Egy hölgy pincér már eleve nagyon lekezelően beszélt velünk, mintha nekünk lenne kiváltság, hogy leülhetünk egy olyan helyre, amire jeleztük, hogy ez az egy asztal nem felel meg nekünk, bármelyik másik igen. Aztán jött egy másik nő, aki édesapámmal beszélt nagyon pökhendi módon, magas lóról, szörnyen arrogánsan (mint kiderült ő az üzletvezető). A hagyma krémleves égett ízű volt, mellé pesztóval vastagon kent pirítós nagyon nem volt sem ízletes, sem oda illő. . . Édesapám még azt is megkérdezte, hogy esetleg szakács csere volt-e, mert nem ezt az ízvilágot szoktuk meg, mire a nő Jeleztük az üzletvezető nőnek, hogy nem jó az íze, számunkra ez fogyaszthatatlan, erre annyit mondott, hogy nézzünk körül, ez mindenkinek ízlik. . . Az eper krémleves émelyítően édes volt, azt sem tudtuk megenni, pedig a gyerekek mindig a gyümölcsleveseket választják az éttermekben. . . . Csak az ott dolgozó férfi pincérek miatt adok 2 csillagot, mert ők kedvesek voltak, udvariasak, ahogy megszokott a helytől. Teljes áron kellett kifizetnünk az 5 rossz ízű, meg nem evett levest, émelyegve, hányingerrel jöttünk el, üres hassal. . . Gratulálok az üzletvezetőnek az viselkedéséhez, neki biztos, hogy nem a vendég az első. . . 30 éve oda járó vendégeket veszített el. . . Bőséges vacsora helyett egy borzalmas leves után felálltunk az a mérhetetlen arrogancia és a rosszindulat, amit tegnap tapasztaltunk, mély nyomot hagyott bennünk. . .
