ZigZag adatlapja

A belső térből csodálatos panoráma nyílik a Dunára, a szomszédos szigetre és a hajókra, kenusokra. Lelombozó, hogy az ablak mocskos, pókhálós, így a látvány közel sem tökéletes. A nyitott terasz az étterem ellenkező oldalán található, így onnan a folyóból semmi sem látszik, ellenben lehet a bokrok közül nézegetni a parkoló és ki-be kanyarodó autókat. Az étlap különleges ételeket ígér, a normál kínálat mellett szezonális ajánlat is szerepel benne, az árak azonban igencsak magasak, fine dining éttermek árszínvonalával megegyező. A belső tér elegáns, igényesen berendezett, szépek a bútorok, bár a szék meglehetősen kényelmetlen. A felszolgált ételek hatalmas csalódást okoztak. A hideg sárgarépakrém levesben egyetlen darab rák árválkodott, amely kissé rágós volt és gumis volt; a leves savanyú, borzasztó ízű volt, mintha romlott lett volna. A desszert hasonlóképpen vállalhatatlan volt. A pohár alján lévő bizarr zöld zselé bebetonozódott az üvegpohár aljára, és olyan íze volt, mint a búcsúban kapható, gyümölcsöt sosem látott, aromából és színes cukorszirupból felfőzött zselés cukroknak. A tetején lévő, kockákra vágott eper nem volt rendesen megmosva, megtisztítva. A középső köztes réteg, jellegtelen joghurtos krém. A mosdó látszólag szép, dizájnos, de közelebbről megnézve szembetűnő, hogy a takarítás nem alapos, nem gondos, ahogy a fotón is jól látszik, a WC csésze belseje undorító sárga vízköves (vasútállomások mellékhelyiségeiben látni ilyen szintű igénytelenséget). A kiszolgálás hektikus, nem figyelmes, nem lehet felvenni a szemkontaktust, bár az egyik pincér egyszer megkérdezte, hogy ízlett-e az étel. Hát sajnos nem, ez borzasztó rossz volt. Drágán, rosszat és keveset, ezt sikerült itt most összehozni. Legközelebb a szemben lévő Céltoronyba megyünk, ami kevésbé tűnik előkelőnek, de valahogy mégis több bizodalmam lett bennük.