Igaz, szépen kettesével vonultak be, és ha jól láttuk, az emeletre mentek, talán a Csokoládé Múzeumot megnézni. De ez a jelenet is az átjáróházi karaktert erősítette számunkra. Nem is ültünk le kávézni, sütizni, viszont belevetettük magunkat a szaloncukor-kínálatba, amely rögtön a bejáratnál, a földszinti sarokban fogadja a vevőket. Jó is ez így, mert aki nem akar mást, csak a karácsonyi kötelezőt megvásárolni, annak nem kell végigcaplatnia a helyiségen, de az is belebotlik, aki másért jött. Az alapáras szaloncukrokból 27 félét számoltunk meg, a klasszikus marcipánostól a kissé bizarr ötletnek tűnő Erős Pistás ízesítésűig, ezekből 1590 forintba kerül 10 deka. Volt még három a drágábbik változatból 1950-ért. Összesen tehát 30 különböző ízesítésből lehet választani, akár egy-egy darabot véve mindegyikből. Olcsónak semmiképpen nem mondható, és hogy mennyire érte meg az árát, azt még nem tudjuk, mert nem kóstoltuk. Majd karácsonykor. Egyelőre a jókora választékot és a választhatóságot értékelem jóra. Az viszont mindenképpen feltűnő, hogy Szamoséknál is kisebbek lettek a szaloncukrok, így jóval több csomagolást vásárol meg a vevő ugyanannyi termékkel.
