Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A Franciscus Alapítvány egy keresztény missziós kávéházat hozott itt létre, nevük Ferenc Pápára utal. Bizony, akkor még élt a Szentatya, aki idén áprilisban hunyt el. Szépen, méltóképpen őrzik az emlékét, de nem bánatosan, sőt, éppen ellenkezőleg! A beltér fiatalos, modern, de családias. A sarokban egy kis színpadot alakítottak ki, ahol pódiumbeszélgetéseket, előadásokat tartanak, értelemszerűen témához illően, a hitélettel, lelkiséggel, egyházzal kapcsolatosan. Reggel korán, már 7. 30-kor nyitnak, így akár munka vagy iskola előtt is be lehet ide térni. Jó az ételkínálat reggeli és tízórai ételekből, minőségi péksütemény (490-690 Ft), szendvicsek, sütik (1150-1450 Ft), valamint könnyed ebéd fogások, lepények (2450-2750 Ft) is akadnak. Kitűnő a kávé! A Cortado 790 Ft-ba került. Tartanak Anjuna Ice Pop jégkrémeket is (1650 Ft). Az egy éves születésnap kapcsán most van egy időszakos szülinapi étlapjuk is, 6 féle menü kombinációval. Van sör is, de szigorúan alkoholmentes, meggyes. Finom volt a túrós pite. Jó szívvel ajánlom!

Az eladó hölgy informatív, kommunikatív, és fontos, hogy van nála részletes leírás az egyes sütemények, összetételéről, amely az ételallergiások számára elengedhetetlen. A "mindenmentes" sütik négyzet alakúak, méretre átlagnál kisebbek, viszont megkérik az árukat, 1590 Ft-ba kerül a citrom-mák kocka, a meggyes Kirsch kocka, a sós karamella kocka, a mangó-vanília, a narancsos csoki, az almás krémes, hogy csak felvillantsam az ízeket. A tortaszeletek között többféle mentes verzió van, glutén-, laktóz-, cukormentes is. Ezekből egész tortát is lehet előzetes rendeléssel készíttetni, jól hangzott a pirított mandulás csoki mousse és a törökmogyorós ribizli mousse is, ezek kicsit nagyobbak, szintén 1590 Ft-ért. A rózsa-málna mousse a színe miatt lett szimpatikus, bevallom, én a rózsát nem éreztem ki belőle. A kávé átlagos árfekvésű, az eszpresszó 500 Ft, a cappuccino 600 Ft. Dallmayr kávét főznek. Fagyit is lehet kapni a nyári időszakban, 500 Ft egy gombóc, van gluténmentes tölcsérük is (200 Ft).

feléről nem mondható el. Igaz, a kínálat egy kicsit szolidabb volt a szombati roham után, de még így is volt miből válogatni. Éppen szerencsésen sikerült helyezkedni, mert utánam már vagy 5 ember állt a sorban. Finom fehér kovászos zsemlét készítenek, ami teljesen olyan ízű, mit a kenyér (100 Ft/ db), a vajas kifli szintén 100 Ft. Rizs-felfújtat vettem még a gyerekeknek (750 Ft), amihez kitűnő ízű vanília sodó járt, a plusz dobozért kellett fizetni 300 Ft-ot, amúgy a sodó is benne volt az árban. Ilyen dobozos desszertben volt még Tiramisu és Somlói galuska is. Az almás pite is mindenkinek ízlett (490 Ft/db). A hely népszerűségét jelzi, hogy már csak félrozs, teljes kiőrlésű és burgonyás kenyér volt (880 Ft), a legnépszerűbb fehér kenyér már elfogyott. A fonott kalács is hibátlan (890 Ft). Lehet bankkártyával is fizetni. A zacskóért nem kellett pluszban fizetni. Amit még eddig vettem náluk, pl. perec, bagel, azok is rendben voltak. Mindig friss náluk az árukészlet.

A belső tér éppen megfelelő méretű, több asztalka van, nem zsúfolt. A pultnál kell rendelni és fizetni, nincs asztalszerviz. A szerintem kiváló Daisuke kávé kapható náluk, az árak azonban elég magasak. Az eszpresszó 800 Ft, a cappuccino 1200 Ft, a latte 1300 Ft. A pultban csinos kézműves pékáru, szendvicsek és sütemények sorakoztak. A sütik szeletára 1500/1600 Ft, pisztáciás és karamellás sajttorta, belga csokitorta, mangós-maracujás joghurtos torta, pisztáciás-málnás pite, divatos, újhullámos ízvilág és stílus. A szendvicseket bagelbe, illetve croissantba töltötték, 1600-2500 Ft közötti árfekvés. A péksütemények ára 700-1000 Ft között alakult. A kávé mellé nem járt víz, nem volt kihelyezve közös pultra, önkiszolgálóban sem. A kiszolgáló fiatal hölgy végig unott, érdektelen fejet vágott, egy apró mosoly sem fért el az arcán. A vendégek folyamatosan érkeztek, inkább elvitelre, 1-1 kávét, szendvicset vásároltak. Pozitívum, hogy vasárnap is nyitva tartanak, és elég korán, reggel 8-kor nyitnak. Bár a bepárásodó üvegpultot az eladó hölgy szépen letörölgette, az asztalokat a távozó vendégek után azonban nem. Gyenge 4-es az összkép, ami könnyen lehetett volna 5-ös is. Az új név szerintem elég szerencsétlen, már csak azért is, mert szintén Angyalföldön (Turbina utcában) van egy hasonló zsánerű kávézó Nana néven.

Igyunk valahol valamit. Jó, de hol? Lőrinc pap tér, Jaromir, hopp, megvan! Hát milyen régen voltam az Andersenben? itt van 50 méterre! Sok órát ettem, ittam abban pincében, de mostanában nem jártam ott. Megnézem a telefonomat, jééé, nem is voltam itt még soha? ? Eszem megáll. . . nemcsak egyéni iddogálás, pár éve még egy népes weboldal-találkozót is szerveztem ide, sokaknak, a leghátsó különteremben. Ez az a hely, ahol vékony, hosszú, lécszerű tálcákon sok kispohár sört kérsz egyszerre, nagyobb társaságok meg mániákusan hívják meg egymást egy-egy ilyen adagra. Na, akkor majd most, most felkerül a véleményem biztosan! Lemegyünk, láss csodát! Amíg a Kálvin tértől a körútig tele volt minden vendéglátóipari egység,. meg régen az Andersen is mindig tele volt, szombat délután van, de inkább este, itt szinte senki. Egy háromtagú fiúcskákból álló csoport, aztán kész. . . lány a pultban, magyarázom, milyen söröket szeretek, erre a sörözőben a sörös pultos lány azt mondja, hogy hát ő nem tudja, ő nem ért a sörökhöz, hogy melyik mi meg melyik milyen. Na, megcsíptük a hangulatot. Feleségem kért limonádét, éppen az fogyott el, amit kért, én meg kértem egy Hoegaardent, igaz, volt Staropramen is. Körbesétáltam az üres termekben, megittuk, kifizettem a 2970 forintot, aztán el. . .

Grassalkovich Antal hihetetlen életutat járt be a saját tehetségének és a Habsburgok iránti hűségének köszönhetően: szerény köznemesi család sarjaként született 1694-ben, majd hatalmas birtokokat szerzett az ország Dunától keletre eső részein, jelentős állami pozíciókat töltött be, bárói, később grófi címet kapott, és Mária Terézia királynő bizalmasa is lett. Gödöllőn és Hatvanban kastélyt építtetett, amelyek a hazai barokk építészetben egy külön irányzat, az ún. Grassalkovich-típusú kastélyok elindítói lettek. Mivel nagy rajongói vagyunk a Gödöllői Királyi Kastélynak, Hatvanban is elsősorban az épületre voltunk kíváncsiak, őszintén szólva, a kitömött állatok látványa nem különösebben vonzott bennünket. Mint Magyarországon szinte minden kastély, kúria, ez is szomorú sorsra jutott a 2. világháború után, egészen odáig, hogy egyszer csak már életveszélyessé nyilvánították. 2012-ben azonban az a kormányzati döntés született, hogy a kastélyban a szinte végigmondhatatlan nevű Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum kap helyet, amely bemutatja a történelmi Magyarország vad- és halfajait, azok életterét, valamint a vadászat, halászat és a környezetet alkotó erdészet fejlődését. A copf stílusba hajló, késő barokk kastély felújítását és a park megújítását 2014 elején fejezték be, olyan színvonalasan, hogy a műemléki felújítás nemzetközi díjat kapott. Mint írtam fentebb, minket nem elsősorban a vadászati tematika vonzott ide, de azért azt örömmel fedeztük fel, hogy bár egy földszinti sarokba száműzve, de csöppnyi emlékhelyet kapott itt az akkoriban hatalmas sikernek számító, 1971-ben Budapesten megrendezett Vadászati Világkiállítás. És hát azt elismerjük, hogy a természettől egyre távolabb kerülő életünkben, de főként a gyermekek számára hasznos lehet a kitömött állatokkal történő szemléltető oktatás is. A múzeum tematikai célkitűzésének maradéktalan megvalósulását nem tudjuk igazolni, mert nem néztünk meg mindent alaposan, de például halakra nem emlékszünk. Lehet, hogy voltak. . . Nekünk inkább az állattörténetek ismert és máig népszerű írójának, Fekete Istvánnak és a nagy vadász, a múzeum névadója Széchenyi Zsigmondnak az emlékszobái voltak érdekesek. Korábban sosem hallottunk arról, hogy a múzeummá lett kastély előkertjében és hátsó, megmaradt kis parkjában hulladék anyagokból készült, ún. trash art szobrok mutatják be az ország nagyvadjait. Utólag olvasgatva kiderült, hogy ez nem is új dolog. Kicsit meglepődtünk ezeket az alkotásokat látva, de aztán elfogadtuk a látványt. Bár még nem vagyunk egészen biztosak benne, hogy tényleg itt van-e a legjobb helyük. . .

Egy felszolgáló úr kedvesen lekísért az alsó szintre is, ahol az ilyen találkozókat általában fogadják. Lehet, hogy megtaláltam A HELYET! Ha ez így lesz, akkor majd arról is beszámolok. Most egyelőre csak a párommal elfogyasztott teszt-ebéd tapasztalatait tudom megosztani: A kellemes napsütésben a széles járdán kialakított teraszon ültünk le, és ez már eleve jobb, mint a beljebb lévő vendéglátóhelyek körúti aszfalton szorongó egy-két kis asztala. Gyorsan megkaptuk a hideg söröket és az étlapot. Sajnos a sörkínálat nem olyan széles, mint amit a kiírások ígérnek, de azért lehet választani. Mindketten vaslapon sült csirkemellet ettünk tzatzikivel, és még kértünk hozzá pluszban sült krumplit. Tessék megnézni a képet, milyen gusztusosan nézett ki a tányéron az a csirkemell! Nos, pontosan olyan finom is volt. És a mellé tálalt tzatziki remek ötlet, mondjuk uborkasaláta helyett, mert sokkal frissebb ízvilág. Nekünk ez így együtt tetszett, ízlett!

Italt seperc alatt hozták,mi pedig rögtön kértük amit addig is az évek során:kétszemélyes tál. Es innentől se kép se hang! ! Konkrétan 45 percig semmi sem történt ill 45 perc után kerestem egy pincért,hogy van kapacitásuk ill nincs mert ezt unjuk. Rogton jött a " esküvő van" kifogás. Mondtam, hogy nekem ahhoz semmi közöm. A pincér ramfogta,hogy pedig hallotta mikor nekem mondták, hogy emiatt többet kell várni. Pont betippent a másik ( összesen két pincér az egész nasznepre és a kinti kerti népre! ! ! ) a másik aki az asztalhoz ültetett italt hozta azt is letagadta, hogy valaha látott mikor számon kérte a kollégája ,hogy jelezte - e , többet kell várni. Egyebkent 45 -60 percet biztos nem várnék sehol . Kértem a számlát az italrol de azt sem hozták így léptünk. Ez nem vendéglátás ez konkrétan botrány!