Ezért már régóta tervezünk egy Andrássy-túrát, amelyet a közelmúltban sikerült teljesítenünk. A menetrend úgy alakult, hogy először a ma Szlovákiában lévő Tőketerebesen, az Andrássyak ősi birtokán jártunk, ahol a kastély parkjában lévő mauzóleumban nyugszik a gróf, felesége és elsőszülött fia. Ezt a neogótikus épületet Meinig Artúr tervezte, és ezzel el is jutottunk Tiszadobra, ugyanis az itteni neogótikus-romantikus Andrássy-kastélynak is a Magyarországon letelepedett német építész volt a tervezője, az itt már inkább id. Andrássy Gyulaként emlegetett gróf megbízásából. Hogy pontosan mikor is készült ez a mesebeli építmény, arra különböző évszámok találhatók, a kastélytúrát vezető kitűnő tájékozottságú fiatalember szerint nem tévedünk, ha az 1880/90 közötti évtizedre tesszük. Ez viszont azt is jelenti, hogy mivel a megbízó gróf 1890 elején elhunyt, teljes elkészültségében, szépségében talán nem is láthatta az általa olyannyira szeretett Tiszadobon neki épült rezidenciát. Arról is különböző magyarázatok vannak, hogy mi volt az előképe ennek a csúcsos-tornyos szépségnek itt az alföldi síkon. Megint csak vezetőnkre hivatkozva maradjunk annál, hogy a gróf franciaországi évei alatt szerethetett bele a Loire menti kastélyokba, és ilyesmit akart látni Tisza menti birtokán. A nagy felújítás után 2023 decembere óta látogatható ismét a kastély, és ahhoz képest, amit itt 10 éve láttunk, sok a változás. A földszinti reprezentatív kastélytermekben a hajdani arisztokrata életmódról kapunk képet, annak köszönhetően, hogy az eredeti berendezés tárgyaiból is egyre többet sikerül visszaszerezni, de korabeli bútorokkal, berendezési tárgyakkal is gazdagodik az enteriőr. A Rippl-Rónai József által tervezett szecessziós Andrássy-ebédlő a tökéletes rekonstrukciónak köszönhetően gyönyörű, és az is tisztázódott, hogy mikor került ide Budapestről, és mikor dúlták itt szét. Ami viszont számunkra teljes újdonság volt most, az első emeleti kiállítás. Már a híresen szép, romantikus fafaragásos lépcsők soráról feltekintve a látótérbe tolakszik egy stílusában, jellegében oda nem illő tábla, amely hirdeti a címet: A szellem arisztokratái / Az Andrássy család tovatűnt élete. Majd ha belép ebbe a térbe, a kiállítási termek sorába a látogató, meglepi, hogy menyire más ez, mint lent a kastély helyiségei. Hatalmas, szinte plafonig érő tablók az előző kormány kedvelt kékjébe és más erős színekbe borítva, rajtuk tájékoztató szövegek. De beljebb haladva megjelennek valódi festményeken is az Andrássyak, kevés megmaradt személyes tárgyaikból is néhány. Majd egyszer csak jön a jókora meglepetés: A Nemzeti Galériából, de más múzeumból is ide átkerült szobrok és festmények, amelyek egykor az Andrássy-gyűjtemény becses kincsei voltak. Ám ami teljes újdonság, gróf Batthyány Gyula még nem látott festményei a falakon. Ez is egyfajta hazatérés, hiszen az idős gróf unokájaként gyakorlatilag az Andrássy-kastélyokban nőtt fel, Tőketerebesen és Tiszadobon, együtt rajzolgatva és festegetve a többiekkel. És mindez nem időszakosan kapott helyet Tiszadobon, hanem állandó kiállításként mutatják be. Érdemes hát valamikor elindulni és felfedezni.
