Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A kellemes és egyúttal a kastélykertre remek kilátást nyújtó teraszra pedig a rekkenő melegben, amikor ott jártunk, nem merészkedett ki senki. Bent, a függönyökkel kissé besötétített belső teremben ittuk a hideg italokat. Mi például egy ötletes családfa mellett.

A tér jelentőségét ettől kezdve a kastélyra való rálátás és a kastélyból való kilátás élménye szabta meg, de a természeti adottságok azt is nagyban segítették, hogy mindez rendkívül festői képet mutasson. Ebben az időszakban kerültek a patakpartra a mára már óriássá nőtt híres platánok és jött létre a gátépítéssel kialakított halastó. A későbbi leszármazottak és kertészeik jelentős változtatásokat vittek véghez, de ezek nagyrészt eltűntek az időben és a visszaalakítások folytán. Így ma jórészt ismét egy hatalmas angolparkban bolyonghatunk. Szigorú formákat követő franciakert, mintegy díszkerti szerepben csak a kastély mellett van egy kis területen. Ennek is köszönhető, hogy a Károlyi-kastély párját ritkító ősfás angolparkja 1975 óta természetvédelmi terület besorolású, majd a 80-as években megindultak a felújítások. A történeti kertszerkezet helyreállítása pedig 2002-től kezdődött el. De hogy ez a több mint 100 hektáros, egyes leírások szerint 140 hektáros park arborétum lenne, ahogy helyenként olvasom, annak igazolására nem találtam hivatalos forrást. De ez talán nem is olyan fontos. A szépség a fontos és a békés sétálgatás a fák alatt vagy a tisztásokon, ücsörgés a tóparton, gyönyörködve a látványban. Ilyen nagy háborítatlan, ugyanakkor kultúrparkként gondosan rendben tartott zöldterületet ritkán élvezhet a városi ember. Figyelemreméltó botanikai értékek viszont vannak a hatalmas kastélykertben: A már említett platánmatuzsálemek, amelyeket az 1840/50-es években telepítettek a patak partjára, és egyikük az ország legnagyobbjai közé tartozik. Van egy idős gesztenyesor is, érdekesség a többtörzsű tulipánfa és a piramistölgyek. És még sokan mások. Több ismertető is kiemelten szól az 1860 körül telepített, ma már védett erdei és feketefenyőkből álló alléról, amely déli irányból a park főbejáratához vezet. Nos, ha már ilyen kiemelt érdekesség, mi napokig nézgelődtünk, hogy vajon hol lehet ez a fasor. Aztán az utolsó pillanatban szinte, az esti búcsúsétánkon találtuk meg a kerten kívül, egy keskeny közút mellett. Tényleg nagyon szép.

Addig elkortyolgattuk az italaink. Amikor pedig kihozták a halakat, elnézést is kértek. A hekket (ami 34 dkg-os volt), miután elfogyasztottuk, mentem a pulthoz és fizettem. Nagyon finom volt! ! Biztosan visszatérünk még. Folyamatosan, egyre többen is lettünk - érdemes időben érkezni.

Amikor bementünk, a csajszi nagyon kedves, kérdeztem, hogy ő mit ajánlana - így sikerült is kiválasztanom a gofrimat. Kint kellett várakoznunk, majd nem sokra rá, már hozta is az elkészült gofrit. Én Oreo krémeset kértem, karamelles kekszmorzsával - nagyon finom volt az íze. De igazi cukorbomba - a vége már kicsit nehezen is ment, mert nagyon édesnek találtam. A gofri tésztája nagyon ízlett, finoman készítik! Vissza fogok térni! És ami még fontos, hogy árban sincsenek elszállva! !

A lépcsőn, az előtérben, az udvaron, a szobákban senki. Se vendég, se dolgozó. Akkor most mi legyen? Nem értékelhetsz le egy szórakozóhelyet, ha nem fogyasztottál ott semmit ez olyan suttyóság, mint a bezárt, de leértékelt templom esete. Na de én itt nem ittam, viszont nézzük másképp, ez egy látványosság! Ez a Hadik palota, amit amúgy nem nézel meg részleteiben, ha csak bejössz valami bandával zúzni. 1875-ben épült, kalandos tulajdonosi köre volt. Birtokolta a Zichy grófok családja, a dr. Hasenfeld család, gróf Barkóczy János, valamint gróf Hadik-Barkóczy Endre is, akiről a nevét kapta. Aztán persze az államosítás, és ez lett a Kossuth Klub, Budapest egyik legnevezetesebb képző intézménye. Én is jártam ide sok továbbképzésre, értekezletre, találkozóra, egyszer, pár hónapig úgy tűnt, hogy egy egyesület alapításával meg is szerezzük magunknak az egész házat, de aztán elhalt a kezdeményezés. És most itt bolyongok, mint egy horrorfilmben, végigjárom a földszintet, az emeletet, néha kiáltok egyet, hogy Van itt valaki? ? De nem válaszol senki, csak a falakban zsong a történelem. Nézd azt a fehér márvány lépcsőházat! Ikonikus hely! Ha egyszer jártál itt, nem felejted el! Én kényelmesen, komótosan végigjártam, emlékeztem, aztán kimentem és halkan behúztam magam után a kapu ajtaját.