ZigZag adatlapja

Az ebédmenünek szerintem pont az a lényege, hogy gyorsan lepörög a dolog, nem annyit kell várni az ételekre, mintha az étlapról rendelne az ember, azaz rövid ebédidő mellett is bevállalható. A székek kényelmetlenek, szűkös a hely az asztalok között. Ami tetszett: kellemes a hangulat, barátságos, oldott, a felszolgálók is lazák, kedvesek, itt biztosan nem feszeng az ember. A menüs étlap is változatos, nem a "lerágott csont" típusú, ezerszer végigevett ételek vannak csak rajta. A 2 fogásos menü 1190 Ft, a 3 fogásos 1390 Ft, ezért az árért hetente változó 5 féle levesből/előételből, 7 féle főételből és 2 féle desszertből lehet választani. Előételként egy zöldséges rétest kértem füstöltsajt-mártással, főételként roston sült halat vajas citromborssal, burgonyapürével. A halra sokat kellett várni, és még ki is szárították, pedig a fűszerezés izgalmas volt. Az adagok elég kicsik, a 2 fogástól nem lehet jóllakni, a heti desszertek viszont nem voltak számomra izgalmasak, és már a 2 fogással is elég sok idő telt el (nem a megevéssel, hanem a várakozással). Összességében egy kicsit személytelen, kicsit nagyüzemi hely benyomását keltette bennem, de ugyanakkor a modern, levegős berendezésben, a minimalista kialakításban volt valami újszerű, trendi, fiatalos, mindent összevetve több dolog tetszett, mint ami nem.

A bejárattól jobbra a hosszú pultnál kell rendelni és fizetni, s ha elkészül az ital, akkor azt bemondják, és a vendégeknek kell odamenni érte a pulthoz. Ez egy kicsit furcsa szokás, ahol eddig jártam, ott kihozták az asztalhoz a rendelést. Aki esetleg távolabb ül le, nagyobb tömeg és alapzaj esetén nem is lehet hallani a "bemondást", úgyhogy fél szemmel mindig figyelni kell, hátha már elkészült a saját kávénk. Egy panamai jeges csokoládét rendeltem (590 Ft mint minden forró vagy hideg csokoládé a kínálatban), amelyről a színes itallap azt írta, hogy mekkora hatalmas adag. Hát, nem tudom, szerintem teljesen átlagos méretű volt, főleg, ha a jégkockákat is levonom a mennyiségből, akkor pláne nem volt hatalmas. Ízre a csoki finom volt, de bolti habtejszínt nyomtak rá, ami azért eléggé pórias megoldás egy igényes - vagy magát igényesnek pozicionáló - kávézó esetén. Szóval összességében nem rossz, érdekes, de kicsit furcsa hely volt számomra.

Meleg étel csak virsli és rántotta volt első reggel, de mindkettő szó szerint ehetetlen és hideg volt, a rántotta ráadásul édes, cukros ízű volt, egyszóval borzalmas (így 2. nap már nem is kísérleteztünk). A felvágottak, sajtok is alacsony színvonalú, Tesco gazdaságos vagy Coop szintűek, alig volt választék. Gyümölcs, zöldség nem volt. A találás is igénytelen. A teához nem adtak sem citromot, sem mézet, sem semmilyen lekvár, jam nem volt az asztalon, sőt kérésre sem tudtak hozni. 1 féle Danone joghurtot lehetett még enni. A gyümölcslé felvizezett vacak volt. Az éttermi résszel egyébként nem tudni, mi történt pontosan, a helyi kollégák azt mondták, hogy amióta az új tulajdonos vette át a szállodát (s vele együtt az éttermet is), azóta zuhan a színvonal, mert az étteremmel egyáltalán nem foglalkoznak, ami szerintem hatalmas hiba és üzleti veszteség is ezt a patinás helyet így hagyni veszendőbe menni. Az étterem terasza is elhanyagolt, gazos, elszomorító látványt nyújt.

Bár azt is hozzá kell tenni, hogy ebédidőben hétköznap itt is van kedvező árú menüebéd (1 féle leves + 3 féle választható főétel, magyaros ételek), de mi már este jártunk erre. Az étterem specialitásai - nem meglepő módon - a halételek, pontyból, harcsából, fogasból és süllőből készítenek halas fogásokat. 2 személyes vegyes haltálat kértünk, amelyben a tintahalkarika egy elhibázott ötlet lehetett, mert gumiszerű és íztelen volt, a süllő és a harcsa viszont mindkettő finomra sikerült. A halászlét sem akartuk kihagyni, őszintén szólva ez nekem egy kicsit csalódás volt, bár nem nevezném rossznak, de egyáltalán nem volt kiemelkedő, jobbat vártam, ettem már ennél finomabbat többször is. Ha valaki Szolnokon járva halat szeretne enni, akkor jó eséllyel a Halászcsárdában jár a legjobb helyen, de érdemes a bevált magyar halételeknél maradni, azokban valószínűleg nem fog csalódni.

Az emeleti részen a Harbor étterem mellett található, és a többi általam ismert Vanilinhez képest ez sokkal elegánsabb, a berendezés sejtelmes, sötét színek dominálnak, szögletes bútorok és dizájn, modern és elegáns. A belső rész elég tágas, viszont csak álló asztalok vannak, nem lehet leülni. A kínálatban ugyanazokat a sütiket, tortákat, fagyikat, aprósüteményeket találjuk, mint a többi Vanilinben, bár az egyik kedvencem, a klasszikus cupcake sajnos nem volt náluk éppen kapható, csak az Angry Birds figurások. Vásároltam csokis zabpehely aprósüteményt, diós linzert és mogyorós csillagot, ezeket kilóra árusítják 2800 Ft/kg körüli áron. A sütik, tortaszeletek ára többségében 400 Ft körüli (egységesek az árak a Vanilin-láncban). A kiszolgálás rendben volt, 4 alkalmazott is a vevők rendelkezésére állt, így a sor gyorsan haladt. 36 féle fagyit árusítottak, de a cudar idő miatt a fagyizáshoz nem volt kedvem.

A külső portál szerény, egyáltalán nem feltűnő, a belső rész is egyszerű, 2 teremből áll, amelyből az egyiket elsősorban külön rendezvények céljára használják. Bár még nem érkezett el a vacsoraidő, az asztalok kb. felénél már ültek. Hétköznap kedvező árú 2 fogásos napi menüt kínálnak (890 Ft/ill. elvitelre 690 Ft-ért). Az értékelés címéül azt a menü ajánlatot választottam, amit a vendéglő ezen a hétvégén kínált a vendégek részére. Ennek a menünek az ára 2 fogás esetén 2390 Ft, a 3 fogás 2790 Ft. 3 féle leves/előétel, 6 féle főétel és 2 desszert közül lehetett összeállítani a menüt, hozzá szintén akciós áron retró üdítőket is lehetett választani: Traubisodát vagy meggy Márkát. Hortobágyi palacsintát, vaddisznó combot vadasan és almás-habos kelt palacsintát választottam, s még az étlapról kértem rántott csirkecombfilét burgonyapürével, őszibarack kompóttal. A meglehetősen hosszú étlapon főleg magyaros ételek, a magyar konyha ismert klasszikusai szerepelnek, de többféle kreatív saláta és újszerű fogások is feltűnnek. Árban többségében a főételek 2000 Ft alattiak, a bélszínből készült ételek is csupán 3500 Ft körüliek. Az adagok a normál és a nagy méret között változnak a fogástól függően, a csirkecomb 3 szelettel sok volt, a vaddisznó ugyan csak 1 szelet volt, de 1 cm vastag, a hortobágyi palacsinta viszont tényleg előételnyi mennyiség, csak 1 db normál méretű palacsinta. Ez utóbbi nekem egy kicsit csípős volt, viszont a vadas nagyon jól sikerült, nemkülönben a zsemlegombóc. A desszert palacsinta kissé csalódást keltett, kicsit különlegesebbre számítottam, de a gyerekeknek ízlett. A kiszolgálás gyors és kedves volt, és nemcsak a törzsvendégekkel volt elfoglalva a hölgy, minden vendégre ugyanolyan figyelmet fordított. Összességében egy szimpatikus, barátságos étteremnek ismertem meg, nem kiemelkedő, de megfelelő, megbízható konyhával, ahol az egész család jóllakhat és jól érezheti magát. Van kiülős fedett terasz is, hosszú faasztalokkal, de éppen a hidegfront idején, zuhogó esőben jártam náluk, így nem meglepő módon a teraszon senkinek sem volt kedve üldögélni.

A középkorú felszolgáló abszolút felkészült az ételekből, nagyon udvarias, látszik, hogy a kisujjában van minden, amit ebben a szakmában tudni illik. Az asztalok szépen terítettek, fehér horgolt terítőkkel, elegáns poharakkal, étkészlettel. Az előételként kínált házi húsos ravioli paradicsommártással és parmezánnal arra emlékeztetett, amikor ezt a fogást Cortinában ettük egy kis panzió éttermében. Igényes indítása volt az ebédnek, és a következő fogások sem okoztak csalódást. Fűszeres-mézes sertésbordák volt a főfogás héjában sült burgonyával. 3 szelet hús, akkora adag, amit nem is bírtam megenni. Kiváló fűszerezés, tökéletes állagú és minőségű hús. A desszertre még érdemes volt tartalékolni, egy nagyon könnyű, sárgabarackos piskótás parfét szolgáltak fel. A 3 fogás ára 1500 Ft, ami remek ár-érték arány. Szervizdíj nincs.

A jelenlegi épület 1910-ben eklektikus stílusban épült meg, és kifejezetten cukrászda funkcióra tervezték. Egészen a 2. világháborút követő államosításig működtek, azután a szép éveknek vége lett. A jelenlegi Tünde Cukrászda és Étterem hangulatában már nem tudja visszahozni, de még felidézni sem ezeket a régi időket. Már az intő jelnek bizonyult, hogy estefelé egy lélek sem volt a benti részben, de a terasz is üresen árválkodott, pedig a környék többi vendéglátó helyén és az utcákon is nagy számban fordultak elő emberek. A kiszolgálás sem volt marasztaló, és a sütemények nem tűntek frissnek. Ittunk 1-1 ásványvizet, aztán eliszkoltunk.