Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Nálam 4 pont a hely, mint látható, némi felfele kerekítéssel. Kutyások jó ha tudják, hogy nem kutyabarát a hely.

Lentről, az utcáról felnézve is alig lehet észrevenni a sírok fölött. Egy oldalsó rávezető úton kell felmenni a város legmagasabb, 106 méter magasan lévő pontjára. Ott találjuk a kálváriát, amely három feszületből és három női szoboralakból áll. Bár nincs a szoborcsoportra igazi, szemközti rálátás, mégis rendkívül hatásos, az pedig még hozzátesz ehhez, hogy egy síkvidéki város egyetlen kiemelkedő helyén állva messzi a látóhatár. Szép időben a híres Református Nagytemplom kupoláját, tornyait is látni innen. A Kálvária felállításának éve 1993, de a feltételezések szerint egy korábbi kálvária pótlására készítették a barokk hangulatú alkotást. Vélhetően így lehetett, mert különösen a két lator alakjának megformázása feltűnően naiv munka. Az eredeti lehetett a város legrégebbi szakrális szoborcsoportja. Egy hátoldali tábla szövege szerint a Kálvária Zsédely Gyula plébános ösztönzésével készült. Fontos információ ez, mert ha lenézünk erről a kicsinyke dombról az út felé, annak másik oldalán a Magyarok Nagyasszonya Kápolnát látjuk, amelyet ugyancsak Zsédely Gyula, tiszteletbeli kanonok, plébános, szalézi szerzetes épített, közösségével együtt.

Előzőleg pizzázó volt az épületben, még mindig megvannak akkorról a korábbi ablakdíszek, és az étlapborítók is átöröklődtek. Ezek tehát ne vezessenek félre senkit. A rémséges belső design viszont, mint kiderült, már saját kreáció. A falakon budoárokba illő barokkos tapéta, a plafonon kristálycsillár, viszont az asztalok egy része kifejezetten menzás jellegű, és mindezekhez díszítésül imitt amott japános valamik. Fölöttébb zavaros és zavaró a kép, ami így kialakult. Jócskán a rendes ebédidő után érkeztük, de mivel a hét minden napján 10 és 21 óra között vannak nyitva, ez nem volt gond. És amíg ott voltunk, egyre csak érkeztek a vendégek. Pedig hát vidéken nem szokás délután 4/5 óra körül étterembe menni. Jó híre lehet máris a helynek. Ázsiai étteremnek jellemzik magukat, különböző népek konyháiból válogatták össze az étlapra került fogásokat. Levest imádó párom vietnami bún levest kért csirkével, és lelkesen kanalazta, még akkor is, amikor már megérkeztek asztalunkra a főételek. Gyanús volt ez a gyorsaság, mert ennyi idő alatt sem a panírozott csirke, sem a kacsasült nem készül el. Hát, nem is voltak frissen készültek, miként a melléjük tálalt langyos, száraz rizs sem. Pedig hát a távol-keleti ételek jellemzője éppen az, hogy gyorsan, frissen készíthetők. Szerencsére megmentette a helyzetet az ételeink ízesítése, pontosabban a szaftok, a citromfűs chilis zöldség és a thai red curry, amelyek nagyon finomak voltak. Messze nem volt hát kiemelkedő minőségű az étel, amit kaptunk, viszont nem is volt drága, és még szervizdíj sem terhelte a számlát. Szolid borravalóval együtt fizettünk 14 ezer forintot, pedig Unicumot és Heineken sört is ittunk. De többször nem jövünk ebbe a Hikariba.

Mivel a kastély több funkciót tölt be, s a korábbi tulajdonos Károlyi-családból is laknak itt a kastélyban egy elkülönített részben, így a szálláslehetőségre 23 szoba kínálkozik. Ezek egyrészt a földszinten a két oldalsó északi és déli szárnyban találhatóak, másrészt a tetőtérben, amelyet valószínűleg a későbbiekben, már a jelenkori "modern időkben" alakítottak ki e célra. Mivel az eredeti berendezése teljesen megsemmisült a kastélynak, így korabeli berendezési tárgyakkal nem rendelkezik. Ettől függetlenül a lakosztályok nemcsak a nagy alapterületükkel, tágas tereikkel tűnnek ki, hanem próbáltak a kastélyhoz méltó, stílusos, elegáns bútordarabokat elhelyezni. Például az egyik lakosztályban baldachinos ágy van, illetve van olyan lakosztály is, amelynek fürdőszobájában sarokkád található. A tetőtéri szobák berendezése ugyanakkor modern, általános szállodai szoba jellegű. Érdekesség, hogy vannak kétszemélyes, belső kétszintes, galériás szobák is, ahol a franciaágy található a galériaszinten. Értelemszerűen a lépcső miatt ezek nem akadálymentes szobák. A családi szoba azonban maximum 4 fő elhelyezésére alkalmas, így nagycsaládok számára nem jöhet szóba. Pedig maga a szálloda gyerekbarát, hiszen a hatalmas parkban (51 hektár! ! ) játszótér és tanösvény is található. A szoba ára nem tartalmazta a reggelit, ez külön fizetendő (5500 Ft/svédasztalos reggeli). A szobaár a szoba színvonalától függ, a legolcsóbb kétágyas 33ezer Ft-ba került, de a szuperebb lakosztályok több mint 70ezer Ft-ba kerültek volna. A parkolásért nem kellett külön fizetni. A szobákba volt bekészítve víz, valamint járt egy italkupon. Bár 4 csillagos hotel besorolású, de a szobák egy részében nincs légkondi (októberben ez nem okozott problémát), továbbá nincs wellness részlegük, medencéjük.

Újdonságokat kapott az étlap is. Igaz, a tavalyi menümet kértem ismét, de megkóstoltam mást is (ezért előnyösek a családi összejövetelek). Minden finom volt, de részletezném. Babgulyás: mennyei. Amilyennek lennie kell (csípősség, arányok, fűszerek). És a puha, finom, illatos fehér kenyérrel! Tovább nem is részletezem. Aki szereti, ki ne hagyja! Az én menüm a sült tarja párolt káposztával, knédlivel, barnasörmártással. Tényleg nagy adag. Jóízű. Semmi kifogásom nincs ellene. Bajor káposztás sztrapacska sült kolbásszal. Tavaly kolbászdarabkák voltak, nem karikák, és a sztrapacska is "üdébbnek" tűnt, ha lehet ilyen kifejezést használni. Most kicsit szikkadtabb és töményebb volt. Ize egyébként jó, de nem csillagos ötös. Újdonság a Ropogós malaccsászárba tekert sertéskaraj dijoni tormakrémmel és tanyasi sonkával töltve, ehhez metélőhagymás krumplipüre. Remek ízválogatás! A pürébe még elment volna több hagyma is, de így is kiváló. Jó volt a madártej is, érdekesség (számomra), hogy a tojáshab szárítva/sütve volt. A szezonális szilvás-fahéja pite viszont szintén egy kiválóság, amit nem szabad kihagyni - amikor csak szezonja van, harmónikus ízek, zamatok. Jók voltak a limonádés is (citromos és epres), habár nekem kicsit túl savanykás és túl édes. Felszolgálás kedves, figyelmes. Kicsit többet kellett várni, mint gondoltam, de ennyi még elviselhető. A helység sajnos már hűvös volt. Természetesen megyünk máskor is, és ajánlom is a helyet az erre-járóknak. Ha ki lenne táblázva (megérné! ) könnyebben meg lehetne találni. Ingyenes parkoló is van.

Az ételkínálat szolid volt, nem volt túlgondolva, túlbonyolítva, viszont amit kaptunk, az a maga nemében finom volt. Ízek, állag, fűszerezés szerintem nagyon rendben volt. Kezdésként tárkonyos ragulevelessel indítottunk burgonyagombóccal, amelyet önállóan lehetett kimerni, többen repetáztak is belőle. A levesben a fűszerezés volt a legjobb. A főételből a vegetáriánus fogás egy ázsiai tofus tészta volt, kissé csípősen, nekem az annyira nem jött be. A másik főétel jércemell Cordon Bleu, jázmin rizzsel, hát ez elég kommersz fogás, de ugye a rántott hús minden család nagy kedvence. A savanyúságok átlagon felüliek, és meglepően választékos volt a többi ételhez képest. Az ebéd legjobb fogása szerintem a desszert volt, mégpedig Somlói galuska. Klasszikusan elkészítve, de mondhatni tökéletesen sikerült. A konferencia idején pogácsa és sós aprósütemények voltak bekészítve a szünetekben, ezek mind finomak, frissek voltak, kiemelném a húsos hasét. A vacsorát a magam részéről kihagytam, mert nem szoktam vacsorázni, de abban a kis előétel falatkák voltak igazán ízletesek, rikottával töltött tésztakosárka. Ez azért is okos ötlet volt, mert a látogatóközpontban tartott időszakos kiállításmegnyitón további finomságokkal próbáltak minket teletömni a házigazdák, többféle édes és sós házisütemény formájában. Maga az étterem elegáns, főúri hangulatú, szépen terített asztalokkal. Szép időben a fedett verandán is lehet étkezni. A kávé végig automata gépi kávé volt, az a szokásos szállodai verzió, ami említésre sem méltó. A filteres teák viszont választékosak voltak. Alkoholos italok terén a Pannonhalmi Pálinkárium pálinkáit kínálták, a móri borvidékről Miklós Csabi borait (Királyleányka, Zöld veltelini, Chardonnay), illetve a helyi Bernáth Pince borait (Olaszrizling, Chardonnay, Cabernet Sauvignon, Pinot Noir rozé) kóstolhattuk.

Szokásomtól eltérően, ezúttal nem borzolnám az olvasók idegeit évszámokkal és történeti visszatekintéssel, ezt már megtették előttem mások, a korábbi értékelők. Idén októberben egy kétnapos nemzetközi konferencián volt alkalmam részt venni, amelynek központi témája a műemlékvédelem volt. A konferenciának maga a kastély adott helyet, a korábbi bálteremből átalakított díszteremben zajlottak az előadások, az étkezések helyszíne a kastély étterme volt, míg a szállásra (részben) szintén a kastélyban volt lehetőség. A hatalmas kastélyparkon átautózva a kastély épület közelében több helyen lehet leparkolni. Csodálatos a kert, a kis tó a Gloriette-tel és a felújított kőhidakkal, a parkban számtalan különleges növény, fafajta, a csodálatos Csipketerasz, a szökőkút,. . . . még sorolhatnám. Engem meglepett, hogy hétköznap (péntek) ellenére folyamatosan érkeztek a kisebb-nagyobb csoportok a kastélylátogatásra, amely kizárólag vezetéssel lehetséges, s nagyobb létszám esetén ajánlott előre bejelentkezni. A kastély és a park is folyamatosan épül, szépül, gyakorlatilag a rendszerváltás óta, amit az állam is jelentős összegekkel támogatott. A kastélyban élnek több éve a dinasztiából gróf Károlyi György és felesége, Angelica. A konferencia fővédnökeként és házigazdaként abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy az esti kastélytúrán a grófné vezetett minket körbe az épületben, szó szerint pincétől a padlásig. Nekem legjobban a kápolna tetszett. Pár éve sikerült a korábbi istálló épületében kialakítani egy látogatóközpontot, amely időszakos kiállításoknak is helyet tud biztosítani. Ottjártunkkor nyitották meg a népművészeti kiállítást, csodás cifraszűröket és hímzéseket láthattunk, valamint olyan modern ruhákat is bemutattak, ahol a nép motívumokat, hímzéseket, díszítéseket alkalmaztak.

Az eredeti szülőháza - amely egy egyszerű vályogház volt - már nincs meg, viszont ennek helyén alakították ki számára az emlékhelyet. A kis telken egy emlékoszlop és egy szobor őrzi az emlékét, amelyet 2002-ben állítottak fel. (Egyébként itt van a másik oldalon a Béke királynője szobor is. )
Az emlékművön olvasható a művész vallomása, amely ezt a kötődését érzékletesen kifejezi: "Soha nem hallgattam el, hogy csurgói parasztgyerek vagyok, ide tartozom, és azt hiszem, ide fogok tartozni mindörökké. Kissé megtévesztő, hogy az emlékhely mellett áll az óvoda csinos villaszerű épülete, ennek falára az van kiírva, hogy Amerigo Tot Emlékház. Itt azonban már nincs kiállítás vagy egyéb tárgyi megemlékezés a művészről. Annyit sikerült kideríteni, hogy az óvoda épülete egyúttal kulturális központként is működött, és korábban valóban volt itt kiállítva Amerigo Tot néhány alkotása a tetőtéri galériában. Ezek a grafikák és kisplasztikák azonban már nincsenek itt, így a galéria/kiállítás funkció megszűnt, az alkotások elkerültek Pécsre a Janus Pannonius Múzeumba. A faluban egyetlen fontos alkotása maradt meg, mégpedig a Csurgói Madonna, amely a katolikus templomban található.