Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Hazatérve a magyar gasztro-forradalom olyan ikonikus helyeit vezette, mint a Pethő Balázs séf által fémjelzett Csalogány26, valamint az Aranyszarvas, ahol akkor épp Mogyorósi Gábor állt a konyha élén. A Mák bisztróban dolgozott Huszár Krisztiánnal és Mizsei Jánossal is. Mi több, ő bízta a konyhát Huszár távozása után az akkor huszonkét éves Mizseire, aki azóta sokszorosan igazolta e bátor döntés helyességét. A Gléda megnyitása előtt a csopaki Márga bisztrót vezette. Ezekben az éttermekben magam is megfordultam, volt, ahol többször is, megerősíthetem, hogy nem véletlenül sorolta őket minden szakmai fórum a legjobbak közé. Deli János kiváló vendéglátó, közvetlen, nyitott, remek beszélgetőtárs. És nagyon tudatos szakember. A dizájn kapcsán elmesélte, hogy családi bútorok is helyet kaptak a beltérben, növelve a hely otthonosságát. A vendég alapélménye ugyanaz, mint korábban, de elnézegetve a hat évvel ezelőtti fotókat, sikerült csiszolni az atmoszférán. Nézzük a kínálatot! Tíz és féltizenkettő között hagyományos reggeli fogásokkal várják a vendégeket, a rántottától a bundás kenyéren át a frankfurti virsliig. Ezt követi az étlapon a Buda ízei kóstoló-sor: kacsamáj, túrós csusza, marhapörkölt és madártej, majd a havi táblás ajánlat, nem meglepő módon, stílszerűen libaraguleves, sólet libacombbal, vargányás libamell, flódni. Elvégre novembert írunk, amikor a Márton-nap tiszteletére az éttermek jelentő része egész hónapban libaételeket (is) kínál. Az állandó étlapon szerepel többek között marhahúsleves gazdagon, céklarizottó grillezett kecskesajttal, rántott sertésszűz burgonyapürével, argentin Angus-bélszín szarvasgombás burgonyapürével és gesztenyés gombaraguval. Desszertként az általunk rendelteken kívül gluténmentes brownie-t is kérhetünk. Több, mint félszáz minőségi bort kínálnak, figyelemre méltó a Champagne-választék. Csapon Bitburger kapható, aminek alkoholmentes változata palackban kapható. Van még barna Bernardjuk és Erdinger búzasörük. A töményitalok a prémium szegmensből valók, közülük is kiemelném a harci Brill főzde csúcsminőségű párlatait. Nem véletlenül írtam párlatot és nem pálinkát, a Brilltől ugyanis tartanak néhány remek zöldségpárlatot is, zellert, paprikát és répát. Koktéljaikat a szakma mestere, Nagy Zoltán jegyzi. Indításnak tokaji boros gyümölcs-chutney-val társított hízott kacsamájpástétomot, valamint marinált céklabetéttel tálalt céklakrémlevest kértünk. Mindkettő remek volt, ízre, állagra, tálalásra egyaránt. A pástétomot összekóstoltam a Béres pincészet dűlőszelektált Hárslevelűjével, valamint a vendéglátónk által javasolt kései szüretelésű Magitával is, el kellett ismernem, hogy a harmónia magasabb szintű volt az utóbbival. A szürkeharcsából készült pazar paprikás mellé kifogástalan sztrapacskát adtak. Újabb telitalálat. Ezek után már csak két desszertre futotta a kapacitásunkból, a madártejről ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy a mentes kategóriába tartozik, a többrétegű csokitorta is a műfaj büszke képviselője volt. A Gléda-élmény ezúttal is kifogástalan volt minden tekintetben. Öröm látni, hogy vannak stabil pontok a budai vendéglátás élvonalában.

A nyerstéglás bejárat hívogató, a vendégteret a zárt teraszszerű helységben alakították ki, amit késő ősszel és télen kifűtenek. Hajópadló, lambériás mennyezet, a fehér alapon kék felsőterítő, az asztalokon a nyolcvanas éveket idéző vastagfalú borospoharak. Hagyományos magyar konyhát visznek, a választékot néhány nemzetközi fogással színesítve. Több olyan ételt is beemeltek a választékba, ami kevés helyen kapható, mint például a konfitált bárányfartő, a rozmaringos bárányszelet, a lecsós csuka, a kakashere- szarvas- és vaddisznópörkölt. Az árak sok esetben meglepően alacsonyak, a hús- és halételek nagyobbik részének díjszabása 3000 forint alatt van, a levesek egy része 1000 forint alatt kapható. Az itallap is felér egy időutazással. Kereken egytucat bort kínálnak kizárólag nagybirtokoktól, a Varga pincétől, az Ostorostól, a BB-től s vélhetően az Egervintől, az itallap-szerkesztés hiányosságai miatt ezt nehéz biztosan megállapítani. A tételek felét decire is kimérik baráti áron. Csapolt sör nincs, tizenegy nagyipari multisört tartanak, nyolcat az Asahi, hármat a Heineken portfólióból. A töményrovatban Kárpátia pálinkákat, Unicumot és import tömegtermékeket találunk. Az árak ezesetben is barátiak. A kiszolgálás csak erősíti a retro fílinget. A pincér hölgy, bár láthatóan nem volt dolga más asztaloknál, hiszen egy ismerősén kívül jó ideig csak mi ültünk az étteremben, megvárakoztat kicsit az étlap átadásával. Miután kiválasztottuk az ételeinket, nekünk kellett odamenni hozzá, hogy feladnánk a rendelést, akkor sem jött rögtön. A köszönömre, amit mondtunk az italok, majd a fogások megérkezésekor, nem hallottunk semmilyen választ. A megrendelt sört feledésbe merült, amikor jelzésünk után megérkezett, nem kaptunk hozzá poharat. Szólhattunk volna, de inkább beletöltöttük a közben kiürült borospoharakba. Viszont a vacsora végén kedélyesen elbeszélgettünk, ami alapvetően helyretette az élményt, az emberi szónál nincs fontosabb. Nézzük, hogy mit ettünk! A haltepertőt ismét megrendeltük, ez már pontyhúsból volt, egy fokkal sósabbra sikeredett az optimálisnál, de így sem volt rossz, ropogós hagymaszalmával szórták meg. Soha rosszabbat! Ha már nosztalgia, legyen minél intenzívebb-alapon megrendeltük diákkorom másik szegedi specialitását is, a velővel töltött rántott palacsintát, amit akkoron a HBH sörözőben lehetett kapni, majdhogynem menzaáron. A Cseppben felszolgált változat nem volt rossz, bár a műfajban ettünk meggyőzőbbet is. A pacalpörkölt jó ízű, színe lehetett volna intenzívebb, szaftja pörköltszerűbb, de így, ahogy volt hamar elfogyott az utolsó cseppig, merthogy jól esett enni, s végső soron ez a legfontosabb. A mellé adott kenyérnél rosszabbat nehéz elképzelni, a leggyengébb ipari terméket tették elénk, ami még csak nem is volt friss. De legalább számlára került. Egy szeletet ettünk, mert többet rontott az élményen, mint amennyi emelt rajta, de négy került a számlára, kérhettük volna persze a maradék hármat elvitelre, de nem tettük, érthető okokból. Amúgy fillérekről beszélünk, egy szeletre 60 forintot számolnak. Megfelelően készítették el a rántott sertésfület is, komoly dilemmát jelentett, hogy sertéslábat vagy fület rendeljünk, végül az utóbbi mellett döntöttünk. Helyben készült, ízletes tartárszerű majonézes mártást adtak mellé citromos majonéz címszó alatt. Azt kaptuk, amit vártunk: rusztikus, nosztalgiázós ételeket baráti áron.

Nagyon tetszett, hogy több finn szauna is van, infra szauna, gőz kabin, aroma kabin stb. Minden szép és tiszta. Kellemes szauna szeánszokon is részt vettünk. Külön öröm, hogy a szaunák előtt biztosított volt a folyadék pótlás és kis gyümölcs tálakkal a vitamin pótlása. Nem volt nagy tömeg, tudtunk pihenni is. Nagyon tetszett, valószínűleg még vissza térünk.

. . Na, de jól megy a Szegednek, nacsak! Van itt forgalom! Hát kimentem a szemerkélőben a villamosmegállóba, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. . Gondolkodtam, ha olyan jön, ami átmegy Pestre, akkor csak van valami új cucc a Múzeum körút meg a Bródy Sándor utca sarkán, olvastam róla. . . ha meg a Duna partján megy, akkor lehet Várkert bazár előtte Vakvarjú vár, meg még egy csomó dolog eszembe jutott. Na, jött egy villamos, felszálltam, vigyél kajálni, jó ló, kiáltottam, aztán elvitt valahová, a Döbrentei térre kanyarodott, 56/A volt a szentem, hát megy a Krisztina körútra. . . Hoppá, Déryné! Na, ezt vetette ma kártyán a sors. Azaz villamoson. Betértem, ideje enni. Nem, nem rendeltem asztal, de enni szeretnék. Semmi gond, recepciós figura vette az adást, lepakolt a hosszú ülőkék mellé a sarokba, de közben, nagyon pozitívum, két kismamának segített kivinni a babakocsikat a lépcsőn. Taps, így kell ezt! A személyzet tényleg figyelmes, udvarias. A belső tér exkluzív, meleg, barna, sárga fények, és majdnem tele is volt az egész étterem vendéggel, hiszen 13 óra felé jártunk. Befészkeltem magam, és gondoltam hogy nem fogok garasoskodni, mit kell nekem mindig a konyhai maradékot kajálni. . . önérzet is van a világon. Kaptam a kis előkóstoló kenyeret, nagyon hatásos előadás az is. De hát ez egy Michelin-ajánlott étterem. Szóval, kértem az étlapról Marietta őszi bablevesét, azaz édesanyánk vasárnapi klasszikusát, aztán sistergő pecsenyelében konfitált kacsacombot. . . meg hozzá még egy pürét is. Itt ugyebár minden viszonylag szertartásosan készül, legyünk őszinték, az teljesen felesleges mutatvány, hogy az alpincér kihozza a baromira nagy tálcán a tányér levest, ácsorog vele, míg a nagyobb pincér tálaló asztalkát nyit, ráteszik a tálcát és így kapd meg a bablevest. Szóval, simán kihozható egyszemély által kézben is ez dolog. De hát itt így megy, akármit kérsz. Van egy megjegyzésem: a hely szűk, mellettem lévő asztalnál ketten intim üzleti megbeszélést folytattak. A zene hangosabb a kelleténél, ezért hangosabban kell beszélni. A mellettem beszélő szája fél méterre volt a fülemtől, a vele szembenülő meg 1 mérette. Tehát így kényelmetlenül és kelletlenül hallgatóztam. Ez nem annyira jó. Finom tejfölt hoztak külön edényben a bablevesemhez, meg kértem hozzá erőspaprikát is, mert nem kaptam. Ezt körülbelül újabb 5 perc alatt készítették el, mert volt benne frissen vágott zöldpaprika is, meg sürítmény formájában is másik. A leves nem a legkirályabb, de nagyon jól ehető, nem kisadag, hatalmas fekete babszemek lappanganak benne. A kacacomb tényleg sisteregve érkezik, alatta a rotyogó káposzta, külön edénykében a püré. Valamennyi magas színvonalú, és ezzel el is döntötte az ötös végértékelést. Kértem hozzá még ajánlásra Sauska Rose. -t is, jól illett. Na akkor. . . . van itt szervizdíj is, meg külön meg van jegyezve étlapon, hogy a borravaló meg szexy. . . A levesek közül a legdrágábbat ettem. A másodikakból is. A bor nem jelentős, jól felszolgált, jó hőmérsékletű, de mérsékeltebb árú bor. A számla 20000-re kerekedett, tovább kerekítettem 22000-re. A napokba itt károgtam, mint egy sebesült varjú, hogy 10000-nél több már egy ebéd, jaj, jaj. Itt meg most nem károgok, hogy 20000. . . mert közben meghülyültem? Nem, de ez itt egy másik minőség, egy másik érzület, és én magam választottam, hogy itt és ennyi.

Nos, meg is találhatod, híres hely ez a Szent Vendel kápolna, két helyen is ki van írva nagy betűkkel, hogy a festmény a kápolnában, hát persze, hogy be akarsz menni, jó, hát be van zárva, biztos féltik a festményt, na, akkor indulás a kulcsért, a mellette lévő épületre az van írva, hogy önkormányzat, támadom szemből, zárva, megkerülöm kétszer az épületet, hátul orvosi rendelő van, cibálok, verek minden ajtót, mindhiába. . . egy élő ember sincs a környéken. Na, hát kenhetitek a hajatokra a festményt, kedves helybéliek. Hiszem, ha látom.

Barátságos, fiatalos a beltér, a személyzet kedves, mosolygós. A CROI név valószínűleg a croissant lehet becézve, hiszen többféle croissant alapú étel szerepel a rövid, bisztrós jellegű étlapon, túl a szendvicsen. Mondhatjuk, hogy a CROI signature fogása a smashed croi, bár ez egy kicsit furán hangzik így leírva. Nyári időszakban fagylaltot is árusítanak. Nagyon jól néznek ki és finomak a francia stílusú sütemények, tortaszeletek. A tulajdonosok elmesélték, hogy a dél-olasz gasztronómiából sok ötletet, inspirációt merítettek. Bár a croissant eredendően a franciák ikonikus péksüteménye, de mára világszerte mindenütt sütik és eszik, így az olaszok is. A latte kitűnő volt, az 1390 Ft-os itallap árra még +12% kötelező szervizdíjat számolnak fel. Szerintem korrektebb, ha a valódi ár szerepel az itallapon, s ha a vendég dönthet, hogy elégedett volt-e a szolgáltatással és szeretne-e jattot fizetni. Ez a véleményem természetesen nem magára a CROI-ra vonatkozik, hanem úgy általában a hazai vendéglátás megközelítésére. Ezt a díjat csak a helyben fogyasztás esetén számolják fel, elvitelnél nem (még szép. . . ) A belga csokis tejfalat péksütemény szintén friss, finom volt, lányomnak vittem (990 Ft). Összességében megérdemlik az 5 pontot szerintem.

Szóval gyorsan átváltott az elmém forralt borra, ami sokkal értelmesebb döntés ilyenkor, a csapos érdekes ember, mindenféle mesterséges stigmákat szeret viselni a testén, de azért egy nagydarab, jóindulatú csávó. Érdekes, hogy a körmét is feketére lakkozza. Azzal a kis puszta kezével tette be a narancsszeletet is a boromba, két decit kértem, a gyerek megdöntötte a nagy tartályt a pulton, mert már kevés volt benne, hogy kifolyjon valami, hát kifolyt. Ilyen kis pohárba kaptam. Behúzódtam a terem sarkába, eliszogattam, nagyon vacak egy forraltbor volt, az biztos! Híg, kevés örömmel. Viszont olcsó. Tényleg az. Szóval, semmi különös.