Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Elindítottuk az idősotthoni elhelyezést, de ismerjük a körülményeket, amelyek e körül vannak. Egy mindent részleteiben leíró e-mailt küldtem a szállodának, amelyben sajnálatos módon írásban lemondtam a foglalásomat és kértem a befizetett 60 ezer Ft előleg visszautalását. Nos, egy ott dolgozó kolléganő, - akivel telefonon is beszéltem - közölte, hogy nem tudják visszafizetni, mert tulajdonosváltás történt és az összeg az előző, felszámolás alatt lévő cégnél van. Nekik (már mint az új tulajdonosnak) nem áll rendelkezésükre, nem tudják könyvelésileg megoldani az átvezetést 2027 évre. Helyette felajánlották, hogy 2026. december 22-ig felhasználhatjuk. Vicces, nem? Ismerjük a Magyarországon lévő időselhelyezés körülményeit. Megoldódna a helyzetünk ilyen gyorsan? Végül is a hotel - úgy tűnik - optimistán állt a problémámhoz. Nekem viszont megértésre, kicsi empátiára és korrekt ügyintézésre lett volna szükségem. Ezúton fogadom, a Bellevue Hotel messzire elkerüljük a jövőben és mindenkit lebeszélek róla. u. i. Meg szeretném jegyezni, hogy másik hotel (amely októberben volt tervezve) egy nagyon együttérző levélben válaszolt a megkeresésemre és már másnapon a számlánkon volt a visszautalt előleg!

Sőt, az volt a benyomásunk, hogy a fennálló helyzetet igyekeztek eltitkolni, és csak többszöri érdeklődés után sikerült információhoz jutnunk. Különösen elfogadhatatlannak tartom, hogy a szolgáltatás teljes kiesése ellenére sem bocsánatkérés, sem bármiféle kompenzáció nem történt. Egy ilyen színvonalú szállodától ennél lényegesen korrektebb és vendégközpontúbb hozzáállást várnánk el.

Az 1884-ben felavatott Keleti pályaudvar esetében ezeknek az épületbejárásoknak kiemelt programja a Lotz-terem megtekintése. Mi azonban most csak úgy magunktól besétáltunk a Thököly út felőli északi szárnyban lévő impozáns csarnokba, és álmélkodva csodáltuk Lotz Károly és Than Mór freskóit. A pályaudvar megépítésekor ez a 670 m2 alapterületű és 18 m belmagasságú csarnok, mert inkább az, mint terem, fogadta az induló utasokat. Volt hát mivel eltölteni a várakozás idejét, nézegethették az egy nagy és nyolc kisebb falfestményt. A freskók közül a sarkokban elhelyezett nyolcat Lotz Károly, az egy nagy, félkör alakút pedig Than Mór készítette, mindketten a 19. század második felének híres festőművészei, freskófestői. Nem kell hát ahhoz az Operaházba vagy a Nemzeti Múzeumba menni, hogy csodás műveiket láthassuk, elég egy pályaudvaron bebóklászni a hajdani pénztárcsarnokba. És hogy nagyszerű állapotban láthatjuk ezeket a műveket, az annak köszönhető, hogy a Keleti pályaudvar rekonstrukciójának keretében a Lotz-terem is szakszerű felújítást kapott 2006 és 2008 között. A Lotz Károly által festett képek címe: Háború és béke, A bányászat, A kohászat, Kereskedelem, A hídépítés, A posta, A földművelés, A jólét. A kilencedik freskó Than Mór alkotása, amelynek címe stílszerűen: A vasút allegóriája.

Így aztán persze, hogy elmentem, csendes óra ebéd után, egy 4 tagú külföldi társaság eszik éppen a terem közepén, én meg szerényen a falhoz húzódom hátul. Tényleg, mi határozza meg, hogy egy teljesen üres vendéglőben hová ülsz? Nem tudom. Szóval, felszolgáló jön étlappal, én kutat, keres, magyaros hely ez, együnk valami nehezet, nemzetit, vagy könnyed ízeket kérjek? Leves az nem nagyon lesz, az látom, ha kérek egy halászlét vagy egy gulyást, akkor már nem nagyon eszem valami nagy másodikat. Hát akkor a kommersznek látszó választékból legyen a csülök! Mikor ettem én csülköt? Talán még Oszkárnál a Berzsenyi utcában. Tehát sült sertéscsülök tepsis burgonyával, zöldségekkel. Italnak meg, hát a csapokból csak Dreher folyik, viszont van békésszentandrási Ogre üvegben. Azt. Kést azonnal kicserélték, már a beszélgetés közben. Léptem kettőt, hogy csináljak helyben egy-két fotót, de vihargyorsasággal ott termett az ital és az étel is. Ezt meg hogy? ? Már készen volt? Tudták, hogy jövök? Vendég alig, azaz már senki. Vannak még csodák. Eszegetek, iszogatok, közben jönnek az ötletek pincér úr által, ilyesmihez jó lenne az ilyen kenyér is meg talán egy kis mustár is És tényleg. Fontos lábjegyzet: a pincér leteszi a mustárt az ital alá, jobbra, közben halkan megjegyzi, hogy igen, tudja, a savanyúságot balra tálaljuk, de a mártásokat jobbra, ha nem hullott el még az emlékezete. Csak néztem. . . Magyarországon ilyen a vendéglátás? Csak a legjobb éttermekben fordul elő. Csülök kívül páncélos, ropogós, belül omlós vajpuha. Faragtam kedvvel. Fogyott az Ogre is. Észrevétlenül kezdődött a beszélgetés, nem tolakodóan, csak annyira, amennyit a vendég még lazán elvisel. Mesterien. Pár mondat, aztán már éttermekről beszéltünk, a régi Gundelről, a magyar hagyományokról, az ételeink nevéről, nekem meg csak úgy tátva maradt a szám. Szindbád beszélget így Vendelinnel Huszárik csodálatos filmjében. De itt én voltam a hálás tanítvány. A főúr közben egy kis papírlapból origamit hajtogatott nekem, itt van, mutatom, csak pár mozdulat, és kész is volt. Emlékezve az étlapra, fejeljük ezt meg egy desszerttel, madártej eperzselével. . . jöjjön hát. Eszem élvezettel, referálok is, közben bejön a flódni története, én meg a homlokomra ütök a megdöbbenéstől, hogy hát persze, flódni, az is van, azt akartam kérni, csak elfelejtettem. . . Nem baj, főúr elment és egy kis műanyag dobozzal tért vissza, itt egy flódni, a cég ajándéka. Hát csak pislogtam. Tényleg vendégnek néz, tényleg kiszolgálandó úrnak, és milyen ritka tulajdonság ez! Fizetek, készpénzt fogok adni, ez lehetőséget biztosít, hogy alaposan kifejezzem külön hálámat. De mi van, te paraszt, korholtam magam, fizetni akarsz az ajándékért? Micsoda tahó. És le is intettem magam sürgősen. Főúr a fejembe látott, hozta a számlát és fontos megjegyzésekkel látta el. Igen, van benne szervízdíj, és másra nem is tartanak igényt. Aztán negatív példaként emlegetett még valami pincért, aki elfogadta az ajándék italt, plusz még külön a borravalót is. Ez egyértelmű útmutatás volt. Fizetés úgy alakult, hogy csülök a hozzávalókkal 7990, egy Ogre 1890, madártej meg 2990 Ft. Amúgy ez inkább egy külföldiekre specializálódott hely, az egyes ételek újragondolása inkább az általános elfogadottság irányába hajlik, de megtartja valahogy mégis magyaros jellegét. Pincér úr bemutatkozott, névjegyet is kaptam, hát most meg vagyok vesztegetve, hogy jó véleményt írjak? Ezt egy szóval sem emlegettem. Vagy lehet a véleményem abszolút független is, minden elfogultság nélkül? De hát ezért járunk étterembe, nem?