Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De aztán bent meg mi van? Közli, hogy ő nem kilátó, meg ne mászkálj rá meg benne De akkor csak sima dekoráció? ? Tele van belül létrával, csábít, hogy mássz fel. A hónaljába le lehet ülni. De minek ülnél oda? Én felmásztam, kinéztem a szeme helyén, bizonyára este/éjszaka világít. A campingbe bemenni nem lehet ám csak úgy ez meg bent van a kempingben. A Tisza folyón át átnéz Tokajra, a túlsó partra, meg a másik megyére.

Párhuzam még az is, hogy az emlékházak nem az eredeti házak, hanem egy független ház a faluban, mert Istenem, hát itt volt hely Szeleczky Zita budapesti, Budafoki úti szülőházát és emléktábláját megtalálod, pár lépés a Gárdonyi tértől. A Szeleczky kastélyt is megtalálod Boconádon, tettem oda pár képet róla. De az édes gyermekkor az Nekézsenyhez kötődik, a színésznő sikerei meg inkább Budapesthez, vagy 30 film és számtalan színházi szerep, meg ugyebár az üldöztetés is, amiért az USA-ba menekült 1945-ben, bizonyos hungarista megnyilvánulásért, kiállásért. Ott aztán Wass Alberttel együtt magyarkodhattak a haza keserű sorsáról. Később mindkettőjüket rehabilitálták, Zita haza is költözött a rendszerváltás után, Érden halt meg. De az emlékét igazán Nekézseny őrzi, ez a múzeummá avatott ház, amit drága jó nénénk, a kedves tárlatvezető szívesen megmutatott nekünk. Szerintem örült a látogatóknak, mert rengeteget mesélt. Én meg csodáltam a képeket, a ruhákat, hallgattuk a művésznő hangját, egyesek szerint Szeleczky Zita volt a legszebb és legjobb magyar színésznő, ezt nem cáfolnám, mert tényleg gyönyörű volt, a másik jelzőt nem erőltetném annyira. Mindenesetre nagyon jó élmény volt meglátogatni ezt a falut és beszívni, átérezni, értelmezni az itt látottakat.

És gyorsan írjam le azt is, hogy a lokáció, az épület maga méltó, a személyzettel semmi gond, hiba, majdnem mindenki nagyon kedves, nagyon udvarias, egy éjszakai portás volt csak fura, de minden munkatársat csak dicséret illet. Rend, tisztaság, finom, bőséges reggeli, vacsora, nagyon megdicsérném a wellness részleget is, gondos, ápolt minden, de a közönség. Hát ne tudd meg az üdülőtársak a siralomvölgy maga. Először is: előzetesen e-mailben felhívják a figyelmet a dress code-ra, ez azért mégis egy kastélyszálló, ez a kérés kint van a liftben is, ráadásul az étterem bejáratánál olvasható. nem bántó, nem zavaró, egy kérés. Totál analfabétáknak le is rajzolják, hogy mit igen, mit nem. Teljesen jogos kérés, a kastélyszállókban szokás, hogy nem foszlott melegítőgatyában megyünk le vacsorázni én mindig külön sötét nadrágot viszek és egy másik cipőt is erre a célra. Nem kell szmoking vagy frakk, csak megtiszteljük a helyet és egymást. De akik ide lejártak döbbenten kérdeztem az egyik alkalmazottat, hogy itt nem tartják be az emberek elvárható magatartási szabályokat? Lehajtotta a fejét és csendesen suttogta, hogy szinte senki. Egyik vacsoránál megszámoltuk, 3 férfi volt hosszúnadrágban egyidőben a 28 ilyen-olyan kisgatyással szemben. Strandpapucsban, izompólóban klaffognak, többen az evőeszköz használatának akadályát sem ugorják meg. Dagadt tahó egy suttyó baseball-sapkában, marokra fogott kanállal tányérba hajolva lapátolja be a pörküttet, mert azt ehetőnek találta. Meg úgy ismered azt is, amikor töketlenkedve csereberéli a kést meg a villát azt néha megmarkolva vágni próbál vele mint a muszlimok, akik idejöttek és itt találkoztak először az európia táplálkozási szokásokkal. Van, aki inkább a kezével rásegít, jól van az úgy. Volt ember, aki a kintről hozott bolti felvágottját bontogatta reggeli közben. Más meg kivitt az étteremből vagy tíz dinnyeszeletet, és a nagyhalom szalvétába csomagolgatta a zsákmányt az ebédlő előtt. Ezekkel eszel együtt. És hallgatod őket. És tisztelet és elismerés, főhajtás a három-négy házaspárnak, akik valóban voltak közöttünk és mind megjelenésükben, mint magatartásukban a Homo Sapiens fajt képviselték. De ők voltak a kisebbség. A többség az TSZ vagy a nagy szocialista iparvállalat SZOT-üdülőjében képzelte magát, mink vagyunk a dolgozó parasztság, meg a munkásosztály, nekünk ne parancsolgassanak az ilyen huncut urak! Ott és úgy röfögünk, ahol akarunk! Aztán a dagonya minimális elvárás, hogy egy nagy közfürdőben először lezuhanyozunk, aztán a lábmosót is igénybe vesszük, és ott szállunk be a medencébe, ahol ennek kiépített helye van. De mindezt leírják, mindenhol olvasható. De a vadkan. az nem. Az nem tud olvasni. Népes almával ott és azt tesz, amit akar. Mondjuk beviszi a medencébe a sörét műanyag pohárban hát erre mit mondjak Igyekeztünk kerülni a nagyobb társaságokat. És ismétlem, a szállodával semmi probléma, a kastélyszálló szép, jól felszerelt, az ellátás nagyon jó, azt kicsit lehúzásnak érzem, hogy a szállóvendégnek a parkolásért külön fizetni kell, de nem baj ez sem. Szoba kényelmes, WiFi jó, TV jó, fürdőköpeny elég nagy.

Természetesen a Kis Dréher is nyitva volt, amelyet Gyógysörtár néven, illetve Bán Kocsmaként is említenek. Az árak kifejezetten barátságosak, a 3 centes Jagermeister mindössze 600 Ft-ba került. Erre a kis kocsmára amúgy egy jóbarátom hívta fel a figyelmemet, ugyanis az egyik kedvenc együttesünk plakátja is látható itt dekorációként. A további dekorációs elemek közé tartozik a helyben készült fényképek tömkelege, régi papírpénzek, valamint szép megemlékezés egy elhunyt zenészről. Mivel a hely nagyon kicsi, ezért a vendégek rendszerint csak a rendelés és fizetés végett térnek be a sörtárba, utána a baráti beszélgetések és iszogatások már a bejárat előtti teraszon folytatódnak. Pilsner Urquell sört csapolnak. Minden nap nyitva tartanak, de csak 16, illetve hétköznap 1 órától. Kifejezetten jó hangulatú, barátságos, laza hely.

A Fővárosi Városháza utcájában lévő kifőzde alapfunkciója hentes, de hétköznap egyszerűbb, magyaros jellegű menzás ételeket kínálnak. Nem meglepő módon ide nem is külföldiek járnak, hanem helyi, környékbeliek, több nyugdíjast is láttam, illetve kismamákat, ami azért volt egy kicsit meglepő, mert csak látszólag egy olcsó hely, a tapasztalataim szerint egyáltalán nem az, ráadásul még a környéken is tudok több színvonalasabb helyet, olcsóbban. Nem igazán tetszett, hogy az árak nem voltak transzparensen kiírva minden étel esetén. Ettem egy palóclevest és egy krumplifőzeléket 1 db fasírttal, 4300 Ft-ért. Volt napi menü is, de egyáltalán nem kedvemre való. A leves váratlanul csípős volt, nemcsak paprikás vagy fűszeres. A főzelék kis adag, a fasírt részben megégett. A pultnál kell rendelni és fizetni, aztán a tálcával mehetsz valamelyik viaszosvászon asztalhoz leülni enni, de vannak talponállós bárasztalos - lovaknak való - helyek is. Sosem értettem, hogyan lehet ilyen helyen állva jóízűen enni? , de sokan teszik mások, nem vagyunk egyformák. Nincs víz kitéve az asztalokra. Gyenges 3-as, és nem ajánlom a részemről. Egy pár évig szerintem megint kerülni fogom ezt az étkezőhelyet.