Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Az ételek nagyon ízletesek voltak. nagyon elégedettek vagyunk. Mindenkinek ajánlom, próbálja ki ezt az éttermet.

Néha másfél órát utazik a terhelt egy-egy ebédért kivárom az egy évet, aztán elmegyek megint. Ilyen ez a Nancy is. Elmúlt egy esztendő, ideje újra megnézni, van-e még, vagy már lebombázták orosz vagy ukrán drónok. Szóval ez egy pici hely továbbra is, bár meglepő módon megváltozott a beltér, idáig egy szélesebb pult volt, benne folyt a munka is, és minimális hely maradt a vendégnek, most a bejárattal szemben van egy kis pult, benne a kasszírnővel, aki talán maga a Nancy, és vannak székek, asztalok, a rendelés után meg a kasszírnő eltűnik, átvedlik szakácsnak, eltűnik a szomszéd helyiségben, és te csak vársz sokáig. Kirabolhatod a kasszát, elszaladhatsz vagy megvárod a kaját. Én az utóbbiért jöttem, wonton levest kértem jóféle husis batyukkal, magyarok vagyunk hiszen kérem, amikor meg kész lett, teljesen meglepődtem, mert sokkal jobb volt, mint amit itt vártam. Ez egy pompás leves volt, kifejezeten nagy mennyiség, olcsónak is mondható, szóval szerethető. Ezért aztán ajánlom is!

A hotel visszaigazolta a foglalást, az átutalás beérkeztét. Minden rendben volt. Még egy hosszas eligazítást is küldtek a házirendről, a kötelező vendégmagatartásról. Elolvastuk, tudomásul vettük. Megérkeztünk, a recepciónál gond nélkül elintéztük a bejelentkezést, ám amikor azt hittük, ezzel megvagyunk és továbbra is minden rendben, a recepciós azt kérte, hogy fizessünk 20 ezer forint depozitot. Hogy mit? Soha, sem külföldön, sem itthon ilyen gyakorlattal még nem találkoztam! Ettől persze még az Oasis Inn Budapest alkalmazhat ilyen eljárást, csakhogy ezt előzetesen tudatni kell, kellene a vendéggel. Ez ugyanis a szálláshely és a vendég között létrejövő szerződés egy lényeges eleme, amellyel kapcsolatban azt is közölni kell, hogy mire szolgál a depozit, milyen esetben tarthatja meg a szálloda ezt az összeget részben vagy egészben stb. Mi viszont erről előzetesen mit sem tudtunk. A foglalás során és a nekünk küldött részletes eligazításban sem esett szó depozitról, ezért határozottan visszautasítottam a kifizetését. Megkonzultálták egymás között, és eltekintettek a letét beszedésétől. Nem indult hát valami jól az Üllői úti oázisban való tartózkodásunk. Kár, mert minden más nagyon is rendben volt, jól éreztük magunkat ezen a különös helyen. Különös, ugyanis egy igazi békebeli, az 1870-es években épült, jókora neoreneszánsz lakóház belső udvarán vannak a hotelszobák. A történelminek mondható épület ma is tükrözi hajdani eleganciáját, még ha ez kicsit kopottas is a lakóházi részen. Az utcafronton háromemeletes a ház, de belül csak két alacsonyabb szint van. Mi itt laktunk a frissen felújítottnak látszó, nagyon jól karbantartott szállodai földszinten. A szoba valójában kicsit apartman is, mert egy csöppnyi, de jól felszerelt konyhafalat is magában foglal, akár még főzni is lehetne. A berendezés egyes elemei a szobában is, de leginkább a fürdőszobában az oszmán és a marokkói díszítőművészet hangulatos stílusát hozzák. Igencsak érdekes a lakóházi részen lévő reggeliző hely is, ahol a nyerstégla-struktúra és megint csak a törökös dizájnelemek kellemes társítása látható. El nem tudtam volna képzelni, hogy Pest központjában ilyen szálláshely van. Ahol egyébként tökéletes a tisztaság, rendkívül udvarias és segítőkész a személyzet. Örülünk, hogy megismerhettük! Csak azt a kezdeti incidenst tudnám feledni!

Ezek a jellemzően nagy népszerűségnek örvendő bemutatók hol közvetlenül kapcsolódnak az értékesítési tevékenységhez, hol nem, de akik nem vásárolni szeretnének, hanem a művészeti értékeket megismerni, élvezni, azoknak ez közömbös. A nagyok mellett vannak a Falk Miksában kisebb, ám ugyancsak a közönség felé forduló galériák is. Közülük most a Bodó Galériával és Aukciósházzal ismerkedtünk annak apropóján, hogy Utórezgések címmel ismét kiállítást rendeztek Bornemisza László varázsos, a mese és a valóság határán lebegő világát tükröző képeiből. Azért ismét és Utórezgések, mert tavaly nagyszabású életmű-kiállításon mutatták meg az érdeklődőknek a festő műveit, és az azt övező kiemelkedő érdeklődésre való tekintettel, annak szellemi folytatásaként most ismét itt vannak Lumikki és társai a Falk Miksa és Balaton utca sarkán. Május 7-ig lehet megnézni a tágas, jól rendezhető bemutatóteremben a több mint 50 alkotást, amelyek többsége eddig magángyűjteményekben rejtőző, a nagyközönség által soha nem látott festmény. El voltunk bűvölve a képektől, többször is körbejártunk. És ami tetszett még, hogy egy vitrinben néhány könyvet fedezhetünk fel, amelyek borítóját és belső illusztrációit Bornemisza László készítette. A kulturális küldetés kiegészül egy tavaly, az életmű-kiállításra a Bodó Galéria közreműködésével megjelentetett monográfiával, mert a 30 éve elhunyt Bornemisza László festőművészről korábban még nem készült tanulmánykötet. Aztán, ha képet nem is vásárolunk, valamicskét mégis hazavihetünk: Lumikkivel, a képek meselánykájának alakjával díszített kulacsot, szemüvegtörlőt. Mint a nagy múzeumok ajándékboltjaiból.

Lent többen ülnek, felmegyünk a galériára. Csóró tulaj így le-föl mászkál a lépcsőn étlappal, rendeléssel, étellel. . . de hát ő akarta így. Viszont rámen-jellegű leves az van. Elúszott a főváros a rámenben, árhulláma lassan kiszorítja a pho-t. Legyen nekem ilyen leves, feleségem csak úgy képről mást választott, a számla szerint "A1 sertéscsont tészta" (3300 Ft) és "A8 illatos csípős csirkehúsos tészta" (3300 Ft) nevű dolgokat ettünk. A ránem közepesen jó, visszafogottan lelkesítő. Párom dicsérte a saját eleségét. Viszont azért a benyomás mégis inkább a "kiskoszos" kategóriához közelít. Az asztalunkról hiányzott az evőeszköz, átmentem máshová elvenni egyet, de ragadt a nyelére az ujjam. Nejem, aki volt kint a mosdóban szintén hozzátette, hogy még a kapcsolók is ragadnak a kosztól. Háát. . felülről néztük, ahogy a "látványkonyha" működik lent, nem állítom, hogy gusztusos volt. Öööö. . . hát ilyen ez. Javul vagy bezár, vagy így fogadja el a világ, ez már a világ dolga.