Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Egyébként jó volt főleg a húsleves. Hamar kiszolgáltak, de nem is volt sok vendég. Szép kártyát elfigadnak elfo
gadnak.

De most nem az a fő, hanem a vendéglátó-jelleg. A valamikori Nagy Nemzeti Gödör sokféle zegzugában ehetsz, ihatsz ezt-azt, és ez jól illik a nagy koncertkomplexum jellegéhez. Én tegnapelőtt Aperol spriccet ittam, nem tudom, mennyi volt, nem én fizettem, de többezer, mert a koma, akivel voltam egy pici Unicumot az enyémmel 6-7000 forintért térített meg, ahhoz képest valami eldobható pohárba kaptuk, nem repohár, ha jól tudom, hanem olyan itt-ott gyülekező, felhalmozódó szemét. A csápoló közönség, aki jellemzően állt, és hát az állóhely is nagyon húzós árban van, aztán össze-vissza keveredett, nem tudom, mi értelme volt drágább meg olcsóbb jegyeket árulni vagy venni, ha úgyis odaállsz, ahová vállal utat törsz magadnak. És a poharaiddal meg üvegeiddel mi lesz? Vagy lengeted a kezedben, esetleg nyakon öntesz vele másokat, vagy ügyesen leteszed a mélysötétben a padlóra, fal, vagy oszlop mellé, amit aztán egy arrajáró garantáltan felrúg. A végén meg egy rakat szemét meg egy rakat ragacs marad a kivonuló felsőbbrendű civilizáció után. Na, ezek csak olyan koncertmenti megjegyzések voltak, a hely továbbra is kultúrbarlang, aztán működik, hogy tud.

Egész jó szobor. Olyan se több, se kevesebb nem kell ebből, semmi barokkos túlzás, kaszabolóeszközök meg államcsicsák, csak az uralkodó, egy egyszerű korona meg egy egyszerű kereszt a nyakán. Megszépítően jóvágású férfi, de a szokott ábrázolás, ilyennek látjuk az 5 pengősön is. Életpályáját talán nem írnám le, bár itt szokás, meg az alkotó művészt se említem, az érdeklődők meg fogják találni, ha keresik.

Kedves magyar lány jött segíteni, egyébként majdnem üres volt a hely, egy ázsiai srác evett csak az egyik sarokban, utazó lehetett, gurulós bőrönddel. A lány nagyon informatív volt, megszokta, hogy a semmiről sem tudó mezőről jöttek miket szoktak kérdezni, milyen segítség jó nekik, én meg hagytam, hogy csak mondja és bontakozzon ki. Szóval, az asztalon van QR-kódos étlap. Amúgy meg szívesen mutatott papíralapút is, hátha ez az öreg fickó nem ismeri az elektronikát meg a ráment. Meg is beszéltük, hogy kacsás rámen lesz az, ami itt terítékre kerül, de abból is volt többféle, csípős is meg nem csípős. Jóindulatúan figyelmeztetett, hogy mennyire vagyok bevállalós? Hát csípőst kértem. De, hogy autentikus legyek, előtte azért még egy meleg szakét is. Jól is esett. A rámen is, nem ez lesz a főkedvencem, de azért az is egészen jó volt. A másik magyar lány nem volt olyan nagyon kedves, de semmi különösebb baj nem volt vele. Úgy alakult a kaland ellentételezése, hogy spicy duck ramen 4750, extra toppings: marinated egg 500, choya sake 0,04 liter (warm) 850, service fee meg 420+68 Ft.

Van egy feltételezés, hogy azért pont ide, mert a Hermina úton történt a híres merénylet és gyilkosság. De ez nem igaz. A két dolog között nincs összefüggés. Inkább a tér névtelensége adta az apropót, hogy ide került. Pedig érdekes lett volna, hogy Zugló, meg a Hermina út, és azért ide. A Hermina úti házat a köznyelv úgy hívta, hogy Tisza palota. Sokat dolgoztam benne, sokszor éjszaka. Csak később tudtam meg, hogy ezt csak bérelte Tisza István és családja, pontosabban a földszintet, egyébként ez a Róheim-villa, valóban. (A Tisza palota az Almássy utcában volt. ) A másik, hogy én úgy tudtam, hogy a nevezetes gyilkosság az arab szobában történt, sokszor ültem ott, az elképesztően gazdagon díszített keleties szobában éjszaka, mindenféle töprengések közepette, hogy itt és hogyan történt mindez. Most úgy tudom, hogy ez sem igaz, mert az előtérben zajlott a tragédia. A történelem egymásra pakolódik, újra és újra felülírja önmagát. Később kiderül, hogy az sem igaz, amire emlékezünk.