Csakhogy igazából közel nem mehettünk a Károlyiak karvalyos címerű családi fészkéhez, az államosítás után ugyanis egy időben tüdőszanatóriumként funkcionált az épület, ezért tanárainkra is átragadt a környékbeliek félelme a fertőzéstől. Bennem viszont egy életre megragadt a mesebeli kép, amit akkor ott láttam, és mindig visszavágytam. A 90-es évek közepén kezdődtek meg a nagyarányú felújítási, helyreállítási munkák, majd az épület egy részében múzeumot rendeztek be. Ezt az állapotot láttuk, amikor 2017 őszén a párommal ott jártunk. Sok érdekes tárgyat mutattak be már akkor is a rendbe hozott helyiségekben, de érződött, mondták is, hogy még nincs minden készen, menjünk vissza pár év múlva ismét. Most jött el az ideje, hogy újra meglátogassuk a radványi sűrű sötét erdő helyett egy rendkívül gondosan ápolt, 140 hektáros kastélyparkban lévő kastélyt. És azt láttuk, hogy 2018 és 2021 között a Nemzeti Kastélyprogram keretében megtörtént a kastély komplex műemléki felújítása és turisztikai vonzerővé fejlesztése, amiben csak lehetett, az eredeti állapotokat visszaállítva kívül, belül. Így lett például, ez mindenkit meglep, aki korábban járt már itt, a kastély külső színe talán halvány homokszínnek mondható, elveszítve az évtizedeken át viselt ún. kastélysárgát. A historizáló stílusú kastélyt a 19. század közepén Ybl Miklós tervei alapján Károlyi Ede alakíttatta át, több periódusban újjáépíttetve azt. A gróf azonban meglehetősen akaratos volt, a koncepciót amatőr tervezőként ő maga határozta meg, és nem mindenben engedte a kor kiemelkedő építészét érvényesülni, maga is tervezgetett ezt-azt az épülethez. A rezidencia magas és keskeny nyolcszögletű tornya például biztosan Károlyi Ede ötlete nyomán született, amelyet még a családtagok is gúnyoltak, és piszkavasnak tituláltak. Mára viszont annyira hozzátartozik ez a torony a kastély képéhez, hogy el sem tudnánk nélküle képzelni. Ybl Miklós neoreneszánsz-romantikus stílusa mégis fontos helyet kapott: a kastély loggiás kiképzésű főhomlokzata őrzi terveinek nyomát. A következő Károlyi, a László gróf feleségével együtt főként a kastélybelsőt alakította európai viszonylatban is ritka módon azzal, hogy itáliai reneszánsz és késő reneszánsz stílusú épületszerkezeti elemeket, pl. kandallókat, oszlopokat építtetett be a pompás termekbe. Szerencsére ezek ma is láthatóak. Izgalmas és a maga korában egyedülálló korszaka volt a kastélynak, amikor Károlyi István birtokossága idején, 19361938-ban luxusszállóvá alakították át a kastélyt, hogy végre ne csak vigye, hozza is a pénzt. A szálloda azonban bármily sikeres is volt, nem élhette túl a 2. világháború utáni államosítást. Ma viszont a kastélyban látható gazdag kiállítási anyag egyrészt a család történetét, a kor főúri világát mutatja be, másrészt képet ad arról a néhány évről, amikor a luxushotel működött.
