ZigZag adatlapja

kerületben, előtte a budai oldalon egy üzlethelyiségben voltak a Bécsi úton egy afféle szolgáltatóházban, évekkel ezelőtt jártam is náluk, de aztán úgy tapasztaltam, ott már bezártak. Mondta is a pultos lány, hogy a budai cukrászdájuk már nincs meg. Itt az új helyük sokkal tágasabb, egy nagy sarokház alsó szintjét foglalja el a cukrászda, a beltér színes, dzsungeles hangulatú. A kert egy kicsit kihalt, de a murvás részen a kapun belül saját parkoló található, illetve vannak kinti ülőhelyek is. A süti és torta szeletárak 990-1190 Ft között mozognak, az ország-torták közül az új Nagyi kedvence nem volt, viszont az Őrség zöld aranya igen, természetesen gluténmentes verzióban (1090 Ft). Kisebb tanakodás és ajánlás alapján a sós pisztáciás tortát választottam (1190 Ft), amely gluténmentes, laktózmentes, mandulaliszttel és vegán tejszínnel, valamint paleo fehércsokival készült, viszont cukor van benne. A pisztácia íze nagyon karakteres volt, viszont állagra egy kicsit állott volt már (nem aznapi sütés) a tésztarésze pedig egy kicsit morzsalékos, szárazkás. Ez egy nagyon jó receptnek tűnik, frissen simán egy díjnyertes torta szerintem. A tséztában és a mousse-os krémben is van pisztácia, így érthető a zöld színvilág. Újdonsaágaik közé tartozik a paleo és vegán karamella torta, valamint a szintén paleo és vegán málnás brownie. (1190 Ft). A süti mellé kaptam kérés nélkül egy pohárka vizet. A sütemények címkéjén korrekt módon szerepel az ár és a fő összetevők is.

Az 1875-ben bekövetkezett filoxéra járvány néhány év alatt véget vetett a kőbányai szőlőművelésnek is (hasonlóan a főváros környéki többi területet is sújtotta, pl. Budafok, Nagytétény). Ebben az épületben kapott helyet ez a szimpatikus bisztró, amely a legjobb 100 budapesti vendéglő között szerepel itt a web oldalon. Így több okból is indokoltnak mutatkozott, hogy személyesen is megnézzük. A szüreti időszakra tekintettel a bejárat előtt mustot lehetett kóstolni, illetve az érdeklődők kipróbálhatták a szőlő darálást és a préselést is. A benti részben tágas kiülős terasz található, a földszinti belső zárt részben 5-6 asztal. A szűk lépcsőn még további két terembe juthatunk, a félemeleten és az emeleten, ezeket akár nagyobb társaságoknak, családoknak zárt körű eseményekre is le lehet foglalni. A rendelésfelvétel a bejárat melletti pultnál történik, utána az elkészült ételeket, italokat az asztaloknál felszolgálják. Az étlapon magyaros ételek (csülkös bableves, brassói, túrógombóc, palacsinta), népszerű street food (BBQ csirkeszárny, Piatto Fritto 2 változatban, hamburger), nemzetközi ételek (Cézás saláta, belga waffel, bolognai spagetti, rántott hús), valamint 10 féle pizza is szerepel. Választásom a Fish & chips volt, melyet tőkehalból készítenek, csónakburgonyával és uborkás remulád mártással (2890 Ft). Szép nagy adag érkezett, 3 halszelet, púpozott tányér, a mártás kevés volt hozzá arányaiban, de mondták, ha kevés, csak szóljak, lehet kérni még. Mellé almafröccsöt kértem (550 Ft/ 3 dl). Az ételre várakozás közben fel lehet menni a toronyba, ahonnan szép panoráma nyílik a környékre, a szomszédos parkra. A mustot én sem hagytam ki, 1 dl 450 Ft, saszlából készült. Az épület mögött még egy további kis kert is van, további asztalokkal. Egy különleges, egyedi hangulatú hely a Csősztorony, remek konyhával. Egyetlen negatívum, hogy kizárólag készpénzzel lehet fizetni (ami tudomásom szerint a hatályos rendelet szerint szabálytalan, dehát nem a NAV-tól vonultunk ki). Parkolni a park mellett végig lehet. Kutyabarát a hely.

Azóta viszont úgy alakult, hogy az elmúlt hetekben kétszer is megfordultam itt. Csak pár percnyi időm volt, de nagyon vágytam már egy jó kis kávéra. Amit le lehet gyorsan hörpinteni, szóval valami rövidebbet terveztem. A pultos fiatalember kérdezte is, milyen kávét szeretnék, én meg közben a kávélapot szemezgettem, mondtam, valami Cortado szerűséget szeretnék. Erre kiderült, hogy már van náluk is Cortado, nahát, micsoda pontos időzítés. Ez most a Frei- lánc egyik új dobása, Nicaragua Lavado Finca San Antonio a kávéültetvény helyszíne, és egy igazán remek Cortadot kaptam, klasszikus kávér üvegpohárban. Az ára is korrekt, 590 Ft-ért. A kávézót úgy alakították ki, hogy egy kis alacsony kerítéssel leszeparálták a folyosótól, vannak kényelmes sötétkék huzatos fotelek, illetve magasított bárasztalok is a helyben kávézgatáshoz. A kávék mellé a nemzetek süteményei közül válogathatunk. Ezen kívül - nemzetek felett állva - 2 féle mentes desszert, a paleo-dió neander süti szilvával és csokival, illetve a vegán diós répaszelet sütőtökös tápiókával.

Ez a középszerű és nem különösebben figyelemre érdemes kínai "egyen" gyorsétterem a trolibusz megállójában található, de a 14-es villamos megállója is itt van a kereszteződésben. A szokványos szójás, generál szószos egyen-ízű kínai mártásos ételeket kínálják, mindegyikben csirkemell aprólék a hús, van édes-savanyú anyanászos, zöldséges: brokkolis-répás-cukkinis, fafülgombás, hagymás, mogyorós csirke. Köretként is ugyanaz, ami szokott lenni minden hasonszőrű helyen: zöldséges-tojásos rizs, pirított tészta. Árazásban a kis adag 1100-1500 Ft között, a nagy adag 1500-200 Ft között alakul. Pontosan nem értem az árazásban az 1-200 Ft-os eltéréseket, szerintem más sem. Az általam választott édes savanyú csirke zöldséges rizzsel - megjegyzem, fogalmam sincs, miért ezt választottam - mikróval melegítik az ételeket (1500 Ft). Pálcikát csak 100 Ft ellenében adnak, a villa ingyenes. Azért én kisírtam egy ingyen pálcikát, a nem eldobható fajtával, szerintem ezt a kínai vendégeknek tartogatják vagy a személyzet saját használatára van. Legutóbb a sült banánt frissen készítették el a részemre. (800 Ft)
Ha nincs más, akkor egy gyors ebédre vagy vacsorára elmegy a hely, de a város távolabbi pontjairól biztosan nem érdemes ide jönni csak ezért.

József, a Kalapos király 1783-as rendelete tette lehetővé a zsidók beköltözését erre a területre. A mai VII. kerület belső utcái, központban a Király utcával és annak környező mellékutcáival. A Madách tértől kiinduló terület tehát a 18-19. század fordulóján alakult ki. Fontos utcái voltak a Dohány utca, Wesselényi utca, Dob utca, Kazincy utca, nem is sorolom fel mindet. Egyébiránt nem ez volt a városon belül az egyetlen zsidó negyed, hiszen a pesti oldalon a Józsefvárosban és (Új)Lipótvárosban is sokan éltek tömbökben. Az itt megtelepedők egy része Óbudáról költözött ide át, de érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről is, elsősorban Morvaországból és Galíciából is. A pesti zsidóság nem volt heterogén, még vallási szempontból sem, több zsinagógát is építettek. 2002-ben a Király utca Csányi utca Klauzál tér Kisdiófa utca Dohány utca Károly körút által határolt városrészt, régi pesti zsidónegyed elnevezéssel a budapesti világörökségi terület védőzónája alá vették. A pesti zsidónegyed történetét a Magyart Zsidó Levéltár anyaga mutatja be részletesen (Wesselényi u. 7. sz. alatt), a Dohány utcai zsinagóga mögött. Ma elsősorban a romkocsmákat, kávézókat, street food éttermeket, bárokat látogatják a fiatalok, külföldiek többen is, mint a magyarok. Számtalan vendéglátó egység és hostel kapott itt helyet, a legnépszerűbb pont a Gozsdu-negyed lett.

A háznál kiírást, emléktáblát nem láttam, viszont a fal mellett álldogál egy afrikai életnagyságú emberfigura faragás, valamint a homlokzaton az ablak felett kafferbivaly szarvak, a kert felőli bejárat mellett falra terített állatbőr látható. Maga a villa épülete is nagyon csinos, 1890-ben épült, abban eredeti bútorok és emléktárgyak is találhatóak. A kutató 6 utazása során összesen 16 évet töltött el Afrikában, és 300 új állatfajt azonosított. Azt olvastam, tervben volt, hogy múzeumot vagy emlékházat alakítsanak itt ki, jelenleg azonban magánház, nem látogatható, csak az utcáról sikerült benézni. Közben rákerestem a 2020. márciusi (covid előtt íródott) cikkre, az állam - Ipoly Erdő Zrt. - megvásárolta az épületet a családtól, és látogatóközpontot terveznek itt kialakítani. Ennek egyelőre nem látszott semmi nyoma kívülről. A nagymarosi főtéren látható Kittenberger Kálmán mellszobra.

Végig táblák jelzik az irányt, ami először az Országos Kék Túra (kék kereszt jelzés) útvonalán haladt Nagymaroson a falun belül a Fehérhegyen - útközben sok cicát láttam. Egy szakaszon a házak mellett kell egy meredek lépcsősoron fellépdelni. Ez az útszakasz a Köves-mezőig vezet. Itt van egy lebetonozott, de mára feltöredezett fennsík szerű rész (korábbi fesztivál/piknik hely lehetett, parkolóval? ), ahol a padoknál egy jó kis kilátópont nyílik a Dunára és szemben Visegrádra. Itt az út többfelé elágazik, sajnos az útjelző táblák egy részét letépkedték vagy az időjárás tépázta meg, lényeg, hogy éppen a Julianus kilátó felirat sem látszik. Itt a kék csík/sárga csík útvonalon kellett továbbhaladni a kilátó felé (balra, mintha egy kicsit visszafordulnánk), és nem a keresztnél a kék kereszten észak felé, mert az elvisz másik irányba Zebegény felé, kikerülve a kilátót (a Kós Károly kilátó irányába, ha jól sejtem). Ha sikerült a helyes útirányt elkapni, akkor a következő megállópont a Világos-tér. Útközben többször keresztezte a túraútvonal az erdészeti utakat. Az utolsó 650 méteres szakasz a legkeményebb (20 perces időt ír a jelzőtábla), ami tényleg egy combosabb emelkedő a hegytető felé. A fák között az utolsó métereknél bukkan ki a kilátó építménye. A 482 méter magas Hegyes-tetőre 1939-ben épült a kilátó az Encián Turisták a Magyar Turista Szövetségnek köszönhetően, amelyet Julianus barátról neveztek el. A kilátót 2013-ban újították fel, azóta is jó állapotban van. A kilátó 15 méter magas, éjjel-nappal látogatható. Páratlan kilátás nyílik minden irányba, egyrészt a Dunakanyarra és a visegrádi fellegvárra, a környező hegyekre, illetve a Duna másik oldalán Dömös és Zebegény felé. Oda-vissza ugyanazon az útvonalon haladtunk, de ahogy írtam, lehet továbbmenni az úton a kilátóból Zebegény felé, esetleg még a Remete-barlangokat is útba ejtve. Fontos, hogy útközben a faluközpontot elhagyva már nincs semmilyen étel- vagy italszerzési lehetőség, még kút sincs, legalábbis mi nem találtunk.

A belvárosban a Fő utcán lévő templomot legutóbbi fehérvári kiruccanásunk során azért néztük meg közelebből, azaz belülről is, mivel megtetszett a szokatlan, lila külső homlokzata (kedvenc színem a lila). A templommal szemben lévő bár teraszán üldögéltünk, és akkor eldöntöttük, hogy benézünk a templomba is, szerencsére nyitva volt. A hivatalos "hosszú" neve egyébiránt Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-templom, és barokk stílusban épült, a sekrestyében pedig gyönyörű rokokó templombútorzat látható. A templomot a 18. században a jezsuiták építették, majd a 19. században vette kezelésbe a ciszterci rend. A templomnak jelenleg 4 harangja van, a korábbi nagyharangját a II. világháborús emlékműbe építették be.