Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Így bár ez a templom nem volt része a programnak és az eredeti útvonalunknak, ha már így adódott, nem hagytuk ki ennek megtekintését sem. Egyébként azért voltak nyitva, mert egy esküvőre készülődtek. Az erzsébetvárosi épületről azt kell tudni, hogy ez volt Magyarországon az első baptista imaház és templom. Meyer Henrik, a Brit és Külföldi Bibliatársulat munkatársa 1873-ban érkezett Budára, aki a kis közösség működését az 1880-as években helyezte át Erzsébetvárosba. A Wesselényi utca és a Hársfa utca sarkán álló templom alapkövét 1884 őszén rakták le, az ünnepélyes felavatás 1887-ben történt meg. Az épületet Bachl Ferenc tervezte és építette, historizáló (eklektikus) stílusban, ezen belül a neoreneszánsz és a neoromán elemek keveredése is megfigyelhető. A belső térre a protestáns puritánság jellemző, klasszikus karzatos szerkezetű, a bemerítő medence a nagy imaterem központi részén, a szószék és az úrasztala mögötti pódium alatt helyezkedik el, a padlószintbe süllyesztve. A baptista egyház csak a rendszerváltást követően, 1994-ben kapta vissza az épületét. Utána több felújítás, renoválás történt, ezért kívül-belül újszerű az állapota. Nemcsak templom, hanem ifjúsági és közösségi tér funkciót is betölt, sőt, diákotthon is helyet kapott. Érdekes volt, hogy a főbejárat előtti lépcsőfokokra egy zsoltár részletét írták fel. A folyosó falán az egyház főbb eseményeinek idővonalát láthatjuk. A templom mérete a jelenlegi viszonyokhoz képest mondhatni, túlméretezett, hiszen 600 fő befogadására képes, míg a gyülekezet taglétszáma csak kb. 100 fő.

Abszolút ellentmondás volt, amit Milotán hallottam, meg aztán amiről Uszkán értesültem, ahol az ukrán nő másképp adta elő (hajózható határfolyó-verzió), na, itt meg az van, hogy szovjet ügynökök voltak. . . beszivárogtak a magyar falvak önkormányzataiba. Oszt úgy intézték el nagy ravaszul, hogy a magyar falvak a Szovjetunióhoz kerüljenek. Na, erre aztán Tollas (Kecskés, Kohlmann Tivadar stb. ) Tibor legény miután megneszelte ezt - motorra pattant, és vágtatott úttalan utakon, meg sem állt Budapesten a minisztériumig, ahol aztán piff-paff, elintézte, hogy ne szovjet falvak legyen, hanem magyarok Na, most kezeld helyén az információkat. De ez így még nem elég, mert a hős motoros költő is lett, mert szép lelke volt, azzal együtt, hogy a beregszászi gettóban szilaj csendőrőr is volt, ami azért nem annyira tipikus széplélek-ügy. De ezt a történeti részt később inkább törültük a nemzettudatból. Az emlékház meg megőrzött sok mindent Nagybarcán, ami ugyan nagyon távol esik Milotától, de hát itt született a hős költő, és a ház vezetője, egy hölgy, aki önmaga lovag is egyben, a kultúra lovagja, nagy lelkesedéssel és szeretettel fogadott bennünket, és sok-sok információval látott el, hogy még tisztábban látók lehessünk a tisztánlátók között.

A településszerkezet is változott sokszor, ami valaha központ volt, az olykor kitolódott a pusztába. Főleg a sok kirabolták, leégették, felgyújtották stb. népszokások következtében. Ez a templom, mint oly sok más középkori templom is, a 13. században épült talán, ez a legvalószínűbb. Aztán végigtáncolta a hitek megújulása, lerombolás, leégés, újjáépítés, átépítés stb. összes következményeit. Most ez maradt belőle, ez itt a faluszéle, a bozót, a semmi határa, a mellette lévő telkeken autóroncsok, bedűlő, magára hagyott házak, a környéket felveri az elhagyottság gaza.

Ha jól értettem, akkor ez a derék Albert részt vett a Thököly-felkelésben, bujdosott Törökországban, a kurucokhoz is állt, aztán a császáriakhoz is, aztán a nagy konfliktus meg az lett, hogy egytáboron belül a szegények mellé vagy a nemesek mellé? Oszt ez lett a veszte, ez okozta a kivégzését is. Viszont közben nevéhez fűződik a híres hegyaljai felkelés is. Hát ezért lovagol itt az országút mellett, a Bodrog partján. Azon búslakodik, hogy hová is kellett volna inkább állnia

A karbantartás szemmel láthatóan elmarad. A füves területek sok helyen gyomosak, kiégtek és gondozatlanok, ami méltatlan egy ilyen kategóriájú fürdőhöz. A mai nap azonban újabb csalódást okozott. A poolbárnál a kijelző 33 °C-os vízhőmérsékletet mutatott, miközben a bárpult körüli víz közel 10 fokkal hidegebb volt, így gyakorlatilag lehetetlen volt odamenni rendelni. Korábban ezen a részen zene szólt, ami remek hangulatot teremtett. Ma már sem itt, sem a legfelső szinten, az Ice Bár melletti körmedencénél nincs zene. Az egyetlen hely, ahol még hallottunk zenét, az az alagsori mosdó volt ez azért elég beszédes. A vendéglátás sem méltó egy prémium strandhoz. A legfelső poolbárban egy kedvetlen diákmunkás szolgált ki bennünket, és sajnos ez az élmény nem egyedi, hanem a strand több bárjára is jellemző. A nyitvatartás is érthetetlen: a medencék este fél nyolcig használhatók, a bárok viszont már körülbelül egy órával korábban bezárnak. Nehéz megérteni, hogy a nap legkellemesebb időszakában miért nem lehet már egy italt sem vásárolni. Hogy pozitívumot is említsek: a Crunchy büfé, amely a korábbi Csakhal büfé helyén nyílt meg, kellemes meglepetés volt. Finom ételek, korrekt kiszolgálás jó látni, hogy van még olyan szolgáltató a strandon, aki igyekszik minőséget nyújtani. Őszintén sajnáljuk ezt a lejtmenetet, mert ez a hely sokkal többre hivatott. A belépőjegyek ára folyamatosan emelkedik, miközben a szolgáltatások és az élmény évről évre egyre kevesebbet nyújtanak. Egy prémium árú strandtól prémium szolgáltatást várna az ember nem azt, hogy évről évre egyre kevesebbet kapjon a pénzéért.

De az erdő-mező népe, akiket most összesodort a szél ide, genetikusan bozótlakók. Úgy öltöznek, úgy viselkednek, úgy esznek. És ez roppan kínos. Az a 4-5 házaspár, akik tényleg úgy készültek erre, hogy egy kastélyban szállnak meg, külön gondolt erre, időt, energiát szánt rá, hogy rendesen felöltözzön, nők, férfiak, egy elvárható tiszteletet tanúsítva a ház és egymás felé. De ha láttad volna nem fényképeztem le őket, talán van a világnak szégyenfala, a csámcsogva röfögő, könyökölő, káromkodó disznók pannójával, akkor az itt készült. De a hotelt csak dicséret illeti, az ellátás színvonalas, nem fogy el semmi, mint rosszabb helyeken, állandóan figyelnek, újratöltik, pótolják, a reggeli is, vacsora is svédasztalos, és elég széles a választék, képtelenség éhen maradni. Kedves a személyzet, állandóan szedik az asztalról a használt eszközöket, bár is van helyben, ital is kérhető a szobaszámla terhére.

Azóta igyekszünk meglelni az éppen az utunk közelében lévő bronzcsöppségeket. Többször is jártunk a közelmúltban a Széll Kálmán téren, de nem találtuk Mekk Mestert, ami nem is csoda, mert a térképek alapján rossz helyen kerestük. Végül az ittjartam. hu segített azzal, hogy a kollégák fotóin jól látszik a környezete is, egy fehér lépcső. Így ma már messziről észrevettük a Vérmező útra felvezető lépcsősor alján Mekk Eleket. Remélem, a mesefigura is olyan kedves és szerethető, még ha kétbalkezes is, mint ez itt a lépcső aljában. Egyik kezében valami gépi szerszám, hogy valahová felszerelje a másik kezében lévő, MOSZKVA TÉR feliratú táblát. Mert bizony ez itt 60 éven át Moszkva tér volt, és nekem az is marad. Ez a név azonban addigra elveszett, amikorra 2018-ban ez a kis szobor idekerült. Mekk Mester tehát megint valamit elnézett. . . De én örülök, hogy emlékeztet.

Eddig ezzel semmi baj. Pozitív várakozás. Nos, volt itt egy hölgy, ő volt a mindenes, kapus, jegyárus, idegenvezető, ki tudja, még mi, aki talán álmai helyére került, mert egy olyan ideológiai káoszt zúdított ránk, hogy csak tántorogtam. Odáig az valahogy rendben is lenne, hogy valaki büszke a nemzete múltjára, hogy tisztelettel mutatja meg, ami rólunk, magyarokról szól az ősidőkből, de átcsapott aztán mese valami vaskos felsőbbrendűségi tudatba, hát mi voltunk először mindenhol, a világ belőlünk fakad, minden senki nép csak kullog utánunk, a nyelvünk, a mi írásunk a legjobb, a legszebb, a harcmodorunk, a ruházatunk, a mindenünk a legpraktikusabb, pár kis áthidaló megjegyzéssel próbáltam megakasztani a folyást, talán mégsem vagyunk annyira világverők, jó, hát volt a pozsonyi csata, az talán egy nagy győzelem, de azért van a mérleg másik serpenyője is szóval egyre jobban nem értettünk egyet. Volt aztán vastagon valami zsidózás is, előjött Bodrogkeresztúr, ő oda be nem teszi a lábát, mert tudjuk, ott amazok vannak, Szent Istvántól napokig idegbajt kap, meg talán a kereszténységtől is, a végén már nem tudtam igazán követni. Alig-alig lehetett elmenekülni a szavak meg a szavak súlya elől, közben igyekeztem magam tüntetőleg önállósítani, elsétáltam, otthagytam, megnéztem a jurtát, meg amikor Emese álmában párzik a madárral, az egész koncepció két eredetmondára épül, Csodaszarvas meg a turulos Emese, és hát a Jézus is csak statiszta volt Ménróthoz (Nimródhoz) képest ööö mit mondjak még ez egy önkormányzati intézmény, a közpénz tartja fenn, állami alkalmazottal vagy hogy is van ez?