ZigZag adatlapja

Úgyhogy ipartörténeti és építészeti szempontból is izgalmas az épület, amit szerintem nagyon frappáns módon sikerült felújítani. Nemcsak egy étterem, bisztró, kávézó a Malom, hanem egyfajta közésségi tér is, valóban hatalmas, tágas terekkel. Kicsit indusztriális, kicsit rusztikus, de ugyanakkor modern, trendi (pozitív értelemben véve). Népszerű a hely, a környékbeli cégektől, irodákból sokan jönnek ide. Az ételt, italt a pultnál kell megrenrendelni és kifizetni, de utána felszolgálnak az asztaloknál. A 2 fogásos ebédmenü a legnépszerűbb, árban kedvező, főleg jól ismert magyaros ételek, de nekem a főétel rakott kell nem igazán jött be, a tojásleves jobb próbálkozás volt, de ez sem éppen eget verő. Ugyanakkor a kávé (Lavazza) kitűnő, és az olaszos, illetve franciás stílusú szendvicsek is ízletesek. Összességében a bisztrós-kávézós vonal a nyerő itt, melyhez egyedi hangulat párosul. A kiszolgálás nem gyors, de barátságos. A bejárat előtt talponállós dohányzóterasz van. A mosdó igényes, tiszta, menő a dizájn.

Mondjuk, ők nem "mindent", hanem csak a cukormentességet célozták meg, de ha a részleteket is megnézi az ember, akkor egyértelmű, hogy nem teljes mentességről van szó, hanem csökkentett szénhidrát tartalomról, a hagyományos fehér cukor helyett alternatív édesítőszerrel (xillittel) sütnek. Nemcsak a cukrászda, de a sütemények szintén retró szabásúak, többségükben hagyományos kerek torta szeleteit kínálják. A teljes repertoárban 30 féle tortaszelet szerepel, de ottjártamkor ennek csak egy része volt elérhető, s azok legtöbbjéből is csupán 1-2-3 szelet. A sütik ára 550-650 Ft között mozog. Minden süti elé jól láthatóan ki van írva a neve és ára mellett a szénhidrát- és kalóriatartalma is. A pultos hölgy által az egyik közönség-kedvencnek mondott szedres sajttortát választottam, ránézésre nekem is ez volt talán a legszimpatikusabb. Összességében számomra egyáltalán nem volt meggyőző, úgy is fogalmazhatok, hogy csalódást okozott. Jellegtelen a sajtkrém, inkább vajkrémre hajazott, állaga nem kellemes, ragacsos, tapadós, nem omlik a szájban, íze nem kellemes, a gyümölcsíz nem érezhető. A szederzselé olcsó hatást keltő. Mindezek tetejébe pedig nem volt friss. Jó pár prémium süteményt kínáló cukrászdában, de még a pékségekben is elképzelhetetlen az, hogy ne kizárólag aznapi süteményt árusítsanak, van, ahol egyszerűen megsemmisítik a megmaradó készletet, másutt egyértelmű jelzéssel leakciózzák, vagy felajánlják jótékony célra a nap végén, így kifut a készlet, itt viszont nagy bizonyossággal a sütemények jó része nem aznapi sütés volt. Mindenki tudja, hogy ettől még nem lesz rossz, nem romlik meg egy nap alatt, tudjuk, hogy ehető marad, de a minősége sajnos már egyáltalán nem hozza az elvárható szintet.

Az étlapot az egyszerűség, praktikus, valamint a közkedveltség jellemzi az ifjak körében: hamburgerek, frissensültek - rántott mindenféle, fodros sült krumplival (mirelitből), hot dog, melegszendvics, gyros. Az árak nincsenek elszállva, egy főétel körettel 1000-1300 Ft-ból kijön, bár az öntetekért pluszban kell fizetni, adagonként egy százast. Rántott halfilét, hagymakarikát, szezámmagos csirkemell csíkokat választottak a gyerekek, és persze a végén fagylalt is járt 1-1 gombóccal. Az ételeket a pultnál kellett rendelni, és elég sokat kellett várni, mire elkészültek, sok vendég várakozott. Itt legalább addig is hasznosan lehetett tölteni a várakozási időt, az állatok megfigyelésével. Az ülőhelyek száma korlátos, a vendégek számához képest kevés, sorban álltak az asztalokért, a felszabaduló helyekért a vendégek.

Jól adta magát a Pipa utca, innen jött a névválasztás és a belső dekoráción is erre helyezték a hangsúlyt. A szögletes bárpult felett 3 oldalon pipagyűjtemény látható. Részben a tulajdonos gyűjtötte, részben a törzsvendégek is hoztak be régi pipákat, mondván, itt jó helyük lesz. Ezen kívül a pult felső része régi magyar - már forgalomból kivont - papírpénzekkel van kitapétázva. A zöld tízes, a kék húszas, én még emlékszem rá, amikor gyerekkoromban ezekkel fizettünk és értek is valamit, többet, mint egy doboz gyufa vagy egy vizes zsemle. Az italkínálat kommersz, de cserébe nem drága. Sörfronton Drehert és Arany Ászokot csapolnak, tradicionalista módon itt a korsó 5 dl-es, a pohár 3 decis, sőt van 2 decis pikoló is. Palackozott sörökben szintén nincs meglepetés, ugyanezen cégcsoport nagyüzemi, átlagos sörei szerepelnek a repertoárban. A rövidek között a külföldiek körében különösen népszerű a pálinka, itt a legrémesebb Fütyülős mellett Szicsek pálinkák vannak a relatíve színvonalasabbak közül. A ház borát a Varga Pincészet hozza: kékfrankos, bikavér, olaszrizling decije 240-250 Ft (a 10 Ft eltérést nem igazán tudom értelmezni, ez már tényleg nem jelent semmit). De vannak névtelen folyó borok is a bevállalósoknak 150 Ft-os deciáron (pincészet, borászat ismeretlen). Perté kávét főznek, inkább gyenge mint jó minőségben, de még az iható kategórián belül, éppen-hogy. Tej helyet kávétejszín, valamint sima fehér kristálycukor jár (vagy külön kérésre "édeske"). Egy eszpresszó 400 Ft. Kellemes a kitelepülős terasz, ami önkiszolgáló rendszerben működik. Azaz rendelni és fizetni benn a pultnál kell (csak 1 főből áll a személyzet), majd a vendégek maguknak kivihetik az italukat a teraszra. A magyar vendégkörben a környékben tanuló egyetemisták, diákok, valamint a közelben lakó idős, nyugdíjas korosztály körében népszerűek, de a piacról az árusok közül is sokan átjárnak ide egy kis szusszanásra. A téren pár hete nyitott meg szemben egy új, több szintes hotel, ahonnan sok vendég tér be ide. Bejön nekik ez a régies hangulat. (no és nyilván a számukra még inkább kedvező árak is). A pultos hölgy karakán, szimpatikus.

Rendelés és fizetés a pultnál történik, mivel az ételek az adott napra előre el vannak készítve, gyakorlatilag azonnal viheted és eheted is. Vannak normális székek, asztalok, de a falnál bárszékek vannak, helyhiányból fakadóan. Alapvetően magyaros, jól ismert fogások (székelykáposzta, rántott hús, rántott sajt), extrák nélkül. A krumpli mirelit. Népszerű a palacsinta, amelyet darabra lehet venni, 150 Ft a fahéjas, lekváros, míg a Nutellás egy hangyányit drágább (180 Ft). A palacsinta is előre le van sütve, rendeléskor töltik. A pultos hölgy kedves, jó kedélyű, nemcsak a törzsvendégekkel. Az ételkínálat átlagos, egynek elmegy, nagyjából menzás világ. A helynek a tisztaság nem az erőssége, finnyásoknak nem ajánlom (tálcák, evőeszközök tisztasága kétes).

Nyilván egy gyerek sem fog belebetegedni, ha vacak fagyit kap, de én jó szívvel ezt nem etetném senkivel, pláne nem a gyerekeimmel. Mesterséges cucc, gyümölcsöt sosem látott, adalékanyagokkal felduzzasztva a mennyiség (akit érdekel a téma, utána lehet nézni az interneten, volt már róla sokszor szó, hogyan készülnek, s miből). 200 Ft egy hatalmas kupac, ami megfelel 2-3 normál gombócnak. Egyértelműen nem ajánlom.

óriás palacsinták 450-690 Ft közötti árakon, a palacsinták előre le vannak sütve, így azért nem az igazi, az élmény pláne ilyen-áron. Ha még öntetet is kér rá az ember (bolti cukros szirup), az plusz feláras (+100 Ft). Van napi ajánlat, főzelék, tészta, sültek, pörkölt. Hát, a nagymamám kétségkívül sokkal jobban főz. Ez meg amolyan egynek elmegy kifőzde.

Az árazás is ennek figyelembe vételével került kialakításra, a "normál" ízek (persze itt ezek is kitűnőek, bátran lehet szemezgetni ezek közül is) 290 Ft-ba kerülnek, míg a prémium fajták 400 Ft-ba. A gyümölcsök igazi gyümölcsökből készülnek, de a többi összetevő sem műanyag meg adalék. Az egyik választásom a maracuja-mandula volt, ami év fagyija verseny 1. díjat nyert, valamint egy igazán gyümölcsös málna. Egy adag 5 dkg, nem gombóccal, hanem kenéssel adják. Nemcsak fagyi, hanem süti is kapható, ezt is jó szívvel ajánlom, a pesti cukrászdájukban többet is volt szerencsém kóstolni. A szeletárak 550-600 Ft körül alakulnak, a mentesek 700 Ft körül. Vannak hagyományos és újhullámos sütemények is.