Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Így is bőven 12ezer Ft feletti a kilós ár, és ahogy már más is észrevette, bizony, ugyanakkora papírban a csoki már kisebb lett tavalyhoz és a korábbi évekhez képest. Nagy trükk. . . Ha már itt voltam, most volt annyi időm, hogy a múzeumot is megnézzem az emeleten, ami őszintén szólva nem egy nagy kaland. A belépő 1300 Ft. Ebben benne van egy kb. 10 perces kisfilm a kakaóbab termesztésről, csokoládé készítésről, a Szamos Marcipán Kft. történetéről, valamint több ikonikus Szamos termék elkészítési módjáról magyar és angol nyelven, illetve felirattal. Aki járt már bármelyik csokoládé vagy marcipán múzeumban vagy üzemben, láthatott már ehhez hasonló filmet. Maga a kiállítás 2 folyosót foglal magában. A legjobban a régi cukorkabolt és szatócsüzem tetszett, valamint igazán impozáns volt a magyar Országház épülete, marcipánból elkészítve, finoman, részletgazagon kidolgozva. Szintén látható marcipánból a magyar királyi korona és a koronázási ékszerek, a jogar és az országalma, valamint van egy 78 kg-nyi marcipánból készített szolgálólány szobor is. Ez utóbbi egyébként egyáltalán nem úgy néz ki, mint ami marcipánból áll. Érdekesek a régi díszes fémdobozok, valamint a számtalan sütési eszköz, a csokiformák. A belépő mellé jár egy kis zacskóban többféle csokipasztilla.

Szóval van itt konkurencia pár lépésen belül is, mindkét irányba. Ettől függetlenül úgy tűnik, itt is van kereslet és forgalom, de elsősorban inkább elviteles hely. Nyáron volt kirakva két bárasztal, talponállósan ott lehetett enni. Bent is talponállózás, puritán körülmények. Olvasgattam az aktuális reklámokat, ez alapján szavaztam bizalmat a Csirip Burgernek, menüben. A pultos fiatal srác egyből szólt, hogy ez valójában egy gyerekmenü. Sebaj, szerintem elég is lesz nekem. Előny a gyorsaság, a rendelést követően pár perc múlva már meg is kaptam az ételt. Elvileg a sorszámot kellett volna figyelnem, de valójában a személyzet figyelt rám. Egy valóban egyszerű kis szendvics, az alap sima buciban rántott csirkemell filé, kissé nagyobb darab, mint a zsemle, oldalt kicsit kilógott, házi burgerszósz, Cheddar sajt, jégsaláta. Hozzá kis adag sült krumpli. A választható italok közül a Mirinda Zero borzalmas, tömény műcukor ízű, a 7UP Zero meleg volt, nem volt belőle hűtött doboz, a Pipi Limonádé viszont meglepően kellemes volt, ízlett. Összesen 1690 Ft-ot fizettem, nem volt sok érte. De valóban kis adag, nekem ennyi most elég volt, de egy ebédnek kevés. A kiszolgálás barátságos volt. A tisztaság fejleszthető. Össz-élmény 3,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. A papír szívószál pár perc alatt "elolvad", szétmállik. Mi értelme ennek? ?

Jelenleg a gasztronómiai élményeim listáján toronymagasan az első helyen áll! ! ! Nem olcsó. Valóban. De hogy dugig leszel a sok "pöti" "falatkától", és a boldogságtól, hogy ennek részese lehettél, az biztos. Mindezek mellett meglepő az a felsőfokú elegancia, amivel fogásról fogásra emelni tudják ezt a VALÓBAN páratlan gasztronómiai élményt. A letisztult elegancia jellemezte az egész estét, mely vonatkozik az enteriörre, és a kiszolgálásra is. Kívánom, hogy legyen mindenki részese ennek az életre szóló élménynek, aki olvassa ezeket a sorokat!

Mostanság a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA a tulajdonosa a turisztikai látványosságnak és összművészeti rendezvényközpontnak definiált műemléképületnek. Úgy alakult, hogy nem igen voltam itt azóta, hogy az MMA tölti meg programokkal a házat, de most szűkebb hazám zenekara, a 60 éves Szolnoki Szimfonikusok adtak jubileumi koncertet a ház dísztermében a karácsony előtti ünnepi időszakban. Ezen mindenképpen részt kellett venni és ha már, ismerkedtünk egy kicsit a több nekirugaszkodásban felújított, anno 1865-ben átadott, tehát most 160 éves épülettel. Feszl Frigyes volt a Pesti Vigadó tervező építője, mondhatni ez volt szakmai élete főműve, bár a Dohány utcai Zsinagógán is rajta hagyta úgy szerkezeti, mint díszítettség tekintetében keze nyomát. Egyfajta kísérlet volt ez akkoriban a romantika nagy magyar építésze részéről egy magyaros stílus megalkotására. Bár hogy ezt a magyaros stílust miért teremtette volna meg egy a Vigadó egészében, de főként nagytermében a mór építészetet idéző építészet, az számomra inkább kérdéses, mint könnyen érthető. Ahogy már a címben is jeleztem, nekem nem kedvencem, de hatásosságát elismerem. A díszterem némi nehézségek által megteremtett akusztikája pedig igencsak jónak mondható. És mert összművészeti központnak mondják, koncert előtt felmentünk a legfelső szintre, hogy a 4. Budapesti Illusztrációs Fesztivál két nagytermet is elfoglaló kiállításán megnézzük a bemutatott, önálló művészeti ágként kezelt irodalmi illusztrációkat. A több száz mű átfogó képet ad a magyar illusztráció jelenéről, miközben megmutatja, hogyan tudják az ilyesfajta képek újra megszólítani az olvasó-nézőt. Mi nagyon élveztük ezt a sokrétű, színes tárlatot. Bár több időnk lett volna a részletes megtekintésére. De január közepéig még nyitva van ez a kiállítás, meg lehet nézni, akár ismételten is. Ami viszont egészen varázslatos élményt jelentett számunkra, hogy most először volt módunk kimenni a legfelső szinten lévő Panoráma teraszra. Igaz, az erősen tériszonyos párom gyorsan visszamenekült innen a zárt folyosóra, én viszont gyermeki örömmel csodáltam a Duna-part, a Gellért-hegy, a környék esti fényeit. Közben ő a régi képeken ismerkedett a hajdani, Pollack Mihály tervezte klasszicista Vigadóval, amelyet már több egymás utáni korosztály sem láthatott a valóságban, mert rommá ágyúzták a szemközti várból az osztrákok. Ennek utána épült ez a mai is álló kőcsipke, habcsók palota a Duna-korzón.

A szoba korekt volt, de a wi-fi állandóan lefagyott. Összességében meg voltunk elégedve.