ZigZag adatlapja

A csarnok, vagyis a piac azonban egészen más. Egyáltalán nem az a fajta gasztro-piac, mint ami a Hold utcából lett, és nem az erőltetett magyaros(sch) étkezdék, mint amilyeneket a Fővám téren találhatunk. Viszont az egész galériaszinten szinte csak evős-ivós helyeket találni, a talponálló kocsmától kezdve az olcsó, hatalmas adag kifőzdéken át a kifinomultabb, izgalmasabb megoldásokig. A Nincs Abrosz az utóbbi kategóriába sorolható. A kínálatban pácolt húsok (690-850 Ft), csevap (790 Ft), burger (1090-1190 Ft) szerepel, amelyeket a vevő választását követően, frissen sütnek, grilleznek. A húsok között csirkemell, csirkecomb filé, tarja és karaj szerepel, többféle fűszerezéssel. Ezek mellé sokféle házi saláta közül lehet választani (390-600 Ft/adag). A salátákat, köreteket dekára lemérik, 20 dkg egy adag, de lehet megosztva, 2x10 dekát is kérni. Lilahagymás-majonézes krumplit és coleslaw salátát választottam. Annyira egyik sem volt eget rengető, de mindkettő korrekt volt. A személyzet: pultos hölgy és grillező fiatalember kedves, szimpatikus volt, a koncepció szintúgy, de azért tény, hogy a piacon megforduló emberek jó része nem akar még várni 10 percet, mire megsül az étel. Itt nem tapasztaltam azt, mint néhány szomszédos kifőzdénél, hogy kígyózó sorban álltak volna a vevők, és nem feltétlenül azért, mert amott jobb minőségű lenne az étel, sőt! A közös padoknál lehet leülni enni, elegendő számú van belőlük, éppen a Nincs Abrosszal szemben is voltak üres helyek. Összességében nem rossz hely, de véleményem szerint nem is kiemelkedő, nálam nem top kategóriás.

A színházteremben prózai előadások és koncertek, avantgárd, jazz, könnyűzene, rock and roll, elég széles a zenei paletta, bár a magam ízlésének megfelelőt nem igazán láttam a repertoárban. Ami azonban felkeltette az érdeklődésemet, a plakátot az Atrium Mozi falán láttam meg, az El Kazovszkij időszakos emlékkiállítása. December 11-től január 11-ig tekinthető meg. A megnyitóra nem tudtam elmenni, de decemberben szerét ejtettem a kiállítás megtekintésének. Az orosz származású, nevelőapja révén 1964-ben Magyarországra költöző, majd itt tanuló és élő, alkotó művésznő 10 évvel ezelőtt, 2018-ban hunyt el. Avantgárd, expresszionista stílusban alkotó festő, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, de költészettel is foglalkozott, verseket írt. Engem az LMBTQ személyisége abszolút hidegen hagy, s e tekintetben különösen tetszik ars poeticája és világnézete, miszerint "a művészeti alkotásoknak semmi köze a művész életéhez a közönség olvasatában". A kiállítás különleges témája az ajándék, a Karácsony, hogy mindez a művész életében, alkotásaiban mit jelentett, hogyan nyilvánult meg. A kiállítás elég kicsi, és hasznos lett volna több információ, kiállításvezető, magyarázat. Ingyenesen látogatható.

A tulajdonost azonnal felismertem mint egykori televíziós gyermek-műsorvezetőt, kb. egy korosztály vagyunk, de nyilván ezzel nem akartam zavarba hozni. Az egész hely nagyon laza, barátságos. Az ételek-italok jó része kézírással került feltüntetésre: a bejárat melletti táblákon, a benti fali táblán, de a pulton található útbaigazító feliratokon is. Az étlap egy 2 oldalas laminált lap, egyik oldalának vezényszava: "Egyél! ", a hátoldalon: "Igyál! " Az üzenet egyértelmű, nincs mit ezen túlmagyarázni. Minden nap készül 2 féle napi leves, 2 féle napi süti, vannak szendvicsek, többféle reggeli menü, saláták, és ezek ilyen-olyan kombinációi. Rizmajer kézműves söröket tartanak, valamint a szekszárdi Mészáros Pince borait, és az az extra érdekesség ebben a történetben, hogy már 2014-ben is ezeket tartották, szóval egy elég hűséges csapattal állunk szemben. Frankfurti reggelit választottam, ami tartalmazott frissen facsart narancslevet, 1 pár sült virslit, barna kenyeret, zöldségeket és egy csésze teát (guarana gyümölcsteát választottam). Mindez 1490 Ft-ba került, szerintem korrekt. A beltér szó szerint mókás, kicsit zsibvásár vagy bolhapiac hangulatú. Plafonra függesztett, színesre festett kerékpár, színes lecsüngő plüsskígyó, régi retró csészék és tányérok. Az emeleti galériaszinten kiszuperált retró bútorok teremtenek mégis barátságos miliőt. Wifi van, bankkártyával is lehet fizetni, szervizdíj nincs.

A Hegyalja út és a Déli pályaudvar között található, csendes, szinte kihalt ez a környék hétköznap napközbeni órákban. A közelben kis játszótér van. Érdekes szintemeléssel kialakított beltér az utcaszinthez képest meg van emelve vagy fél méterrel, gondolom, alatta pincézve lehet az épület. A berendezés afféle szalon jellegű, klasszikus cukrászda bútorzattal, kárpitozott székekkel, párnás sarokasztallal nagyobb társaságok részére. A pultban felsorakozó sütikínálat látványos, sokszínű. A klasszikus úm. fősodratú vonalat képviselik, inkább az ismertebb, már bevált, tömegigényt kielégítő süteményeket, tortákat készítik. Árban 350-550 Ft közötti szeletárak, teljesen korrekt. Ne feledjük, Buda 1. kerületben vagyunk! Ami számomra újdonság volt, azt választottam, habos citromos pitét (380 Ft), valamint hozzá narancslevet (0,33 l Toma, 390 Ft). Az aprósütemények közül a stollent nem ismertem, ami egy sváb adventi tészta, kicsit a gyümölcskenyérre hasonlít hatására, csak annál sokkal jobb és itt hasé méretű darabkákban készítik. A kóstoló után nem volt kétséges, hogy ebből kell vásárolni egy zacskóval. A mosdó tiszta, rendezett. A bejglit is kóstoltam, az sem volt rossz, de őszintén szólva a bejgli egyik töltelékkel sem tartozott soha sem a kedvenceim közé. A kiszolgálás (egy ifjú hölgy személyében) kifogástalan, barátságos, segítőkész. Szervizdíj nincs, bankkártyával lehet fizetni. Szívesen kóstolnék még innen mást is.

A személyzet kedvesen fogadott. Látogatásom oka eredendően az volt, hogy két weboldalon is kifejezetten a Winestone ebédmenüjét ajánlották. A facebook oldalukon december első napjaiban még magam is láttam napi ebédmenü ajánlatot, 1 leves, 2 főétel, ár megadása nélkül. Érdekes, hogy ezekben a webes ajánlókban sem szerepelt az ár. Lényeg, hogy a keresett ebédmenü (már) nincs, helyette táblás ajánlat van, 1-1 leves, főétel, desszert. Ezek közül a vaddisznó ragulevest (1900 Ft) és madártejet (1500 Ft) választottam, a főétel grillezett lazacot spenótsalátával (3600 Ft) ezúttal kihagytam, 3 fogásra nem lett volna kapacitásom. A berendezés letisztult, elegáns, de egy kicsit olyan átjáróház jellege van, mintha a folyosón ennénk. Ugyanis a szállóvendégek gyakorlatilag az éttermen járnak át az utca és a hotel recepció között. Mindkettő fogás kitűnő volt. Még a leves előtt érkezett a friss, ropogós héjú, belül puha baguette, a mennyiséggel sem spóroltak, hozzá dukkah és olívaolaj mártogatni, ez afféle étvágygerjesztőként érkezett, a borozásra betérőknek a bor mellé szokták kínálni. (a dukkah egyiptomi eredetű szárított fűszerkeverék és durvára vágott pörkölt diófélék, magvak keveréke). A kenyérkosár 400 Ft-ba került. A leves dizájnos bordó lábasban érkezett, a tejföl középen gömböt formázott. Hozzá 3 gerezd lime érkezett, és persze ott volt még a baguette is, tartalékoltam. A lé fűszerezése igen jól eltalált, a belevalók minőségiek: zsír- és ínmentes színhús darabok jó készültségi fokban, erdei gombák, répakockák, igényesen elkészített fogás és nagyon kiadós is. A desszert felfelé szűkülő szájú üvegpohárban érkezett, amiből a közepes kanállal nem volt könnyű kanalazni. 4 db hab a tetején, valamint mandulás karamell-tükör. A madártej jól be volt hűtve, a vanília intenzíven kijött, egyetlen apró negatív észrevétel, hogy az alján lévő karamellszirup letapadt az aljára, így a vége már gejl lett. Az ételek ára szerintem teljesen reális, korrekt. 15% kötelező szervizdíjat számolnak fel, azonban a feltüntetett árak korrekt módon a szervizdíjat már tartalmazzák. Ami "lehúzás": egy kis üveges Naturaqua, azaz tkp. csapvíz 750 Ft. A számla jól áttekinthető, részletes. A mellékhelyiség vendégkártyával látogatható, gondolom, így kerülik el az utcáról besétáló "potyázókat". A személyzet udvarias.

Minden szavával csak egyet tudok érteni. La Marzocco gépen fő a kitűnő kávé, lehet választani világos és sötétebb pörkölésű közül is, ki milyet kedvel. Több közös asztal és közös fogas szolgál a kapcsolatépítésre, az emberek közelebb hozatalára, s ez itt tényleg működik. Hozzám is leült két külföldi srác a 4 személyes asztalhoz. Egy eszpresszó 450 Ft, a tejért nem kellett fizetni. A tej meg volt gőzölve, langyos, nem a papírdobozból a hűtőből kivéve löttyintették ám rá. A berendezés skandináv minimál, de vannak élő növények. Ételfronton banános és mákos-citromos piskótás süti (690 Ft), gyümölcskenyér, croissant. A női WC-ben elfogyott a papír, a pultos lány hálás volt, hogy szóltam. Nagy a forgalom, gyorsan fogy, mondta nevetve. Szó szerint telt ház volt. Inkább az ifjabb, 20- 30-as korosztály, külföldiek és magyarok vegyesen. Ha jól vettem le, a barista fiú spanyol, a lány magyar volt. Kedvesek. Szimpatikus, klassz hely, kiváló kávé. Mi más kellhet még?

Úgy tűnik, ezzel sem sikerült elrettenteni az elvetemült megrögzött vásárlókat. A pultban jól látható a kínálat, az árak, a fajták egyértelműen fel vannak tüntetve. Kóstolni nem lehet. Kecskesajtot és juhsajtot vásároltam, itt ezekből is több félét kapni, míg másutt gyakorta hiánycikk sajnos, pedig mi nagyon szeretjük mindkettőt. 6-7000 Ft-os kilóárak jellemzőek ebben a kategóriában. A nyugta nem értelmezhető, csak egy summa összeg szerepel rajta, sem mennyiség, sem egységár, sem termékmegnevezés nincs (1870 Ft). Ilyen kiszolgálásra én nem adok többet összességében a 3 pontnál, ami persze nem a sajtokat minősíti.

Mindenfajta rasszista felhang nélkül megemlítem (mert annyira szembeszökő volt), hogy szinte a teljes személyzet romákból állt, akik szemmel láthatóan dolgosak, szorgalmasak voltak, és még idegen nyelven is tudtak beszélni a vendégekkel. Az étlap úgy lett kialakítva, hogy az ételek 1-1- névjegyen szerepelnek, és ezek vannak belerakva egy névjegytartóba. Nem tudom, mennyi étel van, de rengeteg. Minden ár nagy számokkal euróban is ki van írva, a forint mellett persze, ami a külföldieknek nagy segítség lehet a kalkulációban. A magyar ételeken kívül van vagy 2 oldalnyi kóser zsidó fogás is, ami a zsidó negyedben, a Zsinagóga szomszédságában érthető is. Az ételfronton a fő csapásirány a lángos, gulyás, pörkölt, paprikás csirke és effélék. De azért vannak pizzák is, de ezeket is lehet kapni ilyen-olyan nagyon magyaros feltétekkel. Az árak szerintem a környéken talán itt a legkedvezőbbek. Főételek körettel 2000 Ft alatt. Desszertek 5-600 Ft környékén. Epres kalácsos mascarpone sütit ettem (490 Ft), valamint egy latte macchiato-t (350 Ft). Tulajdonképpen egyik sem volt egy nagy durranás, az eper valójában eperszirup volt, a kávé sem valami fergeteges, de összességében jó volt a hangulat. A gyenge pont a mellékhelyiség, ami igazán igénytelen. Büdös, koszos, elhanyagolt, szemetes. A WC papír gagyi, a legolcsóbb szürke, 1 rétegű vacak. Az ajtót nem lehet becsukni. A mosdó kinn van a nyitott részen, ahol a pincérek bejárnak a konyha felé. Kötelező szervizdíj 12%. A számlára nagy betűkkel ráírták, hogy a csoportok nem fizethetnek egyesével. Nem tudom, ez amúgy szabályos-e, minden esetre ők jelezték. Nagy kiülős teraszuk van.