Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

. . de amikről beszélünk, azok nem csak valami házak valami faluban, hanem műemlékek! A műemlék egy másik kategória. Kabokházy Manomér magánkuckójához semmi közöm, az az ő magánbirodalma, de az ország műemlékeihez azért mégiscsak van, hiszen ezek a történelmünk/történelmem részei. Az nem úgy van, hogy a hónom alá vágom és elveszem a többi embertől. Szóval, itt ez a szépség, előtte nagy vaskapu belakatolva, jobbra-balra kerítés, meg a szokásos szövegek, kamerával megfigyelt rész, ilyen-olyan security őrzés, meg a hasonlók. Ja, meg takarodj, mert építkeznek. Ebben van valami, ez jogos, ez balesetveszélyes, és az építtető jobb, ha szól. Meg hát nyilván az anyagok, gépek is ott vannak, amivel építkezik. Na, de én meg egy másik vagyok, kiránduló ember, Magyarország szépségeinek felfedezője. Ez is egy szempont. Tehát elkóboroltam jobbra meg balra, kiderült, hogy 50-100 méterre egyáltalán nincs kerítés, és hát én egy naiv mafla vagyok, aki csak úgy sétálok az erdőben. Így is tettem. Ezt látjátok, körbejártam a helyszínt, egy szál emberrel, kutyával nem találkoztam, csak megörökítettem a kastély éppen látható részeit. Néhol nagyon szép. Az őrzött anyagokat nem közelítettem meg, épületbe nem mentem be, tartsuk tiszteletben a szerszámokat, gépeket, Az nem az enyém. A kastély csudaszép volt,. és talán csudaszép lesz és talán nem látod soha többé.

És van a templom mellett ez az "Eleink" nevű szobor. . . apa, anya, gyerek. Nos, minden szobor annyit ér, amennyi eszedbe jut róla. Elég sajátos ábrázolás, mire is hasonlít? Nos, nekem elsősorban Onogesiusra, akinek a szobra Velemérben található, itt is megtalálod az ittjartamon. Attila hun vezér egyik legfőbb harcosa. Aztán jogos az is, ha a kunbabák jutnak eszedbe, azokból is bőven találsz itt az oldalon. De ha semmi más nem jut eszedbe, még mindig ott van Jabba, a hutt, a Csillagok háborújából. Na, ezekből össze lehet hozni ezt a szobrot. Amúgy figyelemre méltó alkotás, az ősi kőcsalád úgy ül, hogy nézi a templomot.

Megrendeltem, kaptam a sípot, majd leültem ebbe a nyüzsgő váróba, aztán egyszer csak szólt a kütyü, hát, elhoztam kaját, és határozottan az volt az érzésem, hogy lábszaga van. Aztán lebeszéltem magam, hogy biztos nincs ilyen, hogy egy tál forró leves lábszagú, mert mitől lenne az, de semmi öröm nem volt benne. Hoztam csípős szószt hozzá a pultról, hát valamennyit megettem belőle. Hiába na, öregszem.

, hogy segíthet-e? Bizonyára - mondtam - ki kellene nyitni ezt a szép templomot. Na, akkor várjak csak, elszalad a kulcsért, ő polgármester. Hát így történt. Aztán jött is a kulccsal tényleg, nagyon szimpatikus férfi és segítőkész, és ki is nyitotta, aztán együtt fedeztük fel, amit ő már ismert, én meg még nem. Közben beszéltünk a kastélyról is, annak felhasználhatóságáról, meg a közösségi rendezvényekről, amik a kastélyhoz vagy ehhez a templomhoz kötődnek. Hát így legyen neked is szerencséd mindenhol, ahogy néha nekem is van. Jól látható, hogy az ősi hogyan illeszkedik az újhoz, ezt a templom külsején és belsején is jól megfigyelheted. A szószék megoldása meg egészen ritka.

Az ételek rendben voltak, de semmi különleges inkább egy delikáteszre emlékeztettek, mint egy étteremre. A legmegdöbbentőbb rész az étkezés után történt. A mosdóban nem volt szappan és kéztörlő. Amikor ezt szóvá tettük, azt a választ kaptuk, hogy a nap végére mindig elfogy. Amikor elmagyaráztuk, hogy a szappanadagoló üres, a válasz inkább védekező volt, mint segítőkész. Az ételt felszolgáló helyeken az alapvető higiénia nem lehet olyan dolog, amiről a vendégeknek vitatkozniuk kell. Már ez a hozzáállás is elég volt ahhoz, hogy elrontsa az élményt.

A fürdőt csak egy közút választja el a szállodától,ez a nehezebben mozgóknak is könnyebbséget jelent. Ami nem tetszett, a településen ingyenes a parkolás, a szállodai parkolásért viszont fizetni kell!