Böngéssz a legfrissebb értékelések között!

De inkább nem. Egy fiatalabb férfié a hely, a felszolgáló egy idősebb hölgy, rá is bíztuk, hogy hozzon amit tud vagy akar. Mit játssza meg az ember a fejét, hogy ő aztán tudja, érti, mitől döglik a légy Iránban. Bár a haver, akivel ettünk, volt Iránban, jó emlékei vannak, de ő sem tudott valami nagyot kalauzolni a kaják között. Így aztán kaptunk bemelegítőnek két forró teát, valami kis virágokkal díszített cukorral, előételnek meg valami sülthagymás-tejfölös-uborkás cuccot. Azt elkenegettük a kapott kis lakos pékvalamin, de elég laktatós, megálljt kellett parancsolni magunknak, mert jöttek aztán a bárányok így is, meg úgy is. Az egyik inkább olyan pörköltféle volt. Jól össze lehet keverni a rizst vajjal, azután az egészet együtt a vajas rizzsel. Így aztán mindenből ettünk, amíg jólesett. A végén nagy jóllakás, erre ittuk a pohár diughot. Sós is, mentás is. Szóval, tényleg autentikusak az ízek. Mondom, mit ettünk: Kaskobademjan 3400 Ft, Mastkhiar 1800, Darbari Kebab 8100, Qeymeh -Bademjoun 5200, Dough 2000, Sholezard 2000. . . jaj, kifelejtettem a desszertemet, mandulás-rizses finomság, az is benne van. Hát ilyen volt. Nagyon jó vacsora. Az előtérben iráni könyvesbolt is van, meg ajándéktárgyak is kaphatók.

Vonzó környezetben, kívülről is kellemesnek mutatkozó és érdekesen köríves alakzatú, modern épületet találtunk a Tiszaparti sétányon a parkban, közel a bezárt Tisza Szállóhoz és a nemrég felújított Szigligeti Színházhoz. Vagyis nemcsak zöldben, de igencsak kultúrkörnyéken is. A neten található fotók alapján nyári estéken a teraszukon nagy az élet, fiatalok vidám, nyüzsgő találkahelye. Mostanság viszont más a hely előnye, kellemes bekuckózásra alkalmas barátnői csevelyre, de akár lazább üzleti megbeszélésre is. Mi csak egy keveset, de meleget szerettünk volna enni, és ebben a kategóriában mezei hétköznapon a pizzákon kívül szűkös a kínálat. Mindketten a párommal Panini sonkát ettünk, amelyhez paradicsomszeletek és egy kis maréknyi rukkola járt. Szeretjük a rukkolát, de nyuszik nem vagyunk, így nekünk hiányzott róla valami kis ízesítés, mondjuk pár csepp balzsamecet és olívaolaj. De ez így egy pohár sörrel éppen elég volt a délutáni ebédre. Sosem ettünk még szicíliai cannolót, a nagy olasz sziget leghíresebb édességét, de mert megláttuk a sütis pultban, hazahoztunk belőle két darabot. Mivel nem ismerjük az eredetit, nem tudjuk megállapítani, mennyire autentikus. A tésztarolád friss és ropogós volt, a töltelék, úgy tudjuk, panakotta féle, ennek is jó volt az állaga, csak a mi ízlésünknek túl édes. Ennyi volt hát az első tapasztalásunk a Park Bistroval. Viszont mivel hétvégeken, már pénteken is, igazi meleg ételes menüt szolgálnak fel, ki fogjuk egyszer azt is próbálni. Mondjuk egy hideg téli napon, mert ez egy igazi melegen barátságos hely.

A belső enteriőr előnyére annyit változott, hogy a hely frissen lett felújítva. Tágasabb bel tér, több asztal, a konyhát is másképpen helyezték el. A személyzet sürög-forog, az asztaloknál a régi szokásos hangulat. Hamarosan megrendeltem a régóta áhított húslevest maceszgombóccal és aranygaluskát borhabbal. Sajnos úgy tűnik nagyok voltak az elvárásaim. A leves egy gyenge, langyos csontleves volt. Hús bizony ebben nem főtt. A maceszgomgóc íztelen volt, se gyömbér, se bors nemigen volt benne. Az aranygaluska tömőr kiszáradt, borhab helyett hidegen kikeverős vanília puding volt rajta. A málna szörp az jó volt. Az ételek minősége a hatvanas évek menzáját idézte, nagy jóindulattal! Az árak nagyon magasak a fél szolgált adagokhoz és a minőséghez képest! Egyelőre nem ajánlanám a helyet senkinek, hacsak valami csoda folytán emelkedne az ételek minősége.

Az a jó a Tchibo-ban, hogy a kávé minősége mindig megfelelő, gyakorlatilag biztosra lehet menni. Itt Pécsen többféle süteményből választhatunk a kávé mellé, ha szeretnénk, az eladó kedvesen kínálja. Gyors koffeinpótláshoz ajánlott hely.

A sütemények közül választott Tiramisu kocka 920 Ft-ért friss, ízletes volt. A presszó kávé élvezeti értékén sokat rontott, hogy papírpohárban és keverőpálcával adták, a hozzá kért tejet is egy papírpohárban. Beülő, süteményt is fogyasztó vendég megérdemelné a porcelán csészét. Ezért nem tudom jobbra értékelni a helyet. A mosdó tisztaságára 5 pontot adok. Az épület mellett van egy jó játszótér is.

Elég üres volt bent, egy nagyobb helyiség, három - feltehetően szerb - országúti vándor evett egy asztalnál, durván, hangosan és neveletlenül. De ez nem befolyásolt. Az étlapról a hagymás rostélyosnál akadtam le, jó lesz az nekem, egyszerű ember vagyok én is. Lány helyes és kedves, aki felveszi a rendelést, és elég hamar hozza is a kész ételt. Szépen tálalva. Az persze benne van a pakliban, hogy rátornyoznak egy piramisnyi sülthagymát, nem tudod úgy enni, hogy ne potyogjon szanaszét, az asztal alá is ment rendesen, pironkodva kértem aztán bocsánatot. A mustár nem a húson tocsog, külön edénykében van és kedved szerint használod fel. A korongburgonya pompás formában volt, jó volt enni, csak le kellett ásni az aljára, mert ott volt lent. Szerbek elmentek, egy viszonylag gyagya bácsi egy csipetnyivel tisztább agyú nénivel a szomszéd asztalhoz telepedett, őket hallgattam, mint kényszerű műsort. De valahogy beleillettek a miliőbe. Fogyasztásom pedig: Cappy Juice 670 Ft, hagymásrostélyos tallérburgonyával 6950, még egy Cappy 670. . . ennyi volt a Bakonyban.

Tudom, hogy ez a dolga, de nagyon zavaró volt, ahogy a teremőr folyton a nyomunkban lépdelt szobáról-szobára. E két megjegyzéstől eltekintve, a kiállítást érdemes megtekinteni, nekünk is nagyon tetszett.