Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A NOSH brandnek 3 kávézója van Budapesten, egyik jobb, mint a másik. Talán ez tetszett a legjobban, amely a XIII. kerület angyalföldi kertvárosi részén található. A beltér modern, nincs túlbonyolítva, van pár érdekes, egyúttal meghökkentő belsőépítészeti megoldás, amely szemet szúrt. Például a beton elemekből épített kiszolgálópult. Az őrlőben kétféle specialty szemeskávé várakozott a vendégkre, egyrészt a NOSH Blend, amely egy keverékkávé, 70% Guatemla, 30% Etiópa kávéja, világos pörkölésű. áfonyás és agavés ízvilággal. A másik a kolumbiai Attia Roastery Edison Lozanda kávéja volt. Az eszpresszó 950 Ft-ba került + 10% kötelező szervizdíjat számoltak fel. Az ételek meglehetős árazásúak, de szemre-ízre nagyon igényes, finom, friss és változatos a kínálat, ami egy kávézó-bisztró szintjén elképzelhető melegkonyha nélkül. Desszertek között zseniális baszk sajttorta (1990 Ft), házi brownie (1290 Ft), de nekem a szendvicsek keltették fel leginkább a figyelmemet, annyira jól néztek ki. Kukorica saláta és grillezett padron paprika magvas bagelben (2790 Ft), Bresaola foccacia (3190 Ft), vegetáriánus avokádó-tahini toast (2790 Ft), csak pár példa. Ha már prémium kategória, Anjuna jégkrémeket is árusítanak. A péksütemények a kitűnő Mattarello pékségtől érkeztek. Nagyon kedves kiszolgálás, barátságos közeg, jó volt itt lenni. 5 pont.

Néhány hónappal később a 4-6-os villamoson utazva láttam meg a már ismerős KOLAB feliratot, mégpedig a Nagykörúton, tehát ezek szerint egy újab kávézót nyitottak, konstatáltam. Nemsokára személyesen is alkalmam nyílt betérni. A Király utcában van egy szuper használt laptop és számítógép üzlet, ahol már évek óa vásárol a családunk, s én éppen új - csak számomra új - laptop beszerzés ügyében jártam náluk. Visszafelé jutott eszembe a KOLAB, hiszen a Király utcai kereszteződés közelében vannak. A berendezés egyáltalán nem autentikus, nem Ázsiára hangolt, hanem inkább skandináv stílusú fiatalos minimalista. IKEA világos fenyű bútorok, ahol inkább a praktikum dominál a kényelem felett. Értem ezalatt, hogy a székeken nem volt párna vagy szövetbevonat. Szintén a praktikumot erősítette, hogy az ülőhelyek mindegyike rendelkezett konnektorral, hiszen sokan a kávézókban szoktak telefont tölteni. Ételek terén a pult kínálata szolid, számomra nem igazán érdekes átlagos küllemű - bolti - kakaós csiga és croissant, de ezeken túl voltak előre csomagolt vietnámi sütemények, amik epres, csokis, illetve pisztáciás crepe, azaz francia palacsinta néven futnak, amolyan sok rétegű palacsintatorta szeletekre kell gondolni. Volt még műanyag dobozos karamella puding és bao batyu. A pultban egy vietnámi fiatalember volt, aki nagyon szépen beszélt angolul. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy több évig Angliában élt és tanult, onnan jött át ide Magyarországra, ahol több rokona is él régóta. Van náluk törzsvásárlói pontgyűjtő kártya, amely mindegyik KOLAB kávézóban érvényes - nyílt már azóta egy 3. kávézójuk is a Móriczon - 10 pont után ajándék ital, 20 pont után ajándék re-pohár a jutalom. Azt is megtudtam, hogy Vietnám jelentős kávétermelő ország, de elsősorban hazai fogyasztásra termesztenek és nem exportra, mivel a vietnámi emberek nagyon szeretik a kávét, és nagy mennyiségeket fogyasztanak. Itt persze alap, hogy vietnámi kávét tartanak, ami Lam Dong provinciából származik, ahol 1500 méteres magasságban, hegyvidéken termesztik a kávét. A specialty kávét vietnámi Arabicából főzik, az eszpresszó 700 Ft, a latte 1000 Ft. A vietnámi eszpresszó 1190 Ft, sűrített tejjel és sós krémmel szokták inni hagyományosan. Nekem ez nem igazán az ízlésem szerinti. Többféle Matcha lattét, frappét, smoothie-t, karamellás lattét is ihatunk itt. Negatívum ugyanakkor, hogy nincs csésze vagy üvegpohár, csak eldobható papír- és műanyag poharakat használnak. Összességében 4 pontos élmény, de emlékezetes marad.

Kb. négy ülőhely van, két db. kétszemélyes asztal, meg egy hosszabb etetőpult. Női lakossági személyek ültek mind a négy helyen, abból kettő vietnami volt, kettő meg magyar, bolti bennfentes, így én, osztályidegen, csak táncikáltam a pultnál. ZigZag már járt itt előttem, szétfényképezett mindent, és majd jövő ősszel fog pótlólag eszébe jutni, hogy itt evett-ivott, de nem értékelt le még semmit. A srác a pultban rendkívül kedves, mosolygós, igyekszik udvariasan magyarul próbálkozni, én meg igyekszem udvariasan angolul próbálkozni, a kölcsönös segítség elve alapján. Ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Saigon Signature Coffee, eldumálgattunk a sráccal, hogy tényleg igaz, hogy Saigonban ilyent isznak, vagy csak kalandos vendégcsalogató fantázianév, de azt mondta, tényleg így van, ezt isszák. Akkor jöjjön. Közben a két vietnami nő elment, nagyon domesztifikálódtak már Magyarországhoz, kutyát vettek pórázon, ami azért Vietnamban nem életszerű. A többrétegfű kávés cucc jó meleg volt, leültem hát és vártam, hogy magától keveredjen, nem siettettem a folyamatokat. Finom volt és 1690 forint. Kellemes kis látogatás volt.

A lapidáriumtól kezdve, a porcelánokon át, a lovagterem berendezésén, a megmaradt falrészleteken át sok-sok a látnivaló. A torony részben fotókiállítás volt, remek kompozíciókkal. Nagyszerű ez a múzeum!

Ebben az időben készült el, a templomot körülvevő, lőrésekkel tagolt védőfal és a két barokk kapu. Mi csak kívülről tudtuk megcsodálni. Sajnos mára már nagyon be lett szorítva az út és az épületek közé. Parkolni sem egyszerű itt.

A legmelegebb medence viszont teljesen elzárt, külön teremben található, oda kicsi gyermek nem mehet be, ezért abban a teremben kitűnően lehetett ejtőzni a 35-39 fokos vízben. A reggelinél nagy volt a választék, de a második vacsoránknál kicsit visszafogottabb volt a menü. Isteni ír kávét készítenek a bárnál :)

A reggeli is finom volt, jót ettünk mindkétszer. A kiszolgálás kedves és figyelmes. Még visszatérünk!