Már majdnem átsuhantam rajta, amikor benéztem a keresztútnál balra, és Uramfia, ott ácsorog egymás mögött két picike templom! Ki nem nézné meg, az tegye fel a kezét! Már gördültem is oda, a veszélye csak az lehet, hogy senkit nem találok élve a környéken, aztán nem jutok be egyikbe sem. De egy néni gazolt a szemben lévő ház kerítésénél, a legjobb interjúalany, már mentem is, és előadtam a drága mama, két kívánságom lenne típusú kérvényemet. Hát azonnal ügy, azaz eset lettem, a jobb helyeken a falusi emberek szívélyesek, segítőkészek, percek alatt összedobtuk, hogy hol, kinél lehet a két templom kulcsa. Már indult is, hogy megy és szól neki! Mondtam, hogy dehogy, üljön inkább be, elviszem! De ő csak ment, elég nehezen, kora gátolta már, én lépesben utána a hibrid-hajtánnyal. Nem mentünk messze, másik néni megkerült, hozta is a kulcsot, közben meg, nem sok idő telt el, nyitva volt mindkét templom. Hát így megy ez jobb helyeken. Nem ám úgy, hogy gyűjjön vissza jövő héten Szóval, a két pici ékszerke közül a fehér az evangélikus, a sárga meg a katolikus. Szépen állnak sorba egymás mögött. Az úr, aki feltárta az evangélikust, maga is aktív gyülekezeti tag, ráadásul asztalos, és büszkén mutatta, hogy mi az, amit ő és fiai alkottak ide, ebbe a gyülekezeti házba. Ezt látjátok. De ez nem elég, szóba került még a híres höveji csipke, szintén a rokonok munkája, ezt is látjátok, mutatom. De ha Homo Sapiens fajtársával találkozik, akkor szóba kerül az is, hogy mit olvasok éppen, én meg mutatom, ő meg már tudja is, mi ez, ismeri, idéz a történetéből, aztán így került a könyv egy példánya a templomba a képen, hogy a kultúra méltó keretbe legyen Isten házával. (Csenra-Szabó András: Anya csak egy nincs). Most akkor nem fogom újra elmesélni a reformáció meg az egyház teljes történetét, nézz után, ki volt Edvi Illés Gergely gályarab-lelkész, és akkor mára kész is a házifeladat.
