Egy szálloda egyik oldalkijárata. Nem nagyon volt más vendég, az ország egyik legforgalmasabb kereszteződésében vagyunk. A csapos nem volt egy barátságos figura, én meg mondtam, hogy nem szeretem a Drehert, csak az van a csapok alatt, akkor valami üveges azok is Dreherek. Na, *** Akkor mi legyen? Mi lenne kérek egy pohár Aperol spritzet! Az van. Nekilát, készíti, megvárom, kifizetem, hááát, kapom is egy műanyag pohárban! Elröhögtem magam, ez egy valamilyen színvonalat imitáló hely, és itt egy műanyag pohár nesze, bmeg. Pasi kérdezte, mi a baj, én meg elmondtam a megdöbbenésemet. Azután leültem meginni. Amúgy jólesett a fickó közben telefonált, valami idegen nyelven, nyilván az anyanyelvén perfekt gyorsasággal, pergő nyelvvel kommunikált. Én meg gondoltam, hogy na, megyek, aztán jól lehármasozlak benneteket itt az ittjártamon. Erre odajött a pasi - gondolatolvasó -, kezében egy hibátlan pohárral, benne egy rendes adag Aperollal, hogy hát elnézést kér, de tudom, hát milyen környék itt ez, bejön mindenféle hajléktalan, hát aztán rászoktak itt valahogy erre a műanyag pohárra, de hát azért most ezen javítani akar. Leesett az állam! Hááát, azt a mindenét! Huhhh! Ez aztán a fordulatos sztori! Megköszöntem nagyon, a hitet adta vissza a vendéglátóiparban, megittam lassan mindkettőt, a műanyagost, meg az ajándék poharast is, aztán odamentem bambán a pulthoz, hát persze, hogy nem fizetem ki, ez egy ajándék volt, egy gesztus, de mit is mondhatnék, ezért aztán hálásan kezet fogtam vele.
