ZigZag adatlapja

Pedig most elég rossz az észrevehetősége és a megközelítése, mert jó ideje valami giga-beruházás, építkezés folyik a kis szűk utcában. Régi, ósdi bútorok adta hangulat. Manuel kávét főznek, hagyományos olasz pörkölés, kis csokis keksz jár mellé (350 Ft az eszpresszó). Víz, tej szintén, nem kell kérni. De nem is ez a lényeg, hanem a számomra befogadhatatlan volumenű és terjedelmű italkínálat, egy csomó különlegességgel, sok éves whiskey-k, felső kategóriás szeszek. Az árazást kis színes szalagok jelzik az üvegek nyakán. Nagyon ötletes és egyedi megoldás. Laza hely, tetszett. Azért megnézném, hogy kinek van a nappalijában, de akár az egész lakásában ennyi ital. . .

Helyileg a Práter és a Futó utca sarkán, a Corvin Plaza közelében található. A kínálat itt lényegesen szűkösebb, mint a már emlegetett első számúban. Viszont itt is van terasz. A pultos ifjú hölgy a barátaival múlatta az időt a teraszon, de ha vendég jött, azonnal bement kiszolgálni. A kis kókusz golyókat lehet kimérve kapni, ha jól emlékszem, 4 db fixen 220 Ft. Az eszpresszó tejjel 320 Ft, átlagos. A honlapjukon sokkal izgalmasabb dolgokat láttam, mint a valóságban. Elég szűkös volt a készlet, és igazán semmi nem keltette fel az érdeklődésemet. Sajnálom :-(
Blokkot, számlát nem kaptam.

Még a piacra bevezetés, megismertetés szakaszában tartanak, elég sok helyen promózzák, hirdetik magukat. A hely hangulata tehát megnyerő, viszont az árak szerintem - indokolatlanul - magasak. A teraszon nem különítették el a dohányzó és füstmentes asztalokat, kvázi mind dohányzó, a viszonylag közel lévő szomszéd asztaltól dől az emberre a füst. Egy oldalnyi étel- és egy oldalnyi itallap a kínálat, voltaképpen elég is, ha jó a felhozatal. Én az étlapot kissé egysíkúnak, unalmasnak találtam. Viszont tartanak kézműves söröket, a Mad Scientist főzdétől. A kávékat Monin sziruppal ízesítik, szinte minden kávézóban, bisztróban ezt látom. Egy joghurtot kértem pekándiós granolával (850 Ft), hogy mégse csak egy kávé alapján írjak véleményt. Az ebédek olyan 3000 Ft körüli összegre jönnek ki, persze ital nélkül. A 12%-os kötelező szervizdíjjal szintén nem értek egyet, ráadásul ez nem az a kategóriájú étterem, ahol ez véleményem szerint indokolt lenne. Számomra a Brunch egy olyan hely volt, amelybe a külcsín alapján többet, jobbat láttam bele, mint amit valójában tapasztaltam. Ettől még simán ajánlott kategória.

A beköszöntés furcsa volt, ugyanis a pultban vagy a belső térben egyetlen alkalmazottat sem lehetett látni. Hátul, a konyhából hallatszott valami beszélgetés, mozgolódás, de nem is néztek ki, hogy hátha jött egy vendég. Előttem már egy fiatal pár is tétován téblábolt, hogy most akkor mi lesz. Aztán előkerült valóban egy pincér-pultos hölgy, aki egyből laza, barátságos hangot ütött meg. Mivel nincs légkondi, ezért gyorsan megbeszéltük, hogy a galériaszint felejtős, mert ott még melegebb van, mint lenn. De nyugtassam magam a tudattal, hogy a legmelegebb a konyhában van, és még csak most kezdődött neki a műszak. Az étlap kettő A4-es lapnyi, klasszikus jól ismert mexikói fogások, különböző hússal, töltelékkel. A három mexikói "sláger": taco, quesadilla, burrito, de a másik oldalon wrap-ok és burgerek is vannak, több közülük mexikói töltelékkel, ízesítéssel. Egy dupla taco-t kértem (1220 Ft), a lány lebeszélt a menüről, mondván elég sok lesz ez, higgyem el, és saláta úgyis lesz hozzá, plusz egy választható szósz. Igaza is lett. A taco meglehetősen babpüré túlsúlyos volt, de egyébként az összhatás finom, kellemes volt. Pepsi szénsavas üdítőket tartanak az italpultban, Egy 0,5 l-es Schweppes Canada Dry 330 Ft-ba került. A beltér szerintem kifejezetten hangulatos, tetszett a kék rusztikus mintás csempe és a falfestések, viszont nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy az emeleten található mellékhelyiség koszos és elhanyagolt volt, pedig amúgy az is felújított, mint a vendéglő egésze. A 10%-os szervizdíjat nem igazán tudtam értelmezni, hiszen a pultnál kellett rendelni és fizetni, amúgy más kiszolgálás-felszolgálás nem történt.

A kínálat mindegyikben ugyanaz, viszont a személyzet elég heterogén, valamint az éttermek tisztasága, hangulata is, így a benyomásom egyelőre vegyes, volt nagyon rossz élményem is. A Király Passage-on lévő éttermük a nagyobbak és csinosabbak közé tartozik, igényes, kellemes a terasz, a belső tér is felújított. A személyzet kedves, segítőkész. Jó a hangulat a csapatukban, ez tetszik. Idő szűkében elvitelre kértem az ételt, de amíg elkészült, megkínáltak egy mentateával. Ez hagyomány a Hummusbarban, úgy tudom, mégsem mindenhol adták. A korábbiaktól eltérően most nem humuszt és falafelt, hanem egy grillezett csirkemelles főételt választok, amelyhez a köret és a saláta választható. Kuszkuszt kérek, csemege uborkát, káposztát, két féle répasalátát. Jár még hozzá egy pita is. A menü 1590 Ft-ba kerül, elfogadható, akad ennél drágább és olcsóbb ebéd is a környéken. Az adag kiadós, jól lehet vele lakni. A sült répa szinte ehetetlenül rossz, a csirkét kissé szenesre égették, a többi alkotóelem rendben volt. (az ételre a 4 szív így felfelé kerekítés).

A kávé karcos volt, nem selymes, a tejszínhab bolti spray, ami ráadásul feláras (+100 Ft). Így a teljesen átlagos, hétköznapi cappuccino 550 Ft-ba került, ami ráadásul ihatatlanul tűzforró is volt. A kis ablaknál kell rendelni és fizetni, aztán viheted és ihatod a kávét. A stand előtt lévő kerek bárasztalnál sikerült helyet szorítani és lepihentetni a kávét, amíg meghűlt valamelyest. Nem egy kávézási élmény, ez tény. Kávén kívül előrecsomagolt szendvicseket és péksütiket lehet kapni, véleményem szerint túlárazva, a szomszédos Fornettihez képest mindenképp. Példaképpen, egy sajtos pogácsa 250 Ft-ba került. Az ALDI-ban ugyanilyen fele ennyibe kerül.

A Fornetti termékeket nem kell szerintem bemutatni, az egész országban ismertek. Előregyártott félkész termékek, amelyeket a helyszíni gyors-kemencében pirítanak meg. Frissen finomak - nem mindegyik - , pár órával később viszont exponenciálisan zuhan az élvezeti értékük. Ha papírzacskóban hagyom, megszárad, ha nejlonban, akkor megszivacsosodik. Cserébe viszont kedvező az árfekvés. Az aprósütiket kilóra árusítják, a nagyobbakat darabra. Két diós csigát kértem a kávé mellé, amíg vártam a vonattal érkező barátnőmre. Hogy mennyi volt a diótartama, azt nem tudom, de a 100%-tól messze állt. A tészta külseje száraz volt, belül viszont jó. 2 kerek állópult van a büfé előtt, a szerencséseknek jut itt hely. A szendvicseket nejlonba csomagolva árusítják, ez nem szimpatikus megoldás a számomra, még ha praktikusnak tűnik is. Határeset, hogy ajánlanám-e. A retró utasellátóhoz képest még mindig inkább ez.

A névadó pinsa egy kis kerek pizzácska, kapható üresen (300 Ft) vagy mindenféle feltéttel (1000-1500 Ft). De van ún. panzerotti is (600-800 Ft), szintén pizzatésztából készült lepényféle, amelyet a fatüzelésű pizzasütő kemencében kell megsütni, és mindenféle töltelékkel betölteni. Amúgy a Pizzicához és az Igenhez hasonlóan szögletes pizzákat sütnek, tepsis pizzának nevezik az étlapon, melyekből egy szelet 500 Ft, sonkás-gombásat választottam, mind dúsan meg van pakolva a feltéttel, szinte lefolyik, leesik a tésztáról. A pluszban adott paradicsomszósz - semmi köze a bolti ketchupokhoz - is mennyei. Az étlapon még szerepel kismillió féle pizza, amelyeket rendelésre, frissen készítenek. A beltér minimál, skandináv-Ikeás egyszerű fenyőasztalokkal, terítő, tányéralátét sincs az asztalokon. Néhány olasz bort és prosecco-t is lehet kapni, legalábbis a polcon láttam kirakva őket. Jó kis hely, nekem bejött.