Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

5 évvel ezelőtti értékelésemhez képest a beltérben semmi sem változott, főnökasszony mosolygósan fogadta a vendégeket, a törzsközönségben sem láttam semmi eltérést. Szinte minden asztal foglalt volt már pénteken este 6 óra előtt. Szerencsére a fal mellett vannak talponállós könyöklő asztalok is, mivel mi csak egy pohár koccintásra tértünk be, így ezt nem bántuk. A név kötelez, a borok továbbra is a Tokaj-Hegyaljai borvidékről érkeznek. Fordítás, Szamorodni, Aszú, Furmint, Muskotályos, Cuvée a sorozat. Az ajtón belépve egyből éreztük, hogy már sülnek a fasírtok, illetve a vendégek közül már többen harapták a lilahagymás zsíros kenyeret. Mi csak egy Furmint kisfröccsöt ittunk, valamint egy kerítésszaggató cseresznyepálinkát is megkockáztattunk, ami szerintem elég durva élmény volt. Továbbra is kedvezőek az árak, a bor decije csak 380 Ft volt. A 4,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem. Örvendjünk, hogy még akadnak ilyen helyek Budapesten. Régen sok volt, minden kerületben több is, már alig néhány maradt mutatóba. Ezek egyike a Tokaji Borozó.

Még ha kezdetben igencsak szerény volt is ez az induló kezdeményezés. A múzeumalapítást azért tartotta fontosnak, mert szerinte a hazaszeretetnek a múlt emlékeihez való kötődés is forrása. Ezt köszönte meg a hálás utókor, amikor 2004 májusában szobrot állítottak neki a bejáratnál, Pogány Gábor Benő, helyi szobrászművész alkotását. Évfordulós volt az esemény, mivel 70 évvel korábban, 1934-ben nyitotta meg kapuit a múzeum a nagyközönség számára. Igaz, ezen a helyen, a város főterét jelentő Kossuth téren csak 1952 óta működik, amit a korán elhunyt múzeumalapító már nem érhetett meg. Ő addigra már kilépett az életből, ahogyan szobra az épületből. A múzeumalapítót ábrázoló szobrot már többször megpróbáltam lefotózni, hogy itt bemutathassam, de valahogy sosem voltak igazán jók a fények. Sosem segítették, hogy megmutathassam egy visszafogottságában is jelentős személyiség jól sikerült ábrázolását. Most viszont, hogy már korán sötétedik, egy előadás után, nem sokkal a múzeum bezárása előtt kiléptem a kapun, ránéztem a szoborra, és úgy éreztem ez az ideális pillanat a fotózásra.

Át kellett tegyük a másik asztalra az edényeket, mert a pincér a pultossal beszélgetett és nem jött. 6-an voltunk az étteremben, de nem győzte :-) Baileys koktélok nem is hasonlítottak a képekre. Nem volt friss eper benne és a karamel is csoki volt. Wellnessben nagyon párás meleg volt. Semmi szellőzés. Recin kedvesek, segítőkészek!

A számlát még nem küldték el a szálllásvadásznak, igy még azt várom. 16 év alatt nagyon sokat romlott a hotel színvonala.

2250 Ft volt. Alapvetően jónak bizonyult, de lehetett volna könnyedebb is, az öt ponttól messze volt. Jobbnak éreztem azonban a négynél. Felfelé kerekített 4,5 pontot adok nekik.

Árára nem emlékszem pontosan, de nem volt sem extrém sok, sem extrém olcsó. 5 pont

U. I. közben megnéztem a fotókat, 1790 ft volt a kenyér, mely saccra 800 grammot nyomott.

Ezen kívül mivel a recepció az új épületben volt, a régi épületben lévő szobánkat szabályos labirintuson, több emeleti folyosón és több lift használatával tudtuk csak elérni. A recepció dolgozói közül akivel kapcsolatba kerültünk eléggé mogorva volt, és miközben velem foglalkozott 3-4 alkalommal minden szó nélkül otthagyott és elkezdett egyéb tevékenységekkel is foglalkozni. Mindezért a végén elfelejtett elnézést kérni. Az étteremben az italokat rendelni kellett melyet felszolgáló hozott ki,, de a sok körülöttünk sürgő - forgó dolgozó közül senki nem kérdezte meg, hogy akartunk e valami italt rendelni. A fentiek után csak nehezen tudtam a Hotelt ajánlani másoknak.