Még az is elhangzott, hogy talán Európában az egyetlen Én ezt a jelzőt bizonyos fenntartásokkal kezelném, bizony voltam számtalan helyen Portugáliában, vagy pl. Andalúziában többek közt, kiemelten érdekelnek a kolostorok, apátságok, zárdák, szóval Meg hát Magyarországon is van sok olyan, hogy Görög Apácakolostor, Domonkos Apácakolostor, Keresztény múzeum, Orsolya-rendi apácák hogy csak párat említsek de fogjuk rá, hogy Szil az egyetlen, jól van. Apropó, Szil már a telefonban kaptam egy szigorú kioktatást, hogy én nem Szilbe megyek, hanem Szilba, és jegyezzem már meg végre a kemény és a lágy i betű közti különbséget, ha magyar embernek képezem magam. Ezt előre mondom, jegyezd meg, mert kapsz egy kokit, ha elrontod. Tehát megérkeztem az előre leegyeztetett időben Szilba, állok a ház előtt és bámészkodok egy semmiféle érdekességet nem ígérő ház, majdnem hétköznapi egyemeletes. Az van kiírva a kapura, hogy Body-Building Club, Szil, a falra meg, hogy Szili Zárdamúzeum. Kontaktszemély sehol. Az udvar elégé lepusztul, nézelődöm. Aztán már csak telefonálok, hogy mit rontottam el? Nos, hát sok dolga van az illetőnek, elfelejtette, nem csak én vagyok ám a világon, vannak más dolgok is, például most kapott csomagot Szégyenkezem, hogy zavarok. De hát ha megbeszéltük, úgy módosítottam pár napi programomat, hogy éppen ma alkalmas, most és reggel De végül eljött a hölgy, és nem is volt barátságtalan, bevezetett, megmutatta, és tartott is nekem egy olyan előadást, amit egy 50 fős csoportnak is tartott volna, le kell ülni a székekre és hallgatni. Szil története a római kortól kezdve, egészen napjainkig, itt felsorolva a mai működő magán- és közintézményeket is a településen. Jó, hát ezért élünk. A földszintről nem sokat tudnék mondani, ez az épület valaha egy iskola volt, az alapszámok így szólnak, hogy 300 gyerekhez volt 3 apáca (Isteni Megváltó Leányai kongregáció, Congregatio Sororum a Divino Redemptore). Az iskola lent volt a földszinten, az emeleten meg az apácák laktak. A legpatinásabb darab az a lépcső a kettő között, az tényleg mutat valaki érzékelhető múltbéli hangulatot. Apácalábaktól koptatott kövek. Az emeleten sok összegyűjtött tárgy, van egy bizonyos tájház jelleg is, meg van egy másik kápolnajelleg is, és hát mindenféle, a témához kapcsolható kiegészítő kellék, dokumentum, lelet, ami hangulatában kapcsolható ide. Még csak azt sem mondom, hogy mindez nem érdekes, de, persze, hogy érdekes, amúgy engem tényleg sok minden érdekel, az az elhivatottság, elkötelezettség is tiszteletre méltó, ami valakit rávesz erre, hogy idejét erre áldozza, adatokat, történeteket kutasson, őrizzen meg, mutasson be másoknak, az igen, az egy dicsérendő dolog. Most mindezek után te majd eldöntöd, hogy mennyire érdekel ez, mennyit ér meg neked, vagy nem is olvastad el ezt az egészet idáig, mert hosszú.
