De most jön a baki:
A rántott sertésmáj két szeletes volt egy kicsi és egy négyszer akkora nagy. A kicsivel kezdtem, finom ropogós panírban tökéletesre sütött szeletke volt, krémes állagú, de egyáltalán nem véres, vagy rózsaszínű belsővel. Aki így tud májat sütni, az egy zseni. Sajnos a másik, a sokkal nagyobb szelet viszont ehetetlen keményre sült, a közismert "cipőtalp"! ! ! Gondolom ugyanaz a szakács sütötte, hát talán mégsem zseni. Ezután következett egy angyaloknak való túrógombóc, laza, citromhéjas, elegendő tejföllel és morzsával, ez megint maga a tökély. . . A rendelt almafröccs ezúttal tökéletes volt, a korsó csapvíz meleg, rakhattak volna egy kis jeget és egy szelet citromkarikát, ahogy a jobb helyeken teszik. A felszolgálás nem rossz, csak nincsenek felkészülve az őszinte válaszra. . . A tányérokat leszedő hölgy megkérdezte, hogy hogy ízlett? Amikor említettem a cipőtalpat kicsit meghökkent, de nem kommentálta. A számlán persze semmi jóváírás nem volt, pedig a tányéron a második szelet fele ott is maradt.