Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A pultban az ember ingerlékeny, mi valamit inni szeretnénk, dühösen mondja, hogy ez sincs, az sincs meg amaz sincs, legfeljebb bort tud adni. Jó, hát akkor legyen bor. Én egy pohár rose-t kértem, nejem száraz fehéret. Megkaptuk, leültünk. A másik három vendég a pultnál felajzottan zajos volt, tűrtük. Jött egy szállóvendég, valami idős spanyol hölgy, az huzigálta maga után a gurulós bőröndjét, aztán soknyelvű vitába keveredett a háziakkal, a pultossal, meg egy előkerült testes hölggyel, aki akcentussal beszélt magyarul, némi ordibálás után a spanyol utazó mégis visszahúzódott csomagostól a liftbe és elment valahová, fel vagy le. A három zajos is fizetett és elment. Mintha csend lett volna, ültünk, ittunk, a foteles félhomályban. Aztán végighallgattunk egy olyan káromkodássorozatot, ami félvad hegyipásztoroknak is becsületére vált volna, a pasi kitört, hogy itt voltak a rohadt tiszások, hogy ő kiszolgált hetvenet is, pedig szájba kellett volna őket (kisípol, kisípol. . ) az akcentusos nő meg egyetlen mondatba hosszú képes volt belesüríteni 3-4 hím örökítőanyagot, és még sokkal több anyagátviteli élettani tevékenységet, hööjj, míg a pasi egyszer csak azt nem mondta, hogy kicsit halkabban, vendégek is vannak. . . hát istenem, biztos van valami új konzervatív vendéglátásipari akadémia, ahol így tanítják. Sürgősen fizettünk kereken 1000 forintot a két borért, aztán escape.

Az első világháború hivatalosan 1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor ért véget, amikor a nyugati fronton elhallgattak a fegyverek. Ennek pontosan a 100. évfordulóján, 2018. november 11-én avatták fel Verőcén, pár lépésnyire a vasútállomástól, egy nevezetes kápolna nyitott kertrészében ezt a szokatlan, és egyben szokatlanul szép emlékművet. Világos kőoszlop tetejére erősítve vágtázik két magyar bronzhuszár, egyikük kezében lobogó zászló. Nem először látunk ilyen, a levegőben szálló hős lovasokat, jászokat, kunokat, de hogy ez az ábrázolásmód mikor kezdődött, nem tudom. Nem olyan rég még egy Észak-Koreáról szóló dokumentumfilmben is feltűnt egy ottani oszlop tetején a levegőben úszó lovas figurája. Az emlékmű, a hivatalos leírás szerint, az első világháborúban hősi halált halt verőcei honvéd katonák emlékét idézi. Nekem viszont az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolásának szokott motívumait idézi inkább, mint a nagyon kegyetlen harcmodorúvá vált Nagy Háborúét. Még ha tudjuk is, hogy a lovas katonák, különösen a huszárok, jelentős szerepet játszottak az első világháborúban, a géppuskák és a lövészárkok elterjedésével harci alkalmazásuk háttérbe szorult a háború előrehaladtával. De legyen így, szálljanak csak a levegőben a szép és hős magyar huszárok. . . Ám alant, az oszlop oldalain sorakoznak a nevek, akik életüket vesztették abban a szörnyű háborúban. Egy ilyen kistelepülésről is sokan, túl sokan.

- a wellness részleg nyitvatartása egyébként is szűkült, de most, hogy a vacsora kezdési időpontját későbbre tették, lehetetlen a vacsora után úszni, mert nincs rá idő
- a reggeli édes péksüteménykínálata kritikán aluli, szinte ehetetlen
- a szobánkban csak az ajtónál működött az internet, hiába reklamáltam a recepción, nem történt változás
- maximális elismerésünk a két szaunamesternek, akik a helyzetük magaslatán voltak minden időben
Adunk még egy esélyt a szállodának, hátha pozitív változások is lesznek.

vajon milyen abszolút hallás kell ahhoz, hogy valaki kihallja, hogy most éppen milyen felekezet szól? Na, de kóborlás közen ráakadtam egy ilyenre is, mint amit itt láttok, olyan, mint egy kis kápolna, nem? Szabadon van, nincs bezárva, ott a kötél, meghúzhatod, de azért persze nem húztam meg, a lakosság a beépült reflexei miatt azonnal "itt vannak a törökök! " felkiáltással bemenekült volna a nádasba. De ez a harangtorony szép jellegzetessége lehet a településnek, a kastélyon kívül, persze. . .

Srác jött, a rom-vegánkocsma stílusának pont megfelelő fazon, hozott étlapot, ajánlott menüt, én meg inkább az étlapot akartam. Ki is néztem magamnak egy kis vegán babgulyást, majd vegán rakott krumplit. Sok lesz ez, majd a babgulyából kicsit kérek. Jött a másik srác valahonnan, felvette a rendelést. Közben bejött egy amolyan 40-50 körüli fazon, és két asztallal arrébb letelepedett. Látszott rajta, hogy elég jófej, ezt megérzi az ember. Aztán visszajött az én eredeti srácom is, és átvette a terepet. Mondtam, hogy már rendeltem. Telt-múlt a perc, aztán az újabb koma kapott egy tál levest egy pöttyös edényben és jókedvvel enni kezdte. Pár perc múlva kijött a gyerek, hogy bocs, bocs, az nem az a leves volt, az az enyém lett volna sejtettem hát, hogy valami turpisság, valami csere történt. Jaj, hogy majd nekem is hoz, bocs. De én vettem a lapot, azonnal elkezdtem valami műbalhét csapni, hogy Ott van! Az az ember! Ő vette el az ebédemet! Ott eszi! Fogják meg! . . stb. A másik koma meg csak röhögött, és evett tovább. Pár perc alatt levágtunk egy rögtönzött műsort, pl. én, karbafont kézzel, nagyon gúnyosan: na, ízlik a más ebédje? Jó a máséba turkálni? És egyre jobban röhögtünk, elképesztő jó helyzet volt, nagyon jól éreztük magunkat, később kiderült, hogy ő egyáltalán nem is ezt kért, de jó lesz ez így, gondolta, és igaza is lett. Szóval hány idegen emberrel lehet ezt megcsinálni? Hány sértődött volna meg, hány küldött volna el anyukámba, hány hülye mondta volna, hogy szálljon le rólam, törődjön a saját dolgával, vagy valami sokkal súlyosabbat? A humorérzék teljes hiánya vagy valami alpári mocsokká tevése az emberiség butulásának egyik erős mutatója. De aztán nekem is lett gulyásom, védekező állásba helyezkedtem, hogy ezt nem adom, nagyon jól elfalatozgattam, a rakott krumpli is kellemes volt, gyümölcslét ittam, nem tudom, hogy miért, mert volt itt jó sör is, csak később tértem magamhoz. Közben elképzeltem, hogy most én itt milyen jóember vagyok, vigyázok a természetre, óvom az állatkákat, nem eszem meg a kisnyuszit meg a kisbarikákat, de ha ideülne az asztalhoz Babanyó, és zokogva szemrehányná nekem, hogy én itt kétpofára zabálom az ő hüvelyéből származó piciny gyermekeit, a jövő babnemzedékét, kik vállukon hordozták volna az ősök örökségét, a babok kultúráját, mit felelhetnék neki? Szóval, jó hely ez a Szabad, tényleg szabad, ha menüt ettem volna paradicsomlevessel, megúsztam volna 3000 forintból. így viszont, hogy variáltam a kínálaton, így 7370 forintot fizettem összesen, szervizdíjjal együtt.

Egy fiatal kínai lány a pultos, aki nagyon kedves, párhuzamosan pörgeti a magyar-kínai-angol nyelvet, ugyanis sok kínai fiatal is jár ide, amit vehetünk pozitív előrejelzésnek, valószínűleg a környékbeli egyetemekről, kollégiumból jönnek. Folyamatosan tevékenykedik, közben adja az instrukciókat a konyhának, mi van éppen elfogyóban. Kis és nagy adagos főételek közül lehet választani, akár kétféle körettel és kétféle húsos étellel, a nagy adag mindössze 2100 Ft, ami mellé ajándékként jár még vagy egy leves vagy savanyúság vagy 2 db szerencsesüti. Diákoknak további 100 Ft kedvezmény! A kis menü 1750 Ft volt, de a nagy sokkal jobban megéri, ha nem tudod megenni az egészet - például nekem sem ment - , akkor a maradékot legfeljebb elcsomagoltatod. Az egyik legjobb ár-érték arányú étkezőhely a környéken. Helyben kb. 10 asztalnál lehet enni, puritán, de elfogadható körülmények között. Már többször is ettünk náluk, és biztos, hogy még jövünk máskor is. Minden ételről korrekten elmondja a lány, hogy csípős-e, ha igen, mennyire. Brokkolis csirkét, thai csirkét, csirkecsíkokat roston sütve, valamint amerikai csirkét ettem náluk eddig, az ajándék saláta lehet babcsíra, édes vagy csípős káposzta, fafülgomba. A csirkén kívül hagymás szójaszószos májat láttam még a pultban, illetve van kacsa is, de azt csak rendelésre készítik, 8 percet kellett rá várni, körettel 3300 Ft volt. Hétköznap ebédidőben folyamatosan érkeztek a vásárlók, az asztalok gyors cserékkel végig foglaltak voltak. Míg vártunk a villamosra, rákerestem, mi ez a Bai Jia. A kínai történelem "Száz iskola" időszaka az i. e. VI-III. században, amely a klasszikus kínai filozófia virágkora volt, mások mellett a konfuciánus és taoista irányzatok erősödése. Emellett Jiangsu tartományban van egy Baijia nevű falu is.

De minden tömve volt a Baross tér környékén, az összes gyorsétterem, gyroszos, Meki, Burger King, kínai, minden. Szóval, idáig elvergődtünk az utcán, hátha. . . hátul egy szék volt egy kisasztal mellett, szereztem egy másikat, és ekkor eldőlt, hogy itt eszünk. De mit is? Itt az döntött, hogy ennél a Balabalánál nem állt senki. (Vagy Balabala, vagy Bala Bala, nem tudom biztosan. ) Régen ezt nem láttám, a legbelső térben van a vietnamival szemben. És akkor gyorsan a falról kiválasztottunk egy-egy Guangdong marhahúsos tésztát, gondoltuk, hogy milyen okosak vagyunk, ugyanazt kérjük, egy serpenyőben egyszerre elkészül, de elkövettem a hibát. , hogy azt mondtam, hogy egy egyiket csípősen, a másikat nem. Így aztán külön sütötték mégis. A nő nem tud magyarul a pultban, pénztárban, de a férfi, aki süt, az igen, és ráadásul beszédes is, érdeklődő. Fütyülő sípot kaptunk, de megcsinálta hamar, mentünk érte, és finom volt, nem a szokványos kínai, hanem azon felüli plusz minőség. A sütögető férfi kijött és érdeklődött, hogy mennyire ízlik? A egész hely a nyitás óta kissé lepusztult, nyomasztó, vegyes, sűrű ázsiai kajaszag ül a levegőben mindenhol, a WC-ben meg nyomasztó pisiszag. De mégis, van ebben az egész intézményben valami sokkal autentikusabb, mint a többi ázsiai étteremben, itt lehet felfedezni eredeti, távoli ízeket.