Vártam rá rendesen, készülgetett. Közben érdekes tevékenység folyt az egyik asztalnál, mint egy magániskolában, egy tanítónéni-féle tanítgatott vagy korrepetálgatott egy pufi gyereket, minden írószerszám, füzet, színes cerkák, könyv, szét volt pakolva az asztalon és elég komplex lehetett a tanagyag, mert egy darabig a görögöket meg a föníciaiakat hallgattam, majd rátértünk az óriáskígyók tojásainak méretére, de eljutottunk a végén a hagyományos órák számlapjáig, hogy mit mutat a nagymutató, kismutató, stb. Jött a leves, jó ez nagyon, tele vastag tésztával, gombával, zöldségekkel. Gondolkodtam, hogy jó dolog a ráktempura levesben szétázva vagy nem, de így kaptam, így kellett enni. Kicsi csípőst is kértem még mellé. Egész élvezetes volt. Hogy túl lettem rajta, közben bejött a tanuló kissrác apja, meg valami házvezetőnőjük is, hát élte a család az életét, én meg megbeszéltem a lánnyal, hogy mégis lesz itt azért sushi, ajánljon nyugodtan. A lazacos-avokádósban egyeztünk meg, finom volt, alaposan belaktam belőle, jó kis maki lett ez, aztán a végén fizettem 5269 forintot, szervizdíjjal együtt, és egyáltalán nem tartottam drágának.