ZigZag étterem értékelései

Az italkínálat kommersz, üveges sörben Soproni, Heineken, Gösser, Edelweiss, a csapon Soproni, ételeket nem kínálnak, kézműves söröket szintén nem láttunk, viszont az árak barátságosak és a hangulat nagyon kellemes, meleg lelkületű. Kicsit művészvilág hangulatú, a vendégkör főleg helyiekből áll, a 20-as-tól a 40-es korosztályig vagy még azon is túl. A kávé meglepően jó, Lavazza. Limonádé, szénsavas üdítők (Pepsi család), kommersz cider. Helyileg a sétálós főutca egyik mellékutcájában található.

Sós perecet, kiflit, zsemlét, valamint rozskenyeret vettünk, mivel nem mindenki kért a szálláson reggelit. A miskolci barátaink szerint is ezt a pékséget érdemes felkeresni, évek óta megbízható, jó minőséget kínálnak. Barátságos a kiszolgálás, jó volt az összbenyomás. Elviteles hely, nem leülős.

A kávé hagyományos sötét Mokarabia, a cappuccino 340 Ft, igazán olcsó, és még egy kis csokis keksz is járt mellé, valamint fahéjszórás a tejhab tetejére. Amúgy a kávé eszpresszóként elég karcos, de így tejjel elment. A hely hangulata a régi békebeli időket idézi, retró a szó pozitív értelmében. Ételeket nem tartanak, viszont kommersz alkoholos italokból elég széles skálát, szintén baráti árfekvésben. A vendégkör inkább közép és idősebb korú férfiakból állt, a beszélgetések alapján törzsközönségről van szó
Nekem tetszett, bejött ez a hely.

A szagok alapján egyértelműen beazonosítható, hol járunk. Az albán pékáruk tipikus szaga itt is azonnal érzékelhető. Nem azt mondom, hogy halálos mérget vesz magához, aki itt vásárol, de hogy nem egészséges, amit eszik, az biztos. Persze jól tudjuk, nem minden egészséges, ami jó, de amit itt bekapunk, az a gyomornak csak pillanatnyi telítődést okoz, mint az amerikai gyorséttermek junk food-ja, azonban a szervezetet nem a számára szükséges és megfelelő tápanyagokkal látjuk el. További nagy eszmefuttatás helyett a tények: a szokásos albán édes és sós péksütik, nagy méretű, felfújt, azonos tésztából készült harapnivalók. Kakaós csiga, túrós táska még jól megszórva porcukorral is, többféle tekercs: diós, mákos, lekváros, túrós. A diósban a dió részen pótanyaggal, dejóval kipótolva. A tészta frissen nagyon puha, szintén mállik az ember szájában, de kívül nem ropogós, nincs tartása. Pár órás állás után szivacsos lesz, másnapra teljesen elveszti élvezeti értékét. A kenyereket fel lehet géppel szeleteltetni. A pékárukat nejlonba csomagolják, nem környezettudatos bolt. Kiszolgálás udvarias, gyors.

Az üvegpult mögött elég széles választékban főleg a jól ismert, fősodratú sütemények és tortaszeletek, hagyományos ízvilággal és elkészítéssel. Nagyon kedvező árak, fővárosi szemmel szinte el sem hittem. A sütik ára 2-essel kezdődik, talán nem is volt olyan köztük, ami 300 Ft felett lett volna. A mézes krémes még 200 Ft-ba sem került, a Rákóczi túrós 220 Ft volt. Az én ízlésemnek túlságosan édesek a sütijeik, az elkészítésük inkább házgyári jellegű, átlagos, nem emlékezetes. A kiszolgálás mosolytalan, semleges. Helyben talponállózni lehet, így inkább elvittem a sütit, útközben ettem meg.

Szépek a porcelánok, kényelmesek az ülőhelyek, sok kis finom apró részletet lehet megfigyelni, régi írógép, cilinder a fogason, finom fehér függöny, én nagyon kedvelem az ilyen hangulatú helyeket. Nagyon kedves, barátságos kiszolgálás is jár a kitűnő kávé mellé és egy kis "köszönet" keksz is. A házi sütik is finomak, és árban is nagyon korrekt.

Igazából nem tudok semmi negatívat elmondani a helyről, de nem is volt emlékezetes vagy figyelemre méltó semmilyen tekintetben. Ha éppen erre jár az ember, miért ne alapon be lehet ugrani, de ha mást választunk, akkor sem hagytunk ki semmit. Nyáron van kiülős teraszuk is.

A belső tér kifejezetten trendi, igényesen és elegánsan berendezett, de mégsem feszengős. Profi, de ugyanakkor barátságos személyzet, gyors, pörgős rendelésfelvétel, kaptunk ajánlatot ételre és italra is, az ételek viszonylag gyorsan elkészültek. Az egy oldalnyi rövid, bisztrós étlapon több szimpatikus fogás is akadt, a bor- és pezsgőkínálat is igényes, az italok mellé kis adag étkeket, tapasokat is kínálnak . Minőségi kávé és tea felhozatal (Pure borsmenta teát választottam). Mivel már nem az első étkezős helyünk volt az este folyamán, a többiek meg már csak leginkább inni akartak, én is beértem egy bruschettának, amely minőségi alapanyagokból készült, bohém tálalással.

Hétköznap este gyakorlatilag telt ház volt, csak azért sikerült asztalhoz jutnunk - előzetes foglalás nélkül -, mert egy asztaltársaság éppen távozott. A személyzet nem elegendő létszámú, túlhajszoltak, kedvetlenek, figyelmetlenek voltak. A kiszolgálás és a konyha is lassú és vontatott volt. Arra is elég sokat kellett várni, hogy az asztalt letakarítsák és megkapjuk az étlapot. A későbbiekben is csak az asztalok között cikázó pincérek hátát láttuk, a fizetéskor is vadászni kellett rájuk, a fizetés is elhúzódott, arra is sokat kellett várni. A berendezés modern, fiatalos, a sötétkék és a narancs a két domináns szín. Az étlap hosszú, dizájnos, színes ételfotókkal illusztrált, az összetevők részletesen le vannak írva. Kismillió, de tényleg rengeteg féle sós és édes palacsintát lehet kapni. Ezt az éttermet kifejezetten a nagyétkűeknek, édesszájúaknak és olyanoknak ajánlom, akik a nehéz, tömény ételeket szeretik, legyen az édes vagy sós. Az én választásom egy erdei gyümölcsökkel töltött-rakott palacsinta volt, mandulás bundába panírozva, kisütve, ami mellé még járt 2 gombóc vanília fagylalt is és némi déligyümölcs díszítésként. A mosdó felújított, de elhanyagolt, nem tiszta, a szemetesből dőlt ki a használt kéztörlő. A belső tér zsúfolt, szűkös, nem volt levegő, a sok ember és a túlzott fűtés miatt fullasztóan meleg, nyomasztó volt a hely, őszintén szólva én megkönnyebbültem, mire végre kint friss levegőt szívhattam be. Ha nincsenek tele, akkor akár jó hangulatú hely is lehetne, de ez nekem most így nem jött be. Árban Miskolcon belül a drágább helyek közé tartozik.

Korrekt árfekvés. Hatalmas adagok fatálakon, nagyétkűeknek. Abban a kiváltságban volt részünk, hogy az egyik pincér fiatalember az egész, több száz négyzetméter kiterjedésű pincerendszert is megmutatta, amelynek egy része kihasználatlan. Láttunk egyfajta helytörténeti magángyűjteményt (karácsonyfa tartók - nem vicc, legnagyobb megdöbbenésemre ezek szerint van, aki ezt is gyűjti), szánkók, szamovárok - a szovjetbarát múlt emlékei, régi mezőgazdasági, borászati és konyhai fémeszközök), néhány terjedelmes fa boroshordót, a különtermet, amely kitűnően alkalmas borkóstolók, szülinapi rendezvények megtartására, illetve egy részét lézerharcos pályaként is hasznosították a közelmúltban. Az éttermi részben az efféle stílusban megszokott kellékek és dekoráció jellemző itt is. Hatalmas belmagasságú térben a falakon zászlók, pajzsok, a sarokban kandalló áraszt kellemes meleget. A svédasztalos reggeli afféle bővített kontinentális, sztenderd kínálat volt, meglepetések nélkül, virsli, sonkás rántotta, téli és paprikás szalámi, gépsonka, kockasajt, zöldségek: uborka, paprika, paradicsom, házi tepertőkrém, sima fehér kenyér, zsemle, kakaós kalács. Átlagos minőségű alapanyagok, bőségesen jól lehetett lakni. Narancslé, filteres tea, kávé külön kérésre. Összességében egy kissé retró a hangulat, de szimpatikus a hely.