Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Na ezért jár itt a Magyar vendéglátás. Az ilyen alkalmazottat aki igy végzi a munkáját páros lábbal rúgnám ki! Fogalma sincs a vendéglátásról!

a csodarabbik sírjait hogy ellepik a zarándokok még a világ túlsó feléről is. Én, mint kívülálló, mindig olyan zavart tisztelettel gondoltam erre a hivatásra, meg hát olyan rendkívüli képzeteket kelt, hogy a bölcseket ki és hol tanítja és mire? ? Persze, hogy itt bent van egy tanzsinagóga is, azt sejthettem volna, hiszen a vendéglátóipari tanodákban is van tankonyha, az agrársuliknak is van tangazdasága, az orvosinak tanműtője, hát a rabbiknak mitől ne lenne tanzsinagógája? Aztán hogy én abba egyszer bejutok, na, azt se gondoltam volna, ha egyszer se rabbi, se zsidó, semmi se vagyok, csak egy gój. De most alkalom nyílt rá, hogy egy csoporttal betörhetem ide, hát, izgalmas volt, az biztos. A legtöbb fontos zsidó intézményben van már fémdetektor, bemenetelkor tüzetes táskavizit, de a rabbiképzőben miért van? Ide járnak idegen civilek? Jéé A zsinagóga a magasföldszinten van, az épület nagyrészét nem láttuk, de beülni a helyre rendkívül tartalmas volt, a közelmúltban volt két zsinagógatúrám, mindkettőben egy amúgy tiszteletre méltó idős néni beszélt jószándékúan, de néha össze-vissza mindenféle zagyvalékot, mivel már voltam tucatnyi ilyen helyen, hát van összehasonlítási alapom. De most emberünkre akadtunk, egy rendkívül intelligens, felkészült hölgy tartott előadást, szórakoztató is volt, gazdag is történelmileg, meg zsidókra vonatkozó érdekességeket is bővel tartalmazott. Láttál már zsidó faliórát? Tudod, hogy a héber ÁBC nem tartalmaz külön számokat? Hát akkor mi van az órán? A héber ÁBC első 12 betűje sorban. Na, szóval, sok-sok ilyennek (is) juthatsz a nyomára, ha elzarándokolsz ide. Nem lövök le minden poént, amúgy a látogatás mindent megér.

Az 1800-as évek végén épült nyári rezidenciaként, majd átépítették, amiben a hírneves építész, Alpár Ignác is tevékenyen részt vett. De hogy ki miként emlékszik erre a szép házra, az erősen korosztályi kérdés és érdeklődéstől függő. Az államosítások után ugyanis először a KISZ, illetve a Fiatal Művészek Klubja, a híres FMK otthonaként használták az elegáns villát. Nekem viszont ez a KOGART Ház, ahol Kovács Gábor magángyűjteményének kincseit, illetve más kiállításokat lehetett megtekinteni 2003 és 2013 között. Számomra Csernus Tibor 2006 elején itt bemutatott retrospektív kiállítása a legemlékezetesebb, pedig annak már 20 éve. Most viszont rejtélyes módon mindössze három betű jelzi a kerítésen és egyéb helyeken, hogy mi van az épületben: HAB. Három évvel ezelőtt nyitotta meg itt kapuit a Hungarian Art & Business (HAB), azzal a céllal, hogy helyet adjanak a magyar kortárs művészet bemutatásának, de akár a helyben történő alkotómunkának is. És nem szépelegnek, hanem már az intézmény nevében is jelzik, hogy ez bizony üzlet is, a művészet sem élhet pénz nélkül, az alkotások megvásárlóinak pedig ez nemcsak műélvezet, hanem befektetés is. És hát a háttér is maga a pénzvilág: Az Andrássy úton Mészáros Lőrinc állami hátszéllel született szuperbankja, az MBH alapította, illetve a bank Művészeti Alapítványa működteti ezt az új művészeti központot, miután 2021-ben mintegy ötmilliárd forintért került a luxusvilla Mészáros Lőrinc tulajdonába. Hogy ehhez a mai funkcióhoz igazodóan mennyire építették, alakították át az épületet, azt nem tudom megítélni, nem emlékszem a korábbi állapotára. Egy dolog viszont mindenkinek feltűnik, a belső tér mintegy középpontjába beépített méretes csigalépcső, amely a három bejárható szintet köti össze. A brutalista építészetet juttatja eszünkbe, de irizáló színezése és rafinált vonalvezetése mégis elfogadhatóvá teszi, sőt én hamar átmentem lelkesültbe, így fotóztam körbe körbe. Most hogy ott jártunk, éppen nem volt kiállítás a házban, üresen tátongott a hatalmas bemutatótér, de néhány nap múlva nyílik az új időszaki tárlat. És addig is láttunk néhány nagyon jó alkotást a falakon, miközben az itt működő cukrászda és bisztró kínálatát mentünk felmérni. De erről majd a megfelelő helyen külön számolok be.

Külön kellett kérni rá a Feta sajtot,de megkaptam. A pincérnő kedves volt és a hely is hangulatos. Én végülis elégedett voltam az étel minőségével,de sokat kellett rá várnom. Volt olyan a csapatunkban,aki inkább visszamondta a rendelést,mert nagyon sokat kellett várni hogy elkészítsék.

Még azok sem szenvednek hiányt, akik egy natúrborász reggeliző-kávézójában arra az eretnekségre vetemednének, hogy sört (is) kérnek: Primator Ipa-t és Bernard Celebration Lagert tartanak. A beltér hangulatos, otthonos, személyiséggel teli. Jómagam kóstoltam egy remek kávét, ittam egy pohár Bakatorange natúr bort, mely, mint a neve is sejteti, Bakatorból készült narancsbor. Izgalmasnak hangzott a jázminalapú, vadcseresznye-jegestea, nem is okozott csalódást, de az igazság az, hogy az ételek jelentették ottlétem fénypontjait. A hat lángos közül az Erdőkóstolóra szavaztam, melyre fehérboros öreg sajtos umami mártás, erdei gombák és fenyőmag került, túlzás nélkül életem lángosa volt. Sört ittam mellé. Kóstoltam egy almáspitét is, melynek alapanyagát, mint megtudtam Kurunczi Lajos kertjében termett fontos alma adta. A fajtanév nyilván nem a jelentőségre, hanem az almák súlyára utal. Ha a Napfény városába visz az út, biztos nem fogom kihagyni, hogy betérjek Hozzájuk.

A kenyér gyenge minőség, de ezen az áron nem is lehet mást várni. Rendkívül olcsó a kocsma részleg is, 570 Ft egy feles Dreher, 800 Ft egy korsó Zsomboi mangós sör. Összességében négy pont.

Ennek egyik sétáján vettünk részt a ma már világörökségi védettséget élvező sugárút utolsó szakaszán, a villanegyedből kijutva a Hősök terére. A Hősök tere szintúgy csak felsőfokú jelzőkkel illethető, hiszen ez Budapest legtágasabb, legnagyobb hatású tere, közepén a Millenniumi emlékművel. Merthogy maga a tér is az 1896-ban, a honfoglalás 1000 éves évfordulójára megrendezett millenniumi ünnepségekre készült. Micsoda lelkesedés, nemzeti önbizalom fűthette akkor a főváros vezetőit! Megtörtént az osztrák császársággal való kiegyezés, minek hatására megindult az ország békés fejlődése, Pest, Buda és Óbuda egyesülésével létrejött Budapest, az egységesült főváros. És akkor, ebben a bizakodó hangulatban elért az Andrássy út kiépítése a végére, és közeledett az 1000 éves évforduló. A nemzeti érzelmek által fűtött lelkesedés hatására megszületett a döntés, hogy egy millenniumi emlékművet, egy Nemzeti pantheont kell építeni, kibővítve az ott már addig is meglévő kis terecskét. Az a kép viszont, amely ma fogadja a Hősök terére látogatókat, a millenniumi ünnepségek idején mégsem volt látható. A teret és annak építményeit tervező Schickedanz Albert építész művei közül addigra csak a Műcsarnok készült el. A Szépművészeti Múzeumnak és a Millenniumi emlékműnek még az építése is csak az ünnepi esztendő után kezdődött el, és csak mintegy 10 évvel később adták át ezeket. Azóta csak kisebb változásokat hoztak itt a történelem fúvószelei, a tér látványa lényegében megőrződött olyannak, ahogyan azt Schickedanz elképzelte. A központi emlékmű és a két ívelt oszlopcsarnok szobrairól esetleg majd máskor írok, most csak azt említem meg, hogy a középen álló, 36 méter magas obeliszkről még mindig hiányzik Gábriel arkangyal két évvel ezelőtt restaurálásra leemelt szobra. De legalább kihelyezett táblákon korrektül tájékoztatják erről az ott bolyongó sok turistát, és a szobor hiteles másolata megtekinthető nem messze innen, a Városliget Látogatóközpontban.