Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Némi felfelé hullámzás után most erős visszaesést tapasztaltam. Az éveken át meglévő és sok vendéget bevonzó ebédmenü teljesen megszűnt. A bejáratra is nagy betűkkel ki van írva, hogy "NO MENU", de belépve a pult felett is olvasható a tábla angolul, nincs már menü, ne keressétek, csak az étlap szerinti. Az aktuális árakat a pult feletti falon olvashatjuk. Egyébként nem tűnik egy drága helynek, hiszen egy egyszerű kifőzdéről beszélünk, de azért ez a változás jelentős áremelkedést jelent. A szószos, csirkehúsos főételek ára 1800 Ft, ehhez jön pluszban a rizs (600/700 Ft), valamint a naan kenyér (500-700 Ft). Az italok közül a mangó lassi a legnépszerűbb, ezt akár elvitelre is kérhetjük. A másik probléma, hogy az adagok nagyon összementek, pontosabban a főétel most már úgy néz ki, hogy a rizs elég nagy kupac, de mellette hús alig, 3-4 kocka és sok szósz. Ez azért így elég csalóka. A férfi kollégák mondták is, hogy ettől ők éhesek maradtak. Egy turbános férfi szolgált ki, aki nem tudott magyarul. Amikor kérdeztük a menü megszűnéséről, elég kelletlenül fogadta a kérdést, s kitérő választ adott. Pozitívum: a naan kenyeret mindig frissen sütik. Az asztalokra nincs kitéve víz, pedig egy ilyen kifőzdében alapvetőnek kellene lennie szerintem. Én a rizsből kisadagot kértem, nehezen, de kiegyeztünk abban, hogy kaphassak kétféle húst, Chicken Korma, illetve Butter Chicken fogásokat, ezek egyike sem csípős. Így fizettem 2700 Ft-ot, amiben nem volt ital. Sajnos ízben, fűszerezésben nagyon gyenge volt, nem ízlett. Valószínűleg más másik szakácsuk van, nem az, aki korábban, vagy ha mégis ugyanaz, akkor elfelejtett főzni. Sajnálom, számomra átestek a nem ajánlott kategóriába, 2 pontnál többet nem tudok erre adni.

Én a várakozás ideje alatt vagy elfoglalom magam, vagy a személyzettel beszélgetünk, ha alkalmas, de természetesen így alkalmam van körbenézni, "letapintani" a hely hangulatát. A Nyugati téren lévő étterem az elmúlt években volt már minden IS, amire emlékszem, az egy svédasztalos étterem volt, de nem igazán nívós, aztán a következő már valami kínai-ázsiai hely volt, de csak utána jött a mostani, a RIN. Először is adódik a hely neve, na, ez mit jelenthet? Azt leszögezhetjük, hogy bár ázsiai ételeket készít a konyha, hangsúlyos a sushi, ami ugye Japnából származik, de az étterem vietnami tulajdonosi hátterű. A tulajdonosok tudatosan választottak japán nevet, ezzel hangsúlyozva, hogy az étlapon sushit és japán ételeket találunk. Japánul a Rin () jelentése: méltóságteljes, tiszta, hideg/friss, és határozott. A beltér hosszan nyúlik, nem igazán van ázsiai hangulata, ennek oka az lehet, hogy szerintem a korábbi atipikus berendezéssel együtt vették át az éttermet. Voltak nyelvi problémáink, de sikerült mindent megértetni, részben mutogatással. A végén ajándékba adott a fiatal hölgy egy szép legyezőt. Az árak az átlagos budapesti sushi éttermekhez képest a kedvezőbbek közé tartoznak, persze így sem olcsó. Frissen készítettek mindent, jó minőségű alapanyagokból. 27ezer Ft-ért vásároltam, nem volt sem kötelező szervizdíj, sem elviteli díj, sem dobozdíj. Amiket kóstoltunk: mangó saláta (2690 Ft), avokádó maki (1850 Ft/8 db), uborkás maki (1750 Ft/8 db), Maki Sake (lazacos) 2450 Ft/8 db, lazac nigiri (2250 Ft/2 db egy adag), Nigiri Ebi - rákos - 2250 Ft/2 db egy adag, nyári tekercs rákkal (2390 Ft/2 db van egy adagban) mogyorószósszal, gőzölt dumpling gombócok sertéshúsos töltelékkel (2390 Ft/adag), rák tempura (2390 Ft/adag). Úgy értékelte a családunk, hogy innen a jövőben is érdemes lesz rendelni, amúgy ez már többször meg is történt azóta. Össz-pontszám: erős 4-es.

A dekára kimért mini édes és sós aprósütiket, elvitelre. Helyben nincs is hol enni. Aktuális árak és legutóbbi beszerzések: túrós táska 5240 Ft/kg, diós csiga 5190 Ft/kg, csikehúsos kocka 5510 Ft/kg, illetve túrós batyu XXL, ez utóbbi nem minitermék, ennek alapára 570 Ft, de éppen akciós volt, így csak 389 Ft-ba került. A kiszolgálás kedves, barátságos, közvetlen volt. Össz-élmény: 3 pont, de ajánlottra teszem.

Emlékeim szerint korábban értek már el ennél magasabb pontszámot is. A többgenerációs, zsidó alapokra építő családi étterem működése már 3 évtizede jelen van a budapesti gasztronómiában, de az alapító Rosenstein Tibi bácsi gyakorlatilag már átadta a stafétát fiának, Robinak és a fiatalabb generációnak. A konyha a nyitás óta magas minőségben képviseli a hagyományos tradicionális magyar és zsidó ételeket. Próba szerencse alapon előzetes foglalás nélkül néztünk be, s valóban csak annak köszönhettük a helyünket, hogy szerencsénk volt. De egy nagyobb létszámú társaságnak már nem tudtak volna helyet szorítani, szóval az asztalfoglalás melegen ajánlott. A viszonylag kis alapterületre elég sok asztalt elhelyeztek, egy kicsit szerintem zsúfolt. A személyzettel maximálisan elégedettek voltunk. Professzionális, jól képzett, elkötelezett, vendégcentrikus csapat, hibátlan. Az étterem egyik ikonikus fogásával indítottam, maceszgombóc leves csészében. A zöldségek állaga, íze patent, nem túlkészült, nem túlfőtt. Utána második fogásként egy egyszerűséget választottam, káposztás cvekedlit, amit itt pirítva készítenek. Egy pohár szörppel és a kötelező 10% szervizdíjjal együtt fizettem 7370 Ft-ot, szerintem egy ilyen színvonalas helyen korrekt. Persze ennél sokkal drágábban is lehet itt enni, a húsos főételek 6500-13000 Ft között, a báránycsülök a legdrágább e sorban. Minden pénteken van sólet, madártej, csütörtökön pacal. Továbbra is 5 pontos hely és élmény, gyakrabban kéne ide jönni.

A wellness részlegben az uszoda vize elég hideg volt és a pihenőrészben sem volt elég meleg , első két nap nem is tudtunk ott pihenni szaunázás után. A sókád nagyon kellemes , csak sajnos elég kicsi, akárcsak a szaunafülkék. A wellnessben nagyon jó lenne egy centrifuga a vizes fürdőruháknak. Nagyon tetszett, a sokféle játék lehetőség , kicsiknek és nagyoknak egyaránt ( társasjátékok, billiárd stb. ). Ezek miatt adtam néhol csak négy csillagot . Összességében kellemes napokat töltöttünk itt.

De mégis, mi ez a szenzáció, amit talán a legtöbb nyelvre lefordítottak valaha és a magyar fordítás pont ide, Vizsolyhoz kötődik, Károlyi (vagy Károli) Gáspár munkája, amit a munkatársaival együtt végzett 1590-ben. A 16. század végén a Biblia a világon még mindössze körülbelül 3540 nyelven volt csak elérhető. Ez egy olyan könyv vagy tárgy, ami egészen speciális státuszt tölt be az emberiség történetében. A világ nagy vallásai közül három, az úgynevezett ábrahámi vallások (judaizmus, iszlám, kereszténység) azonos alapokkal bír, Isten szavát őrzik, az úgy van és kész, ahogy Isten mondta, diktálta. Mózesnek ugyebár, a hegyen, a lyukból. A Védák hasonló státusszal bír, azt is Isten mondta, és úgy van és kész. A Bhagavad-gítában is maga Krisna beszél az olvasóhoz. A szikhek szent könyvét meg úgy tekintik, hogy az egy élő isten. Talán annyi a közös bennük, hogy mindegyiknek van valami misztikus lénye, amit, akit soha senki semmilyen módon nem látott, nem tudja senki, hogy fizikailag hol is van, hogyan néz ki, mégis könyvek tartalmazzák az üzeneteit, a kötelező megszívlelendőket. És ez sokmilliárd ember szemében rendben is van így. Sokmillió ember él abból, hogy ezt hirdeti, terjeszti, magyarázza, átértelmezi, árulja, egyáltalán ez az élete alapja. És itt szó sincs arról, hogy kétségbe vonnám isten létét, egyáltalán nincs tudomásom a létezéséről vagy a nem létezéséről, viszont szívesen elhiszem, én itt csak erről a tárgyról beszélek, amit ilyen misztikum övez. Amit le lehet írni, nyelvekre lefordítani, kinyomtatni, eladni, polcra tenni, olvasni, ellopni, és ez is érdekes, hogy a vizsolyi Biblia történtéhez két jelentős és kalandos lopási eset is fűződik a 2000-es években. A leghíresebb és legszövevényesebb a vizsolyi templomból 2002-ben elrabolt példány, de néhány évvel később, 2009-ben egy zuglói magángyűjteményből is elloptak egy másikat. Mindkét eset sikeres megkerüléssel végződött. Bizarr, hogy a templomból ellopott könyvet Komarnóban valami romok között találták meg becsomagolva. Annyi mindent mondhatnánk még erről a könyvről, biztos van, aki napokig tudna folyamatosan beszélni róla, ide most legyen elég ennyi kedvcsinálónak.

június 29-én, azaz Péter-Pál napján avatták fel és szentelték fel. A pápa jobb kezével áldást oszt, alkotója Páljános Ervin helyi szobrászművész fehér színű süttői mészkőből álmodta meg a pápa ábrázolását. Eredeti neve Karol Józef Wojtyła volt, aki lengyel nemzetiségűként az első kelet-európai, illetve szláv származású pápa lett 1978-ban. A magyarok körében különösen nagy népszerűségnek örvendett. Tudomásom szerint Szentendrén éppen nem járt, de Magyarországon 2 alkalommal is megfordult, híres volt arról, hogy rengeteget utazott világszerte, hogy találkozzon a hívekkel. Azt pontosan nem tudom, hogy mi alapján, de már 2005-ben bekövetkezett halálát követően szinte azonnal kezdeményezték a szentté avatását. Ennek közbenső lépéseként 2011-ben boldoggá avatták, ebben az évben állították fel ezt a szobrot Szentendrén. Hogy ez csak véletlen-e vagy szándékolt, fogalmam sincs, mindenesetre érdekes párhuzam. Kevesebb, mint 3 évvel később, 2014 Húsvétvasárnapján szentté avatták. Engem ezek a szentté avatások mindig is érdekeltek, ugyanis ennek ugye előfeltétele a csodatétel. Legalább 2. Ez II. János Pál esetében is megvalósult, egyrészt egy francia apáca gyógyult fel csodálatos módon a Parkinson-kórból, másrészt egy Costa Rica-i hölgynél teljesen elmúlt a gyógyíthatatlannak diagnosztizált agyi aneurizmája, miután II. János Pál pápához imádkoztak. Hát ilyen csodatételekre képesek a szentek és a hit.

Mindig azt gondoltam, hogy itt valami törzsi vének, deklasszált elemek, nagyon szakadt figurák töltik el isten szép napjait, aztán ez olyan távol áll tőlem, hogy csak na. De hát lehet, hogy én is beleöregedtem vagy belenyomorodtam ebbe, akkor legyen, lássuk! Benéztem, és a szemben lévő falra tett táblára krétával és nagy betűkkel ki volt írva, hogy Napi akció, Aperol spritz 1500 Ft. Kedélyesen kértem hát egy napi akciót. Elég hülyén néztek rám. Ezért megismételtem, tagoltam, lassabban, hogy hátha Mondom, hogy hát oda van írva, nagy betűkkel, ebben az üzletben van, azt kérem, kérek egy Aperol spritzet! Ja, olyan nincs. Nem, az csak valami nagyon régi felirat, ki tudja, mióta van az oda felírva, rögtön le is törlik. És letörölték. Jó, hát akkor is iszom valamit! Milyen sör van? (Mondjuk, eltévedt gyerek, miért kérsz te borozóban sört? Hát mert látom, hogy van. ) Na, aztán megegyeztünk egy korsó csapolt barna Staropramenben, nagyon olcsó volt, tiszta, rendes pohárból, friss, jó sör, és tulajdonképpen ennyi történt.