Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Már korábban, 1847-ben elkészült, temettek is ide, az akkor és még sokáig Kerepesi úti temetőnek nevezett sírkertbe, de a hivatalos megnyitása csak 1849. április 1-jén, virágvasárnap történt meg. Azért volt szükség erre az új létesítményre, mert a főváros meglévő temetői addigra csaknem megteltek. Köztemetőnek szánták, ám létesítése után nem sokkal a nemzet dísztemetőjévé, Nemzeti Panteonná vált. A mai látogató úgy érzi magát a rendkívül rendezett, ápolt sírkertben, mintha a hajdani történelem és irodalom tankönyveinek lapjairól itt alászálltak szobrai, síremlékei között járna. És az elmúlt 180 év fővárosi elitjének, gazdaságának és politikusi köreinek ismert családjai adtak hírt magukról az utókornak pompázatos sírboltjaikkal, tükrözve akkori szerepüket. Nem véletlenül Több mint temető címmel adott ki egy ismertetőt a kezelő Nemzeti Örökség Intézete a Fiumei úti Sírkertről. Történelem és művészet kapcsolódik itt szorosan össze az emlékezésben, miközben egy szoborpark értékei veszik körül a látogatót. A főbejárattól induló úton egyenesen haladva először egy szóróparcellánál álltunk meg, amelynek közepén feltűnt egy egyszerű, mondhatni puritán fakereszt. Azt már az addigiakból is láttuk, hogy nagyon nem illik ebbe a pompőz környezetbe. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, majd Köztársasági elnök kívánsága volt, hogy csak ennyi és ekként jelölje nyughelyét. Továbbmenve eljutottunk a páros árkádsorhoz, ahol oszlopos, félig nyitott csarnok alatt vannak a gazdagon díszített családi síremlékek. Itt nyugszik például a Gundel vendéglős család több tagja, és az egyik árkádsort lezáró kupolacsarnokban Görgei Artúr sírját fedeztük fel. És ha eléggé felemeljük a tekintetünket, a hazai szecesszió nagymestere, Róth Miksa mozaikjait vesszük észre. De tőle szép színes ablakokat is láttunk a különálló Malosik-mauzóleum kápolnájában. A jobboldali árkádsor előtt helyezték el Alpár Ignác, a jeles építész szarkofágját, rajta bronz dombormű ábrázolja egyik főművét, a Magyar Nemzeti Bank általa tervezett épületét. Az árkádsor tengelyében, az út közepén van a nagy mesemondó, Jókai Mór körönd kialakítású sírkertje, amelyet születésének 200. évfordulója alkalmából tavaly újítottak fel. Olvasom, hogy az idők során sokan vitatták a síremlék különös formáját, az oszlopokkal, népies elemekkel kialakított körépítményt. Nos, mi is a vitatókkal tartunk. Innen csak néhány lépés Ady Endre szoborral díszített sírja, amellyel szemben még kritikusabbak vagyunk. Melocco Miklós Ady szobra a Debreceni Nagyerdőből sokkal inkább ide illő lenne. De hát a két szobor között van két generációnyi időtáv. . . Az idő pedig csak a temetőkben tűnik el.

A művet a CSaPI (Csarnok és Piac Igazgatóság) állíttatta, a csarnok dolgozóinak és vállalkozóinak anyagi hozzájárulásával, egy pályázat eredményeképpen. A szoboralak testes férfi bal kezében egy tyúkot tart, míg jobb kezében felemelve egy tojást. Egyes jól értesültek azt mondták, hogy dolgozott itt egy férfi kofa a csarnokban, aki négy évtizeden keresztül védte a csarnokbéliek érdekeit. A férfi már meghalt, viszont a szobor az ő arcvonásait és alakját idézi meg. Az úriember nevére nem találtam adatot. A lába előtti réztáblán csak annyi olvasható: Főkofa emlékére. Az időzítés azért érdekes még, mert 2020-ban tört ki a pandémia, amely sok más tevékenység mellett a piac, a Csarnok működését is hosszú időre ellehetetlenítette. Ma már a szobor a külföldi turisták kedvelt fotó témája, a Csarnok továbbra is nagyon népszerű a köreikben, egyfajta turista látványosság, szinte kötelező program Budapesten eljönni ide is.

Sötétzöldre mázolt kényelmetlen léces székek, sűrűn egymáshoz tolt asztalok, de a Károlyi-kert kapujában, a lombos fák árnyékában mégis egy igazán hangulatos helyszínen járunk. "Zöld oázis a belvárosban", ahogy az internetek mondják találóan. Egy időszakos kerthelyiség. Benti részleg nincs, csak a személyzet számára, valamint a mosdó. Mondhatni, az egész terasz megtelt szombat estefelé, még 2 fő esetén is érdemes lehet előre asztalt foglalni, ha többen jönnétek, akkor pedig erősen ajánlott. Az ételekről nem tudok nyilatkozni, mi nem ettünk, az italok kínálata bőséges. Inkább a fiatalos, trendi vonalat követik. A személyzet funkcionális, nem igazán kedves, kevéssé motivált. Azért legalább ahol kötelező szervizdíjat számolnak fel, mint itt is, egy kicsit jobban megerőltethetnék magukat. Az árak középkategóriásak. Az eszpresszó 890 Ft, vicces, de ugyanazt a szögletes háztartási kekszet adják mellé, mint 10 éve is. Ugyanakkor pohárka víz már nem érkezik a kávé mellé. Jól hangzik a gyömbéres-narancsos víz (890 Ft/5 dl), bár eléggé a víz dominált, lehetne karakteresebb, ízesebb. A csapolt hidegkomlós Dreher sör korsója 1590 Ft. A koktélok közül a Whisky Sour-ból (2990 Ft) ittunk már másutt jobbat is. Itt a jég dominált benne leginkább. A Jagermeister 1690 Ft. Kötelező szervizdíj 10%. Jó tanácsként írom, hogy az asztal lécei közé könnyen bebillen, beborul az italos pohár, a szomszéd asztalnál is megtörtént, bár a srácok nem omlottak össze ettől. Összességében 4 pont, leginkább a hangulat, a helyszín miatt.

Jelenti lényegében ez azt, hogy nincs beltér, az gyakorlatilag a kiszolgálópult, a fagyit az utca felé árusítják, igaz, a járda melletti teraszra ki lehet ülni a világoskék székekre a hatalmas műanyag fagyi szobor mellé. Az inspirációt leginkább az adta, hogy az évente megjelenő nagy hazai fagyizó körképben ismét láttam a nevüket, gondoltam, miért is ne nézzük meg újra? Ez igazán jó döntésnek bizonyult! Érdekesség, hogy a fagylaltot pozettiben tartják, azaz pultba süllyesztett, fedéllel ellátott hengeres tradicionális olasz fagylalttárolóban. Az olasz vonal és minőség mindig is meghatározó volt az I Love Gelato fagyizóban. Prémium minőségű fagylaltot ehetünk itt, természetes alapanyagokból, valódi gyümölcsökből, magas gyümölcstartalommal. Vannak különleges, eredeti ízkombinációk is, pl. vajas-lekváros kenyér (! ! ), Dulce de Leche (argentin tejkaramella), sós pisztácia, Biscoff keksz, mentás barack. Az éppen elérhető ízeket a belső fal tetején olvashatjuk, ez annyira nem praktikus. Kapható normál és nagy méretű gombóc is. Az én választásom egy gombóc banán fagyi lett, a normál, vagyis a kisebb gombóc 650 Ft-ba került. A 70%-os gyümölcstartalmú banánfagyit kakaóbab törettel dobják fel. Ez életem banánfagyija, kitűnő, nagyon ízlett! A sima tölcsér is ropogós, jó minőségű. Hiába a puritán körülmények, ez számomra 5 pontos élmény volt, és eldöntöttem, hogy hamarosan visszatérek, nemcsak a csodás banánfagyi miatt, de most már nagyon kíváncsi lettem más ízekre is.

Általában nem teljesen üres a hely, rendszerint 1-2 asztalnál szoktak ülni vendégek. A bejárat elé kitett étlapba is belelapoztam, láttam, hogy barátságos az árszint, viszonylag széles a kínálat a hazánkban is egyre népszerűbb ázsiai ételek terén. Pénteken kora délután úgy adódott, hogy ide tértem be ebédelni. Utólag, ez nem volt éppen a legjobb választásom. Őszintén szólva nagyon meglep a Google maps 4,7 átlagpontszáma. Szerintem egyáltalán nem egy jó hely, bár látszatra ennél azért jobbra számítottam, mint amit tapasztaltam. Az étterem számomra értelmezhetetlen neve egyrészt a Curry-re - többféle curry mártásos főételt kínálnak - , másrészt a Pho-ra, Vietnám ikonikus levesére utal. Az étlapon ételfajtánként csoportosítva több oldalon válogathatunk a fogások között. Levesek terén a Pho mellett Bun, Tom Yum, Ha Kau levesek (1950-3150 Ft), vannak kis adagos levesek is. Pad Thai (2850-3250 Ft között) többféle hússal: csirke, marha, garnéla, kacsa, tofu, illetve zöldségekkel. Pirított jázminrizs fogások (2850-3250 Ft), illetve pirított tészta, hasonló feltétekkel, a specialitások között tengeri hal bambusszal (8950 Ft), vörös sügér hagymával (7950 Ft), a desszertek között ragacsos rizs többféle gyümölcsöntettel, fagylalttal (1250 Ft). Én az előételek közül választottam 3 fogást. Mangósaláta (2150 Ft), nyári tekercs garnélával (1450 Ft/2 db), tempurában rántott csirkenyárs (1250 Ft/ 3 db), valamint egy dobozos mangó ital (850 Ft/3,3 dl). Az ételekkel összességében egyáltalán nem voltam elégedett. A mangósaláta vállalhatatlanul csípős volt, miközben nem kellett volna annak lennie. Nyakon öntötték a generál édes-csípős chilis kínai szósszal (bolti késztermék), amit a tavaszi tekercs mellé is szoktak adni. Összetétele unalmas, saláta cafatok, a benne lévő mangó éretlen volt. A nyári tekercs rizspapír burkolata rágós, gumiszerű volt, nehezen harapható. Az egész nem tűnt frissnek, volt valami kellemetlen mellékíze, talán a rák pihent túl sokat a hűtőben? A mellé adott aprócska mennyiségű mogyorószósz fel volt hígítva. A csirkenyárs túlsütött, kemény, jelentéktelen fogás volt. Összességében 5700 Ft-ot fizettem, alapból annyira nem tűnik soknak, de nem érte meg. A vietnámi pincérnővel csak angolul lehet kommunikálni, de azt se nagyon értette. Nincs kötelező szervizdíj. A szűkös mosdó tisztítása felületes. Számomra ez így összességében gyenge, azaz csak 2 pontra értékelem.

A beltér praktikus kialakítású, de helyben is lehet sütizni. A hagyományos török édességek széles választékát találjuk náluk, ezen belül baklavából több, mint 10 féle ízkombináció. Példaképpen a legnépszerűbb pisztáciás és diós baklavák, de találunk más különlegességeket is, pl. burma, söbiyet, midye, kadayif. Amúgy a magam részéről nem vagyok egy nagy baklava rajongó, nekem túl édes és tömény, és ezt a fajta leveles tésztát nem annyira kedvelem. Az én választásom a Revani, ami talán a kedvenc török desszertem (990 Ft). Ez egy szintén népszerű gríz sütemény, amelyet mézes sziruppal öntenek le. Tejszínhabbal vagy fagylalttal is finom. A sütemények darabára 890-1890 Ft között alakul. Kínálnak többféle pohárkrémet is (1590-1690 Ft). A baklavák többségét kilóra, dekára kimérve árusítják. De ha mindez nem lenne elég, fagylaltot is árusítanak, 700 Ft egy gombóc. A galériaszinten vannak további ülőhelyek. A pultban egy török férfi és egy fiatal magyar lány fogadták a vendégeket, munkamegosztásban, így velem, mint magyar vevővel, a lány foglalkozott, kedves volt, ajánlott sütiket, az elviteles dobozért nem kellett pluszban fizetni. Összességében 4 pontra taksálom a helyet. A revani jelentem, finom volt (otthon ettem meg) és elég nagy szelet.

Próbálták színekkel, főleg sárgával feldobni a falakat, anime, illetve graffiti jellegű dekorációval, inkább kevesebb, mint több sikerrel szerény véleményem szerint. A kiszolgálás a pultnál történik, ahol a laminált 2 nyelvű - angol, magyar - fotókkal illusztrált étlapról választhatunk. A fantázianév és az ár mellett a főbb összetevőket is feltüntették. Az ételkínálat két termékre összpontosul, egyrészt wrap tekercseket, másrészt bowl tálakat készítenek, pozitívum, hogy minden ételt a rendelést követően, frissen készítenek el a vendég szeme előtt, de így is csupán pár perc a várakozás. Az étlapon ajánlottak mellett lehetőség van egyedi wrap összeállítására is (Make Your Own! ), A hagyományos tortilla mellett csípős-pikáns vörös tortillába tekert wrapek is vannak. A legolcsóbb wrap a Budapest nevű, amelyben vörös tortilla, rántott csirkefalatok, lilahagyma, többféle paprika, vörös káposzta, magyaros vajkrém, csípős szósz és fokhagyma szósz került (1890 Ft). Az én választásom - Fried Chicken - sem volt drága, ebben szintén rántott csirkemell falatok, jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, fokhagyma került, a majonéz helyett ketchupot kértem, mindez 1990 Ft volt. Az elviteles szatyorért, csomagolásért nem kellett pluszban fizetni, és nincs kötelező szervizdíj sem. Bár az elérhető céginformációk szerint a tulajdonosok magyarok, de a kiszolgáló egy ázsiai fiatalember volt, akivel angolul tudtunk kommunikálni. A legdrágább Mexicano wrap 3390 Ft-ba kerül, ebben marhahús van. A bowl-okkal is szimpatizáltam, van tonhalas, Cézár salátás, Habanero, Caprese 2590-2990 Ft közötti áron, a plusz húsok, plusz összetevők felárasak. Laza, gyors kaja, jól volt összerakva a tekercs. Össz-benyomásom 3,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem.