Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Nos, nem sikerült! Ez nem az a hely! Ez sem! De haladjunk sorjában:
Leértünk a pár lépcsőn az étterembe, és furcsán ragadt a cipőnk talpa a padlóhoz. Majdhogy nem cuppogtunk. Nem láttuk koszosnak, de valaminek mégis kellett legyen, és nem foltokban tapasztaltuk a furcsa jelenséget, hanem mindenütt. A tágas étkező helyiségben egyetlen asztalnál ült csak két vendég, egyébként üres volt. A vietnami felszolgálónő a legbelső sarokban lévő asztalra mutatott, hogy odamenjünk. Kicsit parancsolónak hatott, de amúgy is ezt az asztalt választottuk volna, mert messze volt az ajtótól, védett helyen. Igaz, hogy az ülőke kárpitja foltozott, az asztalon pedig nyilvánvalóan már többször használt, bár elmosott evőpálcikák várták a vendégeket. Még jó, hogy nem tudunk pálcikával enni. . . A rendeléssel nem volt probléma, beszélni nem kellett semmilyen nyelven, mert az étlapon minden be van számozva, csak rá kell mutatni, melyik, számú ételt kérjük. Kicsit fáztunk a párás kinti hideg után, ezért kértünk egy-egy pohárka Unicumot. És ezt még hidegben is hűtve szeretjük, de ilyen igényről valószínűleg még nem is hallottak. A párom úgy gondolta, itt az ideje, hogy megismerkedjen a híres pho levessel. Kért egy kis adagot csirkehússal. Gyakorlatilag ízetlen volt. Főételként mindketten marhahúsos, zöldséges tésztát rendeltünk. Ennek is alig volt íze, locsoltuk hát bőven szójaszósszal. Éhesek voltunk, megettük. De mi sokkal jobbat csinálunk itthon. És igen, itt is mindkét vietnami felszolgálónő bele volt zuhanva a rejtélyesen nagy mennyiségű adminisztrációba, vagy valami más teendőbe, mert ki sem látszottak a pulton lévő laptopok mögül. Elég hangosan kellett jelezni, hogy észrevegyék, ha valamit kérni szerettünk volna. Többet nem fogjuk őket ilyesmivel zavarni, mert eszünk ágában sincs még egyszer ebbe az étterembe menni.

és hát itt van Ercsi, a török idők után a rácok, azaz a szerbek érkeztek ide, ez pedig itt a ráckő, ami erre emlékeztet. Nem is olyan messze, pár lépésre van a református templomtól.

Az utcán áll a kígyózó sor vége és mi is beállunk a sorba. Mert ki szeretnénk próbálni a Szerelem Gyrost. Szuper hely. Szuper kiszolgálás és jó hangulat ahogy belépsz az ajtón. A tulaj kedvesen " Barátom"nak szólít és azonnak teszi fel az első kérdést. -Mit adhatok barátom ? kiválasztjuk,hogy mit szeretnénk és már kapjuk is ahogy kérjük. Nem spóról semmivel,nem méregeti a húsz és a hozzávalókat dekára pontosan. Csak pakolja a tányért vagy a tortillát,nem sajnálva az alapanyagokat. Van istt minden ami a szem-szájnak ingere. Különféle ételek,italok,sültek,tálak,desszertek,és még sorolhatnám. Még sohasem csalódtunk. Mindíg finomakat ettünk és remélem még sokáig fogunk is. Mert ahányszor Kecskeméten járunk betérünk ide. Egy igazi felszolgáló,tulaj, és tudja hogy lehet kedves szóval,humorral becsalogatni a fiatalokat és a nem fiatalokat is. Multivitamin, Szerelem Gyros. Mindenkinek ajánlom én is hogy térjen be ide délelőtt,délután,este. Bármikor. Nem fogja megbánni.

A benzinkút rész el van választva egy üveges fallal. Első alkalommal a fiammal gyrost rendeltünk. Igazából már lefagyasztott húst melegítettek újra. ezzel nem is lett volna baj,de egy jó adag bőrös-mócsingos húst találtam a többi hús között. Ettől el is ment az étvágyam. Másodjára a párom és a lányom is eljött. Pizzát és hamburgert rendeltek. A pizza sem volt jó,legalább is a tésztája,a hamburger meg szinte ehetetlen volt. A sajtnak is elég furcsa íze volt és a húspogácsa sem ízlett. Egyáltalán nem esett jól egyik fogás sem. De kapható itt még fagylalt és sütemények is. Azok sokkal jobban néztek ki,de nem mertük kipróbálni. Személy szerint mi többet tuti nem megyünk oda.

Bent rengeteg asztal üres, szinte senki az étteremben. Karácsonyi díszítés már a helyén. Étlap ígéretes. Nem is töprengtem sokat, rám fért az ebéd, májgombóclevest kértem azután pankómorzsás bécsiszeletet, és roppantul meg voltam elégedve a minőséggel is. Az árak nem drágák, a hely színvonalához szabottak. De ez egy sörfőzde is egyben, ráadásul amolyan "látványsörfőzde" tehát evés közben még akár figyelheted is a folyamatokat. Meg bosszankodsz csak, hogy miért kell mindenhová autóval menned, ahol mindig nem ihatsz, de különben meg mi a fenével jutnál el ilyen sok helyre? Hát valamit valamiért. Jó nekem a meggyes limonádé is. A kiszolgálás udvarias, figyelmes, amúgy meg néha egy robot mászkál az asztalok között, cukorkát kínálgat, ha van kedved hozzá. Mosdók szépek, tiszták, a hely stabilan ajánlott , felfedezendő kategória és így nyilvánvalóan ötös is.

Mint tudjuk, a magyar nemesség jelentős része alapvetően nem magyar ezer év óta, de erről nem szoktunk így beszélni. Szóval a család pazar sírboltot építtetett magának örök mementóként. Tagjai a falába mélyített sírokba fekszenek. Nincs ám mindig nyitva, vagy szerencséd van, vagy nincs. Én éppen nyitva találtam, iszkoltam is befelé, mint egy Walt Disney rajzfilmfigura. A hölgy, aki az előudvarban felvigyázott, feltételezte, hogy nem fogok örülni, ha bemegyek. Miért? Hát, mert a koporsó még nincs lezárva, ott fekszik a halott. Egy Montenuovo? - kérdém elkerekedett szemmel. Nem, dehogy, hát ezt ilyen közöségi ravatalozónak is használják, aztán nemsokára lesz a temetés. Engem nem annyira ijeszt meg egy halott, nyilván egy ravatalozóban nem viselkedsz tiszteletlenül, egyébként még akkor sem, ha nincs ott halott. Tehát bementem, végignéztem, amit a hely üzent, mivel temetés van, nem turistáskodtam, nem mentem fel a karzatra, más esetben megtettem volna, de így ennyit volt szabad látnom, megmutatnom ebből. Fantasztikus építmény, jobb időben újabb látogatást igényel.

Most azért gondoltam, hogy hátha feltámadt, mert meglepetésre a Time Out Marketen a Corvin palotában képviseltetik magukat, és itt csak a legjobb éttermek vannak együtt mégis. Na, akkor mi lett az eredeti? Hát, zuhan. Először is, valaha boldog, szélesen mosolygós személyzettel találkoztam itt, most két baromi morc vietnami lány tette a dolgát, egyszerűen barátságtalan volt az egész benyomás. Erős akcentussal tisztáztuk, hogy egyedül vagyok, itt ilyenkor aztán nincs fellebbezés, megmutatják, hogy hol a helyed, oda kell ülnöd és kész. Ez az ülőhely éppen egy amolyan irodának átvedlett asztal mellett volt, a szomszédban a vietnami nő két laptopon ügyködött szimultán, meg valami papírmunkát is végzett. Jó, hát akkor most irodában kajálunk. Marha pho-t kértem, rendes nagyadagot, elképesztően gyorsan hozták, az igaz. Feljavítottam ezzel meg azzal, egész ehető lett. Az asztal viszont egyszerűen ragadt valami korábbi kosztól. Az evőeszközök gyalázatosan vannak kihelyezve az asztalra. Megettem, meleg volt és jólesett, itt a pultnál kell fizetni, egyáltalán nem volt drága, de az étterem sem volt már az, amit bárkinek javasolnék.

De ez még nem is lett volna probléma ha nem ilyen a dolgozók hozzáállása. Soha nem küldtem még vissza ételt, de ez ehetetlen volt.

Lajos kései utódja úgy fogalmaz az oszmán szultán hatalma örökösének, hogy lám, lám, a fejlett törökök mekkora nagy kultúrát hoztak ide annak idején hazánkba, és az itt is maradt. Na, így megy, múlik a történelem, változik a színe-virága. Ettől az emlékhelytől pár méterre van a szovjet katonák tömegsírja, akik ellenségeink, legyőzőink, barátaink, testvéreink, megint ellenségeink és megint barátaink lettek. Ahogy a törökök is. Állj meg itt vándor és gondold végig viharos évszázadaink vonulatát, fordulatait!