ZigZag adatlapja

A szobák a földszinten és az első emeleten találhatóak, lift nincs. A mi szobáink az első emeleten voltak, a szálloda mögötti utcára nyíltak, oldalról remek kilátással a katolikus székesegyházra. . . ahol minden reggel 6-kor harangoztak, így az ébresztésre nem volt gondunk. Az ablakok nincsenek hang/hőszigetelve, sőt be sem lehetett őket teljesen zárni. Hasonlóképpen a bejárati ajtó is felújításra szorul, a keretből annyira ki volt kopva, hogy kilincsre nem is lehetett becsukni, csak kulcsra zárva nem nyílt ki az ajtó. A szoba tágas, napfényes, a fürdőszoba méretére sem lehet panasz, azonban a fürdőkád nagyon rossz állapotban volt, lepattogzott a festék és a szaniterek is vízkövesek, elszürkültek. Az előszobai szekrényekben sok hely akad pakolásra, ám csupán 4 db fogas van 2 főre. 2 szobát foglaltunk azonos áron, azonban a 2 szoba mérete és felszereltsége között elég nagy eltérés volt. Az egyik szoba ugyanis sokkal nagyobb volt, plusz előszobával rendelkezett, a fürdő kétszer akkora volt, mint a másikban és itt bidé is volt. A reggelit a földszinten lévő, díszes fogadóteremben szolgálják fel, az egyik falat hatalmas festmény díszíti Krúdy Gyulával. A reggeli gyengébb kontinentális volt. Minden nap szinte teljesen ugyanaz volt a menü, ami 3 nap után már meglehetősen unalmassá vált. Tojásrántotta (langyosan), sült bacon (hidegen és túlszárítva), virsli és egyik napon sült debreceni (gyenge minőségű kolbászból). Első nap a narancslé mellett még nagyon finom grapefruit juice is volt, sajnos ez a további reggeleken már eltűnt. Rioba filteres gyümölcsteák voltak, szeretem ezeket, a mangós és a vörös áfonyás is finom. A hidegpulton Danone néhány citromos joghurt (mindhárom napon csak ez a fajta), kommersz felvágottak, 2 féle olcsó sajt voltak, 1 féle előrecsomagolt baracklekvár és minivaj, 1 féle májkrém, csak az 1. napon mogyorókrém. Minden nap jól laktunk, nem maradtunk éhesek, de 3 csillagos szállodában másutt ettünk már ennél lényegesen színvonalasabb reggelit is. A szálloda kihasználtsága elég szerénynek tűnt ottjártunkkor, ám az emeleti báltermet és a földszinti konferenciatermet rendszeresen kiadják különböző rendezvényekre. A szálló mellett található a John Bull Irish Pub, ahová a szállodai lobbiból közvetlenül is van átjáró. Összességében az épület nagyon szép, kívülről a homlokzata fel van újítva, a belső terek is tágasak, igazán hangulatosak, azonban a szobákat fel kellene újítani és javítani a minőséget.

Az étlapon mindenféle klasszikus mexikói étel szerepel, ezek közül én egy csirkés burritót választottam (Fajita Pollo Burrito - 1850 Ft). A többiek Quesadillas mellett döntöttek, húsos és vega verzióban. Az én választásom nem sikerült a legjobban, bár az étel mennyiségre bőséges volt, még túlságosan sok is a számomra, azonban a káposzta saláta egyáltalán nem volt finom, a burrito tésztája nehéz és száraz volt, és túlságosan vastag is. Az egész étteremre egy pincér fiú jutott, aki egyúttal a pultosi feladatokat is ellátta, emiatt nem mindig vette észre, ha valamelyik vendég szeretett volna még valamit kérni. Az italok kihozatalára sokat kellett várni. Az étterem hétköznap este jó félházzal üzemelt. Összességében vegyes érzésekkel távoztam a magam részéről, bár a többieknek tetszett (persze, mert a Quesadillas finom volt).

Általában nem szoktunk enni, inkább az italozásra fókuszálunk, hosszas baráti beszélgetések kísérőjeként. A standard italok kaphatóak itt is, átlagos árakon. Sörökből csapoltan Arany Fácánt, Heinekent, búzasört ittunk, rövidekből Jaegert, Unicumot. A rövidekhez rendesen lejegelték a poharakat, ahogy kell. A berendezés alapvetően nem változott, a képeken sok-sok régi fekete-fehér fotó. Legutóbbi látogatásunk óta kifestették, a falak most sárga-türkizzöld színűek lettek, jót tett a helynek a felújítás. Az egyetlen nagyon negatívum számomra a mosdó, ami évekkel ezelőtt is szánalmas volt, s most sem lett jobb sajnos. Pici, kényelmetlen, koszos, igénytelen és lepusztult, remélem, ezt is megcsinálják egyszer végre. A stáb eléggé változik, legutóbbi látogatásunkkor nem láttunk ismerős arcokat a felszolgálók között. Vadászni kellett őket többször is, érkezésünk után hosszú perceket vártunk, mire felbukkant valaki az asztalunknál felvenni a rendelést, pedig amikor bementünk, a pultnál álltak, és köszöntünk egymásnak. Az egyik felszolgáló hölgyről először nem is tudtuk eldönteni, hogy ő most akkor itt dolgozik-e vagy ő is vendég? (ruházatában nem utalt semmi az előbbire). Hasonlóképpen, a fizetésnél is mi mentünk oda a pulthoz, hogy most már tényleg mennénk, nem szeretnénk tovább várni. Sértődés, konfliktus nem volt, lazán mentek a dolgok. Árak átlagosak, nem lehúzós hely.

A repertoárban a történelmi magyar borvidékek pincészeteiből borok, valamint kézműves sörfőzdékben készített sörök szerepelnek, itt is többségében hazai söröket láttam. A borok közül Benedek Pince 2013-as évjáratú Pinot Noir-jából vásároltunk egy palackkal. Mindenképpen ezt a borfajtát szerettük volna választani, ottjártunkkor 3 pincészetből volt ilyen boruk. A sörök közül a domonyi Big Foot Sörfőzde által előállított 2 fajtát, a 2222-eset és az Al Caponét választottuk. Kiszolgálás barátságos, és az árak is alacsonyabbak, mint a hasonló profilú budapesti helyeken.

Az első kellemes meglepetés az italrendelésnél ért. A felszolgáló úr elmondta, hogy szénsavas üveges üdítőket egyáltalán nem tartanak, viszont helyette van szörp, számos ízben. Így egy fekete ribizli szörp mellett tettem le a voksomat. A napi menüből hideg almalevest választottam. A lé kellemesen fahéjas, nem túl édes, az almakockák pedig roppanósak és savanykásak maradtak, nem főttek szét. Főételként kacsamáj falatok saláta ágyon érkezett. A pirított sült máj egyszerűen tökéletes állagú és ízű, nagyon jó minőségű alapanyagból készült. Egyszerűen tökéletes! Remekül passzolt hozzá a sült paradicsom, a vegyes zöldsaláták és a friss lilahagyma. Az adag nem tűnt túl nagynak, de a máj mennyisége egész sok volt, így egyáltalán nem maradtam éhes. A berendezéssel kapcsolatosan apró negatívum, hogy a belső tér kicsi, az asztalok elég közel vannak egymáshoz. A falnál van 4 db bárasztal, ott a belső helyekre csak úgy lehet beülni, ha kihúzzák az asztalt. Jó időben az étterem előtti teraszon is nagyon kellemes a hangulat. A kiszolgálás hibátlan volt, a középkorú felszolgáló vérprofi, de ugyanakkor vendég-centrikus, és még az étterem vezetője (tulajdonosa? ) is odajött a vendégekhez érdeklődni 1-1 mondat erejéig, hogy ízlett-e az étel. Kötelező szervizdíj nincs, 3500 Ft-ot fizettem.

Akkor néz ki a legjobban, ha 3 féle, eltérő színű fagyit választ ki az ember. A vizuális élmény mellett a fagyik amúgy is nagyon finomak, és elég érdekes, izgalmas ízeket is árusítanak (pl. sós karamella, bazsalikomos citrom, ibolya). Már nagyjából végigettem a repertoárt, kedvenceim a mangó, a brazil csoki és a pisztácia. Árban elég drága, és sokkal jobban megéri nagyobb adagot választani (2 íz: 550 Ft, 3 íz: 650 Ft, 4 íz: 750 Ft). A fagyizó előtt ki lehet ülni a teraszra és eszegetés közben lehet gyönyörködni a Bazilika csodálatos épületében.

A pultnál nem kellett sokat várni, gyorsan dolgoztak a pultosok, és meglepő módon az italárak Budapest belvárosához és a hely népszerűségéhez képest teljesen normálisak voltak. Egy jéger + cola zero kijött 1000 Ft-ból, ez már elég ritkaságszámba megy, sajnos. A mosdó tiszta és kulturált volt. Elég sok asztal van (magasított asztalok bárszékekkel), kényelmesen el lehetett férni. A terem belső részén volt a táncparkett, péntek este lévén DJ szolgáltatta a zenét. Egész jó hely, jól éreztük magunkat!

A plafonon ősember barlangrajzok, buja növényzet és egy zsiráfszobor. A mosdó melletti teremben egy kalózhajó kabinjára emlékeztet a berendezés. A hátsó teremben pedig óceáni a hangulat, itt akváriumok vannak és a kék színvilág is a tengereket idézi fel. Az asztalokon üveglapot helyeztek el, amely alatt kagylók, csigák, tengeri csillag van. Szóval a berendezés tényleg nagyon egyedi és hangulatos, mindezt fokozza a sejtelmes félhomály is. Az étlap A3-as méretű, sok képpel, rejtélyes étel elnevezésekkel, de részletes leírásokkal könnyítik meg a választást. Mivel késő este nem akartam nagyon bevacsorázni, csak valami egyszerűt szerettem volna választani, ami itt nem igazán volt egyszerű. A Baobabfa kérge nevű fogást kértem (1590 Ft), ami egy egyszerű előétel, pirított kenyerek fűszeres padlizsánnal (ez elég csípős, borsos volt), fetás pestoval, salsával (szintén csípős) és spenótos krémmel. 2-2 szelet baguette kenyér szerepelt az adagban mindegyik feltéttel, az összesen 8 szelet kenyér még túl sok is volt nekem 1 személyre, így a kollégák is tudtak kóstolni. 1 üdítővel és borravalóval 2200 Ft-ot fizettem. A főételek között olyan ritkaságszámba menő különlegességeket is ki lehet próbálni, mint a kenguru, strucc, krokodil. A kiszolgálás nem volt túl lelkes, elég sokat kellett várnunk az elején, hogy végre odajöjjön valaki az asztalunkhoz, de utána az ételek már elég rövid idő alatt elkészültek.