Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Így aztán betoppantam, aggyonisteneztem, fogaggyisteneztek, és máris a forralt borra tereltem a szót. Rajtam kívül alig volt valaki, két jámbor karbantartóféle proletár ténfergett valami szerszámokkal meg poharakkal, a lány a pultban rendben volt, szívesen szolgált ki, mondta, persze, menjek nyugodtan le és fel, nézelődjek, fényképezzek. . . Egyébként 1200 forint volt a 3 deciliter forralt bor. Amúgy meg ígéretes sörök is vannak, Rizmajer, Litovel, Pilsner. . . aki itt nem talál magának, ne is igyék. Szóval ez egy szimpatikusabb ivó.

A Városligetben lévő pavilon, nagyjából az Állatkerttel szemben, nemcsak egy hagyományos pizzéria, ugyanis itt egy helyen összpontosulnak a nagy közönség kedvencek, így találhatunk itt pizzát, kézműves hamburgert, söröket és egyúttal kávézót is. Nyáron biztosan hangulatosabb a Ligetben a zöld környezetben chillezni, de most tél volt, s már az is pozitívum, hogy ilyenkor egyáltalán nyitva tartanak. A teraszt körbefedték nejlonnal, itt szokta a DJ a zenei aláfestést adni. Modern, vibráló, fiatalos zene szólt, a kelleténél hangosabban. A benti rész elég keskeny, hosszúkás, itt kellemes meleg volt a hűvös terasz után. A vendégek mind itt ültek, zajlott a decemberi céges karácsonyi vacsorák időszaka, ide is jött 2 kisebb társaság. A névről nem tudom nem megemlíteni, hogy a "Lizsé" névtől viszketek, tudom, ez nem egy mai névdeformáció, de nekem sosem tetszett. A személyzetből a férfi pincér udvarias, kedves volt, de a többiek annyira nem. Meg kell jegyeznem, hogy sokszor inkább egymással beszélgettek, és nem figyeltek a vendégekre. Az egyik társaságból emiatt inkább odamentek a pulthoz rendelni, mert az asztalnál hiába vártak a pincérekre. A rövid étlapon vannak klasszikus és speciális pizzák, a legolcsóbb a Marinara volt 3350 Ft-ért, míg a legdrágább a Burrata & Coppa (sajt+sonka) 6750 Ft-ért. Nekem ezúttal nem volt annyira kedvem a pizzához, ezért megörültem, hogy volt más is az étlapon, így az előételek közül az Antipasti tálat választottam (4250 Ft). Frucsálltam, hogy kenyeret nem tartanak, nem is volt része az ételnek, de sima Focacciat ajánlottak mellé (990 Ft), amely a valóságban egy kerek egész pizzatészta volt feltét nélkül, túlégetve. Meglepően nagy adag érkezett deszkán, sok finomsággal. A tál központi eleme a D. O. P. kemencés burrata, amely mellé került olívabogyó, Pármai sonka, coppa sonka, spianata szalámi, bivalymozzarella, többféle szeletelt és kockázott sajt, pl. Provolone. A Lipton Ice Tea 800 Ft, barackosat kértem (+50 Ft göngyöleg). Meglepődtem, mert itt nem volt kötelező szervizdíj. A pultban láttam néhány desszertet, szemre a MOM Parkból ismert Angelo Cukrászda sütijeire ismertem rá, Sacher, csokitorta, de volt almás pite és sajttorta is. Ekkor a kapacitásaim már végesek lettek, a tálnak és a pizzakenyérnek is egy részét elcsomagoltattam. Nem rossz hely a városliget Digó, 4 pontot megérdemelnek.

Velünk is így történt, amikor megszálltunk a szomszédos, ezzel a házzal közösen működtetett, tulajdonosaik által is összetartozó, boutique hotelben. Vasárnap déltájt tértünk be az első emeleten lévő Bistroba ebédelni. Finoman elegáns, de nem feszélyező, sokkal inkább melegen barátságos a környezet, bisztró, amelybe sokat átörökítettek egy családi ebédlő hangulatából. Szívesen nézelődtünk, míg vártuk az ételünket, csak a szemünk mindig, egy idő után már mintegy kényszeresen ráakadt a szörnyűséges csillárra. Felejthetetlen, hogy úgy mondjam. . . Mi a párommal sörivók vagyunk, de kicsit válogatósak ebben. Ezért hát nem vettük örömmel, hogy csak és kizárólag az igencsak kommersz Heineken sört tartják, és a kis üvegest 1290 forintért adják. Morgolódásunkra azt mondta a kedves kiszolgálónő, hogy itt nem igazán fogyasztanak sört a vendégek. Körbenéztünk, és valóban, az asztalok többségén gyümölcsös limonádés poharakat látunk a vendégek előtt. Csak hát a jó minőségű sörök kibírnak néhány hónapot üvegben, nem lenne talán nagy kockázat berendelni egy kartonnal. Ha esetleg a sört póriasnak tartják, egy jobb márkával talán más lenne a megítélésük. Sebaj, majd az ételekkel vigasztalódunk. Nos, ez sem sikerült teljességgel. Kértünk egy normál, értsd, nem kis csészényi, adag szarvasragulevest, hogy mindketten megkóstolhassuk. Nem egészen ilyennek gondoljuk a szarvasragulevest. Ez ugyanis krémlevesnek beillő sűrűségű volt, és a belefőzött túl sok zöldség miatt kellemetlenül édes. A főételekkel csak az volt a problémánk, hogy jellegtelenek, most, pár nap múlva már nem is emlékszünk, mit ettünk. Amire viszont határozottan emlékszünk, ahogyan a fiatal pincérek kedvesen, gyorsan és szakszerűen kiszolgáltak bennünket. Ennek ellenére is határesetnek, bár inkább magasnak érzem a kötelező 15 százalékos szervízdíjat. A bruttó 25 ezer forintos számlából ez több mint 3000 forintot tett ki. Összességében nem ért ennyit ez az ebéd!

A szobákban lévő rolók szégyenletesek, és gyakran a földre esnek; ki kellene cserélni őket, vagy tartósabb anyagból kellene készíteni. Egyébként a szálloda kiváló, és nagyon élveztem.

A napokban eszembe jutott a Hathi - amely hindi nyelven elefántot jelent - s a nyitva tartási idejüket keresve szembesültem vele, hogy már nem a Frangepán utcában vannak, hanem átköltöztek a Gyöngyösi sétányra. Ez majdnem 3 évvel ezelőtt történt, mivel a korábbi épületüket lebontották, egy hétemeletes társasház épült a telken. Az új helyszín nagyobb, tágasabb, több az ülőhely, de az alap koncepció nem változott. Tipikus indiai fogásokat kínálnak, a pultban lévők azonnal vihetőek/ehetőek, a frissensültekre - naan kenyerek, samosa, pakora - várni kell néhány percet. A csirkehúsos szószos főételek ára egységesen 1500 Ft, a bárányhúsos 2500 Ft, a rákos 2900 Ft (ez utóbbiak külön rendelésre), a vegetáriánus főételek ára 1300-1400 Ft. Valaki említette, hogy meglepő módon marhahúsos ételek is vannak, ez igaz, viszont sertéshús nincs. Ez Indiában vallási kérdés, a muszlimok esznek/ehetnek marhahúst, s Indián belül a lakosságnak kb. 14%-a muszlim vallású (kb. 200 millió ember! ). Vettem elvitelre 5 adag csirkés főételt - Korma, Hathi, Butter - 4 adag Bashmati rizst és Curry-s zöldborsós rizst (650/700 Ft/adag,), 4 Naan kenyeret (Garlic/fokhagymás 700 Ft, sima 550 Ft), valamint egy csomag indiai csokis kekszet (350 Ft) és szintén indiai chipset (450 Ft). Összesen 14ezer Ft-ot fizettem. Gondosan becsomagolták az ételeket, nehogy kifolyjon a szósz. Örültem, hogy ugyanaz a magyar pultos hölgy volt most is, aki a korábbi években a Frangepán utcában. Hogy megismert-e, azt nem tudom, hiszen olyan sok vendégük van, minden esetre kedvesen beszélgettünk pár mondatot, amíg sült a naan kenyér. Otthon a gyerekeknek nagyon ízlettek az ételek. Korrekt, hogy itt, amire azt mondják, hogy nem csípős, az valóban nem az. A maga kategóriájában szerintem a legjobb indiai kifőzde Budapesten, megadom az 5 pontot.

A kiszolgálásra egy hang panaszom ne legyen, nem várattak sokáig, aki jött, az kedves volt és vendégbarát. Evés előtt és után is kértem egy-egy pohár világos sört, nagyon jól esett, friss volt. Borjúmájat kértem rántva. Na, ez nem volt valami tökély, a karamellizált alma jól hatott, de a krumpli nem volt teljesen puha. A májat jónak találtam. Kértem hozzá még külön tartárt, az nem jár vele. Amikor az ember malacot, kisbárányt vagy borjút eszik, azért elhangzik egy kis gasztroima a száján, én is elmondtam ezt, ittam rá sört, az ismeretlen borjúért, aki soha nem érte meg a lelki vagy testi szerelmet, aztán azt mondtam a sörrel, hogy "egészségedre! " és rögtön rá is jöttem, hogy ez milyen cinikus hülyeség. Közben Pataky Attila, a híres magyar UFO elsétált mellettem a rózsaszín dzsekijében meg a párjával. Amúgy az étterem láthatóan szimpatizál a vérrel gázolt Ukrajnával, több helyen is nagy ukrán zászló volt kifeszítve, úgy, mint Európa normális országaiban. Számlám úgy alakult, hogy 6490 Ft a borjúmáj, a két kis Paulaner 3180, a tartár 350, a szervizdíj meg 1490 forint.