Nagykörűt hajdan, a Tisza szabályozása előtt szinte teljesen körbeölelte a folyó, innen ered az elnevezése is, a falu így tulajdonképpen a mocsaras árterületen épült. A település szerkezetén, utcahálózatán máig észrevehető, hol voltak akkoriban az élhető szárazulatok. A környéket elözönlő, elfoglalni akaró törökök 1530. július 19-én ide is be akartak törni, csak hát ők nem ismerték ezt az ingoványos vidéket, a gázlókat, így belevesztek a megáradt Tisza vizébe. A megmenekülés emlékére állította a közösség 1705-ben azt az egyszerű építményt, amely egy kőből épített négyzetes oszlop volt, zsindelytetővel, a tetején kettős kereszttel. Az emléket állítók fogadalma szerint pedig minden év július 19-én hálaadó körmenet vonult a Kőoszlophoz, amely az eseményhez legközelebbi magaslaton épült. Másfél századdal később, 1847-ben Petrovay László földesúr (az ő fia honosította meg itt a cseresznye termesztését) a településhez közelebb hozatta az oszlopot, amelyet később Illés prófétát ábrázoló képpel díszítettek, akinek a történelmi emlékezetű esemény utáni napon, július 20-án van a napja. Az emlékhely, amely azonban nem műemlék, ily módon öröklődött át Illés-kő néven a későbbi nemzedékekre. A próféta arcképe idővel erősen megrozsdásodott, ezért amikor 1990-ben felújították az oszlopot, a községben alkotó Baranyó Sándor festőművész által a falunak ajándékozott égetett zománc képet helyezték rá. A művész a próféta arcképét és a tüzes szekeret festette meg, amely a bibliai történet szerint Illést földi élete végén egy forgószélben tüzes lovakkal elragadta az égbe. Az utóbbi években pedig olyan elmélet is napvilágot látott, amely szerint Illés tüzes szekerének idehozása egy az oszlopba beépített meteoritkőre utal. De addig is, amíg igazolódik vagy megcáfolódik ez a feltevés, a falu hűen követi a hagyományt: Július 20-án az idén is megtartják az Illés-napi fáklyás felvonulást a katolikus templomtól az Illés-kőhöz.
