Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Először limonádét kértem, mangósat, a srác hozta a gyászhírt két perc múlva, hogy elnézést, ez éppen elfogyott. Jó lesz más ízben? És tök cukik voltak, a fiú az asztalomnál, a két nő pedig a pultban feszülten figyelt, hogy mit választ a vevő? Hát jó lesz a zöldalmai is mindenki megnyugodott, kaptam az italt perc múlva. Finom volt. Azután fagylaltot kértem pohárba, inkább gyümölcsösebbeket, sárgadinnyét, citromot, epret, nem volt nagy élmény, de azért jól szolgált, csak kissé mesterségesek voltak az ízei. A sütik gyönyörűek, de most nem abuzáltam őket. Fizetésre került sor, az most így alakul, hogy 1 mangós (? ? ) limonádé 2390 Ft, 3 gombóc fagylalt 2250, a szervizdíj pedig 464 Ft.

Az 1930-as években nyitott csárda nagy alapterületű, dupla terasza sok vendég befogadására alkalmas, azonban érdemes előzetesen asztalt foglalni. A beltér magyaros csárda hangulatú, búbos kemencével, faragott festett dekorációval, népi kerámiákkal. A sok oldalas, lapozgatós étlapon kiemelt helyet foglalnak el a különböző halételek. Az előételek között haltatár, haltepertő, rántott haltej, békacomb is helyet kapott, de talán a legjobb ízelítőt a Kőrössy előétel-tál adta (4900 Ft). 3 féle halászlé következett, pontyból, illetve harcsából, opcionálisan belsőséggel (5000-5200 Ft), fémbográcsban tálalták. A főételek között csoportosítva találtuk a pontyból, harcsából, süllőből és lazacból készült fogások. A köretek külön pluszban fizetendőek. A barátom ugyan nem szereti a halat, de még ő is tudott mit választani, amikor ezt megvitattuk a profi pincérünkkel, találóan és humorosan megjegyezte, hogy akkor bizony a legjobb helyre jöttünk ide enni. A cigánypecsenye petrezselymes burgonyával (4600 + 1150 Ft) és a Süllő molnárné módra vegyes körettel is (4500 + 1150 Ft) is finom, ízletes volt számunkra. Az adagok nem hatalmasak, de bőségesen elegendőek a jóllakottsághoz. Tejfölös uborkasalátát és káposztasalátát is kértünk ez ételek mellé (1100 Ft), ezek viszont kifejezetten nagy adagok voltak. Az italokat az ételekhez képest túlárazottnak éreztük. A házi limonádé valóban cukormentes volt (1300 Ft/5 dl), mainstream söröket tartanak, a csapon Dreher (1200 Ft/korsó), Pilsner Urquell, Floris meggyes. A desszertekre (900-2100 Ft között) nem maradt kapacitásunk, pedig házi krémest, túrófánkot málnapürével, illetve többféle palacsintát is kínálnak. Az Újszentiváni Epreskert Pálinkaház meggy- és Irsai Olivér szőlőpálinkáival (1800 Ft/5 cl) zártuk a kiadós ebédet. Kötelező szervizdíj: +10%. Az összbenyomás alapján felfelé kerekítettem, és megadom az 5 pontot.

Ezt a hiányosságunkat idén sikerült pótolni, ezúttal nem mulasztottunk el leülni ide egy finom kávéra és sütire. Két dilemma is adódott egyből: terasz vagy beltér legyen-e az ülőhelyünk, hiszen nagyon szép az épület belső része is. A másik nagy kérdés pedig a választás a desszertek széles skálájából, fagylalt, sütemény, esetleg pohárdesszert? Nehéz kérdések itt ezek, végül a mangó-málna sütemény lett az egyik befutó (1650 Ft), amely egy francia stílusú, gyümölcsös mousse, míg a színes fotókkal illusztrált itallapról a csokoládé frappét választottuk (1890 Ft), amely egy igazi tömény kalóriabomba volt, számomra cukorsokk. Tartanak többféle Országtortát, valamint hagyományos klasszikus tortákat is, nagyon mutatósak voltak a gyümölcsöket formázó - citrom, alma, mangó, kókusz - monocake-ek. A kis üveges Zero Cola 750 Ft. Bár a korábbi értékelésekben az szerepelt, hogy nincs kötelező szervizdíj, mi azért fizettünk 10%-ot. Egy fiatal hölgy szolgált ki bennünket, pörgős és informatív volt, folyamatosan ment az asztalokhoz, amelyek elég gyorsan cseréltek gazdát. A személyzetnek nem minden tagja volt kedves. Praktikus, hogy a fagylaltot vásárlók számára külön sort alakítottak ki. Helyben fogyasztás esetén asztalszerviz van, viszont a sütemények feltérképezése miatt érdemes mégis odamenni a sütis pulthoz. A mosdó különleges hangulatú, az épülethez illeszkedő. Az össz-élmény számomra 4,5 pont volt, de ezúttal felfelé kerekítettem.

A belső tér kissé szűkös, de szépen berendezett, elegáns, azonban minden vendég a teraszt választotta inkább. Az étterem mellett egy átjáró található, amelyet praktikusan hozzáalakítottak a teraszhoz. A szélső asztalok melletti falrészeket színes mozaikokkal, domborművekkel díszítették, ettől az egész egyfajta mediterrán-antik hangulatot kapott. Az étlap olasz irányultságú, a legtöbben pizzát ettek, mi megelégedtünk a kávéval, amit kitűnőnek találtunk. A sötét pörkölésű kávéból Cortadót, illetve eszpresszót kortyoltunk (840, ill. 690 Ft), az árak a fővároshoz képest érzékelhetően kedvezőbbek. Végül nem tudtunk ellenállni a hely specialitásaként ajánlott Tiramisunak, amely előre elkészítve, behűtve érkezett üvegpohárban, így az ízek már tökéletesen összeértek. Azt nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb Tiramisuja, minden esetre megjárja! Árban kicsit drágállottam (2480 Ft). Itt van kötelező szervizdíj, 10%-os mértékű. Összességében a hangulat miatt megadom az 5 pontot. Mindazonáltal a "Guru" név szerintem nagyon nem passzol a hely hangulatához, stílusához. A személyzet fiatalos, udvarias, barátságos, azonban nem mindig voltak elérhetőek.

A teraszon nem volt egyetlen szabad asztal sem, viszont a klímával kellemesen lehűtött beltérben több asztal közül is válogathattunk. Egyébként a helyet 5 fiatal egyetemista alapította a Covid idején, 6 évvel ezelőtt bevállalósak voltak, de bejött nekik! Az eredeti pizzakemence Padova városából érkezett. Bár a hűtőben számos jobbnál-jobb kézműves dobozos sör sorakozott, számunkra egyértelmű volt, hogy a csapról fogunk választani. A 6 csapon Svijansky Pertle cseh Pilsner lett az egyik választásunk (1150 Ft - 4,4 dl), a másik egy különleges csajos gyümölcsös-egzotikus, egyáltalán nem sörre emlékeztető nedű. Ez volt az angol Vault City Yellow Snow smoothie sour Edinburgh-ból, amelyben vanília, citrusok, kókusz és ananász ízek bukkantak fel, engem a Pina Coladára emlékeztetett (1200 Ft - 2,5 dl). Volt még német Welten Burger helles, azaz világos, a hazai vonalról Ugar Trailer 48 DIPA, azaz intenzív Double New England IPA, a szekszárdi Brew Your Mind, röviden BYM Everyday Lies 8. 0%-os ABV Hazy Imperial/Double IPA-ja. Az utolsó tétel a csapon szintén a BYM-tól egy Stout, Luckies néven, krémes kávé és vanília ízvilággal. Nagyon meglepődtünk, hogy a legolcsóbb pizzájuk, a Marinara mindössze 1850 Ft-ba került, a Margherita 2850 Ft, a legdrágább Coppa di Tutti (bivaly mozzarella, Coppa sonka), illetve a szarvasgombás Tartufo valamivel 4000 Ft felett árazódik. A mosdó falát színes sörcímkék díszítik. Nem tudtuk nem észrevenni a kék neonkeresztet a bejárat felett. Összességben remek hely, nem kérdés az 5 pont! Nincs kötelező szervizdíj!

Az emeleti szobákat lépcsőn lehet megközelíteni, nincs lift. A beltér modern, a barna színek árnyalatai dominálnak. Elegendő pakoló és tároló hely biztosított. A szobánk a hátsó épületben volt a parkoló mögött, emiatt ide az utca zaja nem szűrődött be, és a fák is sokkal jobban beárnyékolták. A szoba legnagyobb előnye a saját erkély, ahonnan nemcsak a szomszédban ugató kiskutyát, de a folyamatosan csiripelő, éneklő madarakat is hallgattuk. Negatívum, hogy nincs franciaágyas szoba, az összetolt két szimpla ágy, illetve a matracok viszont folyamatosan szétcsúsztak, egyet-kettőt fordult az ember, és máris a két ágy között találta magát. Erre másutt sikerült azért könnyen és egyszerűen megoldást találni, az ágyak összekapcsolásával. A szobában volt légkondi, a fürdőben kikapcsolhatatlan fűtés, de legalább a vizes törölközők gyorsan megszáradtak. Az udvaron zárt parkolási lehetőség adott, ha jól értettem, 1000 Ft/éjszaka áron. Felár mellett lehetséges késői kijelentkezést kérni. A svédasztalos reggelit a főépületben tálalták fel 8-10 óra között. Az étkezőnek van egy nagy terasza, de sajnos a reggeli-délelőtti órákban nagyon odatűzött a nap. Az ételkínálat a szokásos bővített kontinentális. Első napon kétféle szörp volt gyümölcslé helyett, a 2. reggelen pedig nem volt meleg étel - rántotta, tükörtojás, mini virsli - kikészítve, de kérésre készítettek volna. Napközben nem volt a szobában takarítás, a szemetet sem vitték el. A szobában volt vízforraló, 2 db teafilter és 2 db 3in1 instant kávé, nem naponta, hanem a teljes ott tartózkodás idejére. Láttuk, hogy van egy olyan különálló épületük, amelyben apartman és a teraszon privát jakuzzi található, ez elég menő szerintem. Összességében 4 pont és ajánlott szállás Szegeden.

Ezalatt minket megbüntettek, a barátomat ráadásul kétszer is. Külön ironikus, hogy a környéken szinte csak a Református templom feliratot lehet megtalálni, a hotel parkolóját viszont nem sikerült normálisan kitáblázni. Az pedig már csak hab a tortán, hogy miközben a vendégek büntetést kapnak pár perc megállásért, a tulajdonos GLE Mercedes-e végig a bejárattól egy méterre, a járdán parkolt az ottlétünk alatt. A wellness részleg önmagában kellemes lett volna, viszont itt jött a legkellemetlenebb rész. Vittünk magunkkal egy kevés házi pálinkát, amit kulturáltan fogyasztottunk a családunkkal. Nem hangoskodtunk, nem zavartunk senkit, kisgyerekekkel pihentünk ott. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy egy idősebb úr szó nélkül elviszi az italunkat. Kiderült, hogy ő a tulajdonos, aki vendégek között ellenőriz. Ezután emelt hangnemben, rendőrséggel fenyegetőzve, rendkívül lekezelő stílusban kezdett velünk beszélni a 6 éves kislányunk előtt. Olyan jelenetet rendezett, mintha valami bűncselekményt követtünk volna el. A helyzet végül odáig fajult, hogy le akartak küldeni minket a recepcióra elszámolni, és konkrétan azt éreztették velünk, hogy örüljünk, ha maradhatunk. Egy wellness hétvégén az ember utolsóként számít arra, hogy a tulajdonos személyesen járőrözik a vendégek között és ilyen stílusban kommunikál. A személyzeten is érezhető volt a feszültség, valószínűleg nem véletlenül. Két vacsora alatt többször kellett szólni az italrendelés miatt, a használt tányérokat nem vitték el még akkor sem, amikor már alig fértünk az asztalnál. Az étel egyébként finom volt, ezt el kell ismerni, de a kiszolgálás messze nem méltó egy wellness hotelhez. A szálloda maga akár szép is lehetne, de az egész működés kaotikusnak és rosszul szervezettnek hatott: szűk lépcsőházak, túlzsúfolt étkező, hatalmas kihasználatlan terek, lassú utánpótlás az ételeknél, folyamatos kerülgetés és várakozás. Összességében nem a környezet vagy az épület miatt csalódtunk, hanem az emberi oldal miatt. Pihenni mentünk, helyette feszültséget és kellemetlen jeleneteket kaptunk.

Kacsás ráment kértem. Az ár az úgy néz ki, hogy 2290 forint a rámen, és 890 bele a füstölt kacsamell- Ez nem egy rossz értékarány. Csípősre is rákérdezett a lány, kértem mellé. És akkor odanyújtotta a gépet, hogy itt lehet választani. Mármint, hogy mennyi borravalót adok. Én meg spontán, hogy de hát mire? Még ki se szolgáltak, nem is láttam, ettem az ételt. . . Erre picit sértődötten benyomta a nullát, hogy jó, akkor nem kell, de szerintem kínos egy rendszer ez nagyon. Leültem, vártam, frissen készül, a szemed láttára. Szám világít a falon, hogy készül, meg, hogy elkészült. Aztán kiszolgálod saját magad. Jó sűrű,. sötét leve volt, igazán a jobbak közül való. Bár az ember finnyásabb, mióta ilyen hatalmas ázsiai levesverseny van, szóval ettem már jobbat, de ez is a jobbak közé tartozik. Evés után megelégedve visszamentem a pulthoz, hogy igen, finom volt, most szívesen adnék borravalót. Most már barátok voltunk, ó, ugyan, nem érdekes, majd a legközelebb. . . ajánlom a helyet, kellemes.

Hogy innen a vallási tanítás miként jut el arra a megállapításra, miszerint Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek, nos, nekünk, megrögzött hitetleneknek ez nem lett érthető Martfűn sem, miközben ezeket a szavakat olvastuk a Szent Tamás templom szépséges üvegablakain. Azt viszont megértettük, hogy Szent Tamásról miért van csak néhány templom Magyarországon elnevezve: kevés katolikus közösség vállalta, hogy a hitetlenség gondolata lebegjen köröttük Isten házában. Martfűn azonban ez a névválasztás értelemszerű volt Tamási József plébános atya számára, amikor 1983-ban a tiszaföldvári plébánia élére került, amelyhez Martfű is tartozik. A szocialista városnak tekintett, akként is működő településen még templom sem volt, a néhány itt élő, kellően elszánt katolikus hívő vasárnaponként átballagott a pár kilométerre lévő tiszaföldvári templomba misére. Tamási atya azonban nem gondolta, hogy ennek a hitetlen helyzetnek maradnia kell, hogy templom nélkül legyen Martfű, ezért nekilátott a munkának, hogy az akkor még községnek temploma legyen. Mert ha templom van, akkor többekben felmerül a hitéletre az igény. Csakhogy a templomépítés rengeteg pénzbe kerül, ami nem volt. Anekdotázva mesélik a településen, hogy az atya akár a kereskedéstől sem idegenkedett a cél érdekében. Pénzt ugyanis nem tudtak adni a helyi vállalatok, de szívesen adtak a termékeikből. Ezeket el kellett adni, hogy gyűljön a templompénz. Persze voltak a katolikus egyháztól, valamint magánemberektől, külföldről is adományok, és az időközben létrejött önkormányzat is segített. A városközpont egyik meghatározó épülete lett a Szent Tamás-templom, amelynek az építési munkálatai közel tíz éven át tartottak, és az orgona felszentelésével értek véget 2001-ben. És hogy milyen is ez a templom? Van, aki egzotikusnak mondja, mi maradunk az impozáns, megragadó jelzőknél. Tamási atya azt kérte a tervező Marosi Gábor építésztől, hogy legyen az épület modern, de megjelenésével segítse a hitetlenségből való kilépést, miközben a névadó apostol életének két legfontosabb helyszínét, Jeruzsálemet és Indiát is belekomponálja az épületbe. A templom jeruzsálemi keresztet formázó alaprajza, de még inkább a gyergyói mesteremberek ácsolta homorú ívű, hatalmas kupola szokatlan szépségek. És nekünk tetszettek Meszlényi János szobrászművész különleges, rézlemezből hajtogatott szobrai is, bár igaza van kísérőnknek, a templom kántorasszonyának, hogy a réz idővel besötétedett, olyannyira, hogy nehezen felismerhetővé lettek az arcok. Ami pedig egészen különlegessé teszi Martfű katolikus templomát: a koncertezésre is alkalmas hangversenyorgona. A nagyszerű akusztikájú templomban ezért is gyakoriak a kulturális rendezvények. Hitetlenként is van hát miért elmenni a martfűi Szent Tamás-templomba. A hívők úgyis egyre kevesebben mennek.