Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

kerületen belül Cinkota-Ófaluban található, az önkormányzat által fenntartott tájház is ilyen, nincs állandó nyitva tartási ideje, azonban bizonyos kerületi programok idején sikerülhet bejutnunk ide is. Legutóbb április 25-én tartottak tavaszköszöntő napot, amikor kézműves és családi programokat hirdettek a kertben, valamint idegenvezető bemutatásával a tájházat is megnézhettünk. Megtudtuk, hogy Cinkotára a XVIII. kerületben telepítettek be nagyobb számban evangélikus vallású szlovákokat, akkoriban ez a terület a Beniczky nemesi származású, földbirtokos család tulajdonában állt. A portán egy kb. 100 éves jómódú gazda házát, valamint a korabeli tipikus berendezési tárgyakat tekinthetjük meg. A ház gazdag berendezését az 1960-as évektől gyűjtötték a helyi lakosság körében. A világoskék, virágmotívumokkal díszített népi bútorok a szlovák hagyományokra utalnak, de a lyukas hímzéssel készült népviseleteket is a helyi szlovákok viselték. A hosszú udvaron az eredeti gazdasági épületek közül fennmaradt az istálló, a kerekes kút és a csűr, ezek a kézműves foglalkozások helyszínei voltak. Érdekesség, hogy ez alkalommal a régi lovas postakocsival lehetett a környéken kocsikázni. Érdemes figyelni a kerületi hírekben a programokat, én is egy online hírlevélre feliratkozva szereztem minderről tudomást.

A pultban kiszolgáló középkorú magyar hölgy kedves, lelkes, kommunikatív. Van egy olyan akciójuk, hogy a weboldalukon a virtuális szerencsekereket megpörgetve nyerni lehet náluk, vagy kedvezményt, vagy 1-1 ételt, italt. Én példaképpen egy ingyenes kávét nyertem. Amúgy az árak korrektek, nem egy túlárazott hely. A hagyományos olasz pörkölésű kávé Itáliát idézi, az eszpresszó és a cappuccino is autentikus. Kínálnak többféle szendvicset (1500-1800 Ft), népszerű a Panino Napoli. A taralli (600 Ft/db) dél-olasz sós - olívás ropogtatnivaló nekem nem jött be, jobban kedvelem az ennél puhább rágcsákat. A tradicionális olasz desszerteket jó szívvel ajánlom: pisztáciás cannolli (1900 Ft), Barca al Limone - citromos tart (1000 Ft), Tiramisu (1800 Ft), BABA pisztáciás piskótás pohárkrém (1900 Ft), csak példaképpen, a kínálat kicsit szokott változni, de általában ezeket találjuk. Ezek a házias olasz finomságok mind családi recept alapján készülnek. Érdekességként leírom, hogy a tulajdonosok szerveznek olasz utazásokat, nyaralásokat is, ha valaki ilyen programokat szeretne, ez ügyben is tudnak segíteni, szórólapok, névjegykártya elérhető a kávézóban. Elsősorban a hangulat és a vendégszeretet miatt nálam ez 5 pontos hely.

Az első kisebb helyiség egy tipikus trendi kávézó, míg a belső nagyobb helyiség különteremként szolgál, ahol különböző rendezvényeket is lehet tartani. A névadás nem véletlen, a helyet Magyar Brand Egyesület civil szervezet üzemelteti, akiknek a fő céljuk a magyar kulturális, szellemi és gasztronómiai értékek népszerűsítése belföldön és külföldön egyaránt. Itt a magyar értékek alatt nem elsősorban a kalocsai paprika, matyó-hímzés, gulyás "vonalat" kell érteni, hanem sokkal inkább az olyan nemzetközi szinten ismert hungarikumokat, mint amilyen például a Rubik-kocka. Az egyesület korábbi projektje volt a Marslakók magyar tudósok és Nobel-díjasok című interaktív vándorkiállítás, talán erről többen ismerhetik őket. De vissza a kávézóra. . . minden nap 10-17 óra között tartanak nyitva. Teraszuk nincs, a benti rész csinos, tiszta. Az árak középkategóriásak, elvégre itt vagyunk az I. kerületben, a Vár tövében. Az eszpresszó 1000 Ft-ba került, amire +10% kötelező szervizdíjat is felszámoltak. A kávé mellé egy Győri Édes kakaós kekszet adtak, nekem egy szív forma jutott. A kínálat elég szolid, sajtos pogácsa, szilvás papucs, sajtos fonat, vajas croissant. A néhány sütemény kissé fonnyadt benyomást keltett a fűtőpultban: meggyes kókuszgolyó, Sacher torta, puncs mignon volt a kínálat. Stühmer bonbonokat, csokikockát, konyakos meggyet is lehet náluk kóstolni. Vis Vitalis ásványvíz, Mayer szörpök, ezeket akár otthonra vagy souvenirként is megvásárolhatjuk. A csésze említésre méltóan csinos (ld. fotó). Összességében négyes alá. Amit még az üzemeltetőknek tudnék javasolni, az erre járó számtalan turista számára egyáltalán nem érthető, hogy mi ez a hely. Egyáltalán nem evidens számukra, hogy ez amúgy egy kávézó lenne.

A szállás kényelmes, tiszta, a szobák nagyok és végre egy tisztességes méretű zuhanyfülke. Az ételek választéka ugyan nem túl nagy (voltunk szállodában, ahol kevesebb volt), de minden finom volt. Van pár ingyenesen kikérhető bringájuk, így a közeli Siklósra se csak busszal lehet átmenni. Ha újra arrafelé járunk, tuti, hogy ide foglalunk megint.

Utána volt még két sikertelen próbálkozásom, de végül én is sikerrel jártam, tudtam időpontot foglalni. Talán azért, mert mostanra több mint 20 ezer ember már láthatta, aki nagyon akarta, ott járt, talán azért, mert a mostani hőkupola sokakat elriasztott attól, hogy egyáltalán kilépjen a lakásából. A regisztrációnál meg kellett adni a személyes adatokat, majd érkezéskor a bejáratnál elkérték a személyi igazolványomat, és átvilágították a táskámat. Az ikonikussá vált épületet szakavatott idegenvezetővel csoportosan tekinthettük meg. Kissé meglepő módon a hátizsákomat nem kellett leadni, illetve a fotózással kapcsolatosan sem hangzott el semmifajta retorzió. Így aztán a csoportunk folyamatosan és nagy tömegben készítette a szelfiket, fényképeket, melyekből én is megosztok néhányat, bár a korábbi sajtóbeszámolók alapján már nagyjából bárki láthatta, milyen is belülről az épület. Ahogy többen is megírták, maga az épület egyáltalán nem kelti a luxus és a nagyzolás benyomását, puritán, egyszerű fehérre meszelt vastag falak, inkább egy kissé rideg, élettelen az egész beltér szerintem is. A bútorok nagy része nekem sem igazán tetszett, minden barna, egyszínű, nem kényelmes, nem otthonos. Igaz, ez egy hivatalos helyszín volt, nem pedig egy lakóépület. Ami viszont lenyűgöző, az az 1. emeleti teraszról és a 2. emeleti erkélyről nyíló páratlan panoráma, szerintem a világ egyik legszebb városképe, ami innen látható. Tetszetős volt még számomra a 3 szintes könyvtár, bár kis alapterülete miatt a bútorokkal együtt kissé zsúfolt benyomást keltett, valamint a szépen tervezett belső kert a Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya szoborral. Az első tágas helyiségben, amely előadóteremként funkcionált, hatalmas üvegcsillárokkal és orgonával, ráismertem az egykori Várszínházra, ahol még gyermekkoromban jártam egyszer általános iskolai osztályunkkal. Összességében, aki teheti, érdemes szerintem megnézni, sajnos a szomszédos, frissen felújított Vöröskereszt-székházról mi már lemaradtunk, mivel oda időközben beköltözött az új minisztérium.

Azért, hogy más ne férjen oda? A kávé jó volt, és ez volt lényeg. Sőt, jobb, mint a másik helyen, ahol szintén presszót kértünk. A tisztaság is jobb lenne, ha mindenki odafigyelne és nem az asztalon hagyná a papírpoharakat, hanem kidobná a szemetesbe. Erről nem a cég tehet!

8-10 percet vártunk a kávénkra, nem tudom, mi lett volna, ha nem jelezzük, hogy sietünk. A kávé nekem nem ízlett, teljesen jellegtelen volt, felét otthagytam. Mire hozták és kifizettük, már elindult a beszállás a gépünkre. . . . Csak akkor ajánlom, ha bőven van időd a gép indulásáig. A környezettel, tisztasággal nem volt gondom, a kávé ára reptéri átlagot hozta.