ZigZag egyéb értékelései

Főbb látnivalók, érdekességek, amelyeket a séta során érinthetünk: Pálmaház, két barlang (kutatási célra használják, nem látogathatóak), mű-kolostorromok, szabadtéri színpad, török mecset, a copf stílusban épült Kiskastély, amely az Esterházy-család tulajdonában állt. Az Angolkert mellett található az olimpiai edzőtábor, korábban ez a terület is része volt az eredeti parknak.

A barok stílusban épült épületegyüttesben a templomot 17 remetelak fogja körbe (eredetileg 20-at terveztek, de ennyi készült el). A házak magyar arisztokrata családok adományaiból épültek, a házak homlokzatán az adományozó család címerét helyezték el hálából. Sajnos a rend nem sokáig maradt fenn, mivel II. József 1782-ben feloszlatta, ekkor néhány rendtag Olaszországba települt át az ottani szerzetesek rendházába. A 19. században a birtokon már posztógyár volt, a volt remetelakokban munkások laktak, és egy iskolát is kialakítottak. A templom tetőszerkezete villámcsapás miatt leégett, ottjártunkkor még nem történt meg a helyreállítása. A központi konventépület étkezője a legdíszesebb. Az eredeti berendezési tárgyakból azonban kevés maradt fenn. A felújítás nagyon szépen sikerült, és a II. ütem még folyamatban volt. A remeteség kizárólag vezetéssel látogatható, óránként indulnak a csoportok. A felnőtt jegy 2000 Ft-ba kerül. Mindenhol lehetett fényképezni. A későbbiekben a cellaházakban zarándokszállást terveznek kialakítani.

Amúgy fényképezni sem lehetett és ezt a teremőrök igen akkurátusan figyelték is. Mondjuk véleményem szerint nem is volt nagyon mit fényképezni. A másik bemutató témája Klein Rudolf zsidó temetőkről készült fotókiállítása volt. Ez azért volt számomra különösen érdekes, mert én is temetőket fényképezek, persze csak hobbiból, és ezen belül a régiségük, sokszor az elhagyatottságuk, természettel való "összenövésük" okán különösen érdekesek a régi zsidó temetők. Persze én mindezt nem szupermasinával és nem szponzori pénzekből teszem és nem is kiállításokra készülök. Sok szép fotó volt, amelyek fényképezés-technikai és fotóművészeti szempontból nem képviseltek kiemelt értéket, nem úm. art-fotók voltak, hanem esztétikus tájképek. Nekem meg hasznos forrásgyűjtés, hogy hol vannak még érdekes temetők, ahová majd én is elmehetek fotózni. A kombinált jegy 1900 Ft-ba került. Nem kevés.

A barokk kastély többek között megemlékezik előző nemes család tulajdonosairól, valamint II. Rákóczi Ferencről, akit az 1705. évi országgyűlésen a magyar rendek itt, Szécsényben választottak meg fejedelemmé. Nagyon szép a romantikus várkert a mesterséges tóval és tanösvénnyel, amely a kastélyt körbeveszi. A múzeumban régészeti és történeti anyag található. A múzeum állandó kiállításán régészeti gyűjtemény (Nógrád megyei leletek a neolitikumból, réz- és vaskorból), a Nógrád megyei várakat, várromokat bemutató kiállítás, 19. századi berendezett kastélyszobák, vadászati gyűjtemény, illetve a már említett Rákóczi-gyűjtemény látható. A családi jegy 3000 Ft-ba került.

Bevallom, a magam részéről sosem hallottam még ezen múzeum létezéséről, nem láttam ezzel kapcsolatosan feliratot sem a bejáratnál, amúgy meg az épületbe egyébként is csak meghívással, előzetes engedélykéréssel és személyi azonosítást követően lehet bemenni. Én egyesületi ülésen jártam a NAV-ban, és a szervezők ötlete volt, hogy a gyűlés után szakképzett tárlatvezetéssel meg lehet tekinteni a gyűjteményt. A muzeológus hölgy sok érdekes történetet mesélt az adózás kialakulásáról és történetéről nemzetközi szinten és Magyarországon belül is, őszintén szólva az általa elmondottak sokkal érdekesebbek voltak, mint maga a kiállítás. Igaz, ami igaz, ebben a meglehetősen száraz és egyáltalán nem trendi témakörben nem egyszerű feladat érdekes gyűjteményt összeállítani. Összességében azt mondanám, hogy ez a kiállítás kizárólag azoknak lehet érdekfeszítő, akik különösen érdeklődnek az adózás, közigazgatás, gazdaságtörténet és hasonló témakörök iránt, pl. szakmabeliek, vagy ilyen tanulmányokat folytató diákok (közép- és felsőfokú oktatásban). Szintén a PAM Pénzügyőr- és Adózástörténeti Múzeum része a VI. kerületi Schiffer-villában a pénzügyőrség történeti kiállítás. (jelenleg szintén csak előzetes bejelentkezéssel látogatható).

Technikai különlegessége a személyszállító kisvasutak körében ritkaságnak számító 600 mm nyomtáv és az ún. görpályás vonalvezetése. A kisvasutat magánszemélyek kezdeményezéséből az egyesület tagjai állították helyre az ezredfordulón, azóta működtetik a nyári időszakban hétvégenként. A kisvonat végállomását a faluban a Kemence-pataki gyaloghídon átkelve a régi fatelepnél találjuk meg. A másik végállomás Feketevölgy, ahol turistaszállás és büfé található, továbbá innen indul több börzsönyi túraút is. A vasút útvonala a Csarna-patak völgyében halad, gyönyörű erdei környezetben. Útközben érinti az ifjúsági tábort, a strandot és több bakancsos turistaszállást. A vasutat itt 1910-ben kezdték építeni, a faáru- és személyszállítás kezdetben lóvontatással történt, az úm. csúcsidőszakban több, mint 50 km hosszú volt a kemencei hálózat, ma már ennek kb. tizedére zsugorodott. Ez a vasút hivatalosan teherszállításra került kialakításra, de még a háború előtt az érsek látogatása miatt beszereztek egy személykocsit is (látható a kiállításon). A 2. világháborút követő korszerűsítés és felfutás után a 80-as években teljesen megszűnt a vasút alkalmazása, az erdészetnek nem volt rá szüksége. Az elmúlt években több, máshonnan "kiszuperált" mozdony és vonat is érkezett ide Kemencére.

Egy épület portával, a kertben régi mezőgazdasági eszközökkel. A házban fellelhető berendezési tárgyakat, régi eszközöket, szerszámokat, bútorokat, a helyi népviseletet és a földműveléshez szükséges eszközöket is mind a lakosok gyűjtötték össze régi felmenőiktől, pincéből-padlásról. A házba belépve a pitvarban (kb. előszoba) vagyunk, innen nyílik a "tiszta szoba" ahol az embereket népviseletbe öltöztetett babák helyettesítik. Alacsony a belmagasság, le kell húzniuk a magasoknak a fejüket, nekem ezzel mondjuk nem volt gondom. Ebben a házban még nyitott konyha működött, kenyérsütő kemencével. A hátsó házrészben sokféle munkaeszköz látható, amelyek a környékbeli mesteremberek által űzött foglalkozásokhoz kötődnek, ezekről bővebben a kertben lévő táblán is lehet olvasni. Szövőszék, rokka, tiloló, krumplinyomó, héhő (rost- illetve len finomító), vajköpülő és még sokminden más. Hátul található a kamra, ide a gazdálkodáshoz, földműveléshez kapcsolódó eszközöket helyezték el. A környező jelentős erdőségeknek köszönhetően a falu lakosságának több mint fele favágó volt egykor. A tájház szombatonként 10 és 12 óra között tart nyitva, egyéb időpontban előzetes egyeztetést és bejelentkezést követően látogatható. Érdekesség, hogy Bernecebaráti Pest megye legészakibb települése a Börzsöny nyugati oldalán, a szlovák határ, Parassapuszta határátkelőhely és már a szlovák oldalon Ipolyság kisvárosa csak 5 km. A ma kb. 900 lakosú Árpád-kori település (a 20. századig Bernece és Baráti 2 külön település volt) 13. századi temploma figyelemre méltó, erődített földsáncra épült, román alapokra. Katolikus templom, nem találtuk nyitva.

A kiállítás - mind az állandó, mind az időszakos - a holokuaszttal foglalkozik, de furcsa módon számomra mégsem volt annyira nyomasztó, negatív az egész, hanem inkább amolyan történelmi visszaemlékezés jellegű, magában hordozva a megbékélést, és azt a reményt, hogy a múlt hibáiból tanulva az emberiség a jövőben már érettebb lesz, és már nem fogja egymást irtani. Sok-sok személyes emlék, régi fotók, írások, személyes tárgyak. Jelentős részben magánszemélyek felajánlásaiból érkeztek a kiállítási tárgyak, legalábbis ezt olvastam. A zsinagóga épülete 1923-ban épült Baumhorn Lipót tervei alapján. A felújítás keretében nagyon szépen renoválták, a belső rész impozáns. Az emeleti részen időszakos kiállítás látható. Elvileg van még egy tetőkert is a tetején, de ottjártamkor nem volt nyitva. A bejutás detektoros átvizsgálást követően lehetséges. Az áldozatok emlékfalán közel 140000 név szerepel. A felnőtt belépő 1400 Ft-ba kerül. A zsinagóga látogatása ingyenes. A honlapon is szerepel, hogy 12 éves kor alatt nem ajánlják a látogatást.

A Budapest Galéria a Budapesti Történeti Múzeum fiókintézménye, leginkább kortárs alkotók, művészeti csoportok időszakos kiállításoknak ad helyet, mi is kiállítás megnyitón jártunk itt egyik alkalommal. Részt vesznek a nemzetközi Művészcsere programban, amelynek keretében kiállítási, bemutatkozási lehetőséget biztosítanak fiatal, kortárs külföldi művészeknek, miközben a hazaiak külföldön tudnak kiállítani. Emlékezetes marad számomra a 2010 szeptemberi kiállításuk, melynek címe: Tisztelet a Dalai Lámának – Orientális orientációk a kortárs magyar képzőművészetben volt. Magáról az épület történetéről az alábbi információkat találtam az Óbudai Anzikszban: "Az óbudai plébániatemplom és a zsinagóga környékén, az egykori gótikus Tompa László-házban, amelyet a barokkban serfőző háznak alakítottak át, a Lajos utca 158. szám alatt immár a múzeum részeként működik a Budapest Galéria központja és kiállítóháza. Itt ugyancsak kortárs kiállítások kerülnek időről időre bemutatásra. "
Jelenleg Cseke Szilárd: Amikor hazajön című kiállítása látható. Absztraktba hajló látványfestészet. Nem az én világom.

2012-14 közötti egyeztetések alapján a helyi önkormányzat és a Magyar Cserkészövetség tulajdonába, illetve használatába került a kastély, illetve a kormányzati program keretében a kastélyt 2018-ra igazán szépen felújították. Alapvetően a cserkészszövetség használja a különböző programjaira az épületet, de rendezvényekre, konferenciákra, esküvőkre is bérbe lehet venni. A kastély parkja vadregényes, romantikus szépségű, átfolyik rajta az Ördög-árok patakja. A kastély közelében egy kis mesterséges tavacskán hidat építettek, amely kedvelt fotózási helyszín. A park oldalsó részén lévő üvegház felújítása még nem történt meg. A park területén tanösvényt is kialakítottak, magyarországi erdők állatait és növényeit bemutató ismertető táblákkal. A park látogatása ingyenes, parkolóhelyek kialakításra kerültek. A kastély előzetes bejelentkezéssel, idegenvezetéssel látogatható, de úgy tűnt, (egyelőre) nincsenek berendezett múzeum-jellegű szobák. A báltermet, valamint a különleges faragott falépcsős feljárót láttam a beltérből, amelynél a kávézót kialakították.