Első úti célunk Tokaj volt, reményeink szerint elég nagy település ahhoz, hogy egy szürke kedden is nyitva találjunk valamilyen kedvünkre való etető helyet. Nos, ez sem sikerült, amit kinéztünk magunknak, az itt is pihenő napot tartott. Már inkább korai vacsora idő volt, amikor megadtuk magunkat sanyarú sorsunknak, és beültünk a szállodánk üres és egyébként is kellemetlen, sivár, iparias hangulatú éttermébe. Amely ráadásul elég különös módon nem kapcsolódik a konyhához, attól viszonylag távol helyezkedik el, talán, hogy az utcáról betérő vendégek is könnyebben elérjék. Csak hát így viszont nem elég meleg az étel, mire a vendég asztalára kerül. De ne siessünk ennyire, haladjuk sorjában: A fiatal kiszolgálónő, aki gondjaiba vett bennünket, kedves és készséges volt. A többiről pedig nem ő tehet. Mi egy borvidéken is csak sört szeretnénk inni, és abból fölöttébb szűkös a hely kínálata, vagy valami méregdrága ismeretlen vagy kommersz licenc-gyártmány. Aztán a már említett konyha-étterem távolságból eredő probléma is adott. És persze tudjuk, hogy közel a folyókhoz több a rovar, az épületekbe is bejutnak, de azért amikor egy fájdalmas csípésre képes bögölyféle telepedett az asztalunkra, annak azért, finoman szólva, nem örültünk. Az igazi gond viszont az ételekkel volt: A párom mangalica tarját rendelt, sült édesburgonya gerezdekkel és tejfölös uborkasalátával. A köret rendben volt, de a húst kifejezetten száraznak találta, kellett is a sör, hogy le tudja nyelni. Mindez 6990 forintért. Én libamáj torchont kértem, grillezett őszibarackkal és házi kaláccsal. Kaptam két szeletke libamájpástétomot, amelynek érzékelhető hányada inkább zsír volt. A grillezett őszibarack még egy kisebb baracknak a felét sem tette ki, ezen kívül volt a tányéron egy kanálnyi befőtt, ami a hajdani bolgár konzervre emlékeztetett. A kalács-szeletkék pedig ehetetlenül szárazak lettek amiatt, hogy olajban kisütötték őket. Ami élvezhető volt a tányérról, a két érmenagyságú libamájpástétom-szelet, 5990 forintért némiképp túlárazott. Ennyi volt, ilyen volt. Az itt szerzett friss tapasztalat számunkra igazolja a régi mondást: A szállodai éttermek ritkán jók!
