A főbejárat után jobb oldalon látható az Apponyi hintónál is jártunk, amelynek fotózásával korábban is több alkalommal próbálkoztam, nem sok sikerrel. Maga a tény, hogy a hintót 2017-ben nemcsak teljes körűen felújították, hanem ki is állították a nemzeti sírkertben, dicséretes és szép teljesítmény, de arra igazán gondolhattak volna, hogy ez a tükröződő üveg a vastag fekete keretekkel nemcsak az értelmezhető fényképek készítését teszi szinte lehetetlenné, de még magát a hintót sem lehet igazán rendesen így megnézni, s a díszes részleket megfigyelni, felfedezni rajta, ami igazán nagy kár. Agapanthus részletesen beszámolt a híres fekete jármű történetéről. A legek körében fontos elmondani még e különleges járműról , hogy közel négy méter magas és öt és fél méter hosszú, ezzel a világ egyik legnagyobb gyászhintójaként tartják számon, amelyet 8 ló vontatott egykoron. A gazdagon díszített hintó hársfából készült faragványait egy Ludvig nevű szobrászművész alkotta, az oldalsó hajlított üvegtáblákat a Geldner Üvegipari Kft, míg a díszlámpákat a Regenbach-cég gyártotta. A lámpákat kariatidák tartják, akik a görög mitológiában a feltámadás szimbólumai is, a lámpabúrákra pedig keresztdíszeket tettek. Ifjabb Misura Mihály kocsi- és hintógyárában készült a temetőhöz hasonlóan szintén VIII. kerületi egykori Órás utcában lévő telepen 1928-1932 között. Érdekesség, hogy a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben itt, Józsefvárosban volt a fővárosi járműgyártó ipar központja, ennek emlékét őrzik a Bérkocsis és a Nagyfuvaros utcanevek, sajnos más nemigen maradt fent utánuk.
