És már ott is volt a Ferragosto. Nyári hőség volt, mi pedig éhesek, szomjasak, tehát nem nagyon nézgelődtünk tovább az utcán. Benn kellemes hűvös, fiatalosan elegáns berendezés, hangulat, és bár nem foglaltunk asztalt, azzal a feltétellel leülhettünk, hogy megebédelünk addig, amíg jönnek a bejelentkezett vendégek. Éppen kényelmesen belefértünk az időbe, mivel a fiatal felszolgálók gyorsan és nagyon profi módon szolgáltak ki bennünket. Egy hangsúlyozottan olasz ételeket kínáló étteremről van szó, mi viszont a különféle ételérzékenységeink miatt pont ezeket nem nagyon ehetjük. De a Chef ajánlatából már előre kiválasztottuk a nekünk valókat. A párom a Stinco néven szereplő Sült csülök friss rukkolával és paradicsommal ételt választotta, én pedig Grillezett kecskesajtot ettem friss salátával. Mindkét étel nagyon finom volt, és a hozzá kért Moretti sör is lényegesen jobb, mint a manapság mindenütt nyomatott Peroni. És mindez az önként adott 15 százalékos borravalóval együtt is nagyon elfogadható összegbe került. Igencsak elégedettek voltunk hát a sorsunkkal, amikor kijöttünk az étteremből, és akkor már volt figyelmünk észrevenni, hogy egy gyönyörűen felújított, hatalmas, szinte egész háztömbnyi nagyságú épület sarkán van a Ferragosto. De vajon mi lehetett ez az épület, a Huszár utca 7/9 anno? Sok minden volt, de amit sejtettünk, az a netes kutakodásból be is igazolódott, vagyis hogy amit most látunk, az több épület összevonásából sörgyári raktártelephelynek lett kialakítva 1935-ben, neoreneszánsz elemekkel, szecessziós díszítményekkel. És mint ilyen, ma már műemléki besorolású az épületegyüttes. Egy sörgyári lerakatnál természetesen volt hajdan söröző is, itt működött a Haggenmacher-féle Hági söröző. De hogy meddig, nem tudom. Valamikor a szocializmusban azonban újraéledt, az akkor már legendás Hági az 1960/70-es években is várta vendégeit a Huszár utca és a Munkás utca sarkán. Ahol most a Bistro Ferragosto.
