Azért ez egy másik dimenzió. A világ egy hatalmas, nyílttéri templom és az egyetemes kultúra szentjeinek adjunk talapzatot, az ő emléküket őrizzük inkább. Ez az ember, aki itt ül egy székben, a létező legnagyobb örökséget hagyta ránk, az örök emberi erkölcsi példázatot, ami könyékkel lever minden Tórát, Koránt és Bibliát a polcról, és lángot mutat az agyban életfogytiglan. 1976-ban egy olyan film született, ami semmiféle nagy nemzetközi hírverést nem kapott, semmiféle díjeső nem áztatta, valójában a világ nagy filmes elismerései mind elkerülték, de ez nem változtat semmin, megszületett az alapkő, és minden más probléma csak erre épül. Az ötödik pecsét bemutat mindent, amit a Homo Sapiensről tudni érdemes. Vagy 5000 filmet láttam, de nincs ehhez mérhető. Tomóceusz Katatiki vagy Gyugyu? dilemmáját Sánta Ferenc írta meg, de aki felfestette, ábrázolta, felkiáltójellé tette, az Fábri Zoltán volt és Őze Lajos. De mindenki más is, sokan kellettek hozzá. Ehhez azért meg kellett látni valamit, túl az irodalmi alapanyagon. Az összes tisztességes és becstelen szereplő és azok bármilyen arányú keveréke, Latinovits is pályája egyik tornyát kapta ebben, Bencze Ferenc, Dégi István, Horváth Sándor, Márkus László, ha soha mást nem csináltak volna, csak ezt, már akkor nem éltek hiába. És Fábri nem csak ezt adta nekünk. A Pál utcai fiúk legerősebb feldolgozása is az övé, tudjuk, ez a másik legismertebb, legmarkánsabb példabeszéde az erkölcsnek, becsületnek, bátorságnak, és bár az amerikai gyerekszereplők nem voltak mind igazán jó választás, itt-ott megbotlik a színészi teljesítmény, emocionálisan egy gigacsapás a lélekre, ami minden magyar, gyerek és felnőtt aranyba foglalt öröksége. És ha csak ezt adta volna a rendező, de nem még ennél is többet! A Körhintát, a Hannibál tanár urat, az Édes Annát, a Húsz órát is tőle kaptuk, hogy csak párat írjunk ide tiszteletből a sokból. Ki tett, milyen király, szent vagy hadvezér többet ezért az országért? A szobor a Róna/Lumumba utcában áll, azaz ahol Fábri ül, ez az épület egy ikonikus helyszín, 1917-től 1927-ig Corvin Filmgyár, 1928-tól 1948-ig Hunnia Filmgyár, 1948-tól 2009-ig MAFILM, most meg a Nemzeti Filmintézet. Ide járulhatunk fejet hajtani.
