Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A finn szauna használata után nem volt hideg víz, illetve az csak csordogált az egyik zuhanyzóból, ezeket szóvá téve a zuhanyfejet másnapra megtisztították a vízkőtől. A svédasztalos reggeli kínálata elfogadható volt, a svédasztalos vacsora azonban elmaradt a 4 csillagos szállodához méltó színvonaltól, mind az ételek kinálatát, mind a minőségét illetően, pl friss salátát a vacsorához nem kaptunk, viszont konzerv cékla, vegyes vágott savanyú. A szálloda bár részlege képzett személyzet híján a rendelt italt csak pálinkás pohárban szolgálta fel, egyértelmű volt, hogy fogalmuk sincs hogy milyen pohárban milyen italt illik kihozni. A kiszolgálás azonban kedves volt, a szobák tiszták és jól felszereltek, a hotel előnye a város központjában való elhelyezkedés.

A pultban egykupacban legalább 10 fiatal lány és fiú állt, valamennyien feketében, láthatóan alkalmazottak. Mit csinál itt ennyi dolgozó? Talán valami szakmai gyakorlat van? De miért lenne éppen vasárnap? Én hol van itt ennyi feladat? Megéri őket mind fizetni párhozamosan? Csak úgy átfutott az agyamon. Aztán asztalhoz léptem, jött is egy nem túl lelkes gyerek, étlapot is adott, én leültem volna, de láttam, hogy az ülőpárnám morzsás, le akartam rázni, alatta meg valami használt papírzsebkendők voltak. Mutatom meglepődve. Gyerek kényszeredetten elveszi, de nem nyögne ki egy elnézést, semmit. Szomjas voltam, meleg volt a nap. Kértem narancsos-gránátalmás limonádét. Megjött, nagyon jólesett. Kértem egy un. szilvásgombócot, de ne hagyományosra gondolt, ez egy innovatív és sokkal jobb a vártnál. Aztán még egy narancs-gránátalma folyadékpótlás, ha már elkezdtük, ne keverjük, és végül egy kávéval koronáztam meg a látogatást. Ez így összesen, szervizdíjjal együtt 7683 Ft. De azért fizetéskor odanyomják az adj borravalót opciót is, és nincs rajta 0%. Egyébként végig nagyon hülyén éreztem magam, mintha egy idegen lennék egy társaságban, akik talán miattam feszélyezve érzik magukat és alig várják, hogy eltűnjek. Nem volt itt senki kedves. Viszont egy lány, akinek valami hihetetlenül szép, kerek popsija volt, és éppen valami szupervékony, rásimuló anyagból volt rajta a nadrág, na, ő minden alkalommal elsétált előttem, oda meg vissza, teljesen indokolatlanul, nem volt a sétának semmi végcélja, csak a tudom, hogy tudod érzés, és őszinte leszek, ezért még hálás is voltam titkon neki.

De, amit beléptem az ajtón, máris emelkedett egy szőke hölgy, hogy igen, rendben, máris hozom a kulcsot! Jobb helyeken ez így van. Ajánlgattam az autómat, de mondta, hogy úgyis megy el, kövessem inkább, gázt adott és indult. Így jutottunk ide. Gondolom, a költőpárt nem nagyon kell ismertetni, bemutatni, csak azért, hogy itt kitöltsem a rendelkezésre álló helyet betűkkel. Bár a költőnőt lehet, kevesebben ismerik. Viszont a hely nem is annyira az ő nevéhez kötődik, mint inkább Weöres Sándoréhoz, Károlyi Amy nem lakott itt életvitelszerűen, csak alkalmanként járt ide. Weöres Szombathelyen született, de szinte azonnal ideköltöztek, a családi birtokra. Úgy tudom, a helyi evangélikus templomban keresztelték meg. Ami itt van, az bizonyos mértékig a budapesti hagyaték és nem az itt töltött évek emléke. Megnézheted a képeket, ez egy kúria-jellegű építmény és kb. ezeket találod benne. Károlyi Amy és Weöres Sándor 43 évig tartó házassága a magyar irodalomtörténet egyik legkülönösebb, legszorosabb véd- és dacszövetsége volt. Nyáry Krisztián és a kortársak beszámolói alapján ez a kapcsolat nem a klasszikus, viharos romantikáról szólt, hanem két zseniális alkotó teljes és feltétlen emberi-szellemi egymásra utaltságáról.

De az élet kalandos mondom magamban, hogy a több elérhetőségből egyik már csak működik, hívom a gondnokot. Hosszan kicsöng, aztán elhallgat. Hát na hívom a lelkészt. Ó, jaj, ő hitoktatást tart sok faluval arrébb. Na, de ide akkor is bemegyek, hogy úgy kell átzabálnom magam a kapun, mint egy edzésben lévő szú. Keressük a megoldást. Gondnok külföldön van, ilyenkor a kulcs leginkább a polgármesterasszonynál. Na, jöjjön akkor polgármesterasszony. Húú, de neki még nem sült meg a kenyere, várni kell, amíg elkészül addig menjek el sétálni a katolikus templomhoz, az is elég érdekes, bizony ám! Na, és így végre, egyszer csak nem jöttem hiába. Polgármesterasszony biciklin megjő, kedves, aranyos, megy, nyitja a kapukat, értőn mesél. Én meg, mint egy megkergült pele le-fel rohangászok a létrákon, ámuldozok, érzem a fa meg az idők illatát, simogatom a részleteket. Hát, nénéim, komáim, ez az ország egyik legérdekesebb temploma! Úgy építették hajdanán, hogy szeg nem fért bele, csak ács, asztalos megoldások, csapolások, így illeszkedik, így él 1732 óta. Úgy, hogy tiltották akkor a vallás ezen vonalát, bizonyos mértékben üldözték is, kaptak egy ócska, mocsaras területet, hogy oda csináljanak valamit. Hát ez lett ebből. A belső tér festetlen fából van azóta is! Nézd a faoszlopokat és a karzatot! Micsoda ácsmunka! A vallásüldözés miatt meg egy egyszerű magtárra hajazó külső. Ebbe rejtsd el a csodát! Akkor tilos volt tornyot építeni hozzá, ez csak 1862-ben lett kész. És hát nézd a szószéket! Azt az egyoszlopos faragottat Németországból fuvarozták ide. De az el is üt a stílustól, az egy agyonfaragott, díszített darab, megnézed, a farontó bogarak össze-vissza fúrták, de sikerült valahogy mentesíteni és még mindig áll. A szószék egyébként is, mint egy híd nyúlik be a faltól a templom belsejébe és látod a kalaptartó fogasokat az ülések felett? Képzeld milyen, amikor kalappal van tele. Mit meséljek még róla? Semmit. Ha nem mész el oda, nem is érdemled meg, hogy bármit is mondjak. Mert akkor minek, kinek?

Az alkalmazottak többsége ért a vendéglátáshoz, akik nem annyira, azokat meg folyamatosan formálni kellene, hogy alkalmassá váljanak egy magasabb szinten a feladatuk ellátására.