Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

Mondjuk félve óvakodtam be, mondván, nem rendeltem asztalt, de ha lehet, ennék valamit, a lány a pultban állva hagyott, na, majd megnézi lehet-e valamit tenni, aztán nem nézett meg semmit, jött-ment, én meg csak ott álltam. Előkerült a felszolgáló legény is, ő is megkérdezte, mi szél hozott, mondtam, hogy a hölgynek elmondtam, várok, erre azt mondta, hogy semmi baj, persze, üljek csak le ide. Mondjuk, hogy vegyes kezdet. Étlap, választottam egy mangós-rákos tapast meg egy poliposat is. Ennék-e addig olajbogyót? Ennék. Kaptam. Kaptam egy spanyol sört is, ebben egyeztünk meg. Közben egy adag krumplit is kértem, gondolván, hogy talán valami köret elférne. . . a sültkrumpli meg is érkezett 10-15 perc múlva, aztán semmi. Hát rágcsáltam az olajbogyót. Krumpli forró volt, de aztán szépen elhűlt. Már csak kivárom azokat a nagyon bonyolult dolgokat, amiket rendeltem. Soká jöttek. Így néztek ki. Közben voltam a WC-n, nagyon burleszk-hely, látod, aki kisdolgát végzi, az bent áll a kicsapódó ajtó hatókörébe. Hát meg is jártam, lendülettel kivágta a kijövő tettestárs, én meg tántorogva fél métert célt tévesztettem. Na, de mégis, mi a megoldás? Hogy közben hangosan énekeljek, hogy vagyok ám és éppen tevékenykedem? De túl vagyunk ezen is, lementem és még mindig nem volt ott az étel. Aztán megjött, ezt is mutatom, és végre nekiálltam a hideg krumplival együtt. Ismerjük el, finom volt, nem csalódás, jó ebéd ez. A végén kértem még egy sört, mert azért stílszerű az ember. Közben sorra elzavartak mindenkit, aki jönni, érdeklődni akart, nem foglalt, akkor nincs hely, sajnáljuk. Pedig volt szabad asztal nem is egy, végig üres, amikor rákérdeztem, hogy miért nem akarnak vendéget fogadni, azt a választ kaptam, hogy így jártak és ilyen az élet. Az élet kegyetlen. A lány végig barátságtalan volt, egyszer mosolyodott csak el, valami ismerőst látott meg. A férfi felszolgáló emberibb volt. Végül fizettem szervizdíjjal együtt 16398 forintot. Csak nézel magad elé, hogy kérsz egy kétezervalahány forintos ételt meg egy háromezervalahány forintos ételt, az 5-6000 forint, hogyan lesz ez 16000? Hát úgy, hogy a kis 3 deciliteres Estrella darabja 1490, az olajbogyók (Aceitunas Mixzas) 2790, a krumpli (Patatas Bravas) 2290, a Calameros Fritos con Salsa Romesco 2880, az Ansalada de Langostinos y Mango en Cesta Cruiente meg 3590. . .

Később amikor jeleztük másik szobát kaptunk. Onnan a kilátás is csodás volt. Az étkezés nagy választékú ételek voltak. A reggeli bőséges volt. A vacsoránál sok ételből lehetett választani. A helyben készített ételek viszont ízetlenek voltak, a levesek kivételével, amik tényleg jól sikerültek. Reggelinél a sok szalámi, virsli, szalonna, sajt stb. viszont kárpótolt.

A Szabadság tér kanyarulatában helyezkedik el Budapesten, éppen a hajdani Tőzsdepalota, azaz TV-székház mellett. És hát azért Adria, mert amikor épült, a tengeri kereskedelem központja volt, az országnak még volt tengeri kikötője, fent helyezkedtek el a vállalatot irányító irodák, lent meg egy hatalmas gyarmatárú-kereskedés volt, ide jöttek, itt voltak kaphatók az egzotikus fűszerek, gumi, dohány, kávé, ilyenek. Tiszta izgalom a külső, meg a belső is, a homlokzati díszek beszédesek, a hozzákeresett irodalom vagy egy ügyes sétavezető nagyon szórakoztató dolgokat tud kideríteni. Sok éve áll viszonylag kihasználatlanul a ház, bomlik, kopik, romlik, de olykor hirtelen benépesül, rengeteg világhírű filmet forgattak itt világsztárok, itt készült például a Vörös veréb, benne Jennifer Lawrence, Angelina Jolie itt volt Maria Callas, Bruce Willis itt halt ötödjére a Die Hard sorozatban, Maigret felügyelő is itt nyomozott és sorolhatnánk még. . . Tehát volt egy tulajdonosváltás, az új érdekcsoport belekezdett a felújításba az épületen, aztán most szünetel, tehát éppen látogatható kis szerencsével a ház. Az épület meg volt már minden az elmúlt 100 évben, nem csak hajózási, kereskedelmi vállalat, de utazási iroda is, meg gyermek-fogszabályzó is működött itt. Nem akarok lelőni minden poént. De a ház a romosodás közepette is őrzi eredeti szépségének, fénykorának darabkáit, a lépcsők, a freskók, a faberakásos burkolatok, a márványoszlopok itt vannak, még megfoghatod őket, ha kedved van bepillantani ide, ami nemsokára soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig volt. Csatlakoztam egy csoporthoz, egy rendkívül jóképű és rendkívül intelligens srác volt a vezetőnk, megérezte a csoport összetételét, oldott, személyre szabott információkat is adott, élménnyé tette ezt a másfél. kétórás programot. A képek meg hát ilyenek, én csak ilyeneket tudok készíteni, de talán valami illusztrációnak jók lesznek.

Vasárnap délutánonként a nyugdíjasok részére tartanak nosztalgia táncestet az alsó szinten. Ennek hangjait volt alkalmam hallani, ugyanis egy élő zenekar szolgáltatta a talpalávalót. A fenti részben a Csinszka névhez kapcsolódóan látható a falon többek között Adyt és Csinszkát ábrázoló fekete-fehér fotó is. Amúgy a beltér elég egyszerű, nem modern, de nem is vintage-be hajló, kicsit sivár szerintem. Ugyanakkor van egy zongora, amin játszhatnak szabadon a vendégek, ha éppen kedvük tartja. Az italkínálat kommersz, nem mondanám izgalmasnak. Melegkonyha és tisztességes ételek nincsenek, be kellett érni ropival és chipsszel, valamint elvileg voltak/szoktak lenni (? ) szendvicsek az étlap szerint, de ottjártunkkor nem voltak. Egy flat white-ot (850 Ft) kértem, de amit kaptam, az egyáltalán nem flat white volt, inkább forró tejeskávénak mondanám. De olyan tűzforró volt, hogy alig tudtam lehűteni. A személyzet egy fiatal pultos lányból állt, akinek nem sok érzéke van a vendéglátáshoz. És ezen belül a kávéfőzés sem az erőssége, ezt meg kellett állapítanom. A pincébe levezető falon dekorációs elemként régi bakelit lemezborítók vannak, Szécsi Pálra és Hofira emlékszem, de ezek egyáltalán nem érvényesültek, mivel az italtartó műanyag ládák, göngyölegek lettek eléjük tornyozva. Minden nap nyitva vannak 16-24 óra között. Még alakulóban van a hely, ez egyértelmű, nálam ez most csak 3 pont.

A pultban szalámi, sonka, húsáru, sajtok. Néhány nem igazán izgalmas péksütemény, köztük muffinok (650/695 Ft), croissant (655 Ft). A mai kávé a táblán olvasható, nyilván megkósoltam. Az etiópiai Chelelektu kávéból készült cappuccino korrekt volt. Casino Mocca eszpresszókávé? Ebben nem vagyok biztos. Az egyik ablaknál üldögélve a belső udvar teraszát néztem, milyen klassz lehet ott üldögélni, nem bent, hanem kint, de most erre nem igazán alkalmas az időjárás. A jóféle tartalmas szendvicseket helyben készítik: szalámi, sajt, saláta, koktélparadicsom, kaliforniai paprika is került a ropogós kovászos zsemlébe. Amilyen jó kis hely ez, ahhoz képest a kiszolgálás neutrális volt, talán már fáradtak voltak a hölgyek.

Egyrészt a CAUSE együttműködésbe lépett a SALT Bakery csúcspékséggel, másrészt a régi apró helyről átköltöztek a Zrínyi utca páratlan oldalára, majdnem szemben a régivel. Egy tágas, vadiúj kávézóba érkeztem, amire nem túlzás azt a jelzőt kapcsolni, hogy luxus, de legalábbis csúcskategóriás. Ehhez mérten az árak is átlag felettiek. Az első részben található a pult, a jobb oldalon mindenféle kávékészítő eszközök is masinák, kicsit kávéműhely - laboratórium jellegű, majd egy szűkebb folyosó fut hátrafelé. Itt van egy kiszélesedő másik helyiség további asztalokkal, valamint könyvespolc, ha valaki szeretne olvasgatni. Itt van a konyha részleg is. Az uralkodó színvilág a krémfehér, földszínekkel. A SALT Pékség adja a kenyereket, az édes és sós péksüteményeket, valamint a szendvics alapanyagot. A 0,75 dkg-os félbarna kovászos kenyér a SALT alapkenyere, amely 1600 Ft-ba került, a baguette 800 Ft. Olívás, diós, alakor, teljes kiőrlésű, rozs és zabos búza kenyeret is sütnek. Néhány péksütemény a kínálatból: croissant (1000 Ft), túrós batyu (1450 Ft), sajtos perec (900 Ft), paradicsomos-sajtos csavart (950 Ft). A kardamomos bullar, a kedvencem, persze már elfogyott. A kávéjuk kitűnő, a Cortado 1200 Ft. Nincs kötelező szervizdíj. Kétségtelenül 5 pontos hely.