ZigZag adatlapja

A benti részben elég sok vendég volt, de csak annyi időre ültünk le, amíg a megrendelt étel elkészült. Sokféle kézműves sört tartanak, csapoltan is, az aktuális ajánlat a táblán olvasható. Közepes, elfogadható árfekvés, de olcsónak nem mondanám. Az étlapon a kézműves hamburgerek alkotják a derékhadat, ezen kívül van még pár egyéb étek is: 3 féle leves, krémek-kencék, talán 2 fajta saláta. A burgereket 2 féle méretben kínálják, nekem a kis méret is meghaladta a befogadó képességemet. A csirkeburgert (M-es) választottam (1990 Ft), elsősorban a céklás-aszaltszilvás szósz miatt, ami nagyon különlegesnek tűnt. Amennyire nem szeretem magában a céklát, annyira kedvelem az asztalt szilvát, nálam ez a kombináció nagyon bejött. A burger buci sokmagos-tökmagos. A tésztája nem volt túl jó. A csirkemell elég íztelen volt, hiányoztak belőle a fűszerek. A burger mellé járt egy nagy adag friss kevertsaláta és steak burgonya. A saláta ízvilágában szerintem egyáltalán nem passzolt a burger szószához. Bár a csomagolásért fizetni kellett 150 Ft-ot, de evőeszközt nem tudtak mellé adni. Ez nyilván a burgernél nem nagy probléma, de az öntetes salátánál már eléggé nehézkes. Legközelebb majd bedobok a táskámba egy műanyag villát, ha elutazom valahová. Mindenre fel kell készülni.

Mindig van valamilyen időszakos ajánlat, s mivel számtalan kávécsodát kreálnak, így mindig sok újdonság közül lehet választani. Talán a mentazöld szín vagy a Cosmopolitan koktélos pohár tetszett meg, nem is tudom, de Brian bácsi karácsonyi menta-kávéját választottam (590 Ft), amit voltaképpen Brian Sollitt, az After Eight csokoládé "feltalálója" ihletett. A kávé tetejére félig vastagon szórt kakaópor igaz, jól néz ki, de ha beszippantja az ember torokba, akkor könnyedén fulladás-közeli állapotba lehet kerülni. Ez egy hideg, de nem jeges kávé. A hátsó asztalok elhelyezése szerencsétlen, mert belelóg a mosdó ajtajába. A mosdó nincs rendesen karbantartva, takarítva, azért a személyzet néha benézhetne ide is. A szemetes tele, folyik ki belőle a papír kéztörlő, már körbe is volt dobálva. A WC papír a női szakaszban elfogyott. A kávé igazán különleges volt, akinek bejön a mentolos csoki, annak ajánlom kipróbálásra.

Elolvastam az étterem oldalán a "Rólunk" című fejezetet, és őszintén szólva az "ínyenc", "fenséges" és hasonló jelzőket nem igazán tudtam felfedezni a helyszínen. Számomra egy középkategóriás street food kajálda, középszerű ételekkel, mind a minőség, mind az alapanyagok, mind az elkészítés tekintetében. Az ételkínálatban kizárólag hagyományos mexikói ételek szerepelnek, amelyek hazánkban is ismertté váltak és elég nagy népszerűségnek örvendenek. Burrito, taco, quesadilla, többféle menüben, többféle hússal, zöldséggel. Chili con carne, almás chimichanga. Az ajtó mellett sok színes fotóval illusztrált kedvcsináló táblán mutatják be az ételeket, italokat. A salsa nagy adag, de semmivel sem találtam jobbnak, mint a töredékáron boltban kapható zacskósat. A Hochito rizstej megtetszett, ilyet még nem ittam, érdemesnek tartottam kipróbálni. Na, ez egy nagy átverés volt! Nem rizstejből készül, hanem sima tehéntejből, ami fel van vizezve, az ígért nagyon vaníliás íz alig felfedezhető. Teteje megszórva fahéjjal (kis adag 490 Ft). Hát ez nagy melléfogás volt! Máshol lehet, hogy jobb, nem hiszem, hogy ennek tényleg ilyennek kell lennie Mexikóban is. A földszinten kívül az emeleten további asztalok vannak. A tisztaság nem a hely erőssége, az asztalokat - legalábbis az emeleten - nem takarítják, törlik le a vendégek után. Nyáron van kiülős teraszuk.

A pultban fogszabályzós fiatal lány, fura, igen egyedi ruhában. Izgalmas, alternatív zene szólt, egy kicsit hangosan, ez már nem enyhe zenei aláfestés, de nem zavart senkit, engem sem, nekem kifejezetten tetszett, gondolom, neki is, így zenehallgatással szórakoztatta magát. A pultra véletlenszerűen lehajított itallapról sikerült beazonosítani, hogy akkor ez volna a Nemdebár, hallottam már róla, de pontosan nem tudtam, hogy itt van. A Maromas márkanevű kávé elég botrányos, de megittam és túléltem, és még szódavizet is kaptam mellé. Az eszpresszó 350 Ft-ba került, nem sok, de őszintén nem is ért többet. A benti rész eklektikus, romkocsma hangulatú, mindenhonnan összevadászott - bolhapiac, lomi, stb. - bútorok zavaros, de összességében mégis számomra kellemes hangulatot adtak. Elég sok ülőhely van, sőt a hátsó falnál még egy franciaágy is. Este sokáig nyitva vannak, bőven belenyúlva az éjszakába. Hétköznapokon éjfélig, hétvégén 2-ig, akár 4-is is forgalomtól függően. A nyitási időpont viszont hektikus. Lehet dél vagy délután 3-4 óra is. Az italkínálat alapvetően kommersz, barátságos árfekvésben. A legolcsóbb bor decije 250 Ft (Baron Szekszárdi olaszrizling), hát nem egy csúcskategória. 6 féle háziszörpöt ihatunk 100 Ft-os deciáron, a szénsavas üdítők is ennyibe kerülnek, nem kérdéses, hogy százszor inkább a szörpre teszem le a voksomat. A sörök között első sorban a helyi Nemdesör, amiről nem tudok többet, de ez a legolcsóbb. A kézműves sörök közül üveges Horizontot tartanak, mikor melyiket. Minimális ételkínálat: retró melegszendvics és bolti ropi. Nekem a hangulat miatt bejött a hely, elképzelhető, hogy még benézek.

Hagyományos Semiramis kávét főznek, amelyet frissen pörkölnek. A kávét nemcsak elkészítve forró italként kortyolhatjuk, de otthonra is vásárolhatunk többféle prémium minőségű szemes kávét. Kenya, Brazília, Jamaica, Mexikó, Nepál, sőt Galapagos kávéi közül válogathatunk. A kiszolgálás egy középkorú, de fiatalos hölgy (a tulajdonos? ) személyében igazán elsőosztályú, figyelmes, barátságos, látszik, hogy szakértője a kávézásnak. Egy eszpresszó 410 Ft-ba került, a tejért nem kellett pluszban fizetni, és itt nem kávétejszínt kaptam tej helyett. A pultban többféle mentes reformsütemény, valamint Szamos desszertek sorakoztak, elfogadható árfekvésben. Hagyományos, tradicionális kávézó berendezés, több asztalka a benti részben, valamint kis kiülős terasz 2 asztallal. (télen is). Tetszett, ajánlom!

A pizzák közül egy Hawaii kukoricás-sonkásat kértem, a 300 Ft-os szeletár elég kedvezőnek tűnt. Ugyanakkor a szelet mérete meglehetősen kicsi, igaz a tészta vastagabb, tartalmasabb, mint több, kedvező áru konkurens láncnál. A feltétek mennyisége elegendő, mondhatni bőséges volt. A péksütik között itteni specialitás a burek, illetve van több péksüti, amelyet leveles burektésztából készítenek. A péksütemények ára 290 Ft-tól kezdődik, azaz drágább mint pl. a nevesebb pékségnél [moderálva - a szerk. ], amely véleményem szerint folyamatosan jó minőséget hoz. A kiszolgálás egykedvű. Amikor beléptem, a pultban nem volt senki, mert a kiszolgáló fiatalember a barátaival kinn beszélgetett és dohányzott. Már a rendelést követően láttam, hogy lehet kapni kedvező árú egész pizzát, amelynek csak 17 cm az átmérője, szerintem ez elég jó ajánlat 550 Ft-ért. Vannak rendes ülőhelyek, normál asztalok székek, igaz csak egy nagyobb, a másik oldalon könyöklőpult bárszékekkel.

Színes nyomott pólók egyedi mintákkal, kézműves csecsbecsék, ékszerek, ajándéktárgyak. Szerintem meglehetősen drága volt minden. A kiszolgáló hölgy egyben a tulajdonos páros egyik tagja, ő főleg az iparművészeti-dizjn vonallal foglalkozik. A Blue Bird Roastery kitűnő kávéját kortyolhatjuk, valamint dél-amerikai, indián eredetű ételeket kóstolhatunk. Az eszpresszó 390 Ft-ba kerül. Egyszerű, amolyan street food, de igen népszerű náluk az empanadas (350 Ft/db), amely egy tésztabatyu sokféle töltelékkel: húsos, halas, kecskesajtos, spenótos. Ottjártamkor igencsak le volt fosztva a készlet, csak pár darab lapult az üvegpultban. Aki édes finomságra vágyik, az megízlelheti a flant, ami egy puding karamella öntettel (350 Ft). Frida Kahlo rajongók szeretni fogják a helyet.

Belépve a pult előtt kell tálcát venni a bejáratnál, az üvegpult mögött szemrevételezhetjük az ételeket, azonnal érkezik egy csinos, fiatal magyar lány a rendelés felvétele végett. Húsos-zöldséges egytálételek, török saláták, választható köretek (ez utóbbiak között a nem autentikus sült krumpli is befigyel), majd a desszertek. Az ételek többségéből kis- és nagy adagot is lehet kérni. Én az édességek közül választottam egy csokis-vaníliás kókuszos pudingot (500 Ft), ilyet még nem próbáltam, általában a sült tejberizst szoktam, azt ismertem. De ez is finom volt, persze, nem egy nagy gasztro-mutatvány elkészíteni, de ott és akkor jól esett. Sok asztal van, kényelmesen, szép környezetben lehet leülni. Szinte tele volt, folyamatosan jöttek a vendégek, sok a fiatal, ez az árfekvés még a diákoknak is belefér a költségvetésébe. Étkezés után a tálcát a mosogató pulthoz kell - vagyis illik - vinni. A mosdó tiszta, felújított. Talán ez volt a legtisztább török étterem, ahol jártam a városban.