ZigZag egyéb értékelései

2011-ben újították fel az előtte lévő parkot, egyúttal a templom homlokzatát is. Jelenleg is zajlanak további felújítási munkálatok, ezért a főbejárat nem használható, az északi oldalon lévő oldalajtón lehet bemenni. A templom tetején hatalmas kiírás olvasható, miszerint 0-24 órás a nyitva tartásuk, de a mostani vírushelyzetben ezt csökkentették, csakúgy mint a misék tartását. Belépőt nem kellett fizetni, egyébként s felnőtt belépő ára 1000 Ft. Sajnos az altemplom le volt zárva, de a templom padlója egy szakaszon üvegezett, így azért le lehetett oda is nézni. A templom szent értékei tartoznak az ereklyék, amelyekből többet is láthatunk: Szent László, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Gellért 1-1 csontdarabját díszes tartóban. A templom tornyai 52 méter magasak, a közeljövőben tervezik, hogy megnyitják a tornyot turisztikai kilátópontként. Nem tartom a legkülönlegesebb templomaink egyikének, de aki erre jár, érdemes benézni, pár percre elcsendesedni.

A templomot közadakozásból építtette a falu lakossága. A fennmaradt iratok szerint a falu már 1342-ben rendelkezett plébániával. A templom berendezése egyszerű, inkább protestáns templomra emlékeztető, többek között látható egy restaurált Szent Márton oltárkép, valamint a Felvidékről származó, 17. századi népi faragású Pieta-szobor – amely Szűz Máriát ábrázolja ülő helyzetben, ölében a keresztről levett halott Jézussal. Hollókő Ófalu az UNESCO Világörökség része. A templom épületet 1990-ben felújították, zsindelytetőt, karzatot és egységes stilizált berendezést kapott. Ha nyitva van a kapu, szabadon, ingyenesen látogatható, gyakorta szokták esküvői helyszínként is választani.

Az utca neve nem véletlen, egykor ebben a városrészben éltek a szerbek, vagyis a rácok. Az első ház, ami a skanzen része lett, a Rác utca 11. számú háza, amelynek tulajdonosa Csikós Danica volt, aki nemcsak az egész telket a házzal, de a teljes eredeti berendezést is a városra hagyta. Tipikus szerb földműves ház, fehérre meszelt falakkal, udvarral. A palotavárosi mesterségeket bemutató kiállításon a városrész mesterembereit ismerhetjük meg, amely híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek - csapók, vargák, tobakosok, tímárok - számára volt vonzó. A mezőgazdasággal foglalkozó népességnek a szegényebb rétege lakott itt és főleg zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A 17-18. században betelepülő szerbek közül sokan viszont kereskedelemből éltek. Szintén a kiállítás részét képezi a Dittrich kalaposműhely (1891). A látogatáshoz előre be kell jelentkezni a Szent István Múzeumnál. Maga az utca és a házak kívülről azonban szabadon látogatható. A Ráctemplom hivatalos neve Keresztelő Szent Iván-templom (magyarosan Szent János-templom), a székesfehérvári szerb ortodox egyházközség temploma. 1770 és 1780 között készült barokk stílusban. Rokokó stílusú ikonosztáza egyedülálló Magyarországon. Védőszentje Keresztelő János.

A project roomban a veszprémi születésű Orr Máté, fiatal festőművész álomszerűen szürreális állat-ember-ősállat kompozícióit néztük meg, Éden darabokban címmel. A galériában Jovánovics Tamás - Olaszországban élő magyar festőművész - és Esther Stocker - olasz közös kiállítását néztük meg, Belegabalyodás - kizökkenő geometriák címmel. Való igaz, mindketten a geometrikus stílusban alkotnak, Esther fekete-fehérben, Tamás viszont kifejezetten gazdag, élénk színvilágban alkot. "Geometrikus struktúrák, redukált formavilágból komponált rácsok elementáris, mégis komplex rendszere – burjánzó minimalizmus. " A képeket meg is lehet vásárolni, kíváncsiságból megkérdeztem, 3-4000 euróba kerül 1-1 nagyobb alkotás.

A múzeum látogatásához előzetes bejelentkezés ajánlott, de ha szerencsénk van, akár "spontán" is bejuthatunk, ha éppen ott találhatjuk az alapítót, aki személyes bemutatót és tárlatvezetést tart. Az azonnal szembeszökő, hogy ez a múzeum már évekkel ezelőtt kinőtte a rendelkezésre álló teret, gyakorlatilag túlnőtte magát. Az önkormányzat támogatta a helyszín biztosításával az alapítót, viszont megérdemelnének egy nagyobb, tágasabb helyszínt, ahol a felhalmozott sok anyag jobban tudna érvényesülni. Itt sajnos nagyon zsúfolt, nagyon tömény. Az alapító maga is zenész volt, jazz zenekarban dobos. Az első dob kiállítás még a múzeum előtt 1979-ben. A múzeum "őse" egy garázsban került kialakításra 1992-ben. A tárlatvezetés az utolsó teremben, ahol egy kis színpadot és nézőteret alakítottak ki, egy élő improvizatív koncerttel zárul. Akit érdekel a zene, illetve ezen belül a dobok, szívesen ajánlom.

1946-1949 között református templommá alakították a fehérre meszelt falú parasztházat, ez magyarázza, hogy a ház bal oldalán torony épült, ugyanakkor ha az udvarra belépünk, oldalról egy hosszú parasztház benyomását kelti. Templomhoz képest az ablakok nagyon kicsik, dísztelenek. 2005-re azonban az épület állaga erősen megromlott, szinté életveszélyessé vált. Új templom építésének gondolata fogalmazódott meg, ugyanakkor ezt sem akarták veszni hagyni. 2010-ben a Tisza István tér teljes körű építészeti rekonstrukción esett át, a nagyszabású tervezést, építkezést és felújítást követően a tér déli oldalán található, egykori református templom új funkciót kapott, faluház és könyvtár került itt kialakításra, az önkormányzat gondozásában. Számos gyerekprogramot, nyári tábort is szoktak itt tartani. (A falu, illetve a gyülekezet más helyszínen, Nagyszénáskerten, a temető mellett új református templomot építtetett, amelyet 2012-ben szenteltek fel).

A kastély építésze Bukovics Gyula volt, és nem Ybl Miklós, tévesen az ő alkotásának vélték. A kastély neoreneszánsz-neobarokk, Loire-menti stílusban épült. (Elképzelhető, hogy a Pálmaházat valóban Ybl tervezte). A 2. világháború után ez a kastély is a szokásos magyar "kastély-sorsot" szenvedte el, állapota leromlott, évtizedekig kallódott, majd a rendszerváltozás utáni években fedezték fel, talán Budapesthez való közelsége révén. Teljes körű renoválása folyamatban van. A tervek szerint szálloda lesz belőle, de az ígéretek szerint a park és az épület is látogatható lesz, hogy milyen formában, az még nem egyértelmű. Jelenleg az egész kastély a parkkal együtt körbe van kerítve, lezárva, munkagépek és építőanyagok mindenütt. A kerítés mentén körbe lehet ugyan járni, de a fáktól sok minden sajnos nem látható. Ha elkészül, majd újra beszámolok. Nagyon kíváncsi leszek, hogy ilyen lesz. A park állítólag azért volt különleges, mert Nagy-Magyarországot mintázta, követve a domborzatot és a növényeket helyileg oda ültették, ahol egyébként őshonos.

Elsősorban azoknak lehet érdekes, akik tanulmányaik, szakmájuk vagy hobbijuk révén érdeklődnek az ásványok, kőzetek iránt. Más szavakkal megfogalmazva, ez egy hagyományos, régimódi kiállítás, a régi 100+ éves tárlókat szállították át, és a kiállított ásványok és címkéik is igen régiek. A fali tablókon végigkövethető a múzeum kialakításának története, az alapító gyűjtemények. A tárlókban az ásványok a régi rendszertani besorolás szerint kerültek bemutatásra. Én tudom, hogy a gyűjteményt folyamatosan bővítik jelenleg és az elmúlt években is, ennek ellenére a kiállítási anyag szinte évtizedek óta változatlan. Ami érdekesség, hogy a meteoritoknak egy külön vitrint szenteltek. A tárolók oldalsó részén láthatóak a legnagyobb, kapitális kristályok. Iskolás csoportoknak is szoktak ismeretterjesztő előadásokat tartani itt. A kombinált belépő 800 Ft (ELTE diákoknak ingyenes), fotózni lehet. Az ELTE TTK-n belül valójában 2 különálló gyűjtemény, a biológiai, azaz természetrajzi, valamint a fent részletezett ásványtani. A kombinált jeggyel mindkettőbe be lehet menni. Érdemes előzetesen tájékozódni, hogy biztosan nyitva találjuk a kiállításokat, mert a muzeológusok nem mindig tartózkodnak a helyszínen.

A környéken elismert, jó hírű iskola eredetileg egy szintes volt, majd a megnövekedett diáklétszám miatt bővítették egy emelettel. A múzeumban egyrészt bemutatják az iskola történetét, alapítását, Petőfi Sándor életének, családjának Aszóddal kapcsolatos emlékeit, továbbá egy egész komoly régészeti, helytörténeti és néprajzi gyűjtemény is megtekinthető. Fotójegy váltásával lehet fényképezni.

Nagy szerencsénkre nem volt rajtunk kívül más látogató, és egykori zenész "idegenvezetőnk" mindent megtett azért, hogy a múzeumlátogatás emlékezetes és élvezetes legyen. Miután ő tartott egy kis gitárszóló bemutatót, a lányok is kipróbálhatták az elektromos gitárokat és basszusgitárokat, igazi erősítéssel. A 60-70-es évek sztárjai bevallom, nekem sem sokat mondtak, inkább a nevek voltak ismerősek, de az újabb korszakokból már számomra is sok ismerős együttes, zenész tűnt fel. Nagyon megható volt, hogy az elhunyt zenészekről milyen szépen emlékeznek meg itt a múzeumban, fotók is kis történet kíséretében láthatóak kedves hangszereik. (RIP Fritz VHK). A bejáratnál a "magyar rock csillagok" színes tenyérlenyomatai díszítik a falat, míg a másik oldalon világhírességek fotói láthatóak. A belső klubteremben szoktak kis koncerteket, klubesteket is tartani, itt is megengedték a lányoknak, hogy felmenjenek a színpadra, és kipróbálják a dobszerkót és a mikrofonokat. Azóta voltunk még egy alkalommal, amikor a fiam is velünk tartott, sajnos akkor a színpadra nem lehetett felmenni, mert az aznap esti koncertre készültek.