Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A beltér modern, a kert kellemes, árnyas, még hintaágy is van. Az első negatív benyomás, hogy 1 órával a zárás előtt az egyik alkalmazott hölgy már látványosan takarított, törölgetett, csak hogy minden vendég egyből felfogja, ők már bizony nemsokára zárnak. A másik negatívum a vendégtérből nyíló mosdóajtó nyitva tartása/felejtése. A másik hölgy a pultban szintén közömbös, érdektelen volt. Ugyanakkor a kínálat a pultban bőséges, számos hagyományos, fősodratú sütemény és tortaszelet, valamint modernebb újhullámos sütik is akadnak. Édes és sós aprósütemények, kimérve, dobozolva, habcsók, marcipán figurák, parfé torták. . . aki itt nem tud választani, az szerintem nem is akart. Többféle azonnal vihető tortát is tartanak. A fagylaltok között többségében gyümölcsízek, pl. eper, citrom, szeder, málna, lime, sárgabarack, fekete ribizli. A marcipános teakocka az aprósütik közül a kedvencem (720 Ft/10 dkg), ízében a puncstortát idézi. Az idei országtorták közül a cukormentes Szilvafácska fantázianevűt választottam, amelyben szilva, dió, tejcsokoládé, fahéj és zöld tea a főbb összetevők. Ezt itt a 2. helyen ettem, és itt jobban ízlett, mint a Westendben, ahol egyébként a híres-neves Fazekas Cukrászda szállítja a sütit és a fagylaltot. Itt friss, könnyed, kellemes volt a süti. Azonban egy pohár vizet sem adtak mellé, pedig az 1790 Ft-os árba talán ennyi beleférne szerintem. Összességében maga a cukrászda miliője és a desszertek jók, kóstolásra érdemes, de a személyzet elrontja az amúgy pozitív élményt. Sajnálom, ezért csak 3 pont.

Osváth Péter cukrászmester, a Krémeskirály volt, 1966 óta pedig már ezen a helyszínen működnek. A Vasúttörténeti Parkban jártunk a hétvégén a szokásos éves augusztusi ásványbörzén, e helyszínhez ez a cukrászda esik a legközelebb. Most így augusztus apropóján én is az új 2026-os Országtortát szerettem volna megkóstolni, ám erre nem nyílt alkalmam. Szombaton kora este, de még a zárás előtt majdnem 2 órával a süteményes pult már szinte teljesen le volt fosztva, alig akadt választék. Országtortából konkrétan egy darab sem volt, a korábbi évek típusaiból sem. Igazság szerint nem láttam semmi olyan sütit, ami nagyon felkeltette volna az érdeklődésemet. Ami akadt, az árban korrektnek mondható, a többségében 1000 Ft alatti szeletárak Budapesten már az olcsóbb kategóriába tartoznak. Ami még akadt a kínálatban, azok döntően fősodratú, hagyományos ízvilágú sütemények, tortaszeletek voltak, pl. Lúdláb torta, Dobos torta, barackos, illetve málnás túrótorta, Stefánia torta, kókusztekercs, Oreo torta, ropogós citromtorta, talán ez utóbbi volt még szimpatikus, de végül inkább a fagylalt mellett döntöttem. A korábbi évekkel ellentétben most már itt is dekára mérik a fagyit. A 2 átlagos gombóc 1055 Ft-ba került, sima tölcsérben. Érdekes megoldás, hogy az L alakú kerthelyiségben kint is van egy fagyis pult, ahol csengetésre érkezik kiszolgáló személyzet, de ugyanakkor a benti cukrászda részlegben is van egy másik fagyis pult. A kettő kínálata nem teljesen egyezett meg, kb 16 féle íz közül lehetett választani. Az én választásom banán és pekándió lett, egyik sem volt átütő, de korrektnek mondanám. Nálam a banánfagyiban az I Love Gelato nagyon magasra tette fel a mércét, ezt nehéz lesz megugrani, itt sem sikerült. A benti részben talán 2 kis asztalkánál lehet leülni, de a pultnál várakozó vendégek miatt az elég zsúfolt, viszont a nagy teraszon sok asztal található. A mosdó kint van az udvaron és a kulcsot úgy kell külön elkérni a pultból. Összességében retró cukrászda, minden tekintetben. Össz-benyomásom 3,5 pont, de a kedvező árazás miatt felfelé kerekítettem. Gyenge 4-es.

hotpot-élmény meg abszolút alkalmas a családi eseményekre, sok érdekesség, izgalmas kaják, meg hát főleg az, hogy önkezével főzöcskél mindenki, és össze-vissza eszik ezt-azt. Asztalt rendeltem, aztán odavonultunk, háromosztatú tálat kértem, hogy csípős alaplé is legyen, meg semleges (csirkés) is, meg valami egzotikus is, thai-lime-citromos Megkaptuk a kis köténykéinket, aztán nyomtuk sorra az elektromos rendelőtáblán a rákot, kagylót, polipot, marhahúst, gomba- és garnélacsúszkát, burgonya-foszlányokat, tofut, kínai kelt, rizst, ilyent is, olyant is, szóval megtelik az asztal rendesen, meg sörökkel, teákkal, tejekkel szóval dínomdánom. És persze kiváló ökörködés, hogy ki melyik lébe mit tett és mikor és hogyan halászta ki. Meg az is jó hülyéskedés, hogy összeválogatod magadnak mindenféle fűszerekből a saját maszatodat. Na, most mi hiányzik még ehhez? Ahhoz már nagyon kattantnak kell lenni, hogy ennyi kellék között ne érezd jól magad, nem is volt ebben semmi hiány, fergeteges, felejthetetlen este volt. Mondjuk 54 ezer forintot fizettem szervizdíjjal együtt, de ezt itt nem sokallom, miután jóllaktunk, elmentünk sétálni egyet a sötétedő kínai negyedbe, egy pasi az utcán ült és egy mikrofonba énekelt, nem utcazenész kéregető, csak úgy a közszórakoztatásra, és meglepően szépen hangzott a szelíd alkony után a házak között a zene.

Negatívumok:
Fokhagymakrémleves: Borzasztó élmény volt, mintha fokhagymasót hígítottak volna fel tejjel, a tetején pár forintos levesgyönggyel. Barackos csirke: A hús sajnos egyáltalán nem tűnt frissnek. Kiszolgálás: Miután elfogyott az ital az asztalról, már nem kérdezték meg, hogy szeretnék-e még valamit (bár ezt persze én is jelezhettem volna). Sajnálom, mert régen valóban remek hely volt, de a tapasztaltak alapján legközelebb inkább nem állok meg itt.

Bográcsgulyás csészében
"Smucig sógor kedvence" fatálon (marharostélyos grillezve, hízott kacsamáj roston, pikáns tarja szelet, lyoni hagyma, rusztikus sült burgonya , tejszínes borsmártás)
Kacsa trió (kacsacomb, kacsamell, hízott kacsamáj) vajas burgonyapürével, áfonyalekváros lilakáposztával. Házi grillsajt variációk (házi tehénsajt, mozzarella sajt, kecskesajt) cukkini tócsnin, lilahagyma lekvárral , vinaigrettes zöldsalátával. Mindenkinek ajánlom a helyet.

Az ételek mennyei ízét és a vasárnap déli hangulatot az élő cigányzenekar fantasztikus zenéje tette teljessé. Mindenkinek ajánlom a helyet.

Másfél évszázad története elevenedik meg a Damjanich János Múzeum és a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltár közös kiállításán. A tárlat a 150 éve létrejött Jász-Nagykun-Szolnok vármegye történetébe ad betekintést: dokumentumok, tárgyi emlékek, régi fotók, filmhíradó-részletek segítségével mutatja be, hogyan alakult a vármegye élete és Szolnok szerepe az elmúlt másfél évszázadban. Akit érdekel a megye múltja, igen érdekes ismereteket szerezhet, és ha a megyében él, még a saját településéről is találhat információkat, képeket a 2026. október 11-ig megtekinthető, szerintünk kitűnő kiállításon. Bár az elmúlt években több nagy időszaki kiállításukat és kisebb, folyosói tárlatukat is megnéztünk, a mostani kiállítás a megyei hatókörű múzeum bemutatásának legjobb apropója. A város főterén, szemben a városházával és nem messze a megyeházától álló, azoktól megjelenésében csak kevéssel elmaradó későklasszicista stílusú épület 1860-ban szállodának épült, a nevezetes Magyar Király Szálló működött benne. A múzeum az 1950-es évek elejétől fokozatosan vette át az épületet, mígnem egy 1989-ben megkezdett felújítás után az egészet elfoglalhatta. Állandó kiállításai a megye régészeti emlékeit, paraszti és polgári kultúráját, népművészetét mutatják be, amivel betölti a megyei múzeumok szokásos szerepét, ám bevallom, ezeket még sosem láttuk. Ami viszont itt kiemelendő érték, az én érdeklődésem szerint mindenképpen, a Szolnoki Képtár, amely tíz teremben őriz alkotásokat a helyi művésztelepen, illetve a városban valaha alkotó művészektől. Olyan hatalmas ez a gyűjtemény, hogy eddig csak részeiben láttuk. Ha egyszer sikerül szisztematikusan végignézni, majd beszámolok róla. Az épület tekintélyes homlokzatáról pedig csak akkor tudok teljes képet készíteni, ha lehullottak az előtte lévő nagy fák most még örvendetesen szép zöld lombjának levelei.