Nos, ez a Soponya is valami olyan, mint a sok-sok másik kastély, azaz osztozik a sorsukban, ez is egy hatalmas intézmény volt korábban, gyermekváros, zsibongó sokadalommal, most meg az enyészet parkja Az ember (nem tagadom) hozzászokik azokhoz a feliratokhoz, amik kilószámra ellepik a környéket, kerítést, kaput, hogy bekamerázott terület, belépni tilos, hatósági eljárást von maga után, kutyával őrzött terület, ezekre nyilván fittyet hánysz, látva a rozsdás, begazosodott kaput, utakat, tudod, hogy ez csak egy kamu meg hát a neten hemzsegnek az urbex csoportok, romvadászok, kastélyvadászok, rengeteg van, és látod, hogy mások bejárnak ide minden nehézség nélkül, akkor te is be fogsz. Nejem rutinosan rögtön fel is fedezte az egyik rést a kerítésen, és már törtünk is utat a bozótban. Hatalmas terület. Annyira kutyával őrzött, hogy a kastélyudvaron egy fiatal őzikét riasztottunk fel egy facsoportból, aki egy darabig ijedtem vagy méltatlankodva nézett, aztán sértve kisétált az egyik rozsdás kapun. Nos, hát bejártuk a területet, amit érdemes volt, pazar építmény ez, meg hát romantikus bujkálás ez a régiek nyomain, áll még, romlik az óriás ház, nem dőlt el sorsa, várja, hogy mi lesz vele aztán később kint a parkban megtudtam egy helyitől, hogy évekkel ezelőtt megszüntették az őrzését, hát azóta ilyen. Hazajöttünk, élményekkel tele, aztán másnap reggel bevillant, hogy hát persze! Voltam én itt, nem is egyszer! A 70-es években az volt a dolgom sokszor, hogy a rendőrség által Budapesten begyűjtött, vidékről szökött csavargó gyerekeket, akikből rengeteg volt, visszaszállítsam a helyükre. Gonosz egy cselekedet volt, mert a legtöbbször azért szöktek el, mert utáltak itt lenni, mi meg hatóságilag csak azért is visszazsuppoltuk őket oda, ahol utáltak lenni. (Bocs srácok, csak a munkámat végeztem, mint a koncentrációs táborokban az őrök) Szóval, ide is jöttünk többször a vajszínű Moszkvics furgonnal, aztán a fene nézte, hogy ez egy kastély, inkább azt, hogy vigyázzunk, hogy a kölök meg ne pattanjon, az átvevő aláírja a papírt, hogy átadtam, aztán meghívnak-e egy ebédre a helyiek, ha már ilyen messze eljöttünk, meg általában az igazgatóval valami protokolláris duma az irodában, intézmény bemutatása, stb. Emlékszem egy szolgálati lakásra, a folyosó közepén volt, két oldalán a forgalom ment és zajongott, ablaka nem volt, csak egy ajtaja és abban lakott egy nevelőtanár Szóval érdekes hely volt ez, de nem úgy, mint most. Most meg egy ilyen öregkori túra, nem zsongó gyerekváros, hanem halott Zichy kastély, hát röviden ennyi
