Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Szóval a róla való poénkodásból merítve ez valami elbaltázott gólya, gém vagy turul, ha hosszú a csőre akkor azért, ha magyar, akkor meg azért Nos, legfeljebb annyiban nem magyar, hogy Európa közepe internacionális fogalom, a művész meg egy ukrán volt egy alkotótáborban. Aki nem is gémnek vagy turulnak szánta, hanem főnixnek. Mert, hogy újra felkel halottaiból és örök. Igen ám, de valami nem stimmel. Két oldalt ott lógnak mellette a kicsinyei, főnixnek meg ilyen nem volt, vagy nem tudunk róla, azt mondják, főnix mindig csak egy volt, de ki látott már főnix-madarat? Hát akkor fogadjuk el nem tehetünk mást úgysem -, hogy így néz ki. És, hogy tényleg itt van Európa mértani közepe? Az 1992-es számítást egy francia földrajztudós, Jean-George Affholder végezte el a Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) megbízásából. Állítólag Litvánia vagy Fehéroroszország vitatja ezt. Nem baj, csak vitassák. Nekünk itt van. És ez egy Főnix és kész.

Sajnos a kastélylátogatás nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, hiszen sajnos a 2023-ig működő kiállítás sincs már, hiszen a kiállítási tárgyak - később odakerült, korhű bútorok és egyéb berendezési tárgyak - is elkerültek már onnan. A parkból is annyit tudtunk azonnal levenni, hogy hatalmas, buja, sokszínű, de sajnos elhanyagolt, elvadult. A tanösvény kiindulópontja tehát a teraszos kialakítású kastélykert és angolpark, amely az 1820-as évektől botanikus kertként is funkcionált. A tanösvény 4,5 km hosszú körút, amely 10 megállóból áll. A tanösvény során a fő látványosságok: a Piramita-hegyen álló piramis (az eredetit széthordták a kommunista időkben, ezt 2014-ben építették újjá), itt kilátópont is van, Kőasztal pihenőhely, Bajzáth-Pappanheim családi sírkamra, Pumptrack bringapálya, Csillag-hegyi kilátó, szintén kilátópont, Szentháromság-templom.

Gyógyvizek, sóbarlang, masszázsok, infra kabinok, kezelések várják a pihenni vágyokat.

Megnéztem a neten a kínálatukat, ennek alapján már volt is valami elképzelésem, az Üllői út elején lévő boltba lépve két vendéget láttam, éppen végeztek a falatozással, én is beszálltam a helyben evők táborába. A japán srác nem nagyon beszél magyarul, de nem is magyarul beszélgetni jöttem, hanem enni. Tudtam, hogy egyféle leves van, egy miso, azt kértem, kicsit, meg másodiknak a faliképekről a Gyu-Dont választottam, ez egy marhahús rizzsel. Előre kell fizetni, ez az előre adott vagy nem adott borravaló kínos kérdését is felveti, mert minek alapján? Gyorsétterem, hát mindkettőt egyszerre kaptam meg kis tálcán. Így néz ki. Leves egy papírpohárban, feledhető, a második fogás közepes minőség, semmiféle kiugró egzotikus élmény nem okoz. A ragacsos rizs könnyen ehető evőpálcikákkal. Hárman dolgoznak most a boltban, két japán srác és egy japán lány, a lányka közben átöltözött és távozott, de nem is indokolta a hiányzó vendégsereg a maradását. Nem akartam, az itt trendi hibába esni, hogy majd két év múlva nyáron értékelem a helyet, ezért siettem még ma leírni a mai ebédemet.

A helyet Osama Kutaini szír séf nyitotta testvérével, Mohammaddal. A nemzetközi szakmai tekintélyt szerzett konyhafőnökök a legjobb szállodákban dolgoztak korábban, ez az első saját éttermük. A libanoni konyha jól ismert fogásai mellett az étlapon szerepelnek olyan kompozíciók is, melyekkel mifelénk ritkábban találkozunk. Az étteremhétre három előétellel, három főétellel és két desszerttel készültek. Mint a séf elmondta, kifejezett célja volt jóllakásra alkalmas fogásokat prezentálni, jelentem, sikerült. Elsőként a kókusztejjel és korianderrel készült csípős garnélaráklevest kóstoltuk. Ha valakinek a tom yum leves ugrik be erről a fogásról az nem jár messze a valóságtól, rá is kérdeztem, Osama elárulta, hogy valóban került bele e klasszikus thai levesek karakterét adó pasztából. A lé ízegyensúlya remek, itt lehet könnyen elcsúszni, a túltolt savakkal. Akár másnaposság ellen is el tudnám képzelni. A rák feszes, ruganyos, friss. A mezze válogatás az egyre gyarapodó közelkeleti, azon belül főleg libanoni minőségi éttermeknek kötelező gyakorlata, több esetben nem is rendelek mást, csak ezt és esetleg utána egy desszertet, mert e fogás önmagában felér egy könnyed étkezéssel, reggelire például ideálisnak mondható. A humusz könnyed, homogén, jó ízű, a padlizsánkrém kicsit különbözik az otthon, a Partiumban és Erdélyben megszokottól, ami tekintve a Libanon s a székely Tündérország közötti távolságot, természetes, inkább a rokon vonásokat emelném ki: az állagot és a savak jelentétét. Jómagam nem tudom elképzelni ezt a kultikus erdélyi kencét egy kevés citrom nélkül. A muhammara remek, ízben, állagban hozza a sültpaprika-alapú krém erényeit, akárcsak a kiváló báránykolbász s a falafel. A marhatatárt itt bulgurral készítik és savanyított zöldséggel tálalják. Végre egy olyan marhatatár, melyben nem zavaró, hogy a hús krémesre van darálva, ezesetben ez adja a lényegét. A tahinimiso szósszal és barna rizzsel tálalt tengeri sügér
korrektnek bizonyult, akárcsak a marhahúsból készült kebab, amit meggyszósszal és pitával kínáltak. Nem volt meggyőző a csirke-Cordon bleu mellé felszolgált krumplipüré, viszont ezt feledtette a szaftos, remek hús. Nehéz elképzelni, de e fantáziátlan, elcsépelt, közhelyes fogást itt képesek voltak olyan szintre emelni, hogy mindhárom több évtizedes intenzív kóstolási tapasztalattal rendelkező tesztelő felkapta rá a fejét.

Ott láthatjuk a matricájukat az ajtón. A beltérben hagyományos asztal csupán két főre van, de a fal mellett futó polcon, magasított székeken ülve ehetjük meg rendelt fogásainkat. A pultos remekül kommunikál, kedves, udvarias, felkészült az ételek tekintetében. Mi rendeltünk kimchit, tavaszi tekercset, mangós chia pudingot, valamint egy marhahúsos thai curry ragut. Söröket sajnos nem kínálnak, így vizet voltunk kénytelenek inni a remek ételek mellé. Értékeltük, hogy kérésre kaptunk bónusz zöld koriandert. Szerettük a Yum Yumot, jó eséllyel betérünk még hozzájuk.

A Budapestre telepedést követően dolgozott a későbbiekben az első magyar csillagot megszerző Costesben, majd a Buddha bárban, s azzal párhuzamosan a Baalbekben. Nézzük akkor most a Jourit, mely a gasztronómiában is szerepet nyert damaszkuszi illatos vörös rózsáról kapta a nevét. A beltér egy szempillantás alatt a Közel-Keletre varázsolja a betérőt. Nagy gonddal képezték ki, odafigyelve minden apró részletre. Az egyik falmélyedést rózsákkal töltötték ki, a virágok előtt az étterem neve olvasható kivilágítva, alatta, a padlócsempén vízipipák. Kényelmes bútorzat, gyönyörű világítótestek, a terem végében marokkói zellige ihletésű, rozetta-alapú iszlám geometrikus csempe-minta. Az étlapon szakértelemmel és odaadással elkészített libanoni és marokkói fogások sorjáznak, esetenként izgalmas csavarokkal. Az étterem bekerült 11 ponttal a tavaly megjelent Gault-Millau kalauzba. A habzókat ideértve tizenhat bort tartanak, főként komoly minőséget képviselő magyar és francia tételeket, de bekerült a válogatásukba egy prosecco és két marokkói bor is. Soproni Ászokat és Heinekent csapolnak, de tartanak palackban két tételt a Pannonhalmi Apátsági sörfőzdétől is. A töményválaszték korrekt, a nedűk zöme a prémium kategóriába tartozik. Készítenek különleges teákat és koktélokat is. Nézzük, mit ettünk! A rántott halloumi sajt datolyával és gránátalma-szemekkel megbolondított lecsóágyon érkezik. Kifejezetten ízletes, meglepő, viszont működő ízkombinációkkal. A libamáj mille-feuille-t birsalmalekvárral társították, bevált ízharmóniára épülő, pazarul tálalt, emlékezetes előétel. Hasonlóan lehengerlő a tataki-szerű pirított citrusos tonhal, amit cékla-carpaccio-val és kifogástalanul hőkezelt sült padlizsánnal körítettek. A Dining City honlapja céklás padlizsánkrémet ígért, egy kevés sarkantyúvirággal ékített krém helyet s kapott a tányéron, inkább díszítésként. A hangsúlyeltolódást cseppet sem bántuk, mint ahogy azt sem, hogy a halloumi sajtot nem grillezték, mint ahogy az említett portálon szerepel, hanem mandulaforgácsos panírban rántották ki. A konfitált bébizöldségekkel és sáfránymártással kínált egész tengeri sügérfilé kicsattanóan friss, szaftos, ízletes. A grillezett csirkemellhez (Shish Taouk) a külön tálalt fűszeres parázsburgonya és a fokhagymás szósszal mellett, amit a menü beígér, kaptunk egy üde zöldfűszeres salátát és pitát is. A csirkemell lehetne egy fokkal szaftosabb, de az összhatás kifejezetten jó. A Tokaj Hétszőlő száraz Furmintja kiváló társ volt mindkét főételhez. Megelégedésünkre szolgált a hétfűszeres báránykebab is, amit freekeh rizottóval adtak. A freekeh bulgurszerű köret, a búzát ezesetben még a teljes érés előtt aratják le, majd pörkölik, végül megtisztítják és szárítják. Erős kíséret volt hozzá a Domaine Toulal Guerouanne régióból származó vörös cuveéje, de nem emlékszem, hogy kóstoltam volna valaha marokkói bort, s nem akartam kihagyni a lehetőséget. Mascaronéval és dióval töltött ropogós kataifi, valamint pisztáciatörettel és gránátalmaszemekkel megszórt arab kávéízű rizspuding koronázta meg a fenséges közel-keleti lakomát. Pazar élmény volt a Jouri, még a Byblosnél is meggyőzőbb, nem véletlen, hogy a sárga kalauz is fél ponttal magasabb értékelést adott neki. Jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki úgy ismerkedne meg az autentikus marokkói ízekkel, hogy közben megspórolná a repülőjegy árát.