Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De ha itt ilyen, akkor legyen, különösen, ha már évszázadok óta itt áll. Csak közben kiveszett valahogy belőle a harang. És mondhatni igencsak feltűnő, helyi jellegzetesség ez az építmény, ám Pálháza Településképi Arculati Kézikönyve mégsem szolgál róla semmilyen információval, éppen csak megemlíti. Aztán még az is izgalmas, hogy mindössze néhány méterre áll a reformátusok szépen formált templomától. A katolikusok pedig templom híján talán mégsem akartak szakrális építmény nélkül maradni a faluközpontban, ide ácsolták hát ezt a szerszámost. Viszont most már van a falu vége táján egy modern templomuk, nincs szükség erre a valamire. Itt tartottunk a felismerésben, amikor megláttuk, hogy pár lépésnyire van még másik két sufniszerűség is. A ház előtt beszélgető asszonyoktól kaptuk a magyarázatot, miszerint az egyik egy forrásvíz kifolyója, jöttek is éppen inni biciklizésben, rollerezésben kimelegedett srácok. A másik, a legkisebb rácsos valami pedig egy hajdani kút keretezése volt, de az ma már nincs használatban. Hát, ennyit sikerült megtudnunk.

! ! ) 5% borravalót. A dizájn remek, megadnám az öt pontot az atmoszférára, ha nem szólna rádió. Ittunk egy Belward rosét, egy Irsait, meg némi szódát. Egyértelmű 4 pont.

Végül az áfonyás csokisra szavaztam, ami végre egy igazi öt pontos csúcsfagyi volt, tökéletes ízegyensúllyal, kifogástalan állaggal. Tegyük hozzá, hogy pazar a beltér, elképesztő jó ízléssel kialakított, kedves a kiszolgálás is. Az árak jó értékarányúak.

Jól esik látni, amikor egy hajdan más célt szolgáló épület megtalálja igényes új gazdáit és új funkcióját. Tele van az ország elhagyatott régi malomépületekkel, nem tudnak mit kezdeni velük a helyiek. Itt viszont az egykori malom épületének rekonstrukciója nyomán építészetileg is magas színvonalú megoldás született. Olyannyira, hogy annak idején, 2010-ben építészfórumon is bemutatásra került az 1800-as évek végén a füzérradványi gróf Károlyi család által építtetett úgynevezett műmalom megújulása. Eszerint önkormányzati kezdeményezésre, pályázati forrás segítségével inkubátorháznak történt a felújítás. Hogy az azóta eltelt több mint 15 évben mi történt, nem tudom. Mi most azt láttuk, hogy a helyi védelem alatt álló épületben, annak teraszát, földszintjének egy részét elfoglaló és még galériát is használó bisztró, étterem működik kitűnően, nagy vendégforgalmat kiszolgálva. Nekünk a füzérradványi kastély recepcióján ajánlották, hogy ide jöjjünk ebédelni, kiváltképpen, ha nem hagyományos magyar ételeket akarunk enni. Nem akartunk, általában sem akarunk. Megérkeztünk a Vadregénybe, és bár szinte tele volt gyerekekkel, talán egy közeli gyerektábor lakói lehettek, a szolgálatkész fiatal pincér azonnal felkísért bennünket a felnőtt szakaszba, a galériára. És hiába, hogy a viszonylag magas lépcsőn kell le-fel járnia, hihetetlen sebességgel kaptunk meg mindent, miközben a kéréseinket udvariasan, szakszerűen teljesítette. Én grillezett gomolyasajtot ettem friss salátával, a párom lassan sült tarját kért édes burgonya hasábokkal. Minden tökéletes volt. Másnap, amikor sikertelenül próbálkoztunk egy másik étteremmel, és újra idejöttünk, a hely nagyon népszerű pizzáiból és burgereiből választottunk, pedig ilyesmit ritkán eszünk. De mindketten nagyon elégedettek voltunk azzal, amit kaptunk. Ilyen finom pizzát talán még sosem ettem, mint az itteni kemencében sült, olasz recept alapján készített Italia nevű változat. Csakhogy, csakhogy, és ez nem az ő hibájuk, nekem az élesztős pizzatésztától heveny gyomorégésem lett. És amikor harmadjára mentünk hozzájuk, akkor kibillent a dolog a tökélyből, pedig az ifjú felszolgálók most is készségesek voltak: Rostonsült hízott kacsamájat rendeltem salátával, a párom pedig dámszarvas pörköltet. Ezek is nagyon jól sikerült ételek voltak, de mi szerettünk volna egy kis kenyeret enni hozzájuk. És itt fejre állt az addig tökéletes rendszer! Egyszerűen nem volt kenyér a konyhán! Kihoztak helyette pár szelet pizzatésztát! Azt, amitől előző nap gyomorégésem lett. Nem kértem! És ott ültem, hogy most mivel egyem meg a zsíros kacsamájat. A párom már el akart menni a boltba kenyérért, amikor eszembe jutott kérni egy hamburgerzsömlét. Probléma megoldva! De emiatt egy pont levonva!

A családi vállalkozásban működő kis élménytanya és állatsimogató ingyenesen látogatható, jellemzően kerületi kisgyerekes családok, valamint ovis és kisiskolás csoportok szokták felkeresni őket. A csoportokat hétköznap fogadják előre leszervezetten, míg hétvégén a családok jöhetnek szombaton és vasárnap 10-16 óra között. A tanya lakói: kecskék, szamarak, tehenek, malacok, juhok, tyúkok, pulykák, kacsák, ludak, és még további szárnyasok is. A tanya közepén van kis tó. A tanyán belül található még a Bálint gazdáról elnevezett gyümölcsöskert, gyógynövényes kert és tanösvény is. Szelídek az állatok, de azt kérték, hogy ne etessük őket. Ha erre jártok, érdemes benézni. Alkalmanként szoktak szezonális programokat is tartani, pl. Húsvét, gyereknap, farsang alkalmából.

De néhány bicajozó gyerekkel is találkoztam. A tóparton pedig egy meglehetősen illuminált állapotban lévő kis társasággal. . . . A XVI. kerületen belül Cinkota és Mátyásföld határán helyezkedik el, Cinkota-Alsó HÉV megállóhoz van viszonylag közel. Az útvonaltervező eléggé megtévesztett, egy új építésű lakópark felé irányított, ahonnan egy nem létező földúton kellett volna a tavat megközelítenem, ezt a szakaszt inkább már a leparkolást követően, autó nélkül tettem meg. Később a tóhoz gyalogosan megérkezve aztán persze láttam, hogy a másik irányból autóval is be lehetett volna jönni, ezen az oldalon, ha jól láttam, egy idősek otthona található. A tó az egykori Csobaj kavics- és homokbánya területén alakult ki, amelyet az 1970-es évekig műveltek. A bányát a helyi földesúr Beniczky-család nyitotta és működtette. A tó és környezete manapság fontos ökológiai menedékhely, a barna varangyok kiemelt szaporodóhelye, de fokozottan védett szitakötőfajok is élnek a vízparti nádasban, mint megtudtam, bár eggyel sem találkoztam. A kerületi lakosok számára fontos ez a kis tó, saját honlapot is létrehoztak, ahonnan még rengeteg hasznos információt megtudhattok a Cinkotai bányatóról.

Szóval egy kitűnő környék ez, amely főleg a külföldi turisták körében népszerű. Ennek ellenére magyar vendégek is szép számban megfordulnak itt, talán a Cafe Brunch maga a hívónév. A névvel továbbra sem vagyok kibékülve, ezt már korábban említettem egy másik kávézójuk esetében, de továbbra is tartom. A beltér meglepően tágas, az emeleten nemcsak a mosdó található, hanem további sok asztal, még több is, mint a földszinten, játszósarok a gyerekeknek, igény szerint különterem. Akár nagyobb létszámú csoportokat is tudnak fogadni. Egyelőre még nincs belakva a hely, újdonság még a környéken. Étel- és italkínálat már ismert. Itt egész nap lehet reggelizni, hazai és nemzetközi brunch fogások találhatók az étlapon meglehetős, nem éppen hazai mediánfizetéshez mért árakkal (4-6000 Ft-os ételek). Saját pörkölésű specialty kávét főznek, a remek Cortado 1150 Ft + 15% kötelező szervizdíj, ami szerintem túlzó. A pincér hölgy kedves, vagány, kommunikatív, kicsit el is beszélgettünk a hazai vendéglátózás aktuális kérdéseiről. A kávé remek. Kutyásoknak hasznos információ lehet, hogy kutyabarát hely, a beltér is. Eggs Benedict, Avocado Toast, English Breakfast, azaz komplett angol reggeli, briós szendvics. . . . néhány húzónév az étlapról. Tiszta, igényes, minőségi helyszín.

A zempléni hegyek között, vadregényes erdőkben kanyargó kisvasút az ország legrégebben működő erdei kisvasútja. Eredetileg persze nem a turisták utaztatására szolgált, a környék földesura, Károlyi István az erdőkből kitermelt fa szállítására kezdeményezte a megépítését még 1888-ban, a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. A menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg, ami akkor 1980-ig tartott. Jó hosszú időtáv, és számomra azért fontos, mert valamikor ez időben voltunk a környéken úttörőtáborozni, és a program egyik fénypontja volt a kisvonatozás. Máig nem felejtem az élményt, és jó lett volna megismételni most, hogy Füzérradványon töltöttünk pár napot, és 1989 óta újra jár a kisvasút. De ránk tört a kánikula, amely a Zemplént sem kímélte. Az utolsó vonat 17. 30-kor indul Pálházáról Kőkapu-Rostalló felé, és 19 órára ér vissza, de még ekkor is olyan nagy volt a hőség, hogy amikorra beterveztük, mégsem nem vállalkoztunk az utazásra. A kis szerelvény 40 perc alatt teszi meg a 9 kilométeres utat, nem számíthattunk hát hűsítő menetszélre. Nagyon fájt a szívem, hogy ez most kimaradt. De bátran ajánlom, mert kirándulásra alkalmas időjárás mellett tényleg kihagyhatatlan.