ZigZag adatlapja

Az épület földszintjén található az éttermi rész, van különterem is, az emeleten panzió működik. Elég barátságos az árfekvés, levesek mind 1000 Ft alatt, előételek 800-1200 Ft között, főételek jellemzően 1700-2500 Ft között, kivétel a bélszín, de az is olcsó 4000-ért. Vincellér húslevest, Jókai bablevest, vaddisznó ragulevest választottunk első fogásként, majd Vincellér pecsenyét, kacsacombot párolt lilakáposztával, hagymás tört krumplival és sajttal-sonkával töltött csirkemellet. A főételek nem voltak túl nagy adagok, ellenben a levesek igen kiadósak, tartalmasak voltak. A levesek nagyon jól sikerült, ízletes fogások voltak, a főételekkel kapcsolatosan én kevésbé voltam lelkes. A kacsacomb nem volt ropogós, ellenben kissé zsíros volt. A húsok fűszerezése halovány. Az ételekre elég sokat kellett várni, pedig már ebédidő lefutása után érkeztünk, nem volt sok vendég. Összességében korrekt, jó étterem, de nem kimagasló. Családi eseményekre, inkább az idősebb korosztálynak lehet szimpatikus.

Én úgy láttam, a helyieknek is bejött, szeretik ezt a pékséget, folyamatosan jöttek a vásárlók. Itt is van heti akció valamelyik kiválasztott termékből (érdekes, ahová Pesten rendszeresen, heti többször járok, ott sosem láttam még ilyen akciót). A kávéjukat is szeretem, jó minőségű Julius Meinl, jól főzik és árban is kedvező. A kávé mellé ezúttal egy szelet Rákóczi túróst választottam, az is megjárja. Porcelán tányért, fém desszertvillát, szalvétát kaptam hozzá, nem gagyi papírtálcát vagy műanyagot. Össz-élményre nálam ez ötös volt, jól indult a gyöngyösi nap.

Az ajtón belépve mintha egy lepattant kocsmába lépnénk be - tipikus helyi arcok talponállóznak - de innen gyorsan tovább is terelt bennünket a jókedélyű pultos hölgy, miután pár hangoskodó arcot leoltott és lecsendesített. A pincében Nemo kapitány tengeralattjárójába csöppenünk, amely fura módon faragott asztalokkal és lócákkal van berendezve. A tulajdonos pasas egy megszállott gyűjtő, kb. mindent gyűjt, amit itt ki is állít. Fegyverek, pisztolyok, kések, bicskák, egyéb 2. VH-s, német harci relikviák, tengeralattjárós, tengerészeti cuccok, Star Wars ereklyék, még volt szerintem más is, de hirtelen ezeket tudtam felidézni. Komplett tengernagyi egyenruha, amelybe beöltözve a főnök meg is lett örökítve egy remek képen. De egyébként tényleg nagy arc, amikor látta az érdeklődésünket, lelkesen körbevezetett minket, megmutogatta a legbecsesebb kincseket. Az étlap elég hosszú, és az ételek nagyon olcsók. Talán a legkedvezőbb árakkal itt találkoztunk a városban. Az ételek többségéből van kis- és nagy adag is. Hús-centrikus ételek a dominánsak. A kis adag cigánypecsenye egy ezres sem volt, hozzá a paradicsomsaláta 300 Ft. A krumpli mirelit volt, a hús kicsit zsíros. Az ételeket gyorsan megkaptuk, a konyha nagyon pörgősnek tűnt. Persze ez a cimboráknak nem okozott problémát, mert ők úgy szeretik, csak én vagyok finnyás állítólag. Mindenki elégedett volt az ételekkel, jóllaktunk. A mosdó nagyon leamortizált állapotú, mintha egy hadtest végigvonult volna rajta előttünk.

Tipikus gyorsételeket lehet elsősorban kapni: gyrost tálban vagy pitában, hamburgert, sajtburgert, tortillát, sült krumplit. Én egy hotdogot kértem, amit amerikai módon pirított hagymával kaptam (440 Ft), majd desszertként egy kakaós palacsintát (300 Ft). Vannak még magyaros fogások is, babgulyás és lángos is készül. Rendelés és fizetés a pultnál gyorsan lezajlott, majd pár perc múlva már el is készült az étel. Az árkádok alatt a kinti részben vannak asztalok, összességében resti jellegű a hely. Az asztalok nincsenek letakarítva, nem is tiszták. Árban a környéken az olcsó helyek közé tartozik.

Bevallom, én ezekről a nevekről, hogy létezik fülemüle kávé vagy csirkefogó vagy indián, még életemben nem hallottam, de jópofa. Főleg a habos kávét szeretik sokan. A legegyszerűbb eszpresszó 240 Ft-ba kerül. Tálalás egyszerű eldobható papírpohárban, kanál nincs, csak az esetlen műanyag keverőpálca. Sajnos olyannyira talponálló a hely, hogy még a kávéspoharat sincs hová lerakni. Legalább egy pult vagy bárasztal jól jönne. Kávétejszínből van laktózmentes változat is náluk (+50 Ft). A kiszolgáló hölgynek egy kicsit furcsa volt a stílusa.

Rábökéses alapon a "Kansai" fantázianévre hallgatót választottam, amelyben hús (sonkaszelet), paradicsom (+300 Ft), hagyma található, pluszban lehet rá kérni rukkolát, a tetején okonomi-szósz van, ami sötétbarna, zelleres, szójás sós ízű. Pluszban még majonézt is szoktak rányomni, ami elég bizarr összeállítás. Hús helyett készítenek tofus változatot is. (1400-1600 Ft). Ha úgy vesszük, ez egy átlagos ebéd ára, ez pedig egy elég tartalmas egytálétel, viszont, ha az összetevőket nézzük, valamint az elkészítés pofonegyszerűségét, akkor azért mégsem annyira kedvező az ár-érték arány. Mivel a rendelést követően frissen készítik a sütőlapon az ételeket, közben még lehet egyeztetni a fiatal japán séf-fiúval, hogy mit szeretnénk. Az idősebb japán séf - a főnök szemre - kezeli a kasszát. Nagyon tiszteletteljesek, udvariasak voltak, megköszönték, hogy náluk ettünk. Helyben a benti részben van 3 db 2-2 személyes bárasztal a falra erősítve, valamint a kinti részben az utcán még pár kiülős asztalka. Árusítanak 2 féle üveges japán sört, valamint fura módon Unicumot is. Feltűnően tiszta a hely. Fizetés csak készpénzzel volt lehetséges.

Az utca neve nem véletlen, egykor ebben a városrészben éltek a szerbek, vagyis a rácok. Az első ház, ami a skanzen része lett, a Rác utca 11. számú háza, amelynek tulajdonosa Csikós Danica volt, aki nemcsak az egész telket a házzal, de a teljes eredeti berendezést is a városra hagyta. Tipikus szerb földműves ház, fehérre meszelt falakkal, udvarral. A palotavárosi mesterségeket bemutató kiállításon a városrész mesterembereit ismerhetjük meg, amely híres volt kézműveseiről, iparosairól. A patakokkal, csatornákkal szabdalt terület elsősorban a sok vizet igénylő mesterségek - csapók, vargák, tobakosok, tímárok - számára volt vonzó. A mezőgazdasággal foglalkozó népességnek a szegényebb rétege lakott itt és főleg zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A 17-18. században betelepülő szerbek közül sokan viszont kereskedelemből éltek. Szintén a kiállítás részét képezi a Dittrich kalaposműhely (1891). A látogatáshoz előre be kell jelentkezni a Szent István Múzeumnál. Maga az utca és a házak kívülről azonban szabadon látogatható. A Ráctemplom hivatalos neve Keresztelő Szent Iván-templom (magyarosan Szent János-templom), a székesfehérvári szerb ortodox egyházközség temploma. 1770 és 1780 között készült barokk stílusban. Rokokó stílusú ikonosztáza egyedülálló Magyarországon. Védőszentje Keresztelő János.

Ha jól tudom, a sütöde eredendően ceglédi székhelyű, bár az országban több helyre is szállítanak, többek között a szomszédos településre, Albertirsára és Budapestre is. (Amikor legutóbb munkaügyben jártunk Cegléden, akkor is vettünk itt kiflit, amolyan nosztalgia kifli fazonút, de akkor a dokumentálás elmaradt). A hagyományos kenyerek mellett klasszikus édes és sós péksüteményeket készítenek, a közönség-kedvenc a kakaós csiga, ami az átlagosnál egy kicsit nagyobb, ropogós, jól átsült tésztájú és nagyon kakaós. Sajtos és sós perec, többféle töltelékes croissant, fonott kalács, túrós batyu, lekváros háromszög, muffin (csokis-narancsos, illetve karamellás-almás), szalagos fánk, kimért pogácsa is kapható. A rétesek közül a meggyeset kóstoltam (240 Ft), elvileg túrós, mákos és almás is szokott készülni. A kenyerek terén specialitásuk a Biblia kenyér, kerek, búzából, tönkölyből, teljes kiőrlésű árpából és búzamalátából készül, kovásszal, kölessel és köménnyel ízesítik, tetején mákszórással. Nagyon kedves kiszolgálás. Elvitelre lehet vásárolni, helyben nincsenek ülőhelyek.