Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Azután akadnak még pólyák is szép számmal, meg egyéb varrott csodák, de, hogy teljes legyen az egyensúly, a falu magyar gyökerű lakosságára ugyanúgy gondoltak, az egyik teremben csupa magyar falvédő, kézimunka van. Megállapítottuk, hogy a magyar falvédőszövegek poénosabbak, míg a németek inkább tényszerűek, praktikus figyelmeztetéseket és vallási üzeneteket hordoznak. Ide is Schulteisz Józsefné, Margitka kísért el, ahogy több más helyre is, hálás vagyok a segítségért, úgy töltötte velem a fél napját, hogy közben otthon ebédre várt vendégeket, és azt is bele kellett kalkulálnia, de azért nekem sem mondott nemet.

Igényes, szakszerű kiállítás. Sohasem gondoltam arra, hogy a svábság és a klumpa. . . nekem ezek a felkunkorodó orrú facipők mindig inkább Hollandiát jelentették, ez a sztereotípiám. Persze, ha jobban belegondolunk, Olminak "A facipő fája" című Cannes-i nagydíjas, csodálatos filmje meg olasz parasztokról szól, szóval ott is a facipő. . . meg még számtalan helyen a világban, Kelet-Ázsiától Észak-Európáig. És itt erről is van szó. Na, de itt miért? Gondoljunk bele, nem voltak aszfaltozott utak, hideg volt, sár volt, sok minden másképp volt, hát olykor kézenfekvőbb volt csak úgy belebújni a nagyméretű klumpába, mint csizmát húzni. Mezítláb eléggé törné a lábat, de ott volt a pacsker, akkor arra. Itt, ezen az érdekes helyen láthatjuk az elkészítést is, különféle fafajokból készült korongokat méricskéltünk, kopogtattunk, hogy melyik könnyebb, nehezebb, keményebb. Meg a szerszámok az elkészítéshez. Egy mintán a folyamatot is végig lehet követni, hogy hogyan alakítják ki a formátlan fadarabból. Nem vagyok cipész sem néprajztudós, de akkor is érdekes volt, állítom, több lettem a bemutató által.

Nem tudom, hogy mesélem el az unokáimnak, hogy kisgyerek-koromban Lajos bácsi megjött a "határból", nyikorgott, recsegett a szénásszekér, tehenek bőgtek az istállóban, szomjas lovak kapálták a patájukkal a követ, minden tele volt tyúkkal és kacsával az udvaron, a trágyahalom gőzölgött a sarokban, Lajos bácsi meg csizmahúzóval lehúzta a koszos csizmáját és letekerte a kapcát a lábáról. . . he. . de régen volt. Szóval itt, Geresdlakon vannak az őrzők, úgy hívják őket, hogy Babavarró Kör, és 2007-óta szorgos munkával sváb életképeket alkotnak babákkal. Az élet minden mozzanatát. A ruhák hitelesek, az emlékezet táplál, a kéz átad. Margitka (Schulteisz Józsefné), aki a szárnyai alá vett engem, volt olyan drága és végigvezetett a legjobb látványosságokon, a babaházzal kezdtük, és már benne is voltál a település hajdani életében. Egyébként akármennyi időt el lehetne itt tölteni Geresdlakon, vendégváró és -szerető vidék, emlékezetes program! A múzeumról meg hát mit lehet mesélni. . . látod. A munkás hétköznapok, az ünnepek, a felcseperedés, oktatás, minden benne van, amit meg lehet mutatni.

A telefonszám meg ki van írva. Ez a drága asszony a tudója a tájháznak is, meg a Szalma-kincs-tárnak is, egyik oldalt ez van, másik oldalt amaz. Tehát, miután a szalmaszépségek sokat elvesznek a területből, hát nem lehet a maradékon egy komplett házat berendezni, csak egy amolyan látványos kis szobai gyűjteményt. De így is ajánlom jó szívvel, mindenképpen.

De vacak, sanyarú idő adatott, borús, sáros, ködös táj, meg mindenhonnan fa védte, ahonnan szép lett volna igazán a kép. Na, de majd egyszer. . . Na és a bejutás. Nem kis büszkeséggel mondom, hogy a tiszteletes asszony régóta nagyon jó ismerősöm, és ráadásul nagyon tisztelem is. Csak nem járunk amúgy össze. Tehát most volt itt az idő, hogy templomnézés közben még cseverésszünk is. Híres házaspár a lelkészék, 11 gyerekük van, ez bizony ritkaság, de időről időre azért megtalálja őket a sajtó is. A legkisebb lányok otthon is voltak, cukin belakták a birodalmukat. De mégsem ezért tisztelem a lelkész asszonyt, mert még ennél is több van benne: nem csak a szűkebb család, de szélesebb, az emberiség szeretete is, És hogy ezt itt meg kell jegyezni, az azért egy tragédia. Mert úgy a katolikusoknál, mint a reformátusoknál egy-két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány igazi emberszerető papot, tisztelendőt, lelkészt ismerek. Durva ellentmondás. De örüljünk a jónak! Nézzük a cuki kis templomot, szép díszeit kívülről, egyszerű kis letisztultságát belül, ízléses harmóniáját. . . nem egy középkori műemlék darab, szecessziós épület. az 1929-30-as években épült. De azért érzed benne, hogy itt lakhat még a szeretet is.

Egy éve egész jó benyomást tett rám a Bartók Béla úti Pho Vietnam, olyan kis igyekvő használható. Hát elvergődtem oda. Nem olyan nagy ez a város. És lám, népszerű a hely, bejáratódott, folyamatos a forgalom a pár asztal körül, meg elvitelre is ácsorognak ott a környéken lakók. Volt nekem is egy asztal, bepróbálkoztam. Pho-t kértem marhahússal, aztán sült tésztát tengeri ezzel-azzal. A leves gyorsan jött, kaptam hozzá citromot, csírát, fokhagymát, asztaon meg van csípős szósz. És jó volt. Nem egy kirobbanó darab, de egyáltalán nem rossz. ugyanígy a tészta is, ezek az ételek a kommersz kínaihoz hasonlóan már kommersz vietnamiak, és a legtöbb helyen egyformán készítik őket,. It egy kicsit jobban. Azután kivettem a hűtőből egy mangós Aloe Verát, ez passzolt is az ebédhez, és a végén fizetem 7470 forintot. És meg voltam elégedve. (Z evőeszközök elhelyezése azért elég ronda dolog)

Mégis a választásunk a tárkonyos gomba levesre,egy ungherese pizzára és egy velővel töltött szeletre esett. Nagy adagok és ízletes ételek voltak.

Nagy szerencsém volt a vezetőimmel, Margitka (Schulteisz Józsefné) kisujjában van a sok tudnivaló, amit látni is érdemes, a tájházba mégsem ő kísért el, hanem egy másik kedves ember, egy csupa mosoly és barátság férfi. Kissé arrébb van a központi múzeumoktól, de nem is baj, mert itt nyugodt, csendes helyen annyit örülsz, amennyit csak akarsz. De mit is fűzhetnék én, a műkedvelő amatőr a látványhoz? Itt vannak a képek. A sváb házakban is (ahogy a magyaroknál), az utca felől kezdődik a ház, aztán ki-ki nevezi ezt un. tisztaszobának vagy szép szobának. Ugyanaz a funkciója, a hétköznapokban itt sem lakják, csak az élet kiemelt alkalmain használják. Tipikus a berendezése. A képek, a szobrok a tükrök előtt mind-mind visszaköszönő elemek. A falvédők, a füstös konyha elengedhetetlen tartozék, ahogy a bejárat mellett lévő "fürdőszoba", azaz lavóros mosdó is. Hátul az istálló, a gépeknek, eszközöknek tároló, dobjuk itt be azt a poént, hogy az istállóban van egy műtehén, amit tényleg meg lehet fejni, működik, igaz, hogy vizet ad, mert azt töltöttek bele, de akkor is. Buli a látogató gyerekeknek. Én felfedeztem még az egyik kedvenc témámat, az Ulmer Schachtelt is, itt nem nagyban áll kint a téren, hanem kis modellként, díszként a polcon, de imádnivaló. Valamint felhívnám a figyelmet pl. az antik korcsolyára is, amiben az antik gyerekek csúszkáltak, két éle van, elég stabil, képet is láthatsz róla. Tulajdonképpen miért ne mennél el Geresdlakra?