ZigZag adatlapja

Végig táblák jelzik az irányt, ami először az Országos Kék Túra (kék kereszt jelzés) útvonalán haladt Nagymaroson a falun belül a Fehérhegyen - útközben sok cicát láttam. Egy szakaszon a házak mellett kell egy meredek lépcsősoron fellépdelni. Ez az útszakasz a Köves-mezőig vezet. Itt van egy lebetonozott, de mára feltöredezett fennsík szerű rész (korábbi fesztivál/piknik hely lehetett, parkolóval? ), ahol a padoknál egy jó kis kilátópont nyílik a Dunára és szemben Visegrádra. Itt az út többfelé elágazik, sajnos az útjelző táblák egy részét letépkedték vagy az időjárás tépázta meg, lényeg, hogy éppen a Julianus kilátó felirat sem látszik. Itt a kék csík/sárga csík útvonalon kellett továbbhaladni a kilátó felé (balra, mintha egy kicsit visszafordulnánk), és nem a keresztnél a kék kereszten észak felé, mert az elvisz másik irányba Zebegény felé, kikerülve a kilátót (a Kós Károly kilátó irányába, ha jól sejtem). Ha sikerült a helyes útirányt elkapni, akkor a következő megállópont a Világos-tér. Útközben többször keresztezte a túraútvonal az erdészeti utakat. Az utolsó 650 méteres szakasz a legkeményebb (20 perces időt ír a jelzőtábla), ami tényleg egy combosabb emelkedő a hegytető felé. A fák között az utolsó métereknél bukkan ki a kilátó építménye. A 482 méter magas Hegyes-tetőre 1939-ben épült a kilátó az Encián Turisták a Magyar Turista Szövetségnek köszönhetően, amelyet Julianus barátról neveztek el. A kilátót 2013-ban újították fel, azóta is jó állapotban van. A kilátó 15 méter magas, éjjel-nappal látogatható. Páratlan kilátás nyílik minden irányba, egyrészt a Dunakanyarra és a visegrádi fellegvárra, a környező hegyekre, illetve a Duna másik oldalán Dömös és Zebegény felé. Oda-vissza ugyanazon az útvonalon haladtunk, de ahogy írtam, lehet továbbmenni az úton a kilátóból Zebegény felé, esetleg még a Remete-barlangokat is útba ejtve. Fontos, hogy útközben a faluközpontot elhagyva már nincs semmilyen étel- vagy italszerzési lehetőség, még kút sincs, legalábbis mi nem találtunk.

A belvárosban a Fő utcán lévő templomot legutóbbi fehérvári kiruccanásunk során azért néztük meg közelebből, azaz belülről is, mivel megtetszett a szokatlan, lila külső homlokzata (kedvenc színem a lila). A templommal szemben lévő bár teraszán üldögéltünk, és akkor eldöntöttük, hogy benézünk a templomba is, szerencsére nyitva volt. A hivatalos "hosszú" neve egyébiránt Nagyboldogasszony- és Nepomuki Szent János-templom, és barokk stílusban épült, a sekrestyében pedig gyönyörű rokokó templombútorzat látható. A templomot a 18. században a jezsuiták építették, majd a 19. században vette kezelésbe a ciszterci rend. A templomnak jelenleg 4 harangja van, a korábbi nagyharangját a II. világháborús emlékműbe építették be.

Hétvégén is sokszor lementünk a tóhoz, ráadásul a gimnáziumi osztályomból 3 osztálytársam is volt, akik a Velencei-tónál laktak (Gárdonyban, ill. Velencén), így a hozzájuk való baráti látogatásokat gyakorta összekötöttük fürdőzéssel. Szintén a tóhoz kapcsolódó élmény a velencei ifjúsági tábor, ahol több alkalommal edző táboroztunk, nyaranta a különböző sportegyesületek között fel volt osztva, ki mikor mehet. Még az elmúlt években is jó volt újra ellátogatni ide, már a gyerekekkel együtt, tóparti wellness hotelben megszállva, illetve munkahelyi csapatépítésen is jártunk itt. Nemcsak fürdeni volt klassz a tóban, de a környéken, a tóparton sétálni, a gazdag növény- és állatvilágot felfedezni, meglátogatni. Ezek után szörnyű látni, hogy jelenleg mennyire lecsökkent a víz szintje, hiszen 2019-2021 között a tó elveszítette a vízmennyiségének 44%-át, ami brutálisan sok, hiszen egy sekély tóról van szó, ami amúgy hazánk 3. legnagyobb természetes tava a Balaton és a Fertő-tó után. A vízállás 50 cm-esre csökkent le idén augusztusban. A vízügyi szakemberek foglalkoznak a témával, próbálnak megoldást találni. Remélem, sikerrel járnak, mert szörnyű lenne, ha teljesen kiszáradna a Velencei-tó. Az emlékeimben egy 5 pontos hely lesz mindig, a jelenlegi helyzet viszont szörnyűséges (1 pont se).

Modern, fiatalos, 21. századi, de mégis nagyon jól illeszkedik a környezetbe. A teraszt buja zöld növényzet veszi körbe, így jó árnyékot adnak a fák. Nemcsak a külső burkolat, de a belső tér is teljesen megújult. Enni nem volt időnk, de nem lehetett kihagyni, hogy ne nézzünk be. Az étterem minden nap nyitva tart 12 órától este 9-ig, legalábbis a nyári szezonban. Az étlap is megújult emlékeim szerint, magyaros ételeket készítenek, házias ízekkel, van napi ajánlat is. Az italkínálat kommersz, sörben Dreher, Arany Ászok, cserébe nem drága, a csapolt Dreher 5 dl-es korsója 600 Ft. Bolyhos ágyas pálinkát tartanak, de csak 3 féle ízt, szilva, meggy, barack, 4 cent 1600 Ft-ért nem drága. A presszókávé 500 Ft. Legközelebb a konyhát is le fogjuk tesztelni.

A tó partján gyalogos sétány, bicikliút halad, illetve itt található a tóparton a hangulatos Tatai-vár is, illetve a közelmúltban felújított Eszterházy-kastély. A tavat ősszel leürítik, tavasszal feltöltik, völgyzárógáttal és 5 zsilippel szabályozzák a vízszintet. A tavat és környékét nagyon kedvelik a vízimadarak, közismert vonulási terület. A tóban ipari haltenyésztés zajlik, nyáron kishajó forgalomra is használják, illetve különböző vízisportokra.

Fapados géppel utaztunk, ahol nincs ingyenes étkezés biztosítva, így a repülőtérről még pár dologgal felszerelkeztünk. Azt sejtettem, hogy nem ugyanannyiba kerülnek itt az ételek még az ismert láncok esetében sem, azért arra nem számítottam, hogy ennyivel drágább minden. Az árakat forintban és euróban is feltüntetik, az euró sokkal nagyobb számokkal. Ráadásul ha valaki forintban fizet, akkor sokkal jobban is jár, hiszen 300 Ft-tal számolták a HUF/EUR váltást, ami elég távol áll a valóságtól. Így a kedvenc Szamos süteményem, az Eszterházy tallér itt 3,30 EUR, vagy 990 Ft. Forintban csak kb. dupla ár, mint máshol, sőt egy kicsit kevesebb is, euróban viszont még többszörös. Volt még pozsonyi kifliből mákos és diós is, csomagolt linzerek vegyesen, hiába július, mégis kapható a bejgli (12 EUR egy rúd), Sacher torta, sós karamellás gyémánt. Friss volt minden, megszokott Szamos minőség.

A szobor egyébiránt egy díszkút, amely Ohmann Béla szobrászművész alkotása, 1943-ban állították fel, és Székesfehérvár történelmi múltját jelképezi. Fehérvár évszázadokon át a Magyar Királyság fővárosa, koronázási székhelye és uralkodói temetkezési helye volt. Az Országalma latin nyelvű felirata, a Libertates Civitati Albensi a S. Rege Stephano concess körfelirat egy középkori oklevél szövegének részlete, jelentése magyarul: Fehérvár szabadságjogait Szent István adományozta. Az oroszlánok az ország címerét, a városcímert és II. András király címerét tartják. A talapzaton olvasható évszámok: 1001 (István király koronázása), 1688 (a város török hódoltság alóli felszabadulása), 1938 (Szent István halálának 900. évfordulója), a város és az ország szempontjából is jelentős dátumok.

Medgyessy Ferenc alkotását itt Fehérváron 1984-ben állították ki, a szobrászművész özvegye ajándékozta a városnak, míg az első a Madách téren az 50-es években készült el és került felállításra. Bronzból készült, a valós méretnél egy kicsit nagyobb. A szobrot kör alakban kőpad veszi körül.