Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A templom 1719-1725. között épült, a tornyok még évtizedekkel később. A beltér díszes barokk freskói és fafaragásai lenyűgözőek. Szép, felújított, karbantartott állapotban van a templom. A templomhoz rendház is tartozik, itt élnek a domonkos szerzetesek. Szent Júdás Tádé Jézus 12 apostolának egyike volt, de nem az áruló Júdás, hanem a "rendes". A kőművesek és a tímárok védőszentjeként tisztelik.

Kicsit utanánéztem az előzményeknek, nem olyan régen, 2015-ben került vissza az épület az evangélikus gyülekezethez, s utána is volt egy olyan hosszabb időszak, amikor a múzeum nem volt látogatható felújítás és egyéb technikai okok miatt, de 2026. május óta megújulva megnyitottak a látogatóközönség felé. Azt azért el kell mondjam, hogy amikor ott jártam, s amíg végignéztem a kiállítás anyagát, addig más látogató rajtam kívül nem érkezett. Az 1200 Ft-os belépőjegyet nem sokalltam. Az evangélikus templomban többször jártam már, ami itt van a közelben a Templom utca 10. szám alatt, de a múzeum épülete és bejárata a Színház utca felől nyílik. A térképen azonban jól látszik, hogy ez régen valószínűleg egy közös nagyobb telek lehetett. A múzeumban egy kedves hölgy sok érdekes információval látott el. A mai Magyarország területén először Sopronban alakult meg luteránus/evangélikus gyülekezet 1565-ben, elsősorban a jelentős számú németajkú lakosság körében lett népszerű ez a vallás. A XVII. század elejére Sopronban a lakosságnak több, mint 85%-a evangélikus vallásúnak vallotta magát. Az ellenreformáció azonban hatalmas csapást mért a gyülekezetre, templomaikat és iskoláikat is elvették tőlük, a hívek száma lecsökkent. A múzeum ezeket a részben dicső, részben viszontagságos időket mutatják be a számtalan tárgyi emlék segítségével. Természetesen liturgikus és mindennapi használati tárgyak, festmények, kéziratok, könyvek is láthatóak, valamint egy evangélikus paplak. A lelkészi arcképcsarnok bemutatja az összes egyházi vezetőt. A helyi luteránusok közül talán Lackner Kristóf polgármester a legismertebb, akiről utcát és általános iskolát is elneveztek Sopronban.

A Fő tér épületeinek elhelyezkedése, alaprajza gyakorlatilag a XIII. században alakult ki, s azóta lényegében ezt a formát őrzi, ez azért elég komoly múltidézés és hagyományőrzés szerintem. Sőt, ha még visszább lépünk a történelemben, a római kori Scarbantia központja, a Forum pontosan a mai soproni Fő tér és a Városháza környéke alatt feküdt. A tér a XIV. században piactérként funkcionált, de az évszázadok során folyamatosan meghatározó szerepet töltött be a város életében. A tér minden épülete védett műemlék. Nem biztos, hogy nem hagyok ki semmit, de próbálom sorban összeszedni, milyen látványosságokat találunk itt. A tér közepén áll a Szentháromság szobor. Tőle nyugatra a Kecske-templom tornya magasodik, ez a tér legrégebbi épülete, hiszen a ferencesek a templomot 1280-ban kezdték építeni. A keleti oldalon a Tűztorony, illetve a Hűségkapu. A templomtól balkézre a sárga Patika-ház, amely a XVI. században épült. Mellette a Gambrinus-ház a XV. század elejéről. A Múzeumnegyednek helyet adó 3 szép épület egymás mellett a Fabricius-ház, a Generális-ház és a Storno-ház. Tőlük jobbkézre a Vármegyeház, vele szemben a tér másik oldalán a Városháza. S persze ne feledkezzünk meg a Kossow-házról sem, amelynek pincéjében működik a híres Gyógygödör, Sopron kedvelt borospincéje.

Elég gyakran járok erre, mert útba esik hazafelé, de korábbi munkahelyem révén a közeli bankfiókban gyakran megfordultam. Az iskolát 1869-ben alapította Veres Pálné 14 leánytanulóval, 9 tanárral és a saját maga által összeállított tantervvel, a hölgyek magasabb fokú képzésének érdekében. Az utca neve akkoriban még Zöldfa utca volt. Az iskola eredeti, alapításkori neve Az Országos Nőképző Egyesület tanintézete volt. Érekesség, hogy egészen 1963-ig valóban csak lánytanulók voltak az iskolában, utána azonban koedukálttá változtatták, beengedték a fiúkat is. További érdekesség, hogy az első iskolaigazgató Gyulai Pál irodalomtörténész és költő volt, akiről szintén neveztek el utcát a belvárosban, igaz, az már a VIII. kerülethez tartozik, de légvonalban nem esik messze a szobortól. A szobor, amely elegáns ruhában, ülő pózban ábrázolja a hölgyet, 2007 óta van a mostani helyén, egy felújítást követően került ide a Veres Pálné utca elejére, a Ferenciek teréhez. Nekem nagyon tetszett a szobor előtti rózsaablakot formázó díszkő. Az is tetszetős, hogy szép fák árnyékában helyezték el a szobrot, sajnos itt a belvárosban a betonrengetegben alig vannak fák, zöld növények.

Majd eltelt 100 év, és a szobornak már nem volt jó helye azon a téren, ezért gondosan felújították, és áthelyezték a róla elnevezett utca Belváros felőli végére, egy kellemes kis fás részre. De hogy több legyen ő az erre sétáló utókornak, mint egy utcanév, a szobor talapzatának szövege jelzi, hogy miben állt azon tevékenysége, amellyel kiérdemelte a szobrot és az utcanevet, sőt még azt is, hogy az utcában lévő híres gimnázium is az ő nevét viseli. És mert a talapzatra felvésték a leánynevét, a Beniczky Hermint is, ez valamelyest helyrebillenti azt az ellentmondást, hogy a nők taníttatásáért, műveltségének gyarapításáért oly sokat tevő személyét asszonynevén ismerjük. A férje neve lett általa halhatatlanná. . .

Hát, keményen le van kerítéselve a főút felé, van ahol duplán, oldalt meg egy játszótér van, anyukák, apukák bágyadt őszi nap végén gyerekeket legeltetnek, hát odamegyek face to face ismerkedni a helyi magasröptűekkel. Szépen halad a szó, a kastélyról beszélünk, kérdem, hogy látható-e? Ez? ? Most aztán biztos nem! Mióta új tulaj van, azóta nagyon le van zárva, se ki, se be! Hát aztán te meg elhiszed, vagy nem hiszed el, néha nem árt kételkedni, mint Tamás tette a Bibliában, szóval, szépen, csendben megkerültem az épületet, a másik oldalon egy egész hosszú kerítésdarab hiányzik, felhívás táncra! Na, akkor surr befelé! Valahol azt olvastam, hogy szép épített kályhák, ívelt bolthajtások Hát, khmmm ehhez képest na, látod. ami van, mutatom. Hát ennyi. A földszint (19. század első fele): Az alapokat a Weöres család rakta le, ekkor még egy szerényebb, földszintes, tiszta klasszicista stílusú úrilak állt itt. Az emelet és a historizálás (1850-es évek közepe): A család a század közepén egy teljes emelettel bővítette a kastélyt. Ekkor csatolták hozzá a hátrafelé nyúló, T-alakú lépcsőházat, a homlokzat pedig divatos romantikus és eklektikus (historizáló) díszítőelemeket kapott. Az emeleti ablakok felett boltíves, emberi fejformákkal (maszkokkal) díszített zárókövek láthatók. A kastélyt 1916-ban Weöres Istvántól Ostffy Lajos Sopron és Vas vármegyei főispán vásárolta meg. Nem sokkal később, 1919-ben nemes gesztust tett: átengedte az épületet a község számára. Ennek köszönhetően a kastély hosszú évtizedeken át nem főúri pompát árasztott, hanem közfunkciókat látott el: itt működött az evangélikus lelkészlakás, a falu orvosi lakása és a körzeti orvosi rendelő is. Ez a hivatalos szöveg. És te ebből itt mit látsz?

Én meg jól megnéztem, alaposan körüljártam, rést kerestem rajta, ahol besurranhatok, de nem volt, és utólag, ahogy nézegetem a képeimet, meg más képeket a neten, valami olykor nem stimmel. Sok kép ezt mutatja a Gotthárd-Felsőbüki Nagy kastélynak, más képek meg egy ettől kissé eltérő épületet, aminek oszlopos bejárata, terasza, timpanonja van, ennek meg nincs. Más ilyen nagy épület viszont nem volt a kastélyparkban. Mit tegyek? Fogadjam el, hogy ez az. A Felsőbüki Nagy család a falu területének több mint kétharmadát birtokolta, így az épület hosszú időn keresztül a helyi uradalmi birtokközpont és gazdasági irányítási centrum szerepét töltötte be.

Intelligens kínálat, igényes sütemények, kávék választéka, kellemes relaxáló környezet és lélekmegálló. Szuperhelyes volt a kislány, tele volt bűbájjal, mosollyal, amikor megbeszéltük, hogy mit szeretnék, az ember ráéhez az ilyesmire, így aztán lelkesen rendeltem körtés süteményt, mangós limonádét, kávét, mindent! Hát nem olcsó, de nem is bánom. Jó volt itt elücsörögni, a legjobbm legkellemesebb részét még csak le sem fényképezhettem, mert viszonylag sokan ültek ott elszórva.

Itt a Várfalsétánynak ezen szakaszán van egy jó kis fagyizó, így én is egy fagyival a kezemben szemlélgettem a rondellát, amely jelenleg kb. 8 méter magas. Azt már a leírásokból tudtam meg, hogy bizony a falai 3,5 méter vastagok! Valamint azt is, hogy egykoron vizesárok vette körbe a falat, ezzel is erősítve a védekezést. Most is látszanak az ágyúlőrések a felső szinten. Érdekesség, hogy a török hódoltság utáni időkben a várfalat és így a rondellát is körbeépítették lakóépületekkel, amely csak a II. világháború bombázásai következtében vált újra láthatóvá. Nekem a rondella szó valahogy sokkal jobban tetszik, mint a körbástya, bár a kettő ugyanazt jelenti, ez olyan latinosan dallamos.