Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Egy elég friss "összeállás" ebben a formájában, ugyanis 2023-tól szerepel ezen a néven, amelyet a Modern Városok Program keretében alakítottak ki jelentős kormányzati forrásból. A nagyszabású projekt keretében a Fő téren egymás mellett álló műemlék épületeket, a Storno-házat, a Tábornok-házat, a Fabricius-házat, valamint a Tűztornyot egy összefüggő épületegyüttessé alakították ki, belülről fizikailag is összekapcsolták és átjárhatóvá tették. A látogatást és a belépőjegyet úgy alakították ki, hogy az összesen 10 tematikus kiállítás közül igény szerint lehet kiválasztani, hogy melyikeket szeretnéd megnézni. Az épületen belül irányító ikonok jelzik az adott útvonalat és látnivalókat. Szerintem árban elég drága a belépőjegy, én időkorlátok miatt az Á la Carte nevű 3 szabadon választott kiállítás mellett döntöttem, ami 5000 Ft-ba került. A Tűztornyot külön jeggyel külön néztük meg, többször is. Ha csak egy állandó kiállítást akarunk megnézni, annak 3000 Ft az ára, szóval a kombinált jegy mindenképpen kedvezőbb. Az ALL IN, mindenre szóló jegy 9000 Ft, ami 72 óráig érvényes. Nyilván ez éri meg a legjobban, csak nekünk már nem volt 3 napunk Sopronban, mivel másnap délelőtt indultunk haza.

Nekem a színvilága kifejezetten tetszik, fehér-acélkék kombináció, a sokkal gyakoribb sárga barokk helyett. Belépve a kapun egy hatalmas, tágas, gazdagon díszített, monumentális térbe lépünk be, elállt a lélegzetünk, finoman kidolgozott barokk stukkók, gazdagon díszített oldalkápolnák, aranyozás, fafaragások, stb. , mind Sopron város és lakóinak gazdagságát jelzik (akik anno összedobták erre a nem kevés pénzt). A templomot eredetileg gótikus stílusban építették a XIV. század végén a Szent György Tesvérület támogatásával, innen a név is, minden pontosan le lett dokumentálva (a templomot vezeklésként építették). Később évszázadokon át a jezsuiták temploma lett, s ahogy az lenni szokott, a stílus barokkra váltott. A templom büszkélkedhet hazánk legrégebbi orgonájával 1633-ból, ami csodálatos módon épen túlélte a vérzivataros évszázadokat. A kapu feletti eredeti, gótikus dombormű a névadó Szent György sárkánnyal való harcát ábrázolja. Bent a főoltáron Szent György vértanúsága és megdicsőülése látható. Bár a fotókon - szemből - nem látszik, de a hátsó részen van egy tornya is a templomnak, ez utólagos ráépítés. Több éves tapasztalataim alapján elég gyakran nyitva van ez a templom, látogatása ingyenes.

Az önkormányzat és a VOLT Fesztivál szervezői 2014-ben alakították ki közösen ezt a helyet, és tették ide ezt a fém szerkezetet egy kis fa körül, ahová a szerelmes párok elhelyezhetik a kisebb-nagyobb lakatokat szerelmük örök zálogaként. Hát, nem tudom, én nem sok értelmét látom ennek a szokásnak. Az minden esetre a fotókon is látszik, hogy a lakatok körül a fű teljesen kiszáradt, szóval elég sokan járnak ide lakatolni és fotózkodni.

Az 163435-ös soproni országgyűlés idején II. Ferdinánd itt szállt meg, később a Sopronban rossz emlékű - az ellenreformáció hozzá kötődik, az evangélikus templom és múzeum kapcsán esett róla szó - I. Lipót király, majd Lotharingiai Károly hadvezér is itt vendégeskedett. A 2. emeletet a XIX. században építették hozzá az épülethez. A ház névadója a Kossow-család, akinek leghíresebb tagja Kossow Jenő jogász és karnagy volt, nevéhez fűződik Sopron zenei életének fellendítése, a Zenekedvelők Egyesületének megalapítása. De ami miatt leginkább említésre méltó és ismert manapság ez az épület, az bizony a Gyógygödör Borozó és Étterem, amely 1966-ban nyitott meg a már említett pincében. Talán Sopron leghíresebb vendéglátó helye, ez a legrégebbi folyamatosan működő borozó. A szerteágazó pincerendszer 300 m2-es, így nagy számú vendég befogadására alkalmas. Bejárata a jelenlegi utcaszintnél több mint 1 méterrel lejjebb található. Mindezek alapján én a "kihagyhatatlan" kategóriába soroltam az épületet. A felsőbb szintek nem látogathatóak, mivel jelenleg lakóházként funkcionál.

Tulajdonképpen ennyi. Persze kerekítettek a szoborállításnak egy szép mesét, talán a városi illetékesek, az ötletadó szálloda- és kávéház-tulajdonos vagy az alkotók. Eszerint Krúdy Gyula a déli Klotild-palota aljában hajdan működött Belvárosi Kávéházban írta a Szindbád-történetek nagy részét, merthogy rendszeres látogatója volt a helynek. Csakhogy nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az író itt dolgozott volna. Irodalomtörténészi vélemény, hogy a legenda nem igen valószínű, mivel Krúdy inkább kocsmákba, mint kávéházakba járt, és főleg otthon vagy szállodai szobákban dolgozott. És ez igaz a Szindbád-történetek születésére is. Ráadásul abban az időben a Belvárosi Kávéházba magas rangú jogászok, üzletemberek és katonatisztek jártak, nem volt irodalmi törzsközönsége. A legenda viszont szívósan él, Krúdy pedig megadóan ücsörög a térkövön. Fejét kezébe támasztva azon mereng, vajon mit is kellene erről a helyzetről írnia.

A templom 1719-1725. között épült, a tornyok még évtizedekkel később. A beltér díszes barokk freskói és fafaragásai lenyűgözőek. Szép, felújított, karbantartott állapotban van a templom. A templomhoz rendház is tartozik, itt élnek a domonkos szerzetesek. Szent Júdás Tádé Jézus 12 apostolának egyike volt, de nem az áruló Júdás, hanem a "rendes". A kőművesek és a tímárok védőszentjeként tisztelik.

Kicsit utanánéztem az előzményeknek, nem olyan régen, 2015-ben került vissza az épület az evangélikus gyülekezethez, s utána is volt egy olyan hosszabb időszak, amikor a múzeum nem volt látogatható felújítás és egyéb technikai okok miatt, de 2026. május óta megújulva megnyitottak a látogatóközönség felé. Azt azért el kell mondjam, hogy amikor ott jártam, s amíg végignéztem a kiállítás anyagát, addig más látogató rajtam kívül nem érkezett. Az 1200 Ft-os belépőjegyet nem sokalltam. Az evangélikus templomban többször jártam már, ami itt van a közelben a Templom utca 10. szám alatt, de a múzeum épülete és bejárata a Színház utca felől nyílik. A térképen azonban jól látszik, hogy ez régen valószínűleg egy közös nagyobb telek lehetett. A múzeumban egy kedves hölgy sok érdekes információval látott el. A mai Magyarország területén először Sopronban alakult meg luteránus/evangélikus gyülekezet 1565-ben, elsősorban a jelentős számú németajkú lakosság körében lett népszerű ez a vallás. A XVII. század elejére Sopronban a lakosságnak több, mint 85%-a evangélikus vallásúnak vallotta magát. Az ellenreformáció azonban hatalmas csapást mért a gyülekezetre, templomaikat és iskoláikat is elvették tőlük, a hívek száma lecsökkent. A múzeum ezeket a részben dicső, részben viszontagságos időket mutatják be a számtalan tárgyi emlék segítségével. Természetesen liturgikus és mindennapi használati tárgyak, festmények, kéziratok, könyvek is láthatóak, valamint egy evangélikus paplak. A lelkészi arcképcsarnok bemutatja az összes egyházi vezetőt. A helyi luteránusok közül talán Lackner Kristóf polgármester a legismertebb, akiről utcát és általános iskolát is elneveztek Sopronban.

A Fő tér épületeinek elhelyezkedése, alaprajza gyakorlatilag a XIII. században alakult ki, s azóta lényegében ezt a formát őrzi, ez azért elég komoly múltidézés és hagyományőrzés szerintem. Sőt, ha még visszább lépünk a történelemben, a római kori Scarbantia központja, a Forum pontosan a mai soproni Fő tér és a Városháza környéke alatt feküdt. A tér a XIV. században piactérként funkcionált, de az évszázadok során folyamatosan meghatározó szerepet töltött be a város életében. A tér minden épülete védett műemlék. Nem biztos, hogy nem hagyok ki semmit, de próbálom sorban összeszedni, milyen látványosságokat találunk itt. A tér közepén áll a Szentháromság szobor. Tőle nyugatra a Kecske-templom tornya magasodik, ez a tér legrégebbi épülete, hiszen a ferencesek a templomot 1280-ban kezdték építeni. A keleti oldalon a Tűztorony, illetve a Hűségkapu. A templomtól balkézre a sárga Patika-ház, amely a XVI. században épült. Mellette a Gambrinus-ház a XV. század elejéről. A Múzeumnegyednek helyet adó 3 szép épület egymás mellett a Fabricius-ház, a Generális-ház és a Storno-ház. Tőlük jobbkézre a Vármegyeház, vele szemben a tér másik oldalán a Városháza. S persze ne feledkezzünk meg a Kossow-házról sem, amelynek pincéjében működik a híres Gyógygödör, Sopron kedvelt borospincéje.

Elég gyakran járok erre, mert útba esik hazafelé, de korábbi munkahelyem révén a közeli bankfiókban gyakran megfordultam. Az iskolát 1869-ben alapította Veres Pálné 14 leánytanulóval, 9 tanárral és a saját maga által összeállított tantervvel, a hölgyek magasabb fokú képzésének érdekében. Az utca neve akkoriban még Zöldfa utca volt. Az iskola eredeti, alapításkori neve Az Országos Nőképző Egyesület tanintézete volt. Érekesség, hogy egészen 1963-ig valóban csak lánytanulók voltak az iskolában, utána azonban koedukálttá változtatták, beengedték a fiúkat is. További érdekesség, hogy az első iskolaigazgató Gyulai Pál irodalomtörténész és költő volt, akiről szintén neveztek el utcát a belvárosban, igaz, az már a VIII. kerülethez tartozik, de légvonalban nem esik messze a szobortól. A szobor, amely elegáns ruhában, ülő pózban ábrázolja a hölgyet, 2007 óta van a mostani helyén, egy felújítást követően került ide a Veres Pálné utca elejére, a Ferenciek teréhez. Nekem nagyon tetszett a szobor előtti rózsaablakot formázó díszkő. Az is tetszetős, hogy szép fák árnyékában helyezték el a szobrot, sajnos itt a belvárosban a betonrengetegben alig vannak fák, zöld növények.