ZigZag adatlapja

Jelenlegi helye a Kossuth tér, ez talán már végleges lesz, egy fal előtt helyezték el. A remete egy félig barlang, félig templom szerű építmény kapuja előtt áll, talán egy sziklatemplom lehet, és egy szelíd szarvast ölel át karjával. Nagyon jól néz ki az összhatás, mivel a mögötte lévő falat sűrűn befutotta a borostyán. Ha igaz a legenda, akkor Vác nevének eredete Vác (Vácz) remetéhez köthető. A Bécsi Képes Krónikában maradt fenn, hogy 1074-ben egy Vácz nevű remete élt itt, akkoriban a környéket sűrű erdőség borította, s a remetéről kapta a nevét a település. Vác első történetírója, Desericzky József a XVIII. században szintén megemlékezett Vácz remetéről, s őt, mint valóban létező személyt említette írásában, miszerint Felső-Magyarországról vándorolt ide, szent meggyőződés által vezérelve, a legmegfelelőbb helyszínt keresve a szent életvitelhez. A legenda további részében azt is megtudjuk, hogy Szent László király is kedvelte és tisztelte a remetét. A mogyoródi csata előtt László győzelmét jósolta meg a remete, és ez be is jött. Ekkor László fogadalmat tett, hogy ha győztesen tér vissza a csatából, akkor templomot épít Szűz Mária tiszteletére Vácott. Ez lett az első Váci Székesegyház. Egy másik legenda szerint Géza király is találkozott a remetével, ő is tisztelte, és ő is ígért neki templom-, illetve kolostorépítést. Vác remetét a pálos szerzetesek is szentként tisztelték. Emléknapja november 26.

Alapvetően hagyományos magyaros, különösebb izgalmaktól mentes ételeket kínál az étlap. A belső tér nemkülönben hangulatos, egy törökkori pincerendszerben alakították ki az éttermet, amelyet az adventi időszakban nagyon szépen feldíszítettek, karácsonyi díszbe öltöztettek. Ez egyébként valami váci nagy kezdeményezésnek tűnt, mivel több másik vendéglátó helyen is azt tapasztaltuk, hogy csinos adventi ruhát kaptak, de a Remete Pince e téren kiemelkedett a többi hely közül a díszítés hangulatosságában, gazdagságában, eleganciájában. Az árakat én az átlagnál, illetve a konyha teljesítményével összevetve is magasnak, drágának éreztem. Az előételek árai 2950-5900 Ft között alakulnak, a levesek 1700-2750 Ft között, a főételek 4100-10500 Ft között, desszertek 2000 Ft környékén alakulnak. Többféle kétszemélyes vegyestálat is kínálnak, valamint évszakonként változó szezonális ajánlatot. A magyaros gulyásleves (2750 Ft) fáradt, állott volt, túlkészült, túlságosan apróra vágott zöldségekkel. A kenyér átlagos bolti tömegtermék. Az adag egy tányérnyi, nem kiadós. A helyi, váci illetőségű Lingvay Pincészet Kőszentes Zöld Veltelinije (460 Ft/dl) nem volt valami meggyőző, ittam már ennél jobbakat ebből a szőlőfajtából, hogy finoman fogalmazzak. Sajnálom, hogy a konyha ennyire nem tudta hozni a szintet, de emiatt én 3 pontnál jobbat nem tudok adni az össz-élményre. Pozitívum, hogy nincs kötelező szervizdíj, és a kenyérért sem kellett pluszba fizetni. Talán akkor vállaljuk a legkevesebb rizikót és elkerülhetjük a csalódást, ha csak egy italra térünk be, mert a hely hangulata az szerintem csodás. Nyaranta csoportokat is fogadnak.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.