ZigZag adatlapja

A 36 fokos termálvizes központi medence Közép-Európa legnagyobb törökfürdő medencéje, amelyet bámulatos kupolával fedtek le. A nyolcszögletű terem 4 sarkában 1-1 kisebb, 4 személyes medence található, amelyeknek eltérő a vízhőmérséklete (ottjártamkor a 4-ből 1 le volt zárva). A vizet egyáltalán nem klórozzák, mivel a gyors átfolyású termálvíz a medencékben naponta 4-szer kicserélődik, azaz természetes módon megtisztul. A fürdőcsarnokot üvegtetővel fedett folyosó veszi körbe, ahol pihenőágyakon lehet relaxálni. A modernizálás jegyében finn szaunát, 2 gőzkabint (40 és 50 fokos), élményzuhanyt (trópusi esőerdő, hideg-meleg váltott zuhany), jacuzzit, Kneipp taposómedencét is kialakították, így igazán minden adott a kiváló időtöltéshez. A kalciumos-karbonátos gyógyvizet elsősorban reumatikus betegségek kezelésére ajánlják. Az öltöző karórával működik, szauna törölközőt 1000 Ft-os letétért lehet kérni, vannak hajszárítók is. A hétvégi napi jegy 2800 Ft-ba kerül, ami Budapesten kedvező ár, ráadásul nyáron kevesen vannak, egyáltalán nincs tumultus. A benti részből és az utca felől is át lehet menni a kávézóba, amelynek hátsó üvegfalán keresztül gyönyörködhetünk a medencék feletti kupolákban. Ráadásul reggel 6 órától nyitva tartanak.

A most divatos színes, ilyen-olyan szórásos, kerek formájú, lyukas közepű fánkokat tartják, töltetlen és töltött verzióban. Csokis, vaníliás, málnás, ribizlis, banános ízekre emlékszem. Induló ár 290 Ft/db, de kávéval kombinálva, menüben vásárolva jobban járunk. Molinari kávét tartanak, a tulajdonos-felszolgáló úr elmondása szerint 2011-ben ez volt Magyarország legjobb kávéja, amit ők főznek. A cappuccino + fánk kombináció 640 Ft-ba került. Fémtálcán felszolgálva, kis pohár vízzel és kis keksszel. A kávé valóban ízletes volt, még ha nem is specialty kávéról beszélünk, a fánk viszont az a tipikus élesztős, tartosított, kellemesnél egy fokkal édesebb amerikai típusú fánk volt, amit nem annyira kedvelek. A belső tér galériázott, a fánkozó előtt ki lehet ülni a nyitott teraszra is. A kiszolgálás szívélyes, barátságos.

A baristák ízesítés/édesítés nélkül adják ki a ez elkészült kávét, amelyet utána mindenki maga cukrozhat, édesítőzhet az önkiszolgáló asztalról. Árak tekintetében felső középkategóriás, bár a minőség nem kimagasló. A kávékat frissen készítik a rendelést követően. Sokféle szendvicset - bagelbe és paninibe töltve - lehet kapni, amelyeket kérésre grilleznek is. Valami miatt imádják az apró szálas snidlinget, ezt minden szendvicsükbe belerakják. Egy kisebb méretű latte és egy "olcsóbb" bagel 1280 Ft-ba kerül, amiből máshol akár meg is lehet ebédelni (menüben). A pultban fiatal lányok dolgoznak, kedvesek, mosolygósak, gyorsak. A dizájn fiatalos, barátságos, kényelmesek a fotelok, összességében inkább barátnős-beszélgetős-csajos hely. Minden nap nyitva tartanak 7-23 óra között; kártyával is lehet fizetni.

A berendezés - zömök, súlyos fabútorok - a pincés hangulat, egyszerű, de barátságos légkör, és a régi étlapról a zsíroskenyér és télen a forralt bor megmaradt, azonban az italok választékát bővítették, több minőségi bor jelent meg a borlapon. A legolcsóbb, vékony pénztárcájú fiatalokat is becsalogató csapolt Soproni is megmaradt, összességében az árak továbbra is barátságosak. Újításként Panini melegszendvicseket is lehet kapni, sőt a közeli Don Pepéből lehet iderendelni pizzát is. A kinti, zöld filccel borított terasz is megmaradt, ahol főiskolásként sokat üldögéltünk a barátokkal esténként. Számomra nosztalgikus hely, de most is vállalható.

Az étlap hetente változik, 4-5 féle levesből vagy előételből, 6-7 féle főételből és 2 féle desszertből lehet választani, amelyhez egy pohár ház borát (ottjárunkkor Napbor) vagy házi szörpöt kínálnak 3200 Ft + kötelező szervizdíj áron, bár némelyik fogásért felárat számítanak fel. A normál étlap főételei 4-7000 Ft-ba kerülnek átlagosan, elég nagy a szórás. Különleges, nem mindennapi ételkombinációk, tökéletes fűszerezés és elkészítés. Bár a fogások egyenként nem túlméretezettek, a 3 fogással kellemesen jól lehet lakni. A berendezés elegáns, modern vonalvezetésű. A kiszolgálás udvarias, professzionális, bár kissé merev.

kerületben a Bank Center mellett nyitották meg cukrászdájukat, ahol a fagyi mellett kézműves süteményeket is tartanak. A sütik nem olcsók, 700-750 Ft-ba kerül darabja, kreatív és tetszetős újhullámos tortácskák szerepelnek a kínálatban. A helyiség 2 szintes, fent galériás, tágas, igényesen berendezett. A fagylalt választék lenyűgöző, nemcsak széles a kínálat, de nagyon különleges is. 1 adag (nem gombóc, hanem kenés) 350 Ft-ba vagy 450 Ft-ba kerül, íztől függően, ami meglehetősen húzós ár. A szintén hasonló minőségben és "szegmensben" lévő közeli Pomo d'Oro fagyizóban 330 Ft-ba kerül egy hasonló méretű adag, és az sem nevezhető olcsónak. Nagyon érdekesek, néhol bizarr hangzásúak, de igencsak izgalmasak és különlegesek némely ízek, pl. borsóból és sós vajas kukoricából is készül itt fagyi, de ennyire nem voltam bevállalós. A tonka-karamell, a gyömbéres maláta és a fahéjas-gyömbéres mézeskalács is remek ízek, bár aki a túlságosan fűszeres, karakteres ízvilágot nem kedveli, azoknak nem ajánlanám. Pl. gyerekeknek valószínűleg ezekből nem választanék. Egyik slágerük most a vörösboros málna. Nem mindennapi élmény, nem hétköznapi árakon. A kiszolgálás kedves, szívélyes, az ismeretlen ízekből lehetett kóstolni kiskanállal.

A belső térből csodálatos panoráma nyílik a Dunára, a szomszédos szigetre és a hajókra, kenusokra. Lelombozó, hogy az ablak mocskos, pókhálós, így a látvány közel sem tökéletes. A nyitott terasz az étterem ellenkező oldalán található, így onnan a folyóból semmi sem látszik, ellenben lehet a bokrok közül nézegetni a parkoló és ki-be kanyarodó autókat. Az étlap különleges ételeket ígér, a normál kínálat mellett szezonális ajánlat is szerepel benne, az árak azonban igencsak magasak, fine dining éttermek árszínvonalával megegyező. A belső tér elegáns, igényesen berendezett, szépek a bútorok, bár a szék meglehetősen kényelmetlen. A felszolgált ételek hatalmas csalódást okoztak. A hideg sárgarépakrém levesben egyetlen darab rák árválkodott, amely kissé rágós volt és gumis volt; a leves savanyú, borzasztó ízű volt, mintha romlott lett volna. A desszert hasonlóképpen vállalhatatlan volt. A pohár alján lévő bizarr zöld zselé bebetonozódott az üvegpohár aljára, és olyan íze volt, mint a búcsúban kapható, gyümölcsöt sosem látott, aromából és színes cukorszirupból felfőzött zselés cukroknak. A tetején lévő, kockákra vágott eper nem volt rendesen megmosva, megtisztítva. A középső köztes réteg, jellegtelen joghurtos krém. A mosdó látszólag szép, dizájnos, de közelebbről megnézve szembetűnő, hogy a takarítás nem alapos, nem gondos, ahogy a fotón is jól látszik, a WC csésze belseje undorító sárga vízköves (vasútállomások mellékhelyiségeiben látni ilyen szintű igénytelenséget). A kiszolgálás hektikus, nem figyelmes, nem lehet felvenni a szemkontaktust, bár az egyik pincér egyszer megkérdezte, hogy ízlett-e az étel. Hát sajnos nem, ez borzasztó rossz volt. Drágán, rosszat és keveset, ezt sikerült itt most összehozni. Legközelebb a szemben lévő Céltoronyba megyünk, ami kevésbé tűnik előkelőnek, de valahogy mégis több bizodalmam lett bennük.

Az étlap hamburgerekre épül, húspogácsával, csirkével, vegetáriánus változatban vagy pulled pork-kal. Az árak átlagosnál magasabbak, s ezért az átlagosnál gyengébb minőséget kaptunk. A napi menü, ami a legkedvezőbb választás 1690 Ft, és csak 1 féle, standard marha hátszínből készült, legkisebb húspogácsás hambi választható. A mediumra kért hús nyers maradt, a füstös íz túltengett, elnyomta a többi ízt. A steak burgonya közepe szintén nyers maradt. A zsemle száraz volt, hiába pirítottak rá, több naposnak tűnt, ez is komoly gyengeség. Minden extra feltét, "rátét", szendvicsbe való +300 Ft-ba kerül, ami egy vékonyka szelet sült bacon-ért vagy egy kis coleslaw salátáért, 1 szeletke sajtért elég erős túlzás. Még ha finom lett volna az étel, a menü mennyisége egy főétkezésre akkor sem elegendő, túl kicsi az adag. A krumplihoz nem jár mártás vagy ketchup, csak plusz pénzért rendelhető. Nem a pultnál szolgálnak ki, hanem kijönnek az asztalhoz, ám ez nem igazán derült ki, a szomszédos asztalnál ülőktől tudtuk meg. A kiszolgálás nem figyelmes, esetleges, később is nekünk kellett vadászni a felszolgáló lányra. Ha a benti részben nem ül senki, viszont a teraszon több asztalnál is vannak vendégek, akkor elég logikusnak tűnik, hogy nem a pult mögött a hátsó konyhában kellene lennie a személyzet minden tagjának. . . ennyit a figyelmes szervizre. A dobozos kólák fémdoboza - a teteje - mocskos volt, az asztalokon nem volt kitéve szalvéta, volt viszont hamutartó, az asztalok a teraszon kissé ragacsosak voltak, az étlapok szintén, a műanyag bárszékek lába billegett. A tavalyi leves és desszert napi kínálat eltűnt az étlapról, miközben az árak emelkedtek. Csalódás volt, sokat romlott a színvonal, nem ajánlom.