolna, hogy gyere gyerek, olvass bele, hát ez történt itt hajdanán. Ezek a fiatal srácok történelmi hibák, rossz döntések miatt idáig jutottak, messze estek el hazájuktól, és most itt nyugszanak, ebbe a földbe.

Tudom, hogy ez inkább gyógyszálló szerepét tölti be, de most is nagyon sok gyerek volt.

A vendégeknek az egyik napra programot is szerveztek, melyben nagyon színvonalas és érdekesen mutatták be a palóc hagyományőrzést, szép ruházatukat. A települést egy óra alatt körbe lehet sétálni. Nem messze van Balassagyarmat ahol el lehet tölteni egy napot városnézéssel, a Palóc múzeumba is érdemes benézni nagyon szép kiállítások vannak benne.

. Mindenkinek bátran ajánljuk ezt a helyet! Amennyiben időnk engedi, boldogan utazunk Budapestről - e csodás helyre. Kata és Tomi

Nem kellett soká várni, jött is, egy halom sárgarépa volt rajta, ez szokatlan, de nem jó. Teljesen híg volt, ízetlen, azaz inkább a sárgarépa dominált benne. Tettem bele fokhagymát, hogy hátha, a szomszéd asztalról lenyúltam a flakonos paprikát, de nem lett üdvözítőbb. Aztán kértem a falról udon tésztával valami jobbat, kacsát, bele meg fafül gombát, meg még helyi mártást is, reménnyel vártam. Gyakorlatilag az egyetlen vendég voltam. Kijött, megkaptam, turkáltam benne, aztán intettem a lánynak, hol a fafül gomba? Külön fizettem érte jaj, jaj, biztos elfelejtette a szakács visszaadják a pénzt, jaj. Vitte volna el a tányért, de nem adtam, mert már megettem egy részét, ki tudja, hogyan folytatódik a eset. Szóval, bosszankodva ettem a tésztát, borzalmasan, az ehetetlenségig sós volt, meghagytam a felét, és rosszkedvűen továbbálltam.

A tartóoszlopokon jellegzetes karakterek, a szőlészetet, borászatot művelő ember alakjai láthatók. Ottjártamkor két csitri lány évődött ott éppen, és azzal szórakoztak, hogy velem incselkedtek, amíg ott sétáltam és fényképezgettem. Mondtak nagyon hangosan valami kis huncut dolgokat, aztán, ha odanéztem, akkor hirtelen egymáshoz fordultak, mintha egymáshoz beszéltek volna. Nem volt bántó, inkább olyan játékos bohóckodás. Jókat vihogtunk.