Előzetes egyeztetések után jutottam ide, az alapító, gyűjtő, mindent tudó Pődör Györggyel már előbb ismertük egymást, mielőtt még találkoztunk volna. A megbeszélt időpontban ott is voltunk a múzeum előtt, ő se nagyon járt erre mostanában, meglepve tapasztalta, hogy az utolsó nagy vihar milyen kárt tett az előkertben, szóval a külső szemlélődés után bejutottam ebbe a kis elvarázsolt barlangba. Szeretettel, hittel készült, ezt a kövek közt felbukkanó, fából faragott szentek és királyok is tanúsítják. Nem vállalkoznék rá, hogy a múzeum tartalmát leírjam, annyi minden található itt, de azt azért tudhatod, hogy vannak az ásványok az egyik részén, a másik végén a földben megőrzött, talált fosszíliák, és a bányászmúlt emlékei is helyet kaptak a kertben vagy a belső helyiségekben. Ha jól értettem, ez nem az egész életmű, mert ezen kívül is van még rengeteg anyag más városokban, más kiállítóhelyeken, de ennél többet egyszerre átlátni, befogadni amúgy sem lehet, Egy laikus gyönyörködhet a formákban, a színekben, a meghökkentő előfordulási helyeken is, de ha csak az esztétika érdekel, akkor is jó. És ha meggyőzött a hely meg a látvány és még többre vágynál, akkor ott vannak Pődör György könyvei, amik helyben megvásárolhatók, a Legendák trió. Ezt az egyik képen láthatod. Én mindenesetre hálás vagyok a látogatásért, emlékezetes élmény itt hallgatni az ásványokhoz fűződő tudnivalókat.
