ZigZag adatlapja

A teraszon kényelmes fotelekben lehet üldögélni (mi is itt ültünk le), s benézve láttuk, hogy bordós-lilás színvilágú kuckós, kipárnázott, alacsony asztalkás helyek is vannak, de azok sajnos foglaltak voltak ottjártunkkor. Minden híres teatermelő vidék képviselteti magát: Kína, Japán, Vietnám, India (Assam, Darjeeling), Ceylon, Brazilia, Paraguay és fel sem lehet sorolni, mennyi féle teából lehet választani: a klasszikus fekete mellett fehér, sárga, zöld, Matcha, Oolong, Rooibos, Lapacho és a teafüvet valójában nem tartalmaző gyümölcsteák. Mi málnás mascarpone teát ittunk, ami nagyon krémes, intenzív vaníliás-karamellás volt, valamint egy elegáns és nőies japán jázminos zöldteát kóstoltunk. A teákon kívül lehet vízipipázni is itt. Ételek tekintetében melegszendvics, saláták, teakeksz, brownie, gofri, pite, shake és ezekből összeállított menük kaphatóak, természetesen tea kíséretében. Nyáron ízesített jegesteákat is árusítanak, ami a limonádénak lehet jó alternatívája. Kellemes, nyugis hely, egy kis békés sziget. A kiszolgáló lányok aranyosak, vidámak és tudnak sokat mesélni a teákról.

A nyíregyházi Pikoló az Univerzum Üzletház oldalában működik, jobb oldalról a Total Salátabár, balról az Öreg Motorosok Söröző fogja közre. Maga a söröző pici, 1 személyes bárpult, 2-3 beülős box (kb. 4 személyesek), a bárpult mögött sorakoznak a - többségében kommersz - italok, a hűtők szinte az ajtóban vannak, a mosdót pedig úgy lehet megközelíteni, ha az odatett bárszéket áttesszük máshová. Ennek ellenére a hangulat oldott, vidám, leginkább régi baráti társaságok verődnek itt össze esténként. Egy cidert és csapolt sört (Borsodi) ittunk a kollégámmal. Árak barátságosan kelet-magyarországiak. A helyszűke miatt inkább a söröző előtti kinti padokon telepedtünk le. Ez azért is praktikus volt, mert később ettünk is (a Totalból), és senkit nem zavart, hogy a Pikoló teraszán a másik helyről származó ételeket fogyasztjuk, sőt a kedves, mosolygós pincérhölgy még a tálácánkat is visszavitte, s bár tényleg nem kellett volna, de a szemetünket (szalvéta, üres műanyag evőeszközök, stb. ) is kidobta - helyettünk. A mosdó elég igénytelen volt, ezért a tisztaságot kénytelen vagyok lehúzni.

Ha nincs rossz idő, mindenki a kinti kényelmetlen padokon ül, de itt tágasabb, van levegő és persze nem utolsó szempont, hogy itt lehet dohányozni. A mosdó felejthető, bár a szomszédos Pikolóé sem volt sokkal jobb. A hangulat vidám, mindenki szereti egymást, kiváltképp, aki a rockzenét és a motorokat szereti. Étel nincs, az italokat értékeltem.

A Panzión belül zártkertben lehet parkolni, a parkolóhelyek egy része árnyékos, viszont közvetlenül az apartmanokhoz nem lehet leparkolni, érkezéskor/távozáskor kell a cuccokkal gyalogolni attól függően, hogy melyik szálláshelyet kapja ez ember. Az apartmanok egymás mellett sorban helyezkednek el, mindegyik egyforma. 2 szintes, max. 4 férőhelyes apartmanok, mindegyiknek van nagy erkélye, és a végén lévőkről már van kilátás a Balatonra is. Az apartmanok berendezése egyszerű, de tiszta, a fürdőszobák felújítottak. A legnagyobb hiányosság - és ezt sajnos pont a legnagyobb kánikula idején kellett megtapasztalnunk - a légkondicionálás hiánya. Ezeket az apartmanokat még klíma nélkül építették, ezért még extra felár ellenében sem lehet igényelni. A szobában bőven 30 fok fölé kúszott a hőmérő higanyszála, és este is meleg volt, sajnos az éjszaka sem hozott enyhülést. Az apartman 34. 000 Ft-ba került a családnak (főszezon). A gyerekeknek nagyon tetszett a kis játszótér, amelyen hinta, mászóka, csúszda, kisház és homokozó is van. Ugyancsak nagyon szuper a vízparti gyerekjátszó a látványkonyha mellett. A Panzió saját éttermében lehet étkezni, a reggeli svédasztalos, itt megint látszott a gyermekközpontúság, mert kakaó minden nap volt, és gyerekmenüt is lehetett többfélét kérni. Ettől eltekintve az ételek átlagosak voltak, kb. mint egy 3 csillagos magyar szállodában megszokott választék és színvonal. Check-in: 14. 00 óra, Check-out: 10. 00 óra, ez utóbbi legalábbis nekünk, elég nehezen volt megvalósítható.

Az ételek ára átlagos, nem túl olcsó, ízre nem volt emlékezetes. Padlizsánkérmet, mediterrán ízelítőt, cigánypecsenyét, hal-fatányérost, pizzát ettünk. A főételek körettel 3000 Ft feletti árakon járnak, illetve e fölött. Pizzák 1200-1600 Ft között, ez mondjuk árban nem rossz, de a pizzát a gyerekek ették csak, szerintem nem volt túl jó. Csapolt sörben Pilsner, Dreher és HB búza, üveges sörökben ugyanezek a márkák vannak. Az 1 l-es limonádé (1100 Ft) nagyon finom. A hely leginkább arról ismert és népszerű, hogy nyaranta hétköznap esténként az étterem színpadán élőzenés koncertek vannak. Kedden a gyerekeknek gyerekbuli-koncert és disco a kicsiknek, szerdán latinos gitárest 2 zenésszel, csütörtökön pedig a Digital szokott fellépni, akik leginkább örökzöld slégereket adnak elő. Nagyon nagy hangulatot csinálnak, lehet tancolni, bulizni, jóval éjfél utánig tartott a zene. Kialakítottak egy vízparti látványkonyhát is, ahol napközben grillételeket, italokat, koktélokat lehet venni, a gyerekek minden nap itt fagyiztak (Carte D'Or 1 gombóc 200 Ft). Nagyon kellemes ez a rész is, vannak napernyők, pihenőágyak, a gyerekeknek kis homokozó kis asztalokkal. Az egész személyzet kedves a gyerekekkel, segítőkészek, de a csúcsidőben elég leterheltnek látszanak, sok fiatal is dolgozik itt, és ilyenkor többet kell várni a kiszolgálásra.

A bejáratnál egy rendkívül kellemes fellépésű hölgy fogad, az asztalhoz kísér, s közben elnézést kér, hogy már sajnos nem tudnak ablak melletti asztalt ajánlani, ugyanis már mindegyik foglalt. Az esős idő miatt a vendégek kénytelenek voltak beszorulni a teraszról a belső zárt térbe, de én ezt egyáltalán nem bánom, itt úgyis sokkal több a látnivaló. Az itallap és az étlap 1-1 táblán érkezik, de az ételek a falakra is ki vannak írva hatalmas táblákon krétával és sok fekete-fehér "állatos" rajzzal kísérve. A rövid várakozás ideje alatt át lehet tekinteni a marhák és a disznók főbb testrészeit vagy a tafelspitz elkészítésének fortélyait. Ha ez nem lenne elég, a séf a látványsütödében éppen elkészít a szemünk láttára egy izgalmasnak tűnő füstölő-lángoló fogást. Egy klasszikus sajtburgert rendelek coleslaw salátával és sült krumplival. Pár perc múlva egy ifjú hölgy érkezik cserépbe préselt friss házi kenyérrel és fűszeres vajjal, ez minden vendégnek gratis jár. Kicsit meglepődve tapasztalom, hogy a hölgy egyáltalán nem beszél magyarul, de angolul jól elboldogulunk. A vendégek jó része is külföldi, de azért vannak rajtam kívül is magyarok. Az ételre sem kell sokat várni, egy méretes vágódeszkán szervírozzák, és figyeltek arra, hogy olyan kést (éleset) adjanak hozzá, amivel el is lehet vágni a húst. Kicsit furcsán érzem magam, hogy a burgert késsel és villával kell enni, de annyira hatalmas és gazdagon megrakott, hogy kézzel képtelenség átfogni ill. kulturált módon átharapni. A sült krumpli széles hasáb, kellemesen sós, kívül ropogós, belül puha és a hozzá kínált ketchup is jó minőségű. A káposzta saláta sajnos elég kis adag, abból vagy 3x ennyit is meg tudnék enni egy ekkora burger mellé. Ellenben a krumpli mennyisége rengeteg, a felét sem bírom megenni. Az egyetlen negatívum az étellel kapcsolatosan, hogy a burgerben lévő mustár nekem túl harsány, csípős, és eléggé eluralkodik azokon a részeken, ahová sok jutott belőle. A grillezett marhahús közepesen átsütött, méretes, kellemesen fűszerezett. A zsemle is egészen egyedi minőség. Jégsaláta és paradicsom van még a töltelékben. 1 szentkirályi ásványvízzel és szervizdíjjal együtt 4300 Ft-ot fizetek, ami azért elég sok. Nyilván nem az a Kempinski vendégköre számára, de itt érzek némi ellentmondást a bisztró koncepciójával, miszerint az volt a törekvésük, hogy egy olyan laza helyet hozzanak létre, ahová bárki nyugodtan besétálhat, hogy egy jót egyen s jól érezze magát. Úgy gondolom, ennek azért az ÉS-ben van némi anyagi korlátja. (ez a burger az egyik legolcsóbb főételük). Mindennek ellenére egy igen kellemes, szimpatikus és valóban színvonalas hely, ahol jól érzi magát az ember, a személyzet a vendégekért van, nem kell rájuk "vadászni", figyelnek, ott vannak, ha kell, kedvesek, jópofák, de nem bratyizósak.

A Hadik Karinthy és barátainak törzshelye volt, amelyről a falakon lévő nagyméretű fekete-fehér festmények is tanúskodnak. Az étlap rövid, 1 oldalas. Ezen kívül a táblán vannak még napi/időszakos ajánlatok, amelyek egy kreatív, izgalmas konyha benyomását keltik. De a valóságban úgy tapasztaltuk, hogy egyrészt elég kis adagokat adnak, másrészt meg inkább a leírások a hangzatosak, de a megvalósítás eléggé kiszámítható és átlagos. A kiadósnak meghirdetett, kislábasban érkező leves is 90%-ban csak csontleves léből állt, nagyon minimális volt benne a beltartalom, zöldség, tészta. Árban ehhez képest egyáltalán nem olcsó. Az is szimpatikus volt, hogy komplett reggeli menük vannak, de nem tudom milyenek, nem teszteltük. A kiszolgálás meglehetősen vontatott, nehéz felvenni a szemkontatktust a pincérekkel, akik azért annyira nem voltak leterheltek ottartózkodásunk alatt, mert a benti részben senki nem volt, csak a teraszon ültek, bár ott majdnem minden asztalnál, de többen csak kávéztak, vizet ittak, nem ettek. Végül fizetni is úgy sikerült, hogy mi mentünk oda a számítógépes pulthoz, hogy akkor rendeznénk végre a számlát, mert már mennénk. Így utólag már eléggé zokon veszem azt is, hogy a minket kiszolgáló pincér még csak meg sem említette, hogy van náluk napi menü (2 fogásos), ezt csak később láttam a facebook oldalukon.

Van galériája is, ahonnan fentről lenézve ezt az egész bolondos helyet, mint egy felhőn ülve lehet végigpásztázni. A sokkal komolyabb, klasszikus stílusú Hadik Kávéházzal vannak egy épületben, de másik oldalról van a bejárat. Szoktak lenni kiállítások is itt, de mostanában nem láttam aktuális programot, bár a honlapjukat nem igazán frissítik. Csak néhány könnyedebb ételt lehet kapni, levesek, saláták, hamburger, némi desszert, de nem tudom értékelni őket, mert nem ettünk. Egy barátommal találkoztam, és csak megittunk 1-1 kávét és ásványvizet. A kiszolgálás kissé feledkényre sikerült, de legalább szórakoztató a személyzet. Nagyobb tumultus és forgalom esetén azért vannak kétségeim, hogy mennyire tudnak jól boldogulni. Kicsit ad hocnak tűnik a stáb, de lehet, hogy itt a profizmus eleve nem cél.