Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Párhuzam még az is, hogy az emlékházak nem az eredeti házak, hanem egy független ház a faluban, mert Istenem, hát itt volt hely Szeleczky Zita budapesti, Budafoki úti szülőházát és emléktábláját megtalálod, pár lépés a Gárdonyi tértől. A Szeleczky kastélyt is megtalálod Boconádon, tettem oda pár képet róla. De az édes gyermekkor az Nekézsenyhez kötődik, a színésznő sikerei meg inkább Budapesthez, vagy 30 film és számtalan színházi szerep, meg ugyebár az üldöztetés is, amiért az USA-ba menekült 1945-ben, bizonyos hungarista megnyilvánulásért, kiállásért. Ott aztán Wass Alberttel együtt magyarkodhattak a haza keserű sorsáról. Később mindkettőjüket rehabilitálták, Zita haza is költözött a rendszerváltás után, Érden halt meg. De az emlékét igazán Nekézseny őrzi, ez a múzeummá avatott ház, amit drága jó nénénk, a kedves tárlatvezető szívesen megmutatott nekünk. Szerintem örült a látogatóknak, mert rengeteget mesélt. Én meg csodáltam a képeket, a ruhákat, hallgattuk a művésznő hangját, egyesek szerint Szeleczky Zita volt a legszebb és legjobb magyar színésznő, ezt nem cáfolnám, mert tényleg gyönyörű volt, a másik jelzőt nem erőltetném annyira. Mindenesetre nagyon jó élmény volt meglátogatni ezt a falut és beszívni, átérezni, értelmezni az itt látottakat.

És gyorsan írjam le azt is, hogy a lokáció, az épület maga méltó, a személyzettel semmi gond, hiba, majdnem mindenki nagyon kedves, nagyon udvarias, egy éjszakai portás volt csak fura, de minden munkatársat csak dicséret illet. Rend, tisztaság, finom, bőséges reggeli, vacsora, nagyon megdicsérném a wellness részleget is, gondos, ápolt minden, de a közönség. Hát ne tudd meg az üdülőtársak a siralomvölgy maga. Először is: előzetesen e-mailben felhívják a figyelmet a dress code-ra, ez azért mégis egy kastélyszálló, ez a kérés kint van a liftben is, ráadásul az étterem bejáratánál olvasható. nem bántó, nem zavaró, egy kérés. Totál analfabétáknak le is rajzolják, hogy mit igen, mit nem. Teljesen jogos kérés, a kastélyszállókban szokás, hogy nem foszlott melegítőgatyában megyünk le vacsorázni én mindig külön sötét nadrágot viszek és egy másik cipőt is erre a célra. Nem kell szmoking vagy frakk, csak megtiszteljük a helyet és egymást. De akik ide lejártak döbbenten kérdeztem az egyik alkalmazottat, hogy itt nem tartják be az emberek elvárható magatartási szabályokat? Lehajtotta a fejét és csendesen suttogta, hogy szinte senki. Egyik vacsoránál megszámoltuk, 3 férfi volt hosszúnadrágban egyidőben a 28 ilyen-olyan kisgatyással szemben. Strandpapucsban, izompólóban klaffognak, többen az evőeszköz használatának akadályát sem ugorják meg. Dagadt tahó egy suttyó baseball-sapkában, marokra fogott kanállal tányérba hajolva lapátolja be a pörküttet, mert azt ehetőnek találta. Meg úgy ismered azt is, amikor töketlenkedve csereberéli a kést meg a villát azt néha megmarkolva vágni próbál vele mint a muszlimok, akik idejöttek és itt találkoztak először az európia táplálkozási szokásokkal. Van, aki inkább a kezével rásegít, jól van az úgy. Volt ember, aki a kintről hozott bolti felvágottját bontogatta reggeli közben. Más meg kivitt az étteremből vagy tíz dinnyeszeletet, és a nagyhalom szalvétába csomagolgatta a zsákmányt az ebédlő előtt. Ezekkel eszel együtt. És hallgatod őket. És tisztelet és elismerés, főhajtás a három-négy házaspárnak, akik valóban voltak közöttünk és mind megjelenésükben, mint magatartásukban a Homo Sapiens fajt képviselték. De ők voltak a kisebbség. A többség az TSZ vagy a nagy szocialista iparvállalat SZOT-üdülőjében képzelte magát, mink vagyunk a dolgozó parasztság, meg a munkásosztály, nekünk ne parancsolgassanak az ilyen huncut urak! Ott és úgy röfögünk, ahol akarunk! Aztán a dagonya minimális elvárás, hogy egy nagy közfürdőben először lezuhanyozunk, aztán a lábmosót is igénybe vesszük, és ott szállunk be a medencébe, ahol ennek kiépített helye van. De mindezt leírják, mindenhol olvasható. De a vadkan. az nem. Az nem tud olvasni. Népes almával ott és azt tesz, amit akar. Mondjuk beviszi a medencébe a sörét műanyag pohárban hát erre mit mondjak Igyekeztünk kerülni a nagyobb társaságokat. És ismétlem, a szállodával semmi probléma, a kastélyszálló szép, jól felszerelt, az ellátás nagyon jó, azt kicsit lehúzásnak érzem, hogy a szállóvendégnek a parkolásért külön fizetni kell, de nem baj ez sem. Szoba kényelmes, WiFi jó, TV jó, fürdőköpeny elég nagy.

Természetesen a Kis Dréher is nyitva volt, amelyet Gyógysörtár néven, illetve Bán Kocsmaként is említenek. Az árak kifejezetten barátságosak, a 3 centes Jagermeister mindössze 600 Ft-ba került. Erre a kis kocsmára amúgy egy jóbarátom hívta fel a figyelmemet, ugyanis az egyik kedvenc együttesünk plakátja is látható itt dekorációként. A további dekorációs elemek közé tartozik a helyben készült fényképek tömkelege, régi papírpénzek, valamint szép megemlékezés egy elhunyt zenészről. Mivel a hely nagyon kicsi, ezért a vendégek rendszerint csak a rendelés és fizetés végett térnek be a sörtárba, utána a baráti beszélgetések és iszogatások már a bejárat előtti teraszon folytatódnak. Pilsner Urquell sört csapolnak. Minden nap nyitva tartanak, de csak 16, illetve hétköznap 1 órától. Kifejezetten jó hangulatú, barátságos, laza hely.

A Fővárosi Városháza utcájában lévő kifőzde alapfunkciója hentes, de hétköznap egyszerűbb, magyaros jellegű menzás ételeket kínálnak. Nem meglepő módon ide nem is külföldiek járnak, hanem helyi, környékbeliek, több nyugdíjast is láttam, illetve kismamákat, ami azért volt egy kicsit meglepő, mert csak látszólag egy olcsó hely, a tapasztalataim szerint egyáltalán nem az, ráadásul még a környéken is tudok több színvonalasabb helyet, olcsóbban. Nem igazán tetszett, hogy az árak nem voltak transzparensen kiírva minden étel esetén. Ettem egy palóclevest és egy krumplifőzeléket 1 db fasírttal, 4300 Ft-ért. Volt napi menü is, de egyáltalán nem kedvemre való. A leves váratlanul csípős volt, nemcsak paprikás vagy fűszeres. A főzelék kis adag, a fasírt részben megégett. A pultnál kell rendelni és fizetni, aztán a tálcával mehetsz valamelyik viaszosvászon asztalhoz leülni enni, de vannak talponállós bárasztalos - lovaknak való - helyek is. Sosem értettem, hogyan lehet ilyen helyen állva jóízűen enni? , de sokan teszik mások, nem vagyunk egyformák. Nincs víz kitéve az asztalokra. Gyenges 3-as, és nem ajánlom a részemről. Egy pár évig szerintem megint kerülni fogom ezt az étkezőhelyet.

Kellemes parkoló, vonzó étterem terasszal, ablak mellett asztal szép kilátással. Az étlap a minőségi éttermek stílusában rövid, de tartalmas. Nem kértünk előételt, én ettem levest, aztán már csak második fogást kértünk. A belső színek, árnyalatok nagyon harmonikusak, minden barna és zöld, a felszolgálók is zöldben teszik a dolgukat. Kellemes, abszolút nem zavaró, halk zene szól. Itt normálisan szolgálnak fel, ahogy egy étteremben kell, ez is az élmény része, megtisztelnek, ember vagy. Az amuse-bouche padlizsánkrémes kis falatka volt, és nagyon jó. Tyúkhúslevesem, nos, külön a lé, meg a száraz tartalom, aztán egybekel az is. Pompás íz, semmiféle kiegészítőt nem igényel. Kis májas kockák teszik változatosabba, kedved szerint. Én a töltött húsomhoz remek pürét kaptam, meg almakompótot, ami még remekebb volt. Nejem a bőrös csirkemelléhez gyönyörű köretet, gombát. Közben csak iszogattam örömmel Dér gyümölcsleveket, és mindketten a legmagasabb polcra tettük az élményt. A petit four kis könnyű manna. 27825 forintot fizettem, szervizdíjjal együtt. Emlékezetes ebéd marad. A Michelin-ajánlás meg a Gault&Millau sapkák teljesen jogosak!

Újhullámos kávézóként 100% Arabica kávéból főzik a feketét, kitűnő Cortadoval indítottam itt a napot (990 Ft). Árban a környékbeli kávézókkal van egy szinten, ami azonban budapesti viszonylatban átlag feletti árfekvést jelent. A péksütemények mellett vonzó, dúsan töltött, helyben készült szendvicseket ehetünk helyben vagy elvitelre. A péksütemények terén a klasszikus vonalat viszik, a croissant mellett kakaós és fahéjas csiga, túrós batyu, sajtos pogácsa, amit láttam a pultban. A delikát vonalon egy horvát kismanufaktúrából érkezik kézműves olívaolaj és egyéb biotermékek Olaszországból. Adalékanyag mentes kézműves kolbászok és sajtok is kaphatóak. Mayer szörpöket ihatunk vagy szintén vásárolhatunk otthonra egész üveggel. Külön tetszett, hogy Édesem nevű kézműves táblás csokoládét is tartanak. Egy fiatal hölgy volt a pultban, kedvesen, mosolygósan szolgált ki. Még nem nagyon ismertek a környéken, így egy kifejezetten csendes, nyugis hely az Aranyom. Nálam 5 pontos össz-élmény. Rendelésre készítenek hidegtálakat, boxokat, rendezvényekre Cateringet. Vasárnap zárva tartanak. Pozitívum, hogy hétköznap már reggel 7-kor nyitnak, elviteles kávét is kínálnak.

Most azonban hatalmas változások történtek a Stühmer háza táján, ugyanis a közelmúltban közvetlenül a régi üzlet mellett nyitottak egy klasszikus cukrászdát és kávézót. Ennek a bejárata nem a Pozsonyi út felől, hanem a Katona József utcából nyílik, saroképület. A beltér klasszikus tradicionális cukrászda berendezés, csinos asztalokkal, ülőhelyekkel. Nem zsúfolt. A pultnál kell rendelni, de a süteményt, kávét kihozták az asztalhoz. A sütemények, torták kínálata bőséges, igazán nehéz volt a választás. Végül egy fehércsokis málnás tortaszelet mellett tettem le a voksomat (1790 Ft), amely nem okozott csalódást, nekem kifejezetten ízlett. A két kiszolgáló hölgy közül az idősebb nem volt kedves. Most a nyári időszakban fagylaltot is árusítanak. Vasárnap zárva vannak. Erős 4 pont.

Hétvégén jártunk arra, előző héten megnéztem a neten, hogy minden rendben van, mehetünk, hát akkor végre! Odasétáltunk az apátsághoz, három intézmény van, külön a múzeum, külön a templom, és a legnagyobb megdöbbenésünkre rájuk van írva, hogy határozatlan ideig bezárva, oszt annyi egy fiatal lány és egy fiú, akik bentről jöttek ki a látogatóközpontból, és vártak két embert, elindultak a templom felé, aztán kulccsal kinyitotta a lány az ajtót, én gondoltam, hogy jaj, de nagy szerencse, be akartam menni utánuk, döngve becsapták az orrom előtt és belülről ráfordították a kulcsot. Döbbenten álltunk. Közben elkezdtünk gyülekezni, az ország különféle pontjairól idezarándokolt emberek, mindenki a megdöbbenésének adott hangot, a nagy parkoló, ahol leteheted az autót elég messze van, sokszáz méter, volt, aki mozgássérültként idebotladozott az erdei úton, és itt tudta meg, hogy mi a helyzet. Beszélgetni kezdtünk, elhatároztuk, hogy kivárjuk, amíg kijönnek azok bentről, és próbálkozunk. Nagyon sokáig vártunk, aztán tényleg kijöttek, ajtó becsap, kulcs zár, én pedig a csapat nevében szépen kértem, hogy csak egyetlen pillanatra, ha bekukkanthatnánk, ha már sokan többszáz kilométerről idejöttünk csak ezért nem, nem lehet, velük ne veszekedjen senki, ők csak kis pontok, egri érsek úr a nagy pont, ők nem tehetnek semmiről. Mondtam: nem veszekszünk, szépen kérünk. Nem, nem lehet, Miért? Csak. Meddig? Nem tudjuk. Nincs elnézést kérés, bocsánat, egyszerűen csak. Véleményem: a tűz vesse fel az egri érsek úr gatyáját, éppen, amikor benne lakik. A villám ne csapjon mellé, ha szabad még kérnem ezt is. (Az élmény maga egy 10 méter magas egyes, az épület miatt adtam kettest, mert maga a megkövült múlt meg a hely nem tehet az emberek viselt dolgairól)