Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Elég érdekes a története annak is, hogy az örmények hogyan, mikor érkeztek ide Magyarországra, azon belül is Budapestre, illetve az is, hogyan kapták meg ezt a XI. kerületi szép épületet. Az I. világháborút követően Erdélyből érkeztek nagyobb számban örmények a fővárosba, azaz kb. 100 éve telepedtek meg, s lett ez az új, sokaknak végleges otthona. Ebbe a 3 szintes épületbe csak 1974-ben költözött be a lelkészség. Az eredeti épület földszintjéhez kapcsolódóan ekkor építették meg a kápolnát - aminek egészen más a stílusa -, ahol jelenleg az istentiszteleteket tartják. Minden vasárnap délelőtt tartanak itt szentmisét a hívek számára, ezt sikerült nekünk is "elcsípni", s egy kicsit bekukkantani úgy, hogy közben ne zavarjuk meg a szertartást. A kápolna patrónája Fogolykiváltó Boldogasszony, akinek szeptember 24-én tartják az ünnepét. A templom másik védőszentje Világosító Szent Gergely, ő az örmények apostola, az ő nevéhez fűződik az örmények keresztény hitre térítése Kr. u. 301-ben, kb. 700 évvel a magyarokat megelőzően.

Diákoknak 15% kedvezményt biztosítanak, gondolva ezzel a környékbeli egyetemi negyedre (BME, ELTE), de több középiskola és kollégium is van a környéken. A bejárat előtt a járdára telepített kis teraszról lépünk a belső térbe, ami igazán tipikus kialakítású. Egyszerű, puritán, a bejárat felett a Boszporusz-híd éjjel nagy méretű színes fotója. A viszonylag kis alapterületnek kb. felét elfoglalja a pult, az ablakban a csirkenyárs pörög, az üvegpult mögött a tárolókban a zöldségek, saláták, köretek, némi egyéb étel, ami még kapható a főtermék kebab mellett, a fenti polcon baklava, alatta sült tejberizs. Semmi különlegesség, csak a szokásos e téren is. A lenti részen bent 2 db 4 személyes asztal van, a mosdó a galériaszinten, ahol elviselhetetlenül meleg volt, levegőtlen. A lenti részen sem fáztunk, a nyitott ajtó adott némi szellőzést, de nyáron itt is túlságosan meleg van. Egy nyársuk van, így egyféle húst sütnek, csirkét. Árban az átlagos budapesti kebab/gírosz áraknál egy fokkal talán olcsóbb. A kebab pitában vagy tortillában 2150 Ft, a kis tál 2500 Ft, a nagy tál 3000 Ft. Egyéb ételek, ami még kapható - ezek már nem autentikus török ételek: rántott csirkemell, rántott sajt, rántott hal, hamburger. Az étlap kiírás szerint volt még köfte és csirke saslik (3900 Ft, körettel, üdítővel, menüben), de ezeket nem láttam a pultban. Egyszemélyes vállalkozásként egy török fiatalember csinált mindent, aki egyébként egyáltalán nem nézett ki töröknek, ugyanis a megjelenése egészen "északias" vagy szláv jellegű volt. Erről humorosan el is beszélgettünk, ez náluk családi örökség, amely okozott már számára pár emlékezetet pillanatot, de nem negatív értelemben. Tetszett, hogy rugalmas a kiszolgálás, lehet köretet cserélni, lehet többfélét kérni, lehet egyedi dolgokat pluszban bekérni. Maga az étel szerintem átlagos volt, de az össz-élmény mégis kellemes lett. A pita sima bolti késztermék, a hasábburgonya mirelit, ráadásul a köreteket mikrózzák. A tzatziki kifejezetten jó volt, ezt pluszban kértem. Összesen a kis tál, a pita és a tzatziki 3000 Ft-ba került. A 3,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem, és részemről ajánlott a hely. Ha jól láttam, van futáros kiszállítás.

Hiába finom a sütemény, a fagylalt, ha közben a háta közepére kívánják a vendéget. Én biztos, hogy ide egy ideig be nem teszem ide a lábam! Persze ettől nem fognak csődbe menni, hiszen nagyon jó, forgalmas helyen vannak, sok a turista, külföldi, az Andrássy út, Nagymező utca, Operaház környéke egész évben népszerű. Az is "érdekes", hogy az elvileg dekára lemért fagyi adag máshol miért sokkal több, mint itt? (ugyanaz a mennyiség) Mindegy, a felháborodásom alap oka nem ez volt, hanem a személyzet. 1 pont és nagyon nem ajánlom. Szerencsére nem túl messze innen, a Westendben is van egy cukrászdájuk, ha Hisztériára vágyom - nem ilyenre, mint itt - akkor ott megtalálom ugyanezeket a desszerteket.

A kapocs meg Liszt Ferenc és Vörösmarty Mihály ismert barátsága. Amikor bejártam a költő emlékházát, szóba hoztam a Liszt Művészházat is, hogy ugyan már, ha lehet, megnézném azt is. Lehet, persze, a hölgy egymagában van szombaton egész nap, nem rohangászhat el, de én azért elég rendes fazon vagyok, hát nyitva hagyta reggel, menjek a kertem át arra hátrafelé. És tényleg, egy szomszéd telken, egy nyitott kapun át oda lehet sétálni, a ház is nyitva van, egyterű az egész belül, hiszen istálló volt, különféle művészeti események zajlanak néha itt, ez egy közösségi tér, most éppen reprodukciók lógnak mindenfelé a falon, világszerte híres, ismert festmények, aki nem ismeri fel őket, hááát, világtalan az. Szóval, elandalogtam itt egy félórát, nem volt hová sietnem, hát jólesett, na.

A desszert kínálat elég szegényes, és egyhangú volt. Legjobb a wellness részleg, és a kinti medence volt.

A mögötte lévő telken a Budavári Bölcsőde működik. Amit itt a sarkon látunk kalodába zárva, az egy egykori budai vastuskó másolata, amelynek eredetije a XIX. század elején készült, és az 1960-as évekig állt ezen a helyen. Ezeket a hasznos és fontos információkat a vastuskó feletti bronzlapon olvashatjuk. A vastag rácsok miatt nemigen lehet róla jó fotókat készíteni sajnos. Egy helyi idegenvezető azt írta, hogy az eredeti vastuskó belsejében egy igazi fatörzs volt, eperfa (szederfa) vagy tölgyfa. Ez a másolat viszont már véleménye szerint nem tekinthető autentikusnak. A legenda szerint Ramocsaházy Endre alhadnagy 1686-ban annak a fának köszönhetően menekült meg a törökök haragjától, ezért később, a törökök kiűzését követően hálából minden nap visszajárt a fához imádkozni. Ramocsaházy halála után a fatörzsből alakították ki a vastuskót, fémbevonatot kapott. Ezt olvashatjuk még erről a történetről:
"1686-ban nagy része volt Budavár visszavívásában. Szeptember 2-án mint alhadnagy a Fehérvári kapu ellen intézett rohamot. Fel is jutott a vár falára és kitűzte a magyar zászlót, sőt a Szent György térig nyomult, de itt övéitől elvágták és a törökök kezébe esett, akik a közelben levő szederfára felakasztották. A fa ága azonban a test súlya alatt meghajlott, úgyhogy Ramocsaházy lábai a földet érintették. Amikor övéi újból előnyomultak, Ramocsaházyt lemetszették és életét megmentették. . . 105 éves korában, 1746-ban a halál. "

Hasonló vastuskók ismertek voltak más magyar városokban is, a céhes legényvándorlás emlékeiként, Győrben és Székesfehérváron maradt még meg.

Közvetlen környezetükben a Budai Vigadó impozáns, szépen felújított épülete, amely mindazonáltal kívülről érdekesebb szerintem, mint belülről. A kis tér másik, fákkal övezett oldalán Lajos kútja csobog, s néhány pihenőpad is van a kis sétányon, kár, hogy természetesen az egyiket már egy hajléktalan férfi lakta be. Sok turista jár errefelé, hiszen innen már elég közel van a Budai Várnegyed, innen pár kaptató és lépcső a Halászbástya. Ellenkező irányba egy saroknyira már a Duna-partra érkezünk. A benti részben a szép napsütéses délutáni időben egyetlen vendég sem ült, mindenki a teraszon üldögélt, ejtőzött, 1-1 ital társaságában. Mi is itt kávéztunk. Asztalszerviz van. A Cappuccino 790 Ft, a Latte 990 Ft, a kötelező szervizdíj +12%, de azt kell, hogy mondjam, hogy még ezt figyelembe véve is az olcsóbb kávézók közé tartozik, pláne ilyen turisztikailag frekventált helyszínen. Klasszikus olasz kávét főznek, Perté márkájú, nem csúcskategóriás, de korrekt. Nyári időszakban lehet náluk fagyit is enni, az egyik ajtót ilyenkor fagyis pulttá alakítják át, így a tér felől kintről lehet fagyit venni. Szintén olasz Gelatiamo Perfetto fagylaltot árusítanak, talán 6-7 féle íz volt. Össz-benyomás: erős 4 pont és ajánlott. Reggel 9-12 óra között lehet náluk reggelizni.

A szobák tágasak,klima van és az árban van,ágyak kényelmesek. A massage jó árték arányú és nagyon kellemes. A szobák minimalisták és picit retrósak de nekünk tetszett mert illeszkedett a környezethez. Naponta törölköző csere. Az alagút rendszer nagyon tetszett,a környezet és szép.