Kellemes napon, szép hegyi falvak díszletében megleltem újra a helyet, amit hát nevezhetünk kúriának, félig-meddig kastélynak is, ha tovább épülnek az oldaltoronyzatok, még azzá is vált volna. Édes hölgy a lépcsőfeljárónál fogadott, aztán mondta, hogy hátul megyünk be, ott tud csak kiriasztani. Így is lett. Aztán egyezkedtünk, én, matuzsálemi koromnál fogva ingyenes belépő vagyok, de ha fotózni szeretnék, na, azt aztán meg kell külön ezresben váltani. Hát aztán megalkudtunk. Nem volt nálam elég készpénz, nála meg elég kártyaleolvasó, szóval kompromisszum született. fizettem, amennyim volt. De hát nem bánom, mert így legalább ti is láthatjátok, akik még nem találtátok meg ezt a falut. Szépen rendbehozott kiállítás ez, és az információk szerint itt minden eredeti, nem amolyan össze-vissza vásárolt csecsebecse, mint a többi kúriában, kastélyban. Mikszáth életének színtere, tárgyai a pipák. Az összes novelláját nagy élvezettel olvastam, ami csak elérhető volt. Egy élmény. Így aztán itt lenni duplán az. Azután itt van a Szontagh Pál emlékház ez ugyan nem látogatható, magántulajdonban van, de kintről azért megnézheted, elgondolkozhatsz. Szontagh volt az, aki nincstelen korai időszakában felfedezte, támogatta Mikszáthot, életre szóló barátságot is kötöttek, és ez a birtok is Szontahgé volt, halála után vette meg Mikszáth Kálmán és épített ide öreg napjaira. Mesél a környék, mesélnek a fák, a bokrok, ki mindenki járt itt, mi született itt, milyen szellemi kincs
