Ám ugyancsak az emlékezet szerint, akkor itt még csak egy földszintes épület szolgálta a várost. Annak meg hogy lehetett erkélye? Valami ésszerű magyarázat biztosan van erre, de azt még nem sikerült kiderítenem. Belépve a kívülről kellemes látványt nyújtó épületbe, az előcsarnokba, aulának nem mondanám a helyet, szóval ott, szembetalálkoztunk Kossuth Lajos igencsak meglepő szobrával: egy soványka jurátus állt velünk szemben. Nem ehhez az ábrázoláshoz vagyunk szokva, ha a történelmi jelentőségű államférfit, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik vezéralakját látjuk a talapzaton. De mert az alkotója Kő Pál szobrászművész volt, már érthető ez a formaválasztás, hiszen Gyöngyösön láttuk, hogy Szent Istvánt és Károly Róbertet is kis nyüzüge figurának formázta. Szolnokon viszont ez az ábrázolás nemtetszést váltott ki a lakosokból, olyannyira, hogy a városházával átellenben, ahol eredetileg állt, az 1994 márciusi felavatása után többször is megrongálták a szobrot. Muszáj volt védettebb helyre átkötöztetni, így vitték be a városháza előterébe. A díszlépcsőn feljebb haladva azonban kisimul, szokásosan ünnepélyesé válik a kép. A Hubay Ferencről elnevezett díszterembe igyekeztünk egy koncertre, de előbb még megnéztük Hubay Ferenc és Scheftsik István, Szolnok városáért, fejlődéséért sokat buzgólkodó, ezért máig nagyra becsült két 19. század végi polgármesterének emléktábláját. A koncert egy különleges V4-es zenei találkozó volt tulajdonképpen, talán a Visegrádi 4-ek kulturális együttműködésének újbóli megélénkülését jelezve, de adott esetben a testvérvárosi kapcsolatoknak is köszönhetően. És azért is különlegesnek számított ez a rendezvény, mert szemben a Megyeházával, itt nem szoktak efféle zenei rendezvények lenni. Ellenben évekig bontakozó hagyomány volt, hogy nyaranként egy éjszakára megnyitotta kapuit a Szolnoki Városháza, és kulturális programokkal várták a vendégeket, akik a házat is bejárhatták. Mostanában viszont megakadt ez a sorozat, tavaly és az idén nem volt Városházi Est a Kossuth téren.
