ZigZag adatlapja

Szűk és kommersz italkínálat, csapolt Dreher 900 Ft-ért, a meggyes pedig 1100 Ft-ért. Egy középszerű deci bor 450 Ft. Egy eszpresszó 500 Ft. Ételek terén a lángos a legnépszerűbb, de az sem érte meg az árát. Volt fagylalt is. Jól néztek ki a rusztikus polcokon a savanyúságok. Összességében olyan lehúzás-érzésünk volt, hiszen a parkolóban is fizetni kellett nem keveset, aztán itt a büfében is vastagon fogott a ceruza, kihasználva a Fellegvár körüli monopolhelyzetet. Utána persze a Fellegvárban kellett belépőt is venni, ez mondjuk indokolt volt.

Valóban, Sopron az egyik legszebb magyar városunk, szerencsére sok szép hely közül lehet válogatni. Mi fagyit vettünk, így ehhez nem is kellett a cukrászdába bemennünk, a fagyispultnál rendeltünk az utcáról. Az osztrák határ közelségét és a sok ausztriai vendéget jelzi, hogy az árak nemcsak forintban, hanem euróba is ki voltak írva, sőt, lehetett is euróval fizetni. Egy gombóc fagylalt 400 Ft-ba került (avagy 1,20 EUR), kb. 20 féle íz közül lehetett választani. Karamella, málna, brazil kávé, csokoládé, ezeket kóstoltuk, talán a kávé volt a legjobb, de nem kézműves kategória. A sima tölcsér ingyenes volt, de az elviteles papírtálkáért itt is kellett pluszban fizetni. A fagyipultos lány türelmes volt, de elég fáradtnak látszott. Láttam jégkását is, de talán este az már annyira nem vonzó választás (mondjuk nekem nappal sem).

A presszókávé 600 Ft-ért nem érte meg az árát, elég fapados verzió volt. Utólag vettem észre, hogy levendulaszörpöt is kérhettem volna (450 Ft/ 3 dl), talán az jobb választás lett volna. A kiírás szerint vattacukor is szokott lenni, de sajnos ottjártunkkor nem volt mégsem. Vannak egyszerű pados ülőhelyek is, de mi a közeli játszótéren fogyasztottuk el a zsákmányt.

Első alkalommal este jöttünk erre, amikor még égtek ugyan a lámpák és a személyzet is bent volt, de valójában már zárva voltak, lezárt a kassza. A következő napon azonban ide jöttünk be ebédelni a szállodából a szemben lévő sushizóba, és itt a Frei előtt parkoltunk (a parkolás fizetős hétköznapokon). A szomszédjuk a Fragola fagyizó, persze azt sem hagytuk ki. Van egy kis kiülős teraszuk is, a beltér pedig hosszúkás, hosszan benyúlik az épület testébe, mindkét oldalon vannak asztalok, a pult, ahol rendelni kell, legbelül található. Ezúttal egy egyszerű római espresso macchiatot hörpintettem le, csak egy nagy korty volt az egész. A klasszikus olasz eszpresszó tetejére egy kis tejhabot tesznek (450 Ft). Gyorsan elmúlt a kaja-kóma.

Nemcsak a kávé kézműves, de a péksütemények és a tea is, amely a csúcskategóriás Zhao Zhou kínai cégtől érkezik. A kávé a kisvárdai Warda Coffee Roaster pörkölőből érkezik. Ismerjük, igazán jó minőség. Az őrlőben kétféle kávé várakozik a sorsára, az egyik világos pörkölésű, a másik sötétebb, hagyományos. Ottjártunkkor Etiópiából, illetve Brazíliából származó kávék közül lehetett választani, így 1-1-et kértünk mindkét féléből, eszpresszót, illetve cortadót. A pultban lévő karamomos-erdei gyümölcsös fonat igen csábító volt, de a mandulás - erdei gyümölcsös brownie is jól nézett ki. A barátomnak a világos kávé egyébként annyira nem ízlett, ezt a savanykás ízvilágot azért nem mindenki kedveli. Ráadásul szerintem a cukrozás nem segít, hanem inkább ront rajta. Én a brazil cortadóval maximálisan elégedett voltam. Árak tekintetében egy kicsit olcsóbb, mint Budapesten, a 2 kávé együtt 1200 Ft volt (500 Ft, ill. 700 Ft). Szervizdíj nincs. A beltér igen csinos, a mostani bisztrós hangulat, letisztult, skandináv dizájn, szép mintás padlóburkolat, a fal mentén kényelmes pamlagok. Terasz nincs. Parkolás az utca szélén lehetséges. Keskeny a járda.

Eredetileg a nagymarosi katolikus templom (Szent Kereszt Felmagasztalása) is Szent Márton tiszteletére lett felszentelve. A bronzból készült szobrot 2006-ban avatták fel Nagymaros Fő terén, alkotója Nagya Attila szobrászmester. A szobor azt a legendát ábrázolja, amikor Márton - legionárius katonaként - egy koldust segített meg. Egy téli este éppen kilépett Ambianensium (ma Amiens, Franciaország) kapuján egy őrjárat közben, amikor a hóban egy nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg, és testét alig fedte valami ruházat. Saját köpenyét kardjával kettévágta, és egyik felét a koldus vállára borította. Este álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. Márton két lábra ágaskodó lovon ül római légiós egyenruhában, a két alak 1-1 római oszlopfő tetején áll, a két alakot a felajánlott köpeny köti össze, mintegy kapocsként.

A 18. században pestisjárvány pusztított az országban. Az olasz származású Conti Antal Lipót kőfaragómester és felesége, Drenker Krisztina megmenekültek a járvány elől. Ennek emlékére, hálából építtették a kápolnát a segítő Szűz Mária tiszteletére. A telek az ő szőlőföldjük volt. Minderre emlékeztetve egy kis emléktáblát helyeztek el a kápolna oldalfalán, valamint a bejárati kapu felett is olvasható, valamint az is, hogy később a főváros újította fel a leromlott állagú épületet. A XIX. században itt volt Kőbánya központja, kőbányai plébániatemplomként működött, pedig elég kicsi a befogadóképessége. Sajnos ottjártamkor nem volt nyitva, benézni sem tudtam. A belső tér szobrait is az építőmester Conti Antal készítette. A templom a Rózsák terei görögkatolikus egyházközséghez tartozik.

Egy átlagos kisvárosias hangulatú kifőzdét találtam a 12-es főút mentén egy saroképületben. Hétköznap ebédidőben kínálnak fix ebédmenüt (leves + főétel, nem választható), valamint készételeket a pultból. Nem volt olyan étel, amit frissen készítettek volna. A helyiek körében népszerűnek tűnik, több vendég is érkezett velem közel egyidőben, bár a kínálat már meglehetősen megfogyatkozott. Ebédmenü elvileg 14. 00 óráig van, de 13:20-kor én kaptam meg az utolsó menüt, mivel elfogyott a főétel, és a köretet már nálam is cserélni kellett, mert elfogyott a rizibizi. A menü ára kedvező 1600 Ft-ért, viszont a többi ételt ár-érték arányban, vidéken, kifőzdében én sokalltam. A sertéspörkölt és a csirkepaprikás is 2500 Ft, köret nélkül. Volt még hortobágyi palacsinta és székelykáposzta, hasonló árfekvésben. A menüben orjaleves mélytányér mennyiség, nem csészényi, viszont a lében kizárólag cérnametélt és sárgarépa karika van. Ízre jellegtelen, nem tartalmas. A leves elfogyasztása után jó ideig nem kaptam meg a főételt, mivel mindkét pultos hölgy hátra ment dohányozni/beszélgetni, ahol nem látták és nem hallották a vendégeket. A mosogató hölgyet sikerült elcsípni végül, de ő kiszolgálással nem foglalkozhat. Végre előkerült az egyik pultos, hát, kiderült, hogy a mikróban felejtette a tányéromat a főétellel. Egyáltalán miért került be a mikróba? Na, ez már elővetítette a folytatást. A főétel zóna adag, fél szelet rántott hús és kis adag főtt burgonya. A krumpli értelmezhetetlen, íztelen, rosszul főtt. A hús olyan, amilyen egy rántott hús tud lenni a kéretlen mikrózás után. Az én ételem sajnos egy gyenge 2-es, de a többi, nem menüs ételek ennél azért jobbak voltak. A másik negatív élmény a kiszolgálással kapcsolatosan, láttam a hűtőben, hogy van szódavíz (szikvíz), ezt szerettem volna kérni, de a pultos közölte, hogy nem ad szódát, mert az a szörphöz van félretéve. OK, akkor kértem egy szörpöt (bodzaszörp 450 Ft). Összességében ez nálam "nem ajánlott" kategória.