ZigZag adatlapja

A dumpling töltött házi batyukból 5 db egy adag (3550 Ft), érdekesség az édes szójában marinált tojás (750 Ft), ami sokkal bizalomgerjesztőbb, mint a számomra félelmetes 100 napos tojás. Klasszikus fogás a tajwani marahúsleves tésztával és a Shou Pa csirke rizzsel, amelynél a csirkehúst sárga chilis, tamarindos marinádban pácolják több napig. A málnás mooncake egy apró kis sütike, szintén hagyományos kínai desszert, amit hagyományosan az őszi holdünnepre szoktak készíteni és fogyasztani. Málnapiros színű, fehércsoki és mandula van még benne. Egy nagyon tömény, de finom és kiadós édesség. Azért a kötelező szervizdíjjal együtt több mint 2000 Ft-os árat nem mondanám olcsónak érte. De itt a TOM-en nagyjából semmi sem olcsó. A kiszolgálás egykedvű, az evőszeszközt, szalvétát nem készítette oda a személyzet, hanem mondták, hogy ott van a pulton, szolgáljam ki magam. Összességében 4 pontot megért, 5-öt nálam sajnos nem adott az élmény.

Az előételek terén égetett zeller és égetett cékla, Pingrumba saláta pirított magvakkal. Főételek között falafel, csirke shawarma és bárány kebab. Csak egyféle desszert van, ami a kókuszos malabi, azaz tejpuding (2850 Ft). Az én választásom a Hummusz tál lett, ami szerintem ár-érték arányban az egyik legjobban "megérős" fogás itt a TOM-ben 3650 Ft-ért, igaz, húsmentesen. Frissen készített hummusz, marinált csicseriborsó, Har Bracha tahini, savanyított uborka és gyöngyhagyma, zhoug (zöld fűszeres chiliszósz), friss zöldségek: paradicsom, kígyóuborka, lila hagyma, valamint házi pita langyosan. Kiadós, könnyed, de mégis laktató, az arab világot megidéző tipikus fogás arrafelé. A rendelést felvevő hölgy kedves, kommunikatív volt. A csipogóm csak nem jelzett, pedig a hölgy gyors elkészítést ígért. Később kiderült, hogy az étel valóban elkészült, kitették a pultra, csak elfelejtették aktiválni a csipogót. Az össz-élmény 4,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem. Már nem is írom, de nyilván itt van van a kötelező szervizdíj, ami a TOM-ben általános.

A dekoráció sok fénnyel díszített, zöld színvilágában a Dreher márka színeit idézi. Jópofa a fém - réznek tűnő - söröshordó dekor is, illetve a falon végigfutó rézcsövek. A tanksör elkészítési módját is elolvashattuk az italtáblán, valamint megtudtuk, hogy itt a TOM-ben 500 literes tárolótankokban tartják a söröket. Árban azt kell mondjam, hogy a söröké kedvezőbb, mint az ételeké körös-körül. Az alap Dreher mellett a Pilsner Urquell korsója is 1250 Ft. Van még továbbá az eredetileg japán Asahi, az olasz Peroni, HB búza és Dreher meggy. Ezek a sörök mind a Dreher-család tagjai és itthon készülnek, nem import sörök. Érdekesség, hogy a 2 dl-es pohár és a fél literes korsó mellett literes kiszerelésű söröket is ihatunk (2450-2950 Ft között áron). Nagyon kedves, udvarias volt a kiszolgálás, talán az eddigi legkedvesebb itt a TOM-en belül, amit tapasztaltam. A kötelező szervizdíj persze itt is van, ez általános és egységes a TOM-ben. Árusítanak rövideket is, de ezekről nem tudok beszámolni. Talán majd legközelebb. . .

Az étlap pofonegyszerű, 3 féle roti, azaz vaslapon sült lepény, Srí Lankáról vett töltelékkel, amiben fűszeres sült püréhagyma, répa és curry van. Van zöldséges, tojásos és csirkés töltelékes, amelyeknek eltérő a tésztaformája. A csirkés vastag és háromszög alakú, a tojásos laposabb téglalap forma. Mivel frissen készítik a rotikat, ezért kb. 12-15 percet kell rá várni. Mellé joghurtos-mentás vagy chilis mártogatós lehet kérni +350 Ft-ért. A csirkés (1590 Ft) csípősebb volt, de még számomra is vállalható mértékben, a tojásos (1390 Ft) csak fűszeres. Kötelező szervizdíj nincs, ahogy evőeszköz sincs. A földszinten a konyharész és a pult előtt csak egy kis asztalka van, innen lehet felmenni lépcsőn a galériaszintre, ahol 2 db 4-4 személyes asztal kapott még helyet, valamint egy szűkös mosdó. Italok terén autentikus a lassi, rózsavizes, mangós és epres ízesítéssel (1190/1390 Ft). A hely legnagyobb problémája nem is a szűkösség, hanem az átható olaj- és ételszag. Ez elég ront a hely hangulatán szerintem. Nyáron van egy kis teraszuk vagy elvitel esetén ez nem olyan nagy gond, de engem eléggé zavart, be kell valljam. A kiszolgálás kedves, a töltelékből kaptam előzetesen egy kis kóstolót, hogy tudjam, mennyire csípős.

Ebben a kategóriában a 3 fogás fix 8900 Ft-ba került, ami tartalmazta a szervizdíjat is, de italt nem. A belső tér a legutóbbi ittjártunk óta színvilágában átalakult, nekem kifejezetten tetszik a mostani sötétkék fal. A speciális rövid étlapon példaképpen a 4 előétel mellett az ikonikus kacsaerőleves és maceszgombóc szerepel, a főételek között sólet kacsacombbal, báránylapocka, szarvasgerinc vadasan (e két utóbbi étel feláras), a desszertek között flódni, Somlói és pisztáciás babka. Az előétel nem volt egy nagy szám lazac gravlax - bolti füstölt lazacszeletek - zöldfűszeres joghurthab cseppek, sós citrom - ezt nem éreztem benne. A főétel fogasfilé citromvajas rákragu, kapor velouté - a kapor igazán kellemes volt, feldobta az egész fogást - főtt burgonya. A krumpli sótlan volt és az al denténél egy fokkal nyersebb. A fogas nem egészen filé, mert találtam benne 4 szálkát, pedig nem is ettem meg az egészet. A hal készültsége, állaga jó volt, a bőre kicsit ropogott, nem lett gumis. A Somlói volt szerintem a legjobb a 3 fogás közül, nagyon csokis, habkönnyű, bár talán egy fokkal lehetett volna kevésbé édes. Az adagok megfelelőek, nekem a 3 fogás sok is volt. A személyzet tagjai közül a hölgy pincér volt kedves, mosolygós, a férfiak gépiesen, s nem mindig figyelmesen jöttek-mentek. Figyeljetek, mert középtájékon az egyik kétszemélyes asztal pont a pincelejárat fölé lett elhelyezve, ami azt eredményezi, hogy ha elmegy valaki melletted - márpedig folyamatos a mozgás -, akkor az egész asztal beleremeg. Evés, de csak sima üldögélés közben is elég kellemetlen és idegesítő élmény. Az italok túlárazottak. Koktélok 3490-6290 Ft között, a +15% szervizdíj is meredek szerintem. A legolcsóbb bor decije 1790 Ft (badacsonyi Pátzay Pinot Noir rozé 2024), Gere Kopár decije 6000 Ft-ért szintén szemöldök felrántós. Összességében 4 pontra taksálom a helyet. Nálam nem került volna be az étteremhét top3-ba, de azért ajánlott.

Mint kiderült, már 10 éve működik itt a hely, de én most jártam itt első alkalommal. A pincehelyiségbe néhány lépcsőfok megtétele után érkezünk, bal kéz felől a pult, majd az asztalok a befelé hosszan elnyúló boltíves pincerendszerben találhatóak. A látogatásom apropója barátaim, az Entrópia Architektúra együttes új lemezbemutatója volt, amelynek a Wunder adott igazán megfelelő helyszínt, hiszen alapból is hasonló stílusú, metal, doom, industrial, hardcore, post-metal zenék szoktak itt szólni. Bár egy ablaktalan pincében voltunk, egyáltalán nem volt dohos vagy levegőtlen a beltér. A csapon 12 féle válogatott kézműves sör közül válogathatunk, s hogy véletlenül se nyúljunk mellé, kaptunk is kóstolót mindenből. A legolcsóbb korsó sörük (5 dl) a Mönchsoh Original Pils lager 1400 Ft-ért, a legdrágább pedig az Invitro x Patinás Crimson fruited sour ale 3400 Ft-ért. Ez utóbbi amúgy nekem nagyon tetszett. Meglepő módon az este sláger-söre a Curacao Blue likőrre hajazó - legalábbis hupikék színét tekintve - a Félegyházi Blue Lagoon, azaz Kék Lagúna blue orange sour söre lett (1900 Ft). Egy kicsit szürreális volt, hogy a talpig feketébe öltözött, hosszú hajú vagy éppen kopasz, de nagy szakállú, bőrdzsekis, nagydarab metálos arcok ilyen kék söröket kortyolgattak. A Kék Lagúnán kívül ittam még a Humulus Lupus Mangó spritz pale alet, ez volt a "csajos"-nak kinevezett sör (1600 Ft), valamint a kissé banános, édeskés ízvilágú Traunstein Weizen Speciál búzasörét (1650 Ft). A kínálatban akadt még IPA, belga barna, APA, NEIPA és sósmogyoró - karamell milk porter is. Most jut eszembe, ezt is megkóstoltam, ez annyira nekem nem jött be, mert szerintem nagyon dominált benne a vajas-sós ízvilág. Felkeltette még érdeklődésünket a Wilhelm Mead mézbor, ebből a gesztenyés sajnos kifogyott, az akácmézes volt kapható. Konyhájuk nincs, de a remek sörök mellé jóféle cseh Strážnické chipseket ropogtattunk, fokhagymás, csípős mustáros, fokhagymás és szalonnás ízesítésben. Két WC-juk koedukált, vagy ahogy mostanság mondani szokták, nem-független, emiatt mindkettőben "kandúrszag" uralkodik, ezért vontam le a tisztaság pontból. Nincs kötelező szervizdíj, a fogyasztást listán vezetik, és elég a végén fizetni.

Megpróbáltuk a másik oldalról megközelíteni a tavat. Itt már sikerrel jártunk, mivel egy másik hasonló ipari területnek nyitva volt a kapuja, s innen egészen a tópartig eljutottunk. A tó partján két férfi horgászott, valamint ezen a részen volt egy parkoló is, ahol több autó is állt. A tó partja mintha tereprendezés alatt állna, egy része le volt szalagozva, de azon a horgászokhoz hasonlóan mi is átléptünk, így oda tudtunk menni a víz közelébe. A tó nem körbejárható, több magántulajdonban lévő telek (lakossági, céges) fut ki végig a tóhoz. Nincs sétaútvonal vagy pihenőpark vagy bármi hasonló rekreációs lehetőség. Kicsit utánanézve a részleteknek, az derült ki, hogy a tó tulajdonosa Szeged városa, azaz az önkormányzat, üzemeltetője a Szegedi Vízmű Zrt. A Csemegi-tó egy ún. záportározó, amelynek fő célja a csapadékvíz összegyűjtése az utakról, terekről, lakó- és zöld területekről. Friss víz utánpótlása - bejövő ér, patak - nincs, a csapadékvízen kívül csak a talajvíz táplálja. Ezért fordulhatott néhány évvel ezelőtt, hogy a nyári kánikula és szárazság idején a tó vizének oxigén háztartása felborult, amely tömeges halpusztulást okozott. Most a tó ökoszisztémája egészségesnek tűnt. Összességében, ha tóparti élményre vágytok, ne ide jöjjetek Szegeden.

Ez most számomra új felfedezés, hogy a Bródy Sándor utcában egy félszuterénben bizony működik egy ilyen jellegű étterem. Korábban volt ugyanitt egy másik vendéglátó egység, ahol jártam is, mégpedig az egykor oly népszerű Bécsiszelet étterem egyik egysége, ez az éttermük valamikor bezárt, de talán 2 vagy 3 helyen még működnek most is. Az egykori Jugoszlávia mesterségesen létrehozott soknemzetiségű állam nevét idézve Yugo-Grill vagy Yugo-Restobár néven is emlegetik az aktuális helyszínt, s ahogy neve jelzi, itt autentikus balkáni ételeket ehetünk. Ha jól tudom, a séf is onnan származik, de már régóta Magyarországon él. Hétköznap 11. 30-14. 30 között 2 vagy 3 fogásos, kedvező árú ebédmenüt kínálnak. A 2 fogás 2800 Ft, a 3 fogás 3600 Ft. 3 leves, 5 főétel és 2 desszert közül választhatunk. Egy tartalmas és kiadós Jota levessel kezdtem, amely szlovén tradicionális étel. Fejtett bableves savanyú káposztával, füstölt sertéscsülökkel. Nekem egy kicsit sós volt, és talán tejföllel még jobb lehet, de amúgy nagyon bírom az ilyen jellegű leveseket. A főétel nagy dilemma volt, hiszen pljeskavica, citromos grillnyárs, illetve macedón hagymás sültbab grillkolbásszal is jól hangzott, de végül maradtam a csevapcsicsánál, ami itt természetesen helyi, házi készítésű, nem mirelit késztermék. A fűszeres steakburgonya ellenben bolti mirelit termék volt. A lepény és az ajvár is házi és igazán jóféle. A csevap az én ízlésem szerint kissé keményre túl lett sütve. Almaszörpöt ittam mellé (690 Ft). Kötelező szervizdíj +12%, de még így is megéri szerintem a menü. Az össz-élményem 4,5 pont, de ezúttal felfelé kerekítettem, szívesen ennék itt máskor is. Az utcán kellemes teraszuk van. A személyzet barátságos. Az ételek gyorsan érkeztek.