Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Közvetlen környezetükben a Budai Vigadó impozáns, szépen felújított épülete, amely mindazonáltal kívülről érdekesebb szerintem, mint belülről. A kis tér másik, fákkal övezett oldalán Lajos kútja csobog, s néhány pihenőpad is van a kis sétányon, kár, hogy természetesen az egyiket már egy hajléktalan férfi lakta be. Sok turista jár errefelé, hiszen innen már elég közel van a Budai Várnegyed, innen pár kaptató és lépcső a Halászbástya. Ellenkező irányba egy saroknyira már a Duna-partra érkezünk. A benti részben a szép napsütéses délutáni időben egyetlen vendég sem ült, mindenki a teraszon üldögélt, ejtőzött, 1-1 ital társaságában. Mi is itt kávéztunk. Asztalszerviz van. A Cappuccino 790 Ft, a Latte 990 Ft, a kötelező szervizdíj +12%, de azt kell, hogy mondjam, hogy még ezt figyelembe véve is az olcsóbb kávézók közé tartozik, pláne ilyen turisztikailag frekventált helyszínen. Klasszikus olasz kávét főznek, Perté márkájú, nem csúcskategóriás, de korrekt. Nyári időszakban lehet náluk fagyit is enni, az egyik ajtót ilyenkor fagyis pulttá alakítják át, így a tér felől kintről lehet fagyit venni. Szintén olasz Gelatiamo Perfetto fagylaltot árusítanak, talán 6-7 féle íz volt. Össz-benyomás: erős 4 pont és ajánlott. Reggel 9-12 óra között lehet náluk reggelizni.

Úgy éreztem magam, mint egy marslakó, aki most jött a csészealjjal, és tök hülye, semmit nem tud a Földről különben is, mi magyarok, ugyebár az ősmagyar rámensiralomban már régóta ismételgetjük, hogy mindennapi rámenünket add meg nekünk ma, ez nyilván azért van, mert valami genetikai rokonságot érzünk a japánokkal, hát az ősi puszták ugyebár Kelet-Ázsiában Szóval,, elmentem a Váci utcába, annak is a délebbik részére, ami talán idegenforgalomtól ne annyira terhes, és meg is találtam a boltot a 49. szám alatt. Helyes lányok vannak itt kiszolgálók, nem japánok, de tök cukik, szerethetők. A szőkébbel elszórakoztunk az étlapon, hagytam, hogy mit ajánl, hát az elsőt ajánlotta, amire amúgy is az volt ráírva, hogy Recommended. De én, mint a bolt szempontjából rámenszűz, még egyiket sem ettem, hát simán elfogadtam az ajánlatot. Egyébként többféle rámen van, magad is látod. Meglehetősen gyorsan kaptam meg, szépen elő volt készítve, ez egy kukoricás mizós rámen, nincsenek benne harsány ízek, kellemesen ehető, bárkinek megkóstolni való finomság. Nem vagyok modortalan, egy japán leveshez persze, hogy japán sört iszom, így került az asztalra az Asahi Super dry. Nagyon jóléreztem magam, a hely amolyan japán anime figurákra van kihegyezve, a dekoráció többségét ez teszi ki, nagyon színes, vidám minden, remek élmény. Mást is kell itt enni, nincs mese. Végül is a rámen 4390, az Asahi sör 1490, meg a szervizdíj összesen 6468 forint volt. Ajánlom!

De ha múzeum, akkor meg mi és ki legyen benne? Így aztán az lett, hogy ez tulajdonképpen egy múzeum, ami véletlenül egy volt kastélyban kapott helyet. Miért pont? Mert L. Simon László volt az ötletgazda, hogy ezt újítsák fel, politikai befolyása is neki volt, ráadásul jelentős magángyűjteménye van Fischer Emil műveiből, aki a népi ihletésű munkáit szecessziós motívumokkal ötvözte. Jelenleg van egy időszaki kiállítás, a Herendi Porcelánmanufaktúra jubileumi tárlata, nagyon szép, aztán van a Tóvárosi Fischer Emil gyűjtemény, szintén páratlan szépségek, és persze van a Meszleny család története, egy pici kis részen, tárgyi emlék alig, inkább dokumentumok, adatok olvashatók róluk. A kastélyt üdvös célra használják, a kert még talán nincs egészen kész, láthatóan munkálatok folynak még, de egy nagyobb kerti pavilon már van, mindenképpen érdemes elmenni, megnézni ezt a pazar kiállítást, meg a megfiatalodott épületet.

Itt is, még az előre leszervezett csoportos látogatással is csak úgy juthattunk be, hogy közvetlenül a Szent Liturgia utánra volt időzítve az odaérkezésünk. A nagy utcai kapura ki van függesztve a havi istentiszteleti rend, ha tehát valaki nagyon szeretné megnézni az alig ismert csodát, ami bent fogadja, ilyen időzítéssel próbálkozhat. Nekünk olyan szerencsénk volt, hogy a Liturgia végeztével keresztelőt tartottak a templomban, így addig is nézelődhettünk. Pontosabban álmélkodhattunk, gyönyörködhettünk az ország legnagyobb ortodox templomának szépségében. A pesti görögök közössége 1785-ben határozta el, hogy saját templomot épít, de a felszentelésével 1801-ig kellett várni, így most egy 225 éves épületben jártunk. Az épület külső megjelenése azonban Pest egyik legjelentősebb építésze, Ybl Miklós 70 évvel későbbi elképzelései nyomán olyan, amilyennek ma látjuk: ő tervezett a tornyokhoz díszes sisakokat, és a templom homlokzatát is átalakította. A megújult templom méreteivel, építészeti formáival, gazdagságával évtizedeken át a Duna-part egyik dísze volt, ám a II. világháborúban súlyosan megrongálódott, déli tornya leomlott. Aki gyakran járt el előtte a 2-es villamossal, annak úgy ivódott be a vizuális emlékezetébe ez a templom, mint amelyiknek csak egy ép tornya van, vagy mintha különös megjelenésű egytornyú templom lenne. 2019-re azonban elkészült a déli torony teljes rekonstrukciója, és rákerült az eredeti állapotot idéző sisak is. A külső látvány is figyelemreméltó, de ami a templombelsőben várja a látogatót, arra senki nem számít, aki még nem járt ott. A templom hatalmas és szavakkal alig leírhatóan gyönyörű ikonosztáza Budapesten a legnagyobb ilyen ortodox építmény, mert ez méretei okán már nyugodtan nevezhető így. De a berendezés többi eleme is ehhez igazodóan pompázatos. Ezért is, de inkább, mert a templom a Moszkvai Patriarchátus kánoni joghatósága alatt működik, 2006-ban Putyin is meglátogatta. Ez az esemény sokáig egyfajta reklámként szolgált a templom iránti elismerés és érdeklődés felkeltésére. Ma már nem annyira. . . De nincs is ilyesmire szükség. Ez a templom olyan nagyon szép.

Itt az ismertetőben olvashatod, hogy ez Budafok legrégibb szobra, az 1750-es évekből, azóta nem tudja, mit csinál itt. Az oroszlánok, angyalok elvesztek mellőle, maradt itt ebben a formapózban, formaruhában, ahogy mindenhol megtalálható. Otthagytam és ő csak áll tovább.

Ott helyben bele néztem mert jártam így régebben
odavittem a pulthoz felvoltak háborodva mert az tökéletes tényleg? ? ? ? ? Szét volt hullva a szendvics! ! ! ! Visszakértem a pénzem és gusztustalan elkértem a vendégek könyvét azt is odahajította mint egy kutyának! ! Szerintem senki ne menjen oda enni ha jót akar magának! ! ! ! Tegnapiról beteszek egy képet! ! !

Most is az történt, hogy május 23-án délután vetítették az Urániában a Kill Bill rendezői verziót, 4-5 órás film, este későn botlasz ki az utcára a haverokkal, jaj, hol együnk, szaladunk ide meg oda, minden bezárt vagy éppen zár be, de ekkor bevillan az emberi elmébe az Astória, ott a fene török, az biztos nyitva van. Odamentünk és tényleg. Én voltam a nagyarcú vendéglátó, mondtam, mindent fizetek, hárman ettünk, mindhárman gyros-tálat, mindhárman mindent kértünk bele, és mindenki kért egy átlag (Cola/Fanta) üdítőt. Ez így nekem összesen 11850 forintomba került, felmásztunk az emeleti galériába, és ott szerves anyagokkal táplálkoztunk, miközben kielemeztük a filmet, meg, hogy mi volt benne az újdonság vagy másság az eredetihez képest, a hangulat jó volt, az éjszakai kajálda hangulata meg hervasztó, de legyünk inkább hálásak, hogy azért ő legalább nyitva volt. Meg remélem, a május 23. az időben még elfogadható távolság, nem olyan kispimasz, hogy most jutott eszembe, hogy két éve Bánatfarkamentén vettem egy szalámivéget.

A személyzet kedves és figyelmes. Jó volt itt lenni! Nem volt jó A fürdőben jó lenne egy kis polc piperének meg 1-2 akasztó az ajtóra.

Befogadta a jövevényeket a város a Duna partjára, ahová érkeztek délről. A szerb szigetnek mondható városrész központjában felépítették templomukat, hivatalos nevén a Szent György Nagyvértanú szerb ortodox templomot, amelyet a mai Szerb utca és a Veres Pálné utca sarkán találunk. Nem egyszer láttam már kívülről a sárga kőkerítést, kapurácson bekukucskálva a kertet, az épületet, vagyis Budapest egyetlen szerb templomát, de bemenni sosem tudtam. Most ezen a szervezett sétán bejutottunk, igaz, most is csak egy istentisztelet utáni időrésben, az 1733-ban állított barokk templomba, amelyet ugyanaz a salzburgi építész tervezett, aki az ide közeli egyetemi templomot és a Grassalkovichok gödöllői kastélyát is. Vagyis egy igazi monarchiális épület lett a görögkeleti vallású betelepülők szakrális központja. Külsejében olyan, mint sok barokk stílusú római katolikus templom, belül viszont mindenben megfelel a görögkeleti, ortodox előírásoknak és hagyományoknak. A legfontosabb természetesen a szentélyt a templomhajótól elválasztó szépséges ikonosztáz, a szentek, bibliai alakok faragott keretbe helyezett képeiből felépített fal. A szabályoknak megfelelően természetesen itt is megtalálhatjuk a templom védőszentje, Szent György alakját ábrázoló nagy képet, de egyébként minden más elképzelhető helyen is festve, faragva vagy más módokon megjelenik a sárkányölő katonaszent. Aki úgy egyébként római kori katona és keresztény vértanú volt. Hogy életének történetét és alakját a mai kutatók nem tekintik valóságnak? Az a tudomány dolga. A hit világában a Szent György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Lehet, hogy ez nem mindig sikerül, de a hitet ez nem ingatja meg, Szent György legendája tovább él.