Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Az ételek íze sem volt különösebben emlékezetes, ezért a hosszú várakozás után összességében csalódást keltő élmény volt. Gyakorlatilag csak azért ettük meg, mert már kifizettük a 13. 000 forintot, és addigra nagyon éhesek voltunk.

Errefelé inkább bizonytalanságok voltak, meg hát nyugatra menekülő emberek. Táplánszentkereszt Szombathely mellett van, itt sem tudom, hogy valami nagy forradalmi hév rázta volna a falut. De emlékmű az van, meg emlék tér is, de még mindig nem ez az érdekes. . . Hanem az, hogy a fekete emlékmű mellett egyszer csak megjelent két nőalak fehér márványbői. Nem titokban, a helyiek tudtával. És most jön az egyedi sztori: a két térdelő nőt egy orosz pár ajándékozta a falunak, Alexander Borisoglebskiy és Natalia Postnikova. Hogy miért? Ha érdekel, utánanézel, ha meg nem, úgyis hiába írnám ide.

De már esteledett, veszített erejéből a fény, ez látszik képeken is, szóval odaértem a friss nyomon és lám, egy szépséges Árpád-kori templom lapult itt az ismeretleneség homályában, egy régi temető közepén. Az 1300-as években kezdődhetett a története, félelmetes mennyiségű templom épült akkor, aztán hozzáépítettek, átalakították, tettek-vettek bennük, és van, ami még ma is áll. Azt nem kérhetem számon senkin, hogy ott, a világvégén, az erdő szélén, az esti órákban miért nem volt ez nyitva, mert nem lehetett. De arra mindenképpen jó ez a félértékelés, hogy felhívja rá mások figyelmét, hogy ne legyenek ilyen tudatlanok, mint én, hátha valakinek végre adhattam egy kirándulási tippet.

pedig errefelé az bölcs előrelátás, de így is kaptam, egy elfogadható helyet, igaz, nem a díszesebb vadászteremben, hanem a másikban, de ezt igazán nem vethetem a szemükre. A kiszolgálás kedves, rugalmas, a sok vendég ellenére működik a gépezet. Elegendőnek tartottam, hogy bevezetésképpen egy kisadag levest egyek csak, abból a jó fácánragúból, megoldották. . . felséges volt! Aztán szarvast kértem vadasan, látod, ilyen, a mártás takarja a jelentős hússzeleteket, pompásan lakmároztam. Egy légy belemászott a körtelevembe, simán kicserélték és nem is számolták fel. Ezt utólag azért igyekeztem külön meghálálni. Azt nem lehet meghálálni, hogy a Teremtő beküldte azt a tüneményes fehérblúzos lányt, aki nem szolgált fel, csak az asztalokat tette rendbe, és közben olyan mosolyokkal bombázott le, hogy transzba esve kellett keresnem a kijáratot. Szóval csudajó ez a hely, igaz, pár nagycsalád bejött közbe zajongani más asztalokhoz, de ez nem az én vendéglőm, az övék is, hát így kell elfogadni. Fogyasztásom tételesen: kicsi fácánragu leves, 1260, szarvas vadas mártással, zsemlegombóccal 4950, Cappy körte 800, szervizdíj 701 Ft.

Sajnos az ételünket el kellett, hogy csomagoltassuk és itthon fejeztük be a késői ebédünket (csülköt illetve grill tálat ettünk). Illetve amikor asztalt foglaltam lehetett volna tájékoztatni, hogy rendezvény lesz ami hangzavarral jár. Egy szót sem értettünk párommal egymásból. A mellettünk lévő pár szintén sietett az étkezéssel, hogy minél hamarabb kiszabaduljanak a kocsma hangulatú étteremből. . Csalódott vagyok, mert az ételek ízletesek!

Nyáron hűs kerthelyiséget is üzemeltetnek. Hagyományos magyar konyhát visznek, a nyolcvanas-kilencvenes évek stílusában. A rendszerváltás utáni évtizedben gyakran jártam ide, szinte semmi nem változott, még az árak sem nagyon, pontosabban vásárlóértékben azok sem. Kínálnak többek között magyaros burgonyalevest, Újházy tyúklevest, hortobágyi húsos palacsintát, rántott gombafejeket, brokkolit, sajtot, csirkét, hekkfilét, pecsenyelibamájat és sertésbordát, szabolcsi töltött káposztát, szalontüdőt, bakonyi bordát, brassói aprópecsenyét, cigánypecsenyét, vargabélest, mákos nudlit, szilvalekváros derelyét és gesztenyepürét. Az italválaszték szerény, mintha visszamentünk volna az időben. A Varga pincészet ötféle borát kínálják palackban vagy kimérve. Dreher Goldot csapolnak, palackban Arany Ászok, Pilsner Urquell, Dreher Bak és Soproni alkoholmentes kapható. A töményválaszték szűk és érdektelen, leszámítva a kétféle pálinkát. A kiszolgálás udvarias, lehetne szívélyesebb, meglepett, hogy a főnökasszony arról győzködött, hogy finom a mirelit túrógombóc is. Az erőleves tojással hozza a maga formáját, íze harmonikus. Meglepő, hogy nem tudnak borsdarálót adni, pedig az alap kellene, hogy legyen. A májjal töltött gomba elvisel még egy kis jót, de összességében finom, frissen sült, ízre, állagra egyaránt meggyőző. A tartár old school, kellemesen édesített, a fehérbor kicsit kilóg belőle, de élvezetes. A pacalpörköltnek jó az íze, korrekt a szaft és pacalcsíkok állaga. A csíkozás lehetne meggyőzőbb. A pacalhoz képest kissé túladagolt krumpli korrekt, a kenyér gyenge minőségű és nem is friss. Az ecetes paprika sem a műfajcsúcs, de nem is élvezhetetlen. Mint kérdésemre megtudtam, a túrós gombóc mirelit, így arra nem voltam kíváncsi. Nekem ez megér 4 pontot.