Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A helyszínválasztás egyértelmű. Itt indul a Karinthy Frigyes utca, ő meg itt duplán vagy legalábbis másfélszeresen maga Karinthy. Laza eleganciával, kigombolt zakóban, zsebre tett kézzel, de azért nyakkendőben lépdelve teljes alakban, kissé elgondolkodva, magába fordulva, illetve mellette egy lámpaoszlopon csak a mellszobra, picit a földre és önnön magára lenézve, de a nyakkendő itt is megvan. Az alkotás egy hatszögletű bronz emelvényen áll, körülötte körkörös alakban kerámia díszkövet raktak ki. Egyik leghíresebb műve, az "Utazás a koponyám körül" inspirálta a kompozíciót. Ötletes, furfangos, egyedi, nekem tetszik. Karinthy születésének (1887) a századik, illetve halálának (1937) az 50. évfordulója alkalmából a Karinthy Emlékbizottság és a Budapest Fővárosi XI. kerületi Tanács kezdeményezésére készült, Paulikovics Iván szobrászművész műve, amelyet 1988 állítottak fel. Meglepett, hogy csak 51 évet élt.

A wellness is nagyon jó volt, a masszőr lányok is nagyon kedvesen fogadtak. A recepciós hölgytől nagyon sok információt kaptunk a különböző masszázsokról, így könnyen tudtunk dönteni. Tisztaság volt mindenhol, takarítás a közös helységekben, mint a folyosón már kora reggel óta es délutanonként is felmostak a lányok, nagyon ügyesek és kedvesek voltak. Tisztelet nekik is. A parkolással sem volt gond. Még egy órás vonatos városnézésre is volt lehetőség, a szálloda közvetlen bejáratánál volt a felszállas. Elutazásunk napján észleltük hogy kutyusok is voltak a szállodaban, amit külön értékelnék mert nem tapasztaltuk a jelenlétüket. Tehat a csend a nyugalom is erről a részről be volt biztosítva. Az első emeleten a kávéházban minden este szórakoztató zene volt. Nagyon kellemesen éreztük magunkat. A szálloda területéről az arborétumba is lehetett sétálni . Amit kiemelnék az árakkal kapcsolatban, sajnos a szálloda csomagajánlati árai lehetnének kedvezőbbek, mert a szálloda weboldalán feltüntetett ár nem volt valós mikor lekértem az árajánlatot, ezért máshonnan kértem árajánlatot ami annó kedvezőbb volt számunkra. Mi visszatérő vendégek voltunk, ismerőseinkkel egy jó hétvégét töltöttünk a szállodában.

Volt víz, tea és kávé forraló is. Apropó a wellnesz részleg is nagyon tetszett. Az ételek remek ízüek voltak. A személyzet kedves és udvarias volt. A parkolásról annyit hogy kevés férőhely van de azért tudtunk parkolni a szálloda udvarán. A város központjába autóval mentünk, nem volt gond, mert a szálloda elhelyezése nagyon csendes és pihenésre vágyó vendégeknek szuperul megfelel. Ajánlani tudom csak.

Visszajáró vendégek vagyunk, sokszor már jártunk ismerősökkel is. A gasztonómiai szolgáltatással is meg voltunk elégedve. Mi mindig pihenve indulunk haza.

Zágorhidi Czigány Balázs. Hálásan gondolok rá. Ez a hely, amit bejártunk, részben egy zarándokszállás, amit fel lehetne venni itt is a szállások közé, hiszen ennél patinásabb intézményt aligha találsz, a külső ismertetőben olvashatod, hogy ez Magyarország legrégebbi, ma is álló kolduló rendi kolostora. Na? Kell ennél patinásabb? Ez az egyetlen olyan rendház Magyarországon, ahol a szerzetesek a rend alapításától kezdve a 20. századig tevékenykedtek. Ok, fényképekkel bejárhatod ezt a részt, de csemege csak ezután jön, az ásatás éppen zajlik az épült más részeiben, például egy rendkívül szimpatikus fiatal régész srác éppen emberi csontokat túr ki egy amolyan tömegsírból, valami olyan dolog történt, hogy ezek a hajdani fickók békésen heverésztek valami sírokban az udvaron vagy kertben, aztán egy korábbi szándék kiásta őket, és összevissza bedobálta ide ebbe a verembe. Te meg régész, rakd össze, ha akarod vagy tudod! Na, és van ám itt más is, monumentális belső terem feltárása, a funkciói iránti kutatás, maradék freskórészletek a falakon, szóval, van itt mit látni, mesélni bőven. Na, de úgysem jutsz el idáig az olvasással. . .

Még 1889-ben történt, hogy Ybl Miklós nyaralóházat tervezett itt ácsmestere, Sturm Ferenc számára. Innen a ma is meglévő épület úgymond hivatalos neve, már hogy Sturm Ferenc-nyaraló. A helyi, sőt az idekötődő építészszakma szóhasználatában viszont gyakrabban Ybl-ház a neve. Az épület 1953-as államosítása után a nálunk szokásos zaklatott sorsot kapta, nem a leggondosabb használatot elszenvedve. És ezen az sem segített, hogy 1988-ban műemléki besorolást kapott. Majd jó ideig elhagyatottan állt, ami szintén nem tett jót az állagának. 2023-ban azonban ismét építész tulajdonába került, aki megkezdte nagy elődje művének szakszerű felújítását. Mai címe szerint a ház az Árpád út 58. szám alatt található, ahol kiválik a környező épületek adta képből besötétedett nyerstéglás homlokzatával, díszes kapukeretével és magas, lépcsőzetes lezárású oromzatával. Hogy ez a váracskára emlékeztető külső megjelenés összefüggésben van-e a megrendelő vezetéknevével, hiszen a Sturm németül rohamot jelent, azt nem tudni. Mindenesetre kétségtelenül van valami romantikus, kicsit komor titokzatosság abban, amit az utcára mutat a ház. Nem így, ha belépünk az udvarába, kertjébe. Amit azért tehettünk meg egy magántulajdonú ház esetében, mert a helyi önkormányzat és a Magyar Építőművészek Szövetsége által szervezett Ybl-emléknapon az építészeti séta, a tulajdonosok engedélyével, ide is elvezette az érdeklődő társaságot. Így láthattuk, amit előzetesen szakmai leírásokban olvastunk, hogy a Dunára nyíló napsütötte kertet a belső részen az épület két oldalszárnya fogja közre, különböző látványos elemekkel, míg kintebb, a támfal fölötti korlát közelében áll a százados platán, amely őrzi a házat, közös emlékeiket.

Aztán néztem, hogy ja hát persze, itt van ez már mióta, itt az ittjartamon poénkodtam régebben, hogy azon a sarkon 50 méteres körzetben négy kínai étterem van, és ez a hely volt az egyik. Nyilván becsődöltették egymást. De ez a hely itt megújult, ez már nem a régi tulaj, itt valami új korszak kezdődött. Más néven. És lásd, tényleg. . . van egy elég hagyományos kínálat is, meg van egy sokkal kiterjesztettebb. Én a kirakatból ramen levest kértem rákkal, na, az ilyen az nincs kész, arra várni kell. De rögtön dolgozik is a háttéripar. De én még ilyen aranyos kis nőt nem láttam, mint ez a picike kínai (lány? asszony? ) Olyan édesen cserfes, olyan cukin beszél magyarul, a kevéske szókincsét olyan zseniálisan variálgatja, hogy beleszerettem. Meg is kértem volna a kezét, de pici, alig látszik ki a pult mögül, és ha letérdelek a lánykéréshez, nem látja, hogy ott lent mit is csinálok. Így aztán a dologból nem lett semmi. Kicsit le és fel sétáltam a helyiségben, amíg vártam a ramenre, és ahányszor arra jártam, mindig adott valami ajándékot. Hol egy sütit, és még magyarázott is hozzá, hogy ez mitől sós vagy édes, hol egy doboz savanyúságot, hol valami kupont vagy üdítőt akart adni, de istenem, hát ilyen lelke van. Meglett a rákos leves, telekiabálta az üzletet, mert azért más is volt ott, nem csak én, diákok sűrűn járnak ide, láthatóan rászoktak. A leves kisadag volt, de nagyon tartalmas, és tényleg nagyon finom és jól is laktam vele. Nagyon olcsó volt, nem fizettem 3000 forintot sem. Igen, de ha nem eszem még valamit, mit csináljak az ajándék savanyúsággal? Hát visszaadom. De ezt nem értette a lány, inkább adott még valamit. Na szóval, jó hely ez nagyon, és nagyon szerethető is, hazafelé próbáltam elsütni két járdán ülő hajléktalannak a savanyúságot, mit, hogy savanyúság? Hogy káposztasaláta? Döbbenten néztek. . . hát ők olyan nem kérnek, vigyem innen. Elvittem a templom mellé az adománydobozba.