Itt ugyanis nincs külön pénztár meg recepció a kastélyba történő belépéshez, ezt a feladatot is a kávézó látja el. Aztán lehet vásárolni különböző emléktárgyakat és a kastélyról, annak múltjáról, korábbi tulajdonosairól szóló könyveket, ismeretterjesztő kiadványokat. De legfőképpen a híres tokaji borvidék válogatott nedűivel töltött palackok is több polcon kelletik magukat. No persze, mégis az elsődleges funkció, hogy ez egy kávézó. A párom gyorsan ki is használta a lehetőséget, és kért egy cappuccinot a rendkívül kedves mindenes hölgytől. Kapott egy finom kávét és mellé a kis tálcán egy pohár vizet. Ó, hogy ezt másutt már hogy elfelejtették! De amikor meglátta, hogy szódavíz is van a kínálatban, azonnal abból is ledűtött egy pohárral, a hőség miatt és nosztalgiából. Felénk ilyesmi már rég nincs. Majd amikor mindezekkel az előkészületekkel megvoltunk, a kávézó tündére kikísért bennünket az előcsarnokba, be a díszterembe, gyors eligazítást adott az épület történetéről, a volt tulajdonos családokról, a fontosabb látnivalókról. Aztán azzal eresztett kastélynéző utunkra bennünket, hogy elmagyarázta, miként kell használni a digitális tárlatvezető készüléket. És amikor nézelődésünket befejezve visszatértünk hozzá, látva lelkesültségünket, újabb adalékokkal szolgált a kastély múltjáról, egykori lakóiról. Köszönjük!
