ZigZag adatlapja

Nem tudok semmi kiemelkedőt elmondani a helyről, s ehhez képest az árak egyáltalán nem olcsók. Sőt, ár-érték arány alapján drágának is tartom, mivel semmi különleges élményt nem nyújtott. Nem lehet leülni, nincsenek asztalok, így én is elvitelre vittem mindent, amit vásároltam. Úgy gondolom, hogy sokan talán megszokásból vagy esetleg a hagyományok őrzése végett járnak ide.

A belső tér nagyon elegáns, engem a Mátyás templom gazdagon díszített berendezésére, színes falaira emlékeztetett. Színes üvegablak berakások, sötétbarna, nehéz ülőalkalmatosságok vannak, az asztaltársaságokat jól elszeparálják egymástól a boxos megoldással. A bejáraton belépve a söröző részbe érkezünk, délidőben csak ez a terem van nyitva, a belső, még ünnepélyesebb, díszesebb nagytermet inkább külön eseményekre, esti díszvacsorákra használják, ott a terítés is sokkal elegánsabb. Sok pincér sürög-forog a vendégek között, nagyon figyelmesek, jól képzettek, visszafogottak, udvariasak, és természetesen több idegen nyelven is beszélnek, amire a sok külföldi vendég miatt nagy szükségük is van. Az étlapon magyaros klasszikus ételek találhatóak döntően. Cézár salátát és vadasmarhát rendeltem. A saláta aprócska adag volt, egy üvegcsészébe volt elegánsan beleapplikálva, de a beltartalom kissé csalódást okozott, nem volt benne semmi különleges, semmi csavar. A hozzá kínált magvas házi kenyér azonban igazán finom volt. A főétel is elég kis adag volt, és a köretként felszolgált burgonyagombóc valójában gnocchi volt, amit kissé túlfőztek és szerintem nem frissen készítették, hanem a félkész (bolti? ) terméket főzték meg. A marha puha, omlós volt, a mártás átlagos. Összességében az ár-érték arányt csak közepesre tudom értékelni, mert ilyen árfekvés mellett én ennél jobban teljesítő, minőségi konyhát várnék el. Az össz értékelést a kiszolgálás és a hely hangulata javította fel. Külföldi ismerőseimet azért szívesen elhoznám ide. 10% szervizdíjat számítanak fel.

Amikor a pultnál rendeltem, a kiszolgáló hölgy egy szóval sem említette, hogy inkább válasszak valami mást, az pedig fel sem merült bennem, hogy egy ilyen színvonalú helyen ne lenne alapkövetelmény minden termékük frissessége. A tortaszelet minden bizonnyal több napos volt, persze közben nyilván hűtötték, tehát nem arról van szó, hogy romlott lett volna, de már száraz volt a tészta, a krém pedig állott. Mindez 700 Ft-ért elfogadhatatlan, úgy gondolom. Amúgy a hely maga igényes berendezésű, elég tágas a nagy belmagasságnak köszönhetően és van egy emeleti galéria rész is.

Egy lakóépület aljában, szó szerint egy garázsnyi helyet foglalnak el. Ennek ellenére a belső tér nem sufnis, próbálták kihozni a helyből, amit lehetett, téglát idéző berakások a falban, kerek cukrászdás asztalok benn, míg a kinti terasz fehér kerítéssel van körbekerítve, de csak annyira, hogy kényelmesen ki- és be lehessen látni. Közvetlen, barátságos, laza hely, kedves kiszolgálással. Számomra a 80-as évek tipikus lakótelepi hangulatát idézte fel, én is egy hasonló környéken nőttem fel egy másik vidéki városban, garázsunk is volt, csak a mi garázsunkban nem volt kocsma. (Amúgy a cím nem korrekt, ami szerepel itt és a vibu. hu oldalon, mert a valóságban a Kossuth Ferenc utcában van, nem a Kossuth Lajosban), a SPAR-tól pár percre.

Ennek a helynek van egyedi hangulata, van normális kinézete, van bejárata, saját asztalai, és az ételeket frissen készítik, majd normálisan tálalják, normális tányérokon, fém evőeszközökkel. Fehér-sötétkék Santorini hangulatú az étterem, kék-fehér kockás abroszokkal. Az ételeket a pultnál lehet megrendelni és fizetni, de utána már pincér hozza ki az elkészült fogásokat. Souvlaki kotopoulo-t, azaz csirkenyársat választottam, amelynek az ára első ránézésre nem tűnt olcsónak (2900 Ft), de a további meglepetések, az ízek alapján és a minőségi kiszolgálást figyelembe véve, úgy gondolom, korrekt az ár-érték arány. A nyárs vagy fél méter hosszú volt, sült hagymával és paprikával, a csirkemell átsütöttsége éppen jó lett, hozzá 2 db töltött óriás héjában sült burgonyát és zöldsalátát, mártást, olivabogyót kaptam. Ezeken kívül megvendégelt a ház egy pohár Ouzóval, és végül desszertként egy kis fürt szőlő is érkezett. Minden igazán ízletes volt, a hangulat pedig remek. Az étel mellé kért mentás limonádé is finom volt.

A nemzetközi franchise láncok mellett még itt bukkannak fel leginkább magyaros(nak mondott fogások), de a konyha minősége összességében gyenge, nagyüzemi, menzás. Az árak ugyanakkor elég magasak, 3 főre 5000 Ft alatt nem ússza meg az ember a legegyszerűbb étkezést sem. Töltött csirkecombot, sült csirkecombot, steak burgonyával és csalamádéval, mákosgubát (a vanília öntetért külön 120 Ft-ot számolnak fel, ami nincs kiírva sehol) és sóletet (kiírás szerint, valóságban fejtett sima bab főzelék) ettünk. Ezeket a gyerekek választották. Mindegyiket kóstoltam, és nem estem hasra egyik fogástól sem. Az ételeket előre elkészítik nagy mennyiségben, így semmi sem frissensült, s ha csak nem szól az ember külön, előszeretettel mikróznak. A krumpli a közepén nyers maradt, valószínűleg mirelitből készült, a csirkecombok fonnyadtak voltak. A "csalamádé", ami valójában friss reszelt káposzta, kígyóuborka és sárgarépa savanyúság volt az összes közül a legfinomabb, ez azért mutat valamit. Felejthető, nem ajánlom.

Korábban persze én is ettem már itt többször is, de ennek leginkább az volt az oka, hogy ez esett útba, és ennyire volt időm, és már olyan éhes voltam, hogy nagyjából mindegy volt, mit fogok enni. A 2 nagy lánc közül, amelyek elég hasonlók stílusukban, koncepcióban, felbukkanási helyek tekintetében is (bevásárlóközpontok, egyéb nagyon forgalmas helyek), valamint legtöbb vevőjük házhoz szállíttat, szóval az Il Treno és a Don Pepe közül nekem ez utóbbi talán egy fokkal jobban bejön, de nem a konyha minősége miatt, hanem inkább azért, mert itt egy fokkal jobb volt a kiszolgálás. 2 db pizzaszeletet vettünk, majdnem egy ezresért, az egyik sonkás-szalonnás-tejszínes volt, a másik gombás-főtt tojásos. Hát, egyik sem volt valami nagy szám, a megvételkor sem volt forró, de mire hazaértünk (csak kb. 15 perc az út autóval), hiába volt bedobozolva, már teljesen kihűlt és így még rosszabb volt. A széle teljesen megszáradt, az ment is a kukába. Sajnos 32 cm-es átmérőjű pizzát nem lehet kapni készen, csak kb. 15 percnyi várakozással, de ezt nem mertem/tudtam most bevállalni, pedig az a pizza egy fokkal jobb lett volna, a korábbi tapasztalatok alapján.

Őszintén szólva nem tudom, mi lehet a jó abban, ha 2 naponta pizzaszeleteket eszik az ember, dehát az 5 évesek lelkivilágát nehéz megérteni egy felnőttnek, mi ezt nem tudhatjuk. . . Gombás, sonkás és margarita pizzát ettünk. A pizzaszeletek vékonyak, pizzaszószt csak nyomokban tartalmaz, jó indulattal langyosnak nevezném. A vékonysága miatt szétesős, nem lehet normálisan megfogni, ezért marad a bénázás a műanyag késsel és villával, tálalás papírtálcán és barna, megkérdőjelezhető tisztaságú egyentálcán, italok szintén papírpohárban, ráadásul gépből. Nem nevezhető gasztro-élménynek, ez inkább amolyan betáp, túlélőkaja, ehhez képest az árak plázásak, irreálisan magasak, és még az Il Treno a visszafogottabbak közé tartozik. Ha rajtam múlik, én biztosan nem fogok itt többet enni.