Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

. . kisemmizettnek éreztem magam, jött ott valami troli, mindegy milyen, csak elvisz valahová. . . hát a Vámház térre vitt. MI legyen? Bemenjek a Csarnokba? Hideg, nyirkos, tömeg. . . Így aztán végigáztattam magamat majdnem a Kálvin térig, ott megtaláltam ezt a Black Poolt, még fent sem volt az ittjartamon, de ki van írva, hogy sör. . . menjünk be. Hát ez nem is annyira söröző, inkább egy nagy biliárdterem. Arra van kihegyezve. Meg darts. De azért sörözni is lehet, nagy kő hullott le a szívemről, mert kint azt láttam felírva, hogy Dreher, de bent hál'Istennek Pilsner Urquell is volt csapolva, a nő nem volt túl kedves, aki osztotta a sört, de a 800 valahány forintos sörére odaadtam egy ezres, attól kezdve mosolygott. A teremben sötét van, a biliárdasztalok fölött zöld lámpák, a darts meg összevissza színesen csillog, a terem túlsó végén a homályban talán egy lány meg egy fiú paráznaságot követett el, néha meg löktek az asztalon valami dákóval valami golyókat. Én távol békésen száradtam és iszogattam. A sör jó volt, tényleg. Így aztán ittam még egyet. Hát valahogy így.

Egyébként is régen voltam itt. Tehát hét elején megrendeltem, ma meg elhoztam a finomságot. S ha már itt voltam, hát valamit fogyasztottam is, és akkor hááá, még értékelem is. Na, ez nem tetszett annyira, ezért a négyes. Csak dobozos üdítő van. Nem szép. Az sem szép, hogy a lány a dobozt úgy a szájánál ragadta meg, ahonnan elvileg inni szoktak. Én meg adtam egy adag borravalót és azt mondtam, hogy kérnék inkább hozzá poharat is. De ez miért nem jön magától? Mert mindenki a koszos dobozból iszik? Én meg nem. Mangós üdítőt kértem, meg egy kávét meleg tejjel. Egyébként nem voltak itt problémáim eddig, úgy emlékszem, remélem, ezentúl sem lesznek. Mindig kedvesek a lányok, kötetlen beszélgetést is lehet velük folytatni, mások is olykor időznek itt bent csak egy csevejre, nassolásra, ez most nem volt hibátlan, istenem, de hát ki az?

Rendben, ide ülök, van ez a bizonyos vietnami ültetés. . . az étlap csak egy lap, hamar átnézi az ember, és várakozásteljesen néztem a pult felé. A fiú, aki fogadott és helyet mutatott, közben elment. Talán sétálni, vásárolni, dohányozni, nem tudom. Olyan 20-30 perc múlva már csak piszkálni kezdett a kíváncsiság, hogy mit rontottam el? A pultban áll vagy 5 lány és két fiú, vendég alig, talán oda kéne menni a pulthoz? Vagy QR-kóddal, telefonnal rendelni? Hát, szégyen ide, szégyen oda, csak odakullogtam, hogy mi a baj velem? Mit tudok rosszul? Jaj, hát miért nem rendeltem. . . azt hitték, rendeltem a kollégától. De a kolléga elment, nincs itt, hogyan rendeltem volna? Elnézést kértek, valaki odajött, rendeltem, és viszonylag hamar meg is kaptam a pho-t marhahússal, hozzá fokhagyma, citrom, de se csíra, se erőspaprika. . . nem baj, hát legyünk túl rajta így. Megettem a nagyrészét, a közepesnél jobb pho, de vannak jobbak is. A másodiknak kért bun tészta Hanoi módra jött, a tészta egyszerűen jéghideg, nem kihűlt, hanem konkrétan majdnem fagyott, a sertéshús gombóckák, falatkák viszont langyosak, azzal melegítgettem a tésztát. Az evőeszköz-elhelyezés gyalázatos, de már nem hoztam szóba, erősen eltörölgettem szalvétával. Megettem a nem túl jó, de nem is rossz másodikat, gondoltam, kimegyek a mosdóba. . . rövid kinttartózkodás, egy-két perc, visszajöttem és valaki ült a helyemen. Hitetlenkedve tárogattam a kezem, hogy ez mi, miért van ez, két felszolgáló odajött, én fel voltam háborodva, mi az, hogy pont ide ültettek valakit, amikor még ettem, hát azt hitték, elmentem. Hogy mentem volna el, itt a kabátom, mindenem, meg még nem is fizetem. Miért, kérek még valamit inni? Hogy mit? Itt, állva? ? ? Teljesen felháborodva mentem a kasszához, dühöngve fizettem. Nem hatotta meg őket. Ennyire senki vagyok? Láthatatlan? 7000 forintért?

Tehát ilyen útmutatással keveredtem ide, dacolva esővel, hóval, havasesővel, és bevonultam a jóba. Senki nem volt rajtam kívül vendég, tiltakoztam, hogy nem, nem, nem elvitelre, itt szeretnék enni, és kérem a pho-mat marhahússal. Meg majd mást is, ha végeztem. Nem kellett sokat várni, meg is kaptam, szépen elrendezve a kis tálcán a leves, az vágott chili, a fokhagyma, csíra, minden kedvvel álltam neki. Zimankóban a pho életet ment. Hogy találtam ide? Hát az interneten olvastam. Azt édes vietnami nő nagyon jól beszél magyarul, 20 éve itt él. Hát volt itt egy kolléganő, az írt róla. Emlékezett is rá, ZigZagot senki sem felejti el, a Kárpát-medence gasztrofejedelemasszonya, a pékségek királynője itt járt személyesen, meg is mutatta a hölgy, hogy hol ült. Én meg áhítatból oda is ültem egy pillanatra. A pho egyébként valóban finom, ahogy a kolléganő kollégája megjegyezte. Kis adagot kértem, mégis bőséges volt. A drága nő meg valahonnan mindig figyelte, kérdezte, hogy menyire ízlik, én meg csak dicsérni tudtam. ZigZag is, meg én is nehezményeztem, hogy hogyan vannak az evőeszközök kihelyezve, elmagyaráztam, hogy mi ebben a veszélyes vagy gusztustalan, jelentem, a drága nő azonnal vette is az adást, és az egész étteremben kicserélgette az asztalokon rendesre. Azt is elmesélte, hogy hogyan fertőtleníti az evőpálcikákat. Ritkán találkozom ilyen kedves, kommunikatív, szerethető emberrel, imádtam vele beszélgetni. De mindenről. Van férje, fia, lánya, jól tanulnak, megbeszéltük, hogy a vietnamiak nem laknak egykupacban a városban úgy, mint a kínaiak, meg az ő naptárjukról, újévükről is, február 17. a vietnami újév, éppen most esedékes. Hülyéskedtem azzal, hogy sörösdobozok vannak a kis házioltárban, de hiába voltam tudatlan, fel lettem világosítva, hogy azok szentek. Nem buddhizmus, az más, ezek a dolgok itt szentek, a pénz, a jólét, gazdagság, munka, ezekkel függenek össze és szentek. Szerinte a buddhisták kopaszok és nőtlenek, meg vegánok. Szerintem meg nem, nagyon is nem kopasz buddhistákat is ismerek. Azok más buddhisták. Iszonyú jól éreztem magam, alig akartam elmenni, ki a hülye hideg esőbe, amikor itt bent ilyen jó. Közben megettem a kacsahúst rizzsel, némi szójával, meg a házi készítésű kis fűszerrel, ami megint csak jó volt, beszéltünk arról, hogy miért nincsenek itt autentikusabb vietnami ételek, például egér, ami szerintük nagyon finom, meg pl. kígyó de azt mondta, hogy nagyon korlátozott az Európában kínálható, eladható ételek száma, milyensége, a többit nem ennék meg. Minden így leegyszerűsödik, igazi nincs. Pedig én ennék igazit is! Na, de ez egy szuper nap volt, lelkem egy része itt maradt, jaj, máskor is be kell jönnöm, be kell köszönnöm, vagy nem is tudom

Kívül-belül modern saroképület, nyáron teraszuk üzemel. Érdekesség a rózsaszín karakteres megjelenése a beltéri dekorációban, pl. a La Marzocco kávégép, a pult előlapja és a pizzadobozok is rózsaszínűek. Kedves, fiatal lány dolgozik a pultban, egy kicsit bizonytalan volt a tevékenysége. Az étlap meghatározó eleme a pizzasor, de tartanak néhány egyéb ételt is. Az internetes honlapjukon elérhető étlap és a valóság nem egyezik, nem minden étel volt elérhető, amit ott láttam egy nappal korábban. Autentikus nápolyi pizzákat sütnek, amelyeknek humoros neveket adtak, pl. Margitka (3600 Ft), Ham Solo a sonkás (3800 Ft). Helyben ettem egy igazán kiváló zellerkrémlevest, ropogós fodros kellel, zöldalmával, mandulával, barna vajjal (1950 Ft). A két pizzát elvitelre kértem. Ügyesen összehangolták, hogy mikorra kell elkészülnie a pizzának. Vettem még egy adag pizzakenyeret olívával, zöldfűszerekkel (1200 Ft). A DIP Selection (990 Ft/3 féle) mártogatósak nekem annyira nem jöttek be, gorgonzola hab, chilis-paradicsomos, illetve szarvasgombás majonéz volt a 3 fajta, nekem csak a gorgonzola ízlett. Ezt a személyzet a tudomásul vételen kívül nem reagálta le. A kötelező szervizdíj +7,5%. Az elviteles dobozokért nem kellett fizetni. Van néhány magyaros ételük is, pl. rakott krumpli, vörösboros marhapofa (6350 Ft), de összességében rövid az étlap. Jól néztek ki a pultban lévő házias sütemények, pl. Nutellás sajttorta, baszk sajttorta, Nutellás-banános torta (1690 Ft). Fiamnak nagyon ízlett a pizza, a legjobbak között emlegette, amit mostanában evett. Ez nagy szó nála, mert amúgy pizza-mániákus. Esténként laza borbárként is működnek. Ahogy levettem, gyorsan a környékbeliek kedvelt törzshelye lett a Voilá. Összességében erős 4 pontra taksálom a helyet, ami simán lehetne 5 pontos is.

A Trip Advisor oldalán 24 Pho éttermet találtam Budapesten, míg a google térképen több mint 50 vietnámi étterem/büfé/kifőzde/bisztró található. Szóval visszatérve a mostani konkrét helyre. A Ferenc körút és a Tompa utca sarkánál piros lufik csokra jelzi a bejáratnál, hogy itt bizony egy újdonság található. A nyitási akció keretében az ételek mellé ingyen italt (üdítő, víz) lehet kapni, de egyébként nem maguktól adták, hanem külön kérni kellett. A beltér az átlagosnál nagyobb, a pult előtti rész még üres, nincs belakva, az italhűtő még nem volt beüzemelve. Ez tényleg nagyon friss még. A beltéri normál asztalok és székek mintha egy irodából érkeztek volna. Nem tipikus éttermi székek ezek, hanem amiket a konferenciákon vagy tárgyalótermekben szoktak használni. A falon VIETNAM felirat, naptár, néhány kép, valamint megvilágított rizspapír kalapok igazítanak el bennünket, hogy tudjuk, ez bizony egy vietnámi étterem. Családi vállalkozásnak látszik, a mackóba öltözött középkorú kis asszonyka a pincér és a pultos/kasszás, tud magyarul is kicsit, a szakács pedig a férfi, ő végig a konyhában volt. Az étlap is vadiúj, laminált, színes ételfotókkal dekorált. Árban korrekt, így első blikkre talán kicsit olcsóbb is az átlagnál. Az adagok elég nagyok, kiadósak. A névadó Pho levesből kb. 10 félét tartanak, egy részükből nagy- és kisadag is kérhető. Árban 2500-3600 Ft között, a garnélarákos és a kacsahúsos a drágább. A főételek között az ismert alap fogásokat találjuk, úm. zöldséges pirított rizs vagy tészta, hússal, zöldséges, Tom Yum (2600 Ft). Az én választásom nyárson sült csirke, pirított zöldséges rizzsel (2900 Ft). 3 nyárs volt egy adag, a csirkét kiszárították, kár érte, mert egyébként ízre finom volt. A rizs hatalmas adag, egy kis káposztasalátát is tettek mellé, ennek kifejezetten örültem. A gőzölt rákhúsos batyu, a Dim Sum 4 adagos (1800 Ft), itt is a háncs dobozkában tálalják. A sült rák mirelit (1050 Ft/1 db, ill 2100 Ft/3 db), ez szerintem drága. Tartanak néhány bort is, valamint üveges Dreher, Arany Ászok és Heineken söröket. Az ajándék ital Cappy kis üveges narancs juice volt. Kötelező szervizdíj nincs. Összességében megadom a 4 pontot. Az evőeszközök nem jó irányba, felfelé vannak elhelyezve az asztali tartókban. Szalvéta helyett 100-as papírzsepi van. A mosdóban nem jártam. Össz-élmény 3,5 pont, de ezúttal a jó ár-érték arány miatt felfelé kerekítettem. Akik Pho levest ettek, dicsérték.

A többi hasonló nevűhöz (Corvin, Határ út) képest ez az étterem rossz választás volt! Én a Dubary csirkemellemmel még egész jól jártam. Ott csak a karfiol volt kicsit nyers.

. . Aztán beléptem, három ember, két nő meg egy férfi valami játékgéppel játszott, vendég egy szál sem, és azt hiszem, a hátuk közepére se kívántak. Hangosan sikongattak és b*megeztek. És meg csak néztem, hogy mit keresek én itt, kell ez nekem? Aztán a fiatalabb nő abbahagyta, befutott a pultba, na mi van, mit kérek, nem is tudom, talán egy sört. . . de látom, van forralt bor is. Na, döntsem már el, azt ad, amit kérek. Közben átnézett a vállam felett és bele b*megelt a játékba. Valami feleletválasztós izé volt. Forralt bort. . . gyorsan kitöltötte, aztán szaladt vissza. Közben bejött még két férfi, most már öten álltak egy kupacban, ennyi káromkodást, amit itt ordítva előadtak, a Sing Singben sem szoktak a rabok előadni, és meg ültem egy asztalnál, hülyén néztem magam elé, hogy ezért bejöttem ide, ezért fizetem pénzt, csak, hogy ideírjak egy nyamvadt értékelést. . .

Mindig azt szokták mondani, hogy lám, lám, a Scruton az egy jó étterem, pedig bevallottan jobboldali. Ez pont ugyanazt jelenti, mint a híres-neves roma rákkutató, akit azért szoktak emlegetni, hogy lám, lám, nem minden cigány koszos, büdös és bűnöző, hanem tessék, igenis vannak tanult, művelt cigányok is! De mi az, hogy egy kajálda jobboldali vagy baloldali? Milyen hülyeség ez? Nyilván a jobboldaliban úgy hozzák ki a ételt, hogy kárikittyom, Csaba királyfi, Isten, Haza, Család! A vendég meg azt mondja erre, hogy Isten fizesse meg! A baloldaliban meg biztos azt mondják, hogy Lényin zsil, Lényin zsiv, Lényin búgyet zsity! Na, fékre a hülyeséget, a Scruton jó hely, és állítólag igen konzervatív, de ennek ellenére nem nyereg alatt puhított húst kapsz kumisszal, hanem igenis mai, modern, újragondolt ételeket. Na, de bementem, hát tömve a tér mindenféle nyelveken gagyogó egybegyűltekkel. . . láthatóan valami konferencia van. Vállal áttörök a pulthoz, kérdezem a srácot, hogy zártkörű? Nincs ma kaja, nem lehet bejönni? Zavartan töpreng, rákérdez másoknál. Milyen konferencia van? Hát azt nem tudja, mindig van valami. Akkor nem ehetek? De, de, menjek hátra, ott van a koleszos menza étkező, ehetek ott. Étlap itt van, aztán majd jön ő is. Átvágtam magam a konferencián, tényleg hátul van valami abszolút fapados kis étkezde, mint a katonaságnál, oda letelepedtem. Egyedül voltam, mint a Hold az égen. Jött is a srác, hozott vizet, rendeltem kacsahúslevest májgombóccal, meg bőrös csirkét kéksajtmártás, gesztenyés gőzölt kenyér stb. Jöttek is a falatok nem túl nagy idő múlva, és felséges volt az ebéd! Nem túlzok, a bébikörték külön szám a hús mellett, le a kalappal! Amúgy nem is volna ezzel a konzervatívizmussal semmi baj. Nem egy rossz eszme a hagyományőrzés, lehetne akár tisztelni is. De nálunk arról szól, még minden egyes ilyen retek összejövetelük is, hogy kit hogyan kéne bezárni, kizárni, kitiltani, befóliázni, és így tovább. Na, de sebaj, jó volt az ebéd, a kiszolgálás elsőrangú, a fiú, aki törődött velem humoros volt, kedves, igazán széppé tette a napom, a fizetésnél ragaszkodni akartam ahhoz, hogy többet fizethessek neki, de nem akarta, azt mondta, hogy a szervizdíj az ok, azt meg is kapják, többet meg nem kell erre még ráadni. Fizettem összesen 7930 forintot, egy fillért sem bánok.