ZigZag adatlapja

Csatlakozni tudok az előttem már értékelőkhöz, egy igazán kellemes, kifejezetten jó hangulatú, elegáns, de mégis emberközeli bisztró ez. A személyzet - 2 hölgy a pultban - mosolygós, kedves, szimpatikus. A mosdó is tiszta, kulturált. A kávé hagyományos olasz Manuel, az eszpresszó 863 Ft volt, beleértve a kötelező szervizdíjat. A 15%-os szervizdíj túlzó, ennyi kritikai észrevételem van. A reggeli étlapon tojásételek, burrito, muffin, többféle bagel, szendvicsek szerepelnek, de van tejberizs, házi granola és baszk sajttorta is.

A bejárat előtt van további két asztalka, terasznak túlzás mondani, de tulajdonképpen erről van szó a járdára települve. Úgy hirdetik magukat, s ez meg is felel a valóságnak, hogy vékony tésztás pizzaszeletet készítenek. A legolcsóbb Margharita 690 Ft, kérésre tesznek rá ingyen bazsalikom levelet és parmezánt. Hogy éppen milyen feltétes pizzájuk van, az leginkább a szerencsén múlik, de Margharita szinte mindig szokott lenni. A kiszolgálás nagyon barátságos volt.

Most már a csabai bázis mellett van éttermük Debrecenben, továbbá Budapesten is immár 3 éttermük. Tradicionális olasz ételeket és italokat kínálnak, központban a pizzával, de van más is a pizzán túl. Nekünk nagyon jó élmény volt itt lenni, és eldöntöttük, hogy szeretnénk majd ide is visszatérni, illetve a többi éttermüket is fel szeretnénk keresni (Zuglóban, illetve szintén a III. kerületben a Szépvölgyi úton). Az italok közül kóstoltunk grappát (1399 Ft/4 cl), limoncello koktélt (2699 Ft), természetesen a sör is olasz volt, Birra Moretti (1799 Ft/5 dl). A Zuppa di Roma sütemény is kitűnő volt (1899 Ft), csokis-narancsos ízvilággal. Több mint 20 féle pizza közül lehet választani, amelyek nápolyi kemencében sülnek. A legolcsóbb Marinara 2899 Ft, míg a legdrágábbak 4000 Ft körül árazódnak. Kérésre lehet feltéteket cserélni, illetve pluszban kérni rá. A házi tészták is finomak, tényleg, mintha Olaszországban járnánk!

Ezért vettem örömmel, amikor észrevettem, hogy a Ráday utcában is nyitott egy nepáli étterem, amelyben tradicionális nepáli ételeket készítenek. Ráadásul még ebédmenüt is kínálnak, ezt ki kell próbálni, gondoltam. A pincér hölggyel elég erős meg nem értési problémáink voltak, de ez csak utólag derült ki. Azt hittem, hogy rendeltem egy Thukpa levest és főételként húsos momot, de aztán kiderült, hogy nagyot tévedtem. A menü ugyanis nem 2 fogás volt, hanem csak egy. Esetemben csak egy leves, amiben volt momo, azaz pár húsos táska is. Én hülye, meg a leves után egy csomót vártam, de nem szólt senki semmit. Amúgy a levesre is nagyon sokat kellett várni, ami egy menüs leves esetében felettébb szokatlan. Még furább volt, hogy a várakozás idejére kaptam egy kis kosárka popcornt. Teljesen szürreális epizód volt. Szóval vártam egy csomót, éhes maradtam és fizettem 3600 Ft-ot mindezért. Nem menü, hanem egy akármilyen leves az á la carte étlapról sem került ennyibe a Ráday utca legtöbb éttermében. Amúgy az étterem beltere, berendezése igazán szép, stílusos, nekem nagyon tetszett. A leves és benne a momo finom volt. Nehéz pontozni, adok erre 3 pontot.

Nagyjából úgy tudnám összefogni, hogy az itteni konyha teljesítménye nem üti meg a program általam elvárt színvonalát, és az eddigi évek során kipróbált éttermek szintjét nem érte el. A meghirdetett 3 fogás 6900 Ft-ba került. Az előétel 3 kencét tartalmazott pitával. A pita igen gyenge minőségű, olcsó bolti, ráadásul nem friss pita volt, szerintem szégyen ilyet a vendégeknek kiadni. Következő óriási probléma az volt, hogy az egyik kence romlott, erjedt volt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy talán a szállóvendégek svédasztalos reggelijének a maradéka lehetett, amit utána beszedtek, de nem megfelelő hőmérsékleten tárolták, s több óra múlva, de inkább nap(ok) múlva nekünk kitálalták. A probléma jelzését követően felajánlották, hogy akkor készítenek frissen egy másik új kencét. A főétel quesadilla hatalmas adag, de unalmas, sem a tészta, sem a töltelék nem volt jól készült és finom sem, a hasábburgonya bolti mirelit termék volt. Ez nagyjából egy metró aluljáró büfé szintje, abból sem a minőségi. A desszert mangós panna cotta alsó része szintén állott volt, a mangós felső rész rendben lévő. Ha az ételeket nem tekintjük - dehát nem lehet nem tekinteni! - a beltér kellemes, barátságos, tetszetős stílusú. A magasított bárszékek azonban kényelmetlenek. A pincér hölgy teljesen amatőrnek tűnt, nem ismerte a fogásokat, kb. nem tudott semmit, igyekezett ugyan, de nem igazán ment neki. Összességében itallal, szervizdíjjal fejenként 10ezer Ft felett fizettünk, hát, ez nagyon nem érte meg. Soha többet!

Ha jól tudom, a tulajdonos egyébként már az előző név idején is a Vakvarjú-s társaság volt. Szóval megnyitottak 2025. február végén, és márciusban már indultak az Étteremhét eseménnyel. Mindezt azért írtam le ilyen részletes felvezetésként, mert vélhetően ez okozta azt, hogy az étterem stábja egyszerűen túlvállalta magát. Végig telt házzal mentek, nagyobb asztaltársaságokkal is, és nemcsak az Étteremhét menüvel, hanem normál étlappal is. Mindez azt eredményezte, hogy a konyha nem bírta a terhelést, nagyon sokat kellett várni az ételekre, és több vendég is panaszkodott balhézott. Ez azért rontotta a közhangulatot, kellemetlen volt. Velem egyébként végig kedvesek, udvariasak voltak a pincérek, de az egész csapat olyan volt, mint az űzött vadak. Az ételek nekem nagyon tetszettek, minden finom volt, jó állagú, jó fűszerezésű, én ebben hibát nem találtam, külön kiemelném a főétel bárányt a házi burgonyakrokettel. Tetszett az előétel is jóféle kovászos kenyérrel. A hosszú várakozás miatt a desszertet (meggyes guba) elvitelre kértem. A várakozás alatt legalább lehetett rajzolgatni a papírterítőre, de azért ez nekem is sok volt egy kicsit. Ez a szombat nem volt az ő napjuk, valószínűleg azóta már rendezték a soraikat. Nekem tetszik az új berendezés is, nagyon színes, életteli, vibráló.

Ezen a helyen korábban próbálkozott már pár másik étterem is, talán a Tasty-nek nagyobb és tartósabb szerencséje lesz itt, mint az elődeiknek. Kerek nápolyi pizzát sütnek, a beltér egyszerű, praktikus, de kényelmesen van helye mindennek, illetve van teraszuk is, de nekem az túlságosan napsütötte és tűzforró volt, szóval maradt a belső vendégtér. Nyitott konyhával üzemelnek, a pult mögött jól látszik a pizzasütő kemence, előtte a pulton pizzadobozok tornyosulnak. Az étlapon a pizzákon kívül akadt még 2 leves, 2 előétel, 7 féle burger, pár olasz desszert (tiramisu, panna cotta). Ennek ellenére a fő csapásirány továbbra is a pizza maradt, ha jól számoltam, 25 féle szerepel az étlapon, ebből 7 ún. gourmet pizza, talán a minőségibb alapanyagok miatt pl. pesto, szarvasgomba. Az én választásom a Classico névre hallgató pizza lett (3690 Ft), amelyre a paradicsomszósz alapra Fior di Latte (mozzarella), olasz főtt sonka, gomba és kukorica került. Mivel több telefonos és futáros rendelés is befutott, elég sokat kellett várni a pizzára, bár az étteremben személyesen ott lévő vendég alig volt. A pizzámmal alapvetően két probléma volt, amelyek számomra elég fontosak és illúzió rombolóak. Egyrészt csúnyán megégett a széle és az alja is, konkrétan szénfeketére, másrészt a feltétek a közepére összpontosultak, ahol a tészta hajszálvékony volt, a szélen pedig több centi vastagságban konkrétan semmi sem volt, még paradicsomszósz sem. A személyzet a kritikai észrevételemet nem igazán vette, szerinte ilyen a nápolyi pizza. . . A műanyag palackos Toma narancs juice 940 Ft-ba került. A pizzát simán kifizettették, nincs itt ugye semmi látnivaló. Sajnálom, ez nekem nagyon nem jött be. Nem ajánlom, de másnak még tetszhet, itt is.

A rövid étlapon tipikus ázsiai street food fogások, ami Budapesten trendy, egyre népszerűbb. Jodi talán az egyik tulajdonos lány neve, aki Saigonból érkezett, de ez csak tipp. Az étlapon Pho és más levesek, Banh Mi vietnami szendvicsek, tejes és teás bubble tea variációk, néhány előétel. Nyári tekercset (2 db/adag) és sertéshússal töltött sült gyozát kértem. Némi várakozás után megérkezett az étel, a gyoza (6 db/adag) ránézésre mirelit bolti félkész termékből csak ki lett sütve, a nyári tekercs eredetét nem tudtam beazonosítani, hogy mennyire készülhetett frissen, de inkább nem, mint igen. A tekercs rizstésztája állott, tapadós, nem volt semmi rugalmassága, így elharapni, elvágni, megrágni is nehéznek bizonyult. A töltelék rák vagy mirelitből lett felengedve, vagy többször visszafagyasztva a kiolvasztás után, minden esetre szinte ehetetlenül rossz volt, mellékízes. A tekercs mellé adott mogyoró szósz sem volt az igazi, valami felhigított lének tűnt, nem ilyen szokott ez sem lenni. Pozitívum, hogy a kritikámat meghallgatták, komolyan vették, és nem is engedték, hogy kifizessem az ételt. Egyből felajánlották, hogy készítenek bármi mást, természetesen ingyen azt is, de már nem volt időm tovább maradni. Minden esetre remélem, sikerül a konyhai teljesítményen javítaniuk, mert tényleg szimpatikus volt a kis csapat. Sokáig vártam az értékeléssel, mert úgy terveztem, hogy teszek még egy próbát egy komplexebb kép érdekében, vajon volt-e azóta pozitív változás, de sajnos ez nem fért bele eddig az időmbe. Ha változás lesz, majd úgyis beszámolok.