A Grassalkovichokkal kezdődik a dolog, az ország egyik leggazdagabb birtokos családja a török idők után, ugyebár ld. gödöllői királyi kastély,. . . ők építettek ide is egyet, de aztán ez már nem egészen ugyanaz, a Hatvany család is birtokolta, átépítette sokáig. Hatalmas park, aztán pusztulás, jött a történelem, a katonák, a város, a lakosok, mindenki lopott, széthordott, rombolt, amit bírt, aztán egyszer csak szándék született, hogy rendbehozzák. Jó, de mi legyen vele, benne? Lett nagy horderejű vadászati múzeum. A kastély gyönyörű, a preparált hullák nem annyira. Lövésem sincs, bár egy vadásznak nyilván van, hogy miféle örömöt okoz valakit/valamit sunyin meglapulva egy lesből távcsöves puskával megölni, hogy a fejének egy darabját kiakasszuk a falra. . . de ez régi erkölcsi vita, nem mennék bele, mert nincs vége. Tehát ezeket a termeket megnézheted vagy nem nézed meg, ha nincs kedved, én azért dokumentáltam az értékelés kedvéért persze, halakkal kezdünk, lent vannak az alsó szinten, élő halak is senyvednek az akváriumiokban, tavak, folyók halai. . . fent inkább emlősök, főleg a szarvasok meg az őzek járnak pórul, mert agancsuk van, igaz, nem bántanak vele senkit, csak egymást a párzási időszakban. Ha ezt végigsétálod, azért mégis csak irodalmi emlék a Fekete István meg a Széchenyi szoba, azért a letöbbünk életében meghatározó lehetett ez a a fajta gyerek- és ifjúsági irodalom, ami a felnőtt életre is erősen kihat. Itt, ebben a házban a természet pusztítása és a természet szeretete küzd, birkózik egymással. Hozzá vigyázban áll a sokévszázados történelmi múlt.
