ZigZag adatlapja

Tekintettel a szép napsütéses időre, a teraszon foglaltunk helyet. Érdekes, hogy Nyíregyházán szinte minden terasz nagyon hasonlóan néz ki, nem tudom, ennek mi lehet az oka, mindenesetre a berendezéseket ugyanonnan vehetik. A felszolgálók jobban el voltak foglalva a haverjaikkal, mint a vendégekkel, ami nem túl szimpatikus dolog, de túl sok időt nem töltöttünk el, csak 2 üdítőt ittunk meg, aztán továbbindultunk. A többi helyhez képest drágább, budapesti árszínvonallal találkoztunk. Ár-érték arány nem reális. Melegételt nem tartanak. Ilyen-olyan ital- és koktélakciók vannak, akciósan kerülnek az árak annyiba, mint más hasonló helyeken a városban.

Hasonlóan számos helyi étteremhez, hétfőtől szombatig a Csekő is kínál kedvezményes árú napi ebédmenüt, amely levest, főételt és savanyúságot foglal magában 2 számjegyű összegért. Ottjártunkkor bacon-ös sajtkrémleves, pulykacomb pékné módra, krumplival, céklasalátával volt a menü. Összességében barátságos hely, főleg a környékbeliek keresik fel, rendszeresen visszajáró vendégekként. Kinti teraszuk is van.

A falak berendezése, színei távoli tájakat, egzotikus vidékeket, dzsungeleket idéznek. A színes prospektusban földrészenként, országonként mutatják be a kavéfajtákat, részletes leírással és rengeteg színes fotóval. Mivel a magam részéről nem vagyok igazi kávérajongó, egy madagaszkári karamellát választottam inkább, amelynek leírása nagyon csábítónak tűnt, s valóban nem is csalódtam. Izgalmas, testes, közepesen édes ízhatással, a tetején vékony habbal. Mindez 530 Ft-ért, nyíregyházi viszonylatban nem egy olcsó hely, de ha valaki minőségi kávét szeretne, érdemes ide látogatni.

Minden szoba egyedi hangulatú és színvilágú, ízléses, romantikus szobák, ami minden szerelmespár ideális pihenőhelye lehet. A panzió belső udvarán ingyenesen és biztonságosan lehet parkolni. A reggeli svédasztalos, rántotta, sült kolbász, bundás kenyér, 3-4 féle felvágott, 3 féle sajt, joghurt, lekvár, méz, gyümölcsök zöldségfélék, pékáruk, rétes és müzli is szerepelt a kínálatban. Az italok között még kakaót is lehetett kérni. A személyzet kedves, fiatal(os). Bár panzió kategóriájú, egy 3 csillagos szállodának is megfelel a színvonala.

A szobák a földszinten és az első emeleten találhatóak, lift nincs. A mi szobáink az első emeleten voltak, a szálloda mögötti utcára nyíltak, oldalról remek kilátással a katolikus székesegyházra. . . ahol minden reggel 6-kor harangoztak, így az ébresztésre nem volt gondunk. Az ablakok nincsenek hang/hőszigetelve, sőt be sem lehetett őket teljesen zárni. Hasonlóképpen a bejárati ajtó is felújításra szorul, a keretből annyira ki volt kopva, hogy kilincsre nem is lehetett becsukni, csak kulcsra zárva nem nyílt ki az ajtó. A szoba tágas, napfényes, a fürdőszoba méretére sem lehet panasz, azonban a fürdőkád nagyon rossz állapotban volt, lepattogzott a festék és a szaniterek is vízkövesek, elszürkültek. Az előszobai szekrényekben sok hely akad pakolásra, ám csupán 4 db fogas van 2 főre. 2 szobát foglaltunk azonos áron, azonban a 2 szoba mérete és felszereltsége között elég nagy eltérés volt. Az egyik szoba ugyanis sokkal nagyobb volt, plusz előszobával rendelkezett, a fürdő kétszer akkora volt, mint a másikban és itt bidé is volt. A reggelit a földszinten lévő, díszes fogadóteremben szolgálják fel, az egyik falat hatalmas festmény díszíti Krúdy Gyulával. A reggeli gyengébb kontinentális volt. Minden nap szinte teljesen ugyanaz volt a menü, ami 3 nap után már meglehetősen unalmassá vált. Tojásrántotta (langyosan), sült bacon (hidegen és túlszárítva), virsli és egyik napon sült debreceni (gyenge minőségű kolbászból). Első nap a narancslé mellett még nagyon finom grapefruit juice is volt, sajnos ez a további reggeleken már eltűnt. Rioba filteres gyümölcsteák voltak, szeretem ezeket, a mangós és a vörös áfonyás is finom. A hidegpulton Danone néhány citromos joghurt (mindhárom napon csak ez a fajta), kommersz felvágottak, 2 féle olcsó sajt voltak, 1 féle előrecsomagolt baracklekvár és minivaj, 1 féle májkrém, csak az 1. napon mogyorókrém. Minden nap jól laktunk, nem maradtunk éhesek, de 3 csillagos szállodában másutt ettünk már ennél lényegesen színvonalasabb reggelit is. A szálloda kihasználtsága elég szerénynek tűnt ottjártunkkor, ám az emeleti báltermet és a földszinti konferenciatermet rendszeresen kiadják különböző rendezvényekre. A szálló mellett található a John Bull Irish Pub, ahová a szállodai lobbiból közvetlenül is van átjáró. Összességében az épület nagyon szép, kívülről a homlokzata fel van újítva, a belső terek is tágasak, igazán hangulatosak, azonban a szobákat fel kellene újítani és javítani a minőséget.

Az étlapon mindenféle klasszikus mexikói étel szerepel, ezek közül én egy csirkés burritót választottam (Fajita Pollo Burrito - 1850 Ft). A többiek Quesadillas mellett döntöttek, húsos és vega verzióban. Az én választásom nem sikerült a legjobban, bár az étel mennyiségre bőséges volt, még túlságosan sok is a számomra, azonban a káposzta saláta egyáltalán nem volt finom, a burrito tésztája nehéz és száraz volt, és túlságosan vastag is. Az egész étteremre egy pincér fiú jutott, aki egyúttal a pultosi feladatokat is ellátta, emiatt nem mindig vette észre, ha valamelyik vendég szeretett volna még valamit kérni. Az italok kihozatalára sokat kellett várni. Az étterem hétköznap este jó félházzal üzemelt. Összességében vegyes érzésekkel távoztam a magam részéről, bár a többieknek tetszett (persze, mert a Quesadillas finom volt).

Általában nem szoktunk enni, inkább az italozásra fókuszálunk, hosszas baráti beszélgetések kísérőjeként. A standard italok kaphatóak itt is, átlagos árakon. Sörökből csapoltan Arany Fácánt, Heinekent, búzasört ittunk, rövidekből Jaegert, Unicumot. A rövidekhez rendesen lejegelték a poharakat, ahogy kell. A berendezés alapvetően nem változott, a képeken sok-sok régi fekete-fehér fotó. Legutóbbi látogatásunk óta kifestették, a falak most sárga-türkizzöld színűek lettek, jót tett a helynek a felújítás. Az egyetlen nagyon negatívum számomra a mosdó, ami évekkel ezelőtt is szánalmas volt, s most sem lett jobb sajnos. Pici, kényelmetlen, koszos, igénytelen és lepusztult, remélem, ezt is megcsinálják egyszer végre. A stáb eléggé változik, legutóbbi látogatásunkkor nem láttunk ismerős arcokat a felszolgálók között. Vadászni kellett őket többször is, érkezésünk után hosszú perceket vártunk, mire felbukkant valaki az asztalunknál felvenni a rendelést, pedig amikor bementünk, a pultnál álltak, és köszöntünk egymásnak. Az egyik felszolgáló hölgyről először nem is tudtuk eldönteni, hogy ő most akkor itt dolgozik-e vagy ő is vendég? (ruházatában nem utalt semmi az előbbire). Hasonlóképpen, a fizetésnél is mi mentünk oda a pulthoz, hogy most már tényleg mennénk, nem szeretnénk tovább várni. Sértődés, konfliktus nem volt, lazán mentek a dolgok. Árak átlagosak, nem lehúzós hely.

A repertoárban a történelmi magyar borvidékek pincészeteiből borok, valamint kézműves sörfőzdékben készített sörök szerepelnek, itt is többségében hazai söröket láttam. A borok közül Benedek Pince 2013-as évjáratú Pinot Noir-jából vásároltunk egy palackkal. Mindenképpen ezt a borfajtát szerettük volna választani, ottjártunkkor 3 pincészetből volt ilyen boruk. A sörök közül a domonyi Big Foot Sörfőzde által előállított 2 fajtát, a 2222-eset és az Al Caponét választottuk. Kiszolgálás barátságos, és az árak is alacsonyabbak, mint a hasonló profilú budapesti helyeken.