Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Apuka legelteti kislányát, vele csevegünk a kastélyról, meg bemehetőségről, mert hát ugye. Hát ez most nem jött össze. Nincs mód rá, hogy bejussak, az ember vígasztal, hogy ad egy fülest, próbálkozzak inkább Kemenessömjénben, ott talán be lehet lógni a kastélyba. Hát ebben maradunk, de legalább megmutatom a Karátsony házat, szép képeket hoztam róla, eredetileg Miskolczy Imre miniszteri osztálytanácsos építtette 1902 és 1903 között, 1940 körül került Karátsony László tábornok birtokába. A háború végén az épületet szovjet csapatok szállták meg. Később, a bútorok és az eredeti berendezés elvesztése után államosították, és 59 éven keresztül általános iskola és óvoda működött a falai között. Miután az iskola kiköltözött, az épületet szerencsére nem hagyták lepusztulni, a falu példásan gondját viseli. Az emeletén ma a helyi könyvtár üzemel, magában a kastélyban pedig egy csoportos szálláshelyet alakítottak ki (kb. 40 fő részére), amelyet osztálykirándulások, baráti társaságok vehetnek igénybe. Stílusát leírja az ittjartam, azzal már nem kell fáradnom, hát nekem ennyi jutott belőle.

Csöngén jártam, aztán, amikor ott Weöres-Károlyi emlékházban filozofálgattunk arról, hogy a Berzsenyit adó kúriát is megnézném, a tünemény szőke segítőm azonnal telefonált, és lepaktáltuk, hogy ott várnak, addig nem zárnak be. És így beviharzottam Egyházashetyére. Ez az a ház. Látod mellette Berzsenyi fáját, lépjünk be, az épület irodalmilag hasznosul, a jelentős részében a helyi könyvtár foglal helyet, nagyon helyesen, mutatom. A Berzsenyi múzeum meg egy másik szárnya a háznak, ha úgy tetszik, itt láthatod. Ezek a tárgyak őrzik az emlékét az ellentmondásos költőnek. A korabeli bútorok, pipák és könyvek megmutatják azt a miliőt, amelyben egy vidéki földesúr élt. Hetye volt Berzsenyinek a tiszta forrás, hiába élte élete nagyobbik részét Niklán tépelődve meg gazdálkodva, a Kemenesalja volt a kiindulása mindennek. Egyházashetye nem egy hangos turistalátványosság, hanem egy elmélyülésre késztető emlékhely. Ideális úti cél annak, aki szeretne kiszakadni a mindennapi rohanásból, és megérteni, hogyan születtek a magyar nyelv legszebb, ércnél maradóbb költeményei. Személyes gondolatok: nem az magyar vagy nem magyar, akinek fáj vagy nem fáj Trianon, hanem aki járja, ismeri e hazát vagy nem ismeri.

Oldalról úgy néz ki a szerkentyű, mint egy kis templom vagy kápolna, de nem az. Hátul a tűzoltószertár kapott itt helyet egykor, most meg a polgárőrség fészkelt be a torony mögé. Two in one! A világi és az egyházi hatalom egyesül. A toronyba meg betörtem itt is, igaz, semmiféle erőfeszítésbe nem került, az ember egy kíváncsi állat, hát, ezt találtam bent, amit látsz. Egyébként az a törvényházas dolog, amit a másiknál is emlegettem, erre hatványozottan igaz lehet, szóval, itt tényleg volt egy kiegészítő építmény, ahová be lehetett ráncigálni a bűnösöket, hát lehet, hogy innen a legenda.

Egyedi darab a Kemenesalján. Na persze benyomultam, mint állat, de nincs belül semmi érdekes, csak pusztulat. Az ajtóra kiszegezett cetli arról mesél, hogy a köcski egyházközség hivatalosan a gércei plébánia filiája (leányegyháza). És érdekes a törvénykezés helyi legendája is, valaha a kihágókat, bűnelkövetőket a harangtoronyhoz idézték, ez a volt a törvényház is egyben, de ezt majd a kisköcski kistestvérnél jobban bemutatom.

Pedig alig érte meg a felnőttkort. De a lényeg, hogy Balogh Eszter üvegművész Petőfi Sándor Fa leszek, ha című versét választotta arra, hogy annak szellemében ezt az alkotást létrehozza. Biztos mindig más képet mutat, különféle napszakokban, meg eltérő fényviszonyok között. Mutatom elől-hátul. 2023 óta áll itt az emlékmű.

Hát tájékozódni kell az ilyen meg az olyan médiákban. Te is mindig tájékozódj az interneten, amikor lemész valahová egy lavór pacalt enni? Ezen dühöngtem, jöttem ki, kerestem a falat vagy egy fát, hogy el ne essek alultápláltság miatti végkimerülésben, amikor hát hopp, itt a Hanami, a szomszéd kapu, nahát befelé, életmentő lehet az! Hanami volt már sok, 4-5 is, most jelenleg kettő van élő, ez, meg a pesthidegkúti. Ember alig bent, hát benyomultam, kellemes belső tér van, nem érdemes kiülni a Blahára, itt bent a jó, csendes béke van. Szakállas koma hozta az étlapot, én nem sokat vacakoltam, rámen van? jellegű kérdést hangoztattam, megnyugtatott, hogy nyugi, persze, hogy van, marhahússal kérem, és máris odébb osont az éhhalál. Látványkonyha van, készül a kaja, jön is, frissen, melegen, jelentős adag, literes kiszerelés, nem volt nehéz megbarátkozni vele. Kaptam a ház saját gyártmányú csípőséből is, víg kanalazgatás kezdődött ezután. Nagyon meg voltam elégedve a szerzeményemmel, örömömben kértem egy kupica narancsos szakét, meg egy licsis limonádét is. Ez úgy alakult, hogy Soyu Tare Maeha Ramen 4200, Natsu Mikan (ez a szaké) 2100, limonádé 1580, szervizdíj pedig 946 forint. Ajánlott hely!

Meg olyan dizájnos, hogy minden oldalról homorú, nincs benne belső üreg, ahol le-fel lehet mászkálni. De még nagyobb durranás, és ezért már érdemes szólni, hogy van mellette egy cuki buszmegálló, egy, amolyan ingyen könyv cserebere, van pár helyen az országban, de lehetne inkább mindenhol, hát hol olvasson a nép, cseréljen irodalmat, üljön le a padra, ossza meg egymással az élményeit, ha nem itt, egy ilyen helyen? Éljen soká minden ilyen ötletgazda!

Addig is némi szerencsével bóklászhatunk a kiürült termekben. Nekünk a Kulturális Örökség Napjain sikerült, és a vonatkozó szabályok szerint ingyen, bejutnunk, amikor néhány órára ismét megnyitották az épületet a kíváncsi érdeklődők előtt. A jól megszervezett látogatást egyéni épületsétaként hirdették meg, de a fontosabb pontokon nemcsak írásos tájékoztatót, hanem szakembert is találtunk, aki segített értelmezni, mit is látunk éppen. Leginkább a Zsolnay-kerámiával dúsan díszített nyitott előcsarnoknál volt ez hasznos, hiszen ott viszonylag jó állapotban láthatjuk az eredeti díszítéseket, érdekes volt hallani ezek keletkezéséről, korabeli fogadtatásáról. Bent az épületben azonban a fehérre meszelt falak dominálnak, és nem tűnik az épület olyan leromlott állagúnak, mint kívülről. Ám ezt az építészek jobban meg tudják ítélni. Mi pedig szeretnénk még megérni, hogy a gyönyörű épület gyönyörűen felújítva, értékes iparművészeti kincseit a látogatók elé tárva újra megnyitja kapuit.