ZigZag étterem értékelései

Az épület 1937-ben épült kifejezetten mozi funkcióra, jelenleg art mozi, ez maradt a város egyetlen hagyományos filmszínháza (a többi multimédiás pláza mozi). Sajnos a vetítőterembe hétköznap lévén nem sikerült bejutni, pedig eredeti épségben megmaradt az egykori díszterem díszes mennyezete. Az üvegmozaik berakásos szecessziós motívumokat Róth Miksa nevéhez kötik. A középkorú kiszolgáló hölgy nagyon kedves és szívélyes volt, és amikor látta az épület iránti érdeklődésemet, próbált mindenféle információval ellátni, amit ő tudott a történetéről. Pellini kávét főznek, ittunk 1 eszpresszót és egy forró csokit. A fő profil, a kávék mellett, teák, sör, pálinka és szendvicsek szerepelnek a nem túl bő kínálatban. Ha valaki Kecskeméten jár, és kedveli a szecessziós épületeket, feltétlenül ajánlom megtekintésre, ha szerencsés, és nyitva találja, akkor nemcsak kívülről, hanem belülről is.

Kecskeméti ottlétünk során itt ettük a leggyengébb fagylaltot, abszolút felejthető, sablonízű gombócokat kaptunk. A sütik is erősen házgyári, kissé retrós vonalon mozognak. Végignéztük a pultban a kínálatot és nagyon nehéz volt a választás, mert annyira nem volt semmi bizalomgerjesztő. Végül egy vaníliás mignon mellett döntöttem, túl cukros, szinte émelyítő volt, a cukormáz édes ízén kívül mást nem is nagyon éreztem rajta. A cukrászda berendezése a 80-as éveket idézi, színekben és formákban is az a kicsit csicsás, nem elegáns, nem letisztult világ. Szerencsére volt több másik hely a városban, ahol sikerült vigasztalódnunk. Hogy mondjak a végére valami pozitívumot is, az nagyon tetszett, hogy a cukrászdában kiállítottak egy régi keverőgépet, amivel a krémeket keverték ki.

A péksütemények ára átlagosnál olcsóbb, méretük átlagos, döntően 150-200 Ft közötti, az általam tesztelt toszkán szendvics (stangliban sonka, sajt, saláta) 290 Ft-ba került. Kora este jártunk ott, minden áru friss, ropogós volt. A kakaós csiga és bécsi fánk sem volt kiemelkedő, mindkettő rendben volt összességében. A kiszolgálás elég snassz volt, ezt betudtuk a nap végének, mindenkinek lehet rossz napja, de jobb lenne, ha ezt nem éreznénk mi, a vásárlók is.

Az étlapon úgy mutatják be magukat, mint egy hihetetlenül izgalmas, sokoldalú helyet, mi ezeket az izgalmakat őszintén szólva nem tapasztaltuk meg. Ittunk 2 féle limonádét (zöldalmás, maracujás), de ha nem tudjuk, milyet kértünk, az íze alapján rá nem jöttünk volna, mindkettő ugyanolyannak tűnt és túl édes volt. Ezen kívül egy csapolt Carlsberget, megjegyezve, hogy itt is már a csökkentett korsóméretek vannak, csak 2,5 ill. 4 dl-es. Nézegettük az étlapot, inkább egyszerűbb bisztrós jellegű dolgok vannak: szendvics, burger, hotdog, palacsinta, saláták, 2-3 féle leves, és főételek is (tészta, csirke. . . ). A kiíráson láttuk, hogy ebédidőben kínálnak 2 vagy 3 fogásos ebédmenüt is, de mi már este jártunk ott. Végül úgy döntöttünk, hogy enni máshol fogunk, így is több idő telt el némi ital elfogyasztásával és leginkább a várakozással, mint amennyit megért nekünk a Pálma.

Igazából ez a kör adja a vevők többségét, a fiatalok, akik szeretik a gyorséttermeket és az itt kapható ételeket: a fő profil a hamburger és a hotdog, ezek mellett tortilla és grillezett szendvicsek is szerepelnek a kínálatban. Egy sajtos hotdogot ettem salátával, uborkával, 450 Ft-ba került, elég jó ár-érték arány, nem volt rossz, de nem is hagyott maradandó ízélményeket. A kiszolgálás kissé vontatott volt, s nem is voltak hozzánk túl kedvesek, a szomszédos MaxXx Burger ebből a szempontból sokkal jobban teljesített. Ottlétünk alatt folyamatosan jöttek újabb vásárlók gyalog és autóval is, a legtöbben elvitelre, s a különféle hamburgerek tűntek a legnépszerűbbnek.

Én egy MaxXx salátát kértem, és a pultos hölgy egyből felajánlotta, hogy nyugodtan állítsam én össze, milyen összetevőként szeretnék a salátába, szóval teljesen rugalmasan kezelte a rendelést, és utána nem számolt fel extra költséget. A salátába minden került, amit csak szeretek: jégsaláta, paradicsom, lilahagyma, csemege uborka, olívabogyó, feta sajt, reszelt sajt, kukorica és rostonsült csirkemell. Egy visszazárható műanyag dobozban tálalták, és műaanyag evőeszközöket kaptunk, ami ugyan nem valami elegáns, de praktikus megoldás, mert a maradékot egyből lehet magunkkal vinni. Egy fél literes Lipton Ice Teával együtt fizettem 1. 370 Ft-ot. Kollégám tejfölös-fokhagymás tortillát evett sonkával, sajttal és zöldségekkel töltve, sült krumplival. Kicsi üzlethelyiség, bent az ablaknál csak egy állópult van, kint lehet leülni a napernyő alatt műanyag székekre, s innen nézegetni Kecskemét éjszakai fényeit s az elsuhanó autókat. Kiszállítást is vállalnak, a városon belül ingyenesen bizonyos fogyasztás felett.

Valójában 2 egységről beszélünk egymás mellett, egyrészt az elsőként megnyitott étterem, a Locale Italiano, másrészt a közvetlenül mellette működő Gelateria, azaz a fagylaltozó. Először a fagyizót teszteltük. Kanállal kenik a fagyit, és sokkal nagyobb adagokat osztanak, mint a legtöbb helyen (kb. 7-8 dkg, de nem méricskélik, csak adagolják bátran). Egy adag 280 Ft, amit tölcsérbe vagy sétálótálkába is lehet kérni. Még este, sötétedés után is sorban állás és nagy nyüzsgés volt, amint megízleltük a fagyikat, nem volt kérdéses, hogy miért. Az én személyes kedvencem a pisztácia, így egyértelmű volt az első választás. Tökéletes! Nem édes, nem cukros, nem mesterségesen megszínezett, és pisztácia darabkák roppannak az ember foga alatt. Nemcsak Kecskeméten, de országos szinten is az egyik legüdítőbb fagylalt élményt kaptam az Olivolában. A fagyikat eredeti olasz recepekt alapján olasz minőségi alapanyagokból olasz cukrász készíti el valamilyen speciális fagyigéppel. A gyümölcsös fagyik laktózmentesek, és a legtöbb íz glutén- és tojásmentes. A következő 2 napon kóstoltunk csokis kekszet, a "Kiss" névre hallgató mogyorós tejcsokit, Crem Caramelt, Straciatellát és őszibarackot is. Egyik jobb, mint a másik. Ez utóbbi sorbet szerű szintén nagyon bejött nálam, egyáltalán nem tejes vagy tejszínes, és sok gyümölcsdarabkát tartalmazott. Az étterem kínálata: sok a tengeri alapanyag, kagyló, vörös tonhal, garnéla, s természetesen az elmaradhatatlan tészták és pizzák is szerepelnek az étlapon, de kiemelhetőek az igényes marhahúsból készült ételek is (bélszín, hátszín, steak). Egy klasszikus 4 sajtos pizzát választottam, ami ricotta, füstölt ? , gorgonzola és mozzarella sajtokból tevődött össze. Tényleg olyan érzése lesz az embernek, mintha nem is itthon, hanem egy tengerparti olasz kisvárosban járna. A tulajdonos és a séf is olasz, így talán érthető. Az egyetlen negatívum, az árfekvés, elég húzósak az árak, még a saláták és a pizzák is 2000 Ft felettiek, a főételek pedig jellemzően 4-5000 Ft-os árkategóriában mozognak (+köret). Ennek ellenére minden este (hétköznap) szinte teltház volt.

Belépve egy tágas udvarra érkeztünk, ahol a kinti teraszon a stílusok kavalkádjával találkoztunk szembe. A szemben lévő falon vízeséses őserdős falfestmény, sok zöld terület, jobb oldalon pedig napernyős terasz található, ahol régi képcsöves tévé, régi konyhai eszközök, s mindenféle lim-lom van kiállítva. Csak egy asztalnál ültek, beszélgettek, a személyzetet nem láttuk. Kicsit tébláboltunk, köszöntünk, majd kiderült, hogy az asztaltársaság egyik tagja a pincér. Hellyel kínáltak, majd egy tabletet hozott oda asztalunkhoz a fiatalember, s elmagyarázta, hogy náluk így történik a rendelés. A tableten megtekinthetjük a kínálatot, majd kiválaszthatjuk, mit szeretnénk (papír alapú ét-és itallapot már nem is használnak). Igazából semmi extrára nem vágytunk, csak 1-1 fröccsre gondoltunk, mert már eléggé ki voltunk tikkadva a nagy hőségtől. A pincér a Frittmann borokat ajánlotta elsőként, de őszintén szólva a kunsági (homoki) boroktól annyira nem vagyunk elájulva, így valami mást szerettünk volna. Én egy Konyári rosé fröccsöt kértem, a kollégák is rosé-t kértek (Frittmann kékfrankos), illetve villányi vörösbort. A borlapon szereplő legtöbb bort üveggel és deciben kimérve is lehetett kérni. A fröccshöz a bor mellett a szódát is ki kellett választani a tabletről, minden tételnél megadva a pontos mennyiséget dl-ben. Ez így egy kissé hosszadalmasnak tűnt, főleg nagyobb társaságnál, de ezt a pincér megcsinálta helyettünk. A tabletet ott hagyta az asztalunkon és a későbbiekben bármikor vissza lehetett nézni a korábbi rendeléseket és azok állapotát. A borok decije 350-400 Ft között alakult. A mosdó lenn van a pincében, ide lenézve láttam a boltíves pincehelyiséget is, ami a "valódi" fáklyás pince, elég sok asztallal, de valószínűleg ezt csak rendezvényeken vagy hidegebb időben nyitják ki. (le volt kapcsolva a villany). Kellemes, jó hely lehetne, de a kiszolgáláson még lenne mit javítani. Természetesen van melegétel is, bár mi nem ettünk, főleg magyaros ételek, a hely specialitása a csülök (az étlap szerint), de vannak grillezett mediterrán és vegetáriánus fogások is.

, így a magam részéről nem a borok, hanem a hangulat miatt mentem, leültünk munka után a kollégákkal kicsit elbeszélgetni. Az itallap nem túl hosszú, viszont ahogy a profinak tűnő felszolgáló elmondta, a magyar borokra fókuszálnak és arra törekszenek, hogy ne a felkapott "tömeg-pincészetek" kínálatát, hanem kisebb, kevésbé ismert, de nagyon jó minőségű borokat előállító borászatoktól vásároljanak. Borokon kívül kávéféleségek és kézműves sörök (szintén hazaiak) is kaphatóak. Ételeket nem tudom, nem ettünk. Árban középkategóriás.

Jó az elhelyezkedésük, a Borkamra mellett egy saroképület szemben a Színházzal, terasza is van. Az éttermet két mesterszakács, Kovács Sándor és Kecskeméti Krisztián alapította. Bár az internetes honlapon csak az A menüt hirdetik (leves + húsos főétel 1250 Ft), a helyszínen a táblára írva látjuk, hogy ezen kívül van egy vegetáriánus és egy halas menü is, a leves ugyanaz és a halas az feláras. Ottjártunkkor fokhagymakrémleves és rántott sertéskaraj petrezselymes krumplival, uborka salátával, illetve rántott sajt volt a 2 menü. Én a karaj mellett döntöttem, ami nem volt egy nagy durranás, a krumplit kissé túl is főzték. A leves mellett viszont egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Mozzarella vagy valamilyen hasonló sajtgolyók voltak benne levesbetétként, a lé lágyan krémes, sűrű, igazán fokhagymás, de egyéb karakteres fűszerek is voltak benne, amelyek csak ráerősítettek a fokhagyma ízére, annyira finom volt, hogy nem is nagyon voltam már kíváncsi a 2. fogásra. Mi is egyetértettünk abban sokak véleményével, hogy a Bagatell valóban Kecskemét egyik legjobb étterme, s ezt a jó színvonalat már évek óta sikerül fenntartani. A normál étlap is erős, rövid, de izgalmas, nem a lerágott csont, bárhol kapható ételek vannak csak, hanem egy kreatív, újító szellemű, de mégsem túl vad konyhát visznek. Minőségi alapanyagok és normális adagok; mindezt megkapjuk a Bagatellben. Árban a menü díjnyertes, ezt 5 szívecskével díjaztam, a normál étlap vidéki/kecskeméti viszonylatban azért elég húzós (3-4000 Ft-os és afeletti főételek). A kiszolgálás gyors, pörgős volt, megfelelő létszámú személyzet van, nem 1 pincér rohangál mindenkihez.