Az épület belülről is lenyűgöző. Érdemes lenne egy épületbejárásos, vezetett programra is eljönni ide. De most csak fellifteztünk a második emeletre, ahol az etetőhely van, így azt láttuk, amit onnan és a földszintről lehet látni. A nyitvatartás 14 óráig tart, mi egy órával a zárás előtt érkeztünk, akkor még volt a táblára kiírt valamennyi ételből. Az étkezde olyan módon önkiszolgáló rendszerű, hogy a zárt pultokban elhelyezett ételt kérni kell a kiszolgálóktól, majd a pult végén fizetni a pénztárnál. Igaz, hogy látja a vendég az ételeket, de azért egy-két dologban jó volt a segítség, hogy mi micsoda és milyen. Már hogy például az a kis pogácsának kinéző valami tulajdonképpen köretként ajánlott burgonya gratin. Ám az hogy a választott ételeink ténylegesen milyenek, az ugye csak az evésnél derült ki. Nos, leginkább íztelenek, szárazak, nem jók! A levesimádó párom a pulykaragu levest semmilyen fűszert nem látott, híg lének minősítette. A rántott sertéshúst, amit elvágni is csak nehezen lehetett, olyan kemény, szívós tapló volt, lenyelni is alig tudta. Én sem jártam sokkal jobban a csirkemellel. Azok a jól kinéző kis burgonya pogácsák sem találkoztak a konyhában sóval. Egyedül a görögsaláta volt elfogadható, és díjaztam, hogy a pénztárnál balzsamecet és olívaolaj volt kihelyezve az ízesítésére. Jobbára afféle napközis kajának tekinthető, amit kínálnak, feltűnően nem figyelve arra, hogy egyes ételek élvezeti értéke jelentősen csökken a pultban való hosszas álldogálással. Mindezért fizettünk két ásványvízzel együtt 9540 forintot. Ennyiért az ott éppen szemben lévő Fruska Bistroban sokkal jobb ételeket, frissen készült húsokat szoktunk kapni. Így legközelebb is inkább odamegyünk ebédelni. Nézelődni meg majd idejövünk, az út másik odalára, mert a CEU-épület szuper! Azt, ahogy már írtam is, jó lenne hozzáértő szakmai vezetéssel alaposabban megismerni.
