Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Csupa mosoly és halk szeretet volt és így én is csupa mosoly és szeretet voltam. Ülhetek bárhová, ok. Imádtam az akcentusát. Majd kitaláltam magamnak a csirkemájat, már az ajtó előtt kinéztem, aztán hozzágondoltam valami köretet, a kenyeret az nem kértem, helyette krumplit, így aztán nem annyira iraki autentikus, de még hozzá valami jóféle iraki salátát is, na, azon meg amúgy is volt kenyér, az a keleti apróra törve. Úgy tűnt, hogy az édes hölgy a szakács is, eltűnt a konyhába sürögni-forogni, sercegni. Én meg sétáltam a helyiségben, és belegondoltam, hogy mi volt itt egykor. . . de hátha van az olvasók között marslakó, aki nem tudja. . . szóval, ez az a ház, a Tompa utca 14. ahol a híres pesti, politikai tömegverekedés volt. Történt ugyanis vagy 1937 táján, hogy a francos nyilasok, nemzetiszocilaisták éppen itt gyűltek, uszítottak a Kémerivel az élen, amikor idejöttek a szociáldemokrata munkásfiatalok, és visszavágtak az utolsó idők munkásgyűlölő meg antiszemita tetteiért, és alaposan elverték a gyűlésezőket. Na, de én enni jöttem ide, csak közben meg emlékezem is. És akkor megjelent az én új kedvencem a konyha felől és mint jó anya, hozott nekem egy tányér lencselevest, kérés nélkül, csak úgy ajándékként. Jól is esett. Azután meg jött a csirkemáj is, már bántam, hogy nem bárányt kértem, na. de majd máskor, tehát jött a csirkemáj gránátalmával, a finom saláta, meg az oda nem illő krumpli is, én meg alaposan belaktam ott helyben. A végén meg még kaptam, ugyancsak kedvesség gyanánt, egy pohár forró teát. És mindezért sokmindenért fizettem összesen valami 6000 forintot. Szóval, szívem a Babyloné!

bennem meg lejárt a lemez, kifogytak az elemeim, csak néztem tompán magam elé, erre a kriminális fordulatra nem számítottam. Ezért jöttem be! nyögtem. Már majdnem távoztam is, de aztán eszembe jutott, hogy kedves ez a hely, kedves ez a lány, hát legyek annyira rugalmas, hogy én alkalmazkodom a változó viszonyokhoz. Néztem, mindenféle alkoholok voltak végig a polcon, hát az is melegít, meg szomjas is vagyok, nem szoktam, de hirtelen ötlettel kértem egy Aperol-spritzet, meg egy hosszú, finom kávét, aztán így már be is telepedtem melegedni. Ronda helyre vackoltam el magam, kint, a nagy térben honleányok gyűrték a laptopokat, hát mit zavarjak ott, bekuckóztam egy sarokba, velem szemben valami takarítóeszközök, meg egy létra. . . mintha a raktárba ültem volna be. De jött a kávé, jött az Aperol, láttam, hogy hülye akadályfeladatot adtam a lánynak, ő pici volt, az italok meg valami magas polcon, szóval, oda kellett neki cipelni valami felmászó-alkalmatosságot. De megkaptam mindent. Iszogattam és elméláztam azon, hogy milyen hülye is az ember, bejöttem a hidegről egy jó forró italért, erre most iszom itt szívószállal egy jéggel teli poharat. . . úgy kell nekem. A zsákmány amúgy 4500 forint volt, jól is esett, aztán korrigáltam az előző testgyakorlást, felajánlottam a leánynak, hogy majd én felrakom a felső polcra a piát, minden létra nélkül, hálás is volt, és így jóbban is éreztük magunkat mind a ketten.

Két szint, aztán egyik felé fizetős múzeum, másik felé meg fizetős klotyó. Hát én a múzeumot választottam, az ittjartam nevű híres weboldal alapján. Elpoénkodtunk bemenetelen a cerberus hölggyel, mondtam, hogy állj, vén vagyok, mint az országút, először kilihegem magam, aztán rámcsapott, mint sas az égből, hogy teljesárú jegyre lefej, én meg szipogva mafláztam, hogy de hát látja,. hogy milyen elhasznált csataló vagyok, csak nem fog itt halálra kizsigerelni egy nagyidőktanúját? Persze aztán tisztáztuk, hogy öregségi nyugger vagyok, tehát olyan jegy is kell, az meg sokkal olcsóbb. Hát így a sír szélén csak legyen már ennyi jó nekünk az életben, panaszmukiztam neki. Szóval, jól elvoltunk. Kaptam kis belépő ajándékocskákat, például egy kis zacsi csokit, marcipánt. De ez a múzeum egész jó, komolyan. Van pár ilyen nyalánkságmúzeum az országban, emlékszünk Szentendre, Eger stb. Hát akkor itt is vannak monumentális alkotások, egész nő marcipánból, parlament, koronaékszerek. . . de nem csak a szobrott anyagok a látnivalók, hanem a csokoládé története is, származása, hazája, szürete, őrlése, meg a feldolgozásához szükséges szerszámok is. Szóval, érdekes volt, jól éreztem magam, ajánlanám is, ha érdekelne valakit.

A hétvégén úgy alakult, hogy a korábbi szülinapi egész tortarendelés után a sütikből kóstoltunk végig többet is, amelyek szemre szimpatikusak voltak. Mindegyik sütemény/torta szeletára 1540 Ft volt, méretben átlagos, vagy inkább átlagosnál kisebb szeletekről van szó. Elvitel esetén nem számolnak fel szervizdíjat. A málnás Opera, a Mozart szelet és a Ribes Nero tetszett a legjobban, ez utóbbi kakaós piskótalapok feketeribizli sziruppal megáztatva, mogyorós ropogós, feketeribizli zselé és fehércsokoládé mousse, feketeribizli glazúr, elég jól hangzik. A Rigó Jancsi engem nem győzött meg, bár ez egy kicsit újragondolt verzió volt, nem lett annyira jó. A Mókuskám és a Pisztáciás Opera szeleteket már korábban is kóstoltuk, ismertük. A Mókuskám érdekessége, hogy lisztmentes, egyebekben pekándiós piskóta, tejcsokoládé ganache, tonkababos vanília mousse szintekből áll, de a tonkababot nem igazán érezni ki belőle. A kiszolgálás normális, de ajánlást nem kaptunk.

Bevallom, én nem ismertem őket korábban. A húspogácsák 100% hazai marhahúsból készülnek. Az étlapon szerepelnek normál kézműves burgerek (alap és dupla), valamint smashed burgerek (alap és dupla), a rendelést követően frissen helyben készülnek a pult mögötti szeparált konyhában. A dupla húsos smashed burger Cheddar sajttal 3290 Ft-ba került, menüben hasábburgonyával és 0,33 l-es dobozos szénsavas üdítővel (+1300 Ft). A menü kérhető steak burgonyával és édesburgonyával is, de az drágább (+1550 Ft). A zsemle jó minőségű, az is meg volt egy kicsit pirítva. A ketchup és a majonéz mellett van egy saját házi szószuk (350 Ft). Összesen 4640 Ft-ot fizettem, ami azért nem kevés! Van elég sokféle burger, ami közül választhatunk, pl. retró, mozzarellás, Camembert sajtos, tükörtojásos. A burgerben a legtöbb dolog extraként, felárral kapható, pl. uborka, paradicsom, jalapeno. Kedves, készséges kiszolgálás. Minden vásárló kap egy kedvezmény kupont, amely a következő étkezésnél használható fel. Coleslaw káposztasaláta (750 Ft), illetve vegyes saláta is szerepel a kínálatban. A burgerek mellett készítenek még amerikai típusú hot dogot (1400-2700 Ft között). Alkoholt nem tartanak. OTP SZÉP kártyával is lehet fizetni. Lehet helyben is enni, a két fal melletti könyöklőnél, valamint van egy 4 személyes kerek bárasztal. Nyáron kis teraszuk működik.

De csak a végén vettem észre, amikor már kijöttem, hogy ez nem az a vietnami, mert az vagy 40 méterrel odább van. Mit csináljunk, ha egyszer ilyen gomba-módra szaporodnak. Mondjuk a mi lépcsőházunkban még nincs vietnami étterem, amit azért egy kicsit sajnálok. Így el kell menni messze. De nézzük, milyen ez a Pho & Padthai. . . szóval részben vietnami alap, gondolom, a tulajdonosi kör, de már Asian Cuisine, szóval más is van itt. Például Padthai. . . na, meg japán sushi, meg még indiai mangós lassi is. . . Egyedül birtoklom a fél éttermet, fent meg senki nincs, lány nagyon helyes, nem kifejezetten magyar nyelvű a társalgás, de minden tárgyaló fél a legjobb szándékkal vesz részt az egyeztetésben. Pho lesz az első, és nem tudom, hogy miért, fogalmam sincs, mangós kacsát kértem. Talán azért, mert nem emlékeztem rá. , hogy szoktam enni mangós kacsát vagy sem. Nem volt jó ötlet. A pho közepes volt, a kacsa meg egy nem túl nagy öröm, mangós lében ázó zöldségek és húsok. Mellé rizs, azt gyorsan beleszórtam a lébe. Közben eldöntöttem, hogy nem nagyon fogok majd máskor mangós kacsát kérni. Közben figyeltem, hogy nem nagyon szólnak már a hangszóróból pengetős ázsiai népdalok, szinte minden ilyen vietnami étteremben áttértek már a kontinentális, halk szalonzenére, nem zavaró, de nem is dobja fel a napot. Összesen 2490 (kis leves) és 3990 forintot (mangós kacsa), plusz 324 forint szervizdíjat fizettem. Aztán széles bűbájmosolyt cseréltünk a kislánnyal és elballagtam.

Így azután tegnap elügettem ide, hogy frissen csodáljam meg, mert csalni nem csalunk, így aztán friss fénykép is készült róla, pedig - és ez is eszembe jutott közben - lefényképeztem én ezt a szobrot már ezerszer, üres téren is, meg sokezres tüntetésben is, nappal is, meg éjjel is, de az ember tonnaszámra készít képeket, amikkel aztán soha többé nem csinál semmit, eltűnnek a süllyesztőben. Rákócziról, mint törtélnemi személyiségről sokat írtunk már Szerencsen, Sárospatakon, ZigZag meg rendkívül precíz adathordozó, ideírt már mindent erről a szoborról, ötször elolvastam a véleményét, de nem jöttem rá, hogy kinek mi a fene volt vicces ebben, mert szerintem semmi, szóval, én már csak tisztelgek, fixálom a helyet és egy négyesre nekem is jó. Havas volt a fű még nagyrészt, hát gondoltam, felsétálok, közelebb megyek a szoborhoz, de nagy "halló, halló" kiabálásokkal nyomomba eredt egy kormányőr, és leparancsolt a fűről. Hát így még nem jártam, most már erre is nagyon vigyázni kell.