Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Jól körül is járta nemcsak a szobrot, de a mögötte volt történetet is. Bár a lényeget a talapzat szemközti és hátoldalán elhelyezett tájékoztató szövegek is leírják: Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a megszálló csapatok Romániába szállítsák a Magyar Nemzeti Múzeum egyes kincseit. Bob Dent felidézi, hogy a legenda szerint a tábornok maga verte ki a zabrálni akaró románokat a lovaglópálcájával. Jól jött volna akkoriban egy ilyen határozott fellépésű katona másutt is. Az Alföldön például több városban máig felemlegetik, hogy a helyi múzeumot, levéltárat milyen veszteségek érték a román megszállás alatt. Nem csoda hát, hogy Bandholtz tábornok nagy népszerűséget szerzett nemes cselekedetével, amelyre saját maga kevésbé fennkölten emlékezett vissza naplójában. A kifosztott, majd Trianonnal megnyomorított ország és népe azonban megőrizte a tábornok emlékét, szüksége is volt a magyarság iránt ilyen nemes lelkületet mutató példákra. Bár történészi álláspont szerint a szoborállítást az Egyesült Államokból kezdeményezték. Ligeti Miklós alkotását 1936-ban avatták fel, de a hős tábornok akkor már nem élt. Majd jött egy megint csak kaotikus és az értékrendeket alapjaiban átrendező időszak, amikor is 1949-ben eltávolították Bandholtz szobrát a térről. Bontakozott a szocialista tábor és a hidegháború, egyik kereteibe sem fért bele. De nálunk a szobroknak is megvan a maguk mélységes sorsa. Ez esetben azzal teljesedett be, hogy a rendszerváltásra készülődés hangulatában, 1989 nyarán Magyarországra látogatott George Bush amerikai elnök, csendben visszavitték hát a tábornok szobrát az amerikai nagykövetség elé. . .

Egy gyors döntéssel átvágtunk a Deák téren, és máris az Anker közben találtuk magunkat. Régebben ez egy kihalt, ember és napsütés nem járta szűk kurfli volt, most viszont nem az! Nagyon nem! A turistafolyam ide is folyamatosan, megállás nélkül és éhesen áramlik. Van itt egy kis mexikói étterem is, de nem sok vizet zavart, amikor ott jártunk. A fősodor a Café Brunch hosszan elnyúló teraszán kötött ki. És ez annyira így van, hogy a bájos és kedves ifjú kiszolgálónő, angolul kezdett el hozzánk is beszélni, mert fehér hollónak számítottunk, mint kiderült. Mindenekelőtt sört kértünk gyorssegélyként, és a kétféle csapolt közül az izgalmas nevű DDH Madhouse-t választottuk. Az AI szerint, és a felszolgálónő is ilyesmit mondott, ez egy duplán hidegkomlózott, 5,5 százalékos alkoholtartalmú New England IPA sör a budapesti Mad Scientist főzdétől. Legyen! És ha lehet, még akkor is, amikor legközelebb arra járunk, mert én az első korty után beleszerettem. Még inkább bodzavirág illatú, ízű, mint általában az IPA sörök, és van egy árnyalatnyi citrusosság is benne. Mindezen értékei mellett nem túlzás a 4 decis adag 2690 forintos ára. Ittunk már addig a hétvégén gyenge kommersz sört, abból elég is volt. Egy-egy szendvicset rendeltünk könnyű ebédként. Korrektek voltak, de semmi különös. Ami a helyet illeti, láthatóan senkit sem zavart az Anker köz szürke hangulattalansága, a terasz szinte folyamatosan tele volt jókedvű vendégekkel. Egy csapat elment, jött a másik. A benti, zárt helyiségben nem volt senki. Én is csak azért láttam, mert elmentem a mosdóba. Hogy ott már jócskán tele volt a szeméttartó a használt papírtörlőkkel, nem igazán tudtam felróni az dolgozóknak, akkora volt a vendégforgalom. Nem is emiatt fotóztam a mosdót, ami egyébként nem is szokásom, hanem a különleges, kő vagy kőutánzat mosdókagylót bemutatandó.

Aztán nem sokkal később jöttek a Kulturális Örökség Napjai rendezvénysorozat, és hogy minél több programon részt vehessünk, egy éjszakára szállást kerestem valahol Budapest belvárosában. És mit hoz a véletlen? A President Hotelben még volt egy Standard klasszikus minősítésű kétszemélyes szoba, reggelivel 146 euróért. Rögtön lecsaptam a lehetőségre, hiszen a szobaár jó volt, a szálloda pedig a legideálisabb helyen ahhoz, hogy a kiválasztott programokra kényelmesen eljussunk tömegközlekedéssel. A President Hotel a spanyol alapítású Meliá Hotels International világméretű szállodalánc tagja, amelyhez ez év márciusában csatlakozott. Ehhez meg kellett, hogy feleljen a Meliá minőségi előírásainak, de mert ez egyúttal átpozícionálással járt, ma már nem ötcsillagos, ahogyan azt fent jelzik. Az aktuális bejárati tábla négy csillagot mutat, és a neten elérhető információk is így írnak a hotelről. A boutique hotel kategória sem érvényes már, mivel a ház az említett újrapozicionálással csatlakozott a spanyol lánchoz. Most tehát a 4 csillagos szálloda 152 szobával és lakosztállyal várja a vendégeket, de ezek különböző minőségi kategóriába soroltak, és az annak megfelelő áron kínálják őket. Mi nyilván egy olcsóbb szobában éjszakáztunk, de ennek is örültünk, mert szinte utolsó pillanatban foglaltam. Az épület egyébként kifejezetten érdekes, mert hagyományos körfolyosós házból vagy házakból alakították át szállodává, ami különleges építészeti megoldásokat kívánt. Igazából azonban nem tudtuk átlátni a szerkezetét, mert nem töltöttünk ott annyi időt. Ha legközelebb a főváros centrumában lesz szükségünk szállodára, akkor majd ismét a Presidentbe megyünk, és jobban megismerkedünk az épülettel. Mert összességében elégedettek voltunk, az apróbb problémák ellenére. A szobánk kifejezetten puritán berendezése ugyan éles ellentétben állt a csillogó előtérrel, de egy éjszakára megtette. A kényelmetlenül puha ágymatrac is elment egy alvásra. A fürdőkád viszont nekünk, nem egészen fiatal és alacsony termetű embereknek a használhatóság határesete volt a túlzott mélységével, a kád vízcsapját pedig nem lehetett átállítani zuhanyra, ha megpróbáltuk, akkor majdnem kiesett a csaptelep a falból. A reggeli viszont gazdag és jó minőségű volt. A recepciósok aranyos fiatalemberek, akik kedvesek és nagyon segítőkészek voltak velünk. Köszönjük!

Igazából csak kerti séta meg gyönyörködés, ha nagyon sportos urbex-vadász vagy, simán bemehetsz hátul egy ablakon, de benéztem több helyen, minek, minden szobában csak nagy földkupacok vannak. Talán volt egy szándék, hogy valami tulajdonos megkezd itt valami renoválást, aztán minden félbeszakadt és úgy maradt. Egyébként nem őrzi a kutya sem. Ha erre jársz, nyugodtan nézd meg. De nem jársz erre. A épület stílusa eklektikus, klasszicizáló későbarokk elemek fedezhetők fel rajta. A Baditz család a környék földbirtokosa volt, a kastély meg a 19. század közepén épült.

A benti nagy gyógymedence tisztasága megkérdőjelezhető. Két napig mindhárom gyógymedence forró volt, 38-40 fokos, ezt nem minden beteg használhatja. Kilátás nem volt. A szoba ablaka a gépházra nézett, estétől reggelig nem lehetett ablakot nyitni a bejövő füstgáz szaga és a zaj miatt. Az alagsori ablaktalan kezelőhelyiségek (masszázs, iszap) szellőzetlenek, levegőtlenek, nagyon kellemetlen hely (nemcsak a vendégeknek, ott dolgozni is rendkívül megerőltető). A reggelinél hiányoltam a frissen facsart gyümölcslevet/zöldséglevet, de legalább a gyümölcsöt,hiszen négy csillagosnak hirdették a szállást. .

Talán nem kéne vendéglőnek hívni, és akkor nem jönne ide az ember éhesen. A tulaj, akinek itt-ott vannak más érdekeltségei is, összevonta a szakácsot, konyhát máshol. Akkor igyunk egyet. Erre is jó ez hely. Mosdót is lehet használni. Nem kelt rossz benyomást. Ez a helyi ivó.

Mi persze elmentünk a jegyárus lányhoz, mert ilyenek vagyunk, és amúgy van kiállítás a felső termekben is. Többnyire a halottak viselt ruhái, cipői, tárgyai néznek velünk farkasszemet. Most csak úgy gondolj bele eltemetnek a legszebb öltönyömben, aztán régész fütyik egyszer majd leszedik rólam és kiteszik a vitrinbe hmmm. De érdekes ez, tanulságos, úgy nézhetsz meg halottakat és öltözetüket, hogy ezért nem kell exhumálnod senkit az erdőben. Persze, hogy van ebben valami halottgyalázás is? Ki tudja, hol a határ? Azért vagy halott, hogy tinilányok vagy surmó fiúcskák mutogassanak rád és röhögcséljenek a hullád felett? Az mindenesetre nagyon helyes szabály, hogy nem szabad a múmiákat fényképezni. Legalább ennyit adjunk meg nekik a végtisztesség után. Elnézegetve a dísztárggyá avanzsált hölgyeket, kicsit olyan ez, mint amikor a főurak vagy tapló vadászok lelőnek valamit a puskájukkal, aztán a koponyáját szarvakkal kiállítják a szalonban. Nos, itt ez a szalon, lent vagyunk és megszemléljük, hogy de furcsa, hogy az idő vasfoga itt másképp rág, mint máshol. Nagyon érdekes múzeum.

Ez itt egy szokatlanabb darab, de sokféle 56-os emlékmű van, ez olyan, mintha lengene valami zászló, fújná a szél, aztán ferdén egy angyal száll felfelé, aki Márai sorait testesíti meg, egy kicsit faramuci üzenetet visz fel az égbe. Az üzenet amúgy az oszlopon olvasható.