ZigZag adatlapja

Ajánlás útján tértünk be ide. Parkolás az épület előtti szerviz úton lehetséges, hétvégén ingyenesen. A beltér egy egyszerű üzemi konyha, menza hangulatát kelti, sok asztal, steril, fehér alapszínű, jellegtelen térben. A fűtés alacsonyra volt tekerve, elég hideg volt. Az ételeket a hosszú pultnál lehet megrendelni, majd fizetés a pult végénél lévő kasszánál. A személyzet minden tagja vietnámi volt, legalábbis akikkel mi találkoztunk. A kasszás fiatal lány morcos, mosolytalan arccal, gépies mozdulatokkal ütötte be a tételeket a gépbe. Ő vélhetően tudott magyarul, de ezt a tudását ügyesen titkolva. A séf bácsi viszont kedves és mosolygós volt, viszont ő nemigen tudott magyarul. Az ételek nem voltak előre elkészítve, legalábbis amit én kértem, arra várni kellett, addig kaptunk egy sorszámot. Hétköznap ebédidőben többféle menüt kínálnak, viszonylag kedvező árfekvésben. A népszerű, többféle Pho és zöldséges tésztás és rizses egytálételek mellett vannak izgalmasabb fogások is. Feketerizs pudingot ettem mangóöntettel (750 Ft), amely igazán különleges ízhatást hozott, engem a japán babpürére emlékeztetett egy kicsit az íze, a rizshez sem sok köze volt. A mangópüré vagy szósz bolti konzerves készterméknek tűnt. A ráksziromból egy adag (nejlon zacskóba csomagolva) 600 Ft-ba került, ropogós, friss, intenzív rákos íze volt. A többi ételt a szintén ezen épületben lévő sushi étteremből rendeltük, mellyel közös a vendégtér és az asztalok, és ahogy láttuk, a konyhában hátul is van átjárás a két konyha és a személyzet között is. Mosdó korrekt, több WC-vel.

A túra kiindulópontján az útbaigazító táblán láttam, hogy ha szemből állunk a hegy, pontosabban fennsík irányába, akkor balra az út mellett találjuk a Nyakas-követ, míg jobbra a Madárszirt magasodik, amelyet a Százlépcső talányos nevű izmos lépcsősoron közelíthetünk meg. Én először ide másztam fel, mivel innen lehet legjobban fotózni oldalirányból a szomszédos Nyakas-követ, de Biatorbágy és a környék irányába is parádés a panoráma. Maga a feljutás sem kis feladat, de abban az erősen szeles időben még a fennsík tetején tartózkodás sem volt egyszerű. A szirt szélére nem szabad kimenni, mert nincs semmi védőfal vagy kapaszkodó, és a lépcsőkön is nagyon vigyázni kell, vizes-sáros időben nemigen tanácsos nekifutni. Geológiai érdekesség is ez a környék, 12-15 millió éves középső miocén kori mészköves kőzetek alkotják a Tétényi-Sóskúti fennsíkot. Valaha itt a Pannon-beltenger húzódott, amely kb. 2 millió évvel ezelőttre teljesen feltöltődött, azaz megszűnt. Az egykori gazdag élvilág lenyomata azonban megmaradt, rétegenként szinteződve lehet itt találni tengeri sünt, csigákat, kagylókat. Ezeket a lenti útbigazító tábla rajzai alapján lehet beazonosítani. Ha a Madárszirt előtt vagy után átmegyünk a Nyakas-kőre is, akkor onnan szépen belátni a fennsíknak az erre néző részét. Technikai információ még, hogy lent a parkolóban volt egy Toi Toi vécé, vízlelőhely viszont sehol nincs, csak legközelebb Biatorbágyon.

A google térképen láttam, hogy ez a kirándulóhely elég közel van a település központjához - illetve az én aktuális tartózkodási helyemhez is - és elég könnyen megközelíthető gyalogosan is. Mondjuk rajtam kívül mindenki autóval utazott egészen a Nyakas-kőre vezető gyalogút kezdőpontjáig, ahol egy parkoló került kialakításra, de ez nem szegte kedvemet. Kb. másfél km-t kellett gyalogolni Sóskút irányába, az Alsómajor után kell balra lekanyarodni, de útközben szemből látszik a Nyakas-kő kiugró szirtje, mellett a másik oldalon a Madárszirt, szóval eltéveszteni sem lehet. Útközben két helyen volt kis pihenőhely asztalokkal, padokkal, valamint útbaigazító és információs táblák is. Alsómajornál egyébként van távolsági buszmegálló, de én buszt sem oda-, sem visszafelé nem láttam, gondolom, nem járhat valami sűrűn. A Nyakas-kőre a szomszédos Madárszirtről lehet a legjobban rálátni, így természetesen azt sem lehetett kihagyni, elsőként oda kapaszkodtam fel, majd a kötelező fotók elkészítését követően mentem át a Nyakas-kőre. Elég nehéz a terep, esős időben nem is indultam volna neki, illetve a kő tetején erős volt a szél is. A kilátás viszont valóban csodálatos, megérte a fáradozást! Kisgyerekekkel, illetve mozgásában korlátozott személynek semmiképpen nem ajánlom ezt a túrát! A cím nem az én fejemből pattant ki, egy túrázós blogban olvastam, megtetszett. Tényleg menő volt!

A kávézót a Jókai utcából ismerhetjük, onnan költöztek át pár héttel ezelőtt. Tehát mint kiderült, nem második helyet nyitottak, hanem költözés történt a kerületen belül, a Jókai utcai sokkal kisebb üzlethelyiséget feladták. Nem nagy távolság, talán 300 méter a séta a két helyiség között. Ugyanaz a két fiatalember barista viszi a kávézót, ők intézik a beszerzést, az üzletvezetést, ők főzik a kávét, ami kitűnő, és fogadják a vendégeket. Az új hely sokkal nagyobb, mint a régi, és talán forgalmasabb is itt a Nagymező és a Bajcsy sarkán, bár autóval a parkolás itt is bajos. A berendezés, a dizájn is frissebb, fiatalosabb és sokkal világosabb az egész beltér. Van egy kis galériaszint is, a felvezető lépcső falát színes képek díszítik. Vannak kézműves sütemények, köztük vegán is, 1000-1300 Ft-ért, a flódni és a répatorta a vendégek kedvencei közé tartozik. A bagel szendvicsek helyben készülnek, 1350 Ft-ba kerülnek. A croissant-okat drágállottam 800 Ft-ért, vajas, csokis és sokmagvas is volt kínálatban. A kávé jellegzetessége, hogy minden kávé dupla, így érdemes nézni az árakat is. Az eszpresszó 850 Ft, a cappuccino 1050 Ft, a latte 1150 Ft, én ez utóbbit kértem és kortyoltam elégedetten. El Martillo El Salvador kávéból készült.

Hétköznap ebédidőben 1990 Ft-os ebédmenüt kínálnak (+199 Ft szervizdíj, mondjuk ez a cikkben nem szerepelt). A weboldalukon előzetesen megnéztem, melyik napi menü legszimpatikusabb, így célirányosan mentem a Kossuth tér mögötti kis utcába ebédelni. Megnyerő, tradicionális, de mégis barátságos beltér, az asztalok két szinten kaptak helyet. Az egyik falat hosszasan könyvespolc uralja, egészen a plafonig. A rendelést a pultnál lehet leadni, de az ételeket kihozzák, felszolgálják. Szép tálalás, finom fogások, megfelelő adagok. A leves is rendes tányérban érkezett, nem csak egy kicsiny csészében, és a főétel is kiadós volt. Zellerkrémleves felkockázott tarjával volt a kezdés, majd főfogásként rozmaringos provence-i sült csirkecomb (alsó és felső egyben! ) vajas tört burgonyával. Uborkás vizet önkiszolgáló rendszerben ingyenesen tölthetünk magunknak a kihelyezett kancsókból. Az étterem-lánc Sir Roger Vernon Scruton, 3 évvel ezelőtt elhunyt angol konzervatív filozófus, esztéta nevét viseli. Gondolataihoz, szemléletmódjához illeszkedő programokat rendszeresen tartanak az étteremben, afféle szellemi műhelyként, ezek részleteiről havi programfüzetből lehet tájékozódni a honlapjukon kívül.

Kb. havonta benézek, nem gyakrabban, mert a kalóriákkal és a pénztárcám tartalmával is szeretnék takarékoskodni, spórolni. Legutóbb egy újabb finomságot fedeztem fel, itt sem láttam még korábban, másutt pedig egyáltalán nem találkoztam még vele. Banános, csokis guba szelet sütemény formájában. Lehet harapni, még villa sem kell hozzá. Szépen megkérik az árát! 1390 Ft-ba került. A benti részben nem volt ülőhely, a kinti részen, a teraszon igen, bár egy kicsit hideg volt. A pultnál volt némi téblábolás, aztán felgyorsult a kiszolgálás. A rendelést és "áru" kiadást követően egy külön pénztárnál lehet fizetni. A kiszolgálás színvonala egy kicsit hektikus, volt már szuper, ötpontos, mosolygós-kedves kiszolgálásban is részem itt, de ez a legutóbbi csak amolyan átlagos.

Ady mintegy dacolva az időjárás viszontagságaival, a szél vagy az eső ellen kabátjába burkolózik. Hogy miért pont ide, az Andrássy út és az Oktogon szomszédságába, a Liszt Ferenc térre került a szobor, azt nem tudom, az viszont bizonyos, hogy saját lakásuk Boncza Bertával a Veres Pálné utcában, a Ferenciek tere közelében volt.

A hely nagyon kellemes, kifejezetten barátságos, fiatalos. A betérő vendégeket a pultban dolgozó két hölgy széles mosollyal, szívélyesen fogadta. A környékbeli dolgozó vagy lakó törzsvendégek mellett sok külföldi is betér ide. A gluténmentes édes és sós péksütemények és kenyerek mellett jóféle kávét, szendvicset (1190 Ft) és házias sütiket (1190 Ft) is kínálnak. Érdekesség, hogy a péksütiket is lemérik és dekára adják, így teljesen korrekt az árazás. Az általam választott diós csiga ára 699 Ft/ 10 dkg, de mivel az enyém kicsit kisebb volt, így pontosan 608 Ft-ba került. A benti rész tágas, több asztalnál le lehet ülni helyben kávézni, tízóraizni. Bár magam részéről nem vagyok gluténmentes étkezésre szorítva, de szívesen fogyasztottam a finom csigát. Kicsit más volt, mint a normál lisztből készült, de kifejezetten finom. Jó kis hely, jó szívvel ajánlom.