Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Nálam 4 pont a hely, mint látható, némi felfele kerekítéssel. Kutyások jó ha tudják, hogy nem kutyabarát a hely.

Lentről, az utcáról felnézve is alig lehet észrevenni a sírok fölött. Egy oldalsó rávezető úton kell felmenni a város legmagasabb, 106 méter magasan lévő pontjára. Ott találjuk a kálváriát, amely három feszületből és három női szoboralakból áll. Bár nincs a szoborcsoportra igazi, szemközti rálátás, mégis rendkívül hatásos, az pedig még hozzátesz ehhez, hogy egy síkvidéki város egyetlen kiemelkedő helyén állva messzi a látóhatár. Szép időben a híres Református Nagytemplom kupoláját, tornyait is látni innen. A Kálvária felállításának éve 1993, de a feltételezések szerint egy korábbi kálvária pótlására készítették a barokk hangulatú alkotást. Vélhetően így lehetett, mert különösen a két lator alakjának megformázása feltűnően naiv munka. Az eredeti lehetett a város legrégebbi szakrális szoborcsoportja. Egy hátoldali tábla szövege szerint a Kálvária Zsédely Gyula plébános ösztönzésével készült. Fontos információ ez, mert ha lenézünk erről a kicsinyke dombról az út felé, annak másik oldalán a Magyarok Nagyasszonya Kápolnát látjuk, amelyet ugyancsak Zsédely Gyula, tiszteletbeli kanonok, plébános, szalézi szerzetes épített, közösségével együtt.

Előzőleg pizzázó volt az épületben, még mindig megvannak akkorról a korábbi ablakdíszek, és az étlapborítók is átöröklődtek. Ezek tehát ne vezessenek félre senkit. A rémséges belső design viszont, mint kiderült, már saját kreáció. A falakon budoárokba illő barokkos tapéta, a plafonon kristálycsillár, viszont az asztalok egy része kifejezetten menzás jellegű, és mindezekhez díszítésül imitt amott japános valamik. Fölöttébb zavaros és zavaró a kép, ami így kialakult. Jócskán a rendes ebédidő után érkeztük, de mivel a hét minden napján 10 és 21 óra között vannak nyitva, ez nem volt gond. És amíg ott voltunk, egyre csak érkeztek a vendégek. Pedig hát vidéken nem szokás délután 4/5 óra körül étterembe menni. Jó híre lehet máris a helynek. Ázsiai étteremnek jellemzik magukat, különböző népek konyháiból válogatták össze az étlapra került fogásokat. Levest imádó párom vietnami bún levest kért csirkével, és lelkesen kanalazta, még akkor is, amikor már megérkeztek asztalunkra a főételek. Gyanús volt ez a gyorsaság, mert ennyi idő alatt sem a panírozott csirke, sem a kacsasült nem készül el. Hát, nem is voltak frissen készültek, miként a melléjük tálalt langyos, száraz rizs sem. Pedig hát a távol-keleti ételek jellemzője éppen az, hogy gyorsan, frissen készíthetők. Szerencsére megmentette a helyzetet az ételeink ízesítése, pontosabban a szaftok, a citromfűs chilis zöldség és a thai red curry, amelyek nagyon finomak voltak. Messze nem volt hát kiemelkedő minőségű az étel, amit kaptunk, viszont nem is volt drága, és még szervizdíj sem terhelte a számlát. Szolid borravalóval együtt fizettünk 14 ezer forintot, pedig Unicumot és Heineken sört is ittunk. De többször nem jövünk ebbe a Hikariba.

Mivel a kastély több funkciót tölt be, s a korábbi tulajdonos Károlyi-családból is laknak itt a kastélyban egy elkülönített részben, így a szálláslehetőségre 23 szoba kínálkozik. Ezek egyrészt a földszinten a két oldalsó északi és déli szárnyban találhatóak, másrészt a tetőtérben, amelyet valószínűleg a későbbiekben, már a jelenkori "modern időkben" alakítottak ki e célra. Mivel az eredeti berendezése teljesen megsemmisült a kastélynak, így korabeli berendezési tárgyakkal nem rendelkezik. Ettől függetlenül a lakosztályok nemcsak a nagy alapterületükkel, tágas tereikkel tűnnek ki, hanem próbáltak a kastélyhoz méltó, stílusos, elegáns bútordarabokat elhelyezni. Például az egyik lakosztályban baldachinos ágy van, illetve van olyan lakosztály is, amelynek fürdőszobájában sarokkád található. A tetőtéri szobák berendezése ugyanakkor modern, általános szállodai szoba jellegű. Érdekesség, hogy vannak kétszemélyes, belső kétszintes, galériás szobák is, ahol a franciaágy található a galériaszinten. Értelemszerűen a lépcső miatt ezek nem akadálymentes szobák. A családi szoba azonban maximum 4 fő elhelyezésére alkalmas, így nagycsaládok számára nem jöhet szóba. Pedig maga a szálloda gyerekbarát, hiszen a hatalmas parkban (51 hektár! ! ) játszótér és tanösvény is található. A szoba ára nem tartalmazta a reggelit, ez külön fizetendő (5500 Ft/svédasztalos reggeli). A szobaár a szoba színvonalától függ, a legolcsóbb kétágyas 33ezer Ft-ba került, de a szuperebb lakosztályok több mint 70ezer Ft-ba kerültek volna. A parkolásért nem kellett külön fizetni. A szobákba volt bekészítve víz, valamint járt egy italkupon. Bár 4 csillagos hotel besorolású, de a szobák egy részében nincs légkondi (októberben ez nem okozott problémát), továbbá nincs wellness részlegük, medencéjük.

Újdonságokat kapott az étlap is. Igaz, a tavalyi menümet kértem ismét, de megkóstoltam mást is (ezért előnyösek a családi összejövetelek). Minden finom volt, de részletezném. Babgulyás: mennyei. Amilyennek lennie kell (csípősség, arányok, fűszerek). És a puha, finom, illatos fehér kenyérrel! Tovább nem is részletezem. Aki szereti, ki ne hagyja! Az én menüm a sült tarja párolt káposztával, knédlivel, barnasörmártással. Tényleg nagy adag. Jóízű. Semmi kifogásom nincs ellene. Bajor káposztás sztrapacska sült kolbásszal. Tavaly kolbászdarabkák voltak, nem karikák, és a sztrapacska is "üdébbnek" tűnt, ha lehet ilyen kifejezést használni. Most kicsit szikkadtabb és töményebb volt. Ize egyébként jó, de nem csillagos ötös. Újdonság a Ropogós malaccsászárba tekert sertéskaraj dijoni tormakrémmel és tanyasi sonkával töltve, ehhez metélőhagymás krumplipüre. Remek ízválogatás! A pürébe még elment volna több hagyma is, de így is kiváló. Jó volt a madártej is, érdekesség (számomra), hogy a tojáshab szárítva/sütve volt. A szezonális szilvás-fahéja pite viszont szintén egy kiválóság, amit nem szabad kihagyni - amikor csak szezonja van, harmónikus ízek, zamatok. Jók voltak a limonádés is (citromos és epres), habár nekem kicsit túl savanykás és túl édes. Felszolgálás kedves, figyelmes. Kicsit többet kellett várni, mint gondoltam, de ennyi még elviselhető. A helység sajnos már hűvös volt. Természetesen megyünk máskor is, és ajánlom is a helyet az erre-járóknak. Ha ki lenne táblázva (megérné! ) könnyebben meg lehetne találni. Ingyenes parkoló is van.

A zuhanytálca sárga foltos, a törülközök büdösek voltak. Biztos a gyógyvíztől, de gondolom megfelelő mosással lehetne kezelni. A tisztaság a fürdőszobában nem volt makulátlan, penész és vízkőfoltos volt. Takarítás gyanánt a 2. napunkon kivitték a szemetet és kaptunk 1 guriga wc papírt, az azt követő napokban semmi. Szerencse hogy vittem magunkkal pótlást és megoldottuk ezt is. Az ágymatracból lehetett érezni a rugókat, nem lehetett jót pihenni rajtuk, a paplan régi és nehéz töltetű volt. Az étkezés menü választásos volt, amit persze tudtunk, előre jeleztem a gluténmentes és tejmentes étkezést, elvileg tudták kezelni, gyakorlatilag mandulatejet én vettem magamnak és vittem le a reggelihez. Csontlevest tele tették tésztával és úgy kaptam, annak ellenére hogy megbeszéltük, gluténmentesen eszek. Fél csemege uborka járt a vacsorához. Ennek ellenére jól éreztük magunkat, a környék nyugodt, csendes lehet kirándulni. Keceli csárdát mindenkinek ajánlom étkezésre! A recepciós személyzet kedves volt. Nagyon szép vidéke ez az országnak, érdemes ellátogatni!

Egy ilyen van egyébként, de arra sincs kiírva, hogy csak úszóknak, így teljes joggal lett tele gyerekkel. Az információadás nem az erőssége a szállónak. Az ellátás viszont kiváló volt.

Az ételkínálat szolid volt, nem volt túlgondolva, túlbonyolítva, viszont amit kaptunk, az a maga nemében finom volt. Ízek, állag, fűszerezés szerintem nagyon rendben volt. Kezdésként tárkonyos ragulevelessel indítottunk burgonyagombóccal, amelyet önállóan lehetett kimerni, többen repetáztak is belőle. A levesben a fűszerezés volt a legjobb. A főételből a vegetáriánus fogás egy ázsiai tofus tészta volt, kissé csípősen, nekem az annyira nem jött be. A másik főétel jércemell Cordon Bleu, jázmin rizzsel, hát ez elég kommersz fogás, de ugye a rántott hús minden család nagy kedvence. A savanyúságok átlagon felüliek, és meglepően választékos volt a többi ételhez képest. Az ebéd legjobb fogása szerintem a desszert volt, mégpedig Somlói galuska. Klasszikusan elkészítve, de mondhatni tökéletesen sikerült. A konferencia idején pogácsa és sós aprósütemények voltak bekészítve a szünetekben, ezek mind finomak, frissek voltak, kiemelném a húsos hasét. A vacsorát a magam részéről kihagytam, mert nem szoktam vacsorázni, de abban a kis előétel falatkák voltak igazán ízletesek, rikottával töltött tésztakosárka. Ez azért is okos ötlet volt, mert a látogatóközpontban tartott időszakos kiállításmegnyitón további finomságokkal próbáltak minket teletömni a házigazdák, többféle édes és sós házisütemény formájában. Maga az étterem elegáns, főúri hangulatú, szépen terített asztalokkal. Szép időben a fedett verandán is lehet étkezni. A kávé végig automata gépi kávé volt, az a szokásos szállodai verzió, ami említésre sem méltó. A filteres teák viszont választékosak voltak. Alkoholos italok terén a Pannonhalmi Pálinkárium pálinkáit kínálták, a móri borvidékről Miklós Csabi borait (Királyleányka, Zöld veltelini, Chardonnay), illetve a helyi Bernáth Pince borait (Olaszrizling, Chardonnay, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir rozé) kóstolhattuk.