Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Bár a konferencia keretében az étkezésünk biztosított volt, úgy gondoltuk, érdemes azért programon kívül még pár helyet felkeresni, elvégre elég ritkán járunk erre, vétek lenne kihagyni a csodás Veszprém szépségeit és gasztronómiai pontjait. A belváros gyors pásztázása alapján valahogy az Óváros téren álló Elefánt lett a legszimpatikusabb, így egyáltalán nem bántam, hogy egy olyan étterembe sikerült ismét jönni, ahol én már korábban jártam. Nekünk nagyon tetszett az étterem hangulata, s bár a terasz asztalai foglaltak voltak, a benti részben is ültek az asztalok többségénél, de sikerült szabad helyet találni előzetes foglalás nélkül is. Az étlapra azt mondanám, hogy nemzetközi, afféle nemzetek konyhája, a magyar ételek mellett olasz, indiai, spanyol, francia ételek is fellelhetőek. Az én választáson Gambas (5400 Ft) - királyrák fokhagymás, chilis olajban lett, pirított kovászos kenyérrel, házi ribizli szörppel (900 Ft/3 dl). Italok terén Staropramen sört csapolnak (1000 Ft/3 dl), üvegesben Birra Moretti, Erdinger búza, Stari meggy, Helka Dark az átlagosnál egy fokkal jobb kínálat, valamint Agárdi Miraculum pálinkákat tartanak. Kötelező szervizdíj +12%. Kedves, mosolygós kiszolgálás, a konyha elég gyors volt. Jó volt itt lenni, szerettük, 5 pont.

Ebben az összművészeti és közösségi térben sokféle kulturális programot szerveznek, nemcsak filmvetítéseket. Az udvarról csodálatos panoráma nyílik Veszprém városára. A kitűnő specialty kávék mellett egyéb finomságokat is ehetünk-ihatunk itt, de egyszerűbb, bisztrós jellegű ételkínálatra kell számítani. Szendvicsek, melegszendvicsek, házias sütemények. A málnás sajttorta (1650 Ft) nem okozott csalódást, de volt répatorta, szilvás pite, mákos-citromos loaf és almás pite is. Kézműves sörök terén a MONYÓ dobozos söreiből tartanak elég sokfélét (1200 Ft). Az eszpresszó 800 Ft-ba került, ami veszprémi viszonylatban drágának mondható. Nagyon szerettünk itt lenni, az udvarok kialakítása, az egész belső tér különleges, egyedi, a történelem századai találkoznak itt a jelennel. Nehéz szavakba ölteni, érdemes ide eljönni, és személyesen megtapasztalni.

Barátságos, családias, közvetlen, ugyanakkor egy kicsit bohókás, avantgárd a kávézó, ahol többféle képzőművészeti alkotást is láthatunk, grafikákat, kerámiákat, festményeket, szőtteseket. Nekem a kis belső terasz tetszett legjobban, amelyet különleges stílusban, de nagyon otthonosan alakítottak ki, no meg a ház cicája, akit sikerült megsimizni és lencsevégre kapni is. Főleg frissítő nyári italokat kínálnak: kávé, jeges tea, Matcha, smoothie. Az eszpresszó 690 Ft, a cappuccino 950 Ft. Néhány házi sütemény is akadt a pultban, de ezeket nem volt alkalma kóstolni. Egy zseniális, kreatív hely ez, ahová akkor is érdemes bejönni egy kicsit szétnézni, ha éppen nem akarsz semmit venni/fogyasztani.

Több autó megállt közben, azt hitték, hogy át akarok menni a túloldalra. De akkor már ne álljanak meg hiába, átmegyek. Közben láttam,. hogy nem csak pizzéria, hanem pub is, mi baj lehet ebből, csak rajta. A kulturális központ meg még jobb. Így aztán becsődültem, a lány a pultnál egyből eleresztett egy széles vendégfogadó mosolyt, és már meg is voltam fogva. Sörre gondoltam, egy egész hűtőnyi sörük van, de hát az mind valamilyen Csíki, azért meg nem vagyok annyira oda, pláne, ha üveges. Ezt megvallottam. Ő sem szereti a Csíki sört, vallott a lány is. Rokonlelkek voltunk. Így aztán választottam valami alkoholmentes izét, eprest meg körtést Cappy-márkájút, meg megkértem a leányt, hogy főzzön egy kávét is. Milyent? Hát, amilyent ő is szeretne. . ebben maradtunk. Előkerült a kolléganője is valahonnan, egy szőke és egy barna lány dolgozott itt, sokféle piercinggel az arcukban. De ez semmit nem volt le az élményből, talán a castingnál felvételi követelmény. Eliszogattam bent az időt, a lányok kimentek dohányozni, addig vittem a boltot, bár nem volt hová. . . egész kellemes zene szólt. A választék nem túl nagy, de ki tudja, lehet, hogy egyszer bejövök pizzázni is. Ma 2570 forintot fizettem itt.

Kaptam étlapot, egy bemelegítő kis adag pho után a másodiknak is valami marhahúsos fogást kértem, itt is képeskönyv van, a srác meg elég nehezen kommunikál, de azért próbája rugalmasan kezelni a helyzetet meg én is. Nem voltam nagyon elragadtatva az ebédtől, de hát ez is egy tapasztalat. Az 5929 forintban már a szervizdíj is benne van. Nem tudom, hogy már 100 (? ) vagy 500 (? ) vagy mennyi vietnami étterem van, de nyilvánvalóan nem jött ide 100 vagy 500 jó, autentikus szakács, hanem valami szerencsét próbáló vándorlegények vagy vándorleányok. Ahogy régen a kínaiak özönlöttek el minket, most a vietnamiak. Bár a kínaiakról pontosan tudtuk, hogy hol van a budapesti Chinatown, azt nem tudom, hogy hol lehet a Viettown. Hát ez van, lakosságcsere zajlik az egész világon, néha látványos, néha nem annyira. Felejtsük el azt a híg szöveget, hogy az ittlévők csak vendégmunkások meg egyetemisták, aztán majd hazamennek, mert ezek nem azok. Itt laknak, élnek, aztán vagy továbbállnak vagy nem. Amúgy meg nincs velük semmi gond. Országunk lakóinak száma nemrégen 9 és félmillió alá csökkent, valakinek csak lakni kell majd az üres házakban ezután is, gondolom.

Akkor ehetek, meg értékelhetek. Direkt valami kacifántosabb (és kicsivel drágább) pho-t választottam, fantázianeve Taumi-pho, a dohszagú pincében nincs más vendég, a pultban egy viszonylag morcos és idősebb vietnami (nak látszó) nő ül, megállapítom, hogy nagy itt a fluktuáció, itt mindig más van, de hát a vietnamiak vannak már itt sokan, van miből, kiből. Ő a mindenes, egyből hátramegy a konyhába tevékenykedni, aztán összedobja a nem is tudom, mit, de ettem már ennél rosszabbat is. A leves kis rákok tömegsírja. Tettem bele a végtisztesség kedvéért némi chilit is, aztán meg is ettem a nagyrészét. Nem vagyok elragadtatva, de nem is vagyok hálátlan, mert egy jó meleg levessel azért könnyebb továbbsétálni a nagyváros vadonjában. Rekmán Tabrogán osztrogót krónikás és utazó ügynök szerint a magyarok mindig is pho-t ettek Levédiában meg Etelközben is, ezt a szokásukat Kelet-Ázsiából hozták, ahol még nem is létezett akkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

. . ) segítséget nyújtanak rászoruló embertársaiknak az állam helyett, nagyon felértékelődik egy-egy emberi kezdeményezés, szervezet, amely segít, szolidaritást vállal az elesettekkel, mellszélességgel melléjük áll. Tegnap a Budapest Bike Maffia és a SALT Bakery együttműködésében nagy szendvicskenő délután volt, du. 14-től 18-ig rengeteg kenyeret megkentünk, megpakoltuk felvágottal, uborkával, salátával, ilyenkor rendes családok elhozzák sokszor a gyerekeiket is, akik kedvükre rajzolhatnak, írhatnak üzeneteket a becsomagolt szendvicsekre, amiket rászorulók kapnak a hidegben. És itt a SALT Bakery finom kenyerei viszik a főszerepet. A kenő, pakoló, csomagoló turnusok óránként váltják egymást, nem is egyszerű bekerülni ebbe a körbe, időben kell regisztrálni az interneten. Szóval. . . hányasra is értékelhetnék egy ilyen helyet és tevékenységet?

Ez nyilván pozitív jelként értékelhető. A helynek 3 ukrán fiatalember a tulajdonosa, és a pultban is 2 ukrán pincér szolgálta ki a vendégeket. Az egyikük jól, választékosan beszél magyarul is. Több asztalnál is ukrán vendégek voltak, ezek szerint az ő köreikben már körbement az információ, tudomást szereztek a hely létezéséről. A beltér japán hangulatú, a fehér az uralkodó szín, csinos kis hely. Van egy nagyobb, 8 személyes asztal a bal oldalon, míg a jobb oldalon 2 db 2 személyes asztalka, valamint a pult előtt egy könyöklő, de azt a pincérek ismerőse, egy "bennfentes", szóval nem vendég lány foglalta el laptoppal. (Lehet, hogy ő is alkalmazott). Az asztalok összeérnek, a helyszűke miatt a belső székekhez úgy kellett bepréselni magát az embernek. Az árak szerintem magasak. Úgy általánosságban Budapesten a sushi szerintem egy túlárazott étel, mivel trendy és népszerű lett, de itt még a többiekhez képest is drágább ételekkel találkoztam. A 8 db-os rollok ára 5180-6180 Ft között alakul, a sushi szettek 20-30ezer Ft-ba fájnak, 2 db-os Gunkanok 2480-3480 Ft, a Miso Ramen 4680 Ft, hát, nem semmi árakkal dolgoznak! Minderre még +12% kötelező szervizdíjat számolnak fel. (Ehhez képest egy beharangozóban úgy írtak róluk, hogy "elérhető áron" vannak az ételek, szerintem ez egyáltalán nem reális. )
Valahogy nem volt most hangulatom a sushihoz, de szerencsére van pár más étel is. Csirke Karaage lett a választásom, ropogós bundában csirke darabkák édes-csípős szószban, sima ragacsos rizs körettel, ecetes uborkával. Az ételekre rengeteget kellett várni! (több mint 40 percet! ) A konyha túlvállalta magát, több online futáros rendelésük is bejött párhuzamosan. Szerintem ezt illett volna ELŐRE jelezni a vendégeknek, de ez elmaradt. Igaz, a végén elnézést kértek. De akkor már ugye késő volt, kész helyzet elé lettünk állítva. Egy komolyabb helyen ilyen esetben a minimum, hogy adnak valami kompenzációt a hosszú várakozás miatt, pl. egy ajándék desszertet vagy italt, vagy esetleg a szervizdíj elengedése vagy árengedmény is szóba jöhetett volna. Itt semmi efféle nem merült fel. Az angolnás Golden Dragon Roll (6280 Ft)-nak nagyon intenzív volt a szaga, ez engem inkább taszított, mint vonzott. A kis üveges 2 dl-es Pepsi Max 880 Ft. Összességében 4 pontot megadok, mert az én ételem finom volt.