ZigZag adatlapja

Valójában 2 egységről beszélünk egymás mellett, egyrészt az elsőként megnyitott étterem, a Locale Italiano, másrészt a közvetlenül mellette működő Gelateria, azaz a fagylaltozó. Először a fagyizót teszteltük. Kanállal kenik a fagyit, és sokkal nagyobb adagokat osztanak, mint a legtöbb helyen (kb. 7-8 dkg, de nem méricskélik, csak adagolják bátran). Egy adag 280 Ft, amit tölcsérbe vagy sétálótálkába is lehet kérni. Még este, sötétedés után is sorban állás és nagy nyüzsgés volt, amint megízleltük a fagyikat, nem volt kérdéses, hogy miért. Az én személyes kedvencem a pisztácia, így egyértelmű volt az első választás. Tökéletes! Nem édes, nem cukros, nem mesterségesen megszínezett, és pisztácia darabkák roppannak az ember foga alatt. Nemcsak Kecskeméten, de országos szinten is az egyik legüdítőbb fagylalt élményt kaptam az Olivolában. A fagyikat eredeti olasz recepekt alapján olasz minőségi alapanyagokból olasz cukrász készíti el valamilyen speciális fagyigéppel. A gyümölcsös fagyik laktózmentesek, és a legtöbb íz glutén- és tojásmentes. A következő 2 napon kóstoltunk csokis kekszet, a "Kiss" névre hallgató mogyorós tejcsokit, Crem Caramelt, Straciatellát és őszibarackot is. Egyik jobb, mint a másik. Ez utóbbi sorbet szerű szintén nagyon bejött nálam, egyáltalán nem tejes vagy tejszínes, és sok gyümölcsdarabkát tartalmazott. Az étterem kínálata: sok a tengeri alapanyag, kagyló, vörös tonhal, garnéla, s természetesen az elmaradhatatlan tészták és pizzák is szerepelnek az étlapon, de kiemelhetőek az igényes marhahúsból készült ételek is (bélszín, hátszín, steak). Egy klasszikus 4 sajtos pizzát választottam, ami ricotta, füstölt ? , gorgonzola és mozzarella sajtokból tevődött össze. Tényleg olyan érzése lesz az embernek, mintha nem is itthon, hanem egy tengerparti olasz kisvárosban járna. A tulajdonos és a séf is olasz, így talán érthető. Az egyetlen negatívum, az árfekvés, elég húzósak az árak, még a saláták és a pizzák is 2000 Ft felettiek, a főételek pedig jellemzően 4-5000 Ft-os árkategóriában mozognak (+köret). Ennek ellenére minden este (hétköznap) szinte teltház volt.

Úgy gondoltuk, itt megállunk egy italra. Belépve egy tágas udvarra érkeztünk, ahol a kinti teraszon a stílusok kavalkádjával találkoztunk szembe. A szemben lévő falon vízeséses őserdős falfestmény, sok zöld terület, jobb oldalon pedig napernyős terasz található, ahol régi képcsöves tévé, régi konyhai eszközök, s mindenféle lim-lom van kiállítva. Csak egy asztalnál ültek, beszélgettek, a személyzetet nem láttuk. Kicsit tébláboltunk, köszöntünk, majd kiderült, hogy az asztaltársaság egyik tagja a pincér. Hellyel kínáltak, majd egy tabletet hozott oda asztalunkhoz a fiatalember, s elmagyarázta, hogy náluk így történik a rendelés. A tableten megtekinthetjük a kínálatot, majd kiválaszthatjuk, mit szeretnénk (papír alapú ét-és itallapot már nem is használnak). Igazából semmi extrára nem vágytunk, csak 1-1 fröccsre gondoltunk, mert már eléggé ki voltunk tikkadva a nagy hőségtől. A pincér a Frittmann borokat ajánlotta elsőként, de őszintén szólva a kunsági (homoki) boroktól annyira nem vagyunk elájulva, így valami mást szerettünk volna. Én egy Konyári rosé fröccsöt kértem, a kollégák is rosé-t kértek (Frittmann kékfrankos), illetve villányi vörösbort. A borlapon szereplő legtöbb bort üveggel és deciben kimérve is lehetett kérni. A fröccshöz a bor mellett a szódát is ki kellett választani a tabletről, minden tételnél megadva a pontos mennyiséget dl-ben. Ez így egy kissé hosszadalmasnak tűnt, főleg nagyobb társaságnál, de ezt a pincér megcsinálta helyettünk. A tabletet ott hagyta az asztalunkon és a későbbiekben bármikor vissza lehetett nézni a korábbi rendeléseket és azok állapotát. A borok decije 350-400 Ft között alakult. A mosdó lenn van a pincében, ide lenézve láttam a boltíves pincehelyiséget is, ami a "valódi" fáklyás pince, elég sok asztallal, de valószínűleg ezt csak rendezvényeken vagy hidegebb időben nyitják ki. (le volt kapcsolva a villany). Kellemes, jó hely lehetne, de a kiszolgáláson még lenne mit javítani. Természetesen van melegétel is, bár mi nem ettünk, főleg magyaros ételek, a hely specialitása a csülök (az étlap szerint), de vannak grillezett mediterrán és vegetáriánus fogások is.

, így a magam részéről nem a borok, hanem a hangulat miatt mentem, leültünk munka után a kollégákkal kicsit elbeszélgetni. Az itallap nem túl hosszú, viszont ahogy a profinak tűnő felszolgáló elmondta, a magyar borokra fókuszálnak és arra törekszenek, hogy ne a felkapott "tömeg-pincészetek" kínálatát, hanem kisebb, kevésbé ismert, de nagyon jó minőségű borokat előállító borászatoktól vásároljanak. Borokon kívül kávéféleségek és kézműves sörök (szintén hazaiak) is kaphatóak. Ételeket nem tudom, nem ettünk. Árban középkategóriás.

Jó az elhelyezkedésük, a Borkamra mellett egy saroképület szemben a Színházzal, terasza is van. Az éttermet két mesterszakács, Kovács Sándor és Kecskeméti Krisztián alapította. Bár az internetes honlapon csak az A menüt hirdetik (leves + húsos főétel 1250 Ft), a helyszínen a táblára írva látjuk, hogy ezen kívül van egy vegetáriánus és egy halas menü is, a leves ugyanaz és a halas az feláras. Ottjártunkkor fokhagymakrémleves és rántott sertéskaraj petrezselymes krumplival, uborka salátával, illetve rántott sajt volt a 2 menü. Én a karaj mellett döntöttem, ami nem volt egy nagy durranás, a krumplit kissé túl is főzték. A leves mellett viszont egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Mozzarella vagy valamilyen hasonló sajtgolyók voltak benne levesbetétként, a lé lágyan krémes, sűrű, igazán fokhagymás, de egyéb karakteres fűszerek is voltak benne, amelyek csak ráerősítettek a fokhagyma ízére, annyira finom volt, hogy nem is nagyon voltam már kíváncsi a 2. fogásra. Mi is egyetértettünk abban sokak véleményével, hogy a Bagatell valóban Kecskemét egyik legjobb étterme, s ezt a jó színvonalat már évek óta sikerül fenntartani. A normál étlap is erős, rövid, de izgalmas, nem a lerágott csont, bárhol kapható ételek vannak csak, hanem egy kreatív, újító szellemű, de mégsem túl vad konyhát visznek. Minőségi alapanyagok és normális adagok; mindezt megkapjuk a Bagatellben. Árban a menü díjnyertes, ezt 5 szívecskével díjaztam, a normál étlap vidéki/kecskeméti viszonylatban azért elég húzós (3-4000 Ft-os és afeletti főételek). A kiszolgálás gyors, pörgős volt, megfelelő létszámú személyzet van, nem 1 pincér rohangál mindenkihez.

A belső része egész jól, sőt jobban is nézett ki az alapján, amire a retrós külső alapján számítottunk. Zöld-barna színharmóniában az egész belső tér, némi keleties motívumokkal vegyítve (bambusz, geometrikus fafaragás. . . ). Belépésünkkor az egyik pincér csak annyit kérdezett: "menü? " Majd az igen választ hallva elviharzott, úgy kellett utánaszólni, hogy oké, de hová üljünk és amúgy mi is ma a menü? ? Bárhová és gyorsan elhadarta, később kiderült, hogy halas menü is lett volna, de hogy ez mi lenne vagy már elfogyott. . . nos, ez nem került szóba. A májgombócleves csészében érkezett, az alaplé sztenderd ízű, nem rossz, a gombócok egész jól néztek ki és még máj is volt bennük, de kissé kemények voltak. A főétel tejszínes-cukkinis-csirkés farfalle tészta volt. Kolléganőm találóan jegyezte meg, hogy ez az étel úgy készült, hogy minden megcsináltak külön-külön és csak itt a tányérra rakták őket egymásra, aminek az lett a következménye, hogy az ízek nem értek össze. Amúgy nem volt rossz, de ez tényleg az az étel, amit én is bármikor összedobok otthon a konyhában és nem lesz rosszabb, mint amit itt kaptunk. A cukkinit túlfőzték, emiatt szétesett. Ráadásként volt egy szelet erdei gyümölcsös túrótorta (általában 2 fogásos a menü). Ez volt a menü leggyengébb fogása, ugyanis az alján lévő tésztát odaégették, konkrétan kozmás utóíze volt, így ezt nem is ettük meg. A pincér nem kérdezett rá, hogy ennek mi az oka. Az sem volt tiszta, mert nem mondta senki, hogy a menühöz jár 1 pohár szóda is, így egyikünk csak sima csapvizet kapott, a többiek szódát. Végül a fizetéskor vártuk, hogy mégis mennyi lesz az ára, mert ezt sem mondta senki, de ismerve a helyi menüárakat az előző napi tapasztalatok alapján azét nagyjából be tudtuk lőni, mire számítsunk. Végül kiderült, 1250 Ft. Szervizdíj nincs, de a leírt előzmények alapján csak minimális jattot adtunk. Egynek elmegy hely.

A rétesek egységesen 250 Ft-ba kerülnek, és minden nap reggel a nyitáskor ugyanazzal a készlettel indulnak, majd a záróra (18 óra) közeledtével a kínálat folyamatosan csökken, bár a legkelendőbb ízekből még nap közben is rásütnek 1-1 tepsivel. Leginkább ismert ízek vannak, talán 1 különlegesebb volt, a túrós-szedres, de sajnos azt már csak a táblán láttuk, mert elfogyott. 4 féle rétest vettem (mákos, meggyes-mákos, túrós, meggyes-túrós), ezen kívül kókuszos-kakaós csigát (140 Ft/db) a gyerekeknek és pozsonyi kiflit (mákos, diós) - szintén 140 Ft/db. A rétesek nem voltak rosszak, és erős közepes méretűek, de annyira kimagaslónak nem éreztem, fogalmazhatunk úgy is, hogy ettem már életemben ennél sokkal finomabb rétest is. A péksüteményeken kívül még kávét, üdítőt árusítanak. A legtöbben elvitelre, csomagolva vásárolnak, de van benn az üzletben néhány kerek asztal, ahová le lehet ülni. Retró hangulatú hely, minimál berendezéssel.

A Dióhéj a 70-es-80-as évek kisvárosi vendéglő hangulatát idézi berendezésében és étlapjában is. Bent kissé ódon hangulatú fa boxos ülőhelyek, s mivel légkondi nincs, inkább kinn foglaltunk helyet, talán 3 asztaluk van összesen a teraszon. Magyaros konyhát visznek, jól ismert fogásokkal operálnak. Örömmel láttuk, hogy vannak zóna adagok (körettel együtt 850 Ft, este is! ). Én először brassóira gondoltam, de a fiatal felszolgáló fiú inkább a cigánypecsenyét ajánlotta, mondván az ma nagyon jól sikerült, ő is azt evett, és a brassóiban igazi fokhagyma helyett fokhagymapor van. Míg az ételekre várakoztunk, megtudtuk, hogy most lett frissen festve az étterem, emiatt egy pár napig zárva tartottak, hogy ebédidőben tényleg nagy a tumultus, szinte folyamatosan teltházzal mennek ilyenkor, kaptam egy Kecskemét várostérképet, a fotókhoz kaptam plusz világítást. . . nagyon jól elbeszélgettünk, szóval tényleg olyan volt, mintha már ősidők óta ide járnánk, pedig most voltam erre életemben először. Az ételek azt hozták, amit vártunk, korrekt ízek, nincs semmi fakszni, minden az, aminek látszik, se több,se kevesebb. Ismerik és használják is a borsot és a paprikát. Annak ellenére, hogy csak 1 fogás, s az is zóna, nekem teljesen elegendő volt (na jó, azért egy fagyi még utána belefért, de erre direkt tartalékoltam magam)
Mivel este 9-kor zárnak, ezért ételt rendelni legkésőbb 8. 15-ig lehetséges.

Az első napi reggeli nem is ütötte meg egy 3 csillagos szállótól elvárható szintet sem. Melegételek közül első nap rántotta és sült kolbász volt, a második reggelen ez bővül tükörtojással és virslivel is. Mindkét napon hidegek voltak ezek az elvileg melegnek szánt ételek. A péksütemények között volt izgalmasabb zsemle (pl. császárzsemle, rozsos-magos), rozsos stanglik is, de ezek hamar elfogytak, és nem folyamatosan töltötték újra, így a kevésbé szerencséseknek csak toast kenyér jutott. A 2. reggelen volt tatárbifsztek és mozzarella paradicsommal is, ezeknek a fogásoknak kifejezetten örültem, bár a tatár elég gyengén muzsikált (túl ketchupos, viszont alig fűszeres). Ebédidőben hetente változó ún. business menüt kínálnak, ami 3 levesből és 6 főételből választható, még kecskeméti viszonylatban is elég kedvező, 990 Ft-os áron. Ottjártunkkor csontleves, magyaros burgonyaleves és őszibarackleves volt, illetve sajtos pizza, tökfőzelék, óvári sertés, Hírős aprópecsenye, cukkinis tócsni és velővel töltött pulykamell. Az adagok közepes méretűek voltak, egy átlagos férfiember azért éhes marad utána. Az ízekkel, fűszerekkel eléggé csínján bánnak, azért itt ez esetben a valamivel több vélhetően jobb lett volna. Mindent összevetve nem rossz hely, amolyan egynek jó, de minden nap biztosan nem ennék itt.