Másfél évszázad története elevenedik meg a Damjanich János Múzeum és a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltár közös kiállításán. A tárlat a 150 éve létrejött Jász-Nagykun-Szolnok vármegye történetébe ad betekintést: dokumentumok, tárgyi emlékek, régi fotók, filmhíradó-részletek segítségével mutatja be, hogyan alakult a vármegye élete és Szolnok szerepe az elmúlt másfél évszázadban. Akit érdekel a megye múltja, igen érdekes ismereteket szerezhet, és ha a megyében él, még a saját településéről is találhat információkat, képeket a 2026. október 11-ig megtekinthető, szerintünk kitűnő kiállításon. Bár az elmúlt években több nagy időszaki kiállításukat és kisebb, folyosói tárlatukat is megnéztünk, a mostani kiállítás a megyei hatókörű múzeum bemutatásának legjobb apropója. A város főterén, szemben a városházával és nem messze a megyeházától álló, azoktól megjelenésében csak kevéssel elmaradó későklasszicista stílusú épület 1860-ban szállodának épült, a nevezetes Magyar Király Szálló működött benne. A múzeum az 1950-es évek elejétől fokozatosan vette át az épületet, mígnem egy 1989-ben megkezdett felújítás után az egészet elfoglalhatta. Állandó kiállításai a megye régészeti emlékeit, paraszti és polgári kultúráját, népművészetét mutatják be, amivel betölti a megyei múzeumok szokásos szerepét, ám bevallom, ezeket még sosem láttuk. Ami viszont itt kiemelendő érték, az én érdeklődésem szerint mindenképpen, a Szolnoki Képtár, amely tíz teremben őriz alkotásokat a helyi művésztelepen, illetve a városban valaha alkotó művészektől. Olyan hatalmas ez a gyűjtemény, hogy eddig csak részeiben láttuk. Ha egyszer sikerül szisztematikusan végignézni, majd beszámolok róla. Az épület tekintélyes homlokzatáról pedig csak akkor tudok teljes képet készíteni, ha lehullottak az előtte lévő nagy fák most még örvendetesen szép zöld lombjának levelei.
