Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Hogy aztán ez a vendégfogadás helyiségeinek kialakításában milyen lehetőségekkel, ugyanakkor kompromisszumokkal járt, azt nem tudom, csak némi sejtésünk van erről. Többször is voltunk már ebben a szállodában, mert remek helyen van, a kastélytól pár perc séta, de eddig csak egy-két éjszakát aludtunk náluk. Most négy éjszakát foglaltunk, hogy Gödöllőn töltsük a Húsvétot és a kastély ünnepi programjain túl megnézhessük a város és a környék újdonságait is. Ezért biztosra mentünk, és superior szobát kértünk, emlékezve, hogy a standard szobáik között vannak kényelmetlenül szűkösek is. Nem tudom, van-e az épületben másutt is superior szoba, a miénk a remélt módon jó tágas volt, csak éppen a tetőtérben, így kezdetben még az alacsony termetű férjem is többször beverte a fejét a lenyúló falba. A fürdőszoba nemhogy tágas, hanem szinte szobányi nagyságú, és mert csak egy kifejezetten kisméretű zuhanyfülkét építettek be a sarokba, zavaró a nagy üres térség. Bőven befért volna egy fürdőkád is, aminek mi jobban örültünk volna. De összességében mégis jobb választás volt ez a szobatípus. Ami változatlan, és számunkra nagyon fontos pozitívum, hogy csend van az egész épületben, sem utcai, sem belső zaj nem hallatszik be a szobába, és minden makulátlanul tiszta. A recepciós hölgyek és a takarítónők is végtelenül kedvesek, segítőkészek. Az étterem igazi békebeli hangulatú, de mi csak reggelizni járunk le. Nem rémlik, korábban hogy volt, most csak 8 órától lehetett reggelizni, tehát nem igazán korán. De ez nekünk nem okozott gondot, amúgy is általában későn szoktunk reggelizni, majd ebédelni, és utána már nem vacsorázunk. Így nekünk nem hiányzik a félpanziós ellátás, inkább a város és vidéke éttermeit látogatjuk. Most két-két alkalommal a már ismert és általam korábban értékelt Kemencés Étteremben, valamint Veresegyházán egy remek olasz stílusú étteremben ebédeltünk, amelyről szintén megírtam ide a dicsérő véleményt.

Van tágas kerthelyiségük is, de annyira azért még nem találtuk április elején jónak az időt, hogy ott együnk. Így az elegánsan, jó ízléssel kialakított belső terembe mentünk. Egyetlen asztalnál voltak csak vendégek a viszonylag kései ebédidőben, mi mégis keresgéltük, hová üljünk, ahol kevésbé lesz zavaró a kalapácsütéshez hasonló hangokkal ijesztgető és idegesítő úgynevezett háttérzene. Mindenhol az volt! De a kedves pincér, aki gondjaiba vett bennünket, első szóra intézkedett, és halkított. Az igényes kínálatban is segített eligazodni, így pisztácia morzsában sült sertésszűzet kértünk szarvasgomba olajjal és zöldfűszeres csirkemell steaket vaslapon sütve. Majd vártunk és vártunk, jó sokat az üres étteremben. . . Már arra gondoltam, bemegyek a konyhába segíteni, hátha akkor hamarabb jutunk ennivalóhoz. Aztán végre csak megérkeztek az ételeink, és az első finom falatok után megbocsátottuk a hosszas várakozást. Megérte! Nagyon is! És még ehhez az abszolút kedvencemmel, a belga Leffe barna sörrel is tudtak szolgálni. Egy olasz étteremben! És mert ilyen jó volt, két nap múlva ismét hozzájuk mentünk ebédelni. Az étterem ezen az ünnep előtti délutánon félig megtelt, jöttek-mentek a vendégek. De Leffe sör ekkor már nem volt, a kifejezetten szűkös kínálatból kellett választani. Nem is értjük, miért. Közben nem a kalapácsos gépzenét, hanem a még annál is hangosabb bárzongorista műsorát kellett hallgatni. . . Na de, ez alkalommal, hiába, hogy több volt a vendég, hamar megérkezett az ebédünk. És egy olyan salátát kaptam a vaslapon sült csirkéhez, hogy szavakat sem találtam a dicséretéhez. Soha még ilyen finom salátát nem ettem: Körtés gorgonzola saláta karamellizált-pirított dióval és málna vinegrettel. Voltak tehát apró hibák, de az étel a lényeg, és az nagyszerű volt mindkét alkalommal. Így én is felfelé kerekítem a megérdemelt 4,5 pontot.

Nem mindennapi, hogy a templom névadója Szent Mihály főangyal, más néven Mihály arkangyal, aki a zsidó-keresztény hagyomány szerint a mennyei hadsereg vezére, Isten harcosa, aki a jó és a fény oldalán küzd és győzelemre vezeti seregeit a gonosszal szemben. Csákvár az Eszterházy-család birtoka volt, a kastélyuk - ma kórház - is itt van a közelben, a kéttornyú római katolikus templomot a dinasztiából Esterházy Ferenc építtette, eredetileg 1748-ban, barokk stílusban. A főbejárat felett Esterházy Miklós griffek által tartott címere és az 1852-es évszám látható, amely arra utal, hogy egy korábbi földrengés miatt ebben az évben építették újjá. Mihály arkangyal fehér márvány szobra a szentélyben található.

Vannak utazók, akik célzottan errefelé veszik az irányt, hogy megörökítsék a különös járművet vagy magukat a metróval egy szelfi formájában. Kívül végig lett graffitizve minden oldala, belül romos, oszladozó, széteső. Hátul lehet bemászni a belső részbe, ha valaki erre érez késztetést. Nyilván a gyerekek nagy öröme ez a kalandos felfedezés, ottjártunkkor is voltak mások, gyerekes családok is. A metrókocsit egy kis dombba félig befúródva helyezték el. A metrókocsit Takács József Lajos "Layota" vásárolta meg magánember vállalkozóként 2014-ben. Akkoriban sok nagyszabású terv készült itt a falu kulturális és gazdasági életének fellendítésére, amelyekből a legtöbb nem valósult meg, de a metró ittmaradt. Ha erre jártok, nézzétek meg, nem lehet nem észrevenni.

Másnap, amikor valóban oda terveztem menni, elmentem, próba-szerencse alapon, hátha mégis összejön a program. Utólag elmondhatom, hogy hatalmas szerencsém volt, mert sikerült így is bejutni és asztalt kapni, míg utánam több vendéget is "eltanácsoltak" asztalfoglalás hiányában és helyhiány miatt. Abban is szerencsém volt, hogy a konyha éppen valami lélegzetvételhez jutott, ahogy az egyik pincér elmondta, aznap eléggé feltorlódtak az események, gyakorlatilag telt házzal mentek. Ebben több tényező is közrejátszott: egyrészt az étteremhét, másrészt a beköszönő szép tavaszi idő, s nem utolsó sorban a remek elhelyezkedésük, a Hősök terénél, Budapest kiemelkedő turisztikai pontja. Az épület kívül-belül csinos, történelmi időket idéző szépen felújított Városliget közeli villa. Egy csodás dupla kanyaros lépcső vezet fel a bejárati díszes kapuhoz. A személyzet - 3 férfi pincér - kedvesek, barátságosak, udvariasak, flottul, jól szervezetten működtek. Az étteremhét keretében a 3 fogás 8900 Ft-ba került. 1 leves, 2 előétel, 4 főétel (ebből egy feláras), valamint 3 desszert szerepelt a programra készült rövidített étlapon. Az előétel pirított lazackockák, gyömbéres Beurre Blanc mártás (nem éreztem rajta. . . ), édeskömény saláta, gránátalma inkább középszerűre sikeredett mint érdekesre. A főételek közül a vegetáriánusat választottam, ami vargányás házi ravioli, aszalt paradicsomos vajmártás, szarvasgombás hegyi sajt. Meggyőző, kellemes ízkombináció, minden finom, jó állagú. Egy apró észrevétel, míg a mártás forró volt, a tészta kívül-belül langyos. A desszert erdei gyümölcsös mousse torta csokoládéhabbal az ebéd legjobb fogása, igazán kellemes. A piros bogyós limonádé korrekt, nagy adag, nem jéggel volt telenyomva (1690 Ft + 12% kötelező szervizdíj). Összesen 11ezer Ft-ot fizettem. A normál étlap áraihoz képest igazán jutányos. Az adagok átlagos méretűek, a 3 fogást meg tudtam enni. De éppen elégséges is volt, nem maradtam éhes. Az ablakból remek kilátás nyílik a Hősök terére. Nem hibátlan, de összességében megérdemli az 5 pontot. Van teraszuk is, de ottjártamkor mintha azt nem üzemeltették volna.

Vendéglátó helyek tekintetében például nagyon is szegényes a település. A google térkép a főút mellett közvetlenül jelezte a Mediterrán Kávéházat, így ez lett a célpont. Minden nap nyitva tartanak, gyakorlatilag reggeltől késő estig. A beltér egyszerű, átlagos kávézó-cukrászda, de egyáltalán nem kocsma jellegű, annál sokkal kulturáltabb. A bejárat előtt fedett kis terasz, normális asztalokkal, székekkel. A faluhoz hasonlóan a kávéház is kihalt, minössze egy férfi vendég tartózkodott benn, helyi lakos, a pultos úriemberrel beszélgettek. Rendezett, tiszta asztalok, kissé félhomályos, a falon velencei karneváli maszkok. A hely karaktere kellemes, de nincs benne semmi extra, semmi különleges. Az étel- és italkínálat átlagos. Átlagos fagylalt, átlagos kávé, palackozott Cola termékek. Sütemény kínálat minimális. Olvastam, hogy szoktak lenni szendvicsek, ezúttal nem volt, talán a hétvége miatt. Valaki felfigyelt arra, hogy a falon lévő óra visszafelé járt. Nekem fel sem tűnt volna, na, ez érdekes. A kiszolgálás közvetlen, barátságos. Az 5 dl-es Colát fizettem én, az 780 Ft volt, az 50 Ft-os üvegbetét díjat nem számolták fel külön tételként. 3,5 pontos össz-élmény, de ezúttal felfelé kerekítettem.

kerületben a Bartók Béla úton, a Móricz Zsigmond körtér közelében egy szintén elég kis alapterületű pizzériájuk van. A benti részben a fal mentén két oldalon van helyi étkezési lehetőség, a szokásos "nemszeretem" bárszékes megoldás. Nem voltam nagyon éhes, de azért valamit szerettem volna enni gyorsan, miután sikerült leverekedni magam a Citadelláról. Egy szelet Margharita pizza mellett döntöttem, amit gyorsan a sütőben meg is melegítettek nekem. Ez készen volt a pultban, így nem kellett várni az elkészülsére, ami egész pizza esetében 10-15 perc, vagy a többi rendeléstől függően akár 40-45 perc is lehet. Itt most elég nyugis volt a helyzet, sokan elutaztak a Húsvét és a tavaszi szünet kapcsán. Ez a legolcsóbb pizzájuk, de nem emiatt választottam, én ezt szeretem. 800 Ft egy szelet, a többiból 900 Ft. Volt még 4 sajtos, szalámis és sonkás. Az egész pizzákból 32 és 45 cm-es átmérőjű kerek pizzákat sütnek, 2990-3790 Ft, illetve 4290-5290 Ft-os áron. Emlékeim szerint a Jászain is ennyibe kerül. Aktuálisan 19 féle pizza szerepel az étlapon, de ha ez nem lenne elég, egyedi kombinációkat is összeállíthatsz magadnak. A bejárat előtti járdán spontán teraszt alakítottak ki.

Minden esetre jobb későn, mint soha, szóval mostanra sikerült befejezni. A régebbi hasznosításra töredékesen emlékszem vissza, az 1990-es években emlékeim szerint volt itt valamiféle hadtörténeti vagy II. világháborús kiállítás, az épület egy része hotel, illetve étterem és bár volt, de a felújítás előtti években már nemcsak megromlott az állapota az egykori katonai erődnek, hanem a funkcióit is elvesztette, évekig nem volt benne semmi. Szerintem ez elég méltatlan volt ahhoz képest, hogy mennyi turista érkezett ide. Persze a panoráma akkor és most is gyönyörű, és a Szabadság szobor is impozáns, de szerintem egy ilyen turisztikai helyszínen azért valami komolyabb tartalmat is illene, illett volna bemutatni az érdeklődőknek. Ez most végre meg is történt. Volt előzetes online regisztráció a kiállítás megtekintésére, ráadásul az első 2 napon mindez ingyenesen megtekinthető, de nekem nem volt szerencsém, mire kapcsoltam, már csak leghamarabb április 9-re volt jegy, persze már csak fizetős, 4900 Ft-ért. Nekem az munkanap, szóval majd valamikor később fogok tudni visszajönni a kiállítást megnézni, amikor már lecsengett ez a kezdeti roham. A nevezett belépőjeggyel látogatható A Szabadság Bástyája című történelmi élménytáron kívül a tetőkert és a rondellaterasz. A kiállítótér egy újonnan emelt üvegkalitka, amit az erőd középső részéhez építettek be. A képekről talán látszik, hatalmas érdeklődéssel nyitott meg a Citadella, bár mire én mentem, a hivatalos ünnepségnek már vége lett, de még így is hömpölygött a tömeg mindenütt. A csodás mai időjárás is sokakat idevonzott. A 27-es busz tömve indult a Móricz Zsigmond körtér felől, az utolsó métereket a busz már csak rendőri forgalomirányítás mellett, lépésben tudta megtenni. Az autósokat nem igazán értettem, mire számítottak, nyilván nem volt parkolóhely, fordítottak vissza mindenkit, ezzel csak tovább növelve a dugót és a káoszt. Ezek után visszafelé már gyalog ereszkedtem le, a Szent Gellért tér irányába, érintve a Szikltatemplomot is. A domboldalon új játszóteret is kialakítottak a gyerekek örömére, valamint van egy kávézó és egy büfé, ahol kürtöskalácsot és fagyit árusítanak. Mindkettő vendéglátó egységnél és a mosdónál is hosszú sorok álldogáltak. Kiemelném a szép virágokat, színes tulipánok mindenütt, pompázatos volt.

Hogy ennek mi lehet a magyarázata, nem is értem, valami újkeletű marketinges megoldás, aminek a megértéséhez még kicsik vagyunk. Elvileg vannak ételek is, de ezekről nem tudok behatóbban beszámolni, mert nem ettünk itt. Leginkább koktélbárként népszerű a hely esténként. Koktélok és long drinkek kaphatóak közepes, azaz nem olcsó budapesti belvárosi árfekvésben. A Negroni 3700 Ft, a talányos nevű Naked & Famous koktél 3800 Ft, ebben a veszélyes mezcal mellett Aperol és lime kapott helyet. A berendezés elég egyszerű, fiatalos. Sok a fiatal külföldi vendég, nem meglepő, hiszen itt vagyunk a bulinegyedben.