Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Végre egy minőségi kávézó Újpesten is! Plusz pont, hogy van HÁZI kombucha.

Takaros kis templom őrzi a múlt emlékeit. A gyülekezet nagyon elfogyott itt, sajnos az evangélikusok alig lakják már a környéket, de azért a műemlék tartja magát. Láthatod a bejegyzést a híres esküvőről, élheted kicsit a gyülekezet hangulatát, hátul lehet a szószékre felhágni, azt is megnéztük, de már ritkábban van erre alkalom. Vezetőm mutatta a jelen személyi vonatkozásait, családja személyes tárgyi emlékeit, szinte mindenkitől van itt valami, ami hozzátesz ehhez az egészhez, az előző vagy a jövő generációjából. Hallgasd meg, miket mesél, nem lövöm le előre a mese fonalát!

És akkor most nem a kiállított tárgyakat figyelhetted meg elsősorban, azaz a kiállítás anyaga nem vonta el a figyelmedet az épület saját varázsáról, így aztán sokan voltunk rá kíváncsiak. Mondanám, hogy túl sokan. Du. háromtól négyig volt hivatalosan nyitva, mi odamentünk háromra a biztonság kedvéért, hát, becslésbe bocsájtkozom, a múzeum bejárata kb. 80 méterre van a saroktól, ott bekanyarodott a sor, és még egy 80-100 méter hosszan állt az Üllői úton is. Beálltunk a végére, nagyon lassan haladt, de kivártuk. Nem volt ez egy ingyenes potyabejárás, mert mindenkinek meg kellett venni a 3000 forintos karszalagot, öregnek, fiatalnak egyaránt, aztán bejutottunk végre, saját felelősség, ki is volt írva, építkezés van. Korlátozott a bejárhatóság, kordonok vannak és sűrűn őrök is. Hát most így néz ki a belső, félúton a megújulás felé. Kicsit az udvarból is látni engedtek. Egyébként csodaaszép. Amikor kijöttünk, kb. fél öt volt, és még mindig ugyanolyan hosszú sor állt a Hőgyes Endre utcán végig és az Üllői úton is. A kijáratnál két biztonsági őr arról beszélgetett, hogy ki lesz olyan bátor, hogy odamegy, megmondja nekik, hogy már négykor vége volt, nincs tovább, haza lehet menni

Mondhatnánk akár zsáner-szobornak is, a nagy találkozást örökíti meg, amikor a kommunista fogságban lévő bíboros kiszabadult, őrző ÁVÓ-sok elmenekültek a forradalom hatására, de én erről a püspökszentlászlói kastélynál már meséltem egyszer, csak akkor se figyeltél rendesen szóval Pálinkás-Palavicini Antal, aki őrgrófnak született, de aztán őrnaggyá lett Rétságon, a kiszabadításban is benne volt, meg a Budapestre kísérésben is. Egy kicsit elsétálgattam a két figura között, Mindszenty a hagyományosan ismert ravasz-mefisztó ábrázattal, az őrnagy meg pelyhes, kölykös orcával állnak a kompozícióban, szegényt később mindezért ki is végezték, de most így legalább ország-világ hírt kap a kiállásáról, bátorságáról. Érdekesség, hogy az emlékmű peremén találsz egy lengyel-magyar határkövet is, ajándékba jött az ide, aztán itt helyezték, hátha a honfiúi szű szétdobogja magát nosztalgiából, hogy hej, valaha volt közös lengyel-magyar határ! És elátkozza rutinosan Trianont. De ha egyszer így működik.

És a leszármazottak. Mauks Ilona helyét, szobrait megtaláljuk a kúria kertjében, meg Mohorán is, a végső nyugodalom meg itt találtatott. Szontagh Pál a mecénás, a felfedező, az élethosszig tartó barát. Házát a kúria mellett ma is meglelnéd, ha erre járnál. Egy mély tiszteletet ez az emlékhely is megérdemel.

De ez nem az a ház. A múzeum fényképein látod azt az oszlopos fehér házat, ahol Tolnayék laktak. Ma is megvan, 100-150 méterre megtalálod innen, ma nem fehér, hanem sárga és egyéb közcélokat szolgál, nem látogatható, de nincs is miért. A nagy színésznő valaha apáca lett volt volna, de szerencsére nem lett az, sokkal többet kapott így tőle az emberiség. Szerepelt vagy 130 filmben, rengeteg színházi előadásban, nagy örökséget hagyott ránk. Ez egy emlékház. Itt minden eredeti. A képek, a tárgyak, a kosztümök, a színivilág kellékei, jelmezei. Menj oda, találd ki, hogy mikor melyikben láttad. (A fenébe, mit beszélek, mert nem fogsz odamenni, ahogy máshová sem) Nagyon kedves, intelligens hölgy fogadott, segít, mesél a dolgokról, örömmel mutat meg mindent. Szép kis emlékház ez, bármennyi időt el lehetne itt nosztalgiázni, ha nem lenne nagy a világ, és nem lenne még benne számtalan megnézendő, felfedezendő dolog.

Ez az adminisztráció szerint úgy alakult, hogy 900 forint a limonádé, a fagyi meg 1300. Eseménytelennek tűnt a látogatás, egy helyi performancer azért rátett egy lapáttal, az a fajta idősebb nő, aki kb. 20-30 évvel fiatalabbnak öltözik, és az volt a műsorszám, hogy többször telefonált, először angolul, közepesen jó kiejtéssel, aztán magyarul is, mert nehezen bírta telekommunikáció nélkül. És az a fajta spontán művész volt, aki le és fel mászkál közben a helyiségben, szenvedélyesen és szélesen gesztikulál, néha lehajolt és helyben is topogott a nagyon vizuális hatás kedvéért, és persze kiabált a távollévővel, így közvetve velünk, velem is. De, hogy volt ez a kabarészám, hát alig figyeltem a fagyi ízére, szóval túl sokat nem tudnék mesélni erről.

A strand területén egy láthatóan ittas vagy bódult állapotban lévő fiatalember vizipisztollyal lövöldözte a vendégeket. Apárom teljesen kulturált hangnemben megkérte, hogy legyen szíves abbahagyni, különösen azért, mert többször a fülünkbe lőtt. Erre az illető agresszívan reagált, kiabálni kezdett velünk, és láthatóan konfliktust keresett. Viselkedése fenyegető vol, és úgy tűnt,hogy mindenképpen verekedést szeretne provokálni. A legszomorúbb az volt, hogy a 7 éves kisfiunk nagyon megijed a történtektől. Sehol nem találtunk biztonsági személyzetet,aki közbelépet volna, és felszólította volna az illetőt a viselkedése befejezésére. Ráadásul a kisfiunk a medencébe elvágta a lábát, mert a csempe több helyen sérülttel van törve. Ez véleményünk szerint balesetveszélyes állapot. A történtek miatt alig egy óra elteltével kénytelenek voltunk elhagyni a strandot, pedig egy nyugodt,kellemes családi programra készültünk. Nagyon csalódottak vagyunk mert úgy éreztük,hogy sem a vendégek biztonsága, sem a nyugodt pihenés feltételei nem voltak biztosítva. Bízunk benne hogy a panaszunkat ki vizsgálják és a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak a vendégek biztonságára, valamint a strand területén előforduló agresszív viselkedések kezelésére.