Magyarázata persze van, ha nagyon keressük, az északkeleti megyékben az lehet a fő oka az elterjedésnek, hogy a török hódoltság után elnéptelenedett vidékeket jobbára ruszin, szlovák, román telepesekkel, munkaerővel pótolták. Ezek meg hozták magukkal a vallásukban is a bizánci csicsát. Aztán ilyen hibrid lett, kiköszörülték az élét, a görögkeletiek elfogadták a római pápát, csak ragaszkodtak a saját díszes micsodáikhoz és nem bántottak senkit. Elmagyarosodtak. Ez az ikonosztáz messze földön pompás, amit van szerencsém megmutatni nektek is. Időben letelefonáltam a programot, a hölgy hétfőn du. ért rá, hát akkor mentünk, kissé esős, barátságtalan időben. Iskolai szünet volt, az unokák is itt voltak, az aranyos kisfiú meg kislány maradt is végig, úgy tűnt, a templom az egyik játszóterük is, nagy magabiztossággal, bennfentességgel kezelték a házat, a kissrác azonnal beöltözött kérés nélkül egyházinak, alig lehetett róla leparancsolni a ruhát, hogy most nem is lesz szertartás. Ő mutatta meg nekem a nagyapa ruhatárát, fejből mondta, milyen színű ruhát mikor visel az illetékes. Meg hát ők bemehetnek az ikonosztáz mögé is, én csak bepillantottam. De fantasztikusan szép a templom, és csak később vettem észre, hogy telefonom sorozatban pocsék, elmosódott képeket csinált, nagyon sajnálom, de azért remélem, hogy valami átjön, valami élvezhető azért. A templomot és a hozzá tartozó parókiát 17911792 között építették késő barokk (copf) stílusban, a gyülekezet története azonban már a 15. századra is visszanyúlik. Egyhajós, keresztházas, félköríves szentélyzáródású templom, amelynek hosszoldalait támpillérek erősítik, főhomlokzatán pedig egy kis kiülésű középrizalitban áll a torony. A templom kiemelkedő értéke a történeti copf stílusú berendezés (többek között a szószék és a tabernákulum-oltár), valamint a teljes szentélyfalat betöltő, később (18111834 körül) készült értékes ikonosztázion, amelyet a hívek és a püspök jelenlétében a 2010-es évek elején is felújítottak.