Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Az eladó hölgy elmondása szerint több változás, felvásárlás is történt a cégen belül az évek során, a hivatalos székhelyük és fő sütödéjük Solymáron van, s már 2023 óta hivatalosan Szász Pékség lett az új nevük, de az egyes pékségekben a névtáblákat csak később cserélték át. Hagyományos kovászos kenyereket sütnek, amelyek közül a László kenyér talán a legismertebb. Van néhány mentes és reform pékáru is náluk. A bejárat előtti sétálóutcás részen, ami tulajdonképpen egy kis tér, kiülős teraszt alakítottak ki. Az eladó hölgy is itt üldögélt a barátnőjével vagy ismerősével, de amint beléptem, azonnal utánam sietett. Kedvesen szolgált ki, több terméket is ajánlott. Így a mini zserbót is jó szívvel ajánlotta, mondta, hogy neki is az az egyik kedvence, valóban finom volt, bár nem egy olcsó termék. Nem dekára, hanem darabra árusítják, 270 Ft/db. Helyben készítenek szendvicseket (990-1390 Ft) és lehet náluk kávézni is, a teraszon, mert a beltér kicsi, szinte csak a kiszolgáló pultra korlátozódik. Az édes és sós péksütemények mérete az átlagnál nagyobb, 500 Ft körül árazódnak átlagosan. A fahéjas csiga korrekt, de nem átütő, 480 Ft. Retró melegszendvicset is ehetünk (1290 Ft). A Velencei álom süteményük remek (1250 Ft), azt érdemes kipróbálni.

Egy nagyon kedves és profi hölgy a tulajdonos, aki egyben megálmodja és készíti is a csodás macaronokat, amelyek tényleg kiemelkedőek az átlagos, általam legtöbb helyen kóstolt macaronokhoz képest. Az is tény, hogy szépen meg is kérik az árukat, 850-950 Ft darabja. Egy nyilvánvalóan laikus vásárló hölgy meglepetten meg is kérdezte, hogy ez 1 db macaron ára-e, amit kiírva látott. Bizony! Ami egy ideje újdonság, s amit én legutóbb megkóstoltam, az nem a macaron volt, ugyanis készítenek pár másféle sütit is. A mignonok közül a Harmonie névre hallgató narancssárga kis kocka gluténmentes, alapja puha kókuszos piskóta, maracuja (passiógyümölcs) krémmel és mangó zselével. Mérete sokkal kisebb, mint egy normál átlagos mignoné, ára viszont meglehetős, 1390 Ft. Finom és friss volt. A másik tesztelt sütike Financier Amande, mandulás-vaníliás aprósütemény, a tetején durvára vágott pirított mandulával, hát ez bizony elég szárazkásra sikerült, és az íze sem volt karakteres. Cserébe 990 Ft-ba került, ennyit biztosan nem ért, legalábbis szerintem. Az említett tulajdonos hölgy, aki a vendégekhez is mindig nagyon kedves volt, nem tartózkodott a cukrászdában, a két eladó hölgy pedig egyáltalán nem volt vevőcentrikus, rezzenéstelen, mosolytalan arccal adogatták ki a sütiket és szedték be a pénzt. Össz-élmény ezúttal gyenge 4 pont.

Ugyanaz mondható el az akkor kiszolgáló személyzetről és az ételekról is. Gratulálok!

Egyszerre nem is tudom megenni. Soha. A limonádék is finomak. A hely szép, hangulatos. A személyzet pedig nagyon kedves és segítőkész. Amit esetleg negatívumnak ki tudnék emelni, hogy a wifire nem tudtam felcsatlakozni és hogy a wc papír adagoló valami borzadály. Meg amúgy a víznyomás se az igazi. . . . De ezektől könnyen el lehet tekinteni, az ételek és az italok ezt elfelejtettik. Nagyon ajánlom. :)

Szerintünk ez a szobrászati nyelv nem tud versenyezni, hogy utaljak Petőfi csodás versére, a dicső természettel, a Tiszával. Nagyon, nagyon alul marad a fölösleges versenyben. És nem ad ez alól felmentést, a mi megítélésünk szerint, az sem, hogy folyót ábrázolni szobrászilag nagyon nehéz lehet. Utánanéztem, és talán ez a magyarázata, hogy mindössze néhány, a Tiszát megjeleníteni próbáló szobor van csak az országban. De van közöttük sikerültebb is, mint ez a női akt itt, immár Martfű főterén. Viszont találtam olyan infót is a neten, miszerint a mű alternatív címe Fekvő nő lenne. Nos, annak már jobban megfelelne. . . A szobornak egyébként igencsak hányatott sors jutott: Eredetileg Szolnokon a Damjanich János Múzeum udvarán állt, de amikor az épületet felújították, pályázatot írtak ki a megyében a szobor elhelyezésére, hogy megvédjék a felújítás alatti esetleges sérülésektől. Martfű nyerte el a pályázatot, és 1998-ban elhelyezték Martsa István alkotását a Szent István téren. A visszaemlékezések szerint eredetileg csak ideiglenesen került volna ide, amíg a múzeum épületén a munkálatok folynak, de a martfűieknek olyannyira tetszett, hogy marasztalták. Azóta is az egyetlen szobor itt, amely nem a város szobrászává lett Gyurcsek Ferenc műterméből került ki. 2007-ben aztán egy éjjel ismeretlen vandál rongálók a szobrot ledöntötték, és Tisza kezében lévő nádszálakból csak egy csonk maradt. És valamiért ezt azóta sem javították ki. Ezért szemben állva vele úgy néz ki, mintha valamilyen kicsorbult szúrószerszámot tartana kezében a női alak. Még ez is. . . És megtaláltam egy tíz évvel ezelőtti fotómat, amelyet tél végén készítettem erről a szoborról, amikor a számára kialakított kis tavacskában egy csöpp víz sem volt. Nos, ez sem tett jót a látványnak.

Így adódott, hogy besétáltam a héten a budai lerakatba, eléggé kongott az ürességtől, hát mi van, hétköznap koradélután, de különös módon megint ott ült valami nyuggertalálkozó, és úgy emlékszem, hogy máskor is szembesültem már ezzel, mit csinálnak ezek a derék öregek mindig itt? És miért hétköznap déltájt? Érettségi találkozók inkább hétvégén és este szoktak megtartatni, mondjuk a Gulágról szabadult foglyok találkozóiról nem tudok semmit, hátha ez az de ez nem zavart, nem voltak zajosak, beültem a sarokba, és jött is a felszolgálás étlap, vannak gyengeségeim, ilyen például a húsleves, itt nagyon jóra emlékszem, hát azt kértem. Helyre kis piros lábaskában jött, nagyon finom volt. Azután jöhetett a Schnitzel snidlinges bécsi burgonyasalátával, remek gondolat, remek kivitel. Rágás közben azon rágódtam, hogy miért nem eszik az ember minden nap a Vakvarjúban ilyen remek ebédet, mit kóricál mindig össze-vissza, keresve az élet értemét, mert minek? De hát nem lehet leragadni egynél, kirúgnak az ittjartamtól, ha nem eszem eleget és sokfelé, szóval, marad ez az időnkénti alkalom. Bodzás-uborkás limonádét ittam, és az is rendkívül jólesett. Mindezért a kulinárisért fizettem a végén 9970 forintot, itt nincs szervizdíj, borravalót viszont szívesen adtam.