Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Ödön gróf 16 évig volt a község ura. Ilyeneket nem tudok ám magamtól, csak kikeresem az adatokat. Na, ezzel a kastéllyal (is) kudarcot vallottam, bár lelkem rajta, meginterjúvoltam egy autóját szerelgető férfit, aztán elmentem és elkaptam a falugondnokot, aki a falu buszocskájával száguldozik Iván és Pusztacsalád között, az meg kihangosította telefonon a polgármestert, vidáman elkiabálgattunk egy darabig, de eredmény nélkül. Hát ennyit látunk ebből, egy KFT uralja, az övék. De azért van itt egy elég érdekes dolog még

Hatalmas, zömök templom, egy gyors átépítés után (a korábbi, leromlott állapotú Mindenszentek-templom lebontása után), néhány hónap alatt építették újjá a helyiek buzgó segítségével, aztán 1890. október 12-én szentelte fel Zalka János győri püspök. Látjátok milyen, a nagy portálok a négy harangjáról értekeznek mindig, hát arról híres talán, de én inkább erre a bizarr, különleges csillárra hívnám fel a figyelmet, nagyon izgalmas, mint egy nagy korona, szentek képeivel díszítve körbe-körbe. Szóval, ha erre jársz, ne hagyd ki, bezárt templomokat fotózgatni egy elsuhanó autóból is lehet, de bemenni, felszaladni a karzatára, belengni a teret, átérezni, tapasztalni csak személyesen a jelenléttel lehet, szánj rá időt, megéri!

Monumentális épület, mégis, aki arra jár, ezt nem feltétlenül érzékeli, mert az utcafronti rész építése óta eltelt 185 év alatt szorosan körbefonta a város. Fotózni is nehéz, annyira nincs a szűk utcában rálátás. A belső udvarokat közrefogó három részből álló hatalmas épületegyüttest széles átjárók kötik össze egymással, de ezek sosem voltak közhasználatúak, kezdetektől fogva csak az intézmény dolgozói és az ügyet intézők haladhattak át rajtuk. A Vármegyeháza azonban, ha ritkán is, időnként mégis látogatható. Nekünk például most, a Kulturális Örökség Napjaira meghirdetett vezetett sétán sikerült bejutnunk, és elmerülnünk a korhűen megőrzött reformkori hangulatban. Nem csoda, hogy a nagy történelmi elődök után, akik megfordultak itt, ebben a hiteles díszletben forgatták 1966-ban a Kárpáthy Zoltán című klasszikus történelmi film egyes jeleneteit. De már ennek is 60 éve! A Városház utcai főbejáraton belépve az oszlopos díszudvarba jutunk, ahol időnként szabadtéri kiállításokat vagy koncerteket rendeznek, amelyek alkalmával szintén betekintést kapnak a látogatók az ország egyik legszebb klasszicista épületébe. Innen továbbhaladva érjük el a középső, időrendben elsőként elkészült épületszárnyat, amelyet Hild János tervezett, és már 1811-re elkészült. Itt vannak a leglátványosabb helyiségek: a megyei közgyűlés tanácskozásainak helyet adó, eredeti formájában fennmaradt díszterem és az egykori börtönkápolna, amely ma könyvtárként van berendezve. Ez önmagában is látványos, különösen mert a felsőbb polcokon sorakozó hatalmas kötetek valójában megint csak egy filmforgatásra emlékeztetnek, a Hídember díszletei voltak. Az igazi csoda viszont az ablakokról köszönt ránk: Zsellér Imre üvegfestő, Róth Miksa egyik tanítványa készítette a kis rabkápolna díszes ólomüvegablakait, amelyek a Pest vármegye életében jelentőséggel bíró családok, valamint a megye címereit ábrázolják. De van még itt számos érdekes látnivaló, érdemes hát élni a kevés lehetőséggel, amikor meg lehet nézni őket.

Percekig kellett az étterem előtt állni, hogy valaki odajöjjön hogy a szobaszámot bemondta be juthassunk…Már végeztünk a vacsorával mire a felszolgáló odaért az érkezéskor rendelt itallal, első nap ( vasárnap) több fogás is elfogyott már a vacsoraidő kezdetén. . mikor jeleztem a felszolgálónak, a válasz az volt hogy ilyen a konyha, elfogyott… . . harmadik napon a két fiatal hölgy viszont kifogástalan munkát végzett ( ha végig ők lettek volna , 5* osra értékeltem volna a szolgáltatást. . )
A szálloda külső és belső terei hozták a képek alapján várt színvonalat, nagyon szép volt. Maga a szálloda nagyon szép környezetben van, a Kertész is kedves, és segítőkész volt. Sajnos a mi szobánk a parkolóra nézett, így a kilátást nem tudtam jobbra értékelni. A wellness részleg tiszta , igényes volt , csak pozitívan tudok róla nyilatkozni

Ez nem gátolta meg a tulajdonosokat abban, hogy nyissanak egy újabb hasonló zsánerű, de szolidabb büfét. Helyileg a Vígszínház közelében vannak, szomszédságukban a buszmegállón kívül magyaros önkiszolgáló étterem, ázsiai vegyesbolt, kávézó, dohánybolt, biobolt található. A környékbeli bulizókra, fiatalokra tervezve minden nap hosszú nyitva tartási idővel működnek, délelőtt 10. 30-tól egészen este 10-ig. A nevükkel ellentétben nem görög gíroszt árusítanak. A beltér egyszerű kialakítású, hosszúkás elrendezésű. A bal oldalon a hosszú kiszolgáló pult, majd az italhűtő után a belső részben van pár asztal a helyben étkezők számára. A falat néhány jellegzetes görög tájkép posztere díszíti. Egyediség nélküli gyorsbüfé ez, minden tekintetben. Az árak az átlagnál kedvezőbbek, az adag bőséges. A gírosz tál 2700 Ft-ba került, ebben már benne volt a dobozdíj, a műanyag szatyor, a műanyag evőeszközök, valamint a pita is. Újabban több helyen azt tapasztaltam, hogy a pita nem "alapfelszeltség", hanem pluszban meg kell venni. A pita 1990 Ft. Vegák számára falafelt kínálnak, bár ezt a pultban éppen nem láttam, hogy valóban volt-e, az étlapon szerepelt. A gírosz itt csirkehúsból készül, egy nyársuk van. Megfigyeltem, hogy nem a nyársról szedte le a kiszolgáló férfi a húst frissen, hanem korábban leszedett húst vett elő alufóliából, majd azt dobta fel a vaslapra rásütni pár percet. A mirelit hasábburgonyát frissen tette be a fritőzbe sülni. A zöldségek frissnek tűntek, de csak saláta, paradicsom és lilahagyma volt, más nem (pl. lehetett volna még lila és/vagy fehérkáposzta, uborka). A joghurt öntetet tzatzikinek nevezték, de uborka nem volt benne, csak görög joghurt. A csípős öntet opcionális itt is. A gírosz mellett néhány egyéb ételt is tartanak, nem sokat. Láttam egy árválkodó sült hekket a pultban salátaágyon pihengetni, szomszédságában 2 db rántott sajt, valamilyen csirkecombos, paprikás, burgonyás étel egy tepsiben, illetve 2 szelet mátrai borzaska féle hús. A hasábburgonya mellett választható köretek rizs, illetve tarhonya. Kb. 1 adagnyi görög saláta is maradt (1000 Ft). A történelmi hűség kedvéért fontos megemlítenem, hogy mindez este fél 10 magasságában, hétköznap történt. A kiszolgáló férfi Koszovóból jött ide dolgozni, valamennyire tudott magyarul, megértettük egymást alapszinten. Tipikus 3 pontos hely. Wolt futárszolgálattal dolgoznak.

Vicces, hogy az egyszeri halandó ott jön-megy a nagytemplom előtt, mutogatja, hogy sok pénzt áldozna az istenek oltárán, aztán ezért vagy bejut, vagy nem. Na, most sikerült. Itt még csak azt sem mondhatom, hogy a sok pénzzel a számtól vonom meg a falatot, mert épp ellenkezőleg, a számba vonom! Tehát a helyzet felmérése után, némi beszélgetést is megengedve a pultban lévő úrral, úgy döntöttem, hogy leves is lesz, az a bizonyos thai, meg hát akkor hortobágyi palacsinta. A fizetés 10 ezer felett, de hát én ennek az embernek borravalót is adok, az biztos! Kis berregőmmel reménnyel teli várom a hívást, alig akad lézengő vevő, hétköznap délután van. Aztán berreg, fütyül, igyekszem hamar kiszolgálni magam, leülök, kedvvel eszem. Ez olyan élmény-kaja. Nézem az embert a pultban, ő is engem néz, szemével bíztat, tekintetével kérdi, hogy hogy ízlik? Elmajszolás után visszamegyek, és finom jelzem, hogy emlékeim rémlenek a Texturából erre nyugodtan mondja, hogy persze, határozottan emlékszik rám, vannak arcok, amiket nem felejt. Én meg csak nézek, hogy hááá, annyi vendég közül? Na nézzenek már oda még ilyent! Szóval, jó kaland volt ez, remek bekóstolás, ajánlanám a helyet bárki érdeklődőnek!

Apuka legelteti kislányát, vele csevegünk a kastélyról, meg bemehetőségről, mert hát ugye. Hát ez most nem jött össze. Nincs mód rá, hogy bejussak, az ember vígasztal, hogy ad egy fülest, próbálkozzak inkább Kemenessömjénben, ott talán be lehet lógni a kastélyba. Hát ebben maradunk, de legalább megmutatom a Karátsony házat, szép képeket hoztam róla, eredetileg Miskolczy Imre miniszteri osztálytanácsos építtette 1902 és 1903 között, 1940 körül került Karátsony László tábornok birtokába. A háború végén az épületet szovjet csapatok szállták meg. Később, a bútorok és az eredeti berendezés elvesztése után államosították, és 59 éven keresztül általános iskola és óvoda működött a falai között. Miután az iskola kiköltözött, az épületet szerencsére nem hagyták lepusztulni, a falu példásan gondját viseli. Az emeletén ma a helyi könyvtár üzemel, magában a kastélyban pedig egy csoportos szálláshelyet alakítottak ki (kb. 40 fő részére), amelyet osztálykirándulások, baráti társaságok vehetnek igénybe. Stílusát leírja az ittjartam, azzal már nem kell fáradnom, hát nekem ennyi jutott belőle.

Csöngén jártam, aztán, amikor ott Weöres-Károlyi emlékházban filozofálgattunk arról, hogy a Berzsenyit adó kúriát is megnézném, a tünemény szőke segítőm azonnal telefonált, és lepaktáltuk, hogy ott várnak, addig nem zárnak be. És így beviharzottam Egyházashetyére. Ez az a ház. Látod mellette Berzsenyi fáját, lépjünk be, az épület irodalmilag hasznosul, a jelentős részében a helyi könyvtár foglal helyet, nagyon helyesen, mutatom. A Berzsenyi múzeum meg egy másik szárnya a háznak, ha úgy tetszik, itt láthatod. Ezek a tárgyak őrzik az emlékét az ellentmondásos költőnek. A korabeli bútorok, pipák és könyvek megmutatják azt a miliőt, amelyben egy vidéki földesúr élt. Hetye volt Berzsenyinek a tiszta forrás, hiába élte élete nagyobbik részét Niklán tépelődve meg gazdálkodva, a Kemenesalja volt a kiindulása mindennek. Egyházashetye nem egy hangos turistalátványosság, hanem egy elmélyülésre késztető emlékhely. Ideális úti cél annak, aki szeretne kiszakadni a mindennapi rohanásból, és megérteni, hogyan születtek a magyar nyelv legszebb, ércnél maradóbb költeményei. Személyes gondolatok: nem az magyar vagy nem magyar, akinek fáj vagy nem fáj Trianon, hanem aki járja, ismeri e hazát vagy nem ismeri.