De minden tömve volt a Baross tér környékén, az összes gyorsétterem, gyroszos, Meki, Burger King, kínai, minden. Szóval, idáig elvergődtünk az utcán, hátha. . . hátul egy szék volt egy kisasztal mellett, szereztem egy másikat, és ekkor eldőlt, hogy itt eszünk. De mit is? Itt az döntött, hogy ennél a Balabalánál nem állt senki. (Vagy Balabala, vagy Bala Bala, nem tudom biztosan. ) Régen ezt nem láttám, a legbelső térben van a vietnamival szemben. És akkor gyorsan a falról kiválasztottunk egy-egy Guangdong marhahúsos tésztát, gondoltuk, hogy milyen okosak vagyunk, ugyanazt kérjük, egy serpenyőben egyszerre elkészül, de elkövettem a hibát. , hogy azt mondtam, hogy egy egyiket csípősen, a másikat nem. Így aztán külön sütötték mégis. A nő nem tud magyarul a pultban, pénztárban, de a férfi, aki süt, az igen, és ráadásul beszédes is, érdeklődő. Fütyülő sípot kaptunk, de megcsinálta hamar, mentünk érte, és finom volt, nem a szokványos kínai, hanem azon felüli plusz minőség. A sütögető férfi kijött és érdeklődött, hogy mennyire ízlik? A egész hely a nyitás óta kissé lepusztult, nyomasztó, vegyes, sűrű ázsiai kajaszag ül a levegőben mindenhol, a WC-ben meg nyomasztó pisiszag. De mégis, van ebben az egész intézményben valami sokkal autentikusabb, mint a többi ázsiai étteremben, itt lehet felfedezni eredeti, távoli ízeket.
