Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Mi tegnap délelőtt vállalkoztunk erre a kalandra, de hajnali 1 óráig még ki lehetett próbálni az erőt és a merészséget a középkori várak hangulatát idéző torony többszáz éves falépcsőit megmászva. A 300 éve épített, majd jó 100 évvel ezelőtt bástyaszerű kiképzéssel átalakított toronyból csodálatos körpanoráma nyílik a cívisvárosra és környékére. A Református Kistemplom tornyában nem csupán a harang és a toronyóra kapott helyet, hanem a város védelme érdekében egy tűzfigyelő helyiség is, mely mára a Csonkatemplom különleges látványosságává vált korhű berendezésével. A lépcsőmászás közben pedig ezek a látnivalók jelentették egyúttal a pihenőhelyeket is. Természetesen mielőtt elindultunk a magasba, lenn megnéztük az impozáns templomhajót, és ehhez ott is kaptunk szakszerű tájékoztatást, majd amikor visszajöttünk a toronyból, a vastag falak lenti hűvösében pihegtük ki magunkat. Ez a templom 1719-től épült, és 1726-ban került fel a rézgomb a torony tetejére, az idén ünneplik hát a 300 éves évfordulót. Tornyát eredetileg hagymaszerű sisak fedte, 1907-ben azonban egy óriási szélvész ezt megrongálta. Megjavították, de az alföldi szelek nemsokára teljesen lerombolták. Az építészek pedig, belenyugodván az isteni akaratba, kupola nélküli, bástyaszerű kialakítást adtak a toronynak, ezért lett a helyi elnevezése Csonkatemplom. Mi pedig erre a bástyára léphettünk ki lelkesen, hogy feljutottunk.

A sütemény után fagylaltot is kóstoltunk, különleges és finom ízekből lehet válogatni. A kiszolgáló hölgyek kedvesek, udvariasak voltak. Nem ceglédiként csak azért találtuk meg, mert az interneten rákerestünk a ceglédi cukrászdákra, kicsit távolabb van a belvárostól, egy emeletes ház aljában van. Érdemes volt rátalálni, máskor is jövünk, ha erre járunk.

A betoppanásomat olyan terelési bemutató kísérte, mint ahogy a Border Collie-k szokták Írországban terelni a nyájat, ahogy vallottam, hogy egyedül vagyok, hát addig terelt a nő szelíd tiltakozásom ellenére, amíg a sarokban, a kirakat előtt kötöttem ki. De vietnaméknál ezt így szokták máshol is. Egyébként kedves volt, szívélyes, aranyos. Egy vietnamiban nyilván levest vadászik az ember, de miért ennék mindig pho-t, ha van wonton is, igaz, hogy ez a legolcsóbb leves, de attól még lehet jó. Különben is, az inkább kínai. Na, de meglett, hozták, az ilyen helyek stílusában egyszerre a másik fogással, mert ugyan sushit is kértem, az sem vietnami, de az a főprofil. De ez legalább nem hűl el, amíg a levest eszem. A wonton nem volt jó, semmi sűrű húslé a kis húsos batyuknak, hanem zöldségek beleszórva, és ismerjük be, félig nyersen is maradtak. Hát fogjuk rá, hogy friss, ropogós, de attól még nem jó. Megettem és bosszankodtam, hogy kértem volna inkább egy tömény húslevest, aztán nekiálltam a nagyon pofás, szépen tálalt sushinak, az sem volt valami nagy szám, hát, a fenébe is pedig jó is lehetett volna. Mártogattam, nyomtam hozzá a jó kis csípős zöld tormát, szóval, azért megebédeltem, még ha nem volt egy kiugró élmény, akkor is. Számszakilag: leves 1990, sushi 3190 forint.

A velős pirítóson a krém savanykás, nem megnyerő, a pacal szafjtja nem dezintegrálódott hagymával van teli, nem homogén. Nézzük a jót: a velős pirítós többi eleme rendben van, tálalása megnyerő. A pacalban egész sertésagyvelő van, több is, nem kenődött szét. A kenyér csúcsminőségű. A somlói úgy jó ahogy van. Ez, bár az összélmény messze elmarad attól, amit vártam, négy pontra jön ki.

Mi Staroprament sört ittunk a párommal, székely jóbarátunk fröccsözött. Ettünk egy burgert is, korrekt volt, katarzismentes. Négy pont a hely.