Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ezek közé tartozik a Vapiano is, amely több mint 10 éve működik a bevásárlóközpont 0. azaz utcai szintjén. Bejárat így lehetséges két oldalról is, egyrészt a pláza folyosóról, kb. középtávon, vagy pedig kintről a sétányról is. Emberi kapcsolatoknak, kiszolgáló személyzetnek nyoma sincs, ha a pláza felől lépsz be, ahogy én is tettem. 2 db 2 oldalas tablet a digitális "fogadó bizottság", itt rendelhetsz és fizethetsz, ha sikerült betapogatnod a dolgokat. Nem volt könnyű, de sok nyomkodás után sikerrel jártam. Fizetés kártyával. Az olcsóbb tészták is közel 4000 Ft-ba kerülnek, de vannak 5000 Ft felettiek is. Hasonlóképpen a Bellozzo szisztémához, itt is lehet többféle tészta típus közül választani: spagetti, tagliatelle, campanelle, penne, fusili, illetve 1 féle teljes kiőrlésű és 1 féle gluténmentes tésztájuk is van, amelyek nem felárasak. Alapvetően ami van tészta, klasszikus fajták: Carbonara, Basilico, Pesto, Arrabbiata, valamint az általam választott Bolognese (3990 Ft), fusili tésztával. Ezen kívül vannak még a pizzák, lasagne, rizottó. Utána elveszel egy csipogót és vársz. Sok ülőhely van, zegzugos az egész, nagy alapterületen. A beltér ízléses, fiatalos. Szintsüllyedés után, jobb oldalán megtaláltam a pultot, ami a bejárattól nem látszott egyáltalán, hát mégis dolgoznak itt élő hús-vér emberek is? ? De eddigre én már ügyesen egyedül leadtam a rendelésemet. Amúgy itt a pult előtt volt is sor, ezek szerint mások is inkább a személyes kiszolgálást preferálják/-nák a gépek helyett. Sokat kellett várni, több, mint 15 percet. A tészta elkészültét a csipogó jelezte, az ételt egy tálcán kitették a kiadó pultra, ott sem találkoztam emberrel. Szalvétát vehetsz magadnak az önkiszolgáló pultról. Az asztalokon van friss bazsalikom cserépben, valamint olíva olaj. A tésztám sajnos borzalmas volt. A terv nyilván al dente lett volna, csak sajnos ez nem jött össze. Voltak kifejezetten kemény, nem megfőtt tészta szemek is benne. A mártásban hús alig, az is egy-egy kicsi csomóban a tányér alján. Hihetetlen, hogy egy ilyen nagy múltú, több éttermes helyen egy egyszerű tésztát képtelenek normálisan megfőzni! Régebben amúgy ez a feladat még ment nekik. Az adag is kisebb, mint a versenytársaknál. Nálam a Vapiano, legalábbis a Westendben felejtős, 2 pontnál többet nem tudok adni. Kiszolgálás nem volt, úgyhogy az meg 1 pont.

Kicsit késtem, mert a fene se akar roggyant matuzsálem létére lóhalálban oda-vissza vezetni, meg hát inni is illik a nagy nap tiszteletére, de ha a tömegközlekedési viszonyok hajnalban 7-kor indultam Budapestről, Zalaszentivánon 20 perccel elkéste a vonatom a csatlakozást, szóval elég az hozzá, hogy Szombathely kb. 190 km légvonalban Budapesttől, mindkettő nagyváros, de 5 órát utaztam (gyors)vonaton, hogy odaérjek. Ez számtani csoda! Na, de valami félkegyelmű taxis egy erősen pisiszagú, lepukkant járgányban elvitt az állomásról oda, kb. 5000 Hufokért, és ott már akkor javában állt a bál, ment az ünnepi beszéd, mire a lenti kis pincehelyiségbe értem. Mert ott van a különterem. Lóhalálban pótoltam egy kupica barackpálinkát, aztán pótrendelést adtam le, mert a többiek már megkajálták a leveseket, ezt-azt. Vasi gyerek vagyok, de lövésem sem volt, hogy milyen az a vasi húsleves, hát persze, hogy arra vetődtem rá. Aztán nem válogattam sokat az étlapon, elég bőséges, házias, magyaros a kínálat, lett akkor nekem egy hagymás rostélyosom is. Jegyezzük meg, hogy a szóbeszédek igazak, tényleg nagyon bőséges adagokat adnak, a húsleves nagyon sűrű volt, tele a bogrács, meg sem ettem mind, a második is szokatlanul sok volt, hagytam is belőle a végén. A húsleves jó volt, adtak mellé vágott, friss erőspaprikát is, meg piros sűrítményt is, használtam is, szóval ez egy jó vendéglő. Ami megjegyzendő, hogy a hagyma a rostélyoson brutálisan el volt sózva, az ehetőség határig, de más bajok nem voltak. Közben, hogy csússzon minden, két pohár és két korsó csapolt Gössert hívtam segítségül, ezek jól fogynak beszélgetés alatt. Egész jó kis csárda ez! Kérdeztem a srácokat, hogy miért nem emlékszem én erre, erre azt mondták, hogy megvolt ez már nagyon régen is, de egy ótvar kocsma volt, azért nem emlékszem rá. A lakodalmas leves 1800 forint, a hagymás rostélyos 6990, szóval szervizdíjjal együtt fizettem a végén 16117 forintot, aztán iszkolni kellett, hogy az egyetlen vonatot, ami délután Szombathelyről Budapestre megy közvetlenül, elérjem valahogy. Az utolsó pillanatban sikerült is.

. . ), most is, így oda nem volt kedvünk újra beállni, egy nap egyszer éppen elég. Viszont közvetlenül mellettük van a Gyöngy büfé, ahol ételeket nem tartanak, italokat viszont annál inkább. Ez a piac talponálló kocsmáinak egyike. Korábban is vettem már itt italt, de akkor elmaradt az értékelés. A csapon Dreher BAK, illetve Pilsner Urquell söröket láttam, de munkaidőben ez az opció fel sem merült. Hátul a hűtőpultban is tömeg-söröket láttam üvegesben, szintén a Pilsner Urquell, többféle Dreher, Arany Ászok, Heineken alkoholmentes Peroni. A csapolt sörök ára kedvező, s amit én is jó néven szoktam venni, akár pikoló kis pohárral is kérhetsz, 550 Ft-ért. A korsó kereken egy ezres. A békéscsabai székhelyű Pálinka Kft. Kiskirály pálinkáit kínálják több ízben, bevallom, még életemben nem hallottam erről a brandről, nem egy prémium kategóriás töményről van szó. A legolcsóbb bor decije - a ház bora - 160 Ft, erről annyit tudni, hogy Mátrai, olaszrizling, tramini-hárslevelű, illetve muskotályos. A vörös se drága, 170 Ft decije, kékfrankos vagy zweigelt. Következő kategória és árszint a Varga Pincészet borai, illetve a Frittmann duett 280 Ft-os deci áron. Érdekesség, hogy 14 féle fröccs kombináció van felsorolva a táblán, többnek még a nevét sem ismertem. Meglepő, hogy itt a jégért külön fizetni kell (150 Ft). Nincs kötelező szervizdíj. Üvegpohár van, nem műanyag. Nekünk csak az alkoholmentes italok jöhettek szóba, egy deci szóda 100 Ft, a kimért szénsavas, illetve rostos üdítők decije 200 Ft, ez elfogadható ár, feltéve, hogy nem szorozzuk fel. Zero Cola, sima Cola, Fanta.

Tisztaság mindenütt,kényemes szoba igényes fűrdőszoba fogadott bennünket! Biztosan visszatérünk!

október elsejétől Magyarországon ismét megye lesz a vármegyék hivatalos neve. Ebben a szóhasználati zűrzavarban ünnepelte a közelmúltban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye/megye fennállásának 150. évfordulóját. A 150 éves vármegye tiszteletére szervezett rendezvények csúcspontjaként ÉRTÉKes Jászkunság címmel jubileumi gálakoncertet tartottak Szolnokon a Megyeháza Dísztermében, amely épületre egyébként Vármegye Székháza van felírva. Vajon majd leverik, és egyszerűsítik? Ki tudja? Az erőt, szilárd megbízhatóságot sugalló épület, a Vármegyeháza mint közigazgatás központ, azonban marad az ami, immár 1878 óta, amikor is az újonnan létrejött megye településeinek adományaiból felépült, a térség épített örökségének egyik meghatározó eleme. A megyei hivatalok elhelyezése nehéz feladatot rótt Szolnokra, az újdonsült megyeszékhelyre, ezért volt a sietség. Az eklektikus stílusú székházat Benkó Károly tervei alapján 1878-ban, egy év alatt építették fel, írja egy ismertető. De az épület utcai oszlopcsarnokában lévő tábla Pártos Gyulát is tervezőként említi. Azt a Pártos Gyulát, akit Lechner Ödön alkotótársaként ismer főként az utókor. Itt viszont az történt, hogy a tervezési pályázat győzteseként Benkó Károlyt hirdették ki, de Pártos Gyula terveiből is számos elemet felhasználtak, ezért érdemelte ki a helyet a márványtáblán. Az épület déli homlokzata csak 1926-ban készült el, nyugati homlokzatának érdekessége pedig, hogy egy 20. század második felében épült híd, egy sóhajok hídja köti össze az utca túloldalán álló épülettel. A megyeháza belsejében a reprezentatív lépcsőház és a tanácsterem, a díszterem klasszikus szépsége érdemel figyelmet, és a közönség is élvezte ezt a jubileumi koncert alkalmával. A falakon fent a megye településeinek címerei, a hátsó falon pedig a Szolnoki Művésztelep alkotóinak festményei vannak elhelyezve. Mivel a Szolnoki Szimfonikus Zenekar rendszeresen koncertezik itt a díszteremben, így a közönség számára máskor is láthatóak az épület előkelő stílusú részei. Alkalmanként pedig épületbejárásokat is szerveznek, amikor a rejtettebb zugok is megismerhetőek.

De ezen kívül semmit sem tudtunk róla, amikor beléptük az általa az 1880-as évek elején építtetett palotába az Andrássy út 98. alatt. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen főúri család, amely az idegen eredetű őrgrófi, valójában márkit jelentő, címmel élt huzamosabb ideig Magyarországon. A nemes család a várbeli Sándor-palota tulajdonjogáért cserébe kapta a telket, amelyre Pallavicini Sándor diplomata megrendelésére tervezte Petschacher Gusztáv építész a neoreneszánsz elemekben bővelkedő, eklektikus stílusú házat. Az épület azonban nem főúri palota, hanem valójában a nagypolgárság és arisztokrácia luxusbérháza volt. Laktak itt a Batthyány és a Széchenyi családok tagjai, de maga Petschacher is a családjával a kevésbé elegáns földszinten. A Budapest bombázása során elszenvedett háborús károk és az épület állagát rontó belső átalakítások után megtörtént az eredeti állapot gondos helyreállítása. Közel 30 éve a MagNetBank székhelye és a különböző nyitott programokat szervező, illetve befogadó MagNet Közösségi Ház működik a palotában. Napjainkban a Pallavicini-palota új korszakot él, ahol nemcsak a banki szolgáltatások kapnak helyet, hanem egy közösségi, sőt vendégtér is. Látogatásunk során meglepve láttuk, hogy az üvegtetővel fedett belső udvarban kávézó és éttermi vendégeket fogadó asztalok állnak. A kávézóba magunk is betértünk egy kis frissítőért. A MagHáz Étterem pedig hétköznapokon 11 és 15 óra között szolgálja ki a vendégeket. De az aulából nyílóan csendes elvonulásra alkalmas kis könyvtárhelyiség is várja az ide betérőket. A MagNetBank filizófiájában nemcsak az ügyfelek minél jobb kiszolgálása lényeges, hanem a természetközeliségre törekvés hangsúlyozása is fontos szempont. Ezért a kis előudvarban és az épületen belül is a dús, zöld növényzettel borított pihenőhelyek teszik különlegessé, más banki ügyfélközpontoktól lényegesen eltérővé a helyet.