Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Harmadszor 2023-ban látogattunk el hozzájuk, miután nevet változtattak, s a közösségi médiában közzétett fotóik tanúsága szerint elmozdultak a magas gasztronómia irányában. A belső tér átalakítása még folyamatban volt, kissé huzatos és hideg teremben kaptunk helyet, de az ilyen kellemetlenségeket megértéssel szoktuk kezelni. Az étlap bizalomgerjesztően rövid ma is. A burgereken kívül kínálnak néhány előételt, levest, desszertet illetve főételt. Az itallap igényes, a sörválasztékról a felszolgáló ad tájékoztatást, de legpraktikusabb a hűtőben pihenő több tucat prémium sört személyesen megnézni, amennyiben nem csapolt sört kérünk. Tizenhat kiemelkedő bort kínálnak, köztük több bio- és natúrtételt, a töményitalok jelentős része is felette áll a megszokott, kommersz választéknak. A burger nem sokat változott hat év alatt, a jobbacska jelzőnél nem tudok rá kedvezőbbet, legyen szó akár húsról, akár a buciról, akár a krumpliról, akár az ízesítőkről. Élvezhető, de nem meggyőző. Mintha nem ugyanazon a konyhán készült volna, mint a két előétel, amelyek viszont a remélt élményt nyújtották, megjelenésre, ízre, koncepcióra egyaránt. A padlizsánkrém két változatban is tányérra került, az egyikhez hozzáadtak a szenes héjból is, nem sokat szerencsére, jó a séf arányérzéke, a hagyományosabb krém tetejére sült kápia került. Helyben sült kiváló kovászos kenyeret kaptunk mellé, amely bármikor felveszi a versenyt a csúcspékségek termékeivel. A karfiolkrém, marinált karfiol, pirított karfiol, karfiolropogós, köles elnevezésű, szépen tálalt előétel izgalmas volt, vibráló, szerepelhetne egy Michelin-tányéros vagy Bib Gourmand étterem étlapján is. Voltam még néhányszor csak inni, legutóbb idén szeptemberben, amikoris a párommal két Brew Your Mind sört ittunk csapról, mindkettő remek volt. A kiszolgálással megvoltunk elégedve. Kint ültünk, még meleg volt, vénasszonyok nyara. Az étel/ital rovatban kell a kerekítés, de azért ez inkább 5, mint 4 pontos teljesítmé

Sajnos. . . A kastélyt 1735-ben Amadé Antal idején barokk stílusban kezdték építeni, majd a későbbi korok tulajdonosai több stílusban is tovább építették, alakították, míg a jelenlegi formája a XX. század elejére alakult ki. A kastélyt körbefonó csodálatos park domboldalra épült teraszos szerkezetű francia mintájú kertként került kialakításra, sajnos az is elég elvadult, elhanyagolt. A közelmúltban pedig látszólag kedvező csillagzat alá került a kastély, hiszen egy finn mecénás, Ari Kupsus kibérelte, be is költözött, a műemléki szárnyban kiállítóteret alakított ki, amelyet korhű bútorokkal rendezett be, azonban egy jogvita miatt az állam 2023-ban váratlanul felmondta vele a szerződést. Azóta a kastély állapota gyakorlatilag csak romlik, folyamatosan pusztul. Az épület egy részében a helyi általános iskola kapott helyet, szerintem nem éppen ez a legjobb hasznosítási módja egy kastélynak. A kertben próbálnak különböző rendezvényeknek helyet adni, például ottjártunkkor egy kutyás találkozót tartottak. A parkban pedig egy környezetvédő egyesület önkéntes munkában próbálta a kertet szebbé varázsolni. A kastély tehát jelenleg alapvetően nem látogatható, de az egyesület tagjai megengedték, hogy a földszinten az általuk ideiglenes használt részeket, termeket megnézzük. Az emeletre azonban nem engedtek fel, bár elmondták, hogy ott sincs sok látnivaló, hiszen a finn ember elvitte magával a berendezést. Nagyon bízom benne, hogy fognak valami értelmeset kezdeni a kastéllyal, nyilván rengeteg pénz kellene erre, de szerintem megérné. Ne hagyjuk veszni a nemzeti értékeinket, értékes műemlékeinket.

5 évvel ezelőtti értékelésemhez képest a beltérben semmi sem változott, főnökasszony mosolygósan fogadta a vendégeket, a törzsközönségben sem láttam semmi eltérést. Szinte minden asztal foglalt volt már pénteken este 6 óra előtt. Szerencsére a fal mellett vannak talponállós könyöklő asztalok is, mivel mi csak egy pohár koccintásra tértünk be, így ezt nem bántuk. A név kötelez, a borok továbbra is a Tokaj-Hegyaljai borvidékről érkeznek. Fordítás, Szamorodni, Aszú, Furmint, Muskotályos, Cuvée a sorozat. Az ajtón belépve egyből éreztük, hogy már sülnek a fasírtok, illetve a vendégek közül már többen harapták a lilahagymás zsíros kenyeret. Mi csak egy Furmint kisfröccsöt ittunk, valamint egy kerítésszaggató cseresznyepálinkát is megkockáztattunk, ami szerintem elég durva élmény volt. Továbbra is kedvezőek az árak, a bor decije csak 380 Ft volt. A 4,5 pontot ezúttal felfelé kerekítettem. Örvendjünk, hogy még akadnak ilyen helyek Budapesten. Régen sok volt, minden kerületben több is, már alig néhány maradt mutatóba. Ezek egyike a Tokaji Borozó.

Még ha kezdetben igencsak szerény volt is ez az induló kezdeményezés. A múzeumalapítást azért tartotta fontosnak, mert szerinte a hazaszeretetnek a múlt emlékeihez való kötődés is forrása. Ezt köszönte meg a hálás utókor, amikor 2004 májusában szobrot állítottak neki a bejáratnál, Pogány Gábor Benő, helyi szobrászművész alkotását. Évfordulós volt az esemény, mivel 70 évvel korábban, 1934-ben nyitotta meg kapuit a múzeum a nagyközönség számára. Igaz, ezen a helyen, a város főterét jelentő Kossuth téren csak 1952 óta működik, amit a korán elhunyt múzeumalapító már nem érhetett meg. Ő addigra már kilépett az életből, ahogyan szobra az épületből. A múzeumalapítót ábrázoló szobrot már többször megpróbáltam lefotózni, hogy itt bemutathassam, de valahogy sosem voltak igazán jók a fények. Sosem segítették, hogy megmutathassam egy visszafogottságában is jelentős személyiség jól sikerült ábrázolását. Most viszont, hogy már korán sötétedik, egy előadás után, nem sokkal a múzeum bezárása előtt kiléptem a kapun, ránéztem a szoborra, és úgy éreztem ez az ideális pillanat a fotózásra.

Át kellett tegyük a másik asztalra az edényeket, mert a pincér a pultossal beszélgetett és nem jött. 6-an voltunk az étteremben, de nem győzte :-) Baileys koktélok nem is hasonlítottak a képekre. Nem volt friss eper benne és a karamel is csoki volt. Wellnessben nagyon párás meleg volt. Semmi szellőzés. Recin kedvesek, segítőkészek!