Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Szóval a templomok úgy élik többszázéves életüket, hogy felépülnek, leégnek, lerombolják őket, újjáépítik, ilyen rend megépíti, később olyan rend használja, amolyan rendet feloszlatják, az emilyent meg újra engedélyezik. Nekem ez csak megmarad az un. angolkisasszonyok templomának, meg annak, hogy Varnusz Xavér játszik fent az orgonáján. Kinek milyen emlékei vannak erről. Most például betelepedtem az imádkozók, meg a lézengő turisták közé, és félig imádkozó voltam, félig meg lézengő turista.

Nos, mi ebben a szédelgésünkben nyomban sárkányölő Szent Györgynek véltük az ifjú bronz alakot, lábánál a szörnnyel. De közben éreztük, hogy valami mégsincs rendben ezzel az azonosítással. Gyorsan rákerestünk a szobor-mindentudóban, vagyis a kozterkep. hu oldalon, így kiderült, hogy ez itt Szent Mihály arkangyal. A keresztény hagyományban a fény harcosa ő, aki szembeszáll a Sátánnal és a gonosz lelkekkel. Szent György legendája, mint tudjuk, azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Ez igaz hát Szent Mihály kapcsán a kard helyett kereszttel felfegyverzett, a legyőzött sárkány fölé magasodó szobor gondolatiságára is, hozzátéve, hogy aki képes a gonoszt legyőzni, az ekként védelmezi is az ő közösségét. Hogy egyébként volt-e aktualizált mondanivalója a műnek, amikor 2018 decemberében elhelyezték őrző-védő posztjára? Nehéz lenne másként gondolni, hiszen a miniszterelnök és hivatala a rákövetkező hónapban foglalta el a felújított Karmelita kolostor épületét. A szobor pedig arcával inkább a Színház utca és ezáltal a Miniszterelnökség felé fordul, nem annyira a Dísz térre néz, kezében a pajzson a magyar címer Szent Korona nélküli része. Hogy aztán pár év múlva a jól megvédetteknek el kellett hagyniuk a volt rendházat, arról legkevésbé Szent Mihály tehet.

étterem mellett is, ahol ehetne, és talán sokkal jobbat, de nem, nem, a nagy tébolyult felfedező csak utazik, utazik ki a fenébe, hogy egy olyan étteremben egyen, ahol innen még nem járt előtte senki. Mert miért is? Kinek mi haszna van ebből? Mindegy, megtörtént, történelem. . . Szóval, mentem Budafokra a Ji Xiang nevű cuccosba. a Google térképen egész jó vélemények vannak, lássuk! Egy pusztult nyomorda. A nő háttal a vendégtérnek evett éppen, a pasi félfenékkel fent ült a kajáspulton, de jöttömre elszaladt, a nő felállt, nem volt se jó-, se rosszindulatú, se mosoly, semmi, illatos-omlóst kértem tésztával, kipakolta, mikrózta kicsit, nagyon olcsó volt, savanyúval, mindennel kb. 2000 forint, cserébe pocsék íze volt, és megint igaz, hogy nem minden kínai egyforma, az egyenkaják nem egy receptből készülnek, itt a tészta is rossz volt, a hús is, meg a savanyú is. Nem romlott, egyszerűen rosszul volt elkészítve, ízetlen vacak. Örömtelen, sivár étkezés. A szomszéd asztalon kosz, kajamaradék, a szomszéd széken, a padlón úgyszintén. Nem, nem ajánlom, tanulj más kárán, úgy kell a zavarodottnak, aki kipróbálta.

Utólag elolvasva a nyitáskor megfogalmazott ars poeticájukat, éppen ez volt a szándék, hogy élményközpont legyen a Funky. A Mindmegette Étterem Napok keretében szerettünk volna itt ebédelni, de a telefonos online foglalás valahogy nem akart sikerülni. Mégis elindultunk, remélve, hogy jut még nekünk a 6900 forintért meghirdetett háromfogásos menüből. Kissé nehezen találtuk meg a helyet, mert nem az utcáról nyílik a bisztró, beljebb kell merészkedni. De onnantól kezdve minden nagyszerűen alakult. Kedves fogadtatás, könnyed, de magas szintű profizmus. Alig volt vendég, mondták, hogy még nem igazán indult be az ebédeltetés a csak két hónapja megnyitott, újnak számító bisztróban. Így szabadon választhattunk, hová üljünk a fővonalként retró jelleggel berendezett térben, ahol ezen belül van kerthelyiségszerű fonott bútoros, van kicsit népies ihletésű rész, sőt orfeumi páholy, és olyan szakasz, ahol üzleti megbeszéléseket lehet lebonyolítani, vagy online munkát végezni. Alig sikerült valamennyire feltérképeznünk a helyet, máris asztalunkon volt a két pohár sör, amit kértünk. Az egyik a Dreher Sörgyár speciális terméke, az ANTL Time Traveller IPA volt. Nos, elég ha annyit mondok róla, hogy már csak ezért is érdemes lenne ide visszajönni máskor is. A kedvezményes menüből a párom a hagyományosabb vonalból rendelt gulyáslevest és rántott húst, én a könnyedebb modern választékot céloztam meg, előételnek nachost, majd roston sült tanyasi csirkemellet ettem, mindkettő mindenféle finomsággal körítve. Tessék megnézni a képeken ezeket az ételeket, éppoly finomak voltak, mint amilyen szépek. Némelyik elemük a meglepően stílusos zománcos edényekben. A desszertet már nem tudtuk megenni, annyira jóllaktunk. Elegáns papírtáskában kaptuk meg az elviteles dobozkákat. És végig mosolyt, kedvességet kaptunk a tüneményes, ifjú felszolgáló hölgyektől. Köszönjük!