ZigZag adatlapja

Bár tágasnak tűnik, de a belső kialakítás egyáltalán nem szerencsés és nem praktikus, mivel túl kevés az ülőhely. A bal oldali falnál vannak a Starbucksnál megszokott sötétbarna kerek asztalok, de ezek túl közel vannak egymáshoz, a középen lévőkhöz alig lehet bemászni, főleg ha például egy bőröndökkel felpakolt külföldi csapat ül a szomszédos asztalnál (ottjártamkor éppen ez történt). Középen egy hosszú pult-asztalt alakítottak ki, ahol magasított bárszékeken lehet leülni, de úgy látszik, ezek a helyek nem igazán közkedveltek. A hátsó kijárat az irodaház belső udvarára vezet, de innen csak azok a vendégek tudnak bejönni, akik ott dolgoznak és van irodaházi belépő kártyájuk. Ketten szolgálnak ki a pultban, de nem igazán figyelmesek, kissé mintha el lennének még varázsolva így a reggeli órákban. Egy úriember nem azt kapta, amit kér, egy angolul beszélő hölgy nem elvitelre kérte, hanem helyben, a kanalat (műanyag) nem teszik ki a pultra, külön kell kérni. A reklamációk miatt meghosszabbodik a várakozási idő, mire megkapjuk az italainkat. Az első pultnál kell rendelni és fizetni, majd a 2. pultnál kapjuk meg a kávét. Most ahogy nézem vissza a blokkot, az enyémre is "Take Away-t", azaz elvitelt ütöttek be, pedig helyben kértem, de én még időben szóltam a 2. pultnál. Double Caramel Lattét kértem, ez ízlik itt a legjobban. A legkisebb méret (3,7 dl) 1090 Ft. Bankkártyával lehet fizetni. A mosdó a hátsó bejárattal szemben található, és bár kóddal nyílik, ami által elkerülhető, hogy nem fogyasztók is köz-vécének használják a helyet, megdöbbentett annak nem megfelelő állapota. A női mosdóban sem WC-papír, sem kéztörlő nem volt (reggel 9 óra, nem sokkal nyitás után, tehát arról nem lehetett szó, hogy a sok vendég már mindent elhasznált volna a nyitás óta), és a szagok sem voltak egyáltalán kellemesek.

Amikor érkeztem délelőtt, és amikor mentem vissza Budapest felé, akkor is jó pár vásárlójuk volt, mindez egy hétköznapon. A kínálat és az árak egységesek a Lipótiban. A szendvicseket frissen készítik, természetesen a Lipóti Pékség sütéséből. Az édes és sós péksütemények kínálata igen széles, és mindig kihoznak valamilyen újdonságot. Ezúttal a szilvával töltött teljes kiőrlésű táskát választottam (190 Ft). A porcukor szórást szívesen hanyagoltam volna róla, de legalább nem volt túl vastag rajta a porcukor réteg. Lerázni róla nem igazán sikerült, mert valószínűleg még a sütés után, melegen került rá és egy kicsit ráolvadt. A töltelék nagyon finom, intenzív szilvás, pici fahéjjal.

Irigylésre méltó helyen élhetett, ugyanis közvetlenül a Duna-parton található a kedves házikó. Ma már főként vendéglő sor épült ki itt a városnak ezen a részén, ezek után, a kissé csendesebb részen található az emlékszoba, egy hagyományos földszintes parasztházban. Az ablakok és a bejárati ajtó is a Dunára néz. Az emlékszobában a festő alkotásain kívül bútorait is láthatjuk, melyeket saját maga tervezett. Életének 2 szakaszában élt Szentendrén, a 20-as években, majd 1954-60 között ebben a házban, egészen haláláig. Kezdetben szecessziós, majd poszt-impresszionista és poszt-nagybányai stílusban festett, főleg tájképeket, néhány önarcképet is. Az emlékszobában a szentendrei képek mellett keszthelyi és hortobágyi festmények is kiállításra kerültek, valamint személyes dokumentumok, emlékek. Csak a nyári szezonban tartanak nyitva, szombaton és vasárnap (vagy előre be kell jelentkezni, ha máskor szeretnénk menni).

Igaz, a normál étlapon valóban szerepelnek tészták és pizzák, és az előételek között is van toszkán fogás. Az ebédmenüt kedvező áron, 990 Ft-ért adják (2 fogás), minden napra 1 adott leves és főétel, nem lehet rajta variálni, még a köreteken sem. Viszont szimpatikus volt, hogy több menüztető hellyel ellentétben itt nem azt mondták 3/4 1 magasságában, hogy elfogyott a menü, hanem a kifogyott menüs leves helyett betettek valami mást, amiből volt elegendő készleten. Az is tetszett, hogy automatikusan hoztak egy pohár vizet a menü mellé, nem kellett szívességként kérni. Engem egy kicsit meglepett az eddigi csupa ötös értékelés. Egy átlagos, kellemes, összességében jó színvonalú étterem, de semmi extrát nem fedeztem fel bennük, ami az átlagból kiemelné őket. A konyha menü esetében gyors. Az ételek ízesítése, elkészítése szintén átlagos, még a 4-es is kicsit jószívű pontszám nekik, inkább 3 és fél lenne a reális. A kiszolgálás inkább gépies, sietős. Az étterem elég nagy alapterületű, L alakú, színekben a bordó domináns, ami talán a névadó vörösborra utalhat? A napi menü zellerkrémleves zsemlekockával, majd a levescsere után húsleves tésztával, a főétel grillfűszeres csirkemellcsíkok sült krumplival (mirelit) és friss salátával. Közepesnél kisebb adag. A húst túlszárították, a krumplival együtt elég fojtós lett, a saláta mennyisége túl kevés volt. Bankkártyával lehet fizetni. Jelentős borkészletük van, az egyik falat plafonig bortartók díszítik.

A fagylalt ízek tekintetében a Levendula kínálatát találjuk itt is, több érdekes, különleges íz-kreáció, de most úgy éreztem, hogy egy kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja. A dizájn nagyon jól ki lett találva, aranyos a lila bicikli, a sok lila dekoráció, a vintage stílus, de a fagyi ezúttal nem hozott lázba. Konkrétan a két lila fagyijuk, a levendula és az ibolya is egy kicsit műízű volt, tavaly a levendula Pesten sokkal jobban bejött. Nem tudom, mi változott. Az árak viszont már nálam az irreális határán mozognak, átlagosnál kisebb gombóc 330 Ft-ért (a cukormentes ennyi), a sima 300 Ft. Számomra ez már túlárazott.

Igazából egyik leves sem ragadta meg annyira az érdeklődésemet, így inkább kizárásos alapon választottam a hagymás karfiol-krémlevest. Többféle levesbetét közül árpagyöngyöt választottam. A levesek előre meg vannak főzve és a pultból merik ki. Ennek ellenére meleg volt, nem tűzforró. A tálalás puritán, de praktikus: eldobható papírpohár, olcsó műanyag kanál. Helyben a falak mentén futó könyöklőknél lehet enni bárszékeken vagy marad az elviteles megoldás. Levesen kívül még láttam a hűtőben előre csomagolt salátát és valamilyen sütit is. A kiszolgálás kedves, segítőkész. Azért leves műfajban ettem már ennél jobbat, még "poharas" helyeken is. Nekem egy kicsit unalmas volt ez a leves.

30 férőhelyük van kávéházi asztaloknál, illetve kinn van egy teraszuk is, de ottjártamkor használaton kívülinek tűnt. Meglepett, hogy a pultban milyen rengeteg fajta sütemény, tortaszelet tornyosult (vagy 80-90 féle is, nem számoltam végig). Főleg az ismertebb, klasszikus ízek és formák, mellettük rétesek, piték, de cukormentes és paleo sütiket is készítenek, többfélét is. Bizony, még indiáner is volt, ami szinte teljesen kikopott a mostani cukrászdák kínálatából! Egy kicsit átláthatatlan volt számomra ez a mennyiség, és azon gondolkodtam, vajon mekkora lehet a készlet forgási sebessége, azaz hány napig tartanak és adnak el ennyi süteményt, illetve mennyit dobnak vajon ki? Kicsit furcsa megoldásként a fagylalt pult úgy van kifordítva az utcafrontra, hogy fagyit csak kintről, az utcáról az ablakon át lehet kérni, bentről nem. Egy gombóc csak 160 Ft-ba került, talán 8-9 féle íz volt, extrákat nem láttam. Sárgabarackot választottam, ami nem volt ugyan frenetikus, de kellemes, nem cukros, nem túl édes és az íze valóban sárgabarackos volt. Valószínűleg konzerv gyümölcsöt használnak fel hozzá, és nem porból készült (legalábbis íz alapján így éreztem). Elég pici gombóc, a legolcsóbb egyszerű ostya tölcsér. A kiszolgálás egykedvű.

A 3 pultban nem kevesebb, mint 44 féle fagyit számoltam össze, mindez hétköznap kora délután egy 5000 fős településen. Komoly! Innen lehet kilépni a nyitott kertre, ahol a gyerekeknek kis játszóteret is kialakítottak. A sütemények a hagyományos vonalat képviselik, házias jellegű, jól ismert ízek, extrák nélkül, hagyományos alapanyagokból. Árban átlagosan 300 Ft körüliek. Gesztenyekockát kértem (350 Ft), egy kissé száraz volt a széle, nem aznapi sütés, és a nem légmentes tárolás következménye, de a krém és a piskótatészta is korrekt volt amúgy. A fagyik közül már jóval nehezebb volt a választás. A szokásos 1 gombócos mennyiséget is azonnal fel kellett emeljem a duplájára. Két helyi specialitást választottam: az újdonság parmezános körtés joghurtot (2016-ban ezüstérmes és különdíjas íz) és a Triász névre hallgató csokis-meggyes öntettel megbolondított mandulafagyit (2012-ben az év fagylaltja). Tölcsérben 230 Ft egy gombóc ára, helyben kehelyben 250 Ft a kiírás szerint, de nekem az olcsóbb áron számolták fel. A kelyhet ráadásul friss gyümölcsökkel - eper, sárgadinnye, kiwi - díszítették. A fagylaltok nemcsak különlegesek, de valóban nagyon finomak is. A terasz szögletes asztalai és székei billegősek, nem túl stabilak, de ez legyen a legnagyobb problémánk. Fővárosi árakhoz képest egyáltalán nem drága. A kiszolgálás egy idősebb hölgy személyében nagyon kedves volt. Ha jól láttam, a tulajdonos úriember is az üzletben tartózkodott, de ő nem szolgált ki vendégeket. Kár, hogy nagyon ritkán járunk Csákváron, de ha megyünk, itt biztosan legközelebb is meg fogunk állni.