Nagy szerencsém volt a vezetőimmel, Margitka (Schulteisz Józsefné) kisujjában van a sok tudnivaló, amit látni is érdemes, a tájházba mégsem ő kísért el, hanem egy másik kedves ember, egy csupa mosoly és barátság férfi. Kissé arrébb van a központi múzeumoktól, de nem is baj, mert itt nyugodt, csendes helyen annyit örülsz, amennyit csak akarsz. De mit is fűzhetnék én, a műkedvelő amatőr a látványhoz? Itt vannak a képek. A sváb házakban is (ahogy a magyaroknál), az utca felől kezdődik a ház, aztán ki-ki nevezi ezt un. tisztaszobának vagy szép szobának. Ugyanaz a funkciója, a hétköznapokban itt sem lakják, csak az élet kiemelt alkalmain használják. Tipikus a berendezése. A képek, a szobrok a tükrök előtt mind-mind visszaköszönő elemek. A falvédők, a füstös konyha elengedhetetlen tartozék, ahogy a bejárat mellett lévő "fürdőszoba", azaz lavóros mosdó is. Hátul az istálló, a gépeknek, eszközöknek tároló, dobjuk itt be azt a poént, hogy az istállóban van egy műtehén, amit tényleg meg lehet fejni, működik, igaz, hogy vizet ad, mert azt töltöttek bele, de akkor is. Buli a látogató gyerekeknek. Én felfedeztem még az egyik kedvenc témámat, az Ulmer Schachtelt is, itt nem nagyban áll kint a téren, hanem kis modellként, díszként a polcon, de imádnivaló. Valamint felhívnám a figyelmet pl. az antik korcsolyára is, amiben az antik gyerekek csúszkáltak, két éle van, elég stabil, képet is láthatsz róla. Tulajdonképpen miért ne mennél el Geresdlakra?
