ZigZag egyéb értékelései

1727-1945 között a Szathmáry Király család birtoka volt, akik az az elnéptelenedett települést lutheránus vallású szlovák (tót) jobbágyokkal telepítették be. A falu többsége ma is református vallású, van is a faluban egy szép református templom. A kastély a 19. század első harmadában épült klasszicista stílusban. Eredetileg két földszintes szárnnyal bővített emeletes épület volt, a földszintjén boltozatos helyiségekkel. A kastélyt az 1940-es években bontotta le a család, új kastélyt terveztek építeni a helyén, de erre az államosítások és a kommunizmus térnyerése miatt már nem került sor. A háború után a régi kastély megmaradt pincéjét az állami gazdaság használta raktárnak. Ami látható, egy romos, lepusztult, igen rossz állapotú épület, ablakok betörve, de még az ablakkeretek is ke lettek szedve, a porta gazos, elhanyagolt, részben szemétlerakó telepként is használják. Az ablakrésekből látni, hogy bejártak a romos épületbe, a falakat összefirkálták, belső berendezést teljesen elhordták. A gazban bukdácsolva körbejártuk, ha már ott voltunk, de bemenni nem lett volna tanácsos. Az épület életveszélyes állapotban van. Szomorú.

A parkolót a lovarda melletti füves területen alakították ki, innen pár perces, de jelentősen emelkedő séta vezet fel a vár bejáratáig. A vár kapuzata és faszerkezetű tornya a 2000-es években került felújításra, voltaképpen elkészítésre, mert teljes rekonstrukcióra volt szükség. A vár története a 14. századig nyúlik vissza. A Lackfi-család 1355-ben kezdte meg birtokán a vár építését a 160 m-re magasodó Mátyás-dombon. Túlzottan jelentős objektum soha nem lett belőle. A 16. században, Buda elestét követően a vár épülete erős pusztulásnak indult. A 18-19. században a helyi lakosság a vár köveit elhordta építkezési célból olyannyira, hogy az egykori várnak a dombtetőn gyakorlatilag nyoma sem maradt. Az 1970-es évektől indultak régészeti kutatások, amelyeket 2005-06-ban nagyszabású felújítási, vár(vissza)építési munkálatok követtek, sőt ezek a munkák jelenleg is zajlanak, folytatódnak. A felnőtt belépő 300 Ft, a gyerekeknek 200 Ft, amiért voltaképpen nem sokat kapunk. Körbe lehet nézni, a falra tilos felmászni, a toronyba fel lehet lépcsőzni, szép a kilátás, van pár leírás a várról, 3 reneszánsz ablaktöredék, valamint egy kút, amelyről annyit tudni, hogy nincs még feltárva. Valamint egy épített színpad, amelynek célja általam nem ismert. Mosdó csak lenn, a parkolónál van a kulcsosházban (1 db koedukált), amely csak meghatározott időben tart nyitva.

Az impozáns templom késő barokk stílusban épült 1789-97 között Göhm András tervei alapján. Egy tornya van, amely háromszintes, párkányokkal tagolt, barokk bádog sisakkal fedett. A templomkert kerítéssel körbekerített, a kapu nyitva volt, amelyhez lépcsősor vezet fel. A templomkertben síremlékek állnak: három az északi földvár felé néz, egy pedig a déli oldalon áll. Sajnos ottjártunkkor nem volt nyitva a templom, így csak kívülről lehetett megnézni és körbejárni, pedig a templombelső a leírások szerint szintén figyelemre méltó. A templom eredeti famennyezete száz táblából áll, kékre és rózsaszínre festett. A két tájképes mellvédű karzat, valamint a faragott és festett szószék is különleges.

A múzeum 3 részből áll, a főépületben a helyi bányászat és a bánya története, a vasérctermelés bemutatása a fő irányvonal, az épület mögött egy mesterséges bányavágatot alakítottak ki csillékkel, bányagépekkel, míg a Földvári Aladár kiállítóteremben egy ásványtani kiállítás látható, amely nemcsak Rudabánya csodálatos ásványképződményeit mutatja be, hanem a többi jelentősebb hazai lelőhelyet és ásványait is. A felnőtt belépő 600 Ft, a fotójegy 1000 Ft, de [moderálva - a szerk. ] kuponnal ingyenes volt nekem. Ez a múzeum véleményem szerint a gyűjtőknek, a geológia és mineralógia, a bányászat, illetve Rudabánya története iránt érdeklődőknek lehet érdekes. Nem interaktív, nincsenek extra elfoglaltságok a gyerekek részére. A bánya - amely már évek óta felhagyott - legszebb részén, a tó körül tanösvény és kilátó került kialakításra, innen kb. 2 km-re Szuhogy felé található.

A francia származású L’Huillier báró 1715-ben kezdte el építtetni a kastélyt, aki leginkább katonáskodással foglalkozott, és életrajza meglehetősen homályos. A kastély újabb felvirágoztatása a 19. században a Coburg-Koháry dinasztiához köthető. A kastélyt az 1. világháborút követően államosították, 20. századi sorsa hányatott volt, a kastély állapota leromlott, eredeti berendezési tárgyait széthordták, megsemmisültek. A jelentős állami kastélyfejlesztési program keretében teljes felújításra került sor 2012-14 között, s mára régi pompájában tündökölve látogatható a nagyközönség által is. Saját ingyenes parkoló, gyaloghíd a Bódva patak között, rendezett park került kialakításra gyalogösvényekkel. A vezetett kastélylátogató túrák óránként indulnak, a felnőtt belépő 1600 Ft-ba került, de a szállásfoglalás mellé kaptam 20% kedvezményt a belépőből. Az úri családok lakóhelyei az emeleten voltak, az alsó szinten a személyzet, a cselédség élt. A látogatás egy kb. 20 perces filmmel kezdődött (2D-s és 3D-s verzió is készült), amelyből számtalan információt megtudtunk érdekes, elbeszélő történet formájában. Az emeleten 7 szoba eredeti rokokó falfestése, amely az iglói Lieb Ferenc festőművész alkotása is restaurálásra került, a grófnő kedvenc mályva- és pudingszíne, valamint a gazdag aranyozás szembetűnő. A régi cserépkályhák közül 6-ot sikerült megmenteni és felújítani a közel 30-ból. A berendezési tárgyak mind korabeliek, de később vásárolták őket, eredetileg nem a kastélyhoz tartoztak. Több modern, multimédiás elemet is alkalmaztak ennél a kiállításnál, pl. az ifjú Ferenc gróf elképzelt facebook profilja vagy a Mária Terézia általi díjátadást méltató rádióriport. Ha valaki errefelé jár, feltétlenül érdemes felkeresni. Amit talán megjegyeznék, ez a kastély a gyerekek számára kevéssé érdekfeszítő. Fényképezni - vaku nélkül - ingyenesen lehet.

A tájház 3 egymás melletti régi portán került kialakításra, amelyeket nem egy időben, hanem több év alatt vásárolt meg az állam muzeális célokra, majd újított fel és rendezett be korhűen. A kisnemes Szathmáry-Horkay család háza az első portán az 1860-as években épült, a mellette álló Szűcs-Kiss-Szarka-ház 1905-ben, míg a Vadászy-ház 1903-ban épült. Mindegyik épületet szépen felújították, a melléképületekkel együtt, bár átalakításokat tettek. Az egykori istállóból 2 szintes bemutatótér lett, míg a borospince eredetileg nem abban az irányban futott. Látható itt tisztaszoba két házban is, konyha, régi rádiógyűjtemény, kovácsműhely, kádárműhely, kocsigyűjtemény, környékbeli településekről összegyűjtött népviseletek és kerámiák, valamint környékbeli régészeti ásatásokból származó leletek. A tájház mögött emelkedő domb valójában Borsod földvára volt egykoron. A vármegyének nevet adó, a megye nevében jelenleg is szerepelő település - Borsod - mára gyakorlatilag eltűnt, önállóan már nem létezik. Az egykori jelentős Árpád-kori településközpont az évszázadok során jelentéktelen faluvá zsugorodott, végül 1950-ben Edelényhez csatolták. A tájház előtt parkoló került kialakításra.

Borászathoz, földműveléshez, állattartáshoz kapcsolódó használati tárgyak, többek között. A falut már az Árpád-kor óta folyamatosan lakják, akkori neve Alza volt. A kolostor 1235-ben már állt, pontos építési éve nem ismert. A falu lakossága 1600 körül tért át a református vallásra, ekkor vették birtokba a premontrei kolostort. Az itt lakó református vallású módos parasztok alkották a falu lakóinak vagyonos rétegét. A Turján-ház elnevezésben a Turjánvidék a környékbeli ősi tőzeglápra utal. A kertben szép kopjafa gyűjtemény látható. A felnőtt belépő 950 Ft volt. Csoportok részére kézműves bemutatókat is szoktak szervezni, előzetes bejelentkezéssel.

Viszont a kilátó terasz klassz lett, jó innen a kilátás a városra. Gül Baba harcos muszlim szerzetes volt a 16. században, aki a török seregekkel érkezett Budára, részt vett a vár bevételében is. Az már a legendák homályába vész, hogy meddig élt, mikor halt meg, hiszen ha már 1541-ben, a vár elfoglalását követően nem sokkal meghalt, akkor mikor ültette a neki tulajdonított rózsakertet? Az minden esetre biztos, hogy itt található a síremléke, azaz a türbe, amely évszázadokon át fennmaradt és a muszlimok egyik legészakibb zarándokhelye.

Dupla vasajtó, pincelejárat lépcsőkkel (nem akadálymentesített! ), a kapu felett egy kis fáraó kép, ez volt a jel! Jó helyen járunk. Ez a szabadulószoba inkább gyerekeknek, gyerekes családoknak alkalmas, felnőtt szemmel a könnyebbek közé tartozik. A fogadóteremben van egy lovagi asztal, díszesebb székekkel az egyik oldalon, a másik oldalon viszont 2 egyszerű pad, ami többször is szétesett a gyerekek alatt (nyilván nem vigyázzban ültek rajta). A felnőttek, várakozók számára kényelmes kanapé. A szabadulós játék a középkori lovagi vár, elvarázsolt kastély témakör köré van felfűzve. Mivel mi elég nagy létszámú csapattal mentünk, így két részre bontva, két körben mentek be a gyerekek. Két animátort biztosítottak, akik közül az egyik rádión tartotta a kapcsolatot a szabaduló játékosokkal, illetve osztott kamerán lehetett kintről figyelni, hogy éppen hol tartanak a kihívásban. A 60 perces szintidőt mindkét csapat tartotta, sikerrel kijutottak. A szülinapi csomagok közül több félét lehet választani. Mivel saját büféjük nincs, a szülinapi tortát a Daubnerből hozták, valamint chips, üdítő, ásványvíz volt bekészítve. A többi szülinapi programhoz képest árban kedvező volt. Nemcsak szülinapi zsúrra, de családi programként is ajánlom. A 2 animátor lány kedves, segítőkész volt, lehetett társasjátékozni is. A program összesen 2 és fél órás volt.

A kertben már láttuk a hatalmas Mozart golyókat, hintót, angyalokat és Karácsonyról maradt dekorációkat. Jegyet lehet elővételben és a helyszínen is venni, mi a 2 órás praliné programon vettünk részt, amelynek ára 2990 Ft, gyerekeknek 2790 Ft. A múzeum kizárólag előzetes bejelentkezéssel fix időpontra és végig vezetéssel látogatható. A múzeumot a Rákóczi Delikát Kft. üzemelteti, akik pálinkakészítéssel foglalkoznak és az eredeti konyakmeggy licence náluk van. A múzeumlátogatás során sorra kaptuk a kóstolót a csokis finomságokból. Csoki szökőkútnál csokifolyamba mártottunk marcipángolyót, ettünk 60%-os étcsokit, tengeri sós csoki csipszet, kandírozott narancshéjat csoki burkolattal, narancsos pasztillát, forró csokit, gyömbéres fűszeres bonbont, jégcsokoládét. Megismerkedtünk a hazai csokoládékészítés történetével és főbb személyiségeivel. A múzeumban bonbonos dobozokat is gyűjtenek, rengeteget láttunk a polcokon, ezeket akár meg is lehet fogni, vagy fotókat készíteni. Jártunk lenn a 3 helyiséges pincében is, ahol pálinka kóstolókat és különleges rendezvényeket tartanak, itt lehetett kóstolni 3 féle Rákóczi pálinkát és konyakmeggyet. A filmvetítés egy igazán retró film volt a témával kapcsolatosan, az 1983-as Fürkész történetei a csokoládéról. Volt benne még gyárlátogatás is. Nekünk a gyerekkorunkat hozta vissza ez a kis film. Mindenki készíthetett egy csokis tarte-ot saját ízesítéssel, amelyet ledermesztettek, és a film végén mindenki hazavihette. A látogatás végén a múzeum boltjában még számtalan csokoládét és egyéb édességet vásárolhattunk, de egyébként a shoppingolást nem erőltette a személyzet. Kizárólag készpénzzel lehet fizetni a múzeumban, bankkártyával nem. A mellékhelyiséget ne hagyja ki, aki ott jár, egyszerűen pazar, barokk pompával berendezett. Végig lehetett fotózni a múzeumban mindenütt.