Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Sajnos. . . A kastélyt 1735-ben Amadé Antal idején barokk stílusban kezdték építeni, majd a későbbi korok tulajdonosai több stílusban is tovább építették, alakították, míg a jelenlegi formája a XX. század elejére alakult ki. A kastélyt körbefonó csodálatos park domboldalra épült teraszos szerkezetű francia mintájú kertként került kialakításra, sajnos az is elég elvadult, elhanyagolt. A közelmúltban pedig látszólag kedvező csillagzat alá került a kastély, hiszen egy finn mecénás, Ari Kupsus kibérelte, be is költözött, a műemléki szárnyban kiállítóteret alakított ki, amelyet korhű bútorokkal rendezett be, azonban egy jogvita miatt az állam 2023-ban váratlanul felmondta vele a szerződést. Azóta a kastély állapota gyakorlatilag csak romlik, folyamatosan pusztul. Az épület egy részében a helyi általános iskola kapott helyet, szerintem nem éppen ez a legjobb hasznosítási módja egy kastélynak. A kertben próbálnak különböző rendezvényeknek helyet adni, például ottjártunkkor egy kutyás találkozót tartottak. A parkban pedig egy környezetvédő egyesület önkéntes munkában próbálta a kertet szebbé varázsolni. A kastély tehát jelenleg alapvetően nem látogatható, de az egyesület tagjai megengedték, hogy a földszinten az általuk ideiglenes használt részeket, termeket megnézzük. Az emeletre azonban nem engedtek fel, bár elmondták, hogy ott sincs sok látnivaló, hiszen a finn ember elvitte magával a berendezést. Nagyon bízom benne, hogy fognak valami értelmeset kezdeni a kastéllyal, nyilván rengeteg pénz kellene erre, de szerintem megérné. Ne hagyjuk veszni a nemzeti értékeinket, értékes műemlékeinket.

5 évvel ezelőtti értékelésemhez képest a beltérben semmi sem változott, főnökasszony mosolygósan fogadta a vendégeket, a törzsközönségben sem láttam semmi eltérést. Szinte minden asztal foglalt volt már pénteken este 6 óra előtt. Szerencsére a fal mellett vannak talponállós könyöklő asztalok is, mivel mi csak egy pohár koccintásra tértünk be, így ezt nem bántuk. A név kötelez, a borok továbbra is a Tokaj-Hegyaljai borvidékről érkeznek. Fordítás, Szamorodni, Aszú, Furmint, Muskotályos, Cuvée a sorozat. Az ajtón belépve egyből éreztük, hogy már sülnek a fasírtok, illetve a vendégek közül már többen harapták a lilahagymás zsíros kenyeret. Mi csak egy Furmint kisfröccsöt ittunk, valamint egy kerítésszaggató cseresznyepálinkát is megkockáztattunk, ami szerintem elég durva élmény volt. Továbbra is kedvezőek az árak, a bor decije csak 380 Ft volt. A 4,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem. Örvendjünk, hogy még akadnak ilyen helyek Budapesten. Régen sok volt, minden kerületben több is, már alig néhány maradt mutatóba. Ezek egyike a Tokaji Borozó.

Még ha kezdetben igencsak szerény volt is ez az induló kezdeményezés. A múzeumalapítást azért tartotta fontosnak, mert szerinte a hazaszeretetnek a múlt emlékeihez való kötődés is forrása. Ezt köszönte meg a hálás utókor, amikor 2004 májusában szobrot állítottak neki a bejáratnál, Pogány Gábor Benő, helyi szobrászművész alkotását. Évfordulós volt az esemény, mivel 70 évvel korábban, 1934-ben nyitotta meg kapuit a múzeum a nagyközönség számára. Igaz, ezen a helyen, a város főterét jelentő Kossuth téren csak 1952 óta működik, amit a korán elhunyt múzeumalapító már nem érhetett meg. Ő addigra már kilépett az életből, ahogyan szobra az épületből. A múzeumalapítót ábrázoló szobrot már többször megpróbáltam lefotózni, hogy itt bemutathassam, de valahogy sosem voltak igazán jók a fények. Sosem segítették, hogy megmutathassam egy visszafogottságában is jelentős személyiség jól sikerült ábrázolását. Most viszont, hogy már korán sötétedik, egy előadás után, nem sokkal a múzeum bezárása előtt kiléptem a kapun, ránéztem a szoborra, és úgy éreztem ez az ideális pillanat a fotózásra.

Át kellett tegyük a másik asztalra az edényeket, mert a pincér a pultossal beszélgetett és nem jött. 6-an voltunk az étteremben, de nem győzte :-) Baileys koktélok nem is hasonlítottak a képekre. Nem volt friss eper benne és a karamel is csoki volt. Wellnessben nagyon párás meleg volt. Semmi szellőzés. Recin kedvesek, segítőkészek!

2250 Ft volt. Alapvetően jónak bizonyult, de lehetett volna könnyedebb is, az öt ponttól messze volt. Jobbnak éreztem azonban a négynél. Felfelé kerekített 4,5 pontot adok nekik.

Árára nem emlékszem pontosan, de nem volt sem extrém sok, sem extrém olcsó. 5 pont

U. I. közben megnéztem a fotókat, 1790 ft volt a kenyér, mely saccra 800 grammot nyomott.