ZigZag adatlapja

A Gánti körforgalom előtt kell behajtani egy földútra, én itt letettem az autót, és kb. 300 métert gyalogosan tettük meg. A google térkép pontosan jelzi a helyszínt. Az út mellett egyszerű nyaralók találhatók, de a régi lakott település, Kerekszenttamás már évszázadok óta nem létezik. Csak ez a kis romos rotunda állít neki emléket. Szent Tamás apostol tiszteletére szentelt rotunda a történeti források és a régészek szerint a XII. században épült. A település a környékhez hasonlóan a Csák nemzetség birtoka volt, ennek bizonyságát jelzik a mai környékbeli településnevek is. Az egykori falu a török hódoltság idején néptelenedett el. A régészek tárták fel a kis templom történetét és építési technológiáját, amely akkoriban korszerűnek számított. "A rotunda falát a helyszínen található kőanyagból építették, méghozzá az ún. öntöttfalas technikával, amely során a külső és belső kvádersor közé szabálytalan alakú törmeléket öntöttek, majd az egészet forró mészhabarccsal kötötték meg. " A templom falaiból részlegesen megmaradt részek kb. 3-4 méter magasságúak, de nincs meg az egész körterület. Ma is látható egyetlen kis fülkéje az északkeleti falban, valószínűleg ez lehetett a szentségtartó. Ottjártunkkor a kis fülkében mécsesek, megfakult zászló és kereszt volt, afféle keresztény emlékhelyként használják valakik jelenleg is. Bár nem sok maradt meg belőle, szerintem érdemes megnézni, nekem tetszett. A környék is hangulatos, békés.

A Hentes után kellett bemennem a Fornetti pékségbe, mert üzenetet kaptam, hogy a gyerekek szeretnének Fornettit enni, jó lenne, ha munka után vinnék nekik. Így is lett. Pizzás háromszög, túrós réteske, mini diós csiga, ezeket kapták, magamat pedig szilvás papuccsal leptem meg. Mindent dekára mérnek ki, így az ár kevéssé összehasonlítható. A 4 db szilvás papucs(ka) 755 Ft-ba került. A kilós ár Fornetti egységenként változik és nem egységárasak az egyes sós és édes apróságok, de már mindenütt 500 Ft feletti kilós árakkal találkozom, itt is. A kiszolgálás a pultnál történik, lehet helyben is eszegetni vagy kávézni, van egy könyöklő, illetve 1 db "rendes" asztal székekkel, de nem volt érkezésem leragadni. Pár perces betérő volt ez csupán. Összességében nincs miért többre értékelnem 3 pontnál.

Ez kissé váratlan formában, de 2025-ben meg is történt, amikor is a Costes-csoport (Gerendai K. tulajdonos) kötelékében nyitottak meg újra. Az alapvetések maradtak, rövid, mindössze egy lapos gépelt étlap fotók nélkül, a régi időket idéző ételek, piros-fehér kockás terítő az egyforma szögletes asztalokon. Fizetés a bejárat előtti pultnál távozáskor. A falon a régi híres vendégek fotói sorakoznak. Az asztalok nagyon sűrűn vannak elhelyezve, emiatt zsúfolt hatást kelt, összeérnek az asztaltársaságok. 3-4 főnek a kis asztal határozottan kényelmetlen. A kiszolgálás egykedvű, funkcionális, a konyha sebessége gyorsnak mondható. Az étteremhét keretében jártunk náluk, 6900 Ft-ért lehetett 3 fogást választani, de csak egy rövidített étlapról, de így is az egyik főétel, a sólet feláras volt. A húsleves maceszgombócban legendás nyitófogás, a gombóc korrekt, a zöldségek ressek maradtak, a lé nekem meglehetősen Vegetás hatású, semleges, nem átütő. A főételek közül nyúl vadasan zsemlegombóccal érkezett. Itt és most leszögezem, alapvetően a jövőben sem kívánok nyulat enni, ez kb. 30 évente történik meg velem életemben, szóval egyszer még előfordulhat életemben, ha jól jön ki a lépés, esetleg. Az adag 4 nyúlcomb, hiszen 4 lába van a nyúlnak. A csirkéhez képest sokkal kevesebb rajta a hús, szóval nem egy kiadós étek szerintem. A mártás finom, sima, krémes állagú. A hús jól készült, átfőtt, de nehezen fogyasztható kulturált módon, evőeszközökkel. A desszert aranygaluska borhabbal korrekt, a tészta könnyű, a hab, vagyis inkább sodó mennyisége kevés volt a tésztához képest. Cukormentes meggyszörpöt ittam mellé (660 Ft+ 10% kötelező szervizdíj). Annyit még érdemes tudni a Kádár étkezdéről, hogy vasárnap zárva tartanak, a többi napon viszont csak 11-17 óra között működnek, azaz vacsora helyszínként nem jön szóba. Össz-élmény 4 pont, de mindenképpen érdemes ide eljönni szerintem kipróbálni vagy nosztalgiázni. Van szóda!

De rajtuk kívül is többször szembejöttek marketinges ajánlók az étteremről. Kívülről elég jelentéktelen a portál, az étterem neve a kiugró logón olvasható. A beltér szépen felújított, ízléses, elegáns, elég sok asztaluk van, egyáltalán nem Ázsiára/Japánra hangolt a beltér, értem ezalatt, hogy nincsenek mindenféle tipikus ázsiai dekorációs elemek. A személyzet magyarul nemigen tudott, két fiatalembert és egy fiatal lányt láttam, mindannyian ázsiaiak, de egyáltalán nem japánnak néztek ki, inkább vietnáminak tippelném őket, bár nem vagyok a téma szakértője. A korábbi fotókon látható kinti utcai terasz ottjártamkor már nem volt. Az étlap is igényesen elkészített, szövet burkolatú, áttekinthető, színes fotókkal díszített, angol és magyar nyelvű. Két lapnyi előétellel indul, többféle hal- és tengeri herkentyűs fogással. Folytatódik a sashimivel, levesekkel, salátával a következő két lapon. A főételek után több lapon érkeznek a sushik. Az árak magasak, bőven a budapesti sushi éttermek átlagos árszintje felett. A többi ázsiai büfével nem is vetem össze, azokhoz képest dupla árakat láttam. A Yaki Udonok ára 6590-8900 Ft között alakul. A legkisebb 11 db-os sushi kombó 11300 Ft! A Floe Water víz 1200 Ft, egy jeges kávé 2200 Ft. Sörök terén Kronenbourg, Horizont IPA (1350 Ft/ korsó) és Budweiser a kínálat. Tonkatsu Ramen levest választottam (4650 Ft + 10% kötelező szervizdíjjal együtt 5115 Ft lett a számla végösszege). A tálalás szép, de jobban megnézve már kissé gyanakodtam. A leves egyáltalán nem volt finom. Az alaplé átlagos, fűszerhiányos. Koriander egyáltalán nem volt a levesben, pedig az szerintem kb. minden ázsiai ételhez passzol. Nem adtak a leves mellé egyéb ízesítőket, fűszereket, csípőset, lime-ot vagy bármi egyebet, nem is kérdeztek rá, hogy szeretnék-e. A levesben volt 1 tojás félbe vágva, ez volt a legjobb része talán, meg a ramen tészta, de azt elég nehéz elrontani. A kukorica értelmezhetetlen, a két karika surimi szintén, ez állott, hűtőízű volt, ki is pecáztam, de sajnos addigra már a leves átvette valamennyire az ízét. A leves legértékesebb része lett volna a tonkatsu sertés császárhús, de sajnos ez sem sikerült jól. Rágós, zsíros részek voltak a karikában, és ez a hús sem tűnt frissnek, állott mellékíze volt. Na, ezt is ment ki a levesből. Összességében nagy csalódás volt. A személyzet egyáltalán nem reagálta le az eseményeket. Fizettem és távoztam. Mindezek alapján én biztosan nem ajánlom. A 2 pont is felfelé kerekítés.

Nem mindennapi, hogy a templom névadója Szent Mihály főangyal, más néven Mihály arkangyal, aki a zsidó-keresztény hagyomány szerint a mennyei hadsereg vezére, Isten harcosa, aki a jó és a fény oldalán küzd és győzelemre vezeti seregeit a gonosszal szemben. Csákvár az Eszterházy-család birtoka volt, a kastélyuk - ma kórház - is itt van a közelben, a kéttornyú római katolikus templomot a dinasztiából Esterházy Ferenc építtette, eredetileg 1748-ban, barokk stílusban. A főbejárat felett Esterházy Miklós griffek által tartott címere és az 1852-es évszám látható, amely arra utal, hogy egy korábbi földrengés miatt ebben az évben építették újjá. Mihály arkangyal fehér márvány szobra a szentélyben található.

Vannak utazók, akik célzottan errefelé veszik az irányt, hogy megörökítsék a különös járművet vagy magukat a metróval egy szelfi formájában. Kívül végig lett graffitizve minden oldala, belül romos, oszladozó, széteső. Hátul lehet bemászni a belső részbe, ha valaki erre érez késztetést. Nyilván a gyerekek nagy öröme ez a kalandos felfedezés, ottjártunkkor is voltak mások, gyerekes családok is. A metrókocsit egy kis dombba félig befúródva helyezték el. A metrókocsit Takács József Lajos "Layota" vásárolta meg magánember vállalkozóként 2014-ben. Akkoriban sok nagyszabású terv készült itt a falu kulturális és gazdasági életének fellendítésére, amelyekből a legtöbb nem valósult meg, de a metró ittmaradt. Ha erre jártok, nézzétek meg, nem lehet nem észrevenni.

Másnap, amikor valóban oda terveztem menni, elmentem, próba-szerencse alapon, hátha mégis összejön a program. Utólag elmondhatom, hogy hatalmas szerencsém volt, mert sikerült így is bejutni és asztalt kapni, míg utánam több vendéget is "eltanácsoltak" asztalfoglalás hiányában és helyhiány miatt. Abban is szerencsém volt, hogy a konyha éppen valami lélegzetvételhez jutott, ahogy az egyik pincér elmondta, aznap eléggé feltorlódtak az események, gyakorlatilag telt házzal mentek. Ebben több tényező is közrejátszott: egyrészt az étteremhét, másrészt a beköszönő szép tavaszi idő, s nem utolsó sorban a remek elhelyezkedésük, a Hősök terénél, Budapest kiemelkedő turisztikai pontja. Az épület kívül-belül csinos, történelmi időket idéző szépen felújított Városliget közeli villa. Egy csodás dupla kanyaros lépcső vezet fel a bejárati díszes kapuhoz. A személyzet - 3 férfi pincér - kedvesek, barátságosak, udvariasak, flottul, jól szervezetten működtek. Az étteremhét keretében a 3 fogás 8900 Ft-ba került. 1 leves, 2 előétel, 4 főétel (ebből egy feláras), valamint 3 desszert szerepelt a programra készült rövidített étlapon. Az előétel pirított lazackockák, gyömbéres Beurre Blanc mártás (nem éreztem rajta. . . ), édeskömény saláta, gránátalma inkább középszerűre sikeredett mint érdekesre. A főételek közül a vegetáriánusat választottam, ami vargányás házi ravioli, aszalt paradicsomos vajmártás, szarvasgombás hegyi sajt. Meggyőző, kellemes ízkombináció, minden finom, jó állagú. Egy apró észrevétel, míg a mártás forró volt, a tészta kívül-belül langyos. A desszert erdei gyümölcsös mousse torta csokoládéhabbal az ebéd legjobb fogása, igazán kellemes. A piros bogyós limonádé korrekt, nagy adag, nem jéggel volt telenyomva (1690 Ft + 12% kötelező szervizdíj). Összesen 11ezer Ft-ot fizettem. A normál étlap áraihoz képest igazán jutányos. Az adagok átlagos méretűek, a 3 fogást meg tudtam enni. De éppen elégséges is volt, nem maradtam éhes. Az ablakból remek kilátás nyílik a Hősök terére. Nem hibátlan, de összességében megérdemli az 5 pontot. Van teraszuk is, de ottjártamkor mintha azt nem üzemeltették volna.

Vendéglátó helyek tekintetében például nagyon is szegényes a település. A google térkép a főút mellett közvetlenül jelezte a Mediterrán Kávéházat, így ez lett a célpont. Minden nap nyitva tartanak, gyakorlatilag reggeltől késő estig. A beltér egyszerű, átlagos kávézó-cukrászda, de egyáltalán nem kocsma jellegű, annál sokkal kulturáltabb. A bejárat előtt fedett kis terasz, normális asztalokkal, székekkel. A faluhoz hasonlóan a kávéház is kihalt, minössze egy férfi vendég tartózkodott benn, helyi lakos, a pultos úriemberrel beszélgettek. Rendezett, tiszta asztalok, kissé félhomályos, a falon velencei karneváli maszkok. A hely karaktere kellemes, de nincs benne semmi extra, semmi különleges. Az étel- és italkínálat átlagos. Átlagos fagylalt, átlagos kávé, palackozott Cola termékek. Sütemény kínálat minimális. Olvastam, hogy szoktak lenni szendvicsek, ezúttal nem volt, talán a hétvége miatt. Valaki felfigyelt arra, hogy a falon lévő óra visszafelé járt. Nekem fel sem tűnt volna, na, ez érdekes. A kiszolgálás közvetlen, barátságos. Az 5 dl-es Colát fizettem én, az 780 Ft volt, az 50 Ft-os üvegbetét díjat nem számolták fel külön tételként. 3,5 pontos össz-élmény, de ezúttal felfelé kerekítettem.