Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Maga a hely kicsi, és csak néhány ülőhely van, de az élmény bőven kárpótol érte. Nyitott konyhában, a szemünk előtt készülnek frissen az ételek, ami külön pluszpont. A konyha nagyon tiszta, a munkafolyamatok pedig láthatóan jól szervezettek. Kimchis burgert és BudaSmash Supreme-et ettünk. A Supreme burgonyás bucija és a bacon egyszerűen isteni volt egy klasszikus, magas minőségű burgerélmény. A kimchis burger pedig igazi különlegesség, nagyon karakteres és izgalmas ízekkel. Külön tetszik, hogy mindig van valamilyen új, kreatív burgerük, így nem unalmas visszatérni sem. A kiszolgálás pedig nagyon kedves és figyelmes volt. Jó érzés olyan helyen vendégnek lenni, ahol tényleg odafigyelnek az emberre. Bárcsak mindenhol így állnának a vendégekhez!

A Sokoróaljai-dombság szélén található Felpéc igazi rejtett kincs a Győr környéki kulturális barangolások sorában. A település szélén magasodó Kisboldogasszony római katolikus templom már messziről magára vonja a figyelmet patinás megjelenésével. Úgy patinás, hogy kissé kopott kívülről. A szakrális műemlék 1752-ben épült, és a korra jellemző finom barokk stílusjegyeket magán viselve. Belépve azonnal magával ragad a belső tér meghitt, történelmi atmoszférája. De tényleg, propagandaízű szöveg ez, de igaz. A templom legfőbb művészeti értéke kétségkívül a szarkofág alakú barokk főoltár, amelyet mívesen faragott, térdeplő szentek alakjai díszítenek. A belső teret egy gyönyörű oltárkép, egy 1905-ös vörösmárvány keresztelőkút és egy régi orgona teszi teljessé. Mindenkinek ajánlom, hogy a környéken járva szakítson időt erre a csendes, lélekemelő történelmi emlékhelyre!

Alapvető dolgok hiánya:: pl: szalvéta, ( külön kérésre kaptunk csak), tiszta tányér( nem megfelelően volt tisztítva! )
A reggelinél a kenyér, péksütemény frissesége! Az, hogy a kínáló pult nem megfelelő műszaki állapotban van, ( sajnos megrázott)
De ami a leges leg visszataszítobb volt, hogy az ebéd úgy van a szállodában megoldva, hogy az előző este megmaradt vacsoráját lehet menü áron megvásárolni .

Így aztán cápáztunk, kígyóztunk, rájáztunk a Topicariumban, és a végén adódott, hogy a gyerek szájába valami krémes cuccot kéne tömni, csak legyenek jó emlékei a nagyszülőkről öregkorában. És éppen ott volt ez a Kemenes. Krémest kértem, majd franciát, egyik sem volt. Megkaptam a magyarázatot, hogy az évszak nem jó hozzá. Puff neki! Így aztán választottam egy elég krémesnek látszó süteményt, szegénycsalád vagyunk, hármunkra egy sütemény elég, gyerek alaposan beszíjazva a kocsiba, és én sátáni vigyorral nyomtam a propagandát, hogy egyél csak, otthon ilyet nem kapsz, csak a kiváló, aranyszívű nagyszüléktől! És tetszett neki, otthon egészségesen él, mint a tanmesékben, répa, gyümölcs, és bőszen mutogatott, hogy még, még hát az igazi elfogulatlan, független értékelő, mindig lefizetés, korrupció nélkül, csak a saját érzékeinek élve díjazta a Kemenest. 1490 forint volt, de megérte!

Ha közel lettem volna,visszaviszem,így a kukában landolt. Pofátlanságnak tartom,hogy ilyen termékekért egyáltalán pénzt kérnek,és van bátorságuk eladni. Messziről kerülni fogom a cukrászdát.

Mint ahogy most is volt. Ezért aztán nem csak én porzottam oda lélekszakadva, hanem még sok-sok más magyar is, hogy áááá lássuk a kastélyt bentről! Ehhez végig kell állva szenvedned egy-egy háromnegyedórás előkészítő előadást, ami nem baj, hogy van, de az ilyen ismertető előadás mindig ahhoz van mérve, aki még nem tud semmit, most érkezett a Földre egy csészealjon, és akkor indokolt is. (De pl. ha már az ötvenedik zsinagógába jársz, azért csak ráunsz arra, hogy azzal kezdjék, hogy mit jelent az a szó, hogy zsidó. . ) Tehát akkor átlépném a Prónay családról szóló ismertetőt, szóval az ő munkásságuk által lett benépesítve újra ez a vidék, hozatták a szlovákokat északról, meg velük az evangélikus hitet, aztán egyszer csak puff, mindenki magyar lett. Durván gazdag volt a család más bőrén, csak példa rá, hogy azért építettek be inkább műmárványt az igazi helyett, mert akkor a műmárvány volt a drágább, és hát kivagyiság Nos, megpróbáltam az 50-60-70 idegen csellengőt lehagyni a képekről, valahogy sikerült is. De tömeg volt, az biztos! Viszont mindenhová mehettél, a pincétől a padlásig. Hát ilyen így néz ki most a Prónayak hajdani kastélya, akikről talán egyfelől az jut eszedbe, hogy Prónay naplopó, másfelől meg talán a Rongyosgárda, az emberek megkínzása, tömeggyilkosság, másoknak meg biztos az, hogy Sopron vidéke visszatért Magyarországhoz. Jó kis kastélytúra volt, bizony!

Beálltunk jól nevelten a sorba, mert ide nem lehetett regisztrálni, és mindössze fél órás várakozás után már be is léphettünk a palotába. Vezetés nem volt, de minden teremhez volt írásos eligazító tábla. És mindenki a maga ütemében haladhatott, nézelődhetett, nem volt semmilyen siettetés. Olyan sok mindent egyébként nem lehet itt nézdegélni. Olyan a berendezés, mint ha valaki egy Habsburg-palota némileg kicsinyített mását akarta volna ide betelepíteni a hajdanvolt bútorzat utánzataival. Jócskán kontrasztos az erősen neobarokk belbecs a hangsúlyozottan puritán, elegáns klasszicista külcsínnel. A déli homlokzaton római számok hirdetik, hogy 1806-ban adták át a palotát, akkor készült el Sándor Vince gróf megbízásából. A híres ördöglovas, Sándor Móric az ő fia volt, aki merész lovas mutatványaival a palotát is próbára tette, majd már 1931-ben eladta a tekintélyes méretű szülői házat Pallavicini őrgróféknak. Hogy az őrgróf és családja beköltözött-e a palotába, arról nem találtam információt, de a forradalom és szabadságharc leverése után Albert főherceg rendezte be itt a rezidenciáját, és attól kezdve magas rangú hivatali célt szolgál a palota a várhegyen. Történelmünk boldog békeidejének kezdetén, a kiegyezést követően Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatára a Miniszterelnöki hivatal számára bérelték ki az épületet. Majd hogy maradhasson a hivatal, az állam csereügyletet kötött Pallavicini Sándorral, akkor kapta meg a palotáért azt az Andrássy úti (akkor Sugárúti) telket, amelyen hamarosan saját palotát építtetett (írtam róla annál a címszónál). És ha már ilyen jól betelepült a miniszterelnöki hivatal, itt is maradt egészen 1945-ig. A súlyos háborús károk helyreállítására sokat vártak a palota megmaradt részei, mígnem az első Orbán-kormány újra a miniszterelnök székhelyévé tette volna. Nem így alakult, ma már tudjuk. 2003 januárjától a köztársasági elnök rezidenciája és hivatala lett az épület. A köz, az érdeklődő nép pedig évente egyszer-kétszer beeresztetik, hogy bámészkodjon. Megtettük. De nekünk itt is, mint odaát a Karmelitánál, legjobban a teraszról látható világszép panoráma tetszett. Az feledhetetlen. Csak hát azt kívülről, a Budavári Palota előttről is lehet élvezni, sorban állás nélkül.

Utolsó emlékem róla, hogy valami terepfutó-versenyt rendeztek körülötte, és akkor én remek formában voltam, megyei bajnokság, hátulról sorra daráltam le az ellenfeleket, de azért volt nehéz, mert kb. egy ember szélességű volt a járható ösvény. Na, de hatodik lettem az egykilométeresen, és ez akkor nagyon jónak tűnt. Viszont csónakázni sohasem csónakáztam ebben. Talán már nem is fogok. Azóta felnőttek a fák, már nem olyan kopár a táj, sok hangulatos része van a tópartnak. Nem tudom, más hogyan látja, én biztos elfogult vagyok.