Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Rendkívül kellemes napokat töltöttünk itt, pompás a környék, az épület, a konyha meg egyenesen sudár fenyőként emelkedik ki a sok más kastélyszálló konyháinak bozótosából. Méltó környezet a pihenésre, ha bármi mással össze kéne hasonlítani, itt nincs belső wellness, de kis sétával a kertben elérhető, nagyon jó medence, pezsgőfürdő, szauna is van, plusz erény, hogy este 22-ig használható, az abszolút rugalmas és készséges személyzet jön és bekapcsolja neked, amit akarsz. Teniszpályák, kerti sakk, petanque, rengeteg dolog van, amivel jól eltöltheted az időt. Nincs parkolási díj, amivel pl. máshol lehúznak. És még egy kiemelkedő erény: a foglalás árában benne van egy borászat-, pincelátogatás, borkóstoló is. Szóval itt sorra nyomod be a nyakadba a Degenfeld tokaji borokat, szárazakat és édeseket. Gyönyörű kirándulás, elképesztően profi vezetéssel. Szobánk nagyobb és kényelmesebb volt más kúriák, kastélyszállók szobáinál, a berendezés kifogástalan, a fürdőben nem olcsó, vékony WC-papír van, hanem rendes, igényes, vastag. A fürdőköpeny megfelelő nagyságú, bőséges a törülköző-ellátás. Nem írnak elő dress code-ot, de az idejárók mégis jobban ráéreztek erre, kulturáltabban voltak jelen az étkezéseknél. A felszolgálás szinte hibátlan. A vacsoránál nem svédasztal van, hanem a vacsorád árába belefér, hogy egy előételt vagy levest, egy főételt és egy desszertet egyél, de minden más megoldás is lehetséges. A környék meg sűrű, kifogyhatatlan kirándulnivaló.

Az egyetlen negatívum a gyermek játszósarok kialakítása. Az étterem különböző részein elhelyezkedő vendégekhez tartozó gyereksereg velőtrázó üvöltéssel rohangálnak az asztalok és a gyereksarok között, percenként nekirohanva a vendégek székeinek, a pincéreknek, a székek mellett elhelyezett csomagoknak. Ezt valahogy máshogy kellene kialakítani. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom az éttermet

Mi is befizettünk egy ilyen sétára, átestünk az ugyanolyan beléptetési rendszeren, mint a Karmelitánál, és már bent is voltunk a csodás előcsarnokban, a díszlépcsőházban. Ott aztán, miközben egyik ámulatból a másikba estünk, a csoportból többen nosztalgikusan felidézték évtizedek óta őrzött emlékeiket erről az épületről. Voltak, akik itt laktak hajdan műegyetemistaként, többen az Illés együttes itteni fellépéseit emlegették abból az időből, amikor kollégium üzemelt a házban. Abban a monumentális épületben, amelyet az 1900-as évek elején építettek a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium számára. A palota terveinek elkészítésével Fellner Sándort bízták meg, aki akkor még nem volt különösebben ismert építész, ráadásul pályáztatás nélkül kapta meg a roppant megtisztelő hatalmas feladatot. Volt is emiatt jókora felzúdulás, felháborodott tiltakozás az eljárás ellen, mert a közvélemény szerint egy középület tervezésekor a versenyeztetésre szükség lett volna. Úgy látszik, annak idején, a kiegyezés utáni nagy fellendülésben, városépítésben még számított az ilyesféle polgári értékrend. . . Ám mivel személyesen az elismert pénzügyminisztertől, Lukács Lászlótól származott a megbízás, az ő akarata érvényesült, és Fellner Sándor igazolta az előzetes bizalmat, messzemenően teljesítette az elvárásokat. A legfontosabb elvárás természetesen az volt, hogy a minisztériumi építmény harmonizáljon a Mátyás templommal, stílusában és a térről érzékelhető méretezésében. A stílusegyeztetés sikerült, mindkét épület dúsan díszített neogótikus stílben pompázik. A miniszteriális tömb azonban, talán éppen tömbszerűsége okán, kicsit elviszi az arányokat, tornyai meg némiképp erőltetettnek tűnnek a templomé mellett, mondták a korabeli ítészek. A budai várnegyed kormányzati célú átpozícionálására vonatkozó akaratnak megfelelően az épület eredeti állapotának helyreállítása 2021-ben indult meg, kezdetben azzal a céllal, hogy a Pénzügyminisztérium visszaköltözhessen ide. Majd mégis a Belügyminisztérium hurcolkodhatott fel a 69 milliárd forintból felújított épületbe. Az épület nemcsak kívülről, történeti belső tereiben is visszakapta 120 évvel ezelőtti formáit, szépségeit, immár a műemléki szempontokra is ügyelve, mivel 1990-ben megkapta ezt a védettséget. Visszanyerte történeti tekintélyét és városképi szerepét. Ha együtt nézi az ember a két nagy épületet és a teret, akkor érzékeli a tér eredeti arculatának visszaállítását, ami különösen nagy élmény nekünk, akik képi emlékezetünkben őrizzük azt a megnyomorított valamit, amivé vált a ház a szocializmus egyszerűsítő világában. Ez az épületrekonstrukció ugyan nem része a Hauszmann Programnak, de ezzel kapcsolatban is sok kritika illette a költségek nagyságrendjét. És miként a program által érintett budavári épültekkel kapcsolatban, a pénzügy/belügyminisztériumi palota esetében is mind a közvélemény berkeiben, mind az építész szakma köreiben élénk vitát vált ki a régi épületek mintegy újként, álműemlékként való visszaépítése. Nekem is vannak kétségeim, kérdéseim ez ügyben. De most az egykori pénzügyminisztériumi palota, szakmai kifejezéssel élve, kiépítése, annak minősége elvarázsolt. Csak a belső udvarba bezsúfolt modern rész bumfordiságát tudnám feledni!

Itt akarok lángost enni? Főhülye! Szóval így becéztem magam, amíg odaértem. A lány a (z egyik) pultnál roppant barátságtalan volt. Tiszta utálattal válaszolt a kérdéseimre, rögtön érdeklődtem, hogy fáradt, vagy csak utálja a munkáját? Erre még ingerültebb lett persze. Szóval kértem sajtos-tejfölös lángost, meg pohár Pilsner sört is, miután kioktatódtam, hogy mindent itt kell kérni és itt kell fizetni, nála. Az ember ilyen mazochista néha. A másik pultban készül a lángos, egy fekete fejkendős, tömény ellenszenvet sugárzó figura a tettleg mester, kikönyörögtem, hogy a sörömet majd csak a lángos után kérhessem, kaptam fütyülő jeladót és vártam az áldásra hívó jelre. Egyszer aztán zenélt az izé, figyeltem, ahogy a fütyi nem odateszi, hanem egy megvető mozdulattal odavágja (ide durvább szót helyettesíts be a tárgyilagosság kedvéért), aztán például egy szláv családnak is így adja ki, e szavak kíséretében, hogy höööö! Én elvittem az enyémet, szalvétát is kunyeráltam hozzá előrelátóan, a rovarok azok maguktól jöttek a kajára, minden kérés, rendelés nélkül, térítésmentesen és a port is szívesen kavarta bele a tejfölbe a tegnapi erős szél. Jó étvágyat! mondtam magamnak. A lángos egyébként annyira hideg volt, hogy sehogy sem olvadt rá semmiféle sajt. Elnyammogtam, és szidtam saját felmenőimet is. Pedig nem tehetnek róla. Majd kikértem a söröm, műanyag pohárkában kaptam, egy szemet sem volt friss, hideg vagy finom, de hát mit akarok én itt, hülye koszos, megtévedt öreg? Amúgy ez a lángos-sör tapasztalat kb. 4000 forintomba került.

Egy pohá bort. Nagyon jol ereztük magunkat a szökökut kornyezetében. CSAK a zene nem kellett volna, de ez nem az éttrembol szölt. ajánlom egy álllatkerti séta után , megéri.

Életét, tetteit leírni meg hát. . . de hát ki ne ismerné a fejedelem történetét? Aki nem járt iskolába talán.