Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A G&M 2026-ban 14/20 pontra értékelte őket, ez elég meggyőzőnek tűnik. Kizárólag vacsorázni lehet náluk, hiszen csak 18 órakor nyitnak ki. Előzetes helyfoglalás erősen ajánlott, egy átlagos hétköznapon már nem volt szabad asztaluk. Már a legutóbbi Dining City Étteremhét programon szerettünk volna ide eljönni, foglalunk is, de a végén programütközés miatt le kellett mondanunk. Most ismét van egy akció náluk, szintén a Dining City Nyári Gasztronapok keretében a 3 fogásos menü fix 9900 Ft-ért érhető el náluk. Egy rövid, 3x3 tételes étlapról lehet választani, amelynek 1-1 tétele feláras. Az italokat és a kötelező szervizdíjat (+15%) ugyan ez az ár nem tartalmazza, de még így is igazán kedvező ajánlatnak tartom. A választható előételek: Yakitori csirkenyársak, Lazac sashimi mangós miso dresszinggel, Rock Shrimp rák Tempura (feláras). Főételek: Yuzumiso lazac steak, sushi válogatás (csípős tonhal, lazac), Wagyu mini burger trió (feláras). Desszertek: Brownie miso karamellel, sárgabarackos sajttorta, misopraliné mille-feuille (feláras). Feltűnő a lazac és a miso túlsúlya a kínálaton belül. A beltér modern, sejtelmes megvilágítású, misztikus kozmopolita bár hangulatú, a tányérok különlegesek. Az alagsorban található mosdó különleges hangulatú, természetet megidéző, szintén sötét színvilágú, még bonsai fa is volt benne. A személyzet elegendő létszámú, pörgős a kiszolgálás, udvarias, de nem feszélyező a légkör. A 2 személyes asztalok elég zsúfoltan vannak elhelyezve, nincs igazán intimitás. A nagyobb társaságok körasztalnál is ülhetnek. Üdvözlő falatka vagy ajándék fogás, meglepetés nem volt. Az italok meglehetősen túlárazottak. A 0,7 l-es San Benedetto ásványvíz 2100 Ft (szervizdíj nélkül), a japán stílusú koktélok rendkívül izgalmasak, 5000 Ft-tól felfelé árazódnak. Az ételek állaga, fűszerezése, ízvilága nekem tetszett, még talán több fűszert, pikánsabb ízeket is el tudtam volna képzelni. Az előétel mellé számomra hiányzott valami jelzésértékű köret vagy saláta, csak magában jött a 2 db kis húsnyárs. A főétel sem volt nagy adag, a lazac tökéletes állagú, a bőre ropogós. A kapor nagyon jól passzolt hozzá, elbírt volna még többet is. A sajttorta fánk alakban érkezett, ettől a fogástól nem voltam elájulva, elég semleges íze volt, az mangó öntetben kb. csak édes szirupos ízt éreztem. Összességében megadom az 5 pontot. Voltak olyan fogások is, amelyek alulról megvilágított szárazjégen érkeztek.

Ha valaki még nem ismeri a vietnámi konyhát, türelmesen elmagyarázzák az egyes fogásokat, segítenek a választásban, így az első látogatás is kellemes élmény. Jó érzés olyan helyre érkezni, ahol valóban figyelnek a vendégekre. Az ételek minden alkalommal nagyon finomak, frissek és ízletesek. Az adagok bőségesek, így az ár-érték arány is kiváló. Külön pozitívum, hogy a levesekből vegán változat is elérhető, így azok is könnyen találnak megfelelő fogást, akik növényi étrendet követnek vagy éppen húsmentes ételt szeretnének. Az étterem mindig tiszta és rendezett. A minimalista berendezés kellemes, nyugodt környezetet teremt, ahol jó elfogyasztani egy ebédet vagy vacsorát. Bár a hely nem nagy, ettől csak még otthonosabb a hangulata. Nekem az is nagy előny, hogy eddig mindig találtam parkolóhelyet a közelben, így autóval is kényelmesen megközelíthető. Hétvégén azonban érdemes előre asztalt foglalni, mert nem véletlenül nagyon népszerű, gyakran tele van. Összességében csak ajánlani tudom ezt a helyet. Finom, autentikus vietnámi ételek, kedves és figyelmes kiszolgálás, családias légkör, tisztaság és bőséges adagok, számomra minden adott egy jó éttermi élményhez. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor visszatérek.

Aztán mivel a közösség nagy része odaveszett a vészkorszakban, az 1896-ban elkészült zsinagóga árván maradt, majd már méltatlan célokra való igénybevétele is megszűnt, az építmény állaga egyre csak romlott. 2005-ben azonban elkezdték felújítani, és 2006-tól új funkciót kapott. Ennek már pont 20 éve, lehet, ezért időszerű a mostani felújítás. A hajdani zsinagóga külső megjelenése beleillik sok vidéki társa stílusába, de ez a romantikus jelleg már letűnt stíluskorszaknak számított a 19. század utolsó éveiben, mégis, ahogy írják róla, jól harmonizált az orthodox hitközség elképzeléseivel. De vajon ki lehetett a tervezője? Ha csak turisztikai ismertetőket olvasunk, akkor egyértelműnek tűnik, hogy ezt is a magyarországi zsinagógaépítészet kétségtelenül legnagyobb egyénisége, Baumhorn Lipót tervezte. Valódi szakirodalomban azonban sehol sem állítják, hogy ez a tokaji is az ő műve lenne. Tavaly szeptemberben, amikor az egykori zsinagógában megemlékezést tartottak Baumhorn Lipót születésének 165. évfordulója alkalmából, Szegedi Márta, tokaji idegenvezető előadásában beszélt erről a kérdésről, erről a bizonytalanságról is. Érdeklődésemre most azt is elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt Baumhorn Lipót egyik külföldön élő leányunokája látogatott el Tokajba megnézni a zsinagógát. Lehet, hogy mégis a nagypapa tervezte?

Első úti célunk Tokaj volt, reményeink szerint elég nagy település ahhoz, hogy egy szürke kedden is nyitva találjunk valamilyen kedvünkre való etető helyet. Nos, ez sem sikerült, amit kinéztünk magunknak, az itt is pihenő napot tartott. Már inkább korai vacsora idő volt, amikor megadtuk magunkat sanyarú sorsunknak, és beültünk a szállodánk üres és egyébként is kellemetlen, sivár, iparias hangulatú éttermébe. Amely ráadásul elég különös módon nem kapcsolódik a konyhához, attól viszonylag távol helyezkedik el, talán, hogy az utcáról betérő vendégek is könnyebben elérjék. Csak hát így viszont nem elég meleg az étel, mire a vendég asztalára kerül. De ne siessünk ennyire, haladjuk sorjában: A fiatal kiszolgálónő, aki gondjaiba vett bennünket, kedves és készséges volt. A többiről pedig nem ő tehet. Mi egy borvidéken is csak sört szeretnénk inni, és abból fölöttébb szűkös a hely kínálata, vagy valami méregdrága ismeretlen vagy kommersz licenc-gyártmány. Aztán a már említett konyha-étterem távolságból eredő probléma is adott. És persze tudjuk, hogy közel a folyókhoz több a rovar, az épületekbe is bejutnak, de azért amikor egy fájdalmas csípésre képes bögölyféle telepedett az asztalunkra, annak azért, finoman szólva, nem örültünk. Az igazi gond viszont az ételekkel volt: A párom mangalica tarját rendelt, sült édesburgonya gerezdekkel és tejfölös uborkasalátával. A köret rendben volt, de a húst kifejezetten száraznak találta, kellett is a sör, hogy le tudja nyelni. Mindez 6990 forintért. Én libamáj torchont kértem, grillezett őszibarackkal és házi kaláccsal. Kaptam két szeletke libamájpástétomot, amelynek érzékelhető hányada inkább zsír volt. A grillezett őszibarack még egy kisebb baracknak a felét sem tette ki, ezen kívül volt a tányéron egy kanálnyi befőtt, ami a hajdani bolgár konzervre emlékeztetett. A kalács-szeletkék pedig ehetetlenül szárazak lettek amiatt, hogy olajban kisütötték őket. Ami élvezhető volt a tányérról, a két érmenagyságú libamájpástétom-szelet, 5990 forintért némiképp túlárazott. Ennyi volt, ilyen volt. Az itt szerzett friss tapasztalat számunkra igazolja a régi mondást: A szállodai éttermek ritkán jók!

Ez utóbbi sikerült is, nagyszerű látványban volt részünk a nap bármely szakában néztünk is ki. De az a négy csillag bizony billeg egy kicsit. Sőt még az itteni négypontos értékelést is meg kellett gondolni. Az ízlés dolga, hogy tetszik-e valakinek az az ipari stíl, amelyet az épület már külsejében is mutat. Az viszont már komolyabb kérdés, hogy mennyire illik Tokaj hangulatába. Az épület utcai frontja ugyanis olyan, mint egy jobbfajta autószervizé, és amikor belép az ember, elsőnek a kifejezetten loftos dizájnú éttermi helyiséget látja meg. Sivár, barátságtalan látvány, ronda linóleum padlón. Beljebb aztán javul a kép. A szobába is jó érzés volt belépni, hozta az elvárt színvonalat. Csak hát a fürdőszoba, amely érdekes módon egy opálos műanyag- vagy üvegfalú kabin, igencsak meglepetésekkel szolgált: A kerámiapadlózat szinte minden sarkában lerakódott vízkő, rozsda, mintha nem tudna a víz lefolyni. Volt olyan sarok a zuhanyfülkében, ami még reggel is vizes volt az esti zuhanyozástól. A másik vizes problémát a talán divatosnak számító, alig mélyülő mosdókagyló okozza, mert nem lehet benne úgy arcot, kezet mosni, hogy ne csapódjon ki körben a víz. És mivel a hatalmas tükör alatt, mellett, sehol nincs egy polc a pipereholmiknak, amit muszájból a mosdókagyló mellé tettünk, az is úszott a vízben. A kényelmet illetően sem volt minden rendben: A klímaberendezés csak akkor hajlandó működni, ha az irdatlanul nehéz erkélyajtót sikerül tökéletesen bezárni. Érthető takarékosság ez, csakhogy a vendégek küzdelme az ajtóval már eldeformálta az illesztéseket, így nem könnyű a dolog. Mi inkább nyitott ajtónál aludtunk. Az erkélyen pár percnél tovább nem lehet ücsörögni, olyan kényelmetlenek a székek. Az ágy matraca viszont túl puha, reggel alig tudtunk felkelni róla. A reggeli hangulatunkat viszont nemcsak kiegyensúlyozta, hanem bearanyozta a reggeli. Már maga a reggeliző helyiség is kellemes meglepetés a rideg étterem után. Barátságosan elegáns ugyanis a berendezés, és a nagy üvegablakokon kilátni a kifejezetten előkelő hangulatú uszodai részre. Sajnos oda a teraszra nem ülhettünk ki reggelizni, mert már akkor olyan meleg volt ebben a kánikulában. A vendégek zöme ugyancsak bent maradt, és elégedetten fogyasztotta a kitűnő kínálatból választottakat.

(a mosdó is nagyon igényes és tiszta)

Köszönjük a fantasztikus élményt, biztosan visszatérünk még, és jó szívvel fogjuk ajánlani az éttermet másoknak is! Üdvözlettel: Gönczi Márta

kerületen belül Cinkota-Ófaluban található, az önkormányzat által fenntartott tájház is ilyen, nincs állandó nyitva tartási ideje, azonban bizonyos kerületi programok idején sikerülhet bejutnunk ide is. Legutóbb április 25-én tartottak tavaszköszöntő napot, amikor kézműves és családi programokat hirdettek a kertben, valamint idegenvezető bemutatásával a tájházat is megnézhettünk. Megtudtuk, hogy Cinkotára a XVIII. kerületben telepítettek be nagyobb számban evangélikus vallású szlovákokat, akkoriban ez a terület a Beniczky nemesi származású, földbirtokos család tulajdonában állt. A portán egy kb. 100 éves jómódú gazda házát, valamint a korabeli tipikus berendezési tárgyakat tekinthetjük meg. A ház gazdag berendezését az 1960-as évektől gyűjtötték a helyi lakosság körében. A világoskék, virágmotívumokkal díszített népi bútorok a szlovák hagyományokra utalnak, de a lyukas hímzéssel készült népviseleteket is a helyi szlovákok viselték. A hosszú udvaron az eredeti gazdasági épületek közül fennmaradt az istálló, a kerekes kút és a csűr, ezek a kézműves foglalkozások helyszínei voltak. Érdekesség, hogy ez alkalommal a régi lovas postakocsival lehetett a környéken kocsikázni. Érdemes figyelni a kerületi hírekben a programokat, én is egy online hírlevélre feliratkozva szereztem minderről tudomást.

A pultban kiszolgáló középkorú magyar hölgy kedves, lelkes, kommunikatív. Van egy olyan akciójuk, hogy a weboldalukon a virtuális szerencsekereket megpörgetve nyerni lehet náluk, vagy kedvezményt, vagy 1-1 ételt, italt. Én példaképpen egy ingyenes kávét nyertem. Amúgy az árak korrektek, nem egy túlárazott hely. A hagyományos olasz pörkölésű kávé Itáliát idézi, az eszpresszó és a cappuccino is autentikus. Kínálnak többféle szendvicset (1500-1800 Ft), népszerű a Panino Napoli. A taralli (600 Ft/db) dél-olasz sós - olívás ropogtatnivaló nekem nem jött be, jobban kedvelem az ennél puhább rágcsákat. A tradicionális olasz desszerteket jó szívvel ajánlom: pisztáciás cannolli (1900 Ft), Barca al Limone - citromos tart (1000 Ft), Tiramisu (1800 Ft), BABA pisztáciás piskótás pohárkrém (1900 Ft), csak példaképpen, a kínálat kicsit szokott változni, de általában ezeket találjuk. Ezek a házias olasz finomságok mind családi recept alapján készülnek. Érdekességként leírom, hogy a tulajdonosok szerveznek olasz utazásokat, nyaralásokat is, ha valaki ilyen programokat szeretne, ez ügyben is tudnak segíteni, szórólapok, névjegykártya elérhető a kávézóban. Elsősorban a hangulat és a vendégszeretet miatt nálam ez 5 pontos hely.