ZigZag adatlapja

Jelenlegi helye a Kossuth tér, ez talán már végleges lesz, egy fal előtt helyezték el. A remete egy félig barlang, félig templom szerű építmény kapuja előtt áll, talán egy sziklatemplom lehet, és egy szelíd szarvast ölel át karjával. Nagyon jól néz ki az összhatás, mivel a mögötte lévő falat sűrűn befutotta a borostyán. Ha igaz a legenda, akkor Vác nevének eredete Vác (Vácz) remetéhez köthető. A Bécsi Képes Krónikában maradt fenn, hogy 1074-ben egy Vácz nevű remete élt itt, akkoriban a környéket sűrű erdőség borította, s a remetéről kapta a nevét a település. Vác első történetírója, Desericzky József a XVIII. században szintén megemlékezett Vácz remetéről, s őt, mint valóban létező személyt említette írásában, miszerint Felső-Magyarországról vándorolt ide, szent meggyőződés által vezérelve, a legmegfelelőbb helyszínt keresve a szent életvitelhez. A legenda további részében azt is megtudjuk, hogy Szent László király is kedvelte és tisztelte a remetét. A mogyoródi csata előtt László győzelmét jósolta meg a remete, és ez be is jött. Ekkor László fogadalmat tett, hogy ha győztesen tér vissza a csatából, akkor templomot épít Szűz Mária tiszteletére Vácott. Ez lett az első Váci Székesegyház. Egy másik legenda szerint Géza király is találkozott a remetével, ő is tisztelte, és ő is ígért neki templom-, illetve kolostorépítést. Vác remetét a pálos szerzetesek is szentként tisztelték. Emléknapja november 26.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.

A korábbi látogatásaimmal ellentétben most a személyzetet kevésbé láttam összeszokottnak, felkészültnek, úgy is fogalmazhatnék, hogy a vendégközpontúság valahogy háttérbe szorult. Ha elvitelre akarsz venni sütit, akkor azt a pultnál lehet megtenni, ha viszont helyben fogyasztanál, akkor asztalszerviz van. Ez alapvetően jó elgondolás, csak míg a pultnál többen is voltak a személyzetből, és elég hamar sorra lehetett kerülni, addig az asztaloknál hosszasan kellett várni, mire egy pincér felbukkant. Ráadásul étlap/sütilap hiányában úgysem tudod, milyen sütit kérsz, ha előtte a pultban nem nézted meg az egyébként igen széles kínálatot. Szóval első kör a pultnál, onnan elküldenek, majd türelmes várakozás az asztalnál, aztán végre kérhetsz. Az án választásom a cukormentes csokis kaland volt (1090 Ft), nem rossz, de nem is átütő. Nem a Zila vezérhajó süteménye, fogalmazzunk így. Víz nincs az asztalokon, nem adnak ingyen egy pohárral sem külön kérésre sem, de lehet kapni szódát, 1 dl 120 Ft, és még ez a legolcsóbb ital. Kötelező szervizdíj nincs. Summa summarum, gyenge 4-es. Mert korábban ettem itt korrekt sütiket, elvitelre.