Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Kollégáim rendszeresen járnak ide csapatosan ebédelni, mivel hétköznap kínálnak elég kedvező árú ebédmenüt. A 2 fogásos menü 2190 Ft + kötelező szervizdíj (+11%), így összesen 2453 Ft a menü, ami még mindig elég jó árnak számít. Elvitel esetén is kb. ugyanennyi, 2490 Ft. Az étlapon az ázsiai nemzetek ételei mellett pizza is található. A normál étlap főételei 4-6000 Ft között alakulnak, népszerűek a wok ételek, továbbá széles választékban kínálnak sushit, példaképpen a 15 db-os sushi válogatás 4190 Ft. Ottjártunkkor 3 leves közül lehetett választani: japán Miso, thai kókuszos csirkeleves, kínai erős-savanyú leves. A két főétel opció: zöldséges tészta vagy sült lazacgolyók vegyes zöldségágyon, édes chili szósszal. Én ez utóbbit választottam, amihez azért nagyon hiányzott volna még valami köret, pl. egy adag rizs, de ezek szerint ez már nem fért bele a menüárba. A kókuszos csirkeleves is kellemes volt, bár csirkehúst csak igen apró nyomokban tartalmazott. Szóval összességében ez inkább amolyan zóna adag volt, közel sem valami fejedelmi bezabálás. Ízre viszont nekem tetszett mindkét fogás. A kiszolgáló hölgy magyar volt. Csendes, nyugis, kulturált hely. 4 pontot megérdemel szerintem.

Ami nekem annyira nem szimpatikus, mert más a bioritmusom, hogy a Nagomi csak du. 4-kor nyit ki, így ebédelésre nem alkalmas hely. Egy magyar páros, Zóra és Dani alapították a helyet, s elképzeléseik szerint japán comfort food az, amit itt kínálnak. Ezzel áll összhangban a névválasztás is, hiszen a Nagomi jelentése japánul: harmónia, nyugalom. A hely meglehetősen szűkös, a pult mögött van egy "normális" asztal, egyébként az ablaknál és a fal mellett is csak könyöklőnél ehetünk, random emberek mellett. Nincs lehetőség sem asztalfoglalásra, sem elvitelre, sem házhoz szállításra, cserébe biztosak lehetünk benne, hogy itt frissen kapjuk az ételeket. Az étlap mindössze egy kis lapon elfér, 4 előétel (1690-3290 Ft): edamame, wakame, karaage, panko-ebi. 4 féle ramen leves (4190-4790 Ft), melyekből egy vegán. Mindössze egy desszert, ragacsos rizs mangóval, kókusztejjel (2190/2990 Ft, normál vagy nagy adag) - ez előre elkészített, a hűtőben várakoznak. Shoyu Rament választottam (4190 Ft), ez egy klasszikus és közismert ramenfajta Japánban. A Shoyu szójaszószt jelent, ez adja a meghatározó ízt. A csirkehús alaplé könnyebb, tisztább, mint a Shio Ramen esetében, a levesbetétek: természetesen a tészta, csirkehús szeletek, marinált főtt tojás, fermentált bambusz, újhagyma. A pultnál kell rendelni. A konyha nyitott, tiszta, egyszerű, kissé steril a beltér. Korrekt volt a leves, tartalmas, de szerintem elég drága. A jobbak közé tartozik, de ettem már ennél jobbat Budapesten is. A kiszolgálás nagyon barátságos, figyelmes volt. Rákérdeztek, hogy ízlett-e, illetve a rendelésnél is segítettek, hogy melyik rament válasszam.

Lisszabonban naponta vásároltuk a 6-os, 8-as csomagokat, inkább nem is mondom, milyen áron, de minden esetre töredékáron a magyar árakhoz képest, ráadásul tökéletes minőségben, frissességben. Ezek után azt gondolom, van egy reális összehasonlítási alapom, hogy milyennek is kellene lennie. Hétvégi napon késő délután érkeztem, rajtam kívül nem volt más vendég. A pultban lévő fiatalember az érdeklődés legcsekélyebb jele nélkül szolgált ki gépiesen. A Pastel de Nata 650 Ft-ba kerül, drágább a helyi konkurenciánál is. Nem átütő, a tészta nem ropogós, kissé állott hatású, középszerű sütit kaptam. Hát ez elég csalódást keltő volt, sajnos. 3 pont.

Az eladó hölgy elmondása szerint több változás, felvásárlás is történt a cégen belül az évek során, a hivatalos székhelyük és fő sütödéjük Solymáron van, s már 2023 óta hivatalosan Szász Pékség lett az új nevük, de az egyes pékségekben a névtáblákat csak később cserélték át. Hagyományos kovászos kenyereket sütnek, amelyek közül a László kenyér talán a legismertebb. Van néhány mentes és reform pékáru is náluk. A bejárat előtti sétálóutcás részen, ami tulajdonképpen egy kis tér, kiülős teraszt alakítottak ki. Az eladó hölgy is itt üldögélt a barátnőjével vagy ismerősével, de amint beléptem, azonnal utánam sietett. Kedvesen szolgált ki, több terméket is ajánlott. Így a mini zserbót is jó szívvel ajánlotta, mondta, hogy neki is az az egyik kedvence, valóban finom volt, bár nem egy olcsó termék. Nem dekára, hanem darabra árusítják, 270 Ft/db. Helyben készítenek szendvicseket (990-1390 Ft) és lehet náluk kávézni is, a teraszon, mert a beltér kicsi, szinte csak a kiszolgáló pultra korlátozódik. Az édes és sós péksütemények mérete az átlagnál nagyobb, 500 Ft körül árazódnak átlagosan. A fahéjas csiga korrekt, de nem átütő, 480 Ft. Retró melegszendvicset is ehetünk (1290 Ft). A Velencei álom süteményük remek (1250 Ft), azt érdemes kipróbálni.

Egy nagyon kedves és profi hölgy a tulajdonos, aki egyben megálmodja és készíti is a csodás macaronokat, amelyek tényleg kiemelkedőek az átlagos, általam legtöbb helyen kóstolt macaronokhoz képest. Az is tény, hogy szépen meg is kérik az árukat, 850-950 Ft darabja. Egy nyilvánvalóan laikus vásárló hölgy meglepetten meg is kérdezte, hogy ez 1 db macaron ára-e, amit kiírva látott. Bizony! Ami egy ideje újdonság, s amit én legutóbb megkóstoltam, az nem a macaron volt, ugyanis készítenek pár másféle sütit is. A mignonok közül a Harmonie névre hallgató narancssárga kis kocka gluténmentes, alapja puha kókuszos piskóta, maracuja (passiógyümölcs) krémmel és mangó zselével. Mérete sokkal kisebb, mint egy normál átlagos mignoné, ára viszont meglehetős, 1390 Ft. Finom és friss volt. A másik tesztelt sütike Financier Amande, mandulás-vaníliás aprósütemény, a tetején durvára vágott pirított mandulával, hát ez bizony elég szárazkásra sikerült, és az íze sem volt karakteres. Cserébe 990 Ft-ba került, ennyit biztosan nem ért, legalábbis szerintem. Az említett tulajdonos hölgy, aki a vendégekhez is mindig nagyon kedves volt, nem tartózkodott a cukrászdában, a két eladó hölgy pedig egyáltalán nem volt vevőcentrikus, rezzenéstelen, mosolytalan arccal adogatták ki a sütiket és szedték be a pénzt. Össz-élmény ezúttal gyenge 4 pont.

Ugyanaz mondható el az akkor kiszolgáló személyzetről és az ételekról is. Gratulálok!

Egyszerre nem is tudom megenni. Soha. A limonádék is finomak. A hely szép, hangulatos. A személyzet pedig nagyon kedves és segítőkész. Amit esetleg negatívumnak ki tudnék emelni, hogy a wifire nem tudtam felcsatlakozni és hogy a wc papír adagoló valami borzadály. Meg amúgy a víznyomás se az igazi. . . . De ezektől könnyen el lehet tekinteni, az ételek és az italok ezt elfelejtettik. Nagyon ajánlom. :)

Szerintünk ez a szobrászati nyelv nem tud versenyezni, hogy utaljak Petőfi csodás versére, a dicső természettel, a Tiszával. Nagyon, nagyon alul marad a fölösleges versenyben. És nem ad ez alól felmentést, a mi megítélésünk szerint, az sem, hogy folyót ábrázolni szobrászilag nagyon nehéz lehet. Utánanéztem, és talán ez a magyarázata, hogy mindössze néhány, a Tiszát megjeleníteni próbáló szobor van csak az országban. De van közöttük sikerültebb is, mint ez a női akt itt, immár Martfű főterén. Viszont találtam olyan infót is a neten, miszerint a mű alternatív címe Fekvő nő lenne. Nos, annak már jobban megfelelne. . . A szobornak egyébként igencsak hányatott sors jutott: Eredetileg Szolnokon a Damjanich János Múzeum udvarán állt, de amikor az épületet felújították, pályázatot írtak ki a megyében a szobor elhelyezésére, hogy megvédjék a felújítás alatti esetleges sérülésektől. Martfű nyerte el a pályázatot, és 1998-ban elhelyezték Martsa István alkotását a Szent István téren. A visszaemlékezések szerint eredetileg csak ideiglenesen került volna ide, amíg a múzeum épületén a munkálatok folynak, de a martfűieknek olyannyira tetszett, hogy marasztalták. Azóta is az egyetlen szobor itt, amely nem a város szobrászává lett Gyurcsek Ferenc műterméből került ki. 2007-ben aztán egy éjjel ismeretlen vandál rongálók a szobrot ledöntötték, és Tisza kezében lévő nádszálakból csak egy csonk maradt. És valamiért ezt azóta sem javították ki. Ezért szemben állva vele úgy néz ki, mintha valamilyen kicsorbult szúrószerszámot tartana kezében a női alak. Még ez is. . . És megtaláltam egy tíz évvel ezelőtti fotómat, amelyet tél végén készítettem erről a szoborról, amikor a számára kialakított kis tavacskában egy csöpp víz sem volt. Nos, ez sem tett jót a látványnak.