Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A kis medence leengedése egy mocskos kis muanyagcsappal történik -már ha megtalálod. . a pihenő részben olyan huzat volt, hogy egy percet nem lehetett ott tolteni. A nyitott ablakot nem lehetett becsukni. A fokyosorolmibden egyes szó behallatszik. Persze, pont az ajtó előtt beszélgettek . (Megpróbáltunk zenét kapcsolni a telefonunkon, hogy kicsit jobb legyen. . ) Mintha egy kórházi fürdőszobában lettünk volna. Az egész borzasztó lehangoló volt. A romantikus helytől olyan messze van mint Makó Jeruzsálemtől. . Pedig az ötlet nem rossz, és egy kis igényességgel nagyon jó is lehetne. . .

Nem teljesen ismeretlen ez nálunk sem, legutóbb például a budapesti Füvészkertben a Sakura, a cseresznyevirágzás ünnepén hirdettek haiku-versenyt. De azért tőlünk nagyon távoli nemcsak ez a fajta verselés, hanem az ahhoz fűzött japán magyarázatok, az elvárt asszociációk. Gyurcsek Ferenc viszont egy egész lovas szobor-sorozatot készített a haiku témára. Hogy a ló és a lovas szabadsága, a szárnyaló rohanás mennyire van szoros kapcsolatban a haiku formával, annak átélésével, ez már az a terület, ahová én nem merészkedem. Nekünk ez a szobor rendkívül zárt, tömör alakzat, talán ennyiben a forma utal a versformára. De éppen ez a tömbbe foglalt lovas figura nem adja számunkra a száguldás, a szabadság érzetét, sőt illúzióját sem. Elfogadtuk inkább, hogy a japán hagyományok, művészeti közlési módok és azok befogadása nagyon idegen nekünk. Talán ez a szobor az, amely annyira nem tetszik sok itteni lakosnak, hogy emiatt utasítják el a művész többi, a téren lévő alkotását is. Idetartozik még, hogy bár Gyurcsek Ferenc, a városban élő, annak befogadott művészévé lett szobrász 2023-ban elhunyt, műterem-galériájának az utcára, egészen pontosan a Gesztenye sorra néző előkertjében még látni néhány művét, így egy másik haiku-lovast is. Befejezésül ehhez a beszámolóhoz arról is közreadok egy fotót, így legalább ez a két mű mutatja, hogy valóban több szobor készült a haiku-tematikára.

Amikor a főútról lekanyarodtunk, azt hittük, egy vizes tanösvényre bukkantunk, de aztán a fapallókon hamarosan megérkeztünk egy mutatós, csinos teraszhoz. Az árnyas teraszon luxus körülmények között pihegtünk és hűsöltünk, mielőtt tovább folytattuk volna az erőltetett menetet. Alapvetően a hely egy kis kikötő, ahol többféle kishajót, csónakot, kajakot vagy SUP-ot lehet bérelni. Ugyanakkor emellett egy igazán mutatós, elegáns fedett teraszt alakítottak ki, ahol a vizes kalandok előtt, után vagy helyett lehet hűsölni, felfrissülni, chillezni. A pultban két kedves, szívélyes hölgy szolgált ki barátságosan. Jól esett a szépen megkomponált déligyümölcsös, citrusos limonádé (1590 Ft/5 dl), és persze jól csúszott a hideg sör is (Blanc 1664, 5 dl-es dobozos, 1190 Ft). Ételek terén csak Lay's chipset, ropit és sós mogyorót láttam, bolti termékek. Olasz Pavin kávét főznek, az eszpresszó 650 Ft, a jeges kávé vaníliafagylalttal 1790 Ft. A szekszárdi Tringa Pincészet borait is megkóstolhatjuk itt, akik amúgy résztvevői voltak az éppen Szegeden zajló nagy Borfesztiválnak is. A pohárban kimért borok adagja 900-1890 Ft /1,5 dl, az olaszrizling, a kékfrankos rozé és a cserszegi fűszeres voltak az olcsóbb árkategóriában. A képek talán valamennyire visszaadják a hangulatot, csodálatos, békés, természet- és vízközeli hely ez. 5 pontos.

A berendezés mexikói és amerikai vadnyugati hangulatot áraszt, rendszámtáblák, sombrero kalapok, USA államok zászlói, trófeák a falakon. A bejáratnál a "Mexikói" nevű marcona figura életnagyságú fogadja a vendégeket, valamint a kapu előtt egy kis piros robogó az étterem logójával. Az étlap meglepően hosszú volt, a tipikus mexikói ételeken kívül még számtalan népszerű nemzetközi street food fogást tartalmaz, pizzák, lepények, piták, hamburgerek is találhatóak a levesek, egytálételek, rostonsültek, többszemélyes vegyestálak, tex-mex fogások, saláták mellett. Az ételek közül egy csípős-savanyú levest (2200 Ft) kóstoltunk, amelynek sötét színű sós-szójás leve az ázsiai konyhát idézte meg, majd a főételek közül marhahúsos tacot ettünk (4400 Ft/3 db). Sajnos nem volt lehetőség a 3 tacot különféle töltelékkel kérni, így lett mindhárom egyforma, mellé vörösbab és sárga rizs járt szolid köretként. A koktélok ára kedvező (2050/2150 Ft) - 12 féle. Bloody Mary-t kóstoltunk, korrekt volt. Az itallapon is hasonlóan széles választékot találtunk, a deszki Gong pálinkákat említeném 900-1050 Ft/2 cl, 12 féle gyümölcsízben. Nincs kötelező szervizdíj. Össz-benyomásom 4,5 pontos, de ezúttal is felfelé kerekítettem.

Központi elhelyezkedésű, a Múzeummal egy vonalban, a Belvárosi híd közelében találjuk meg. Mi egy több együttest felvonultató koncertesten voltunk itt, amelyre a jegyet előzetesen online vásároltuk meg. A hajó nagy része nyitott, csak a színpad felett van árnyékoló, illetve esővédő. A színpad előtt tánctér található. Elég sok ülőhely van asztalokkal, azonban a székek könnyen összecsukódó vagy éppen széteső kempingszék jellegűek. Az ételkínálatról nem tudok sokat mondani, mi nem ettünk itt, de "rendes" melegkonyha nem is működik, a büfé/bár részlegben Cubano melegszendvicset lehet beszerezni (1990 Ft), valamint némi ropogtatni valót. Az italok szegedi viszonylatban egyáltalán nem olcsók. Meglepett, hogy cukormentes "Zero" üdítőben a szokásos Coca Cola (790 Ft) vagy Pepsi helyett itt csak XIXO Cola (690 Ft) volt, kis dobozos kivitelben. Tartanak kézműves söröket is, a Félegyházi Sörműhely Rakpart 62 német Pils kifejezetten a hely számára készült, saját logóval, sörcímkével. , kisüveges kivitelben. A Pils mellett meggyes sört (1690 Ft) és Smokey Stout-ot (1690 Ft) is tartanak a Félegyháziaktól. A csapolt sörök korsó mérete itt csak 4 dl, árban meglehetős. Cserébe nem műanyagba, hanem rendes üvegpohárba csapolták. A legolcsóbb Carlsberg 1240 Ft, az 1664 Blanc, a Budweiser, a 62 Horizont IPA 1440 Ft, míg a Mangós Búza és a Málnás Gose 1640 Ft. A Bacardy rum 4 cl 1290 Ft, így egy Bacardi + Cola 2100 Ft. Alapvetően mainstream röviditalokat tartanak, többségük 1290 Ft-os egységáras (4 cl). A koktélok ára elfogadható, 1890-2890 Ft között. A legolcsóbb borok decije 450 Ft, Borbély olaszrizling, illetve Villa Gyetvai Rosso. A bejáratnál a biztonsági személyzet és a büfében a pultosok normálisak, közvetlenek. A mosdók eléggé lepusztultak, a tisztaság finoman szólva fejleszthető. Érdekesség, hogy zuhanyzó is van, ez valószínűleg a hajó korábbi "életciklusából" maradt meg.

Ha már a névadó, államalapító királyunk szobrát megtekintettük, érdemes átmenni az Időkapun, amely annyiban kötődik is hozzá, hogy 2000-ben, az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére állították fel. A tér szobrait bemutató tájékoztató tábla szerint a Millennium országos ünnepségsorozata, valamint Martfű önálló településsé válása 50. évfordulójának egybeesésére emlékeztet ez az alkotás. Ezért is a kőből készített ajtótok felső részén az MM betűk, amelyek ezt jelzik. Rendben is van ez így, bár engem mindig zavar kicsit, ha csak millenniumról írnak, beszélnek, miként itt is, nem jelezve, hogy konkrétan minek is az 1000 évéről van szó. Ebben az országban 100 évig a honfoglalás 1000 éves évfordulója volt a Millennium. Az időre, térre félig nyitott bronz ajtó, megint csak a leirt magyarázat szerint, a múlt, a jelen és jövő közötti átmenetet szimbolizálja. Az ajtó két oldala viszont a magyar, illetve a világtörténelem jelentős eseményeinek állít emléket. A magyar oldallal viszonylag könnyű dolgunk volt, felismertük, melyik dombormű melyik történelmi eseményre, jobbára harcokra, háborúkra utal. Nem így a másik oldal, azzal nehezen vagy egyáltalán nem boldogultunk. Talán, mert azt olvasom, hogy itt Madách Imre: Az ember tragédiája című műve alapján dolgozott a szobrász, az ottani jeleneteket hozta az Időkapunak erre az oldalára. Jó lett volna, ha azon a tájékoztató táblán erről is írnak. Madách műve nem annyira magától értetődő ismeret az embereknek, hogy napra készek legyünk belőle egy szobrot nézegetve. De aki ezt előre tudja, annak megéri előre készülni, mert a mű jó!

Sokkal inkább jellemző, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc történelmi eseményére Kossuth Lajos vagy Petőfi Sándor szobrával emlékeznek a települések. Martfűn viszont ilyen is van: Gyurcsek Ferenc szobrászművész Szent István téren álló alkotását 1998. március 15-én leplezték le, a 150 éves évfordulón. A daliás magyar huszárok itt is a levegőben úsznak vagy repülnek szép paripáikon, mint Verőcén az I. világháborús emlékművön, amelyet nemrég láttunk. De találkoztunk már ugyanígy oszlopra fűzött, látszólag mégis a levegőben úszó kun harcossal is. Kicsit kezdjük ezt a megoldást közhelyesnek érezni. Aztán hogy az adott művel emlékeztetett egykori harc mennyire lett sikeres, az már más, jobbára keserves kérdés. De a paripák, a lovasok kitartóan szállnak a remélt győzelem felé.