Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

(El sem tudom képzelni, hogyan lehez kibitórni folyadék nélkül várakozás, vagy étkezés közben. . )
Előre kiválasztotta, hogy szarvast enne knédlivel. Nekem, egy volt kollégám nagyon ajánlotta Kemencés tarját. Igat, töltött húsokat többre becsülöm, de egyszer élümk, legyen! Meg kell jegyeznem, ez étlapon, csak tálaknál van említve, de iger rugalmasan kezelték. . Ahogy azt iis, hogy utólag rendeltem egy palóc gulyást. . Nagyon leveses vagyok, nagyok elvárásaim. . Egynek elment, ha kicsit másnak is gondoltam. . Nos, ez nem volt top 25-ben, bár jó 200 helyen volt alkalmam étkrezni. . Hamar, jó melegen érkezett. Külön kérés nélköl, erős Pista, paprika, és chilli! ! társaságában. . Ez utóbbihoz, csak kétszer volt szerencsém, így nagy piros pont! ! Kenyeret külön megkérdeze pincérünk. . Ez, valami csodálatosan finom volt! Simán top 10! ! Ahogy jó pár éve a lepény is, pár száz méterrel arrébbi Lepénytanyában. . De nagyon bánom, miért nem kérdeztem meg, honnan szerzik be? ? Kemencés tarja és knédli szarvassal is hamar érkezett. Előbbi omlós, jól átsütött volt, korrekt mennyiség, rajta dolgokkal, és krokettel. Utóbbiból ettem jóbbat, de panaszra okom nincs. . Viszont az uborkasaláta óriási tévedés lett. . Az egy dolog, hogy némi paprika, vagy tejfölt nem találtam, de mintha sós lett volna. . Nem tetszett. Anya adagja meglepően nagy,, igen finom, állítása szerint. 4! szeltet! Egyik kissé kevésbé átsülve Savanytott zöldségek, rukkola külön piros pont volt neki, vadas mártás is. . De a knédli lehetett volna szellősebb, Szárazabb-sűrűbb volt az ízlésének. . Kissé furcsáltam, hogy nem kérdezték meg, ízlett-e az élel? Pedig két másik vendég maradt velünk, jó harmad házas érkezésünk óta. Amúgy az sem jó, ha gépiesen, többször kérdezik. Magam nem igénylem, de pincérunk igen jól végezte a munkát. Kellő oldalas elhelyezés, nem sürgetés, stb. Számlánk 17160 lett. 2 zeró kóla - 1180. Burgonyakrokett - 1180, uborkasaláta - 890, Palóc gulyás, nagy adag - 2590, , Kemencés tarja - 3680, szarvas knédlivel , vadas mártással - 6890, Soproni csapolt pohár sür - 750. Ár érték arány, szerintem rendben van, ha nem is kimagasló. Ha valaki erre jár, ajánlom a helyet. Engem hívnak, szívesen jövök, bár másik 6 helyre, előbb el kelllene jutnom a megyében! 6. 5/10 Véleményem szerint.

hu oldalt néztem meg, ahonnan megtudtam, hogy a Törökbálinti út és a Gazdagréti út sarkán ez is egy barokk Szentháromság fogadalmi szobor. A Szentháromság-oszlop jellegzetes közép-európai szobortípus volt a XVIII. században, amelyet a pestis járvány elvonulásáért hálából, vagy éppen azért állítottak, mert elkerülte a járvány a települést. Csakhogy ez a terület itt egészen a huszadik századig mezőgazdasági terület volt, amelyet kevéssé veszélyeztethetett egy járvány. A hagyomány szerint egy sváb szőlősgazdát, aki az Irhás árokban dolgozott, lovastól-kocsistól magával sodort egy hirtelen támadt nyári zivatar nyomán áradó víz. A Törökbálinti útnál lévő pallónál fennakadt, így menekült meg. Hálából emeltette a fogadalmi szobrot 1761-ben megmenekülése helyén. A szobor egyedi sajátossága, hogy a Szentháromságba az állíttató valószínűleg a saját mellszobrát is megmintáztatta. Az oszlop homlokoldalán egy német nyelvű, Istent dicsőítő szöveg olvasható, hiszen egy sváb hívő állíttatta a szobrot. Ezt a Szentháromság-szobros emlékoszlopot először 1951-ben nyilvánították szakrális műemlékké, és ezt a védettségi státuszt ma is élvezi, nemrégiben pedig fel is újították. Mi nagyon örültünk, hogy rátaláltunk. Roppant sejtelmes látvány volt az utak kereszteződésben, a téli havas, ködös időben.

Én, amikor odaértem, kebab tálra specializáltam magam, a kicsi, nagy, extranagy kérdésre egy nagyot mondtam. A lány a rendelésnél rendkívül aranyos volt, mindenkit megkínált egy meleg teával, és nagyon szerethető volt, igazi vendégbarát. Nem is sokára meglett a tálam, fel kell vele mászni a galériára, ott találtam egy nem túl kényelmes, de azért megfelelő helyet, itt fent csak hárman ültünk, elszórva. A tál vacak volt. Rossz ízű, és ráadásul jéghideg, hideg a hús, a krumpli, a rizs, minden. Hogy a salátarésze hideg, az teljesen normális, a többi nem. Bevallom, rosszkedvűen elfalatozgattam, de nem erre számítottam kb. 3700 forintért. Így aztán nem zártam nagyon a szívembe a helyet. Rossz kör volt. Viszont megdicsértem, hogy rendesen, higiénikusan tartják az evőeszközt. Legalább valami.

Ez annyira nem okozott problémát,mert a gyógyfürdőben töltöttünk az időt, ami szintén nagyon tetszett azzal együtt hogy a szálloda biztosította az oda vissza szállítást a fürdőbe. Összességében jó véleménnyel vagyok, és valszeg még vissza térünk.

Tökéletes volt a wellness részleg, ízletes és választékos a vacsora. Biztosan jövünk még! :)

A sztori ismert, fiatal srác, a leves megszállottja, imádja a főzést, dolgozott szállodákban, éttermekben, Dániában, Norvégiában, Svédországban, aztán elege lett, hazajött, kiment egy hónapra Japánba tanulmányozni a levest és főzését és itthon megalapította ezt, ahol minden ő, a takarító, a szakács, a karbantartó, a felszolgáló, beszerző, minden. Elvarázsolt egy figura, de kedves, szerethető. Talán világpolgár. Azt tudnod kell, hogy itt hat ülőhely van maximum, elvitelre nincs kaja, nagyon helyesen, mert az már soha nem ugyanaz, szóval szépen beállsz a sorba, aztán kivárod, amíg odajutsz. Különös dolog ez, a tök kihalt Rákóczi téri csarnoknak, ahol már a galambok is alig repülnek be, mert nincs miért, hirtelen egy nagy sorállás. . . bizarr. Mondjuk viszonylag jó ütemben jöttem, csak 5-6 ember állt előttem. Aztán mögém jöttek még persze, de akkor én már páholyban voltam. Fél óra alatt kb. fél métert haladtam. Ez van. A csarnok jéghideg, itt nincs fűtés, Egy japán levesezőbe csak normális emberek jönnek, szóval szóba állhatsz az előtted/mögötted állókkal. Türelmesek vagyunk. Aztán kijött a srác és azt mondta, hogy szorri, még annyi leves van, hogy talán hárman még beállhatnak a sor végére, aztán annyi. Szóval felváltva küldözgettük el a későn érkezőket. De kb. du, 14 óra körül elfogyott minden leves. A srác azt mondta, hogy ő úgy képzelte, hogy napi 30 adagot esznek meg itt 11 és 18 között, ehhez képest ma elfogyott 60 adag 14 óráig. Szóval ha odajutsz, akkor itt az étlap, látod, kétféle leves van, egy miso meg egy ramen, abból választhatsz. Én rament kértem. Jó pozícióban voltam, mert egyedül jöttem, a többiek meg arra vártak, hogy két hely legyen szabad egymás mellett, így most felértékelődtem és előre léptem. A szék iszonyú kényelmetlen, ahová ülhetsz, fészkelődtem is eleget. Rendelsz, vársz, kapsz. Minden előtted készül, ott vagdossa fel a fiú, szűri, rakosgatja tányérokba. Mindkét leves 3200 forint. De inni is kérhetsz valamit, korlátozottan. Most nem álltak sokan mögöttem, de elképzeltem, milyen lehet úgy enni, hogy 50 éhes hiéna- vagy keselyűszempár fúródik a hátadba, te meg itt komótosan, kényelmesen eszegetsz pálcikával. Amúgy kanállal is lehet, de még villával is, ha kérsz, Lehet fizetni készpénzzel, kártyával, amivel akarsz. Jó rámenezést mindenkinek!

Abszolút első helyes kedvenceink Szabó György szobrászművész alkotásai. Kifejezetten örülünk, ha arról olvasunk, hogy Budapesten is bemutatják a szobrait, és ott is szeretnénk megnézni őket. De ez már másodjára nem sikerült, most éppen a LEVITÁCIÓ című kiállítására nem jutottunk be az Art Salon Társalgó Galériába. Ez a Galéria, úgy hiszem, egy korábban magánlakásban működik, és pár éve egy ugyanilyen helyre nem jutottam be Szabó György szobraihoz. Vagyis nem utcai, könnyen megközelíthető helyiségben vannak ezek a galériák, fel kell csöngetni, emeletre fel, ha ott vannak, és ettől az egész kínossá válik. Nem azért mennék, hogy bizalmas, elzárt környezetben vásároljak a szobrokból, csak megnézni, megcsodálni szeretném őket. De utcáról megközelíthető galériában már vásároltam is, mert nem volt kellemetlen a közeg, szabadon nézelődhettem. De elfogadom én, hogy vannak ilyen zárt, lakásgalériák, csak akkor ne hirdessék meg a látogathatóságot, amelyet aztán nem biztosítanak. Meghirdették, hogy 2026. január 30-ig lehet minden hétköznap megnézni Szabó György műveinek kiállítását 11-től 16 óráig, vagy ettől eltérő időpontban bejelentkezés alapján. Nem jelentkeztünk be előre, mert a közzétett látogatási időben mentünk: Ott voltunk január 29-én, csütörtökön fél 2 körül, és hiába nyomtuk a kapucsengőt, kétszer is, senki nem engedett be bennünket. Még jó, hogy szemben a Képező Galéria nyitva volt, átsétáltunk hozzájuk, és ott megnézhettük a ma már nem élő szolnoki grafikusok kiállított műveit. Szabó György szobrait pedig remélhetőleg hamarosan látjuk majd hazai terepen, Szolnokon.