Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Az étterem neve utólag derült ki a falról meg a blokkról. De sokszor mindenfelé eszeget út közben az ember, hát nem kell egy nagy ebéd, meg az idő sem arra való, hogy csak passzívan trónoljunk egy helyen, így ebből leginkább ilyen levesfélék lettek, vendég alig volt, kiszolgálás közepesen érdektelen, de nem rossz, szóval ettünk egy tárkonyos szarvasragulevest, egy pikáns erdei gombalevest, meg még nekem kedvem támadt egy fagylalttal töltött palacsintára, így lett szervizdíjjal, italokkal együtt egy 11902 forintos számlánk. De az étterem jónak minősült.

Persze megérti az ember, hogy táboroznak stb, de jó lenne talán elszeparáltabban kezelni őket, esetleg a fő nyitvatartási időn túl vagy előtte.

Vannak olyan helyzetek, mint a tolakodó csoportok, a beelőző haverok (ha már továbbmenet nincs, akkor foglaljuk egymásnak a helyet a sorban), amikor igenis a sarkukra kellene állni és rendet tenni, nem pedig rezignáltan tudomásul venni vagy oda se nézni.

(Lehetne ez itt Dionüszosz is) Miután a rómaiak lenyúlták a görögök isteneit, csak ravaszul átnevezték őket, hogy a szerzői jogvédelmi hivatal ne kössön bele, ettől kezdve beépült a tudatba, hogy egy vidám isten, aki iszik, azért az jótékony szimbólum, meg baromi jó ürügy, hogy áldozunk neki. Ismerjük be, sokkal szerethetőbbek az ilyenek, mint a keresztények savanyújóska istenei meg szentjei. És akkor még egy kis pikáns dolog, benézel a lába közé, és elgondolkozol a korabeli divaton, a kis dorbéznak van vagány csizmája, de gatyája az nincs, jeles szerve szabadon van kitéve az időjárás viszontagságaink, miközben csorog, csorog a hegy leve