ZigZag adatlapja

Gyönyörű, hangulatos saroképület kiugró kerek erkéllyel, világoskék-fehér csíkos színben, de sajnos a vakolat mállik róla mindenhonnan. Persze az is elég valószínű, hogy ha egyszer felbukkanna egy pénzes befektető, aki látna fantáziát az épületben és felújítaná, akkor utána jó eséllyel már nem működhetne itt tovább a borozó. Nagyon érdekes az épület története, amely egészen a 14. századig nyúlik vissza. Már a középkorban is borospince volt az épület alatt, kettő is! A belső zárt udvaron egyszerű lócákon lehet leülni, de már ez is nagyon hangulatos, hát még ha bemegy az ember a pincébe! Hófehérre vakolt falak, régi búbos kemence, számtalan régi borászati eszköz, dekorációként tölgyfa hordók. Hihetetlen árakkal találkozik itt az ember, nem véletlen, hogy a fiatalok körében igen népszerű. Stílusosan soproni zöldveltelinit ittam (Roll Pincészet, 110 Ft/dl), a boraik szinte kivétel nélkül soproni borászatoktól származnak. A sörkínálat érdektelen, nem meglepő módon Soproni. Zsindelyes és Magna CUm Laude pálinkákat tartanak. A főszerepet az alkoholos italok játszották az estén, de azért mellé egy sajttálat elfogyasztottunk közösen (1490 Ft), amelyen 4 féle mainstream, nem különleges sajt, vaj, lilahagyma és savanyúság volt, friss fehér kenyérrel. Hasonló tálakat kínálnak magyaros húsos verzióban is, kenőmájassal, májas hurkával, disznósajttal, szalonnával, kolbásszal 1 és 2 fő részére is. A többiek kipróbálták a zsíros kenyeret (180 Ft) és a tepertőkrémeset is (280 Ft). A kávé felejthető, bár jó sok tejszínhabot tettek rá (bolti spray), a cappuccino 330 Ft-ba került. Hétvégén éjfélig tartanak nyitva, ezzel csúcstartók Sopronban, a többi ivóhely mind korábban zár.

Az étlap könyv vastagságú, retró külsejű a piros műbőr kötéssel és a cserélhető nejlonlapokkal. Barátaink pizzát ettek, mi gulyáslevest (csészében 650 Ft), paradicsomos-olívás bruschettát (850 Ft), sült kacsacombot párolt lilakáposztával, tepsis burgonyával (1850 Ft). Az áfonyaszörp kellemes volt, de meglehetősen drága (4 dl, 800 Ft). Kipróbáltunk egy mentás gyógyteát is (500 Ft). A kacsacomb előre el volt készítve, csak rámelegítettek, nem volt ropogós a bőre, a hús száraz volt. A bruschetta 4 szelet bolti gagyi toast kenyérre volt felpakolva, ezt betiltanám minden étteremben! A gulyás leve karakteres, paprikás volt, de a marhahús rágós, öreg, nem jó minőségű. A 3 szívecske az ételre inkább jóindulat és felfelé kerekítés. A kiszolgálás érdektelen és vontatott. Sokat kellett várni az ételekre. Kötelező szervizdíj nincs.

Látszik, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak itt. A bemutatott ételeiket kedvezményes áron lehetett kapni, a leves és a desszert 600 Ft-ba került, mindkettő kiváló volt (currys sültzöldség krémleves házi cipóval, túrókrém-maracuja pohárkrém), a főétel bár egyszerű, de frappáns (sült kolbász, lencsesaláta, almamustár). Az étlap 1-2 havonta változik, az aktuális ételeket az idénynek megfelelően válogatják össze. Két féle leves, előétel, 3-4 főétel, sok idényzöldséggel, legalább egy húsmentes fogás, 2 desszert. A rövidke étlapon fix szereplő a marhagulyás és a sajtválogatás környékbeli termelőktől. Minden fogás mellé ajánlanak 1-1 bort. Az ételek árai 4 kategóriába vannak besorolva (1100/2200/3300/4400 Ft-ért). Egy kicsit drága némelyik fogás, hiszen az egypálcás legolcsóbbak között csak a zöldséges leves és a desszertek vannak. Nemcsak étterem az Almalomb, hanem kulturális találkozási pont is. Az egyik pécsi fotós barátomnak volt itt fotókiállítása.

Másik fontos szempont a fagylalt volt, melynek tábláját láttuk a bejárat előtt kitéve. A benti rész már jóval fakóbb volt, úgy mondanám, hogy a 80-as években biztosan modernnek és újszerűnek hatott volna, viszont most már kissé idejétmúltnak tűnt. Csak csavart gép fagyit tartanak, fehércsoki és karamella íz volt aktuálisan, 3 féle méretben (kis, közepes, nagy) lehetett kérni, a 2 ízt akár vegyesen is. A kis adag 250 Ft-ért kb. 2 kiseb gombócnak felelt meg, árban korrekt. A fagyi azonban eléggé gyenge volt, a fiam nem is ette meg. Legközelebb itt biztosan nem vennék fagyit. Ezen kívül még bolti marlenkát árultak (diós), egy szelet 500 Ft-ba került. Más ételt, sütit nem is láttunk a pultban. Valószínűleg leginkább kávézóként funkcionál. A benti részben a hátsó teremben játékgépeket is láttunk. A presszóhoz tartozik két kíváncsi kölyökcica is (Fifi és Félix), akik a teraszon mászkáltak és bújkáltak. 4 adag fagyiért és egy marlenkáért 1350 Ft-ot fizettünk összesen.

Hogy valóban sport pubról van szó, nemcsak a neve mutatja, de természetesen megy is benn valamilyen focimeccs közvetítés a nagy, sőt hatalmas tévén, illetve az ajtó melletti falon Puskás Öcsi hatalmas alakja látható, háttérben a nemzeti lobogóval. Összesen állítólag 7 tévéjük van, kettőt láttam a pult felett/mögött. A tévét inkább nézni lehet, mint hallgatni, mivel párhuzamosan hangosan szól a tuc-tuc muzsika. Dartsozni is lehet, ha valaki helyben szeretne "sportolni". Panyolai és Harmatrázó pálinka, kommersz sörök, Borsodi és Staropramen csapolt, a ház borát nem tudni, "ziccer! " névre hallgat minden színben, a 4 dl-es limonádé 590 Ft-ba kerül. Elég sokféle ételt kínálnak, snack, burger, szendvicsek, BBQ fogások az étlapon. A weboldaluk neve frappánsan csak annyi, hogy "bekellrugni". Egyértelmű üzenet.

század végéig nyúlik vissza, több gyógyszerész tulajdonosa volt, civilek mellett a jezsuiták is birtokolták. 1950-ben államosították, de még ezután, egészen 1971-ig működött gyógyszertárként. 1975-ben, a restaurálást követően nyitott meg, mint múzeum. A jezsuiták idején ez volt a város egyetlen patikája. A fennmaradt bútorzat múltját pontosan nem sikerült visszafejteni, de valószínűleg az officina legalább két eltérő korú, származású részből lett összeállítva. A bútorzaton túlmenően számos eszköz, berendezési tárgy fennmaradt a 19-19. századból: rézmozsár, festett tégelyek, fiolák, üvegek, szobrok. A bal oldali helyiségrészben szárított gyógynövény bemutató látható. A belépőjegy 500 Ft, fényképezni lehet. Hétfőn zárva tartanak.

Többféle típusú hideg édességet kínálnak, a hagyományos gombócos fagylaltok paleo, tej- és cukormentes változatai mellett csavart gépi fagyi, valamint a Jono Yogo láncban megismert joghurt alapú fagylaltot is kínálják, ami itt Yogo Fruit márkanéven fut. A gépifagyi fantázianeve Cobrano, csoki-vanília ízben kínálják, a kis adag 400 Ft (10 dkg, kb. 2 gombóc fagyinak felel meg), a nagy adag 600 Ft, elvileg mennyiségben ennek duplája lenne. Gyakorlatilag azonban meglehetősen esetleges és a kiszolgáló hangulatát múlik, hogy ki mekkora adagot kap és mennyiért. A fagyi íz alapján tejporból és aromából készült, sem vanília, igazi kakaó nem nagyon lelhető fel benne. Ha Lellén fagyira vágyunk, én sokkal inkább a Geletát vagy a Márton Cukrászdát ajánlom.

Úgy van kialakítva a büfé, hogy középen benn sütnek-főznek, készítik elő az ételeket, és több oldalon van "ablak", pult, ahol ételt lehet rendelni. A szokásos kínálat elég hosszasan sorolva: retró hamburger (600 Ft), lángos, palacsinta, sültek, hotdog, retró melegszendvics, rántott húsos szendvics, de vannak meleg egytálételek is, pl. bolognai spagetti. Többször ettünk itt lángost, palacsintát, egyszer (először és utoljára) hamburgert is, de nagyon gyíkhús ízű volt. A lángosból a sima elfogadható árú, viszont amint rátesznek valami feltétet - mi leginkább a sajtos-tejfölöset szeretjük -, akkor irreálisan, kb. duplájára felugrik az ára. Ebédidőben főszezonban elég nagy szokott lenni a forgalom. Az épület körül körben padok vannak lerakva hosszú asztalokkal, sokan elférnek. A kiszolgálás unott. Az asztalok nincsenek letakarítva, ragacsosak, ételmaradékosak. Mosdójuk nincs, a strand fizetős mellékhelyiségébe lehet csak menni. Jágkrém van, fagylalt nincs.