Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Azt hittem, senki nem beszél itt európain nyelveket, de egyszer csak odajött egy laza, 13 éves vietnami kiscsávó és tökéletes magyarsággal meginterjúvolt, hogy mit szeretnék. Na, ő a kakukktojás, a nyelvtudor a családban. Étlap izgalmas, bőséges, messze túlmutat az átlagvietnami büféken. Udon-tésztás levest kértem, remek ötlet volt, olyan nagyszerű volt a leve, hogy akármeddig elcuppogtam volna rajta. Azután ropogós kacsát kívántam, körettel, de mit kell itt mohóskodni, szinte már meghaladta a befogadóképességemet. Látványkonyha van, lehet nézni, hogy készül, mi készül. Kölök odajött érdeklődni, hogy mennyire élvezem a táplálkozást, dicsértem is rendesen. Abszolút ajánlható hely! Még számtalan izgalmas, felfedezendő dolgot rejtegethet.

Fura helyen áll ez a templom, a város meg a semmi határán, vele szemben a jelenidők külföldi vendégmunkásaitól megrakott hajdani munkásszálló, a Griff hotel van, és a mostani etnikai összetétel az alapvetően a filippínó többség, azok meg fura mód, eltérően a környező országoktól erősen keresztények, hát talán hasznát veszik ennek a templomnak is, mert amúgy a kutya sem jár errefelé semmiért. Na de még mindig a szobor. . . akárki-bárki felismeri, hogy ez egy Varga Imre alkotás. Annyira tipikus, a fémlemez-szerű kivizel, meg egyáltalán. Ez itt állítólag Szent Gellért halála. Nagyvonalúan tekintsünk el a tény felett, hogy a püspökök akkor még nem hordhattak ilyen hegyes süveget a fejükön, az csak párszáz év múlva időszerű. Meg ilyen díszes hacukát se nagyon, de legyen ez a művészi szabadság. A tollas emlős valószínű angyal, őr formájában van jelen talán, elkapja vagy lelöki a főpapot, de inkább felemeli. Evezőtollai nekifeszülnek a levegőnek. És hát tudjuk a történetet, azért itt pusztult el Buda és Pest táján Gellért és a többi püspök, mert itt volt az átkelő a Dunán, és éppen rosszkor voltak rossz helyen, a Vata-féle pogánylázadás időpontjában a feldühödött tömeg meglincselte őket. Nem könnyű betörni egy országba egy új vallással, a nép nehezen mond le a saját hitéről. Akkor is, most is.

Egy hatalmas kanyar a sínekből, amik a Kelenföldi pályaudvar felől jönnek, aztán páran laknak errefelé is, de ezen kívül semmi. Akkor mi van az étteremmel? Hogy kerül ide? Hát az van, hogy ez egy szálloda, és ez annak az étterme. Ez sosem volt munkásszállás, mint a más hasonló, városszéli átépült szállodák, ez mindig szálloda volt. Az étterme meg egész jó, tényleg érdemes ide kisétálni. Derűs napon tehát betoppantam, csörgedezik a víz a medencében, aranyhalak úszkálnak, terasz már nyitott, hát oda ültem. Kevés ember volt, két asztalnál, ha társalogtak, ittak, ettek. Mit kérjen egy szegény öregember? Hát menüt, ha van! Van, többféle is. Így aztán lett ebből májgombócleves, meg zöldborsófőzelék fasírttal. Jó is az! Tényleg finom volt. A főzelék a klasszikus, vastag, sűrű rántással, ízletes fasírtokkal. Tényleg elégedett voltam, mit igyak, rákérdeztem valami sörre, aztán a fene tudja, hangulatom támadt, Aperol sptrizet kértem, azt szopogattam mélán szívószállal. Megjött a kedvem a desszerthez is, kérte, a menüben szereplő gyümölcsrizst. Remek választás. Így, a három fogásos Business Lunch volt mindössze 4890 forint. Szervizdíjjal együtt. Ez pompás ár. Az Aperolom 2990 Nem panaszkodom, nívós hely, jó konyha, kellemes környezet, barátságos kiszolgálás. Megérte. Amúgy a hely rendezvényhelyszínnek is elsőrangú.

A sok zöld, a madárcsicsergés, a kellemes zenék, a terasz mind-mind hangulatossá teszik a kikapcsolódást, csak ajánlani tudjuk!

Az étlapon nem szereplő halászlét is rendeltünk, megkaptuk, ilyen figyelmesség várta ínyenc vendégeinket, paradicsomsaláta, uborka saláta is került az asztalra külön kérésre. Allergiásoknak, külön fogásokat készítettek el, minőséggel. A kávézáshoz mandulatejet is biztosítottak nekünk. Frenetikus volt, igen. . . . . ezt a külön törődést is megkaptuk az Önök Büféjében. A mosdó helyiség tiszta, az étterem is. Jól szervezett csapattal, csendben, udvariasan szolgáltak ki bennünket. Köszönjük szépen az ellátást, a törődést, ha tehetnénk, menne az a bizonyos Michelin Csillag:)

Azóta tervezem, hogy eljöjjünk ide alaposabban megismerni a helyet. Most a Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál keretében sikerült előadással kiegészített, nagyon színvonalas vezetett épületbejáráson részt vennünk a Páva utcában. A Kortárs Építészeti Központ/KÉK szervezésében megvalósuló fesztivál ezúttal az 1916 és 1926 között épült lakóházakat és intézményeket mutatta be, a Páva utcai zsinagógát pedig 1924. január 6-án szentelték fel. Budapest második legnagyobb zsinagógája volt, és rabbija is a holokauszt áldozata lett. Sajátos hely, mert együtt él itt egy állami emlékközpont és a zsidó közösség által működtetett nagy zsinagóga és kis imaterem. Ennél fogva itt egy udvaron körbejárva láthatjuk a jeles zsinagógaépítész, Baumhorn Lipót által tervezett és 20 évvel ezelőtt igényesen felújított zsinagógát, valamint az emlékközpont elegáns, modern épületrészeit. Érthető hát, hogy a We Love Budapest/WLB miért választotta be a Páva utcai zsinagógát az idei Budapest100 öt kihagyhatatlan épülete közé. De itt a kettősségnek, az éles kontrasztoknak is szándékolt a mondanivalója: Miközben a zsinagógatermek a békés vallásosság hagyományos színterei, a kiállítótermek az emberiség legszörnyűbb történetére, több millió ember, köztük több százezer zsidó honfitársunk kegyetlen meggyilkolására, pusztulásukra emlékeztetnek. Feloldás, felmentés nincs! Csak csendes emlékezés. A vészkorszakban elhunytakra, arra a 172 312 áldozatra, akinek már tudjuk a nevét, és itt egy falon végtelennek tűnő sorokban olvashatjuk. És emlékezés az összes többiekre, akiknek kilétét további kutatások remélik felfedni. Emlékezés az 1944-ben megsemmisített magyarországi zsidó közösségekre: Az Elveszett Közösségek Tornyán 1441 település neve szerepel. Köztük a mi szülővárosunké is.

Kértem mellé egy korsó Pilsner Urquell sört (1600 ft), valamint egy deci Gedeon Kövidinkát és egy deci habzót meg némi szódát, 10% szervízdíjat hozzácsapnak az étlap áraihoz. Tisztes négy pont a hely továbbra is.

. . A helyet, vagyis ezt a sajátságos hangulatú, nem kicsit lepusztult belső udvart már korábbról ismertem, évekkel ezelőtt egy termelői piacon jártam itt, és kifejezetten tetszett. Ezzel most is így voltunk a párommal. Jó sok asztallal van most berendezve az udvar, bár vasárnap kora délután, kései ebédidőben nem sok vendég volt itt, ebédre akkor még egy sem. A Butchers Kitchen-ben mégis egy igen morcos férfiú fogadott, kifejezetten utasítgatott, mit tegyek, ha enni akarunk. Megtettem, mert éhesek voltunk. Azt a két szendvicset rendeltük, amelyet a korábbi vendégek leginkább dicsértek: Egy tépett sertéshúsost és a marhahúsos Pastramit. Megkaptuk, lelkesen nekiláttunk. Az első falatokkal még nem volt gond, hiszen éhesek voltunk. No de, utána bizony észrevettük, hogy a húsok nem eléggé melegek, és ami a legnagyobb probléma, hogy nagyon szárazak voltak. Alig tudtuk lenyeldekelni a húsokat, és ebben nem segített az étlapon ezekhez a szendvicsekhez felsorolt ez meg az sem, vagyis a majonéz, a mustár, a hagymalekvár stb. Ugyanis olyan kicsiny mennyiségben szerepeltek a zsömlében, hogy nem sokat értek. Szerencsére az udvaron az etetővel szemben van az Élesztő Bár, ahol hihetetlenül gazdag a csapolt sörök kínálata, amiben örömmel fedeztük fel szűkebb hazánk sörfőzdéjének termékeit is, így abból ittunk. De ez csak tüneti kezelés volt a száraz húsokra. Ígérem, hozzájuk elmegyünk máskor is, és akkor megírom róluk is az értékelést. A húsosoknak most tőlünk csak három pont jár.

A táblázat szerint több belsős program is lett volna, de mivel alacsony volt a szállodai vendégszám, nem nagyon lehetett ezeket elérni, mondjuk nem is nagyon igényeltük a mandalaszínezés és ehhez hasonló jellegtelen programokat, de ha már kiírják esetleg ténylegesen lehetett volna szervezési kísérletet látni rá, de nem volt. Az alacsony látogatói létszám miatt viszont nagyon nyugodt, csendes volt a szálloda, igazán tudtuk élvezni a wellness lehetőségeket.