ZigZag adatlapja

Most már működik a gyalogos főbejárat, nem építési területen kell körbemászni, és a terasz is elkészült. Ami továbbra is ront az élményeken, a kényelmi funkciót csökkenti, hogy sorba kell állni, bár legalább 10-en szolgáltak ki. A fagylaltnak és az elviteles tortarendelésnek külön sora van. Helyben csak állva, néhány bárszékes asztalnál lehet enni, de így is sokan ettek helyben. Én egyáltalán nem vettem észre, hogy romlott volna a színvonal. Minden továbbra is nagyon finom, a régi nagy kedvenc torták, sütemények mind kaphatóak. A sós és édes aprósütemények, a pogácsák kitűnőek. Árban teljesen korrekt, sőt, mára egyértelműen az olcsó cukrászdák közé tartoznak. Most már lehet bankkártyával is fizetni, sőt, ezt preferálják. Legutóbbi választásom a nagy kedvenceim közül szilvás papucs, illetve mandulás puszedli, a közepén feketecseresznyével. Ezeket dekára mérik ki. A szilvás papucs kilója 5000 Ft, 1 db ára kb. 200 Ft, a mandulás kilója 7400 Ft, ennek darabja 370 Ft. A torták szeletára 1000 Ft körül alakul, de a puncs szelet csak 700 Ft, a Sacher torta 990 Ft, a pisztáciás csoki mousse 1270 Ft, ez az egyik legdrágább sütijük. Az engem kiszolgáló fiatal lány mosolygós, kedves, pozitív volt. Jár az 5 pont!

Alapvetően hagyományos magyaros, különösebb izgalmaktól mentes ételeket kínál az étlap. A belső tér nemkülönben hangulatos, egy törökkori pincerendszerben alakították ki az éttermet, amelyet az adventi időszakban nagyon szépen feldíszítettek, karácsonyi díszbe öltöztettek. Ez egyébként valami váci nagy kezdeményezésnek tűnt, mivel több másik vendéglátó helyen is azt tapasztaltuk, hogy csinos adventi ruhát kaptak, de a Remete Pince e téren kiemelkedett a többi hely közül a díszítés hangulatosságában, gazdagságában, eleganciájában. Az árakat én az átlagnál, illetve a konyha teljesítményével összevetve is magasnak, drágának éreztem. Az előételek árai 2950-5900 Ft között alakulnak, a levesek 1700-2750 Ft között, a főételek 4100-10500 Ft között, desszertek 2000 Ft környékén alakulnak. Többféle kétszemélyes vegyestálat is kínálnak, valamint évszakonként változó szezonális ajánlatot. A magyaros gulyásleves (2750 Ft) fáradt, állott volt, túlkészült, túlságosan apróra vágott zöldségekkel. A kenyér átlagos bolti tömegtermék. Az adag egy tányérnyi, nem kiadós. A helyi, váci illetőségű Lingvay Pincészet Kőszentes Zöld Veltelinije (460 Ft/dl) nem volt valami meggyőző, ittam már ennél jobbakat ebből a szőlőfajtából, hogy finoman fogalmazzak. Sajnálom, hogy a konyha ennyire nem tudta hozni a szintet, de emiatt én 3 pontnál jobbat nem tudok adni az össz-élményre. Pozitívum, hogy nincs kötelező szervizdíj, és a kenyérért sem kellett pluszba fizetni. Talán akkor vállaljuk a legkevesebb rizikót és elkerülhetjük a csalódást, ha csak egy italra térünk be, mert a hely hangulata az szerintem csodás. Nyaranta csoportokat is fogadnak.

A jegypénztáros hölgy kedvesen beinvitált, bár már a nyitva tartási időn túl érkeztem. Dióhéjban kaptam egy kis bemutatót a helyről, illetve megtudtam, hogy tavaly májusban nyitotta meg a II. kerületi önkormányzat ezt a kiállítóhelyet. Nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy éppen aznap, éppen akkor vezetett erre az utam, hiszen csak szerdánként 14-18 óra között tartanak nyitva. A Mechwart liget mellett lévő, jelenleg önkormányzati épületet az 1950-es években pártháznak építették. Az alatta húzódó óvóhely eredetileg egyházi borospinceként épült és funkcionált, majd a II. világháború idején óvóhelyként használták. A háborút követően elhanyagolták, gyakorlatilag lomtárrá lett. A kerületi önkormányzat karolta fel a helyet, alkalmasnak találta arra, hogy a városrész történetét bemutató helytörténeti gyűjteménynek adjon helyet. Ezért lett az óvóhelyből a szóösszetétel megfordításával Helyóvó. A kiállításon többek között polgári védelmi oktató diafilmek, a bunkerben megmaradt egykori eszközök, tájékoztató táblák, tárgyi emlékek láthatóak.