Ezt a hülye viccet megcsinálta már akkor, amikor Isztimérről mentem át Isztimérre, sok-sok kilométeren át, mert az ittjartam nem ismerte el, hogy Királyszállás már nem Isztimér, szóval a hepehupás katonai gyakorlótéren át Várpalota felől, a lehető legidétlenebb helyeken, pl. yízmosás, kötelező dudálás, mert a poros úton a kanyarban van a szembeforgalom, szóval nem vagyok én tank gondolom, még élvezte is a huncut gépi intelligencia, hogy hangosan ordítoztam a felmenőiről. Na, de vagy 8 km után újra civilizáció, aszfaltozott út, kellemes, árnyas, virágos kis bakonyi falu, aztán meg is leltem az erdő szellemét. Ez a falu vége. Azért ez a koncepció, mert innen aztán tényleg az erdő, a természetvédelmi terület jön, ez a házak vége. Na, és itt állt az a fa, amiből a faszobrász mester alkotott. Hogy a remetefa miért lett a másik neve, az látható is, éppen kint áll az ajtajában az erdei szent, hát ő az. Van még itt őzike, bagoly, mókuska is a kompozícióban, hát ezt adta ki a fa, meg a mester fantáziája. Látom, a képek elég sötétre sikerültek, helyben megszemlélni sokkal látványosabb!
