Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Sopron környékén a bortermelés több mint 2000 éves tradíciókkal büszkélkedhet, már a kelták óta foglalkoztak ezen a vidéken szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. 1895-ben azonban Sopront is elérte az egész Európán végigsöprő filoxéra járvány, amely az itteni szőlőültetvényekben is hatalmas pusztítást okozott, gyakorlatilag szinte teljesen megsemmisültek a korábbi szőlők. A járvány következtében ugyanakkor hirtelen megugrott a kereslet a sör iránt, amelynek az ára is szépen megemelkedett. Az ötletes szobor egyúttal szökőkút is, a víz a bajszos Sörmester kezében lévő hordóból spriccel ki. 1895-ben alapították az Első Soproni Serfőzde és Malátagyárat, a későbbi Soproni Sörgyárak Rt. jogelődjét, így az Rt. is 1995-ben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, amint azt a szobor lábánál olvashatjuk. (Mondjuk azóta sajnos már a Heineken felvásárolta őket a 2000-es évek elején). A kút szélén további hordókat helyeztek el, valamint egy másik dézsából több lyukon is folyik a víz, nem a sör. Amúgy az Ógabona tér meg arról nevezetes, hogy itt már 1400- ban dokumentáltan gabonapiac - Kornmarkt - működött, innen a névadás.

A sírkövek között számos gót betűs, német nyelvű feliratot is találtunk. Ezt követően léptünk be az épületbe, ahol a személyzet kedvesen fogadott benünket. Kisebbik lányommal tekintettük meg a kiállítást, így a felnőtt belépő 3000 Ft, a diákjegy 1500 Ft volt. Bár csak mi ketten voltunk, más látogató éppen nem volt, mégis kaptunk személyes idegenvezetést az egész épületben. Az első kiállításon egy korabeli esküvő előkészületeibe nyerhettünk bepillantást több résztvevő - a menyesszaszony, a családtagok, illetve a személyzet - szemszögéből láttatva. Az épületet kívül-belül nagyon szépen felújították, nagyon jól visszaadta a Lenck-család XIX. századi életét. Egy teljesen külön történet szintén a villán belül a néprajzi kiállítás, ahol a mesterségeket, régi céheket ismerhetjük meg. Nekem talán a kékfestő műhely volt a kedvencem. Az épületen belül pedig az üvegfalú Télikert tetszett a legjobban, azt más kívülről, a kert felől is többször megcsodáltuk. Összességében erősen ajánlott a Lenck-villa megtekintése Sopronban járva, mondom ezt úgy, hogy Sopronban valóban rengeteg a látnivaló, a kulturális emlékek, régi épületek, múzeumok.

Most sem használtuk ki a fürdési lehetőséget, este nem volt rá erő, reggel meg idő. A helynek óriási előnye a fantasztikus kilátás a tóra és persze amúgy a saját medence sem hátrány. A reggelivel is meg voltunk elégedve.

Tetszett, hogy van szörp is, amit a vendég keverhet magának. A péksüti friss, a kenyér kovászosnak mondott, de a maga műfajában nem igazán meggyőző. Ez a szempont erős négy pont. Közel 30. 000 ft volt a szoba egy éjszakára, egy átlagos ár/értáék arány. Összességében úgy 4,5re jön ki az összélmény nálam, kerekítsünk felfelé.

Magyaráztam, hogy a legtöbb helyen nem úgy számolják a deci bort, hogy elosztják a palackárból képzett literárat tízfelé, hanem úgy, mintha egy üvegben 3 vagy 5 deci lenne csak. Kötötte az ebet karóhoz, hogy az nem úgy van, mert mindenütt így számolnak. Nem tudom mekkora a terepismerete, jómagam harminc éve több helyen járok, mint ahány nap van az évben, több, mint tíz éve több, mint ezer helyet látogatok le évente, vélhetően nagyobb a rátekintésem. Eleve nem szerencsés éles vitába keveredni a vendéggel, de ha épp dicsér és épp egyáltalán nincs igazunk, akkor egyesen szarvashiba. Ezúttal a Sabar Kéknyelűt kóstoltam. Amúgy barátságban váltunk el az okoskodó hölggyel, de teljesítményére csak nagyon nagy jóindulattal tudok adni három pontot. Maga a hely továbbra is csillagos ötös, itt minden a minőségről szól, beleértve a poharakat is, a dizájnt, s a borválasztékot.