Nehéz volt a választás, de nagy nehezen meghoztuk döntésünket, kértünk a Velencei álom és a Szolnoki flört kreációkból. Az első ismert módon kandírozott, aprított narancshéjjal van feldobva, a másik valamilyen pisztáciásnak készülhetett a színe alapján, és mert a rászórt díszítés tört pisztácia és csokoládé darabok voltak. Mindkettő nagyon finomnak bizonyult mindaddig, amíg a hideg édességet a rájuk szórt ízesítésekkel együtt tudtuk kanalazni. De amint ezek elfogytak, és maradtak magukban a fagylaltok, onnantól kiderült, hogy ízben semmi különbség nincs közöttük, egyformán csak édesek. Semmi más jellegzetes ízük nincs, csak a színükben térnek el egymástól! Hát, ez így nekünk kevés ahhoz, hogy egy fagyit jónak minősítsünk. Ám közben eszünkbe jutott az innen nem messze, ugyancsak a Szapáry utcában nemrégiben megnyílt olasz cukrászda, amelynek készítményeivel szemben szintén az volt a kifogásunk, hogy más ízt nélkülözve egyszerűen csak nagyon édesek. Lehet, hogy ez olasz specialitás? A hely üzleti szempontból tökéletes választás, hiszen itt van a mindenféle rendezvénynek helyet adó Tiszai Hajósok tere, amely a népszerű Tiszavirág hídhoz vezet. Mégis nekünk az a hely nem vált be, ahová leültünk a Szapáry utcai járdára kihelyezett asztalok egyikéhez. Mint kiderült, éppen ott van az úttesten egy csatornarács, és emiatt meglehetős bűz árad a fagyizók orra alá. Mégis szinte minden vendég ezen az oldalon tanyázik, kevésbé a szebb és bűzmentes Templom utcai oldalon. A látni és látszani elv ma is érvényes tehát.
