ZigZag adatlapja

Ennek az árai meglehetősen magasak, de cserébe a gyerekek itt tényleg jól érzik magukat. A Millipop étkezdéje viszont korrekt, nem az a lehúzós, ócska hely, amit sok játszóházban láttunk már. Szintén itt az épületen belül van a Sugar! cukrászdának is egy egysége. A kinti szabad részben a tóban aranyhalak úszkálnak, akiket meg lehet etetni a tóparton automatából vásárolható eleséggel. A tó körüli rész szépen kialakított, jókat lehet sétálni, futkározni, vagy akár csak üldögélni. Szintén a kinti részben alakították ki a Zöld Péter játszóteret, amely magyar népmesék figuráit eleveníti meg, bár most már érdemes lenne elkezdeni felújítani a játékokat, mert a fa elemek kezdenek elöregedni. Van a hátsó traktusban egy másik, kisebb játszótér is. Hétvégén az utcán ingyenesen lehetne parkolni, de kevés a parkolóhely. A szomszédos Mammut parkolója viszont fizetős szombat-vasárnap is. Jártunk már itt koncerten, fotókiállításon, Busófesztiválon, nemzetiségi fesztiválon, kerületi napon is. Rendezvények idején a szabadtéri színpadon is klassz koncertek szoktak menni.

390 Ft-ért, amely egy rövidített listából választható (2 előétel, 3 leves, 4 főétel , 2 desszert). A menüs étlapon sehol nem szerepel, hogy erre az árra még 10% szervizdíjat fognak felszámolni, ez csak a végén, a fizetésnél derül ki. A normál étlap részben már elavult, állítólag most állnak csere előtt; nem olyan italok, nem olyan kiszerelésben szerepelnek a kínálatban, mint ahogy az az itallapon olvasható. A normál étlapon részben klasszikus magyaros ételek - a sok külföldi turistára gondolva -, részben jól ismert nemzetközi ételek szerepelnek, belvárosias árfekvésben, itt viszont nem "titkolják" a szervizdíjat sem. Az italok kifejezetten drágák, pedig többségében kommersz a felhozatal. A kiszolgálás alig észrevehető, és összességében csapnivaló, az előételhez, húsos ételhez sem hoztak kenyeret, meg sem kérdezték, kérnénk-e. A desszerthez (madártej) csak villát kaptunk, kanalat nem. A nem használt terítéket otthagyták az asztalon (talán arra gonoltak, hátha csatlakozik még valaki hozzánk. . . ) A személyzet időnként teljesen "eltűnik", láthatatlanná válik. Ezek után kérdés, hogy a szervizdíjat mire is számolják fel. Az ételek ízesítése nem lenne rossz, de a fogások összeállítása fantáziátlan, elkészítésük átlagos, nincs benne kreativitás. Az egyik köretként kínált sztrapacska sima galuska volt, némi pirított szalonnával és a tetején tejföllel. A tisztasággal alapvetően nem volt probléma (mellékehlyiség nagyon szép, tiszta, bár az a szálloda részen van).

A földszinti és a galérián lévő asztalok is mind tele voltak délután 3-kor, és még ekkor is jöttek újabb vendégek, gyakorlatilag egymásnak adták a kilincset az emberek. A tömeg miatt folyamatos a nyüzsgés, morajló alapzaj. A konyhán nagy a pörgés, a pincérek egyik asztaltól a másikig futnak, fizetni a pultnál kell, lehet kártyával is. A konyha alapvetően jól ismert, házias jellegű, magyaros ételeket készít, olyasmit, ami bármely háztartásban is készül anyuka vagy nagyi által; az árak nagyon barátságosak, az adagok bőségesek. A 3 fogásos napi menü mindössze 990 Ft-ba kerül. A normál étlap mellett van egy napi ajánlatsor is. A levesek 4-600 Ft-ba, a főzelékek fixen 429 Ft-ba, a főételek 7-800 Ft-ba + köretek kb. 300 Ft-ba, a desszertek és tészták 4-500 Ft-ba kerülnek. Maguk az ételek véleményem szerint erősen átlagosak, igaz volt ez a rántott húsra, amelyet sült krumplival kértem, valamint a milánói spagettire is. Egszerű, nem minőségi alapanyagok, átlagos elkészítés és ízek, összességében "egynek elmegy" élmény volt. A kiszolgálás a rohanó tempó ellenére is kedves.

A vár területén lévő kiállítás inkább felnőtteknek érdekes, a gyerekeket még nem kötötte le (nem interaktív, hanem a klasszikus "nézegetős"). A díszterem freskói, a Nádasdy óra és a Wittelbach család (a vár utolsó lakói) szalonjának berendezési tárgyai figyelemre méltóak. Állandó kiállítás mutatja be a huszárok életét. A múzeum hétfőnként tart zárva, viszont júliusban és augusztusban, azaz a nyári csúcsidőszakban, amikor a legtöbb vendég látogat el Sárvárra, este 9-ig látogatható a múzeum, így az egész napos strandolás után is útba lehet ejteni.

Részben pékség, a megszokott pékárukkal (kakaós csiga, perec, többféle pogácsa, aprósüti), kenyérfélékkel, másrészt egészen jó minőségű, meggyőző ízvilágú rétesekkel, és ha jól emlékszem, még szendvicseket is árusítanak. A rétesek között volt többek között meggyes, mákos, szilvás, túrós. Bármely ízt választja az ember, egységesen 250 Ft-ba kerül, ami kifejezetten kedvező ár-értéket jelent, a rétesek ugyanis az átlag méretnél nagyobbak, és egyáltalán nem spórolták ki belőlük a tölteléket. Egy áfonyás-túrósat választottam. A rétesek ugyan nem voltak már melegek, de frissességükhöz nem fért kétség. A pékség vezetője rákérdezett, hogy miért fényképezek, s amikor elmeséltem neki, az volt a benyomásom, hogy örült neki, ha hírüket visszük a "nagyvilágba". Mondta, hogy nyugodtan fotózzak csak, s írjam meg a véleményemet. Nos, megtörtént.

Gyenge felhozatal, szikkadt pogácsák (180 Ft), perecek bedunsztolva műanyag tálakba, lefóliázott szendvicsek (450 Ft). A legerősebb a csokiszeletek szekciója volt, nem csoda, elég sok gyerekprogramot szerveznek ide. Árban kb. egy éjjel-nappali kisbolt színvonalának megfelelő, azaz a monopolhelyzet érződött az egészben, nem a színvonalat kellett megfizetni. A büfé előtti asztaloknál lehet leülni, ami csak akkor kellemes megoldás, ha nem sokan állnak sorba a büféhez. 1 db alkalmazott szolgál ki, így ha sok a vásárló, pláne ha kávét is kérnek, akkor elég gyorsan feltorlódik a sor. Csak végszükség esetére!

regényének világát idézte meg, talán a színek, talán az egyik sarokban lévő, régi időkről mesélni tudó emléktárgyak, relikviák miatt. Ha elvitelre vásárol az ember, akkor a pultnál kell rendelni, ha helyben fogyaszt, akkor az asztalnál szolgálnak fel. A sütemények, tortaszeletek 2 fő csoportba sorolhatók, egyrészt vannak tradicionális kóser desszertek, ezek közé tartozik talán a legismertebb flódni, a helyi specialitás Fröhlich krémes, másrészt klasszikus jól ismert torták, mint a Dobos-, a Fekete-erdő, Eszterházy-, csoki-, citrom- vagy mákos-almás torta. Árban a belvároshoz képest szerintem szinte olcsó, 350 és 450 Ft-ba kerül 1-1 szelet, méretben az átlagosnál valamivel nagyobbak. Egy csokis-rumos kockát ettem (350 Ft), amely ízben és állagban valahol a méteres kalács és a somlói galuska piskótájára hajaz. A kiszolgálás udvarias és kedves.

18-25 év között). Csomagolás: szögletes papírdoboz kis fogantyúval, hogy ne égesd meg a kezed, 1 db műanyag villa beszúrva a doboz oldalába. A megvalósítás azonban - nálam legalábbis - sántít. Kétszer kell sorbanállni, először a rendeléshez és ekkor kell fizetni (csak készpénzt fogadnak el. . . 2016, Budapest metropolisz, belváros. . . ), majd utána be kell álni a másik sor végére, ami bőven kint áll az utcán, itt adják ki a tésztát, ha elkészül. Két szakács dolgozik, de így is várni kell, a tömegtől függ, hogy éppen mennyit. A benti részen nem lehet enni, nincs asztal vagy pult; kint a szabad ég alatt van 3 db nagy kerek asztal, amiknél félig állva be lehet támaszkodni enni. Esőben, szélben, vagy éppen tűző napsütésben nem praktikus. Ami a legidegesítőbb az egészben, s nekem ez nagyon rányomta a bélyegét az egész hangulatra, hogy tele van a közvetlen környék hajléktalanokkal, akik lesben várnak a szabad prédára. Az asztalunknál kajáló fiatal lány még le sem tudta nyelni a falatot, amikor hirtelen odalépett mellé egy eléggé rémisztő külsejű (és felettébb büdös, kellemetlen fellépésű) hajléktalan, hogy ez már ugye nem kell neki, és a választ meg sem várva felkapta a papirdobozt és magával vitte. Szegény lány, teljesen meg volt szeppenve, mondjuk azok után, hogy a hajléktalan a mocskos kezével összefogdosta a dobozt, nyilván már amúgy sem kellett volna neki. Mi megettük a tésztánkat, mert amúgy nem volt túl nagy adag, és a csirkehúst eléggé kispórolják belőle, de mögénk is már ugrott egy másik hajléktalan, hogy nem maradt-e valamennyi, mert akkor ő azt elvinné. Nyilván nem vitatja el senki, hogy a hajléktalanokat nem a Pasta Pont rendelte oda, de úgy gondolom, az ő vendégkörüket inzultálják, az ő presztízsüket is rombolják, így ha ez ellen tenni akarnának, akkor ők lennének abban a helyzetben, hogy valamit lépjenek az áldatlan helyzet ellen. A rutinosabb vendégek meg sem állnak itt az asztaloknál, hanem átmennek a Kálvin tér másik oldalára a templom elé, és ott esznek a padokon, ha éppen van szabad hely. Nagyon rossz élmény volt, nem ajánlom.