Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

Bár sokszor elmentem már itt előttük, telt házat sosem láttam, inkább amolyan fél-takaréklángon pár asztalnál pár vendég. Hogy ez hosszú távon mennyire lehet rentábilis, nem tudom, minden esetre a helyben fogyasztás mellett kiszállításra is dolgoznak a piacvezető futárszolgálatnál. A rövid, bisztrós jellegű étlapon a névadó burgerekből van 11 féle, ha jól számoltam, ezek közül izgalmasabb a szarvasgombás szószos (5590 Ft), a kéksajtos (4990 Ft), fekete bucis,, házi zöld chilis, smash, tépett sertéshúsos, a legdrágább a Smoked JD Jack Daniels szósszal, búra alatt füstölve, 6990 Ft-ért. Pozitívum, hogy késő este is lehetett náluk enni, bár nem szoktam, ezúttal egy vidéki utazás miatt alakult így. A néhány nem burger étel között csípős csirkeszárny, ropogós oldalas, sült császár, padlizsánkrém mellett a számomra legizgalmasabb a Loaded Fries egytálétel lett (5490 Ft), sült krumpli, pulled pork, cheddar sajt, petrezselymes tejföld serpenyősen összesütve. Hatalmas adag, a felét sem tudtam megenni, nagyon kiadós, jó fűszerezésű. Alapból jalapenoval készül, de kérésemre ezt kihagyták belőle. Az epres-bazsalikomos limonádé korrekt. Az italkínálat kommersz, a csapon Dreher és Peroni sörök, üvegesben tartanak Csíki söröket, ennyi maradt a múltból. A 3000 Ft alatti koktél árak Budapesten kedvezőnek mondhatóak. Nincs kötelező szervizdíj. A fiatal pincér hölgy és a konyhából kijövő séf is kedves volt. Nem kiemelkedő, de korrekt és ajánlott hely a részemről.

A folyamatosan érkező vendégek szinte mind visszajárók lettek, a fiatal pultos hölgy már emlékezetből tudta, ki hogy szereti a kávét. A nagytarcsai Impresso Coffee Roaster kisüzemi kézműves kávépörkölő két speciality kávéja közül választhatunk, én persze a sötétet. A latte bársonyos, intenzív ízvilágú, 1200 Ft. Nincs kötelező szervizdíj, pedig itt abszolút megérdemelt. A kávé árazása korrekt, ár-érték arányos. A pultban pár sütemény sorakozott, lehetne bőségesebb a kínálat, árban nem a legolcsóbb. Bagel szendvics gazdagon, 3 féle muffin: csokis, áfonyás, pisztáciás (1200/1400 Ft). vegán Brownie (1400 Ft), minifánk (400 Ft). Vasárnap zárva tartanak, szombaton általában csak délelőtt vannak. Alkalmanként a szintén hangulatos galériaszinten tartanak programokat, ottjártamkor valami kézműves kollázs szakkört. Egy nagyon jó kezdeményezést hoztak el Veszprémből, ez az utazó bögre akció. Ha behozol otthonról egy már megunt, vagy nem kedvelt bögrédet, akkor cserébe elvihetsz a kínálatból egy másikat. Összességében egy nagyon hangulatos hely, ha erre jártok, nézzetek be. Esetleg még egy bögrét is magatokkal vihettek.

A korábbi Bajcsy - Andrássy út sarkon lévő egységük mellett a közelmúltban a Jászai Mari térnél nyitottak egy második teázót, így most már igazán közel kerültek ők is a lakóhelyünkhöz, gyalogosan csak pár perces séta. A Wang Cha tajvani teázó, ahol a két fiatal ázsiai kiszolgáló hölgyike keveri az italokat. Kicsit beszélnek magyarul, de inkább vegyesen magyarul-angolul sikerült a rendelést leadni. Nem volt lehetőség egyedi kívánságokat megbeszélni, a nyelvi korlátok miatt. A lányok gépiesen végezték a dolgukat, még akkor sem lettek kedvesebbek, amikor egy 5 fős ázsiai tinikből álló vidám csapat érkezett be. A rendelést az itallapon szereplő számkóddal lehet egyértelműen leadni. Az italok M és L méretben készülnek, mivel csak 200 Ft az eltérés, egyértelműen a nagy, azaz Large méret éri meg jobban. Bár az egyik italba kértem extra adag tápióka gyöngyöt (+400 Ft), kb. ugyanannyit kaptam, mint az alapadag. A két sláger barnacukros Brown Sugar Bubble Milk tea (2200 Ft) egyikét fekete teával, a másikat jázminos zöld teával kértem, a gyümölcsösek közül epreset (2100 Ft/M méret) kértem eper és őszibarack zselével és gyöngyökkel, valamint a kék színű áfonyás Blue Chai licsi gyöngyökkel és kókusz zselével (2300 Ft). Lehet helyben is teázgatni, de én elvitelre kértem. A külcsín adottság, lefóliázott műanyag poharak vastag szívószállal. Nekem ez 3 pont, de ajánlottra teszem. Az italok kellemesek, hogy mennyi bennünk a gyümölcs és a természetes összetevő, abba inkább nem mennék bele. 4 ital majdnem 10ezer Ft. Ilyen ez, ha sok gyereked van.

Ezek alapján a névválasztást nem pontosan értem, ezt a csak magyarul érthető szóviccet nem is sikerült angolra átforgatni. Hétköznap ebédidőben kihalt, nincsenek vendégek. Estefelé, hétvégén jobban megtelik, turista szezonban szintén. Ahogy definiálják magukat, ez egy belvárosi csárda, amihez a beltérben a búboskemence, a népies kiegészítők meg is vannak, de alapvetően egy felújított, modern belsővel találkozunk, van egy több asztalos teraszuk is, a jobb időkre. A Gault&Millau 2026-os katalógusa 12/20 ponttal és egy sapkával díjazta őket, ahogy összevetem az általam is ismert, kipróbált "versenytársak" pontszámával, én ezt túlzónak, vajszívűnek találtam. Az én katalógusomba minden bizonnyal nem kerültek volna be a TOP éttermek közé. Az étlap rövidre fogott, bisztrós jellegű, amelyben a magyar konyha ikonikus ételei szerepelnek, úm. lecsó (3850 Ft), hortobágyi palacsinta (4550 Ft), juhtúrós sztrapacska (3450 Ft), cigánypecsenye (6150 Ft), borjúpaprikás, karcagi birkapörkölt (6450 Ft), somlói galuska, valamint külön bekezdésben 4 libaétel (máj, pástétom, comb, mell). Kedvencemet, a gulyáslevest (4650 Ft) kértem csipetkével kezdésnek, amely nagyon jó indikátor a konyha színvonalának detektálására is. Számomra negatívum, hogy az ételekből nincs kis adag. Ahogy számíthattam is rá, az adag túlságosan nagy volt, kisbográcsban érkezett. A kenyér átlagos, bolti termék (ALDI, LIDL félbarna), DEndre korábbi beszámolójához képes tehát már alább adták. A leves tetején vastag összeálló zsírréteg, a levesben zavaróak a kaliforniai vagy kápia paprika kockák, melyek nem főttek szét. A zöldségek viszont túlkészültek. Kevés benne a burgonya. A lé sűrű, tartalmas, a fűszerpaprika íze dominánsan megjelenik. Csípőset nem kértem hozzá, nem szeretem. A nagyra hagyott marhahús kockákat kénytelen voltam külön tányérra kiemelve szétfilézni, mivel több inas-rágós-zsíros - s számomra ehetetlen - rész is maradt benne. Csak a leves alapján 3 pontra taksálnám a helyet. Desszertként a hely egyik specialitását kértem, a Simaliba béles (3150 Ft) egy tányérdesszert, darabos eperszósz, tehéntúrós-vaníliás töltelék, 2 szelet ropogós levelestészta kombinációja. Kellemes ízharmóniák, jó kis desszert ez, de a porcukor réteget a tetején hanyagoltam volna, le is ráztam a papírszalvétára, amit sikerült. A levendulaszörp mindenhez jól passzolt (1290 Ft). A személyzet viszonyulása semleges, nem kérdezték meg egyik ételnél és a végén sem, hogy ízlettek az ételek, s rendben volt-e minden. A személyzet több tagja semmittevéssel töltötte az idejét, míg ott voltam. A 14%-os szervizdíj túlzó, nyilván ez is a helyszínnek szól. Össz-élményem, 3 és fél pont, de a desszert miatt felfelé kerekítettem. Összességében túlértékelt helynek találtam, de azért ajánlottra teszem.

a lány meg csak úgy ült a pulton túl, aztán rámnézett, né, ott egy ilyen homeless öregapó, és eleresztett egy bűbájos mosolyt, mint lantfarkú madarat a fészkéről. . . én meg paff, meg voltam fogva! Önkontroll kikapcsol, orromban karika, és mint zsinóron húznak be a boltba. . . ott téblábolok, szerencsétlenkedem, hercigeskedem, aztán kitalálom, hogy áá, itt is fogok én enni, meg el is viszek! No,. hát mi legyen az? Ez bűnre csábítás, vagy most nyílik majd a plafon és szállingózik a manna. . . ? Hát izé, jaj. . . legyen az a kapucíneres krémes. . . azt itt. . . És jött. Vizet adhatok hozzá? - így csak a 70-es évek francia színésznői tudtak kérdezni valamit. . . szempilla lesöpri a párát, halok meg, igen! Kérek! Kihozza. . . maszatolom az emésztőrendszerem bejáratát és közben dicsérem, zengem a maszatot. . . Ó! Aztán akkor egy dobozba, két flódni. . . meg két zserbó is. Egy ilyen, egy olyan? Igen? Gondoltam. Bármibe beleegyeznék. . . de még a feleségemre is gondoltam, nekem ilyen többtaskos agyam van, hát neki is viszek haza, az egyik mindenből az övé. Valami semmilyen 5000 forint körül fizetem, semmi az, egy darab sárgás papír. Ezek a sütik meg! Nincsenek pariban egymással. Hazaúsztam a rózsaszín felhőn, nejem, mint a vadászkopó, szimatot fog, mi az, hű, de jó, honnan hoztad? Mondtam. . . aztán tobzódtunk. Ma azért megkérdezte, az első kérdése volt, hogy nem jártam ma megint a Hópihe felé esetleg? Nem, hát minden nap nem lehet. . .

Tavaszi tekercs praktikusan ehetetlen. Zöldség nincs benne, a fehér trutyi nem tudom mi lehet. Minden úszik a sóban és a cukorban.

Most egy pukkant kocsmának láttam, kértem egy pohár Pilsner Urquellt, mert van és ez jó pont, viszont nem isszák sokan, így rosszul fogy, és ez kissé érződik is rajta. 680 forint volt, adtam érte 800-at a pultos srácnak. Vacak, igénytelen a berendezés, és igazán csak pár elkopott öregember ül itt a megfelelő apátiában. Gondolkodtam rajta, én is egy ilyen szarszagú öregember vagyok (Hrabal híres meghatározása jutott az eszembe), ugyanolyan, mint ők. Ülök, hülyén nézek magam elé, és mélán bambulok a sorsomon. Aztán megittam, kimentem a mosdóba, hát, az még egy igazán lepattant világ. . . és még büdös is rendesen. Nem, nem ajánlom, nincs miért. Annyi hely van a Bartók Bélán, menj máshová!