Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

A bejárat pontosan az épület sarkán van, ami azt eredményezte, hogy délután 4 óra magasságában - lehet, hogy máskor is, de akkor biztosan - a nap pontosan az ajtón tűz be a bejárattal szemben lévő pultra. Ez azt is okozza, hogy a Fő utcai oldalon lévő asztaloknál lehetetlen ülni, hátulról tűz a nyakadba a nap az ablaküvegen át, hőgutát kapsz és megvakulsz. Mivel a vendégtér L alakú, szerencsére a Pala utca felőli oldalon is van további két ülőhely, ez ilyen időtájt viszonylag árnyékosabb, így ide lehetett leülni. Az őrlőben két féle kávé volt, az egyik világos pörkölésű. Természetesen La Marzocco kávégépük van, ami a minőség garanciája. A HERZ New York Coffee Roasters nemzetközi szinten is jegyzett, prémium kategóriás, magyar specialty kávémárka és mikropörkölő kávéit nemcsak helyben fogyaszthatjuk, de otthonra is vásárolhatunk belőle. Az Ethiopia single origin és New York City signature blend babkávé mellett kapszulás kávékat is árusítanak. A sötétebb pörkölésű brazil kávéjuk is remek. Néhány jobbféle süteményt tartanak, pl. az Országtorták közül az Őrség zöld aranya tortát, illetve francia stílusú monocake-eket, Tiramisu és meggyes ízben, de volt sajttorta is (1890 Ft). Néhány mentes sütijük is volt, pl. eper-yuzu kocka (1990 Ft). A sütemények elhelyezése nem volt éppen optimális, és mintha olvadoztak-kornyadoztak volna a sütemények, talán a hűtés nem volt megfelelő? A péksüteményeket én túlárazottnak éreztem, a mini sós croissant darabja 299 Ft, a Red Velvet muffin 1490 Ft, illetve amerikai mini palacsintát is lehet enni. A bejárattól balra lévő beugróban alakították ki a delikátesz részleget, ahol borok, pezsgő, chips, édességek, dobozos üdítők találhatóak. Nem sok egészséges ételt láttam köztük. A kávé mellé egy mini Islert is kértem (250 Ft/db), a cappuccino 1300 Ft. Egy nagyon mini brownie kocka is járt a kávé mellé. Nincs kötelező szervizdíj, de a fizetéskor bökhetsz, úgy éreztem, elvárták, de örömmel is nyugtázták. Összességében 4 pontra taksálom a helyet. A mosdó tiszta, igényes, látszik, hogy az is vadiúj.

A park amely körül veszi a szállodát csodálatos. Az ételek fantasztikusak és nagyon finomak, a kiszolgálás pedig rendkívüli, csak dícsérő szavakat érdelem! Nagyon jól éreztük magunkat az exrém hőség ellenére is. Biztosan vissza fogunk még térni, mert a térség a kedvencünk.

Szerintem ez a hiányosság műemléki környezetbe illő táblákkal megoldható lenne. Jelezni kellene továbbá, hogy a szobá(k)ban található konnektor(ok) közűl melyek használhatók csak a villanykapcsoló működtetése után.

A reggeli és a vacsora svédasztalos, bőséges és finom. A választék megfelelő. A szálloda wellness részlege is kellemes, többféle szaunával jacuzzival és pihenőágyakkal. Masszázs, sószoba van. A bárban, és a társalgóban több interaktív játék található. Végül a legkellemesebb meglepetés a személyzet kedvessége és közvetlensége volt. Csak ajánlani tudom - nyugalomra vágyó ( nem kisgyerekes) családoknak, pároknak

A G&M 2026-ban 14/20 pontra értékelte őket, ez elég meggyőzőnek tűnik. Kizárólag vacsorázni lehet náluk, hiszen csak 18 órakor nyitnak ki. Előzetes helyfoglalás erősen ajánlott, egy átlagos hétköznapon már nem volt szabad asztaluk. Már a legutóbbi Dining City Étteremhét programon szerettünk volna ide eljönni, foglalunk is, de a végén programütközés miatt le kellett mondanunk. Most ismét van egy akció náluk, szintén a Dining City Nyári Gasztronapok keretében a 3 fogásos menü fix 9900 Ft-ért érhető el náluk. Egy rövid, 3x3 tételes étlapról lehet választani, amelynek 1-1 tétele feláras. Az italokat és a kötelező szervizdíjat (+15%) ugyan ez az ár nem tartalmazza, de még így is igazán kedvező ajánlatnak tartom. A választható előételek: Yakitori csirkenyársak, Lazac sashimi mangós miso dresszinggel, Rock Shrimp rák Tempura (feláras). Főételek: Yuzumiso lazac steak, sushi válogatás (csípős tonhal, lazac), Wagyu mini burger trió (feláras). Desszertek: Brownie miso karamellel, sárgabarackos sajttorta, misopraliné mille-feuille (feláras). Feltűnő a lazac és a miso túlsúlya a kínálaton belül. A beltér modern, sejtelmes megvilágítású, misztikus kozmopolita bár hangulatú, a tányérok különlegesek. Az alagsorban található mosdó különleges hangulatú, természetet megidéző, szintén sötét színvilágú, még bonsai fa is volt benne. A személyzet elegendő létszámú, pörgős a kiszolgálás, udvarias, de nem feszélyező a légkör. A 2 személyes asztalok elég zsúfoltan vannak elhelyezve, nincs igazán intimitás. A nagyobb társaságok körasztalnál is ülhetnek. Üdvözlő falatka vagy ajándék fogás, meglepetés nem volt. Az italok meglehetősen túlárazottak. A 0,7 l-es San Benedetto ásványvíz 2100 Ft (szervizdíj nélkül), a japán stílusú koktélok rendkívül izgalmasak, 5000 Ft-tól felfelé árazódnak. Az ételek állaga, fűszerezése, ízvilága nekem tetszett, még talán több fűszert, pikánsabb ízeket is el tudtam volna képzelni. Az előétel mellé számomra hiányzott valami jelzésértékű köret vagy saláta, csak magában jött a 2 db kis húsnyárs. A főétel sem volt nagy adag, a lazac tökéletes állagú, a bőre ropogós. A kapor nagyon jól passzolt hozzá, elbírt volna még többet is. A sajttorta fánk alakban érkezett, ettől a fogástól nem voltam elájulva, elég semleges íze volt, az mangó öntetben kb. csak édes szirupos ízt éreztem. Összességében megadom az 5 pontot. Voltak olyan fogások is, amelyek alulról megvilágított szárazjégen érkeztek.

A szálloda számunkra legnagyobb előnye a hozzátartozó, családias, nem zsúfolt, jól felszerelt, tiszta szabadtéri strand volt, ahova naponta többször is ingyenesen átjárhattunk.

Ha valaki még nem ismeri a vietnámi konyhát, türelmesen elmagyarázzák az egyes fogásokat, segítenek a választásban, így az első látogatás is kellemes élmény. Jó érzés olyan helyre érkezni, ahol valóban figyelnek a vendégekre. Az ételek minden alkalommal nagyon finomak, frissek és ízletesek. Az adagok bőségesek, így az ár-érték arány is kiváló. Külön pozitívum, hogy a levesekből vegán változat is elérhető, így azok is könnyen találnak megfelelő fogást, akik növényi étrendet követnek vagy éppen húsmentes ételt szeretnének. Az étterem mindig tiszta és rendezett. A minimalista berendezés kellemes, nyugodt környezetet teremt, ahol jó elfogyasztani egy ebédet vagy vacsorát. Bár a hely nem nagy, ettől csak még otthonosabb a hangulata. Nekem az is nagy előny, hogy eddig mindig találtam parkolóhelyet a közelben, így autóval is kényelmesen megközelíthető. Hétvégén azonban érdemes előre asztalt foglalni, mert nem véletlenül nagyon népszerű, gyakran tele van. Összességében csak ajánlani tudom ezt a helyet. Finom, autentikus vietnámi ételek, kedves és figyelmes kiszolgálás, családias légkör, tisztaság és bőséges adagok, számomra minden adott egy jó éttermi élményhez. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor visszatérek.

Aztán mivel a közösség nagy része odaveszett a vészkorszakban, az 1896-ban elkészült zsinagóga árván maradt, majd már méltatlan célokra való igénybevétele is megszűnt, az építmény állaga egyre csak romlott. 2005-ben azonban elkezdték felújítani, és 2006-tól új funkciót kapott. Ennek már pont 20 éve, lehet, ezért időszerű a mostani felújítás. A hajdani zsinagóga külső megjelenése beleillik sok vidéki társa stílusába, de ez a romantikus jelleg már letűnt stíluskorszaknak számított a 19. század utolsó éveiben, mégis, ahogy írják róla, jól harmonizált az orthodox hitközség elképzeléseivel. De vajon ki lehetett a tervezője? Ha csak turisztikai ismertetőket olvasunk, akkor egyértelműnek tűnik, hogy ezt is a magyarországi zsinagógaépítészet kétségtelenül legnagyobb egyénisége, Baumhorn Lipót tervezte. Valódi szakirodalomban azonban sehol sem állítják, hogy ez a tokaji is az ő műve lenne. Tavaly szeptemberben, amikor az egykori zsinagógában megemlékezést tartottak Baumhorn Lipót születésének 165. évfordulója alkalmából, Szegedi Márta, tokaji idegenvezető előadásában beszélt erről a kérdésről, erről a bizonytalanságról is. Érdeklődésemre most azt is elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt Baumhorn Lipót egyik külföldön élő leányunokája látogatott el Tokajba megnézni a zsinagógát. Lehet, hogy mégis a nagypapa tervezte?

Első úti célunk Tokaj volt, reményeink szerint elég nagy település ahhoz, hogy egy szürke kedden is nyitva találjunk valamilyen kedvünkre való etető helyet. Nos, ez sem sikerült, amit kinéztünk magunknak, az itt is pihenő napot tartott. Már inkább korai vacsora idő volt, amikor megadtuk magunkat sanyarú sorsunknak, és beültünk a szállodánk üres és egyébként is kellemetlen, sivár, iparias hangulatú éttermébe. Amely ráadásul elég különös módon nem kapcsolódik a konyhához, attól viszonylag távol helyezkedik el, talán, hogy az utcáról betérő vendégek is könnyebben elérjék. Csak hát így viszont nem elég meleg az étel, mire a vendég asztalára kerül. De ne siessünk ennyire, haladjuk sorjában: A fiatal kiszolgálónő, aki gondjaiba vett bennünket, kedves és készséges volt. A többiről pedig nem ő tehet. Mi egy borvidéken is csak sört szeretnénk inni, és abból fölöttébb szűkös a hely kínálata, vagy valami méregdrága ismeretlen vagy kommersz licenc-gyártmány. Aztán a már említett konyha-étterem távolságból eredő probléma is adott. És persze tudjuk, hogy közel a folyókhoz több a rovar, az épületekbe is bejutnak, de azért amikor egy fájdalmas csípésre képes bögölyféle telepedett az asztalunkra, annak azért, finoman szólva, nem örültünk. Az igazi gond viszont az ételekkel volt: A párom mangalica tarját rendelt, sült édesburgonya gerezdekkel és tejfölös uborkasalátával. A köret rendben volt, de a húst kifejezetten száraznak találta, kellett is a sör, hogy le tudja nyelni. Mindez 6990 forintért. Én libamáj torchont kértem, grillezett őszibarackkal és házi kaláccsal. Kaptam két szeletke libamájpástétomot, amelynek érzékelhető hányada inkább zsír volt. A grillezett őszibarack még egy kisebb baracknak a felét sem tette ki, ezen kívül volt a tányéron egy kanálnyi befőtt, ami a hajdani bolgár konzervre emlékeztetett. A kalács-szeletkék pedig ehetetlenül szárazak lettek amiatt, hogy olajban kisütötték őket. Ami élvezhető volt a tányérról, a két érmenagyságú libamájpástétom-szelet, 5990 forintért némiképp túlárazott. Ennyi volt, ilyen volt. Az itt szerzett friss tapasztalat számunkra igazolja a régi mondást: A szállodai éttermek ritkán jók!