Hát azért, mert az író anyja, Majthényi Anna hozományul kapta ezt a házat, aztán a fiának adta a házasságához. A Majthényi kúriát is megtalálod Csesztvén, ettől a háztól párszáz méter, és éppen egy óvoda van benne. Szóval, időben lebeszéltem, hogy én ide szeretnék jönni, meglehetősen pokróc modorban volt barátságtalan a hölgy, akivel sikerült szót váltani, egyáltalán nem örült a lehetséges látogatónak. Mondta, hogy lesz valami csoport, jöjjek akkor, de én nem szeretnék csoportokkal menni, én egy egyéni utazó vagyok, és a múzeumnak van hivatalos nyitvatartási ideje. Hát mentem koradélután, amikor tudtam, amkor más kalandokból odaértem. Mászni kell felfelé a dombra, hogy elérd az épületet, a nő le és fel sétálva az udvaron fujtatott vendégváró idegeségében. Amikor meg elmentem, gyorsan bezárt időnek előtte, aztán mentek is el haza a kolléganőjével. Jó, hát nem mindenhol szeretnek engem. Minek akar az ilyen múzeumot látogatni, csak láb alatt van. De azért végignéztem a házat, tisztelegve a Tragédia alkotója előtt, akinek szavai szállóigékként beépültek a köznyelvünkbe, és örök gondolkodni valót hagytak ránk.