ZigZag adatlapja

Tágas belső tér, levegős, hatalmas belmagasság, századfordulós nagypolgári kávéházi hangulat. Ugyanakkor minden berendezés és dekoráció vadonatúj, aranyszínben csillognak a fémszerkezetek, a 2 oldalon végigfutó boltíves magas ablakoknak köszönhetően árad be a fény. Nagy az alapterület, nem is tudtam belátni az egészet. A Nádor utca felőli oldalon van egy nyitott látványpult régi mérleggel, itt a reggelihez válogatható ételek vannak: krémek, majonézes saláták, kolbász, felvágott, ezeket dekára mérve árusítják. Ezen kívül villásreggelit, tojásételeket is válogathatunk a reggeli étlapról 7. 30-tól kb. 11-ig. Ebédidőben a 2 fogásos menü tűnik nyerő választásnak 1290 Ft-ért. Klasszikus, magyaros, ismertebb fogások közül válogatnak, ezekből találhatunk többségében a normál étlapon is, persze nem ebben az érfekvésben. Hortobágyi palacsinta, újházy gyöngytyúkleves, túrógombóc példaképpen, de modern, trendi fogások is akadnak, az "újragondolás" itt is hívószó, pl. harcsa zöldborsó főzelékkel és kolbászmorzsával, lassan sült bárány árpagyönggyel, kacsamáj paté. A főételek többsége 3000 Ft körüli. Az árakban elég nagy a szórás, de ebben a belvárosi közegben az olcsóbbak közé tartoznak. Egy eszpresszó kávé 350 Ft-ba kerül, a külön kiskancsóban szervírozott tej és pohár víz mellett még keksz is jár hozzá és csinos tálalás. A kiszolgálás udvarias, de vontatott, lassúnak is mondhatom. A külcsín ellenére nem egy sznob hely, az alkalmazottak nem távolságtartóak, nincsenek befeszülve. A tulajdonosi körhöz köthető az évek óta sikeres Menza Étterem a Liszt Ferenc téren, ahol a mai napig sorban állnak a vendégek a beengedésre és szabad asztalra várva.

Tavaly jártam már erre, akkor is megálltam, de nem voltak nyitva. Közvetlenül az épület előtt lehet parkolni. Süteményekből egész jó a választékuk, a fősodrat mellett van 1-2 érdekesség, nem annyira szokványos süti és torta is (pl. pálinkában érlelt aszalt szilvás fehércsokis). Az új országtorta, a balatoni mogyorós is van náluk, ez a legdrágább sütiszelet 700 Ft-ért. Tartanak paleo- és lisztmentes sütit is, ezek szintén a drágábbak közé tartoznak (500-600 Ft között). A klasszikus sütik ára baráti, 3-400 Ft között. A málnás túrótorta hozta a szintet, friss volt és könnyű. A kiszolgálás semleges. Bent is vannak asztalok, de kicsit szűkös a hely, a terasz viszont kellemes, árnyékos.

Nem ők tehetnek róla, de éppen elég nehéz a megközelítésük mert éppen előttük a járdán csatornáznak. Alig lehet bejutni az ajtón. Ami nagyon tetszett, hogy van egy plafonra függesztett fonott hintaszékük, de nem vagyok benne biztos, hogy egy felnőttet is elbírna-e, minden esetre aki gyerekkel jön, az ezzel a székkel biztosan le tudja kötni egy időre a gyerkőcöt. A kávé finom volt, egy eszpresszó 380 Ft. "100% újhullámos new wave Arabica kávé" - az ilyen feliratoktól már egy kissé rosszul vagyok, dehát ez most a trend kávézó fronton. Egész nap kínálnak franciás reggeliket, salátákat, szendvicseket. Csinosak a porcelánok, igényes a tálalás.

Reggel korán nyitnak, alkalmazkodva a munkába indulók igényeihez. Munka után szintén nyitva tartanak, azonban ekkorra a készlet már igencsak le volt fosztva. 3 szendvics árválkodott a pultban, a töltelékük nem volt számomra vonzó, és 990 Ft-ba kerültek, valamint pár péksütemény a tartókosárban. Nehéz volt választani, és nem a bőség miatt, hanem éppen ellenkezőleg. Egy átlagos muffin 490 és 590 Ft-ért szerintem egyáltalán nem reális ár. Melegételben tészták vannak, de azokra kellett volna várni 10-15 percet, azt mondták. Hogy valamit mégiscsak egyek - amúgy nagyon is éhes voltam, mert aznap az ebédidőt is munkával töltöttem - egy cheddar sajtos csavart rudat kértem, ami 390 Ft-ba került (szervizdíjjal együtt! ). Minőségre semmivel nem volt jobb, mint amit a metró aluljáróban a Princessnél kapni, ami valljuk be, közel sem a pékáruk csúcsa, és ráadásul érezni lehetett rajta, hogy reggeli sütés, az frissességét már elvesztette. Mondjuk ez is tanulságos, mert egy minőségi pékáru nemhogy délután, de még másnap is bőven tartja magát. Érthetetlen, hogy miért számolnak fel kötelező 11% szervizdíjat, miközben a pultnál kell rendelni és fizetni és az ételemet is magam vittem az asztalhoz. Azaz "szerviz" mint olyan, nem is történt. A marketingre és az imidzsre sokat költenek, de szerintem érdemes lenne a kiszolgálásra és leginkább az ételekre - minőségre és választékra - is többet, mert így könnyen visszájára fordulhat a reklám. Sok embert elérnek és bevonzanak, de mások is csalódni fognak, ha ezt tapasztalják, nemcsak én. Jószándékom jeléül "ajánlott"-ra tettem őket.

Van pár egyszerűbb büfés jellegű étel, de mi már túlvoltunk az evésen, így csak kávét, illetve a gyerekeknek üdítőt vettünk. Jégkrémet is tartanak. A kávé átlagos, az italkínálat szerény és kommersz. A Hydrához tartozik egy kis játszótér, 3 trambulinnal, hintával, mászókával. A füvön meg lehet szabadon rohangálni. Mellette található a jachtkikötő és "hajóparkoló". Ezen a részen sekély a Duna, többen is fürödtek a folyóban, ami számomra elég merész vállalkozásnak tűnik.

Olyan darabokat is láthattunk, amelyet kifejezetten valamelyik uralkodói család részére készítettek a porcelángyárban. A múzeum dolgozói nagyon kedvesek voltak velünk, pedig elég macerás volt a bejutásunk, mert a 3 gyerekből 1-et egyáltalán nem érdekelt a kiállítás, a másik meg akkor jött rá, hogy mégis meg akarja nézni, amikor mi már végeztünk.

Ahhoz képest, hogy nagyobb társasággal érkeztünk, előre foglaltunk, a többség ételt is evett, és az egész társaságra igaz volt, hogy nem egy ásványvizet szopogattak órákon át, ez a személyzet odafigyelésében egyáltalán nem nyilvánult meg. Nem igazán foglalkoztak velünk, unottan, vontatottan szolgáltak ki bennünket, ha valakinek elfogyott az itala, nekünk kellett őket keresgélni, voltak italok, amelyeket összekevertek, eltévesztettek. Szűk volt a helyünk, alig fértünk el, egymást felállítva lehetett közlekedni, pl. kimenni a mosdóba. Az étlap unalmas, kreativitást nélkülöző, inkább a külföldi turistákra szabott. Mindkét desszertet, a túrógombócot és a somlóit is irtó gyengén adták elő. A hamburgerek túlárazottak, a hortobágyi palacsinta tölteléke mintha konyhai maradékból készült volna. Az italok kommerszek, de egyúttal túlárazottak. A szirupos limonádék majd ezer Ft-ba kerültek, és tele voltak pakolva jéggel. Igaza van az egyik barátomnak, aki megállapította, hogy a limonádé az egyik legnagyobb vendéglátós átverés és lehúzás. Az Incognitoba nem tervezzük a visszatérést, még inkognitóban sem.

Nyáron főszezonban voltunk itt, úgy tapasztaltuk, inkább a nyugdíjasok, idősebb párok vették igénybe, a családok inkább a Balaton környékét preferálják ekkortájt. Rajtunk kívül csak egy család volt itt gyerekekkel. A berendezés kissé avítt, retróba hajló. Összességében kb. 2 csillagos szálloda vagy panzió szintjét üti meg. A személyzet nagyon kedves, segítőkész. A konyha bőséges, az étkezés (teljes ellátás) bőséges, de menzába hajló színvonalú. A gyerekek minden esetre kedvelték ezeket a jól ismert, nem bonyolult fogásokat, amelyeket bármelyik háziasszony elkészít otthon. A hotelt hatalmas zöld - parkos, fás - terület veszi körbe, nagyon tiszta és friss a levegő. A nyári hőségben szinte vágyik ide az ember. Két tó tartozik a szállodához, az egyik csónakázó, a másik régebben fürdésre szolgált, meg is van a régi, elnyűtt lépcsőlejáró, de elvileg nem lehet benne fürdeni. Ezt a szabályt sok vendég - a visszajárók - nem tartja be. A hotelből több túrát is szerveztek a környékbe, pl. a bujáki várromhoz.