Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A kép Budapest történetének egyik legdrágább és leglátványosabb magánépületét, Wagner János építész egykori, nyaralónak szánt villáját örökíti meg, miközben a Duna és a Margit-híd is látszik a távolban. A villa Gül baba türbéjét ölelte körbe, de 1969-ben lebontották. A mester által saját népes családjának lakóhelyéül megtervezett, és 130 évvel ezelőtt megépített belvárosi palota viszont még ma is állja az idők és az előtte dübörgő belvárosi autósztráda okozta megpróbáltatásokat a Kossuth Lajos utca 14-16. számú duplatelken. Szomorú látni, mivé lett a hajdan abszolút a Belváros részének számító, elegáns bevásárló utcaként funkcionáló Kossuth Lajos utca: Elszürkült, elöregedett utcafrontok, üres bolthelyiségek poros kirakatai, a járdán a semmiről semmit nem tudóan hömpölygő turista tömeg. És ebből a lepusztuló külső világból nem is tűnik ki a Wagner-ház. Ám ha valaki veszi a bátorságot, és belép a puttók által őrzött kapuján, akkor nyomban csodát lát! Egy lenyűgöző reneszánsz palazzo világába érkezünk, bár egyes elemeiben még a római Colosseumra is emlékeztető csodás belsőudvar fogadja a látogatót. Wagner mester ilyennek álmodta meg tervezői munkásságának 50. évfordulóján azt a házat, amelynek az utcafrontján a családtagok lakásai voltak, a hátsó folyosórészeken lentebb üzlethelyiségek, feljebb pedig bérlakások. Üzlethelyiségek tehát nemcsak az utcafronton voltak már eredetileg sem, hanem bent az udvarban is körben. Nem mondhatjuk, hogy valamiféle specializált kínálat telepedett volna be a házba az előző századforduló táján, de a női divat, a nőknek szánt árucikkek üzletei hamar megjelentek. Ez a múlt elevenedett fel, amikor jóval az első plázák előtt, még az 1990-es években a Paloma üzletház kezdte meg itt a működését. Aztán jöttek a valódi nagy plazák, és az ilyen kis kezdeményeket elsöpörte az új hullám. Az épület csodás árkádsora alatt meghúzódó helyiségek 2014-ben teltek meg ismét élettel, ekkor született meg a Paloma Művészudvar, amely éppen három éve Paloma Artspace-ként újult meg. Egyfajta művészudvar és alkotói közösség ez, ahol a kis üzlethelyiségekben dizájnerek, iparművészek, kézművesek munkálkodnak és árulják műveiket. Ők rendezték meg most, immár harmadik alkalommal a Paloma crAfternoon eseményüket, amelyen nemcsak az alkotásokkal lehetett megismerkedni, vásárolni belőlük a bemutatótermekben, hanem workshopok is várták a vendégeket, és a ház, a Wagner-ház történetéről is kaptunk tájékoztatást a vezetett sétán.

Ez így együtt már elegendően vonzó volt, hogy hozzájuk menjünk ebédelni. Természetes kedvességgel fogadott bennünket egy fiatal felszolgálónő, a benti helyiség szinte üres volt, szabadon választhattunk asztalt. A hideg sörök gyorsan megérkeztek, a párom a Pilsner Urquell mellett döntött, én a kevés helyen kapható cseh Bernard Lagert kértem, már a csatos üvege miatt is az egyik kedvencem. Eddig minden rendben volt, nagyon is. De sajnos az ételekkel nem annyira. Mint kiderült, mindkettőnk ételében szuvidált hús volt, nekem csirkemell, a páromnak a sertésflekken. Nos, ha ilyenné teszi a húsokat, akkor ez az újmódi konyhatechnikai eljárás nem lesz a kedvencünk. Bár a csirkemell puha lett, de olyanná vált az állaga, mintha hal lenne, szinte vártam a halszagot. A párom ételében nem tudtuk eldönteni, milyen húsrészből készülhetett a flekken, mert kifejezetten száraz volt a szuvidálás ellenére. A sertésflekken hagyományosan sertéstarjából készül a leggyakrabban, de ez valami más volt. A felszolgáló szerint sertéscomb. Nem volt jó választás. És amiben mindkét étel hús feltéte egyezett, fűszert messziről sem láttak. A sajtszósszal leöntött csirkehúst pedig kár rápakolni a sült édesburgonyára, mert megpuhul, elázik tőle. Jobb lenne mellé tálalni. Mindezért igazán nem fizettünk sokat, és mert szervizdíj nem volt a számlában, borravalót adtunk a 13 ezer forintos összeghez. De az ár-érték arány mégsem volt igazán jó. És a négy pont is minden más miatt, de nem az ételekre van meg.

Ha nincs időnk leülni, vásárolhatunk valamit hamar otthonra, ha van, elkávézgathatunk, vagy borozhatunk, sörözhetünk, de akár ebédelhetünk is, már legalábbis ott, ahol adnak meleg telt, mint például a műfaj legújabb képviselőjében, az idén nyitott fővárosi Dica! -ban. Maga a tulajdonos állt ottjártunk idején a pult mögött, aki kedvesen eligazított angolul a kínálat vonatkozásában. Itallap hiányában egyenként mutatta meg a boros és a söröspalackokat. Az árak érdekesek, a borok decije 2000 forint, ami elég húzós, egyet kóstoltam, nem éreztem értékarányosnak, korrekt lett volna esetleg a feleannyiért. Ugyanennyit kérnek a két olasz különlegesebb sörért is, az már tetszetősebb ajánlat volt, meg is kóstoltuk mindkettőt. Tartanak négy nagyipari multisört csapon, azok nem motiváltak. Helyben sütik a kenyeret, a szemre 75 dekás cipó 1000 forint, ami ebben a minőségi kategóriában kifejezetten kedvező. Annyira meggyőzött, hogy azóta betértünk még egyszer kifejezetten kenyérért. A sörök mellé kértünk egy minicipót, valamint olajban marinált sült zöldségeket. A pultban kiemelkedő minőségű sajtok és felvágottak, a polcokon pasta-k, szardellák, sugo-k és minőségi tonhalkonzervek. Szeretnivaló egység a Dica! Megyünk még.

A beltér igényesebb, hangulatosabb, de oly módon, hogy ez semmit le nem von az otthonosságból, megmaradt a vendégmarasztaló atmoszféra. A kínálat színvonalasabb, a kiszolgálás pedig sokkal kedvesebb, a velünk foglalkozó ifjú hölgy szívélyes, közvetlen, kommunikatív. Az étlap összefogott, lényegretörő, tartanak népszerű villásreggeliket az Egg Benedicttől a shakshukán át a vegán bundáskenyérig, heti ajánlatban pastakat, és igen sokféle csábító desszertet, valamint péksüteményt. Mivel épp egy remek taco-t ettük a tág szomszédságban, az édességekre összpontosítottunk. Rendeltünk egy vegán kókuszos csokis süteményt, egy málnás tiramisut, egy grízpudingot, valamint egy pazar kávét. Az desszertek egytől egyig ütötték a mércét, ízben, állagban, esztétikában. Az egyetlen megjegyzésem, hogy ha szezonális gyümölcsöket ígér az étlap, így, többes számban, akkor júniusban ez mondjuk epret és meggyet jelent s nem mégoly szépen szeletelt termesztett áfonyát. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az összélmény remek volt. Soha rosszabbat! Most már gondolkodás nélkül megadom nekik az 5 pontot.

Az esti vacsorához belépve az étterembe a vezető megismert bennünket tavalyról, udvariasan barátságosan üdvözölt. Mindig friss nagyon ízletes ételek és italok svéd asztalos tálalásban. Olyan sok választék volt hogy képtelenség végig kóstolni. Folyamatosan töltötték ahogy fogyott. Allergiával szenvedőkre is gondolnak az étel választékkal. A fiatalokból álló csapat minden tagja nagyon figyelmes, udvarias és kedves. Összességében aki Zalakarosra látogat bátran ajánlom a FÜRDŐ HOTELT! Köszönet mindenért!

Este 10 óra után a recepciónál lévő bejáratot lezárták, meg kellett kerülni az épületet. A szobák nem készültek el 15 órára, csak 17 óra után lehetett igénybe venni a szobákat. Évek óta az első napon átadták a fürdőbelépőket, az idén minden nap külön kellett kérni. 74 évesek vagyunk, leadtuk az utazásunk előtti napon az adatainkat, ettől függetlenül elhelyeztek volna bennünket a lift nélküli épület harmadik, tehát a legmagasabb emeletére. Ennél azért több figyelmet elvárna az ember a recepció munkatársaitól. A hűtő miatt nem szóltunk, azt is tudtuk, hogy nincs légkondi, de azért szóltunk, hogy a házastársam nem tud felmenni a harmadik emeletre.